Humán papillomavírus és méhnyakrák: a tumoros folyamat kialakulásának genetikai háttere
BEVEZETÉS
A méhnyakrák az emlőrák után a nők második leggyakoribb rosszindulatú daganata az egész világon. 100 000 lakosra évente 10 új megbetegedés esik a fejlett országokban, míg a fejletlenebb országokban ez az arány négyszeres.
Az international biological study of cervical cancer (IBSCC) project során a keresett 25-féle genitalis HPV-típus közül mindenütt a HPV16 fordult elő 50%-os gyakorisággal, kivéve indonéziát (HPV18 48,9%). A HPV45 nyugat-afrikában, a HPV39 és HPV59 közép- és dél-amerikában gyakori.
A vizsgálatban szereplő 275 cervixcitológiai minta magyarország különböző területeiről származott. Minden mintánál elvégezték a citológiai és a HPV-pcr vizsgálatokat. Összesen 136 HPV-pozitív beteget találtak, akik közül 26 beteg is volt.
EPIDEMIOLÓGIA
A HPV-fertőzésre utaló magyarországi epidemiológiai adatok az európai adatokhoz hasonlítanak a legjobban, azonban bizonyos eltérések észlelhetők, mert a 17-ből 5 vírus előfordulási gyakorisága jelentős földrajzi eltérést mutat.
A HPV18 magyarországon ritkán fordul elő, viszont a HPV58 14,1%-os gyakorisága és a HPV59 előfordulása viszonylag magas, a HPV33 és a HPV66 mellett.
Az A csoportba tartozó HPV vírusok főleg LSIL-ben (low-grade squamosus intraepithelial lesion), a C és D csoport vírusai gyakran HSIL-ben (high-grade squamosus intraepithelial lesion) mutathatók ki.
A gazdasejt genetikai tulajdonságai hajlamosíthatnak a méhnyakrák kialakulására:
1. Családi hajlam
2. HLA típus
3. TP53 polimorfizmus
4. HPV-DNS integrálódás folyamata
PROGNÓZIS
Nemzetközi tanulmányok adatai szerint a HPV-pozitív léziók 11-25%-ban spontán regresszióra képesek, 61-64%-ban változatlanok maradnak, míg 14-26%-ban CIN vagy carcinoma alakul ki. A progresszióval szignifikáns összefüggést a HPV16 mutatott. Ha a méhnyak elváltozása spontán nem gyógyul meg, az enyhe fokú cin hosszú ideig változatlan formában fennállhat vagy a folyamat progrediál, és kialakul a cin ii-iii, vagy a rák.
A DIAGNOSZTIKA JELENTŐSÉGE
A cervixcitológia évtizedek óta nélkülözhetetlen eszköze a méhnyakrák és rákmegelőző állapotok felderítésének. A megfelelő anyagvétel, kenetfestés, értékelés és betegkövetés a méhnyakrák incidenciáját csökkenti.
A HPV citológiai diagnózisának jellegzetességei a következők:
1. Koilocyta
2. A laphámsejt alaki és festődési rendellenességei
3. Atípusos sejtkép
4. Sejtmag-rendellenességek
A kenetek értékelésére bevezetett bethesda-rendszer értelmében a nem egyértelmű esetekben el kell végezni a HPV-vizsgálatot, és annak pozitivitása esetén a nőket (különösen a 30 év felettiek) kifejezetten veszélyeztetett csoportba kell sorolni, és gondosan kontrollálni.
ÖSSZEFOGLALÁS
1. A méhnyakrák szűrését nem a pcr eredményre kell alapozni.
2. Ha a citológiai lelet és a HPV-DNS teszt is negatív, nincs rákkockázat.
3. Ha a conisatio után a HPV-teszt pozitív és a citológiai kenet negatív, akkor is legalább 70% a CIN kialakulásának veszélye kb. 2 éven belül.
4. Ha sikerül kimutatni, hogy a vírus episomalis formában van jelen, hatásos lehet a konzervatív szisztémás és lokális vírusmentesítés.
KOMMENTÁR
A méhnyakrák az emlőrák után a nők második leggyakoribb rosszindulatú daganata az egész világon. 100 000 lakosra évente 10 új megbetegedés esik a fejlett országokban, míg a fejletlenebb országokban ez az arány négyszeres.
A szerzők az Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Patológiai Osztályán felmérést végeztek a HPV-pozitivitás és azon belül a típusok meghatározására és a kapott eredményeket a nemzetközi irodalmi adatokkal hasonlították össze és megállapították, hogy a HPV18 Magyarországon ritkán fordul elő, viszont a HPV58 14,1%-os gyakorisága és a HPV59 előfordulása viszonylag magas, a HPV33 és a HPV66 mellett. Ezért a cervixcitológia rendszeres végzése nélkülözhetetlen eszköze a méhnyakrák és rákmegelőző állapotok felderítésére.
