Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 19. csütörtök Nándor


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Acut pericarditis
 
Egyéb megnevezés

„Dry pericarditis”.
Néveredet

Morfológiai/leíró.
A betegség meghatározása

A heveny pericarditis alatt a pericardium gyulladásos betegségei által kiváltott tünetcsoportot értjük, melyet mellkasi fájdalom, pericardialis dörzszörej, és a sorozatban készített EKG-felvételek sajátos eltérései jellemeznek.
Etiológia

Idiopathiás. Infectív: Viralis, TBC, gombás, bakteriális (staphylococcus aureus, streptococcus/pneumococcus), más infectiók (toxoplasmosis, mycoplasma). Autoimmun betegségek. Gyógyszerek: Procainamid, hydralazin, INH, methysergid, anthracyclin, neoplasticus szerek. Malignitas: Tüdő-, emlő-carcinoma, melanoma, leukémia, lymphoma. Egyéb: Akut myocardialis infarctus, postthoracotomiás, irradiatio, uraemia.
Patogenezis, patomechanizmus

A pericarditis által okozott patológiai eltérések a heveny gyulladásra jellegzetesek, azaz polymorphonuclearis sejtes beszűrődés, fokozott vascularisatio és fibrinlerakódás szokványos lelet. A gyulladás érintheti az epicardiumot, szalagos fibrines összenövések a pericardium és epicardium, valamint a sternum és a pleura között is gyakoriak, ezek jelentik a légzésre fokozódó mellkasi fájdalom szindróma morfológiai hátterét. A pericardium visceralis lemeze a gyulladásra – a sejtes proliferatión kívül – gyakran pericardialis folyadékgyülem kialakulásával reagál.
Kardiológia, Angiológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Horkay Ferenc
egyetemi tanár, osztályvezető főorvos
Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet
Szerző:

Dr. Kancz Sándor
főorvos

Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Éles, a légzéssel, mozgással, testhelyzettel változó, heves, retrosternalis, mellkasi fájdalom.
Általános vizsgálatok

Fizikális vizsgálat: Pericardialis dörzszörej, 3 komponensből áll, egyes fázisok a pitvari systoléhez, a kamrai systoléhez, ill. a korai diastolés telődési szakaszokhoz tartoznak. A zörej intenzitása vizsgálatról-vizsgálatra változhat, kifejezett ülő helyzetben, vagy előrehajolva és a sternum alsó felénél vizsgálva. Mellkas; -röntgen: Folyadékgyülem esetén „sátorszerű” szívárnyék. Adatokat szolgálhat a pericarditis etiológiájáról: TBC, malignus betegség, SLE. Echokardiográfia: Folyadékgyülem esetén, PF kimutatása, mennyiségi ábrázolása, lokalizációjának leírása.
Célzott vizsgálatok

EKG-eltérések sorozata: diffúz, konkáv ST- elevatio, T-negativitás,reciprok ST-depresszió hiánya, patológiás Q-hullámok hiánya.

Differenciáldiagnosztika

Pulmonalis embolia, myocardialis infarctus, bacterialis pneumonia, akut pleuritis.
Szövődmények

Gyakoriságuk szerint: szívtamponad: 15%, constrictiv pericarditis: <10%, recurráló mellkasi fájdalom: 25% , arrhythmiák (pitvari extrák, SVPT).
Társuló betegségek

Pleuritis.
Epidemiológia

Az akut pericarditis a különböző statisztikákban 2%-tól 6%-ig terjedő gyakorisággal szerepel. A kórházi betegek diagnózisában arányuk csak kb. 0,1%. A pericarditis valamennyi formája gyakrabban fordul elő idősebb korban, és a nemek közül a férfiakban.
Terápia

Gyógyszeres kezelés

Aspirin: 4–6 óránként 650 mg-os dózisban minden betegnél. Lehetséges alternatíva: indometacin 6 óránként 25–50 mg-os dózisban, kivéve ischaemiás szívbetegek esetében (coronaria constrictio, necrosis expansio, illetve hegképződés csökkenésének veszélye). Morphin: amennyiben szükséges, kiegészítő kezelésként (2–15 mg 4–6 óránként). Szteroidok: 48–72 órán túli vagy nagyon súlyos fájdalom esetén indokolt adásuk. Prednisolon: 60–80 mg napi dózis, dexamethason: 4 mg iv. Kontraindikáció: purulens, fungalis pericarditis. Adásuk kérdéses: viralis pericarditis. Hatástalanok: bizonyos malignus eredetű, illetve uraemiás pericarditis. Etiológia szerinti kezelés: Autoimmun betegségek: NSAID/szteroidok/citosztatikumok. (A gyógyszer indukálta állapotok kizárandók.) Gyógyszer indukálta: a szer elhagyása, szteroidok segíthetik a gyógyulást. (Leggyakoribb indukáló szerek: procainamid, hydralazin, INH, methysergid, anthracyclin, neoplasticus szerek penicillin vagy cromolyn hypersensitivitas). Idi-opathiás: pihenés, NSAID, observatio, szteroidok adása kérdéses. (Az esetek többsége nem diagnosztizált vírusfertőzés). Malignitas: oki terápia: irradiatio, citosztatikum; palliatív: pericardiocentesis, ballon pericardialis fenestratio, pericardiotomia. Pericardiectomia intrapericardialis sclerotherapia. (50%-ban a PF nem malignus okra vezethető vissza: irradiatio, idiopathiás, infectio (TBC, gomba), lymphaticus drainage zavara. Leggyakoribb okok: tüdő-, emlő-carcinoma, melanoma, leukémia, lymphoma). Myocardialis infarctus: aspirin, fájdalomcsillapítás, pihenôk, (NSAID-k kerülendôk), csökkentik a hegképződést, fokozzák a szívruptura veszélyét). Postthoracotomiás: aspirin, NSAID, súlyos esetben esetleg szteroidok (általában enyhe lefolyású, néha constrictio alakulhat ki). Irradiatio: tünetmentes esetben kezelés nem szükséges. Intractabilis fájdalom esetében szteroidok. PF esetében pericardiocentesis. Relapsus esetében pericardialis fenestratio. Constrictio esetében pericardiectomia. (Irradiatio okozta hypothyreoidismus okozta PF lehetősége kizárandó. Restrictiv cardiomyopathia egyidejű fennállása is lehetséges). Uraemiás: dialysis intenzifikálása PF lebocsájtása, ha ez nem hatásos, ha a folyadék recurrál vagy tamponadot okoz. (A végstádiumú vesebetegek között gyakoriság kb. 20%. A fájdalom ritka. Gyakori első tünet: hypotonia a dialysis során. Pericardiocentesis vérzést indukálhat.) Infectív: Viralis: pihenés + NSAID, szteroidok adása kérdéses. (A legtöbb betegnek komoly tünetei vannak, de az esetek többsége nyomtalanul gyógyul. Visszaesés: 15%.) TBC: antituberculoticumok + szteroidok. (Sok betegbetegnél constrictiv pericarditis és kiterjedt pericardialis calcificatio – concretio cordis – alakul ki a kezelés ellenére.) Fungalis: Amphotericin B + 5-flucytosin. (Ritka szövődmény gombás fertőzések esetében. Histoplasmosishoz társuló pericarditis spontán gyógyul. Más etiológia esetében a mortalitás magas.) Streptococcus/pneumococcus: penicillin G iv. 10–14 napig. (Gyakran heves klinikum: láz, hidegrázás, dyspnoe. Magas mortalitással járó állapotok. Pericardialis folyadék és hemokultúra vizsgálata szükséges érzékenységi vizsgálatok céljából.) Staphylococcus aureus: vancomycin vagy nafcillin legalább 14–21 napig. (A klinikai gyanú ritkán merül fel.) (PF: pericardialis folyadék.)
Műtéti kezelés

L. fent.
Speciális forma kezelése

L. fent.
A relapszus gyakorisága, terápiás lehetőségek

L. fent.

Terápiás célkitűzés

A kezelés alapelvei: hospitalisatio AMI, pyrogen folyamat, pericardialis tamponad kizárása miatt, ágynyugalom, fájdalomcsillapítás.
Prognózis

Az esetek többsége 2–6 héten belül gyógyul.
Követés, gondozás

Ha PF van, akkor TTE-vel.
Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Fowler NO. Pericardial Diseases. In: Diagnosis of the Heart. New York: 1991. p. 292–313; Jae KOh. The Echo Manual. Lippincott Williams and Wilkins; Philadelphia: 1998.; Chuttani K et al. Left ventricular diastolic collapse: An echocardiographic sign of regional cardiac tamponaade. Circulation 1991; 83:1999 (Abs).; Appleton CP at al. Cardiac tamponade and pericardial effusion: Respiratory variation intransvalvular flow velocities studied by Doppler echocardiography. J. Am. Coll. Cardiol. 1988; 11:1020.

Szakrendelések

Kardiológiai szakambulantia.
Hasznos folyóiratok

Circulation, Journal of American College of Cardiology, European Heart Journal, Heart, European Journal of Echocardiography.