Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. nov. 23. csütörtök Kelemen, Klementina


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Dysphonia
 
Egyéb megnevezés

rekedtség, hangképzési zavar
Néveredet

A funkcionális forma leírója Perello (1962).
A betegség meghatározása

A tiszta hang zörejessé válása, mint tünet; a funkcionális forma: afiziológiás állapot, amelyre a hangszín megváltozása (rekedtség, hangmagasság változása), valamint a hang dinámiájának, terjedelmének, a gége terhelhetõségének a csökkenése jellemző. Oka a gége organikus betegségeinek következtében fellépő működésbeli zavar; gyakran azonban csak funkcionális, tehát a gége primer strukturális eltérése nélküli állapot, amelyet a hangszalagok rezgésbeli eltérése jellemez.
Etiológia

Létrejöhet organikus és funkcionális okból, az előbbi eredete multifaktoriális: a kiváltó gégebetegségtől függő (gyulladások, tumorok, a beidegzés zavarai); funkcionális formájánál lehet konstitucionális (pl. amuzikalitás), habituális (pl. helytelen énekhangregiszter használata), ponogén tényezők okozta (pl. hosszú ideig tartó, túl hangos hanghasználat), hozzájárulhatnak psychogen faktorok (pl. lelki konfliktus), általános megbetegedések, melyek az illető általános állapotának gyengülését okozzák, halláscsökkenés, zajban történő beszéd (az audiophonatorikus visszacsatolás hiánya révén), a légutak gyulladásos megbetegedései során a hangkímélés hiánya.
Osztályozás, típusok

Organikus eredetű dysphoniák (hangszalag csomó, hangszalag polyp, intubációs granuloma, daganat, gyulladás, bénulás, neurológiai betegségek, postoperatív állapotok); a spazmodikus dysphonia (az extrapyramidalis rendszer betegsége, a craniocervicalis dystoniák közé soroljuk, jellemzõje a hangképzõ apparátus extrém fokú görcse során préselt, nyögésre emlékeztetõ, skandáló hangadás, amit hangmegtörések, préselten aphoniás szakaszok jellemeznek, a gégetükri képre a hangszalagok túladdukciója jellemzõ); az endokrin eredetû hangképzési zavarok (hypophysis megbetegedések, pajzsmirigy, -mellékpajzsmirigy betegségek, mellékvese és gonad eredetû hangbetegségek); illetve a funkcionális típusok: phonoponozis, juvenilis hyperfunkcionális dysphonia, phononeurosis, psychogen aphonia, dysodia.
Patogenezis, patomechanizmus

A funkcionális forma esetén: a légzés, a hangszalagrezgés és az artikuláció egyensúlyának megbomlása; organikus eredet esetén: a hangképzésben részt vevő szervek elváltozásai.
Fül-orr-gégegyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Sziklai István
klinikaigazgató
DEOEC Fül-Orr-Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika
Szerző:

Dr. Helfferich Frigyes
egyetemi tanársegéd

SE Egészségtudományi Kar Fül-Orr-Gégészeti Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

/*változó ideig tartó és változó mértékû rekedtség, krákogási és nyelési kényszer*”gombócérzés” a torokban*garatszárazság*ingerköhögés*fájdalom a nyakon*/
Tünetek

Funkcionális forma esetén: /*megváltozott hangszín*rekedtség*a hangerõ, hangterjedelem , hangtartási idõ csökkenése*szabálytalan, feszes thoracalis légzés*feszes artikuláció*általában feszes nyaki izomzat*a gégében primer eltérés nem látható, de secunder módon elõfordulhat hangszalagszéli vérbõség, vizenyõ, hangszalagcsomó, hangrés záródási-elégtelenség, álhangszalag hypertrophia*/ Az organikus formák esetén mindezek mellett a kiváltó ok pl.: /*gégetumor *hanszalagbénulás*gyulladás*/
Általános vizsgálatok

Fül-orr-gégészeti vizsgálat.
Célzott vizsgálatok

/*videolaryngoscopia*laryngostroboscopia*subjektív és objektív hangvizsgálatok*esetleg electromyográfia*electroglottográfia*/

Rizikófaktorok

/*dohányzás*alkohol fogyasztás*/
Szövődmények

A tartós hibás hangképzés miatt mûtéti beavatkozást igénylõ hangszalagelváltozások jöhetnek létre (pl. nodulus laryngis).
Társuló betegségek

A szájpadelégtelenség esetében elõfordul hangszalagcsomó kialakulása, a gastro-oesophagealis reflux esetén a "reflux laryngitis".
Epidemiológia

Nincs jellemző eloszlás.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

Poros-füstös környezet kerülése, dohányzás és alkoholfogyasztás elhagyása, az élettani hanghasználat széleskörû ismertetése és elsajátítása.
Gyógyszeres kezelés

/*inhalatio*vitaminok*sedativumok adása*/
Műtéti kezelés

Secunder hangszalagelvátozások esetén microlaryngoscopia.
Speciális forma kezelése

Psychogen komponensek megszűntetésére psychoterápia.
A relapszus gyakorisága, terápiás lehetőségek

Funkcionális formában nagyon ritka a relapsus, ilyenkor szükséges a hangterápia megismétlése, mely ekkor már rövidebb idõ alatt sikeres.

Terápiás célkitűzés

Organikus forma esetén oki terápia a szervi betegség megszüntetésére, illetve hangterápia az afiziológiás hangképzési mód megszüntetése és az élettani hanghasználat kialakítása céljából. Általában 3-6 hónap alatt vezet eredményre.
A terápia sikertelenségének lehetséges okai

A beteg kooperációjának hiánya.
Prognózis

A hangterápia eredménye kifejezetten jó, általában 3-6 hónap alatt gyógyulást hoz.
Követés, gondozás

Idõszakos kontroll vizsgálat a gyógyulás után is javasolt.
Alternatív kezelés

Nem ismert.
Kiegészítő információk

Egyedi esettanulmányok

B.Gy-né 58é nőbeteg rekedtség miatt szokványos fül-orr-gégészeti vizsgálatokon járt több intézményben, ahol hangszalagszéli erezettségen kívül egyéb kórosat nem találtak. Bár a garatváladék tenyésztés negatív volt, több, széles spectrumú antibiotikus kúrával is próbálkoztak, eredménytelenül. Laborvizsgálatok, mellkas rtg eltérés nélkül. Végül foniátriai szakvizsgálat igazolta funkcionális dysphoniáját, majd megfelelő hangterápiát végeztek. 3 hónap múlva a beteg hangja tiszta, a gégetükri kép negatív lett.
Szakterületi specificitás

foniátria
Stádiumbeosztás

/*enyhe*közepes*súlyos fok*/
Nemhez kötött jellegzettességek

A funkcionális forma gyermekkorban gyakoribb fiúknál (3:1), felnõtt korban gyakoribb nõknél (8:1).
Életkorhoz kötött jellegzettességek

Funkcionális forma esetén 5-10 éves gyermekek és fiatal, valamint középkorú nõknél gyakoribb, hanghasználatot igénylõ foglalkozásúakat gyakrabban érint.
Ajánlott irodalom

/*Dr. Balázs Boglárka: Hanggyakorlatok a gyermekkori diszfonia javításához. Logo Press, Budapest, 1990. *Dr. Frint Tibor: Hangrehabilitáció, hangterápia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 1993. *Dr. Frint Tibor: A funkcionális dysphoniák. Tankönyvkiadó, Budapest, 1979. *Dr. Hirschberg Jenő: A gyermek fül-, orr-, gégebbetegséfgei, beszéd és hallászavarok. Szülők Kiskönyvtára. P+M Bt., Budapest. 2000. *Dr. Kiefer Gábor: Rekdtség. Golden Book Kiadó Kft., Budapest, 1995.*/

Szakrendelések

Foniátriai szakambulanciák az országban több helyütt működnek.
Hasznos folyóiratok

/*Fül-orr-gégegyógyászat*Laryngoscope*Folia Foniatrica* Beszédgyógyítás (A Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság lapja)*/
Kulcsszavak

rekedtség, beszédzavarok, hangképzési zavarok