Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 21. szombat Orsolya


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Nyélőcső strictura
 
A betegség meghatározása

Különböző okból (korrozív anyagok lenyelését követően, reflux oesophagitist követően, a nyelőcső malignus, ritkán benignus daganatai következtében) kialakuló organikus nyelőcső szűkület.
Osztályozás, típusok

Az adott kiváltó tényezőtől függően: Korrozív nyelőcső károsodás következtében fellépő strictura; Gastro-oesophagealis reflux betegség (GORB), reflux oesophagitis szövődményeként kialakuló strictura; Nyelőcső rák által előidézett strictura; Nyelőcső benignus daganatai által okozott strictura; Egyéb ritka okok (infectiós oesophagitis, elsősorban Candidiasis).
Patogenezis, patomechanizmus

Az adott kiváltó tényezőtől függ. Lásd még: A nyelőcső korrozív sérülései; Gastro-oesophagealis reflux betegség (GORB); Reflux oesophagitis; Barrett nyelőcső; Benignus nyelőcső daganatok; Malignus nyelőcső daganatok; Nyelőcső candidiasis.
Gasztroenterológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Tulassay Zsolt
klinikaigazgató, egyetemi tanár
SE ÁOK II. Belgyógyászati Klinika
Szerző:

Dr. Herszényi László
egyetemi adjunktus

SE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

Az etiológiától függően változhat. A korrozív anyag lenyelését szinte azonnal súlyos súlyos localis fájdalom-égő érzés, odynophagia, változó erősségű mellkasi fájdalom, émelygés, nyelészavar és kifejezett nyáladzás követi. A strictura tünetei csak a chronicus-heges nyelőcsőszűkület fázisában jelentkeznek: ekkor az egyre fokozódó dysphagia és akár a teljes elzáródásig súlyosbodó nyelőcső strictura tünetei dominálnak. GORB és reflux oesophagitis esetében rendszerint a súlyos dysphagiát évekig-évtizedekig fennálló refluxos tünetek (gyomorégés, savas regurgitáció) előzik meg. A strictura jelenlétét csak ritkán jelzik „alarmírozó” tünetek. A dysphagia gyakorlatilag a reflux oesophagitis bármely stádiumában jelen lehet, de gyakoribbá válása és a tünet progressziója stenosis-strictura jelenlétére utalhat. A nyelőcsőrák korai szakban csaknem teljesen tünetmentes. A fokozódó dysphagia és a fogyás képezik a nyelőcsőrák legfontosabb tüneteit. A dysphagia kezdetben csak a szilárd ételek, majd, ahogy a nyelőcső lumene fokozatosan elzáródik, folyadék fogyasztásakor is jelentkezik. Odynophagia, az emésztetlen étel regurgitációja, hányinger, hányás, valamint retrosternalis vagy epigastrialis fájdalom szintén előfordulhat. A strictura felett pangó étel-retentio gyakran vezet aspiratióhoz, aspiratiós pneumoniához. Az occult vérezgetés idült anaemiát okoz.
Célzott vizsgálatok

A diagnózis felállítása az előzmények ismeretében rendszerint nem nehéz. A dysphagia értékelésekor a nyelés röntgenvizsgálat (bárium kontrasztos oesophagographia) és a felső panendoscopia (oesophago-gastroscopia) a két legfontosabb kezdeti vizsgáló módszer. Az endoscopia előnye, hogy a nyelőcső közvetlenül vizualizálható, továbbá a kórszövettani vizsgálat számára biopsziás mintavételre is lehetőség nyílik. Mivel az endoscopiával olyan kisméretű daganatok is felfedezhetők, amelyek a báriumos nyelésvizsgálattal elnézhetők, az endoscopia a dysphagiás betegek kivizsgálásában egyre inkább az első számú módszerré vált. A kefecitológia és a biopszia kombinálásával a diagnosztikus hatékonyság növelhető. A nyelőcsőrák esetében a stádiumbeosztáshoz (staging) a computer tomográfia (CT) nélkülözhetetlen. Ez a standard képalkotó eljárás, amellyel a regionális és a távoli betegség igazolható. Daganatos strictura esetében az endoszkópos ultrahang (EUS) is igen hatékony a tumoros invasio és a locoregionalis nyirokcsomó érintettség meghatározásában.

Differenciáldiagnosztika

A strictura lehetséges okainak egymástól való elkülönítése (korrozív károsodás, GORB, malignus és benignus daganatok); a nyelőcső strictura elkülönítendő továbbá az achalasiától, a cardiatájék felfelé terjedő adenocarcinomáitól, a nyelőcsőre terjedő bronchogén invasiótól.
Szövődmények

Etiológiától függően: Korrozív sérülések esetében: perforatio, mediastinitis, pneumonitis, pericarditis, bronchooesophagealis fistula. A laphámsejtes carcinoma kialakulásának veszélye a lúgos eredetű stricturák esetében gyakoribb, mint a normál populációban. Malignus daganathoz társuló strictura esetében: aspiratiós pneumonia, haemoptoe, haematemesis-melaena, vashiányos anaemia, tracheo-oesophagealis- és oesophago-pleuralis fistulák, Horner syndroma, nervus laryngeus recurrens paresis, vena cava superior syndroma, malignus pleuralis folyadékgyűlem, malignus ascites, diaphragma és a brachialis paresis, a nagy erek erodálása-fatális vérzés.
Epidemiológia

A nyelőcső korrozív sérülése mindkét nemben, és bármely életkorban előfordulhat. Régebben elsősorban öngyilkossági kísérletek során fordult elő, újabban inkább véletlen üzemi vagy háztartási balesetekkel (főleg alkoholisták, kisebb számban gyermekek körében) fordul elő. A korrozív sérüléseket követően 20-40%-ban jön létre strictura. Reflux oesophagitises betegek 8-20%-ában alakul ki nyelőcső strictura. A betegek kb. 20%-a nem számol be lényeges előzményről, gyakoribb azonban az idősebb (50-70 éves) korban jelentkező strictura, amely hosszú ideje fennálló, rendszerint nem megfelelően kezelt reflux oesophagitis következtében jön létre. A nyelőcsőrák esetében előrehaladott stádiumban, kiterjedt folyamat esetén alakul ki strictura. Ritkán a nyelőcső benignus daganatai is okozhatnak stricturát.
Terápia

Műtéti kezelés

A korrozív sérülések chronicus szakában: endoscopos követés során (6 héttel, 6 hónappal, majd 1 évvel a korrozív károsodás után) fel kell mérni a károsodás dinamikus lefolyását és kellő időben el kell végezni a tágítást. A bouginage ill. az endoscopos ballontágítás eredményes lehet. Refrakter esetekben sebészi beavatkozás szükséges. Mivel rendszerint az oesophagectomia már nem végezhető el, a nyelőcső az előrehaladott vagy áttétet adó malignus daganatai esetében a palliatio a fő célkitűzés. A palliatio céljára számos endoscopos terápiás módszer áll rendelkezésre. A tágítást gyakran alkalmazzuk, gyakran ismételt tágításra van szükség. A műanyag tubust vagy a táguló (expandáló) fém-stenteket sikerrel alkalmazzák a nyelőcső lumenének nyitott állapotban tartására és a dysphagia csökkentésére. A tracheo-oesophagealis fistulákat bevont stentekkel lehet kezelni, ezáltal biztosítani lehet a nyelést. További palliatiós endoscopos módszerek: elektrokauteres ablatio, a Nd:YAG laser ablatio, photodinámiás kezelés. Az előrehaladott nyelőcsőrákban szenvedő betegekben a sebészet rendszerint nem tekinthető ideális palliatiós módszernek. Bár a sebészeti beavatkozás szignifikáns nyelőcső elzáródás esetén is visszaállíthatja a nyelést, ezek a betegek a nagy műtéti kockázatú csoportba tartoznak. A sebészei kezelés esetén a beteg életkilátásaival együtt mérlegelni kell a műtéti kockázatot és a műtét nemkívánatos hatásait is (postoperatív szövődményeket). GORB-hoz, reflux oesophagitishez társuló strictura esetén a nagy dózisú protonpumpa gátló (PPI) kezelés mellett a fenti tágító módszerek szükségesek.

Terápiás célkitűzés

A strictura tágítása-megszüntetése.
Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

McQuaid KR. A nyelőcső betegségei (In: Tierney LM, McPhee SJ, Papadakis MA szerk.): Korszerű orvosi diagnosztika és terápia, Melania 2000; 578-594. Simon L. Gastrooesophagealis reflux betegség (in: Varró /szerk/: Gastroenterologia, Medicina 1997; 38-50.). Fox JR, Kuwada SK. Today’s approach to esophageal cancer. Postgraduate Medicine 2000, 107: 109-114.