Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. dec. 13. szerda Luca, Otília


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
A nyelőcső korrozív sérülései
 
A betegség meghatározása

Lúgos vagy savas vegyhatású kémiai anyagok véletlenszerű vagy szándékos lenyelését követően fellépő nyelőcső károsodás.
Osztályozás, típusok

Az adott szernek a felső tápcsatornára gyakorolt hatása függ a szer vegyhatásától (lúg vagy sav); a károsító anyag mennyiségétől; fizikai jellemzőitől (folyékony vagy szilárd-kristályos); töménységétől és a behatás időtartamától. A vegyhatás alapján: Lúgos vegyszerek által okozott károsodás: elsősorban az oropharyngealis területen és a nyelőcsőben okozza a nyálkahártya elfolyósodó szappanszerű necrosiát; Savas vegyszerek által okozott károsodás: csak a legerősebb savak okoznak nyelőcső károsodást, számos tényező (pl. a laphám relatív ellenálló képessége, lúgos pH, gyors nyelőcső tranzit-idő) miatt a súlyosabb savas károsodások inkább az antrum és a pylorus régiójában lépnek fel. A károsodás mértéke alapján három stádiumot különböztetünk meg: I. fokozat: Superficialis penetratio: nyálkahártya hyperaemia, enyhe oedema és felszínes hámfosztás. Ez a stádium hegesedés és szűkület kialakulása nélkül gyógyulhat. II. fokozat: Közepesen mély penetratio: kifejezett gyulladásos reakció, mély fekélyek, sérülékeny-oedemás „halottfehér” nyálkahártya jelzi, hogy a korrozív anyag a submucosát és a muscularis réteget is elérte. Ezek a sérülések 4-6 hét után vastag fibrines lepedék kialakulásával, a nyelőcső megrövidülésével, szűkületével, akár teljes elzáródást is okozhatnak. III. fokozat: Mély penetratio: a transmuralis sérülés perforatio, perioesophagitis, mediastinitis, pericarditis ill. bronchooesophagealis fistula kialakulásával járhat.
Gasztroenterológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Tulassay Zsolt
klinikaigazgató, egyetemi tanár
SE ÁOK II. Belgyógyászati Klinika
Szerző:

Dr. Herszényi László
egyetemi adjunktus

SE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

A korrozív anyag lenyelését szinte azonnal súlyos localis fájdalom, égő érzés, odynophagia, változó erősségű mellkasi fájdalom, émelygés, nyelészavar és kifejezett nyáladzás követi. Az aspiratio sípoló légzést és dyspnoet okoz. A korai perforatio súlyos mellkasi fájdalmat, subcutan emphysemát, shockot, sepsist okoz. A klinikai lefolyásnak rendszerint három szakasza van: acut fázis: kb. 2 hétig tart, a tünetek fokozatos csökkenésével; latens vagy postinflammatiós fázis: enyhe klinikai tünetekkel; chronicus fázis, a heges nyelőcsőszűkület fázisa: egyre fokozódó dysphagia és akár a teljes elzáródásig súlyosbodó nyelőcső strictura tünetei dominálnak.
Célzott vizsgálatok

A diagnózis felállítása az előzmények ismeretében rendszerint nem nehéz. Igen fontos a korrozív ágensre pontos információk beszerzése. Az endoscopos vizsgálat (oesophago-gastroscopia) nyújthatja a legpontosabb adatokat a nyelőcső károsodás mértékére és kiterjedésére vonatkozóan. A korai (24 órán belül) elvégzett endoscopia elvégzésének komoly prognosztikai jelentősége is van. Ezt követően (a 24 órát meghaladóan) a fokozott perforatiós veszély miatt, a várható információ már nem áll arányban a szövődmény veszélyével. Kontrasztos nyelőcső röntgen vizsgálat elvégzésében az első 6-8 hétben rendszerint nincs értelme, mert a kifejezett spasmus és oedema jelenléte igen félrevezető lehet. A mellkas és a natív hasi röntgen vizsgálat feltétlenül szükséges a pneumonitis és a perforatio kimutatására. A légutak szabad átjárhatóságának megítélésére azonnali laryngoscopiára is szükség van. Bizonyos esetekben hasi-mediastinalis CT vizsgálatra is sor kerülhet.

Differenciáldiagnosztika

Az anamnézis ismeretében a diagnózis felállítása rendszerint nem nehéz. A sérülés localisatiója, jellege alapján következtetni lehet a korrozív ágens vegyhatására (lúgos vagy savas). Chronicus fázisban, bizonytalan anamnézis esetében a nyelőcső stenosis-strictura egyéb okait is ki kell zárni.
Szövődmények

Acut szövődmények: perforatio, perioesophagitis, mediastinitis, pneumonitis, pericarditis, bronchooesophagealis fistula, shock, hirtelen halál. Chronicus szövődmények: a korrozív sérülések 20-40%-ában várható különböző súlyosságú strictura. A laphámsejtes carcinoma kialakulásának veszélye a lúgos eredetű stricturák esetében gyakoribb, mint a normál populációban.
Epidemiológia

Mindkét nemben és bármely életkorban előfordulhat. Régebben elsősorban öngyilkossági kísérletek során fordult elő, újabban inkább véletlen üzemi vagy háztartási balesetekkel (főleg alkoholisták, kisebb számban gyermekek körében) fordul elő.
Terápia

Gyógyszeres kezelés

Az antibiotikumok adása bár az eredmények ellentmondásosak mélyre ható fali sérülések esetében vélhetően csökkenti a szűkületek kialakulásának arányát. Közepesen súlyos, lúgos eredetű nyelőcső károsodások esetén az antibiotikum + corticosteroid 3-4 hétig történő adása megkísérelhető. Súlyos transmuralis laesio esetén vagy savas eredetű károsodás esetén a corticosteroid kezeléstől érdemi javulás nem várható. H2-receptor antagonisták (H2RA) és a protonpumpa gátlók (PPI) alkalmazása savas károsodások esetén szokványos, de a chronicus szövődmények szempontjából hatásuk szintén kétséges. Sebészi beavatkozás: heveny fázisban sepsis, shock, perforatio vagy fokozatos állapotromlás esetén szükséges. A korai nyelőcsőtágítás hatékonysága vitatott, a beavatkozásnak igen nagy a perforatio veszélye. Chronicus szakban: Endoscopos követés során (6 héttel, 6 hónappal, majd 1 évvel a korrozív károsodás után) fel kell mérni a károsodás dinamikus lefolyását és kellő időben el kell végezni a tágítást. A bouginage ill. az endoscopos ballontágítás eredményes lehet. Refrakter esetekben sebészi beavatkozás szükséges.

Terápiás célkitűzés

A heveny szak életveszélyes problémáinak megoldását követően a chronicus szövődmények megelőzése. Acut szakban a betegek intenzív osztályos észlelést-kezelést igényelnek. Általános intézkedések: megfelelő légutak biztosítása, folyadékpótlás, fájdalomcsillapítás és a sepsis kialakulásának megelőzése. Gyomormosás és hánytatók adása káros és ellenjavallt. A károsító anyag neutralizációjára irányuló törekvések (antidotumok adása) csak igen korlátozott értékűek (a kausztikus hatás a kontaktus első perceiben már kialakul).
Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

McQuaid KR. A nyelőcső betegségei (In: Tierney LM, McPhee SJ, Papadakis MA szerk.): Korszerű orvosi diagnosztika és terápia, Melania 2000; 578-594. Simon L. A nyelőcső ritka betegségei. A nyelőcső kémiai (korrozív) és gyógyszeres sérülései. (in: Varró /szerk/: Gastroenterologia, Medicina 1997; 37-38).