Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 21. szombat Orsolya


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Benignus nyelőcsődaganatok
 
A betegség meghatározása

Ritka epithelialis és nem epithelialis eredetű benignus daganatok, amelyek szövettanilag jóindulatúak, azonban ritkán a méretük miatt dysphagiát okozhatnak, ill. kifekélyesedhetnek és vérezhetnek.
Osztályozás, típusok

Szövettani osztályozás: Epithelialis eredetű jóindulatú daganat: laphámsejtes papilloma; Nem epithelialis eredetű jóindulatú daganatok: leiomyoma; haemangioma, lymphangioma. Localisatio alapján: Intramuralis daganatok: Leiomyoma (az intramuralis daganatok 80%-a); Cysta (10%); Egyéb ritka intramuralis daganatok (10%). Intraluminalis daganatok: Fibrovascularis polypok (myxofibroma, fibrolipoma) (az intraluminalis daganatok 80%-a); Papillomák (10%); Egyéb ritka intraluminalis daganatok (10%).
Patogenezis, patomechanizmus

Ismeretlen.
Gasztroenterológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Tulassay Zsolt
klinikaigazgató, egyetemi tanár
SE ÁOK II. Belgyógyászati Klinika
Szerző:

Dr. Herszényi László
egyetemi adjunktus

SE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

A laphámsejtes papilloma (epithelialis jóindulatú, intraluminalis daganat) legtöbbször teljesen tünetmentes. Gyakran multicentrikus, társulhat acanthosis nigricanssal vagy tylosissal. A leiomyoma (nem epithelialis eredetű jóindulatú, intramuralis daganat) a leggyakrabban előforduló jóindulatú daganat, simaizom eredetű benignus tumor. Férfiakban valamivel többször fordul elő. A leiomyomák többsége tünetmentes, de egy részük 22-50 életév között megnövekedhet, és következményes dysphagiát, nem típusos retrosternalis fájdalmat okoz. A vérzés ritka. A daganat igen ritkán okoz elzáródást-stenosist. A fibrovascularis nyelőcső polypok (myxofibroma, fibrolipoma) nagyra megnőhetnek, puha jellegűk miatt igen ritkán okoznak tüneteket. Ritkán dysphagia vagy obstructiós tünetek jelentkezhetnek. A cysták gyakorlatilag tünetmentesek, igen ritkán lép fel ulceratio vagy vérzés.
Célzott vizsgálatok

A benignus nyelőcső daganatok diagnózisát a radiológiai és az endoscopos vizsgálatok biztosítják. A nyelés röntgenvizsgálat (bárium kontrasztos oesophagographia) leiomyoma esetében jól körülirt, sima telődési hiányt igazol, a fedő és környező nyálkahártya szabályos. A daganat ritkán okoz elzáródást és proximális nyelőcsőtágulatot. A fibrovascularis nyelőcső polypok nagyméretük, növekedési hajlamuk miatt időnként differenciáldiagnosztikai nehézséget okozhat a radiológus számára, de a radiológiai vizsgálatot követő endoscopos+biopsziás vizsgálat rendszerint megnyugtatóan tisztázza a diagnózist. A felső panendoscopia (opesophago-gastroscopia) leiomyoma esetén jól körülhatárolt, ép nyálkahártyával fedett eltérés igazolható, amely az eszközzel vagy a biopsziás fogóval történő érintéskor rugalmasan kitérő terimeként viselkedik. A biopsziás mintavétel, de még inkább az endoscopos eltávolítás veszélyes lehet a fokozott perforatiós veszély miatt, ezért tünetek esetén rendszerint sebészi enucleatióra van szükség. A submucosus daganatok esetében a nyálkahártya biopszia rendszerint nem diagnosztikus értékű. A fibrovascularis nyelőcső polypok könnyen felismerhetők, és elvégezhető az endoscopos polypectomia. A submucosus daganatok esetében az endoscopos ultrahang vizsgálat igen hasznos módszer.

Differenciáldiagnosztika

A benignus daganatok egymástól való elkülönítése. Ritkán az obstructiót okozó jóindulatú daganatok elkülönítendők a malignus nyelőcső tumortól vagy az egyéb eredetű stenosistól-stricturától.
Szövődmények

A benignus daganatok ritkán okoznak obstructiót-stenosist, következményes dysphagiát. A daganatok igen ritkán kifekélyesedhetnek, vérezhetnek.
Epidemiológia

A benignus nyelőcső daganatok a nyelőcső tumorok kevesebb, mint 10%-át képezik.
Terápia

Műtéti kezelés

A leiomyomák, cysták esetében sebészi enucleatió, intraluminalis daganatok (elsősorban polypok) esetében pedig endoscopos polypectomia javasolt.

Terápiás célkitűzés

Tünetmentesség, a szövődmények megelőzése. A kisméretű, tüneteket nem okozó, növekedést nem mutató jóindulatú daganatok rendszerint nem igényelnek kezelést.
Követés, gondozás

Kisméretű, tüneteket nem okozó, sebészi beavatkozást nem igénylő daganatok endoscopos-radiológiai ellenőrzése javasolt.
Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

McQuaid KR. A nyelőcső betegségei (in: Tierney LM, McPhee SJ, Papadakis MA szerk.): Korszerű orvosi diagnosztika és terápia, Melania 2000; 580-584). Simon L. Gastrooesophagealis reflux betegség (in: Varró /szerk/: Gastroenterologia, Medicina 1997; 38-50.)