Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. nov. 23. csütörtök Kelemen, Klementina


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Ascaris lumbricoides
 
Egyéb megnevezés

Orsóférgesség.
Néveredet

A jelenleg használatos elnevezés a kórokozó latin nevéből származik.
A betegség meghatározása

Az ascariasis az Ascaris lumbricoides által okozott fertőzés, melyre pulmonalis és intestinalis tünetek jellemzők. Első leírás Linnétől származik (1758).
Etiológia

A kórokozó az Ascaris lumbricoides, mely az egyik legrégebben ismert és legnagyobb hengeres féreg. Az Ascaris lumbricoides rendszertani besorolása: Törzs: Nemathelminthes (hengeresférgek), osztály: Nematoda (fonalféreg), nem: Ascaris, faj: Ascaris lumbricoides. Az ivarérett férgek a vékonybél felső szakaszában élősködnek. A nőstény 20–25 cm hosszú, 4–6 mm vastag, a hím 10–15 cm hosszú, 4–6 mm vastag. Testük hengeres, feji és farki részén elvékonyodó. Egy nőstény naponta kb. 200 000 petét rak le. A megtermékenyített pete ovális vagy kerekded, a petetok hármas rétegeződésű (belülről kifelé haladva): lipoid – glikogén – fehérje. A meg nem termékenyített afertilis peték megnyúltak, külső fehérjeburkon kívül más szerkezet bennük nem látható. A külső fehérjeburok dudoros felszínű, nyúlós, ragadós, a pete transzmisszióját könnyíti meg. A peték hő, napfény, kiszáradás iránt érzékenyek, de vegyszerekkel szemben rendkívül ellenállók. Ez utóbbi tulajdonság, a belső lipidrétegnek tulajdonítható. Az Ascaris lumbricoides a geohelminthek közé tartozik, a széklettel ürült, éretlen peték embrionalis fejlődése a talajban következik be, optimális környezeti feltételek esetén 16–28 nap alatt. A peték életképességüket közép-európai éghajlati viszonyok között kb. egy évig őrzik meg.
Patogenezis, patomechanizmus

A fertőzés az infectiv peték per os felvételével következik be. A lárvák az emésztőnedvek hatására a duodenumban szabadulnak ki a petetokból, majd áttörik az intestinalis mucosát. A portalis, nyirokkeringésen át a jobb szívfélbe, innen az arteria pulmonalison át a tüdőbe kerülnek. A tüdőben az alveolusok falát penetrálják, felvándorolnak a bronchusokon át a légcsőbe, garatba. Ez a lárvavándorlás kb. 10 napig tart, ez alatt a lárva tovább fejlődik. A garatból lenyelés útján ismét visszakerülnek a vékonybélbe, ahol ivarérett féreggé fejlődnek. A peték a széklettel kijutnak a talajba. A fertőződéstől a peték székletben való megjelenéséig eltelt idő kb. 2-3 hónap. A kifejlett férgek a szervezetben 1-2 évig élnek. Az Ascaris lunbricoides biológiai ciklusának megfelelően a szervezetben két fő szakasz különíthető el: Tüdőbeli vándorlás, enteralis szakasz. A tüdőbeli vándorlás során a capillarisok, alveolusok falát károsítják. Ez megnyilvánulhat kisebb haemorrhagiában, de súlyos esetben a vérzés, valamint a lárvák körül kialakult gyulladásos infiltrátum eltömi az alveulosokat. Ezt az elváltozást hívják Ascaris pneumonitisnek. Szövettanilag olyan bronchopneumoniás gócnak felelnek meg, ahol az alveolusok lumenében a gyulladásos sejtes elemek között az eosinophil sejtek vannak túlsúlyban. A már korábban fertőződött, szenzibilizált egyénben kevés lárva is létrehozhatja az úgynevezett Löffler-féle eosinophil infiltrátumot. Ezt a lárvavándorlási szakaszt allergiás jelenségek kísérik (eosinophilia, urticaria). Néha a lárvák a pulmonalis capillarisokon át a bal szívfélbe bekerülve számos más szervbe is eljuthatnak (szem, agy, vese, lép, nyirokcsomó), ahol gyulladásos reakciót hoznak létre, bizonytalan, nehezen diagnosztizálható tüneteket okozva. Enteralis szakaszban az ascaris által okozott ártalom elsősorban mechanikus jellegű. Tartós, nem kezelt infekció malnutritióhoz is vezethet. E szakaszt is kísérhetik allergiás, valamint toxikus hatásra visszavezethető idegrendszeri tünetek. Az ivarérett férgek a béltraktusban biológiai ciklusuktól függetlenül is vándorolhatnak. Kiváltó tényező lehet láz, gyógyszer, pl. antihelmintikumok adása. Ezen vándorlások során ductusokba, appendixbe behatolva akut sebészeti kórképeket hozhatnak létre.
Infektológia
Szakterületi elnök:
Dr. Ternák Gábor
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Infektológiai Osztály
Szerző:

Dr. Horváth Éva
adjunktus

Semmelweis Kórház
Diagnosztika

Tünetek

Változatosak lehetnek. Enyhe fertőzés tünetmentes maradhat. Előfordulhat, hogy a hányással, vagy a széklettel távozott féreg hívja fel a figyelmet a fertőzésre. A migráció szakaszában pulmonalis tüneteket észlelünk: láz, köhögés, véres köpet, nehézlégzés, retrosternalis fájdalom, átmeneti tüdőinfiltrátum, allergiás kísérőtünetként urticaria. A távoli szervekbe bekerült lárvák a lokalizáció helyétől függő tüneteket hozhatnak létre: pl. epilepszia, haematuria, retinitis. Enteralis szakasz: hasi discomfort-érzés, hányinger, hányás, hasfájás – gyermekkorban inkább colica jellegű, felnőttkorban ulcusra suspect, étvágytalanság, súlyállás, fogyás. Biológiai ciklustól független vándorlások során gyakran távoznak a szájon, végbélen át, bekerülhetnek a gégébe, ahol gége-oedemát, fulladást okozhatnak. Az appendixbe jutva irritációt, appendicitist hozhat létre. A ductus choledochusba, ductus pancreaticusba furakodva recidiváló epeköves rohamok, cholecystitis, cholangitis, pancreatitis vagy akár májtályog klinikai tünetei jelentkezhetnek. Nagyszámú féreg ileust is létrehozhat. Károsodott bélfalon keresztül penetrálva súlyos peritonitist is okozhat.
Célzott vizsgálatok

Féreg ürülése (széklet, hányadék útján). Széklet direkt mikroszkópos vizsgálata peték kimutatására. Vérképben észlelt eosinophilia (akár 30–50% is lehet). Ascaris pneumonitis esetén köpetből vagy bronchus-váladékból lárva kimutatása megkísérelhető. Mellkasröntgen tüdő-infiltratum kimutatására. Hasi kórképek esetén: hasi UH, kontrasztanyagos vizsgálat, pl. ERCP.

Differenciáldiagnosztika

Pulmonalis szakaszban: eosinophiliával járó egyéb parazitás fertőzések, pl. toxocara infekció, strongyloidosis. Nem parazitás kórképek, pl. asthma bronchiale, TBC, pneumonia. Enteralis szakasz: egyéb bélparazitás fertőzések, nyombélfekély, epehólyag, hasnyálmirigy egyéb etiológiájú gyulladása, akut sebészeti beavatkozást igénylő kórképek, pl. appendicitis, ileus.
Epidemiológia

A világ minden táján elterjedt. Óvatos becslések szerint a világon kb. 1,5 milliárd ember fertőzött. Különösen magas a prevalencia Afrikában (95–100%). Közép- és Dél-Amerikában a populáció 45%-a fertőzött. Hazánkban az országos átlag kb. 1–5%, de endémiás gócokban elérheti a 30–40%-ot is. Az infekció elterjedtsége összefügg a rossz szociális, gazdasági viszonyokkal, a nem megfelelő közegészségügyi állapotokkal. Jellegzetesen úgynevezett falusi betegség. A fertőző forrás a fertőzött ember. A fertőzés székletszóródással, fertőzött talajrészecskékkel szennyezett víz, nyersen fogyasztott zöldség- gyümölcsfélék (pl. paprika, paradicsom, földieper), piszkos kéz által következik be. Az infekció terjedését kulturális szokások is befolyásolják, ugyanis egyes területeken emberi székletet használnak trágyázásra. A fogékonyság általános, de fiatal gyermekek fertőzöttségi aránya nagyobb a felnőttekénél. Ez összefüggésbe hozható azzal a ténnyel, hogy hajlamosabbak az ujjukat, akár a földet is a szájukba tenni.
Terápia

Gyógyszeres kezelés

Levamisol (Decaris), dózis: gyerek – 2,5 mg/ttskg, felnőtt – 150 mg este egy alkalommal. Alternatív terápia: Mebendasol (Vermox), dózis: 2x100 mg három napig. Epeúti ascariasisban a féreg endoszkópos extractiója, ileus, appendicitis esetén sebészeti beavatkozás. Prevenció: Székletszóródás megakadályozása. Megfelelően mosott zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztása. Endémiás területen reinfekció megelőzésére a közegészségügyi helyzet javítása, oktatás, betegfelvilágosítás.

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Crompton DW. Ascaris and ascariasis. Advences in parasitology 2001;48:285-375. Lawrence M, Tierney Jr, Stephen J, McPhe és Maxine A. Papadakis. Korszerű orvosi diagnosztika és terápia. Melánia: 1996; p1290-1. Fodor P. Ascaris Lumbricoides sokozta duodenumcsonk insufficientia. Magyar sebészet 2000;53:25-6. Nelson. A gyermekgyógyászat tankönyve. Melánia: 1995;896-7. Nyerges G. Infektológia. Springer: 1992;p208-13. Gyarmati É. Helminthiasisok. A háziorvosok elmélete és gyakorlata. Praxis. 1997;7(6):38. Várnai F. Trópusi betegségek. Medicina: 1978;p310-6. Valentine CC, Hoffner RJ, Henderson SO. Tjere common presentacions of ascariasis infection in an urban Emergency Department. Journal Og Emerg Med 2001;20(2):135-9.