|
|
|
Haemochromatosis |
|
Néveredet
A betegség klinikai és pathológiai sajátságait 1865-ben Trousseau, 1871-ben Troisier írták le. A haemochromatosis elnevezés Recklinghausentől származik (1889).
A betegség meghatározása
Kóros vasfelhalmozódás következtében kialakuló szövetkárosodás a haemochromatosis. Primer, vagy idiopathias formája autoszomális recesszív módon öröklődik, a betegséget okozó mutáció a 6-os kromoszóma rövid karján helyezkedik el. Szekunder, vagy szerzett formának nevezzük a fokozott vasbevitel hatására, vagy egyéb betegségekben pl. sideroblastos anaemiában, thalassaemiában a szöveti vas felhalmozósása következtében kialakuló fokozott vasfelhalmozódást.
Etiológia
A 6-os kromoszóma rövid karján levő génmutáció okozza a haemochromatosist, melynek következtében a gastrointestinális traktusban fokozódik a vas transzportja. A fokozott vasfelszívódás okozza a vasanyagcsere zavarát. HLA-A3 és HLA-B 14 vagy HLA-A3 és HLA-B7 előfordulása jellemzi a betegséget.
Osztályozás, típusok
Primer, idiopathias, veleszületett forma. Szekunder, szerzett forma: haematológiai betegségek (sideroblastos anaemia, thalassaemia), porphyria cutenea tarda, krónikus C vírus hepatitis, alkoholos májbetegségekben, túlzott vasbevitel hatására alakul ki.
Patogenezis, patomechanizmus
Egészséges emberben a napi 1-1,5 mg vasfelszívódás megfelel a vasvesztés mértékének., a felszívódás és kiválasztás egyensúlyban van. Haemochromatosisban az egyensúly felbomlik, fokozódik a vas felszívódása, melynek mértéke akár a napi 4 mg-ot is elérheti. Az egészséges szervezet 3-4 g-os összvastartalmával szemben haemochromatosisban 20 g-ot elérheti a szervezet vastartalma. A vas lerakódik a májban, pancreasban, izületekben, gonádokban, bőrben, szívizomban, hypohysisben. A vasionok a membránok lipidperoxidációján keresztül okoznak szövetkárosodást.
|
Gasztroenterológia Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Tulassay Zsolt
klinikaigazgató, egyetemi tanár
SE ÁOK II. Belgyógyászati Klinika
|
|
Panaszok, anamnézis
Az anamnesisben fontos a familiáris betegségek és az alkohol fogyasztás felmérése. Fontos transzfúziós anamnesis és a vasterápia tisztázása. A szekunder haemochormatosist okozó haematológiai betegségekre is rá kell kérdezni az anamneisisben. Bronz színű bőr, melyet melanin lerakódás okoz. A bőrelszíneződés diffúzan jelentkezik. Izületi fájdalmak: váll, térd, csípő, könyök és a metacarpophalangealis izületekben.
Tünetek
A klinikai tünetek homozygóta férfiakon jelentkeznek, elsősorban 40-60 éves korban. Az alkohol fogyasztás növeli a vasfelhalmozódást, mely mellett gyorsabb progresszió figyelhető meg. Cukorbetegség, (bronz diabetes) a betegek 65%-nál megfigyelhető. A máj az esetek 95%-nál érintett, melynél hepatosplenomegaliát, a portalis nyomásfokozódást és a májcirrhosis klinikai tüneteit észleljük. A hypophysisben, vagy a testisekben lerakódott vas impotenciát, libidóvesztést okoz. Kardiológiai eltérés 15%-mál igazolható, balkamra hypertrophia, hypertonia, congestiv és restrictiv cardiomyopathia igazolható. Arrhythmiák, pitvarfibrilláció, pitvari extrasystolek, atrioventricularis blokk alakulhat ki. Hypothyreosis, hypoparathyreosis és mellékvese elégtelenség is kifejlődhet.
Általános vizsgálatok
Igen magas a szérum vas szint, emelkedett transzferrin telítettség (62% felett) és magas ferritin koncentráció (650 ng/ml felett) jellemző a betegségre.
Célzott vizsgálatok
Desferoxamin-próba: 10 mg/kg beadása után több, mint 4 mg/die vas ürül a vizelettel. Májbiopszia: berlinikék-festéssel fokozott vaslerakódás figyelhető meg. 100mg vizes májszövetben mért vastartalom több, mint 250 g. Máj CT vizsgálat: a lerakódott vas fokozott denzitást okoz.
|
Differenciáldiagnosztika
Krónikus májbetegségek, haematologiai betegségek: thalassaemia major, sideroblastos anaemia, haemolyticus anaemia, aplasticus anaemia, vagy egyéb okból fokozott vasbevitel.
Rizikófaktorok
Az alkohol fogyasztás homozygota férfiakon 40-50%-kal fokozza a vasfelhalmozódást.
Szövődmények
30%-nál hepatocellularis carcinoma fejlődik ki.
Epidemiológia
A betegség gyakorisága 2-3 ezrelék, de populációnként eltér.Európában a gyakorisága kb. 5 ezrelék, a leggyakoribb előfordulást Portugáliában találták, ahol a lakosság 24% heterozygota, 2% homozygota.
|
|
Életmód, Diéta, Prevenció
Tannát tartalmú tea fogyasztása csökkenti a vasfelszívódást.
Gyógyszeres kezelés
Napi 1,5-2,5 g desferoxamin iv. vagy subcutan adva fokozza a vas kiürülését.
Műtéti kezelés
Előrehaladott esetekben a máj- és szívtranszplantáció megkísérelhető.
A kezelés komplikációi
A desferoxamin mellékhatásai: beadás lokális reakció miatt fájdalmas, neurotoxicus, látásromlást, halláskárosodást okoz.
Speciális forma kezelése
Vérlebocsátás: 500 ml vérrel 250 mg vas távolítható el. Kezdetben hetente kell végezni, így kb. 2-3 év alatt kiürülnek a vasraktárak. A normális laborértékek elérése után 2-3 havonta elegendő a phlebotomia. A terápia alatt ügyelni kell az anaemiára, mely mellett vérlebocsátás nem végezhető.
|
Terápiás célkitűzés
A vasraktárak kiürítése és a normális szérum vasszint elérése a terápia célja.
Prognózis
Nem kezelt esetekben az 5 éves túlélés 33%, elsősorban szívelégtelenségben, májelégtelenségben halnak meg a betegek. Kezelés mellett az 5 éves túlélés 89%-ra emelkedik. Májcirrhosis betegek 1/3-nál hepatocellularis carcinoma fejlődik ki.
Követés, gondozás
A beteget élete végéig követni, gondozni kell, s a laborleletek függvényében a phlebotomiát gyakrabban kell elvégezni. Nagyon fontos a tünetmentes családtagok szűrése. A homozygoták korai kezelésével megelőzhetők a klinikai manifesztációk. HLA-tipizálás, szérum vas, transzferrin szaturáció és feritin szint meghatározás szükséges.
|
|
Ajánlott irodalom
Oxford Textbook of Hepatology, Slesinger, Fordtran’s Gastrointestinal and Liver Disease, Varró V. Gastroenterológia, Fehér J., Lengyel G. Hepatologia.
|
|
|
|
|
| | |