Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. nov. 23. csütörtök Kelemen, Klementina


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Májmételyek
 
A betegség meghatározása

Összesen hét mételyfajta okoz emberi megbetegedést, és élősködik a májban, ill. a biliaris traktusban. Ezek közül több fajta a világon mindenütt megtalálható, más fajták csak bizonyos földrajzi helyeken fordulnak elő. Ezek az Opistotorchis viverrini, O. felineus, Clonorchis sinensis, Fasciola hepatica, F. gigantica, Dicrocoelium dendriticum, Eurytrema pancreaticum. Az első öt parazita által okozott megbetegedések kerülnek tárgyalásra.
Infektológia
Szakterületi elnök:
Dr. Ternák Gábor
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Infektológiai Osztály
Szerző:

Dr. Ternák Gábor
osztályvezető főorvos

Baranya Megyei Kórház Infektológiai Osztály
Diagnosztika

Tünetek

1. Clonorchis sinensis: A C. sinensis elsősorban Kínában, Japánban, Vietnamban, Koreában és Tajvanon terjedt el. A felnőtt férgek a kisebb epeutakban élnek. A peték az epével a béltraktusba, ill. a székletbe jutnak. A széklettel szennyezett vízbe ürülő peték már teljesen embrionált állapotban vannak és bizonyos csigákba kerülve miracídiumok alakulnak ki belőlük, melyekből a csigák testében cercariák fejlődnek ki. A cercariák elhagyva a csigák testét aktív mozgással halakba jutnak, ahol metacercariákká alakulnak. Ezek már fertőzőek az emberre, ill. minden olyan emlősre, melyek a nyers halhúst elfogyasztják. A metacercariák az ember bélrendszerében excistálódnak és a Vater-papillán keresztül az epeutakba kerülnek. A felnőtt férgek hosszú éveken keresztül életképesek maradnak. A májmételyek életciklusa hasonló. A klinikai tünetek szegényesek. Általában bizonytalan hasi fájdalom, májmegnagyobbodás, hasmenés, gyengeség, étvágytalanság, teltség érzés alakul ki. Súlyosabb esetekben ascites, icterus, cholangitis, cholecystitis, epekövesség alakul ki. A fertőzöttek körében relatíve gyakoribb a cholangiocarcinoma. Diagnózisa: a peték kimutatásával történik. Erre a célra az ún. Kato-féle vastag kenet módszert alkalmazzák, amely celofánnal fedett mintavevő eszközt (tupfer) jelent. Ezt a mintavételt más parazitosisok gyanúja esetén is alkalmazzák. A székletmintákat formalin etil-acetát koncentrációs módszerrel, vagy a Stoll-féle dilúciós technikával is vizsgálhatják. Ezek a módszerek alkalmasak arra, hogy a fertőzöttség mértékére az ürített peték számából következtethessünk. Bizonyos szerológiai vizsgálatok (ELISA) is hasznosak lehetnek. 2. Opistotorchis viverrini, felineus: Az O. viverrini elsősorban Laosban és Thaiföldön elterjedt betegség, mely Thaiföld észak – keleti részén a lakosság kb. 35%-át érinti. Kb. 20 millió fertőzött személy él ezen a területen. Az O. felineus számos állatfajtát betegít meg Európában és a korábbi Szovjetunió különböző területein, ahol emberi megbetegedések is előfordulnak. Az opistotorchiasist nyers halhús fogyasztásával lehet megkapni. Klinikai tünetei hasonlóak a C. sinensisnél leírtakhoz. Bizonytalan hasi fájdalom, étvágytalanság, lazább székletürítés, súlyosabb esetben icterus, ascites, oedema alakulhat ki. Kimutatása is a C. sinensishez hasonló. 3. Fascioliasis: gyakori megbetegedés a kérődző háziállatok és vadonélők körében egyaránt. Az emberek megbetegedése olyan növények fogyasztása által történik, melyek a fertőzött állatok fecesével kontaminálódott vízben nőttek, vagy ilyen vízzel kerültek érintkezésbe, pl. locsolás által. Emberi megbetegedést a Fasciola hepatica, mely a birkákban élősködik, valamint a Fasciola gigantica, mely a szarvasmarhákban él, okoznak. A F. hepatica a mérsékeltövi, ill. a szubtrópusi területeken terjedt el, míg a F. gigantica elsősorban Dél- és Délkelet-Ázsiában, ill. Afrikában fordul elő. Nem ritka a kettős fertőzés. A felnőtt férgek barnás színűek, és jellegzetes levélformájuk van. Nagyságuk 2,5 x 1 cm, és az epeutakban élnek. A kiürített lárvák a vízben miracidiumokká alakulnak, melyek csigákba kerülnek. A csigában kialakuló cercariák a vízben élő növényekhez tapadnak, ahonnét a növényt elfogyasztó emberekben, vagy állatokban telepednek meg újra. A cercariák bejutását követően kb. 3-4 hónap múlva kezdődik a peteürítés. A F. gigantica fertőzést követően 4 – 6 hónap szükséges a peteürítés megjelenéséhez. A klinikai tünetek a féreg mozgásával vannak összefüggésben. Ennek során parenchyma károsodás, vérzések alakulhatnak ki. A férgek aktivitását jelentős fibrosis kíséri. Erős májtáji fájdalom, májduzzanat alakul ki. Hasmenés, urtikária, gyengeség soványodás, köhögés, láz, éjszakai izzadás jelentkezik kb. 2 hónappal a cercariák bekerülését követően. Az akut szakaszt még splenomegália, anaemia, jelentős eosinophilia kíséri. Az epeutakban megtelepedett férgek cholangitist, cholecystitist okozhatnak. A férgek jelenléte miatt kialakuló fibrosis, epeút proliferáció, dilatáció és gyulladásos elváltozások az epeutak elzáródásához, obstrukciós icterushoz vezetnek. A férgek előrehaladását a férgek által kiválasztott prolin segíti elő. Előrehaladott esetekben icterus, bőrviszketés észlelhető. Súlyos esetekben az ascites véres lehet, ill. anaemia alakulhat ki. Halál ritkán következik be, de súlyos epeúti vérzések kialakulhatnak. A megbetegedés diagnózisa a féregpeték kimutatása által lehetséges. A klinikai kép alapján nem lehet eldönteni, hogy miről van szó, mert a tünetek más hepatobiliaris megbetegedésben is ilyenek. ELISA módszer is rendelkezésre áll a diagnózis alátámasztására, de ezek nem rendelkeznek kellő specificitással. Gyakori a keresztreakció más trematodákkal.

Terápia

Gyógyszeres kezelés

1. Clonorchis sinensis: kezelésére a praziquantel a legalkalmasabb, melyből 40 mg/kg-ot kell adni egyszeri dózisban. Súlyos esetekben 120 mg/kg-ot kell alkalmazni 2 napon keresztül. 2. Opistotorchis viverrini, felineus: Kezelésére ugyancsak a praziquantel a legalkalmasabb, amelyből 40 mg/kg egyszeri dózist kell alkalmazni. Megelőzésére a nyers halhús fogyasztástól való tartózkodás a legmegfelelőbb. 3. Fascioliasis: Kezelésére bithionol nevű gyógyszert alkalmaznak, melyből 30-50 mg/kg/die adagot adunk napi 3 részletre elosztva másnaponként 10-15 napon keresztül. Dehydroemetin is hatékony, melyből 1 mg /kg a szokásos dózis 10 napon keresztül. A chloroquin nem pusztítja el a férgeket, de csökkenti a tüneteket. A toxikus tünetek mérsékelésére szteroidokat is alkalmazhatunk.

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Graham MK; McGeown JG; Fairweather I: Ionic mechanisms underlying spontaneous muscle contractions in the liver fluke, Fasciola hepatica. Am J Physiol 1999, 277, R374-83. Hurtrez-Bousses S; Meunier C; Durand P et al: Dynamics of host-parasite interactions: the example of population biology of the liver fluke (Fasciola hepatica). Microbes Infect 2001, 3, 841-9. Jadsri S; Noojoy A: A study of liver fluke infection in Sukhothai, Thailand. Southeast Asian J Trop Med Public Health 1999, 30, 588-93. Kardorff R; Dohring E: Ultrasound diagnosis of bilharziasis, Ultraschall Med 2001, 22, 107-15. Kotelkin AT; Kolesnikova LV; Riabchikova EI et al: Localization of immunodominant antigens of the liver fluke Opisthorchis felineus by immunoelectron microscopy. Vestn Ross Akad Med Nauk 2001;(3):34-9.