Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 18. szerda Lukács


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Osteoporosis endocrin vonatkozásai
 
Egyéb megnevezés

Csontritkulás.
Néveredet

Görög: osteon – csont és poros – lyuk szavakból.
A betegség meghatározása

Az osteoporosis a csontszövet szerves és szervetlen állományának arányos, progresszív fogyása, a csont finomszerkezetének megbomlásával, teherbíró képességének és rugalmasságának csökkenésével, a törési hajlam növekedésével és végül csonttörések bekövetkeztével. Az osteoporoticus csonttörések egy része (pl. a csípőtáji törések) közvetlen életveszélyt jelenthet, a csonttörések többsége pedig rontja az életminőséget. A csonttörések életkortól függően gyorsan növekvő eséllyel jönnek létre, az időskorú népességben egyre gyakoribbak, ezért jelentős népegészségügyi problémát jelentenek.
Etiológia

Az osteoporosis kialakulása a harmincas életévek elejére létrejött un. csúcs-csonttömeg értékétől és a csontvesztés ütemétől függ. A csúcs csonttömeget öröklött (70%) és környezeti (30%) tényezők határozzák meg. A csontállomány két fő szerkezeti típusra oszlik: a corticalis és a trabecularis, vagy szivacsos állományra. Az előbbi teszi ki az állomány több, mint 80%-át, metabolikus felszíne kisebb és anyagcseréje lassúbb, mint a szivacsos állományé. A szerkezeti felszíneken zajló csontanyagcsere, ezen belül a csont átépülése, megújulása (bone turnover) bonyolult szabályozás alatt áll. Ennek lényege, hogy a csont felépítésért felelős osteoblastok és a lebontást végző osteoclastok működése a felnőtt korban kiegyensúlyozott. Az átépülés visszatérő szakaszonként különálló egységekben (bone metabolic unit, BMU) történik. A nyugalmi fázis után a vérképző rendszer őssejtjeiből differenciálódott osteoclastok aktiválódnak és a felszínen üregeket (lacunákat) alakítanak ki enzimatikus hatással. A lacunák létrehozása során humoralis jelzőrendszer lép működésbe és mesenchymalis sejtvonalból differenciálódott osteoblastokat toboroz, amelyek átveszik a terepet, és új csontot képeznek az üregek kitöltésére. Az új csontszövetbe osteoblastok közreműködésével ásványi anyag – elsősorban Ca-hidroxiapatit – rakódik le. Ez a mineralizáció vezet az új csont kialakulásához. A corticalis csontban az átépülés a periostealis képződés és az endostealis felszívódás formájában történik. A csontátépülés ritmusa az osteoclastok aktiválódási frekvenciájától függ. A környezeti (hormonális-, citokin-, növekedési faktor-) hatások és adott csontféleség függvényében az újraépülési ciklus tartama 3–4 hónap a trabecularis, és 4–8 hónap a corticalis csontok esetében. A csont bontási és felépülési folyamatainak megbomlása kétféle módon jöhet létre: az átépülés (turnover) gyorsul fel, vagy a lebomlás – felépülés folyamatainak összekapcsolódása (coupling) szenved zavart. Ezeket több tényező okozhatja, de eredményük egyaránt a hiányos mérleg, vagyis a csontvesztés. Ezek közül kiemelten tárgyaljuk az endokrin tényezőket. A gonad-hormonok (ösztrogének és androgének) szerepére, a hiányuk következtében létrejövő csontvesztés hívta fel a figyelmet. Mindkét nemben érvényes ez a megállapítás, azonban napjainkban is zajló vizsgálatok az ösztrogének hangsúlyosabb szerepét jelzik – férfiakban is. Nőkben az ösztrogénhiány (természetes menopausa, vagy sebészi oophorectomia következtében) osteoclast-aktiválódást és az aktivációs ritmus felgyorsulását eredményezi. A következmény fokozott újraépülés (bone turnover) és a csontállomány csökkenése lesz. Nőkben a menopausa időpontjától mintegy 10 évig tart a gyors csontvesztés. További endokrin tényezők az osteoporosis kialakulásában a mellékpajzsmirigy-túlműködés, a hyperthyreosis, a glükokortikoid túltermelés, vagy terápia. A D-vitaminhiányos állapot szintén a csont ásványi anyag vesztéséhez vezet, azonban az osteoporosistól eltérően a szervetlen erősebben csökken, mint a szerves összetevő. A csontállomány csökkenésének további okai közül a az életkor növekedése a legfontosabb. Egyéb okok között: betegségek (hyperparathyreosis, hyperthyreosis, reumatoid arthritis, veseelégtelenség, malabsorbtio, vérképzőszervi betegségek, hypogonadismus), gyógyszerek (glükokortikoidok, citosztatikumok, antiepileptikumok, véralvadás-gátlók, GnRH-analógok), radioterápia, súlytalansági állapot (űrutazás), hosszas immobilizáció és az életmódbeli okok (mozgásszegény életstílus, vegetáriánus étrend, erős dohányzás és fokozott alkoholfogyaszatás) szerepelnek
Osztályozás, típusok

Primer osteoporosisról beszélünk, ha nincs kimutatható betegség a hátérben. A másodlagos osteoporosist igazolható kóros állapot idézi elő, amelynek megszüntetetése a kóros folyamatot megállíthatja. Az elsődleges csontritkulást Riggs és Melton (1986) után szokás postmenopausalis és involúciós típusokra bontani. Ezen klasszikus felosztás szerint a postmenopausalis formát a gyorsult átépülés, az axiális csontok, a szivacsos csontállomány fokozott részvétele, valamint a csigolyatörések jellemzik. Ebben a csoportban az antirezorptív kezelés hatása nyilvánvaló. A szenilis, vagy involúciós osteoporosis az axialis és perifériás, corticalis túlsúlyú csontok tömegét egyaránt csökkenti, az átépülés nem fokozott, a csigolyatörések mellett csípőtáji törések is bekövetkeznek. A csontlebomlást gátló szerek hatása gyengébb, mint a postmenopausalis típusú osteoporosisban. Ez a felosztás azt sugallja, hogy a két csontritkulás-típus jelentősen különbözik. Újabb klinikai vizsgálatok és epidemiológiai megfigyelések azonban azt mutatják, hogy a csontvesztés nőkben (és férfiakban) nem áll meg egy bizonyos életkorban, hanem folytatódik. Kétségtelen viszont, hogy az életkor előrehaladtával egyre fokozódik a csontok anyagcseréjét jelentősen befolyásoló D-vitamin hiánya. A csontdenzitás alapján történő osztályozás (ld. még: T-score) normális, osteopeniás, osteoporoticus és súlyosan osteoporoticus formákat különít el. A csonttörések fiatalabb korban a főleg szivacsos állományból felépült csontokon történnek (csigolyák, distalis radius), időskorban pedig a corticalis állománnyal jellemezhető proximalis femur törései is bekövetkeznek. Osteoporosis okozta törés, amely kis erőbehatásra jött létre.
Patogenezis, patomechanizmus

Primer osteoporosisról beszélünk, ha nincs kimutatható betegség a hátérben. A másodlagos osteoporosist igazolható kóros állapot idézi elő, amelynek megszüntetetése a kóros folyamatot megállíthatja. Az elsődleges csontritkulást Riggs és Melton (1986) után szokás postmenopausalis és involúciós típusokra bontani. Ezen klasszikus felosztás szerint a postmenopausalis formát a gyorsult átépülés, az axiális csontok, a szivacsos csontállomány fokozott részvétele, valamint a csigolyatörések jellemzik. Ebben a csoportban az antirezorptív kezelés hatása nyilvánvaló. A szenilis, vagy involúciós osteoporosis az axialis és perifériás, corticalis túlsúlyú csontok tömegét egyaránt csökkenti, az átépülés nem fokozott, a csigolyatörések mellett csípőtáji törések is bekövetkeznek. A csontlebomlást gátló szerek hatása gyengébb, mint a postmenopausalis típusú osteoporosisban. Ez a felosztás azt sugallja, hogy a két csontritkulás-típus jelentősen különbözik. Újabb klinikai vizsgálatok és epidemiológiai megfigyelések azonban azt mutatják, hogy a csontvesztés nőkben (és férfiakban) nem áll meg egy bizonyos életkorban, hanem folytatódik. Kétségtelen viszont, hogy az életkor előrehaladtával egyre fokozódik a csontok anyagcseréjét jelentősen befolyásoló D-vitamin hiánya. A csontdenzitás alapján történő osztályozás (ld. még: T-score) normális, osteopeniás, osteoporoticus és súlyosan osteoporoticus formákat különít el. A csonttörések fiatalabb korban a főleg szivacsos állományból felépült csontokon történnek (csigolyák, distalis radius), időskorban pedig a corticalis állománnyal jellemezhető proximalis femur törései is bekövetkeznek. Osteoporosis okozta törés, amely kis erőbehatásra jött létre.
Endokrinológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Leövey András
Professor Emeritus
DEOEC I. sz. Belgyógyászati Klinika
Szerző:

Dr. Balogh Ádám
med. habil egyetemi docens

DEOEC Szülészeti- és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Kockázati tényezők keresése. Anyai ágon csonttörések, görbült hát, feltűnően csökkent testmagasság. Egyéni életben csonttörések menopausa (50 éves kor) után, testmagasság csökkenése, filigrán alkat, korai menopausa, kortikoszteroid kezelés, egyes betegségek, idős kor. Panaszok, anamnézis: Az anamnézisben a korábbi törés a legfontosabb. A panaszok többnyire nem jellegzetesek, többnyire spondylosisra utalnak. Súlyos osteoporosis ágyéki/keresztcsonti szaggató fájdalmat okozhat.
Tünetek

Súlyos osteoporosis esetében a bekövetkezett csigolyatörések, következményes gerincdeformitás megfigyeléssel, fizikális vizsgálattal felismerhetők.
Célzott vizsgálatok

Testmagasság, testsúly mérése. Váz-izületei rendszer vizsgálata deformitások keresése. Vérnyomásmérés. Mozgáskoordináció becslése (elesés kockázata). Mentális mini-teszt. Csontdenzitometria (nevezik osteodenzitometriának, röviden ODM-nek is). A csont ásványianyag, egységnyi felszínre vonatkoztatott sűrűsége (bone mineral density, BMD, g/cm2-ben). A mérés egy bikromatikus (két energiatartományt magábafoglaló) rtg-sugárnyaláb differenciál-elnyelődésén (DXA) alapuló módszer, amelyben számítógépes program kalkulálja a BMD-értéket, előzetesen betáplált fantom-mérések referencia-adatainak felhasználásával. A mérési eredményt a program az azonos nemű fiatal népesség átlagértékéhez viszonyítja. Eltérés esetén annak mértékét SD-egységekben kapjuk meg. A fiatalkori értékektől való eltérést T-score-nak is nevezik. Az átlagtól–1 T-score eltérésig normális BMD-értékről beszélünk egy WHO szakértői csoport meghatározása szerint. Ha az eltérés 1 és 2,5 közötti, akkor csonttömeg-csökkenésről van szó, ez alatt osteoporosisról. A 2,5 alatti T-score és osteoporoticus csonttörés megléte súlyos osteoporosist jelent. A BMD mért értékének azonos korú népességi átlaghoz történő hasonlítása különösen időskorban és férfiak esetében adhat értékes támpontot. Itt az SD-vel mért eltérést Z-score-nak nevezzük. Ha idős személy T és Z-score-ja egyaránt alacsony, akkor a törési veszély különösen fokozott. A denzitometriát különböző csontokon végezhetjük: a lumbalis gerinc (L1-L4 csigolyák), a proximalis femur és az alkar (radius) a szokványos mérési helyek. A mérés helyén számítható a legjobb becslés a törési kockázatot illetően. Mivel a gerinc és femur-nyak törése a legjelentősebb patológiai és kórjóslati szempontból, az itt történő mérések előnyben részesítendők. Más helyeken is végezhető DXA-mérés, mint az alkaron, vagy a sarokcsonton. Ultrahang-technikával is vizsgálható a csontok állapota. Az ultrahang-mérés részben az ásványianyag-tartalom értékét tükrözi, részben azonban más csontminőség-elemekre utal (pl. térbeli szerkezet). Laboratóriumi vizsgálatok: A kálciumanyagcsere rendellenességeinek, egyes szervrendszerek rendellenes működésének, a csont-homeostasisban fontos szerepet játszó hormonok és a D-vitamin termelésének, anyagcseréjének vizsgálata, valamint a csontlebomlás és -felépülés intenzitását tükröző anyagcserejelzők vizsgálata. Közelítő felsorolás: szérum kalcium és foszfor, albumin, veseműködés jelzői, kreatinin, urea, a májműködés enzim-markerei és bilirubin, kalcium-, foszfor- és kreatinin-ürítés a vizelettel; szérum PTH, 25OH-D vitamin, csontspecifikus alkalikus foszfatáz, osteokalcin, szérum crosslaps, vizelet deoxi-piridinolin. A laboratóriumi vizsgálatok célja a diagnózis alátámasztása, a differenciáldiagnózis (osteomalacia, hyperparathyreosis, stb.), valamint a terápia hatékonyságának korai megítélése. Radiológiai vizsgálat: Feladata a törések diagnosztikája, valamint más csontbetegségek differenciáldiagnosztikája (pl. hyperparathyreosis, osteomalacia, Paget-kór). A klinikai tüneteket nem okozó csigolya-deformitások, törések korai felismerése további csonttörések fontos kockázati tényezőjére mutat rá. A legalább 50% trabecularis állományból felépült csigolyák törése viszonylag fiatal korban bekövetkezhet, ezért alacsony BMD-érték esetén a gerincröntgen-felvétel elvégzése szükséges. A csigolya-deformitások mennyiségi elemzése (morfometria) az osteoporosis terápiás klinikai vizsgálatainak fontos módszere. A mindennapi gyakorlatban a morfometriás elemzés időigényessége miatt nem terjedt el széles körben.

Szövődmények

Az osteoporosis szövődményének tekinthető a kis erőbehatásra csonttörés. Más értelmezés szerint a csonttörés a súlyos osteoporosis részjelensége. A nemzetközi definíció a csonttörés meglétét nem írja elő. A T-score alapján történő osztályozás normális denzitást, osteopeniát, osteoporosist és töréssel kombinált súlyos osteoporosist jelezhet.
Társuló betegségek

Idős korban leggyakrabban a D-vitaminhiányos állapottal társul.
Epidemiológia

Az osteoporosis földrajzi elterjedését, etnikai és társadalmi népcsoportok közötti gyakoriságát adott időpontban (prevalencia) közvetlenül csak a közelmúltban vizsgálták. Ennek oka a csonttömeg indikátoraként szereplő csont ásványianyag-sűrűség tömeges vizsgálatára alkalmas módszerek nem régi elterjedése. Korábban a csontritkulás szövődményének tekinthető csonttörések éves előfordulásából (incidencia) lehetett következtetni a kórkép népességbeli gyakoriságára. A törések közül is elsősorban csípőtáji törések epidemiológiája szolgáltatott viszonyítási adatokat, mivel ezt a töréstípust legnagyobb valószínűséggel kórházban kezelik és nyilvántartják. Ennek van legnagyobb népegészségügyi jelentősége is 15-25%-os éves halandósága és a túlélők életminőségének jelentős romlása miatt. A csípőtáji törések az ellátás közvetlen és közvetett költségeit és egyéb (pl. ápolási) terheit tekintve kerültek a szakmai és laikus társadalmi érdeklődés gyújtópontjába az utóbbi másfél évtizedben. A csonttörések epidemiológája ma már jelentős adatbázissal rendelkezik egyéb csonttörésekről, így pl. a gerinc és az alkar töréseiről is. Az Európai Közösség (EU) 1998-as jelentése megerősítette a csípőtáji törések korspecifikus incidenciájának hatványszerű növekedését és azt, hogy a nők törései mintegy kétszer gyakoribbak, mint a férfiaké. További tény, hogy az idősebb korosztályokban egyre nagyobb a nők részaránya és ez tovább növeli a nők részarányát a törésekben. Az Európa Unióban felmérés 15 országban történt. A felmérés kivetített adatai szerint a 15 országban több mint 400 ezer csípőtáji törés történt 2000-ben. Földrajzilag az északi országok (pl. Svédország) éves incidenciája volt a legmagasabb, 30–70%-kal az Amerikai Egyesült Államokban számolt érték felett, míg a mediterrán országoké (pl. Olaszország, Portugália) a legalacsonyabb, mintegy fele az Egyesült Államokénak. A gerinctörések epidemiológiáját Európában az EVOS tanulmány vizsgálta. Az eredmények meglepőek voltak, mert a csigolyatörések gyakorisága a csípőtáji törésekével ellentétben 60 éves kor előtt a férfiakban volt nagyobb, 70 éves korig közel azonos volt, ezt követően azonban a nők törési prevalenciája meredeken emelkedve megelőzte a férfiakét. Magyarországon a csípőtáji törések száma az 1990-es évek második felében évi 16 000 volt. Az éves előfordulási gyakoriság növekedésével kell számolnunk, mert jelenleg a lakosság várható átlagos élettartama jelentősen elmarad az európai szinttől. Ennek javulása várható, következményes törési incidencia-növekedéssel. Az osteoporosis közvetlen jelzőjeként tekintett csontsűrűség minta-felméréséről szintén vannak adatok, közülük figyelemreméltó a National Osteoporosis Foundation közlése 2002-ből, mely szerint ez évben az Amerikai Egyesült Államokban 43,6 millió férfi és nő csonttömege csökkent a normális határok alá. Itt két csoport különíthető el a BMD értékek alapján: osteoporoticus és osteopeniás. A fenti számból 7,8 millió nő és 2,3 millió férfi csonttömege volt az osteoporosis értékhatár alatt, míg 21,8 millió nő és 11,8 millió férfi csonttömege volt csökkent, osteopeniás vagyis osteoporosis-jelölt. További epidedmiológiai jeletőségű adat a jelentésből: húsz év múlva ezek a számok mintegy 50%-kal várhatóan magasabbak lesznek.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

A primer prevenció fiatal korban kezdődik, de időskorig folytatandó. Lényeges két eleme a rendszeres, teherviselő testgyakorlás, mozgás és a kalcium és D-vitamin ellátás biztosítása. Az elesés megelőzése aktív és passzív módszerekkel a csípőtáji törések elkerülését célozza. Nem gyógyszeres módon – pl. csípővédő betét alkalmazásával – is lehet védekezni a csípőtáji törés ellen.
Gyógyszeres kezelés

Az antirezorptív szerek alkalmazása a fokozott átépüléssel járó osteoporosis eseteiben indokolt. Ezen csoport az osteoclastok aktivitásának fékezése, aktivációs frekvenciájának csökkentése útján hatnak. A különböző mediátorok tevékenysége következtében lelassult csontátépülés, valamint a csont sejtes elemeinek kedvezőbb túlélése eredményezi a csontvesztés leállását. A csontfelszívódás gátlása korlátozott mértékű BMD-növekedést is okozhat, elsősorban a resorptiós lacunák feltöltődése következtében. Legrégebben ismert antirezorptív szerek a HPK készítményei. Fő képviselőik az ösztrogének (ösztradiol, ösztradiol valerát, konjugált ösztrogén-készítmények), a progesztogének (progeszteron, noretiszteron acetát, medroxiprogeszteron acetát, levonorgesztrel), a tibolon és a tesztoszteron. Ez utóbbit túlnyomóan férfiaknak adják. Női (postmenopausalis) osteoporosisban a HPK elfogadott kezelési forma és egyéb kedvező hatásai miatt is kedvelik. Mellékhatásai miatt a HPK-nak sok ellenzője van. Törési kockázatcsökkentő hatása jelenleg is vizsgálat tárgya. Biszfoszfonátok. A szájon át adható alendronát és a risedronát hazai forgalomban van. Növelik a BMD-t, és jelentősen csökkentik a csigolya- és csípőtáji törések kockázatát. A kalcitonin készítmények (injekció és orrpermet) hatásosak a vertebralis fracturák kockázatának csökkentésére és fájdalomcsillapító hatásuk is van. Raloxifen (szelektív ösztrogénreceptor modulátor – SERM). Ellenőrzött vizsgálatban hatékonynak bizonyult a vertebralis törések kockázatának csökkentésében. További hatásai: az emlőrák kockázatának csökkentése és az LDL-koleszterinszintek csökkentése. Feltételezett kedvező cardiovascularis hatásainak vizsgálata jelenleg is folyamatban van. A csontfelépülést stimuláló gyógyszerek. Monofluorofoszfát kalciummal együtt adandó. A csonttömeget erőteljesen növeli, de törésmegelőző hatását kontrollált vizsgálatokkal nem igazolták. Klinikai vizsgálatok előrehaladott stádiumában van egy parathyreoidea hormon (PTH)-készítmény, amelynek erőteljes csontfelépítő hatását igazolták. Egy szerves kötésű stroncium-készítmény klinikai vizsgálatban hatásosnak bizonyult a csigolyatörések kockázatának csökkentésében. Az anabolikus szteroidok hatékonyságát osteoporosis kezelésében nem igazolták ellenőrzött vizsgálatokkal. A D-vitamin + kalcium különösen idősekben csökkentheti a törési kockázatot.
Műtéti kezelés

Kompressziós csigolyatörés esetén kyphoplastica: trokár segítségével, ballonnal a csigolyatest kitöltése, magasságának visszaállítása, majd gyorsan szilárduló szövetbarát polimer bejuttatása. A csípőtáji törések sebészi kezelést igényelnek.
A kezelés komplikációi

A HPK mellékhatásai, veszélyei közül az emlőrák kockázatának növekedése hosszantartó kezelés során a legjelentősebb. Említendő még a fokozott trombosis-kockázat és az endometrium hyperplasia és a carcinoma endometrii kockázatának növelése. A biszfoszfonátok gyomor-bélrendszeri mellékhatásai a kezelés felfüggesztését eredményezhetik. A raloxifen trombosis-hajlam (APC rezisztencia) esetén mélyvénás trombosis kialakulását segítheti, hasonlóan a HPK-hoz.
A relapszus gyakorisága, terápiás lehetőségek

A kezelés abbahagyása (pl. HPK) után a csontvesztés folytatódik, ezért hosszútávú kezelési terv készítése kívánatos.

Terápiás célkitűzés

A terápia közvetlen célja csontlebomlás megállítása, és a csontdenzitás, valamint a csontminőség egyéb mutatóinak (pl. rugalmasság) javítása, a csonttörések kockázatának csökkentése. Az alkalmazható gyógyszerek antirezorptív, anabolikus és egyéb csoportba sorolhatók, utóbbiba tartozik a D-vitamin. Egyes terápiás eljárások irányulhatnak az elesés kockázatának csökkentésére.
A terápia sikertelenségének lehetséges okai

Felszívódási problémák (pl. orális biszfoszfonátok esetében), fel nem ismert kórformák, pl. hyperparathyreosis, D-hypovitaminosis. A páciens elégtelen együttműködése a hosszantartó kezelés során.
Prognózis

A törések bekövetkezte, vagy elkerülése a kórjóslat lényege. A hatékony kezelés csökkenti a csonttörések kockázatát.
Követés, gondozás

A csigolya- és csípőtáji törést szenvedettek hosszútávú gondozása, ellenőrzése szükséges.
Alternatív kezelés

Hatékony alternatív osteoporosis kezelés nem ismert. A fizikai aktivitás támogatja a gyógyszeres kezelést.
Kiegészítő információk

Szakterületi specificitás

Endokrinológia, reumatológia, nőgyógyászat, klinikai immunológia, belgyógyászat, traumatológia, ortopédia, fizioterápia, rehabilitációs orvostan, radiológia, klinikai kémia, népegészségtan.
Nemhez kötött jellegzettességek

A nők részaránya az osteoporoticus betegek és csonttöröttek körében a férfiakénak több mint kétszerese.
Életkorhoz kötött jellegzettességek

Előfordulhat gyermek-, serdülő- és fiatalkorban is, de a népességben gyorsan növekvő számarányban szerepel az időskorúak körében. Ugyanez vonatkozik az osteoporsishoz társuló csonttörésekre, különösen pedig a csípőtáji törésekre, melyek a legjellegzetesebben mutatják az életkor növekedésének hatványozó szerepét 70 év felett.
A betegtájékoztatás alapelvei

Mivel az osteoporosis korai stádiumában nem okoz sajátos tüneteket, a kockázati tényezők megléte (életkor) indokolttá teszi a klinikai vizsgálat és a csont denzitometria elvégzését.
Terhességi sajátosságok

Terhesség alatt kisebb mértékű, a lactatio időszakában, annak időtartamától és az anyatej-táplálás részarányától függően jelentős csonttömeg-csökkenés jön létre a fejlődő magzat Ca-igényének kielégítése következtében. A csontvesztés a szoptatás táplálási részarányának csökkenésével megszűnik és az elvesztett csontállomány túlnyomó részét az anya egy éven belül visszanyeri.
Ajánlott irodalom

Marcus R, Feldman D, Kelsey J(eds). Osteoporosis. 2nded. Academic Press; San Diego: London: 2001.; Riggs BL, Melton LJ. Involutional osteoporosis. N. Engl. J. Med. 1986;14:1676–1686(Abs).; Favus MJ. Primer on Bone Metabolic Diseases and Disorders of Mineral Metabolism. Lippincott Williams & Williams; Philadelphia: 1999.; IOF. America’s Bone Health: The State of Osteoporosis and Low Bone Mass 2002.; Manolagas SC. Estrogen loss, cytokines, macrophages, lymphocytes, osteoclasts and bone loss.
Hasznos címek, betegszervezetek

Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság: www.osteoporosis.hu; www.nof.org; Osteoporosis Betegek Magyarországi Egyesülete.

Szakrendelések

A Nemzeti Osteoporosis Program keretében mintegy 110 szakmaközi központban történik az osteoporticus betegek vizsgálata, kezelése/gondozása és részben szűrése 1995. novemberétől. A hálózat két központi intézete a SOTE I. sz. Belklinikája és az ORFI. További11 Regionális Osteoporosis Központ behálózza az országot. Hozzájuk csatlakoznak az un. Lokális Osteoporosis Központok. Az országos és regionális központok felszereltsége és személyi feltételei fokozatosan lehetővé teszik az osteoporosison kívül a csontanyagcsere egyéb zavarainak kivizsgálását és kezelését is. Az osteoporosis központok mintegy 40%-a egyben menopausa szakrendelés is.
Hasznos folyóiratok

Osteoporosis International, J. Bone and Mineral Research, Bone, Calcified Tissue International, Ca és Csont, Osteologiai Közlemények