Vissza a főoldalra
2014. okt. 25. szombat Blanka, Bianka
 


    Életed az ételed
    Egészségpolitika
    Mentálhigiéné
    Orvostudomány
    Természetgyógyászat
    Család, életmód
    Praxisprivatizáció
    Kórházprivatizáció
    Környezetvédelem
    Egészséges élet
    Biztosítás
    Társadalom
    Társadalompolitika
    Alapellátás
    Szakellátás
    Fekvőbeteg ellátás
    Rehabilitáció prevenció
    Betegség gyógyítás
    Civilszervezetek
    Népegészségügyi programiroda hírei
    Online
    Hypermed
    Enciklopédia
    Hold
    Joginfo
    Ismerettár
    Springer oldalak
    Pályázatok
    Olvasósarok
    Moktáv
    Kigyó
    Freemail
    Freeweb
    Adattár

Vitalitas Online
Betegség gyógyítás

Az izületi betegségek és a gyógyfürdőzés
Az izületek nemcsak a kor előrehaladtával használódhatnak el, hanem a rossz testtartás, a járáshibák, az egyenetlen terhelés is károsíthatja azokat. Minél kevesebbet mozgunk, minél jobban kíméljük fájó tagjainkat, annál nehezebben pótlódnak és ürülnek ki az elhasználódott sejtjeink – amelyek újratermelődését a vérkeringés is segíti.

Az úgynevezett kopásos izületi betegségek – amelyek leggyakrabban csípő- vagy térdfájdalom formájában nyilvánulnak meg, kezdeti stádiumban még csak felálláskor jelentkeznek. A következő stádiumnál már megjelenik az "indulási" fájdalom, amely a járási korlátozottság kezdete lehet. Az izületi kopás előrehaladtával az indulási nehézség egyre elhúzódóbbá válik. A csípőizületi kopásnál a lépcsőzés egyre nehezebbé válik. A végtagizületi porckopásoknál a porc nem kap megfelelő mennyiségű vért, az izületi belhártyában termelődő folyadék, amely mintegy "beolajozza" az izületeket, túlterheléskor (vagy izületi gyulladásnál) fokozottan termelődik, feszíti az idegsejtekben dús izületi belhártyát, ezzel pedig fájdalmat okoz. A betegek gyógyítására – az elváltozástól függően – két mód kínálkozik. Súlyosabb esetekben a műtét, illetve a konzervatív kezelés. Ez utóbbi – gyógyszeres és fizioterápiás kezelésekből áll. A terápia segítségével mérsékelhető az izületi gyulladás, javítható az izület és az azt körülvevő izomzat vérellátása, erősíthető az izomzat, ezzel tehermentesíthető a beteg és túlterhelt izület.

A – főleg középkorú nőket megtámadó – heveny izületi gyulladás tünetei különböznek a kopásos fájdalmaktól. A gyulladás, melynek kórokozója mindezidáig nem ismert, általában hirtelen lép fel. Az izületi belhártyagyulladást feltehetőleg az okozza, hogy a szervezet önmaga ellen termel antitesteket.

A betegségre a kisizületek merevsége, az izületek megduzzadása, fáradékonyság, gyengeség, hőemelkedés, vérszegénység, a végtagok hidegsége figyelmeztet. Gyulladáskor a fájdalom egyre erősebbé válik, a beteg izület környéke nyomásra érzékeny, olykor az izületek kidomborodó részeiben a bőr alatti kemény, nyomásérzékeny csomók keletkeznek.

Az izületi betegségben szenvedők többsége gyakran él a gyógyfürdőzés lehetőségével, hiszen panaszaik a termálvizes fürdőzés következtében érezhetően csökkennek. A gyógyforrások, termálvizek adottságait az ember évszázadok óta ismeri és használja.

A gyógyászati, rehabilitációs okból alkalmazott fürdőzésnél a természetes eredetű gyógyvizek előnyös tulajdonságait használják fel, mégpedig kiegészítő gyógymódként. A gyógyfürdőkezelés, az iszapkezelés, a vízsugármasszázs, a súlyfürdő (hidroterápia) a fizioterápia eszköztárát egészítik ki. E komplex gyógymód igen hatékony lehet idült mozgásszervi betegségek, krónikus, degeneratív izületi és gerincbetegségek kezelésére, valamint csont- és izületi műtéteket, baleseteket követően, utókezelésként. A balneoterápia tehát járulékos gyógymód, amelynek segítségével bizonyos anyagcsere izületi megbetegedések hatékonyan gyógyíthatók, illetve tüneteik mérsékelhetők, megállítható a beteg állapotromlása. A gyógyfürdőkúrában pontosan meghatározott szerepe van a fürdővíz hőmérsékletének, kémiai összetételének, sőt a levegőnek, a napfénynek, de a pihenés és a testmozgás arányának is. A betegek közül kevesen tudják, hogy egy fürdőkúra időtartama minimum két, legfeljebb három hét, s hogy a fürdőterápia mindig orvosi javaslathoz és ellenőrzéshez kötött, hiszen a lehető legszelídebb gyógymód is káros lehet, ha helytelenül, vagy nem megfelelő mennyiségben, illetve egyes krónikus betegségben szenvedőknél alkalmazzák.

A gyógyfürdőzés kifejezetten ártalmas lehet például rosszindulatú daganatban, vérképzőszervi betegségben szenvedőknél, keringési megbetegedéseknél (szív- és érrendszeri betegségnél, kezeletlen magas vérnyomásnál, infarktuson átesetteknél), tüdőasztmásoknál, tbc-seknél, hepatiszsiszeseknél, vagy az izületi gyulladás aktív szakaszában, illetve terhes nőknél alkalmazzák. Egyébként a szakemberek, a helyesen és indokoltan alkalmazott fürdőkúria kisérőjelenségeként számolnak ún. fürdőreakcióval, amely – többek más tünet mellett - fáradékonyságban, esetleg néhány napos hőemelkedésben is megnyilvánulhat. A kiegészítő terápiák közül különösen az iszappakolás viselheti meg a szervezetet - elsősorban a szívet és a vérkeringést -, ezért annak alkalmazásáról és gyakoriságáról csak szakorvos dönthet.

A Föld mélyéből feltörő vizek gyógyhatása főként attól függ, hogy milyen kémiai alkotóelemek- kőzetekből kioldott sók, ásványi anyagok - elnyelt gázok találhatók bennük és ezek milyen hatással vannak egymásra, valamint az emberi szervezetre. A hévízi tó például az enyhén radioktív termálfürdők közé tartozik, a gáznemű anyagok közül pedig kénhidrogént, szénsavat, metánt és rádiumgázokat is tartalmaz, amelyeknek életműködést serkentő hatásuk van. Hévíz sajátossága a tó fenekét borító iszap és a mélyből feltörő víztömeg állandó áramlása is, amely mintegy folyamatos masszázsban részesíti a fürdőzőket.

A fővárosi gyógyfürdők többsége úgynevezett meszes víz, amely a mozgásszervi betegségek tüneteinek enyhítésére alkalmas. Az izületi bántalmak kezelésében igen hatásosnak bizonyulnak a kéntartalmú gyógyvizek is. Ennek az az oka, hogy a kén a bőrön át, illetve légzéssel bekerül a szervezetbe, ahol felszívódik, majd eljut az izületbe, ahol mintegy pótolja a porc kénvesztését. A kéntartalmú gyógyvizek jótékonyan hatnak a szív vérellátására is, gátolják a koleszterin érfalon történő lerakódását is.

Ugyancsak sok, izületi bántalmakban szenvedő beteg köszönheti állapotjavulását a nátrium-kloridban, illetve jódban gazdag termálfürdőknek is. Az elemi jód ugyanis a bőrön és a légutakon át a szervezetbe kerülve, oldja a gyulladásos lerakodásokat, növeli az erek áteresztőképességét, s mintegy elősegíti a helyi anyagcserét, gyorsítja a káros és kórós anyagcseretermékek felszívódását, fokozza a szervezet önvédelmi képességét.

A szénsavas és radonos gyógyvizek ugyancsak a vérkeringést és a szív vérellátását javítják. A termálvizek egyébként nyomelemekben is gazdagok, ezért hatásuk komplex. Persze nem csak a termálvíz összetétele, hanem a hőmérséklete is fontos. A húsz Celsius fok alattiakat hideg, a 20–30 közöttieket langyos, az a fölöttieket meleg hévizeknek nevezik a szakemberek. Gyulladás esetén tilos a gyógyfürdő-kúra!

A különféle kopásos izületi és reumás betegségekben szenvedők számára áldásos lehet a gyógyfürdőzés, mert a fürdővízben a fájdalmas testrészeket könnyebb mozgatni, mivel azok, a víz felhajtó erejének köszönhetően, nem terhelődnek. A meleg víz jótékony hatású az erekre is, tágítja azokat, s vérbőséget okoz, de fokozza a szervezet – a beteg testrész – anyagcseréjét, segíti a szervezet káros anyagainak gyors kiürülését. Mivel a fürdőkúra megterheli a szervezetet, a nyári gyógyvizek melletti nyaralás megtervezése előtt tanácsos felkeresni a házi- illetve kezelőorvosunkat, hiszen indokolt az óvatosság a krónikus betegségben szenvedők, a gyógyszereket szedők esetében.

Melléklet
Nyomtatható forma