Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 21. szombat Orsolya


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Vékonybél motilitászavarai
 
A betegség meghatározása

A vékonybél motilitászavarai a károsodott simaizomkontrakció és a felborult szabályozó mechanizmusok miatt alakulnak ki.
Osztályozás, típusok

Az etiológián alapuló felosztás alapvető szempontja, hogy a kórképekben a vékonybélfal-struktúra - a simaizomzat, az idegi elemek - károsodása primer vagy secunder, illetve organikus vagy funkcionális eredetű. Egy másik, a klinikumból kiinduló osztályozás alapján a vékonybél motilitászavarait hypo- és hypermotilis állapotokra osztjuk. Hypomotilitással járó vékonybél-betegségek: A primer és a secunder kiváltó okok végeredménye az esetek nagyobbik részében a vékonybél különböző súlyosságú hypomotilis állapotának kialakulása. A myogen vagy neurogen károsodás eredetű motilitászavar többnyire nemcsak a vékonybélre korlátozódik, hanem a tápcsatorna más szakaszaiban - nyelőcső, gyomor, vastagbél - is különböző súlyossággal manifesztálódhat. A bél motilitászavara az intestinalis myo- vagy neuropathia ritka, primer formáiban a legsúlyosabb; a klinikailag enyhébb lefolyású secunder formák lényegesen gyakoribbak. A primer formákban a motilitászavar a tápcsatorna egészében megjelenik, a secunder formákban a dysmotilitás (vagy a hypomotilitás) eltérő módon jelentkezhet a tápcsatorna különböző szakaszaiban. A peristaltica és a béltranzit csökkenésének legsúlyosabb klinikai formája: /*chronicus intestinalis pseudoobstructios syndroma (CIP). A klinikai tünetek súlyos mechanikus obstructio kialakulására emlékeztetnek, emiatt a betegekben sok esetben exploratív laparotomia is történik anélkül, hogy az obstructio mechanikus oka igazolható lenne. A CIP klinikai jellegzetességei alapján (időben és súlyosságában változó székrekedés, perzisztáló kísérő emésztőrendszeri és extraintestinalis panaszok), valamint speciális tápcsatorna-motilitási vizsgálatok segítségével megbízhatóan elkülöníthető a vékonybél mechanikus ileusától.*/
Gasztroenterológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Tulassay Zsolt
klinikaigazgató, egyetemi tanár
SE ÁOK II. Belgyógyászati Klinika
Szerző:

Dr. Juhász Márk
klinikai orvos

SE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

A hasi tünetek szerteágazóak. Az esetek enyhe formáiban a nehezen lokalizálható hasi diszkomfortérzés a beteg visszatérő panasza, míg a kórkép súlyosabb formáiban a bélpassage súlyos, obstructiót utánzó zavara, ileus képe jelentkezhet. A dysmotilitással járó kórképek többségében a betegek leggyakoribb panaszai: /*epigastrialis vagy köldök körüli feszítő, esetleg görcsös fájdalom*hasi feszülés* meteorismus*teltségérzés*hányinger*/ Mindezek a tünetek többnyire összefüggenek az étkezéssel vagy a már meglevőeket az étkezés csak súlyosbítja. Ezen hasi panaszok együttesét, amennyiben a háttérben organikus betegség kizárható, dysmotilitas típusú funkcionális dyspepsiának nevezzük.

Differenciáldiagnosztika

Hypermotilitással járó vékonybél-betegségek: /*Kontaminált vékonybél syndroma: A vékonybél bakteriális felülfertőződése és a normál bélflóra megváltozása visszahat a bél öntisztító interdigesztív peristalticájára. A hasmenéssel járó állapotokban megszakad a kontaminált bélrészekben (pl. vak bélkacs syndroma) vagy a teljes vékonybélben a migráló peristaltica. A motilitási zavarok kialakulásában a közvetlen bakteriális hatásra, az endotoxinok patogenetikai szerepére utal az a megfigyelés, hogy célzott antibiotikus kúra során gyorsan megszűnik a motilitási zavar és visszaáll a szabályos interdigesztív peristaltica.*Irritabilis bél syndroma: Irritabilis bél szindrómában (IBS) a dominálóan a kóros vastagbél működésnek tulajdonítható panaszok mellett az emésztőtraktus teljes lefutásában - így a vékonybélben is - megfigyelhetők motilitási zavarok. IBS-betegekben stressz hatására és hasi panaszaik idején kóros motilitási minták észlelhetők. Ezek elsősorban az interdigesztív peristaltica zavarára utalnak, de az étkezés utáni motilitás is változhat. Az érzékelhető hypermotilitás ugyanakkor egyaránt járhat a béltranzit lassulásával (obstipatio túlsúlyú forma, C-IBS) vagy felgyorsulásával (diarrhoea túlsúlyú forma, D-IBS) attól függően, hogy a megjelenő kontrakciók stacioner jellegűek (spasticus kontrakciók) vagy distalisan tovaterjednek (progresszív kontrakciók).*Diabeteses enteropathia: A progresszívan megjelenő autonóm neuropathia - mint a diabetes mellitus késői szövődménye - a tápcsatorna motilitás koordinációjának különböző mértékű zavaraihoz vezet. A hypomotilitás intenzitása heterogén az emésztőrendszer különböző szakaszain. A tünetek sokszor feltűnően enyhék, máskor a nyelés, a gyomorürülés, illetve a bélpassage zavarára utalnak. A vékonybélben hypomotilitásra jellegzetes peristalticus zavarok mellett sokszor hypermotilis minták is detektálhatók: ennek megfelelően székrekedés vagy hasmenés lesz a vezető tünet. A vékonybél-peristaltica zavara, a bél elégtelen öntisztulása hajlamosító tényező a secunder bakteriális kontaminációra: a vékonybél felülfertőződésével a diabeteses enteropathia esetében is számolnunk kell.*/
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

A gyógyszeres kezelés lehetőségeit a vékonybél motilitászavarainak minden formájában hasznosan egészítik ki a táplálkozási tanácsok és az életvitelt érintő javaslatok. Súlyosabb fokú maldigestio és malabsorptio esetén alapvető jelentőségű az energiabevitel, a szupportív kezelés, az elemi komponenseket tartalmazó táplálék, illetve tápanyagok használata.
Gyógyszeres kezelés

A kóroki kezelés a primer kórképekben nem valósítható meg. A secunder kórképek egy részében is sokszor olyan fokú motilitászavart találunk, hogy az alapbetegség kezelése már csak részleges javulást eredményezhet. Ugyanakkor néhány secunder eredetű motilitászavarban, mint pl. a gyógyszerek által indukált motilitászavarokban, kontaminált vékonybél syndromában, pajzsmirigy, illetve mellékpajzsmirigy betegségekben, coeliakiában és GEP tumorokban az alapbetegség sikeres kezelése biztosítja a bélrendszer motilitászavarának megszűnését. A hypomotilitással járó állapotokban jó eredménnyel alkalmazhatók:/*ún. prokinetikus gyógyszerek*melyek felerősítik az alacsony amplitúdójú kontrakciókat, és olyan új kontrakciókat, illetve kontrakciós hullámok kialakulását segítik elő, melyek szabályos sebességgel és koordináltan terjednek a distalis irányba. Ezeket a kitételeket a dopaminreceptor-antagonista metoclopramid és domperidon, a cholinerg hatású, 5-HT4 receptorokon ható cisaprid, és a motilinreceptorokon ható erythromycin teljesíti.

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

/*Stanghellini,-V. Cogliandro,-R. Cogliandro,-L. et al. Clinical use of manometry for the diagnosis of intestinal motor abnormalities. Dig-Liver-Dis. 2000 Aug-Sep; 32(6): 532-41.*Wittmann T. A vékonybél funkcionális betegségei [in: Varró (szerk.) ] Gastroenterologia, Medicina* 1998, Második, javított kiadás, 236-242.*/

Kulcsszavak

motilitászavarok, chronicus intestinalis pseudoobstructio, kontaminált vékonybél syndroma, irritabilis bél syndroma, diabeteses enteropathia