Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 18. szerda Lukács


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Menopausa
 
Egyéb megnevezés

Női klimaktérium, a változás kora, klimax (etimológiailag helytelen).
Néveredet

Görög (ménos: hónap, pausis: megszűnés, a havivérzés elmaradására utal).
A betegség meghatározása

A klasszikus meghatározás szerint a természetes menopausa egy nő életében a saját petefészekhormonok által irányított utolsó szabályos menstruációs vérzés időpontja. A menopausa a reproduktív életszakasz befejeződését jelzi. A menopausa Európában a nők 50 éves életkorában következik be jellegzetesen, de szabályosnak tekinthetjük 45 és 54 éves kor között. Ennél korábban, illetve később jön a menopausa praecox, ill. menopausa tarda. A menopausa arteficialis létrejöhet mindkét petefészek sebészi eltávolítása, sugár-, vagy citosztatikus kezelésének hatására. A menopausa másik jelentése a havivérzés megszünését követő életszakasz. A „klimaktérium” kifejezés is használatos a menopausa előtti és az azt követő, összesen 1–5 éves időszakra, amelyet 2 periódusra osztanak: prae- és postmenopausa időszakra. Használatos még a perimenopausa kifejezés használata lényegében ugyanezen életszakaszra. A „klimaktérium”, vagy „változás kora” kifejezés arra utal, hogy a jelenség átmeneti, múló jellegű és azt a következtetést eredményezheti, hogy önmaguktól megszűnnek a vele kapcsolatos problémák, szükségtelen a beavatkozás. Valóban igaz, hogy a menopausa utáni vegetatív zavarok, mint a hőhullámok, éjszakai izzadási rohamok, álmatlanság, irritabilitas esetenként csak rövid ideig, néhány hónapig, vagy 1-2 évig tartanak, és utána intenzitásuk jelentősen csökken, vagy meg is szűnnek (korai postmenopausa tünetei). Kevesen vannak, akik nem panaszkodnak, sokan viszont még 4-5 éven túl is rendszeres menopausalis tünetekről számolnak be és kezelést igényelnek. Ugyanakkor a menopausa hátterében álló hormonális változások, melyek közül kiemelkedik a petefészek eredetű ösztrogének képződésének jelentős csökkenése (ösztradiol [E2] 100 pmol/l vérszint alá), sajátos anyagcsere- és trophicus zavarok kialakulását, az életkor előrehaladtával emelkedő korspecifikus incidenciáját vagy súlyosbodását eredményezik (pl. arteriosclerosis, ischaemiás szívbetegség, osteoporosis és urogenitalis atrophia). Emiatt a menopausa által előidézett legfontosabb egészségügyi problémák nem tekinthetők átmeneti, múló jellegűeknek és nem indokolt a passzív orvosi magatartás, pl. a hormonpótló kezelés (HPK) elvi elutasítása. A másik fontos endokrin változás a menopausa után, a gonadotrophormonok, különösen a follikulus stimuláló hormon (FSH) termelésének hosszantartó emelkedett szintje (>40 NE/l). A menopausa okozta problémák kizárólagos orvosi, esetleg nőgyógyászati problémaként való kezelését ma már nem fogadjuk el. A problémák jelentős része lélektani, társadalmi jellegű, megoldásuk is ebben a körben lehetséges.
Etiológia

A menopausa időpontját megelőzően mintegy fél évvel az ösztrogének termelése a petefészek granulosa sejtjeiben csökkenni kezd. Az FSH- és LH-szintek ezzel szemben 2-3 évvel a menopausa előtt emelkedni kezdenek. Az ovariumokban elsőként az inhibin-termelés csökken. Úgy tűnik, ez az FSH-emelkedés elsődleges oka. Menopausa után miközben a folliculusok száma erősen fogy, a gonadotropin szintek tovább emelkednek. Az FSH 20-szoros, az LH mintegy háromszoros növekedést mutat a praemenopausalis értékekhez képest. Az FSH 40 NE/l feletti értéke a menopausa endokrin diagnózisának fő eleme. A gonadotrop hormonszintek a menopausát követő három éven belül tetőznek, de később is több éven át, emelkedett vérszinteket mérhetünk. Az ovarialis ösztrogéntermelés hirtelen minimális szintre csökken a menopausa elején (<100 pmol/l). A csökkenés erősebben érinti a potensebb ösztradiolt, mint az ösztronszinteket, így ezek aránya keringésben megváltozik. A theca-sejtek androgéntermelése tovább folytatódik, alacsonyabb szinten. Menopausa előtt a tesztoszteron 25%-a ovarialis, ugyanennyi adrenalis eredetű, a fennmaradó 50% az androszténdion (AND) perifériás konverziójából származik. Az AND fele szintén ovarialis eredetű. Menopausa után a petefészek AND termelése is gyorsan csökken és a keringő AND szint 50%-a lesz csak a menopausa előttinek. Ekkor már az AND többsége adrenalis eredetű, egy része a dehidroepiandroszteron (DHEA) konverziójából származik, amely szintén adrenalis eredetű szulfátjával együtt (DHEA-S). Az ovarium kimerülése tehát az androgénforrásokat is beszűkíti, bár itt a csökkenés mértéke jelentősen elmarad az ösztrogénekétől. Ennek következtében relatív androgén túlsúly következhet be a menopausa után következményes hirsutismussal. Művi menopausa (pl. kétoldali oophorectomia) esetén a természetes menopausa tünetei, valamint hormonális változások, drámai gyorsasággal hetek alatt lezajlanak.
Osztályozás, típusok

Természetes és művi (pl. sebészi) menopausa különíthető el. Korai és késői menopausa 45 éves kor előtt, ill. 54 éves kor után.
Patogenezis, patomechanizmus

Az ösztrogének (és valószínűleg az androgének) hiánya számos ismert, feltételezett, illetve ismeretlen módon idézi elő a panaszokat, tüneteket, kísérő betegségeket. Az ösztrogénhatások részben a nukleáris receptorok közvetítésével, genomialis mechanizmus útján hatnak, másrészt citokinek és növekedési faktorok közvetítésével nem-genomialis hatásmechanizmussal. A nemi hormonok trophicus hatásának megszűnése atrophiát eredményez a célszerveken. Az ösztrogének általános öregedés elleni hatását részben antioxidáns hatásuknak tulajdonítják. Egyes szervrendszerekben, pl. a csontszövetben az ösztrogének anti-apoptotikus hatását tudtak bizonyítani, pl. az osteoblastokon, míg az osteoclastokra pro-apoptotikus hatást. Ösztrogénhiányban ezek a hatások ellenkezőjükre fordulnak. Az emlőrák kialakulásában mind az endogén, mind az exogén ösztrogének onkogén és promoter hatását egyaránt igazolták modellkísérletben.
Endokrinológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Leövey András
Professor Emeritus
DEOEC I. sz. Belgyógyászati Klinika
Szerző:

Dr. Balogh Ádám
med. habil egyetemi docens

DEOEC Szülészeti- és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

A menopausa időpontját visszatekintő módon lehet meghatározni: hat hónap eltelte után az utolsó élettani havivérzést követően. A menopausa diagnózisát a vérzés megszűnte mellett, a jellemző életkor és a kísérő tünetek megjelenése segíti. Tovább erősítheti az ösztrogénhiány gyanúját, ha nőgyógyászati vizsgálat során vett hüvelyfali kenet sejtjei atrófiára utalnak (hiányzó pycnoticus magvú sejtek, jobbra tolt maturatiós index). A gyakorlatban viszonylag ritkán kényszerülünk hormon-meghatározással igazolni a kórismét. Ilyen helyzetnek tekinthető a hysterectomia utáni állapot benthagyott petefészekkel. A vérzés híján FSH- és E2-meghatározást végzünk, ezek kritikus határ feletti, ill. alatti értékei (>40 NE/l FSH, ill. <100 pmol/l E2).
Tünetek

Az alábbi tünetek társulhatnak ösztrogénhiánnyal: vegetatív tünetek, vasomotor instabilitás. A menopausa vegetatív, pszichológiai és testi tüneteinek elemzésére szolgál a klasszikus Kupperman-index. Tünetek: hőhullámok, izzadási rohamok, alvászavarok, ingerlékenység, depressziós hangulat, koncentrálási nehézség, szédülésérzés, fejfájás, ízületi fájdalmak, szívdobogás, hüvelyi szárazság. A panaszok súlyossága: 3 – erős; 2 – közepes; 1 – enyhe; 0 – nincs panasz. A hőhullámok akkor sorolhatók az „erős” súlyossági fokozatba, ha számuk naponta a felmérés előtti hét átlagában 5-nél több, napi legalább egy alkalommal izzadással járnak együtt és a mindennapi életmenetet jelentősen zavarják. A „közepes” fokozat 2–5 hőhullámot, az életrend kisebb mértékű megzavarását jelenti, az „enyhe” átlag napi egy hőhullámot jelent az életrend zavarása nélkül. Számítási mód: Az adott tünet súlyossági fokát (0 - 3) megszorozzuk a szorzószámmal és az így kapott értékeket összeadjuk. A tünetegyüttes súlyossági besorolása: 35 pont felett súlyos, 20–35 középsúlyos, 15–19 enyhe. Urogenitalis atrophia: Urológiai tünetek: gyakori vizelési inger, sürgető vizelési kényszer, fájdalmas vizelés, éjszakai vizelés (nocturia), és incontinetia, recidív fertőzések (urethrocystitis) Genitalis tünetek: égő érzés, viszketés, folyás, csökkent nyáktermelés, a hüvelyfal rugalmasságának csökkenése. A vizelet-incontinetia központi problémája a postmenopausalis és az öregkornak. Kellemetlen hatásai az élet sok területén mutatkoznak: a munkahely, nemi élet, társasági tevékenység, sport, alvás során. Fő formái a (valódi) stressz-incontinetia (részaránya 50–70%) és a késztetéses forma (urge incontinence, detrusor instabilitás – DI). Részaránya 20–40%. Néha kevert formában jelentkezik. Ritkább a túlfolyásos incontinetia. Az incontinentiák összefüggését az ösztrogénhiánnyal, a menopausa körüli megjelenésükkel magyarázhatjuk. Mindkét gyakori forma esetében valószínűsíthető az ösztrogénhiány legalább részleges szerepe. Nemiség: A szexuális érdeklődés, válasz és aktivitás csökkenése, közösülési fájdalom (dyspareunia). A csökkenő szexualitás csak részben írható az ösztrogéhiány rovására. Az androgének hiánya jelentősebb hatást fejt ki, ezt terápiás tapasztalat is alátámasztja. A nemi aktivitás elsősorban megfelelő partner meglététől függ. Segítséget jelent az atrophiás tünetek hormonkezelése (HPK, orális, vagy hüvelyi ösztriolkezelés). Alvászavar: A menopausa-korban való jelentkezése és javulása hormonkezelésre bizonyítja a kóreredetet. Osteoporosis: Ld. az „Osteoporosis” című alfejezetben. Cardiovascularis betegségek. Rosszindulatú daganatok: Nőgyógyászati vizsgálat, rákszűrés: nőgyógyászati vizsgálat a szakma szabályai szerint, a kismedence, szükség szerint uterus/endometrium transvaginalis szonográfiával (TVS) kiegészítve. A HPK bevezetése előtt fontos a kiindulási status rögzítése, különös tekintettel a az endometrium vastagságára (kettős réteg mérés) és az esetleges myomák méreteire. A vizsgálat ismétlése egyéni elbírálás szerint történik. A kezelés előtt, vagy alatt egyaránt a (post)menopausalis endometrium vizsgálatra vonatkozó általános és intézményenként változó ultrahangos szakmai elvek érvényesülnek. Ezek többsége szerint 4–8 mm-es endometrium vastagság esetén lehetőség szerint color Doppler-vizsgálat és/vagy 3 havonkénti ellenőrzés javasolt, míg 8 mm felett endometrium-biopsia végzése ajánlatos. Amennyiben myoma növekedését észleljük, mérlegelendő a HPK felfüggesztése, esetleg a dózis csökkentése. A kismedencei UH-vizsgálat egyben az ovariumok szűrő jellegű morfológiai vizsgálatát is jelenti. Hasonló értelemben, mint az évenkénti nőgyógyászati vizsgálathoz csatlakozó onkocitológiai kenetvétel. Emlővizsgálat: Panaszok hiányában megtekintés és tapintás (klinikai vizsgálat) évente 1x, valamint az önvizsgálat megtanítása, annak 1–3 havonkénti elvégzése javasolt. Mammográfia: A familiáris és egyéni előzményektől függően is 40 éves korban egy alapvizsgálat javasolható és 50 éves korig 2-3 évente, 50 éven felül, ill. menopausaban 1-2 évenként. Az emlő szűrővizsgálata különösen fontos HPK alkalmazásakor. További információt adhat az emlő ultrahang-vizsgálata (pl. cysticus elváltozás esetében). Esetenként vékonytű-biopsia, vagy egyéb kiegészítő vizsgálat (pl. MRI) válik szükségessé. Az „emlődiagnosztikai team” munkában hozzáértő klinikus (nőgyógyász, sebész, radiológus, onkológus) mellett patológus részvétele is kívánatos.

Differenciáldiagnosztika

A másodlagos vérzéshiánytól, az FSH és LH hormonszintek ismeretén túl a prolaktin meghatározása segíthet. A hőhullámokat hyperthyreosis is létrehozhatja, az elkülönítő kórismében gondolni kell rá.
Társuló betegségek

Ezek nehezen különíthetők el az öregedéssel járó betegségektől. Az ösztrogénhiány szerepe részben igazolható a következő betegségek esetében: a memória hanyatlása, Alzheimer-kór, aterosclerosis, hypertonia, coronaria betegség, diabetes mellitus, hypo- és hyperthyreosis, D-vitaminhiány, osteoporosis, ízületi degeneratív betegségek, bőrsorvadás, visus romlás, izomtömeg és erő csökkenése, daganatok (pl. emlőrák).
Epidemiológia

A menopausa minden nő életében bekövetkezik. A hormonális fogamzásgátló szerek, a menarché életkora, a szociális helyzet és a rassz-típus szerint lényeges különbséget a természetes menopausa-életkor (45–54 év, átlag 51 év) tekintetében nem tártak fel. Korábbi menopausára számíthatnak azonban a dohányzó, a méheltávolításon átesett, a kis testtömegű, az alultáplált és vegetáriánus nők, valamint a magas hegyekben élők. Feltételesen befolyásolja a menopausa életkorát az anyai menopausa-életkor és a szülések száma. A menopausa tünetei közül a vegetatív (vasomotor) tünetegyüttes gyakorisága jelentősen kultúrafüggő. Skandináv és holland felmérések szerint a nők a menopausa előtti 1-2 évben és az utána következő 5 évben súlyosnak ítélik meg panaszaikat, és orvoshoz fordulnak segítségért. Ugyanezen források szerint a nők egyötöde tíz, vagy több évvel a havivérzés elmaradása után is jelentős panaszokat említ. Változó mennyiségű adat áll rendelkezésre a menopausával kapcsolatos kóros állapotok, betegségek epidemiológiájáról. Az osteoporosis kérdéseit külön fejezet tárgyalja. Az urogenitalis atrophia okozta panaszok igen gyakoriak, de gyakran titkolják. A hormonhiányos atrophiás tünetek közül a vizelet incontinetia és a húgyúti infekciók jelentős, elkerülhető morbiditással járnak. A cardiovascularis megbetegedések, az általuk okozott mortalitás és morbiditás, különösen az acut myocardium infarctus következtében az életkorral és az ösztrogénhiányos állapotban eltöltött idővel arányosan egyre növekszik.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

Életmód, táplálkozás. Nem tekinthető elkésettnek, sem a cardiovascularis megelőzés, sem az osteoporosis kifejlődésének késleltetése szempontjából a több mozgás, valamint az egészségesebb táplálkozás: rostokban, vitaminokban gazdag, zsír- és kalóriaszegény ételek, kalciumbevitel fokozása tejtermékekkel, ásványvizekkel, vagy tabletták formájában.
Gyógyszeres kezelés

A kezelés változik a menopausa időpontjához viszonyítva (perimenopausa, korai vagy késői postmenopausa). Praemenopausa: Menopausa előtti (praemenopausalis) dysfunctionalis vérzés negatív hisztológiai lelet esetén: ciklikus oralis gesztogén, pl. lynestrenol 2x5 mg 20 napig havonta, 3–6 ciklusban ismételve. Ugyanez 1-2x10 mg medroxyprogesteron acetat (MPA), vagy didrogesteron (1-2x10–20 mg) adásával is elérhető. Folyamatos oralis gesztogén állandó, vagy alacsonyabb kezdő, majd növekvő dózisban 3–6 hónapig, a hisztológiai leletet és/vagy a vérzészavar visszatérő voltát tekintve. Az egyéni elbírálásnak itt jelentős szerep jut. Menopausa előtti egyéb tünetek (pl. raromenorrhoea, hőhullámok, stb.) is jelezhetik a fertilis időszakban viszonylag stabil petefészekciklusok zavarát, anovulatiós ciklusok egyre gyakoribbá válását, alapvetően a csökkenő ösztrogén- és kimaradozó progeszteron-termelést. Ezek a tünetek általában gyógyszeres beavatkozást nem igényelnek, de igen jól befolyásolhatók HPK-val és egyben előrejelzik, hogy a menopausa utáni is számíthatunk megjelenésükre. Ezekről a pácienssel is érdemes beszélni, hogy lelkileg is felkészülhessen a későbbi hormonpótló kezelésre. Terápia a menopausa után: Nem minden menopausa utáni tünet vezethető vissza hormonhiányra. Ösztrogénhiány és a rá jellemző tünetek megjelenése jogossá, sőt indokolttá teszi a hormonpótló kezelést (HPK). További általános irányelv, hogy a menopausalis tünetek kezelése hosszantartó együttműködést igényel a páciens és az orvos között, mintegy gondozás jelleggel. Ennek két oka van: a.) a hormonpótló kezelés időtartamával arányosan nő az osteoporosis ellenes és a cardiovascularis protektív hatás, szükség van a kezelés hasznosságának, egyértelműen pozitív mérlegének ismételt hangsúlyozására; b.) a hosszú kezelés alatt a páciens onkológiai biztonságáért felelősek vagyunk, bár nem igazolható oki összefüggés a HPK és a nőgyógyászati malignomák kialakulása között. Ugyanakkor az emlő-carcinoma incidenciája 9 évet meghaladó HPK-ban részesülő populációban hitelt érdemlő klinikai-epidemiológiai vizsgálatok szerint növekszik (RR – relatív kockázat a HPK-ban nem részesülőkhöz viszonyítva: 1,45). Hormonterápia: Ösztrogén készítmények. Ösztriol. A hüvely-cervix és a húgycső-hólyag területére hat, csökkenti az atrophiás tüneteket. Szisztémás hatás a szokásos oralis napi egyszeri 1-2 mg-tól nem várható. A hüvelybe is alkalmazható. Ösztradiol. Oralisan és parenteralisan (pl. transdermalis tapasz, nasalis permet, implantatum, depo inj., stb.) hatékonyan felszívódik. Metabolikus útja eltérő oralis és nem oralis adagolás esetén. Önmagában adjuk hiszterektomizált nőknek. Funkcióképes endometrium esetében progesztogénnel kell kombinálni. Ösztradiol és progesztogén kombinációk. A gesztogének ciklikus alkalmazása (14 nap havonta) életkortól függetlenül kiszámítható időpontban jelentkező megvonásos vérzéssel jár. Folyamatos kombinált kezelés esetén néhány hónap irreguláris vérzés után, endometrium atrophia következtében vérzéssel többnyire számolni nem kell, különösen idősebb nők esetében. Az endometrium túlproliferációjának megakadályozása a gesztogén hozzáadás fő javallata. Újabban kimutatták, hogy az ösztrogének csontvesztés ellenes hatását erősíti. A szóbajövő gesztogének: levonorgesztrel – LNG, noretiszteron acetát – NETA, medroxiprogeszteron acetát – MPA, didrogeszteron, mikrokristályos progeszteron stb. Kombinált hormonális fogamzásgátló tabletták nem javasolhatók az ösztradiol + progesztogén készítmények helyett. Az oralis ösztradiol napi adagja 2 mg, a transdermalis ösztradiolé 50 µg. Az ösztrogén-progesztogén kombinált kezelés két alapvető módon alkalmazható, az előbbiekkel összhangban csak funkcionáló endometriummal rendelkező nők számára: Folyamatos ösztrogén és ciklikus gesztogén. Ez utóbbi, ha külön adjuk, a naptári hónaphoz igazítható a könnyebb adagolás céljából (pl. minden hónap 1-től 10–14-ig gesztogén). Folyamatos ösztrogén és folyamatos gesztogén. Egyéb hormonhatású szerek. A tibolon az eddigi vizsgálatok szerint gyenge ösztrogén, androgén és erősebb gesztogén hatásból összetevődő hatásspektrumot mutat, és egyaránt hatékony a menopausalis tünetek megszüntetésében és a csontvesztés ellen. A hormonpótló kezelés ellenjavallatai: Az abszolút és különösen a relatív ellenjavallatok körének meghatározása az utóbbi időben jelentősen változott, általában ez utóbbiak köre szűkült. Itt az egyéni elbírálásnak egyre tágabb tere nyílik. A speciális szakmai konzultációk és laboratóriumi vizsgálatok jelentősége ezen esetekben és bármely kétség esetén különösen fontos. Abszolut ellenjavallatok: endometrium carcinoma, emlő carcinoma, ill. többszörös családi előfordulása, egyéb genitalis rosszindulatú daganat fennállása, ill. tisztázatlan hüvelyi vérzés, aktív thromboemboliás betegség, klinikai, anamnesztikus, illetve laboratóriumi leletekre alapozott fokozott, trombosis-hajlam – pl. korábbi mélyvénás thrombosis gyermekágyban, oralis fogamzásgátló szedésével kapcsolatban, recidiváló thrombophlebitis, pulmonalis embolia, súlyos májbetegség. Relativ ellenjavallatok: májbetegség, jelentős enzimeltérésekkel, myoma uteri, tüneteket okozó endometriosis, epekövesség, otosclerosis, aktiválódó migrain, porphyrin anyagcserezavar. Az osteoporosis gyógyszerei külön alfejezetben találhatók („Osteoporosis”). Androgén hormonok és kombinációik. Az androgének pszichoanabolikus hatása erősebb az ösztrogénekénél és némely egyéb hatásuk (pl. a csontokra) szintén figyelemreméltó. Virilizáló mellékhatásaik miatt a hagyományos tesztoszteron készítmények nőknek nem ajánlhatók, bár újabb készítményekkel (pl. metiltesztoszteron + ösztradiol) sikeresen próbálkoznak.
A kezelés komplikációi

Kiemelendők a HPK mellékhatásai. Az egyedül alkalmazott ösztrogénkezelés a méhnyálkahártya nemkívánatos proliferációját, hyperplasiáját és carcinoma kialakulását is okozhatja. Ezt a hatást biztonsággal ellensúlyozza a hozzáadott progesztogén. Egyedül ösztrogénkészítményt csak hiszterektomizált nőknek adhatunk. HPK hatására növekedhetnek a korábban is meglévő myoma-gócok. Hormonpótlás alatt az emlők feszülése nem ritka, de többnyire múló panasz. Az extragenitalis hatások közül a trombosis kockázatának növelése említhető. A trombosis-kockázat az életkorral növekszik, de örökletes tényezők jelentősen potenciálhatják, pl. a VII. alvadási faktor mutációja miatti un. APC-rezisztencia. Menopausa-korban többnyire trombosis-hajlam már ismertté válik. Gyanú esetén az APC rezisztencia vizsgálata segíthet. Az emlőrák kockázatát a hosszantartó HPK fokozza, ez a fő oka a hormonpótlástól való gyakori idegenkedésnek és a kezelés korai abbahagyásának. Kimutatták ugyanakkor, hogy a HPK alatt kialakult emlőrák többségében kedvezőbb prognózisú szövettani csoportba sorolható. További feltételezett, de nem igazolt mellékhatás a hízás. Ellenkezőleg, az életkorral jelentkező súlynövekedés a HPK-alkalmazók között nem következik be.

Terápiás célkitűzés

A terápia célja a kellemetlen tünetek megszüntetése, mérséklése, társuló betegségek, szövődmények megelőzése, az életminőség javítása.
Prognózis

A panaszok, tünetek, az egyéb kedvezőtlen hatások a HPK abbahagyása után újra jelentkezhetnek. A HPK ismételhető kezelési ciklusokban, és váltakozva alkalmazható egyéb szerekkel, pl. az osteoporosis egyéb gyógyszereivel, esetleg a részben antiösztrogén, részben ösztrogénszerű hatást mutató szelektív ösztrogénreceptor modulátorokkal (SERM, pl. a raloxifen).
Követés, gondozás

A menopausához társuló problémák összefüggő gondozási feladatot jelentenek. Ebben a vegetatív (vasomotor), pszichés és szomatikus tüneteken túl a hormonhiányos állapotok okozta atrophia és anyagcserezavarok, valamint a korral összefüggő onkológiai veszély miatti rendszeres ellenőrzés, szűrővizsgálatok, életmódbeli és terápiás tanácsadás szerepel.
Alternatív kezelés

Fitoösztrogének, szójatermékek: A hőhullámok enyhítésében hatásosak, más területen is valószínűen hatékonyak. Pszichoterápia: Egyszerű formában mindenki alkalmazza, ha nem is gondol rá. Alapismeretek minden orvos számára fontosak. Vasoactiv szerek: clonidin, vinpocetin. Hatásuk kétséges (placebo hatás?). Multivitamin-készítmények, antioxidánsok, fogyasztószerek. Kedvező hatásuk egyes területeken bizonyított, vagy valószínű.
Kiegészítő információk

Szakterületi specificitás

Nőgyógyászat, endokrinológia, pszichológia, urológia, kardiológia.
Stádiumbeosztás

A menopausa által befolyásolt életszakaszt praemenopausa, korai és késői menopausa időszakokra lehet osztani. Ez az endogén hormontermelés szintjeit és a hormonhiány okozta tünetek súlyosságát tekintve stádiumokat is jelenthet, pl. az urogenitalis atrophia, az osteoporosis, vagy a cardiovascularis betegségek megjelenését alapul véve. Az endokrin működés szempontjából az ösztradiol és az FSH vérszintjei diagnosztikus küszöböt jelentenek. A mellékvesekéreg androgén hormontermelésének hanyatlását adrenopausa néven külön életszakasznak tekintik egyesek, mások viszont az öregedési folyamat részeként kezelik.
Nemhez kötött jellegzettességek

A nők sajátos életszakasza és járulékos tünetegyüttese. Újabban a férfiak hasonló problémái előtérbe kerültek (ld. az „Andropausa” alfejezetet). A tünetek egy része egyéni és kulturális gyökerű változatosságot mutat gyakoriságát, súlyosságát és társadalmi megítélését illetően.
Életkorhoz kötött jellegzettességek

Az öregedés részjelenségének is tekinthető a menopausa, több vonatkozásban.
A betegtájékoztatás alapelvei

A tájékoztatás elsősorban a menopausa ill. az ösztrogénhiány által okozott potenciális veszélyekre (urogenitalis atrophia, osteoporosis, cardiovascularis és daganatos betegségek), ezek elhárításához szükséges életmódbeli változtatások támogatására szolgál. Másodsorban a kóros állapot felismerésére szolgáló szűrővizsgálatok lehetőségére és jelentőségére irányulnak. Harmadsorban a javasolt gyógyszeres kezelés (pl. HPK, osteoporosis ellenes szerek, stb.) potenciális mellékhatásaira és azok ellenszereire vonatkoznak.
Ajánlott irodalom

Whitehead MI, Whitcroft SIJ, Hillard TC. An Atlas of The Menopause. Parthenon; Casterton Hall; Carnforth; U.K. 1993.; Tóth KS, Balogh Á, Pap K. A menopausalis hormonpótló kezelés szakmai irányelvei. Orv. Hetil. 1997;138:2413–2416(Abs); Cseh I, Dancsó J, Tóth KS(szerk). A menopausa időszerű kérdései. B+V (medical&technical) Lap és Könyvkiadó Kft.; Budapest: 2000.; Molander U, Milsom I, Ekelund P, Mellström D. An epidemiological study of urinary incontinence and related urogenital symptoms in elderly women. Maturitas 1990;12:51–60(Abs); NAMS – The North American Menopause Society. Achieving long-term continuance of menopausal. ERT/HRT: Consensus opinion of the North Asmerican Menopause Society. Menopause 1998;5:69–76(Abs).
Hasznos címek, betegszervezetek

Magyar Menopausa Társaság: www.menopausa.hu

Szakrendelések

Menopausa/Osteoporosis Szakrendelések/Szakambulanciák (ld. még az „Osteoporosis” alfejezetet), nőgyógyászati szakrendelések, endokrinológiai szakellátás, kardiológia, pszichológia.
Hasznos folyóiratok

Climacteric, Maturitas, Magyar Nőorvosok Lapja, Orvostovábbképző Szle.