Vissza a főoldalra
2019. nov. 20. szerda Jolán
 


    általános orvos
    egészségügyi szakdolgozó
    fogorvos
    gyógyszerész
    egyéb egészségügyi diplomás
    Online
    Hypermed
    Enciklopédia
    Hold
    Joginfo
    Ismerettár
    Springer oldalak
    Pályázatok
    Olvasósarok
    Moktáv
    Kigyó
    Freemail
    Freeweb
    Adattár

Joginfo >> Jogi információk >> szakmai információk >> egészségügyi dolgozók számára
egyéb egészségügyi diplomás

Urológia
Bakteriális, aspecifikus húgyúti infekciók kórisméje és kezelése
Húgycső-katéterezés
A Népjóléti Minisztérium diagnosztikus és terápiás ajánlásai
NM közlemény
NM közlemény
A Népjóléti Minisztérium diagnosztikus és terápiás ajánlásai

II. Bakteriális, aspecifikus húgyúti infekciók kórisméje és kezelése
Húgycső-katéterezés


Az NM Közlemény több részből áll. Jelen közreadás részleges, az egy szakmai területre tartozó irányelveket tartalmazza.
2001-ben FELÜLVIZSGÁLAT ALATT!



A terápiás ajánlásban a hatóanyag javaslatokat a téma szerint illetékes, prominens szakemberekből álló szakbizottságok tették, és ezeket az illetékes szakmai kollégiumok jóváhagyták. Az ennek megfelelő konkrét gyógyszerek megnevezését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szakemberei készítették el.
Az ajánlások minden évben felülvizsgálatra kerülnek és a szükséges változtatásokat a Népjóléti Közlönyben megjelentetjük.
Az azonos hatástani csoporton belül - a szakmailag szükséges összes körülményre, így különösen a beteg életkorára, a kísérő-betegségeire, az általa szedett egyéb gyógyszerekre és a várható mellékhatásokra is tekintettel - a legjobb költséghatékonysággal járó gyógyszer alkalmazására kell törekedni.


II. Bakteriális, aspecifikus húgyúti infekciók kórisméje és kezelése

A bakteriális, aspecifikus húgyúti infekció (BAHI) gyakori, többnyire antimikrobás kezelést igénylő megbetegedés, mely esetenként enyhe lefolyású, ritkábban viszont tartós egészségromláshoz, sőt halálhoz is vezethet.
A húgyutak bakteriális gyulladásos folyamatainak különféle megjelenési formái miatt először a fogalmak definícióját, a patogenezist, az epidemiológiát, a diagnózist, az antimikrobás kezelést, majd szervek szerinti jellegzetességeket és a gyógykezeléssel kapcsolatos kérdéseket tárgyaljuk.


Fogalmak definíciója
Kórokozó: minden olyan mikroorganizmus, amely közvetlenül vagy közvetve a makroszervezetet károsítja.
Kontamináció: valamely mikroorganizmus populációjának átmeneti megjelenése jelentős tapadás, vagy kötődés nélkül. A szervezet anatómiai és/vagy funkcionális védőmechanizmusai néhányra vagy 1-2 nap) alatt a populációt eltávolítják. (A vizelet kontaminációja viszont in vitro szennyeződést jelent.)
Kolinizáció: a mikroorganizmusok élő vagy élettelen felszínekhez kémiai úton történő tartós kötődése vagy fizikai úton való hosszabb tartalmú megtapadása, szaporodása, de a szervezet részéről válaszreakció nincs.
Infekció: olyan folyamat, amikor a kórokozók a húgyutak védőgátjain átjutva különböző mérvű strukturális elváltozást okoznak.
Bacteriuria: a húgyutakból származó baktériumok vizelettel történő ürítése, ez lehet symptomaticus, gyulladásra utaló klinikai tünetekkel vagy asymptomaticus, infekcióra utaló klinikai tünetek nélküli.
Szignifikáns bacteriuria: frissen ürített, előírás szerint vett vizeletben ml-ként 100 000 (105) vagy több baktérium jelenléte (ennél alacsonyabb pl. 102 csíraszám - katéteres vizeletminta! - nem zárja ki az infekciót, ismételt baktériumtenyésztéssel történő igazolás ilyenkor kötelező, nőknél klinikai tünetekkel együtt már bizonyítja a fertőzést).
Bacteriaemia: a baktériumok jelenléte a vérben.
Uroszepszis: a húgyutakban elszaporodó mikroorganizmusok és/vagy toxinjaik elárasztják a szervezetet és gyakran intermittáló magas láz kíséretében több szervi károsodást okoznak (Systemic Inflamatory Reaktion Syndrome - SIRS.)
Leukocyturia: natív vizeletben mikroliterenként, vagy centrifugált 2000 fordulat/5 perc) vizelet üledékében 400-szoros nagyítással látóterenként 10, vagy annál több, de maximum 50 fehérvérsejt.
Pyuria: natív vizeletben mikroliterenként, vagy centrifugált (2000 ford./5 perc) vizelet üledékében 400-szoros nagyítással látóterenként 50-nél több fehérvérsejt.
A bakteriális pyuria: mikroszkópos vizsgálat gennysejteket igazol, de a tenyésztés eredménye ismételten negatív (spec. folyamat secunder infekció nélkül, tumor, steril húgyúti sebgyógyulás stb.).
Infekciók formái:
- akut: előzetes tünetek nélkül hirtelen kialakuló fertőzés,
- recidiváló fertőzés vagy relapsus: olyan ismétlődő fertőzés, amikor a kórokozó azonos.
- rekurrens fertőzés: két akut infekció fél éven belül vagy egy év alatt három,
- reinfekció: olyan ismétlődő fertőzés, melyet új baktérium okoz,
- krónikus vagy perzisztáló infekció huzamosabb ideig fennálló fertőzés,
- hajlamosító tényezők nélküli, az irodalomban gyakran "nem komplikált"-nak nevezett húgyúti fertőzés,
- hajlamosító tényezőkkel terhelt, az irodalomban gyakran "komplikált"-nak nevezett húgyúti fertőzés (felsorolást lásd később).


Patogenezis
A húgyutakban normálisan baktériumok nincsenek. Kivétel a húgycső disztális szakasza, melyet staphylococcusok, diphteriodok és bélbaktériumok kolonizálhatnak.

Hajlamosító és fertőzést elősegítő tényezők pl.:
- immun-defektus vagy immun-deficiencia, veleszületett, szerzett (terápiás),
- húgyutak strukturális eltérései, fejlődési rendellenesség, kő, daganat, idegentest,
- a húgyutak funkciózavarai,
- előzetes fertőzések, műtétek, eszközös beavatkozások, következményes hegesedések,
- hormonális változások (diabetes mellitus, terhesség),
- azotaemia,
- egyéb anyagcserezavarok.

A húgyúti fertőzések kialakulását gátló tényezők:
- a vizelet folyamatos áramlása,
- az urothelium antibakteriális sajátosságai,
- vaginalis és periurethralis védőmechanizmusok.
A BAHI-k leggyakrabban ascendáló fertőzések következményei és többnyire Gram-negatív patogén baktériumok okozzák. Haematogen és lymphogen úton is kialakulhat fertőzés, de ismert a direkt úton eszközös beavatkozás vagy nyílt műtétek alkalmával történő infekció is. Szepszis bármelyik esetben kialakulhat.


A húgyúti fertőzések leggyakoribb kórokozói

Gram-negatív baktériumok: Gram-pozitív baktériumok:
- Escherichia coli - S. saprophyticus
- Klebsiella spp. - Enterococcus faecalis
- Enterobacter spp. - Streptococcus spp.
- Pseudomonas aeruginosa - Staphylococcus aureus
- Proteus spp. - Acinetobacter spp.


Az E. coli BAHI-k esetén mintegy 80%-ban szerepel. A Staphylococcus aureus infekció hameatogen szóródást követően jön létre. Esetenként a Serratia spp., candidák és Cryptococcus neoformans is okozhat BAHI-t (diabetes mellitus, immunszupresszió, corticosteroid terápia).
További, csak speciális tenyésztésű eljárással kimutatható húgyúti infekciókat okozó kórokozók: a Neisseria gonorrhoeae, a Mycoplasma hominis, Ureaplasma urealyticum, Chlamydia trachomatis stb.
A BAHI-k több mint 95%-ában egy baktérium faj található. Ha a tenyésztés során több baktérium szaporodása észlelhető, akkor azt sokszor szennyeződés okozza vagy nozokomiális fertőzés, gasztrointesztinális, illetve genitális traktus és a húgyutak közötti sipoly következménye.


Epidemiológia
Újszülöttekben és csecsemőkben 1 éves korig az immunrendszer éretlensége, a perineum bakteriális kolonizációja és anatómiai sajátosságok (fejlődési rendellenességek) miatt a bacteriuria és/vagy húgyúti fertőzés (pyelonephritis) gyakori, fiúkban az incidencia a lányokét valamelyest meghaladja (a preputium kolonizációja miatt). Egy éves kor után a gyakoriság meredeken csökken, lányokban óvodás korban újabb, átmeneti emelkedés figyelhető meg, ami az "önállóságra" való szoktatás és az ebből adódó hygiénés hibák következménye. Újabb emelkedés figyelhető meg a pubertás után, a nemi élet megkezdésével.
A nemi életnek jelentős szerepe van a BAHI kialakulásában. Az átlag pupulációban a reproduktív korú nők nagyrésze megbetegszik húgyúti fertőzésben.
Terhes nőkben az asymptomaticus bacteriuria előfordulási gyakorisága 4-10%. A korai kórismézés és kezelés a későbbi szövődmények megelőzése miatt fontos. A bacteriuriás nőknél, a terhesség alatt és után mintegy 25%-ban akut pyelonephritis alakul ki.
Idősebb nőknél mintegy 10%-ban észlelhető asymptomás bacteriuria.
Az 50 év alatti férfiak húgyúti bakteriális fertőzései általában urológiai betegségek következményei vagy egyéb infekciók (Trichomonas vaginalis, Mycoplasma hominis stb.) társfertőzései. Ma már viszont bizonyított az is, hogy a nőkhöz hasonlóan az E. coli hajlamosító tényezők nélküli férfiakban is okozhat fertőzést. E fertőzés előfordulása különösen gyakori hüvelyi infekció esetén védekezés nélkül folytatott közösülés után, valamint immunhiány syndroma mellett (AIDS).


Diagnózis
A BAHI legfontosabb laboratóriumi jele a leukocyturia vagy pyuria és bacteriuria. Kivételes esetben steril leukocyturia előfordulhat (tbc).
Baktériumok jelenléte a vizeletben nem minden esetben jelent húgyúti fertőzést.

Vizelet és váladékvizsgálat
Mintavétel
- a genitális régió alapos megtisztítása és fertőtlenítése után középsugarú vizelet,
- katéterrel nyert vizelet (nőknél indokolt esetben),
- suprapubicus punkcióval nyert vizelet (gyermekeknél kivételes esetben),
- ureterkatéterrel gyűjtött szeparált vizelet (chr. pyelonephritis),
- két vagy három pohár próba,
- húgycsőváladék,
- ondó,
- prosztataváladék.

Mikroszkópos üledékvizsgálat
Centrifugált (2000 fordulat, 5 perc) festetlen vagy festett vizeletüledék 400-szoros nagyítással történő vizsgálata lehetővé teszi a fehérvérsejtek, a vvt.-k, baktériumok, egyéb sejtek és mikroorganizmusok kimutatását.
Gyors tesztek (frissen ürített vizeletből, csak tájékozódásra alkalmasak)
- ureaze: Gram-pozitív kórokozók kimutatására alkalmas,
- nitrit próba pozitivitása fertőzést jelent, de a negatív eredmény azt nem zárja ki,
- leukocyta észteráz fehérvérsejtek jelenlétét megbízhatóan bizonyítja.

Mikrobiológiai (bakteriológiai) vizsgálat
A vizeletet és egyéb anyagot, amennyiben lehetséges egy órán belül le kell oltani (csíraszám gyorsan emelkedik). Egyébként 4 °C-on több órán át tárolható.
A baktériumok kimutatása végezhető hagyományos tenyésztési módszerrel, festéssel, gyors tesztek használatával vagy uricult típusú lemezzel. A kitenyésztett törzsek két-három hétig történő megőrzése ajánlott.

Egyéb laboratóriumi vizsgálatok: We. vérkép, akut - fázis fehérjék.


Az antimikrobás kezelés főbb szempontjai
A BAHI kezelésekor a cél a fertőzés szisztémás következményeinek megakadályozása, a baktérium eradikálása, a fertőzés visszatérésének megakadályozása. Az adott optimális terápiás hatás mellett a kezelés költségei sem hanyagolhatók el.

Az asymptomaticus bacteriuria és a BAHI antibiotikus kezelésének néhány szabálya:
- Az igazolt asymptomaticus bacteriuriát akkor kell kezelni, ha a betegnél bármely okból az infekció kockázata fennáll (terhesek, nem gyulladásos eredetű vesebetegségek, diabetes mellitus, immunszupresszió, vagy corticosteroid kezelés stb).
- Hajlamosító tényező nélküli cystitis, urethritis esetén tapasztalati (empirikus) kezelés vizeletvizsgálat után mikrobiológiai diagnózis nélkül indítható.
- Ha a fertőző mikroorganizmusok antibiotikum érzékenysége nem ismert és a BAHI azonnali antibiotikus terápiát igényel, akkor a bakteriológiai mintavétel után sulfonamid + trimethoprin vagy fluoroquinolon vagy béta-lactam + béta-lactamase gátló antibiotikum adandó, az érzékenységi vizsgálat eredményéig, amikor, ha szükséges a kezelés célzottan folytatandó.
- Célzott antibiotikum kezelést követően két-három héttel később a gyógyulás igazolására vizeletüledék vizsgálat eredményétől függően ismételt tenyésztés szükséges.
- Az elégtelenül kezelt infekció vagy nem az érzékenység szerinti antibiotikum adás bakteriális perzisztenciát eredményezhet.
- Az antibiotikum kezelés olykor elfedheti a húgyúti gyulladás klasszikus tüneteit, s a késleltetett diagnózis műtétet igénylő esetben veszélyeztetheti a beteget.
- Rekurrens vagy recidiváló fertőzések vagy reinfekciók esetén a célzott antibiotikus kezelés mellett a megszüntethető prediszponáló tényezők szanálása mindig indokolt, mert enélkül végleges gyógyulás nem várható.
- Relapszus esetén nőknél vizeletvizsgálat mellett a hüvely mikrobiológiai vizsgálata is ajánlott.
- Rekurrens vagy recidiváló fertőzések esetén antibiotikus profilaxis csak akkor kezdhető el, ha a bacteriuria már megszűnt.
- BAHI esetén, ha eszközös beavatkozás vagy műtét szükséges, akkor azt antibiotikum védelemben kell végezni.
- El nem hárítható anatómiai, funkcionális vagy egyéb eltérés esetén a krónikus infekció nem, csak annak akut fellángolása kezelendő.
- Beszűkült veseműködés esetén az antibiotikus kezelés a vesefunkciós értékektől függően csökkentett dózissal végezhető.
- Kórházban szerzett húgyúti infekciók speciális csoportot képeznek: első teendő a vizelet-mintavétel, a kórokozók gyakran multirezisztensek, a klinikai megjelenés az egyéb megbetegedések miatt súlyosabb, ennek következtében agresszívabb kezelés szükséges.
A BAHI kezelésére orális és parenterális kezelés alkalmazható (lásd 1. táblázat).


A bakteriális, aspecifikus húgyúti infekciók szervek szerinti kezelése

Akut cystitis
Leggyakrabban az E. coli, ritkábban S. saprohyticus okozza, de adenovíros is előidézheti (haemorrhagias cystitis). Kialakulhat ascendáló (canaliculáris), descendáló (veséből), haematogen, lymphogen és direkt terjedés útján. Nőknél az ascendáló forma a gyakoribb.
Az incidencia leánygyermekeknél és nőknél nagyobb mint fiúknál és férfiaknál.
A folyamat a nyálkahártyára korlátozódik, az izomréteg általában nem érintett.

Tünetek: Gyakori, sürgető vizelési inger és vizelés, dysuria, égető érzés, urge-inkontinencia, hólyag - deréktáji érzékenység. Leukocyturia, pyuria, bacteriuria, esetenként mikro- vagy makroszkópos haematuria.
Láz az elsődleges hajlamosító tényező nélküli (nem komplikált) cystitisre nem jellemző, de hőemelkedés előfordulhat.

Diagnózis: klinikai tünetek fizikai és vizeletvizsgálat alapján. Hasi UH, kiválasztásos urográfia csak akkor indokolt, ha fejlődési rendellenességre, kőre stb.-re van gyanú. Endoscopos vizsgálatot felnőtteknél főleg a haematuria indokolhatja, de ez is csak az akut szakasz lezajlása és a fertőzés kezelése után jön szóba. Gyermekeknél a húgyúti infekcióval járó haematuria önmagában nem indokolja a vizsgálatot.

Differenciál diagnózis. Nőknél el kell különíteni vulvovaginitistől, akut urethralis syndromától, esetenként pyelonephritistől (láz), férfiaknál heveny prostatitistől, illetve gyermekeknél detergensek és bélférgek okozta hasonló tünetektől. Differenciál diagnosztikai célból férfiaknál prostata tapintás, nőknél vaginalis vizsgálat javasolt.

Terápia. A szexuálisan aktív korú, nem terhes nők akut cystitise rövid, 3-5 napos antimikrobás kezeléssel eredményesen gyógyítható. A kezelést vizeletvizsgálat után mikrobiológiai diagnózis nélkül is meg lehet kezdeni, figyelembe véve, hogy nem kórházi fertőzésről van szó, s a baktériumok csaknem minden antibiotikumra érzékenyek.

Tapasztalati kezelés esetén elsőnek választandó antibiotikum:
- sulfonamid+trimethoprim,
- fluoroquinolon,
- béta-lactam antibiotikum,
- béta-lactam+béta lactamase inhibitor.
Ez utóbbival történő kezelés hosszabb időtartamot, legalább 5 napot igényel.
A kezelés háziorvosi gyakorlatban is végezhető (1. ábra).
Ha a betegnek a kezelés befejezése után még mindig vannak tünetei, akkor vizeletüledék, tenyésztés és érzékenységi vizsgálat szükséges. Ha az infekció kimutatható, az antibiotikum adás célzottan folytatandó.
Ha a leoltási eredmény negatív, de a vizelési panaszok nem szűntek meg, akkor további antibiotikum adás nem indokolt, csak tüneti kezelés végzendő, a panaszok eredetének tisztázása szükséges.
A szexuálisan aktív korú nők visszatérő akut cystitise esetén javasolható:
- a nemi érintkezés utáni vizeletürítés, zuhanyozás stb.,
- trimethoprim+sulfamethoxazol
(40 mg trimethoprimet és 200 mg sulfamethoxazolt tartalmazó tabletta fele),
- fluoroquinolon (egy tabletta),
- nitrofurantoin (50 vagy 100 mg) lefekvéskor.
Preventív kezelési séma először hat hónapos időtartamra rendelhető. Rekurrenciák esetén a terápiás program újabb antibiotikumokkal újraindítható.
Gyermekeknél a hosszabb időtartamú, legalább 5-7 napos kezelés indokolt. Sulfonamid+trimethoprim, vagy béta-lactam antibiotikum, vagy béta-lactam+béta-lactamese inhibitor adása általában eredményes. A kezelés megkezdése előtt tájékozódni kell, nem kapta-e a beteg a fenti gyógyszereket egyéb (hurutos) betegség miatt, mivel emiatt gyakori az antibiotikum rezisztencia. Ilyenkor nagyobb gyermekekben (5-6 éves kor felett) nitrofurantoin adható.
Fenntartó antibiotikus kezelés nem indokolt, a bakteriológiailag igazolt gyógyulás esetén nephrológiai gondozás nem szükséges.
Az idősebbek, nők húgyúti fertőzéseinek gyógykezelésében a helyi vagy szisztémás ösztrogénpótlás nagymértékben csökkentheti a rekurrens húgyúti fertőzés gyakoriságát.
A tünetmentes bacteriuria kezelést nem igényel.
Felnőtt férfiak elsődleges, hajlamosító tényezők nélküli hólyaghurutja ritka, ezért már első lépésben körültekintő urológiai kivizsgálást igényel.
A terápia kezdeti empirikus szakaszában sulfonamid+trimethoprim vagy fluoroquinolon adható.
Nem megszüntethető hajlamosító tényezők esetén az infekció gyógyulásáig célzott, tartós antibiotikus kezelés szükséges.
Kiegészítő kezelés. Primer nem komplikált cystitis ambuláns kezelésre rövid idő alatt gyógyul, a panaszok bő folyadékfelvétellel, diétával, meleg ülőfürdővel, anticholiner-gicumokkal vagy enyhe analgeticumokkal eredményesen csökkenthetők. Munkaképesség megállapítása a klinikai tünetektől függ.
Megoldatlan bacteriuria, bakteriális perzisztencia esetén alapos urológiai kivizsgálás szükséges.


Perzisztáló vagy krónikus cystitis
Egyesek kizárólag a tartósan fennálló (perzisztáló) hólyaginfekciót, míg mások az egy év alatt háromnál több hólyagfertőzést is idesorolják.

Patológia: korai fázisban a nyálkahártya ödémája erythemája, esetleg ulceratiója a jellemző. Később fibroblastos, plazmasejtes és lymphocytás infiltráció alakul ki, mely a mélyebb rétegekre is terjed. A hólyagfal megvastagszik, hegessé válik és a hólyag elveszti tágulékonyságát.

Tünetek: esetenként szegényesek, többségükben irritatív jellegűek. Egyéb gyulladások társulása esetén a tünetek módosulnak.

Diagnózis: a vizeletben szignifikáns bacteriuria, különböző mérvű pyuria. Urethrocystoscopia differenciáldiagnosztikailag jelentős.
Uro-radiológiai vizsgálatok többnyire akkor mutatnak eltérést, ha obstruktív uropathiához, vesicoureteralis refluxloz (VUR), vagy pl. vesicovaginalis sipolyhoz társul.
Differenciáldiagnosztikailag elkülönítendő a krónikus cystitishez hasonló tüneteket mutató más eredetű cystitistől (tbc.), vagy folyamattól (vaginitis, urethritis, pyelonephritis, prostatitis stb.).

Terápia: tartós célzott (2-6 hét) antibiotikus kezelés, vizeletsavanyítással kiegészítve. A diéta gyakran kedvezően hat a gyógyulásra.
Meg nem szüntethető hajlamosító tényezők esetén rendszeres ellenőrzés és egyedi elbírálás alapján profilaktikus kezelés is szükséges. A kezelés irányítása urológus feladata.
Multirezisztens kórokozók esetén az antibiotikum választáshoz infektológussal történő konzílium ajánlott.


Urethritis
Az akut urethritis leggyakrabban nemi érintkezés útján terjedő, Neisseria gonorrhoeae (sárgafolyás) vagy Chlamydia trachomatis, Mycoplasma hominis, Ureaplasma urealyticum, Trichomonas vaginalis, Candida spp. (fehérfolyás) okozta fertőzés következménye.
Az aspecifikus bakteriális eredetű urethritisek ritkák, s az esetek többségében eszközös vizsgálattal kapcsolatosak. Férfiaknál krónikus prostatitis mellett is ismert az urethritis előfordulása.
Cystitises panaszokkal orvoshoz forduló nők egyharmadánál cystitis nélküli urethritisről van szó, melyek elkülönítése a megegyező tünetek miatt részletesebb kivizsgálást igényel.
Tünetek: nőknél dysuria, gyakori vizelési inger, fájdalmas vizelés, csípés, viszketés a húgycsőben. Férfiaknál égető érzés vizelés közben, húgycsőfolyás a jellemző, többnyire láz és gyakori vizelés nélkül.
Diagnózis: frissen ürített vizelet mikroszkópos vizsgálata. Férfiaknál húgycsőváladék-kenet készítése (go., Trichomonas vaginalis kizárás) két, illetve három pohár próba, vizeletüledék vizsgálat, prostatatapintás.
Teljes körű mikrobiológiai diagnózis csak speciálisan felkészült laboratóriumban lehetséges.
Terápia. Az akut, szövődménymentes urethritis általában 3-5 napos ambuláns per os kezeléssel gyógyítható.
Ajánlott gyógyszerek:
- fluoroquinolon,
- doxycyclin, esetleg
- macrolid.
Nemi úton terjedő esetekben a partner is kezelendő. Fűszer, alkohol tilalom javasolt.
Kezelésre nem reagáló és krónikus esetekben rendelőintézeti urológiai, nőgyógyászati és mikrobiológiai kivizsgálás szükséges.
Go. biztos diagnózisa esetén ceftriaxon adás javasolt.


Nők akut urethralis syndromája
Dysuriát és gyakori vizelési ingert, illetve egyéb hólyag és húgycső panaszokat okozó tünetegyüttes olyan nőknél, akiknél a középsugár vizeletből nem, vagy csak kevés számú baktérium tenyészthető ki.
A klinikai tüneteket valószínűleg az urethra bármilyen okból kiváltott irritációja okozza, a jelenség főleg szexuálisan aktív korú nőknél gyakori.
Az akut urethralis syndroma nem homogén csoport. A pyuriás és nem szignifikáns bacteriuriájú nők egy részének bakteriális, aspecifikus urocystitise van, ez a cystitis kezelésénél előzőleg említett antibiotikumokkal általában gyógyítható.
A betegek másik részénél nemi úton terjedő kórokozók mutathatók ki, aspecifikus kezelés mellett a partner is kezelendő.
A harmadik csoportban nem sikerül oki patogén tényezőt felfedezni, de előfordul, hogy sulfonamid+trimethoprim, doxycyclin vagy macrolid adására a panaszok megszűnnek.
A negyedik, legkisebb csoportban nincs pyuria vagy identifikálható patogén tényező és ez az antimikrobás kezelésre nem vagy alig reagál. A vizelési dysfunkció tüneti kezelést igényel, a panaszok eredetének tisztázása szükséges. Az akut urethralis syndroma kezelése rendelőintézetben is történhet.


Akut prostatitis
Az infekciót főleg Gram-negatív bélbaktériumok és Pseudomonas aeruginosa okozzák.
A kórokozók az urethra felől ascensio vagy reflux révén, a rektum felől direkt úton, illetve lymphogen vagy haematogen terjedéssel jutnak a prostata egyik vagy mindkét lebenyébe. Az akut prostatitis gyakran társul heveny cystitissel, vesiculitissel.

Tünetek: láz, hidegrázás, stranguria, dysuria, alhasi, gáttáji fájdalom, rossz közérzet, leukocytosis, pyuria, mikrohaematuria, elvétve vizeletelakadás.

Diagnózis: rectalis prostatatapintás - a masszázs tilos -, vizeletüledék, vizelettenyésztés, antibiotikum érzékenységi vizsgálat, ultrahang (transrectalis). Eszközös vizsgálat kontraindikált.

Terápia: A vizelet antibiotikum érzékenységi vizsgálat eredményéig, a tünetek súlyosságától függően:
- fluoroquinolon,
- béta-lactam+béta-lactamase gátló,
- harmadik generációs cefalosporin adható.
Ha a lázas állapot megszűnik, s a gyulladásos folyamat javul, a kezelés folytatása a prostatitis súlyosságától és kronicitásától függően még 3-6 hétig szükséges.
Ha a lázas állapot 72 óra után sem szűnik meg, akkor mindenképpen célzott antibiotikum adás szükséges.
Vizeletelakadás esetén katéterezés ellenjavallt, percutan epicystostomia végzendő. Gyulladáscsökkentők, láz- és fájdalomcsillapítók a beteg panaszait mérséklik.


Abscessus prostatae
A prosztatatályog valószínűleg az akut prostatitis szövődménye, vagy az elégtelen kezelés következménye. Elvétve csökkent védekezőképesség esetén is kialakulhat. Az utóbbi időben előfordulása csökkent és a kiváltó baktériumok is változtak, régebben a N. gonorrhaeae, jelenleg az E. coli szerepel mint elsőrendű kórokozó.
Tünetek: ugyanaz mint az akut prostatitis esetén.
Diagnózis: rectalis vizsgálat (fluktuáció), UH.
Terápia: kórházi felvétel, célzott antibiotikus kezelés, az abscessus kiürítése, drénezése, 4-6 hétig tartó további antibiotikus kezelés.


Prostatitis chronica
A krónikus prostatitis gyakran az akut bakteriális prostatitis elégtelen kezelése után, vagy a fertőző gócokból haematogen úton alakul ki, sokszor azonban Mycoplasma hominis, Chlamydia trachomatis és Ureaplasma urealyticum is okozhatja.

Tünetek: enyhe vizelési zavarok, bizonytalan vizelési ingerek, nehezebb vizelés, kevés húgycsőváladék, végbél körüli viszkető, égető érzés, mely egyhelyben ülésnél fokozódik, gáti teltségérzés, haemospermia, ejaculatio praecox. Elvétve szexuális neurastenia, s ehhez társuló psychés eredetű potenciazavarok is kialakulhatnak.

Diagnózis: rectalis prostatatapintás, vizeletvizsgálat, 3 pohár próba. Ha a prostata masszázs utáni vizeletüledékben 10 vagy ennél több fehérvérsejt található, akkor a krónikus prostatitis igazolt.

Terápia: antibiotikus kezelés érzékenységi vizsgálat alapján indikálandó. Különösen javasolt az olyan antibiotikumok alkalmazása, melyek a prostatába behatolnak (sulfonamid+trimethoprim, fluoroquinolon, macrolid, tetracyclin).
A gyógyszeres kezelés időtartamát egyénileg kell meghatározni, általában hosszabb ideig tartó (12 hét) antibiotikum adás a hatásos.
Prosztatakövek esetén transurethralis prostata resectio eredményes lehet.
Non-steroid gyulladáscsökkentők alkalmazása, fűszer-, alkoholmentes étrend segítheti a panaszok megszűnését.


Akut mellékhere-gyulladás
Az akut epididymitis keletkezésének két útja ismert. Egyik a nemi érintkezéssel terjedő mód, mely rendszerint urethritissel is jár és többnyire C. trachomatis, illetve N. gonorrhoeae vagy ezek kombinációja okozza. A másik főként Enterobacteriacaeae vagy P. aeruginosa által okozott húgyúti fertőzésekhez kapcsolódó forma.
A húgycsőben levő kórokozók aductus deferensen, a perivasalis nyirokutakon, vagy haematogen úton jutnak a mellékherébe. A folyamat általában caudalis irányból terjed felfelé. Gyakran képződik mellette gyulladásos hydrokele. Esetenként az abscedáló folyamat a herére is ráterjed (epididymoorchitis).

Tünetek: a funiculus mentén felsugárzó erős fájdalom, órák alatt kifejlődő jelentős duzzanat, scrotum oedema, bőrvörösség, magas láz, reactív hydrocele.

Diagnózis: tapintással a duzzadt mellékhere eleinte jól elkülöníthető a herétől, de néhány óra múlva már külön nem tapintható. UH-vizsgálat. Differenciál diagnosztikailag heretumortól, heretorziótól, a herefüggelékek torziójától, specifikus gyulladástól, traumától, orchitistől, j. o. folyamatot esetenként appendicitistől kell elkülöníteni. Problematikus esetben urológiai konzílium szükséges.
Vizeletvizsgálat, a tenyésztés gyakran pozitív. Vérképben leukocytosis, esetenként balratolódással.

Terápia: az empirikus kezelés a tünetek súlyosságától függően indikálandó:
- a béta-lactam+béta-lactamase gátló,
- a második vagy harmadik generációs cefalosporin, mindkét esetben macrolid vagy tetracyclin kiegészítéssel.
Ha a kezelés ellenére a gyulladás progrediál és a lázas állapot is tartós, akkor a vizelettenyésztés alapján választott antibiotikum adandó.
Néhány napi ágynyugalom, jeges borogatás, felpolcolás, később suspensor. Akut fájdalmas szakaszban a funiculus lidocainos infiltrációja. Tályogosodás esetén semicastratio is mérlegelendő.
Ismétlődéseknél azonos oldali vasoligatura szóba jön.
A munkaképességet a gyulladás tartósan befolyásolja, ennek megállapítása tünetektől függő.


A vesék aspecifikus bakteriális gyulladásai
A veseüregrendszer és a parenchyma szoros kapcsolata miatt gyulladásaik nem különíthetők el. A lefolyás szerint megkülönböztetünk akut és perzisztáló, illetve krónikus gyulladást. Ez utóbbiak gyakran obstrukcióhoz vagy funkcionális zavarhoz (VUR) társulnak.
A gyulladás ascendáló-canalicularis, haematogen, lymphogen ritkábban, direkt terjedéssel alakul ki. A felső húgyúti infekció több mint 95%-a ascendáló.
Az alsó húgyúti fertőzésekhez az esetek 30-50%-ban tünetmentes veseinfekció is csatlakozik.


Akut pyelonephritis
Az akut pyelonephritis primeren, vagy valamely vizeletfolyási zavart okozó, predisponáló tényező következtében lép fel.
A vesefertőzés gócos jellegű, a vesemedencében vagy a medullában kezdődik és ék alakban terjed át a cortexre. A fertőzés több gócból is kiindulhat, ezért a fertőzéses ékek között normális veseszövet található.
Vesicoureteralis reflux gyakran szerepel a vesefertőzések patogenezisében és a vesekárosodás létrehozásában. Ez a folyamat a késő következmények miatt különösen gyermekkorban igényel figyelmet.

Tünetek: magas láz, ismétlődő hidegrázás, deréktáji fájdalom, rossz közérzet, hányinger, hányás, esetleg gyakoribb vizelési ingerek, esetenként szeptikus állapot.
Újszülött korban az immunrendszer éretlensége miatt a BAHI generalizálódásra hajlamos, szeptikus állapotnak tekintendő. A tünetek aspecifikusak: étvágytalanság, súlycsökkenés, anaemia, apátia vagy éppen irritabilitás. A láz gyakran hiányzik, a hőmérséklet szubnormális is lehet.

Laboratóriumi leletek: emelkedett fehérvérsejtszám, gyorsult vvt. süllyedés, vizeletüledékben leukocyták, baktériumok, vörösvértestek, szórványosan cylinder. Ureter elzáródás esetén a vizeletüledék szegényesebb. Súlyosabb gyulladások veseműködési zavart is okozhatnak.

Diagnózis: ultrahangvizsgálat, natív rtg., kiválasztásos urográfia, vizeletüledék, vizelettenyésztés, antibiotikum érzékenységi vizsgálat, hemokultúra.

Gyermekekben hajlamosító tényező az obstrukció (hátsó urethra billentyű, uretero vesicalis, illetve pyelo-ureteralis szűkület), valamint a VUR. A fejlődési rendellenességek kizárására csecsemőkben és kisdedekben, arra felkészült intézetben, minden esetben elvégzendő az ultrahangvizsgálat, majd az akut fázis lezajlása után 4-6 héttel retrográd, mictiós cysto-urethrographia. Nagyobb gyermekekben, iskolás korban kóros UH-lelet vagy recidíva esetén végzendő el a cystographia. Hegesedés kimutatására a DMSA scintigraphia, obstrukció kimutatására a MAG3 scintigraphia (szükség esetén furosemid adásával) javasolt. Kiválasztásos urographia válogatott esetekben, szoros indikációval javasolt. Hajlamosító tényező esetén nephrológiai gondozásba vétel szükséges.

Terápia: hajlamosító tényezők nélküli (enyhébb) pyelonephritis esetén a kezelést a vizelet bakteriológiai tenyésztésre és érzékenységi vizsgálatra történő levételét követően empirikusan kezdjük. Ez gyermekek kivételével a beteg otthonában is történhet.
A tünetek súlyosságától függően:
- sulfonamid+trimethoprim,
- fluoroquinolon,
- béta-lactam+béta lactamase inhibitor adható,
- cefalosporin.
Ha a betegnél gyors javulás nem észlelhető, akkor lehetőleg kórházban történő célzott antibiotikum adás szükséges.
Súlyosabb tünetek (hidegrázás, hányás) esetén kórházi felvétel szükséges. Az érzékenységi vizsgálatig a fenti gyógyszereken kívül második vagy harmadik generációs cefalosporinok is adhatók. Ha a gyulladásos tünetek nem javulnak, akkor célzott antibiotikus kezelés szükséges. A kezelés időtartama a pyelonephritis súlyosságától függően 3-6 hét is lehet.
Mindezek mellett fontos az ágynyugalom, bőséges folyadékfogyasztás és megfelelő diuresis biztosítás. Szükség esetén lázcsillapítás ajánlott.
Az ureter obstrukcióhoz társuló akut pyelonephritis kórlefolyása bonyolultabb, esetenként életveszélyes is lehet, ezért minden esetben intézetben célzott antibiotikus kezelés adandó, a pangást azonnal meg kell szüntetni. A korai vizeletdeviáció (PNS) szerv, illetve életmentést eredményezhet. Ha a fentiek ellenére szepszis alakul ki, akkor nephrectomia végzendő.

Újszülöttek, kis csecsemők pyelonephritise, uroszepszise a kezelésre és további vizsgálatokra felkészült osztályon történjen, célzott antibiotikus kezelés formájában. Gyermekek lázas húgyúti fertőzése is minden esetben intézeti elhelyezést és parenteralis antibiotikus kezelést igényel.
Hiba bizonytalanul bejuttatható (hányás, noncompliance, rossz felszívódás) per os antibiotikus kezeléssel próbálkozni. Ugyancsak hiba 24-48 órát vizeletleletre, bakteriológiai leoltásra várni és csak annak pozitivitása esetén beutalni a beteget. Az empirikus terápiát a második vagy harmadik generációs cefalosporinokkal vagy bétalactam+béta-lactamase gátló antibiotikummal kezdjük. Súlyos infekció esetén aminoglycosid adására is szükség lehet, mivel a fenti gyógyszereknél rezisztencia előzőleg már kialakulhatott. A vesefunkció kontrollja és lehetőség szerint szériumszint monitorozás szükséges.
A kezelés 10-14 napig tartson, a fent részletezett radiomorfológiai vizsgálatok elvégzéséig további antibiotikus kezelés szükséges.
VUR esetén szoros nephrológiai gondozás és folyamatos, váltott antibiotikus profilaxis javasolt.
Az akut pyeloncephritis relapszusa esetén, ha az rövid időn belül következik be, akkor az előző infekció érzékenységi vizsgálata alapján kezdhető a kezelés. Eredménytelenség esetén az újabb antibiogramm szerinti kezelés végzendő.
Tünetmentes időszakokban folyamatos fenntartó kezelés (első generációs cefalosporin, amoxicillin esetleg macrolid vagy Nitrofurantoin 1 mg/kg este) egy évig, 1 év múlva ellenőrző vizsgálat.


Pyelonephritis gravidarum
Általában a terhesség második felében, többnyire jobb oldalon alakul ki heveny pyelonephritis. Kialakulásában többek között a terhesség alatti hormonális változások, a terhes uterusnak az ureterre gyakorolt nyomása, valamint a nem vagy elégtelenül kezelt tünetmentes bacteriuria szerepelhet.
Terhes nők tünetmentes bacteriuriája olyan erélyesen kezelendő és követendő, mintha az tünetes fertőzés lenne. Rekurrens bacteriuria esetén a kezelést követően profilaxis ajánlott.
A terhes nők húgyúti fertőzéseinek kezelésére biztonságosan használható gyógyszerek skálája szűkebb. Ilyenkor a béta-lactam antibiotikumok a legalkalmasabbak, de az első és második generációs cefalosporinok is adhatók (e kezelés rendelőintézetben is végezhető).

Nem ajánlott antibiotikumok:
- tetracyclinek (terhesség egész tartama alatt),
- trimethoprim+sulfamethoxazol,
- trimethoprim+sulfadimidin (az első és harmadik trimesterben kerülni kell),
- clarithromycin,
- fluoroquinolonok (a DNA szintézissel interferáló gyógyszerek magzatra gyakorolt hatása még ismeretlen).
Diagnózis: pyelonephritis gravidarum esetén a vizeletüledék az elzáródás miatt szegényes lehet. Legfontosabb az UH-vizsgálat, esetleg chromocystoscopia. Kiválasztásos urográfia csak a 6. hónap után indikálható.
Terápia: obstrukció esetén a beteg intézeti kezelést igényel. Első a vizeletpangás megszüntetése. Az érintett oldalra rövid időre (2-3 nap) ureterkatétert rögzítünk, per os vagy parenterálisan béta-lactam+béta lactamase gátló adása indokolt.
Ha a lezáródás és a gyulladás ismétlődik vagy ha az empirikus első kezelésre nem szűnik meg, akkor a célzott antibiotikum adása mellett dupla-J ureterkatéter vagy percutan nephrostoma szükséges.
Esetenként a terhesség végéig tartó profilaxis is szóba jöhet.
A betegek a szülés után is fokozottan ellenőrzendők (vizeletüledék, UH).
Nem obstruktív enyhébb eseteket szakvizsgálat után háziorvos is kezelheti.


Krónikus vagy perzisztáló pyelonephritis
Morfológiai szempontból obstruktív és nem obstruktív forma különíthető el. Az obstruktív formában a hajlamosító tényezők következtében a károsodás igen kiterjedt, a vesemedence és a kelyhek egyaránt tágultak, a parenchymában hegesedések alakulnak ki. A krónikus gyulladás esetén a veseállomány lassan leépül, a veseműködés fokozatosan romlik, végül a kétoldali betegség uraemiához vezet.
A nem obstruktív krónikus pyelonephritisnél a progresszió lassúbb, az elváltozások enyhébbek, vesezsugorodás, uraemia ritkábban alakul ki.

Tünetek: Esetenként idült hólyaghurutra jellemző vizelési panaszok, tompa deréktáji fájdalom, hőemelkedések, rossz közérzet, fáradékonyság, levertség, étvágytalanság. Időnként fellobbanó lázas állapotok, stagnálás és rosszabbodás váltogatják egymást. Ezek mellett észlelhető különböző fokú leukocyturia, albuminuria, kisebb-nagyobb haematuria és bacteriuria stb.

Diagnózis: nehéz, mert tünetmentesen is kialakulhat, gyakran csak bizonytalan panaszok miatti rutinvizsgálatoknál talált kóros vizeletüledék, gyorsult vvt. süllyedés, vagy a kóros radiológiai lelet hívja fel a figyelmet a megbetegedésre. Urológiai, mikrobiológiai és antibiotikum érzékenységi vizsgálatok szükségesek a differenciálására.

Differenciál diagnózis: krónikus pyelonephritisre jellemző radiológiai elváltozásokat okozhat infekció nélküli gyermekkori VUR. Gondot jelenthet a specifikus eredetű gyulladás is.
Az analgetikumok huzamosabb szedése után is kialakulhat krónikus pyelonephritisre jellemző radiológiai elváltozás. Ez utóbbi is szövődhet BAHI-val.

Terápia:
- a hajlamosító tényező - obstrukció - szanálása (ha lehetséges),
- tartós, célzott antibiotikus kezelés,
- esetenként vizeletsavanyító gyógyszerek (pl. Mandelamin),
- bő diurézis biztosítása,
- fűszerszegény, alkoholmentes étrend,
- előrehaladott esetekben a fehérjebevitel korlátozása.
Gyógyulás általában csak elhúzódó, intermittáló kezeléstől várható. A veseműködés beszűkülése esetén nephrológiai gondozásba kell venni a beteget.
Gyermekkorban a húgyúti malformátiók hajlamosító tényezőnek tekintendők, a vizsgálat és a terápia megegyezik az akut pyelonephritisnél leírtakkal.

P. aeruginosa okozta infekció esetén tapasztalatok szerint eredményesen alkalmazható a ciprofloxacin, a ceftazidim, az imipenem, meropenem és az aminoglycosidok.
A vesefertőzés ritka formája a xanthogranulomatosus pyelonephritis. Ez a krónikus fertőzés bármely életkorban előfordulhat és általában (az esetek 60%-ában) Proteus spp. fertőzéshez társul, de egyéb infekciókkal kapcsolatban is megfigyelhető. A vese megnagyobbodott, a szomszédos retroperitonealis szövetekhez rögzített, jelentős a perirenalis fibrosis. A vesemedence és a kelyhek rendszerint tágultak, a papillák eltűnnek, esetenként vesekövek is találhatók.


Pyelonephritis apostematosa
A pyelonephritis apostematosa leggyakrabban ureter obstrukciót követően ascendáló úton alakul ki, ritkán direkt fertőzéssel vagy az akut pyelonephritis szövődményeként is létrejöhet.
A virulens kórokozók hirtelen fellépő üregrendszeri nyomásfokozódás következtében, a fornixokon át a vese interstitiumába jutnak és a vese felszínéig terjedő gyulladásos infiltráció jön létre, a vesében tályogok alakulnak ki. A vese ilyenkor nagyobb, duzzadt, törékeny, mállékony.

Tünetek: ismétlődő hidegrázások, magas intermittáló láz, az érintett oldalon heves vesetáji nyomásérzékenység. A folyamat súlyosságától függően a veseműködés beszűkül, szepszis, toxikus állapot, oligo-anuria is kialakulhat.

Diagnózis: vizeletleoltás, antibiotikum érzékenységi vizsgálat, hemokultúra, UH, kiválasztásos urográfia, esetenként CT.
Terápia: fekvőbeteg intézetben az érzékenységvizsgálat eredményéig az empirikus kezelés fluoroquinolon, második vagy harmadik generációs cefalosporin adással kezdhető, majd célzottan folytatandó. Obstrukció esetén percutan nephrostomia, súlyosabb esetekben decapsulatio, ha a kezelés ellenére szeptikus, életveszélyeztető állapot alakul ki, nephrectomia végzendő.


Vesecarbunculus
Haematogen eredetű, leginkább S. aureus fertőzés következménye, a vese állományában nagy necrosissal járó gennyedés. Általában a környező zsírszövet is érintett.

Tünetek: vesetáji fájdalom, rossz közérzet, lázas állapot. A tünetek általában lappangva kezdődnek, de hevesebb formában is jelentkezhetnek, ilyenkor a klinikai kép súlyos, a vizeletüledék többnyire negatív.

Diagnózis: UH, kiválasztásos urográfia, CT és gallium scan vizsgálat, vizeletleoltás, antibiotikum érzékenységi vizsgálat, hemokultúra.
A fennálló szepszis veszélye miatt a kezelés széles spektrumú antibiotikum adása mellett többnyire műtéti.


Abscessus paranephriticus
A paranephriticus tályog távolabbi gócból haematogen szóródás révén vagy vesefolyamat tovaterjedéséből alakul ki. Régebben többnyire Staphylococcus aureus okozta, jelenleg a húgyutakból származó Gram-negatív baktériumok a leggyakoribb kiváltói.

Tünetek: tompa, állandó vagy időnként, az érintett oldalon heves vesetáji fájdalom, lázas állapot, tályog esetén costovertebrális kidomborodás (néhány fvs. és vvt. a vizeletben, leukocystosis).

Diagnosztika: hemokultúra, UH vizsgálat, kiválasztásos urográfia, CT, MR.

Terápia: célzott antibiotikum adás és tályogmegnyitás.


Pyonephrosis
A pyonephrosis a veseállomány gennyes gyulladásának végállapota, amikoris a vese gennyes zsákká alakul át.
A kórokozó identifikálása lezárt vese esetén nehézséget okozhat.

Tünetek: az akut időszakban magas láz, hidegrázás, rossz általános állapot, elesettség, nagyfokú vesetáji fájdalom a jellemző.

Diagnózis: UH, kiválasztásos urográfia, esetleg CT-vizsgálat.

Terápia: antibiotikum védelemben veseeltávolítás.


Uroszepszis, szeptikus shock
A húgyúti eredetű Gram-negatív bacteriaemia potenciálisan súlyos, gyakran életet veszélyeztető kórkép, melyből szövődményként shockos állapot is kialakulhat, amire az obstruktív uropathiák különösen hajlamosítanak. A bacteriaemia gyakori okozói az E. coli, a Proteus spp., a Klebsiella spp., enterococcusok és a Pseudomonas aeruginosa. Szeptikus shock esetén a halálozás magasabb, ha a beteg nem megfelelő antibiotikus kezelésben részesült, vagy ha a célzott kezelést már csak az előrehaladott esetben kapta. A lázas urológiai (elsősorban obstrukcióra gyanús) beteg mielőbbi szakorvosi vizsgálatot igényel a szeptikus állapot megelőzésére.
Az uroszepszist és a szeptikus shockot okozó súlyos állapotért Gram-negatív bakteriális szepszis esetén az endotoxint, illetve a mikrocirkulációra és a hameostasisra kifejtett komplex interakciót teszik felelőssé.
Súlyosabb zavarok közé tartozik a vese tubularis nekrózisát követő oligo-anuria, valamint az "adult respiratory distress syndrome" (ARDS) kifejlődése.
Ha a bacteriaemiához "disseminált intravascularis coagulatio" (DIC) társul, az rendszerint keringési zavarral, shockkal jár együtt. A legsúlyosabb állapotot a "multiple organ dysfunction syndrome (MODS)" kialakulása jelenti.

Tünetek: magas láz, hidegrázás, elesettség, szeptikus shocknál oliguria, anuria, zavartság, kóma. A tünetek a szervi károsodásoktól függően változhatnak.

Diagnózis: súlyos infekció, lázas állapot esetén a bacteriaemia igazolására hemakultúra szükséges, esetenként az antibiotikum adás miatt sorozatban végzett hemokultúrákra van szükség. Ajánlott a hidegrázás kezdetén a vérvétel. A vizeletmennyiség csökkenése jelzi a szeptikus shockos állapot kialakulását.

Terápia: a kezelést intenzív osztályon célszerű végezni. Lényeges a gyors diagnózis, az azonnali széles spektrumú kombinált antibiotikum adás és a fertőző góc sürgős szanálása.
A kezelés előtt mikrobiológiai vizsgálatra megfelelő mintát kell küldeni.
Az idősebb életkor és/vagy a hajlamosító tényezők fokozottabb veszélyt jelentenek.
Az empirikus kezelésre a tünetektől függően:
- iv. adható fluoroquinolon,
- harmadik generációs cefalosporin,
- iv. aminoglycosid.
P. aeruginosa okozta fertőzéskor a fenti gyógyszerek bármelyikét ceftazidimmel kell kombinálni.
Enterococcus szepszis esetén aminoglycosid + ampicillin kombináció, penicillin allergia vagy ampicillin rezisztencia esetén vancomycin kombináció ajánlott.
Ha a lázas állapot megszűnik és a beteg állapota javul, az antibiotikus kezelés a fertőzés súlyosságától függően még 3-6 hétig folytatandó.
Ha a gyulladásos folyamat az antibiotikus kezelés és a szepszist okozó góc eltávolítását követően továbbra is fennáll, akkor kombinált, célzott antibiotikus kezelés szükséges (infektológus konzílium).
Az antibiotikumok adását a láz megszűnését követően minimálisan még öt napig folytatni kell.
Ha a lokális góc a kezeléssel nem szanálható, akkor műtéti megoldás is szükséges.
A szepszis antibiotikus és az esetleges műtéti kezelése mellett feltétlenül törekedni kell a szív, agy, vese, tüdő vérkeringési és működési zavarainak megszüntetésére is. Szeptikus állapotban megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás elengedhetetlen, gyakran parenterális táplálás is szükséges.


AJÁNLÁS
A BAKTERIALIS, ASPECIFIKUS HÚGYÚTI INFECTIO GYÓGYSZERES KEZELÉSÉRE

sulfonamid + trimethtoprim
CO-TRIMAXOZOL FORTE PHARMAVIT tabletta 800 mg 10x
POTESEPT tabletta 400 mg 20x
SUMETROLIM tabletta 400 mg 20x

fluoroquinolonok
pefloxacin
PEFLACIN 400 mg filmtabletta 20x
PEFLACIN monodózis 400 mg filmtabletta 2x

ciproflaxin
CIPROBAY 250 mg filmtabletta 10x
CIPROBAY 500 mg filmtabletta 10x

norfloxacin
NOLICIN tabletta 400 mg 20x

ofloxacin
TARIVID RICHTER filmtabletta 10x/200 mg
TARIVID 200 mg filmtabletta 10x

béta-lactam
ampicillin
AMPICILLIN granulátum sziruphoz 60 ml
AMPICILLIN 500 mg inj. 50x
AMPICILLIN K 500 mg inj. 50x
AMPICILLIN K 1000 mg inj. 50x
PENSTABIL por sziruphoz 80 ml
SEMICILLIN kapszula 40x

amoxicillin
AMOXICILLIN 250 mg tabletta 10x
AMOXICILLIN 250 mg tabletta 20x
AMOXICILLIN 750 mg tabletta 10x
AMOXICILLIN 750 mg tabletta 20x
AMOXICILLIN 1000 mg tabletta 10x
AMOXICILLIN 1000 mg tabletta 20x
AMOXICILLIN 4 g/80 ml por sziruphoz
AMOXICILLIN PHARMAVIT 500 mg tabletta 30x
AMOXICILLIN PHARMAVIT 1000 mg tabletta 10x
HUMAMOXIN 125 mg/5 ml por sziruphoz 100 ml
HUMAMOXIN 250 mg/5 ml por sziruphoz 100 ml
HUMAMOXIN 250 mg kapszula 20x
HUMAMOXIN 500 mg kapszula 20x
OSPAMOX 125 mg/5 ml gran. szuszpenzióhoz 60 ml
OSPAMOX 250 mg/5 ml gran. szuszpenzióhoz 60 ml
OSPAMOX 750 mg/5 ml gran. szuszpenzióhoz 60 ml
OSPAMOX 250 mg kapszula 12x
OSPAMOX 500 mg kapszula 12x
OSPAMOX 750 mg kapszula 12x

béta-lactam + béta-laktamase
amoxicillin+clavulansav
AMOKSIKLAV forte szuszpenzió 100 ml
AMOKSIKLAV szuszpenzió 100 ml
AMOKSIKLAV 375 mg filmtabletta 21x
AMOKSIKLAV 625 mg filmtabletta 21x
AUGMENTIN BIOGAL 156 mg/5 ml por szuszpenzióhoz 100 ml
AUGMENTIN 156 mg/5 ml por szuszpenzióhoz 100 ml
AUGMENTIN 312 mg/5 ml por szuszpenzióhoz 100 ml
AUGMENTIN BIOGAL 375 mg filmtabletta 21x
AUGMENTIN 375 mg filmtabletta 21x
AUGMENTIN 625 mg filmtabletta 21x

ampicillin+sulbactam
UNASYN 1500 inj. 1x
UNASYN 3000 inj. 1x

cephalosporinok
cephalexin
CEPHALEXIN granulátum sziruphoz 60 ml
KEFLEX 250 mg kapszula 20x
OSPEXIN 250 mg kapszula 12x
PYASSAN kapszula 24x

cefuroxim
ZINNAT 125 mg filmtabletta 10x
ZINNAT 250 mg filmtabletta 10x
ZINNAT 500 mg filmtabletta 10x
ZINNAT 125 mg/5 ml szuszpenzió 50 ml
ZINACEF 250 mg inj. 5 amp.
ZINACEF 500 mg inj. 5 amp.

cefaclor
CECLOR 250 mg kapszula 15x
CECLOR 500 mg kapszula 15x
CECLOR 250 mg/5 ml gran. szuszp.-hoz 75 ml
CECLOR forte 375 mg/5 ml gran. szuszpenzióhoz 75 ml

cefetamet
GLOBOCEF 250 mg filmtabletta 14x
GLOBOCEF 500 mg filmtabletta 14x
GLOBOCEF 250 mg/5 ml por sziruphoz 100 ml

ceftriaxon
ROCEPHIN EGIS 1 g inj. 1x
ROCEPHIN 250 mg inj. 5x
ROCEPHIN 500 mg inj. 5x

ceftibuten
CEDAX BABY por sziruphoz 30 ml
CEDAX 400 mg kapszula 5x

makrolidek
erythromycin
ERYC 125 mg kapszula 24x
ERYC 250 mg kapszula 24x
ERYTHRAN granulátum sziruphoz 60 ml
ERYTHROTOP granulátum sziruphoz 60 ml
ILOSONE 125 mg/5 ml szuszpenzió 100 ml
ILOSONE forte 250 mg/5 ml szuszpenzió 100 ml
ERYTHROMYCIN LACTOBIONAT 300 mg inj. 1x
MEROMYCIN granula 200 mg/5 ml szuszpenzióhoz 80 ml
MEROMYCIN granula 400 mg/5 ml szuszpenzióhoz 80 ml
MEROMYCIN 500 mg filmtabletta 20x
SERVITROCIN 200 mg/5 ml por szuszpenzióhoz 60 ml
SERVITROCIN 250 mg tabletta 16x
SERVITROCIN 500 mg tabletta 16x

spiramycin
ROVAMYCINE filmtabletta 16x

roxithromycin
RULID 150 mg filmtabletta 10x
RULID PEAD 100 mg filmtabletta 10x
RULID PEAD 50 mg filmtabletta 10x

josamycin
WILPRAFEN filmtabletta 10x
WILPRAFEN szuszpenzió 100 ml
WILPRAFEN forte szuszpenzió 100 ml

clarithromycin
KLACID 125 mg/5 ml granulátum szuszpenzióhoz 100 ml
KLACID 250 mg filmtabletta 14x

azithromycin
SUMAMED 100 mg/5 ml por sziruphoz 20 ml
SUMAMED 200 mg/5 ml por sziruphoz 20 ml
SUMAMED 250 mg kapszula 6x

tetracyclinek
doxycyclin
DOXYCYCLIN CHINOIN kapszula 8x
DOXYCYCLIN PHARMAVIT 100 mg kapszula 10x
DOXYHEXAL 100 tabletta 10x
DOXYHEXAL 100 tabletta 20x
DOXYHEXAL 200 tabletta 10x
DOXYHEXAL 200 tabletta 20x
DOXYPHARM 100 filmtabletta 16x
VIBRAMYCIN szirup 60 ml

húgyúti fertőzések elleni szerek
acidum nalidixicum
NEVIGRAMON kapszula 56x

acidum oxalicum
GRAMURIN tabletta 42x

nitrofurantoin
NITROFURANTOIN 0,1 g tabletta 20x

methenamin
MANDELAMIN 500 mg drg. 100x
Az azonos hatástani csoporton belül - a szakmailag szükséges összes körülményre, így különösen a beteg életkorára, a kísérő betegségeire, az általa szedett egyéb gyógyszerekre és a várható mellékhatásokra is tekintettel a legjobb költséghatékonysággal járó gyógyszer alkalmazására kell törekedni.



HÚGYCSŐ-KATÉTEREZÉS


A nozokomiális fertőzések világszerte nagy mértékben veszélyeztetik a betegeket, növelik az egészségügy kiadásait és terhelik az orvosi tevékenységet.
Mivel ez orvosetikai és gazdasági vonatkozásokon túlmenően a minőségbiztosítás és ellenőrzés egyik igen fontos eleme, súlyának megfelelő figyelmet és szabályozást kíván.
Köztudott, hogy e vonatkozásban a különféle húgycsőkatéterek jelentős szerepet játszanak.
A katéterezéssel járó fertőzések megelőzésében egyik fontos teendő a katéterezés szabályainak összefoglalása.


A húgycső-katéterezés módjai, indikációi és fertőzési kockázatai
A katéterezés terápiás és/vagy diagnosztikus célú lehet, formája a kiváltó ok és az infekció minimalizálásának eredőjeként határozandó meg.

a) Egyszeri katéterezés. Bármely terápiás vagy diagnosztikus céllal történő húgycső-katéterezés, melynek végeztével a katéter eltávolításra kerül.
Indikációi:
- akut vizeletrekedés megszüntetése,
- húgyhólyagmosás (detritus, véralvadék, TUR szeletek stb.),
- gyógyszerek hólyagba juttatása,
- meghatározott körben műtét előtti vizeletlebocsátás,
- alsó húgyutak képi ábrázolása hólyaghúgycsőtöltéssel,
- urodynamiás vizsgálat,
- húgycsőkalibrálás,
- katéteres vizeletnyerés diagnosztikus céllal*,
- residualis vizelet mérése*.
*Ilyen indikációval katéterezést csak kivételesen indokolt esetben szabad végezni.
Egyszeri katéterezés után bacteriuria a betegek 1-5%-ánál fordul elő. A fertőzés kockázata 1% fölötti. A fokozott rizikójú betegcsoportban (pl. diabetes mellitus, szülés előtti-utáni nők, idős debilis betegek) ennél magasabb.
Egyszeri katéterezéshez antibiotikum adás nem indokolt.

b) Intermittáló katéterezés. Az egyszeri katéterezés bizonyos rendszerességgel végzett formája.
Indikációja:
- elsősorban fiatal harántlaesios betegek esetében. Egyik változata az ún. "no touch" technika, melyet a nővér maszkban, steril köpenyben és kesztyűben végez.
Utóbbi időkben az ún. "tiszta intermittáló katéterezés" módszere terjedt el a gerincvelősérült és neurogen hólyagú betegeknél, mely steril technikát jelent maszk és kesztyűviselés nélkül megfelelő burkolatú, egyszer használatos katéterrel. Manapság ezt a módszert tekintik legalkalmasabbnak a fenti betegek kórházi vagy otthoni kezelésére s az állandó katéter kiváltására,
- műtét utáni átmeneti vizelési képtelenség,
- rövid időtartamra, műtéti előkészítés esetén.
Az intermittáló katéterezés nem ajánlott azonban olyan esetekben, amikor az ismételt katéterezés húgycsőtraumával járhat (szűkebb húgycső, álút, benignus prostata hyperplasia, prostata carcinoma stb.). Ilyen esetekben az állandó katéter, vagy epicystostomia indokolt.

c) Rövid lejáratú katéterezés. Átmeneti időre (órák, maximum néhány nap) behelyezett húgycsőkatéter.
Indikációja:
- intenzív betegek monitorozása,
- műtét utáni vizelési képtelenség,
- inkontinens betegeknél, akiknél a vizeletmennyiség mérése szükséges.
Néhány napig tartó intermittáló vagy rövid lejáratú katéterezés után 1-2 nap múlva spontán ürített vizeletből tenyésztést kell végezni. Szignifikáns bacteriuria esetén célzott kezelés szükséges.

d) Állandó (tartós) katéterezés. Tartósan (hetek-hónapok) alkalmazott, szükség szerint cserélt katéter.
Indikációja:
- minden olyan eset, amikor a gyakori katéterezés a húgycsősérülés fokozott veszélyével jár (pl. BPH, vagy prostata carcinoma).
- a vizeletretenció más módon nem oldható meg,
- mozgásképtelen inkontinens betegek decubitus pre venciója.
Ez az eljárás rejti magában a legnagyobb morbiditási kockázatot. A bacteriuria és húgyúti fertőzés esélye a katéterviselés időtartamával együtt nő s ideálisan zárt rendszerben is rövidebb-hosszabb idő után elkerülhetetlenné válik.
Az állandó katétert amennyire lehet, kerülni kell inkontinens krónikus beteg esetében. Ha a feltételek adottak, a különféle urinálok előnyben részesítendők. Tartósan ágyhoz kötött férfiak állandó katéterénél gondolni kell a penoscrotalis húgycsőszakasz dekubitusának megelőzésére, a görbületnek megfelelő katéterrögzítéssel. Korai kétoldali vasoligatura-vasectomia csökkentheti az állandó katéter okozta mellékhere-gyulladás kockázatát.


A katéter okozta húgyúti fertőzések patogenezise és kockázata
A katéterezés kapcsán létrejövő fertőzések útja:
- a katéter az elülső húgycsőből visz magával kórokozókat,
- a katéter lumenén keresztül vándorolnak fel a kórokozók,
- az inficiált húgycsőnyílásból a katéter és a húgycső nyálkahártya között jutnak fel a fertőző organizmusok a hátsó húgycsőbe, prostatába, húgyhólyagba,
- a periurethralis szövetek (felszín alatti capillárisok) közvetítésével a katéter közvetlen bacteriaemiát okozhat (katéterláz).


A katéterezés bakteriális következményei
- klinikailag tünetmentes bacteriuria vagy bacteriaemia, melyek önmagukban infekciót még nem jelentenek,
- bacteriaemia lázzal (katéterláz),
- urethritis, prostatitis, epididymitis, cystitis, pyelonephritis,
- szepszis.


A bakteriális szövődmények csökkentésének lehetőségei és szabályai
a) Csak akkor katéterezzünk, ha az abszolút indokolt.
b) Katétert (állandó katétert) soha ne használjunk az ápolószemélyzet vagy az orvos kényelméből.
c) A katéterezést szigorúan aszeptikus kautélák mellett, kíméletesen kell végezni.
d) Állandó katéternél steril zárt rendszerű drenázst és egyszer használatos szereléket kell alkalmazni. Ha a vizeletgyűjtő plasztikzsák alul leeresztőcsöves megoldású, azaz a rendszer szétszerelése nélkül is kiüríthető, úgy egy szereléket 1-3 napig is lehet használni. A rendszer szétszerelése csak a katéter eldugulása esetén, öblítés céljából megengedett. Ekkor steril fecskendő, öblítőfolyadék alkalmazandó.
Leeresztőnyílással nem rendelkező gyűjtőzsák csak egyszeri használatra alkalmas.
Vizelettenyésztés céljából szétszerelés nélkül a katéter tölcséres részének dezinficiálás utáni átszúrásával kell vizeletmintát venni. (Némely katéter anyaga ezt nem teszi lehetővé, utószivárgás miatt).
e) Folyamatosan kell gondoskodni megfelelő diuresisről. Megfelelő mérvű vizeletáramlás a katéterben gátolja a felszálló fertőzést.
f) Folyamatosan kell biztosítani a katéter-szerelék gyűjtőzsák rendszerben a vizelet gravitációs áramlását. A gyűjtőzsák soha ne kerüljön a hólyag magasságába, vagy a fölé. A gyűjtőzsákban a bacteriumsűrűség nagyobb, s reflux esetén a visszaáramlás veszélyes. A gyűjtőzsák ne kerüljön padlóra.
g) Katéterdugó használata ellenjavalt, a katétert csak szerelékcsere céljából szabad rövid időre leszorítani.
h) Az állandó katéter cseréjének indikációi: vezetési zavar vagy szivárgás, sterilitási hiba a rendszer szét- vagy összeszerelésénél, a katéter eldugulása vagy kövesedése. Az állandó katéterek, anyaguktól függően általában 2-3 hétig benntarthatók, míg a szilikon katéterek 5-6 hétig is viselhetők. Urethritis esetén gyakoribb csere szükséges.
i) Alapszabály, hogy a kórházi személyzet a vizeletelvezető-gyűjtő szerelék bármely részével való foglalkozáshoz gumikesztyűt használjon. A katétercsatlakozók fokozott védelmet igényelnek, azokat kézzel, vagy nem steril kesztyűvel érinteni, a szétcsúszott (lepedővel, ágyneművel érintkezésbe jutott) szereléket újra összekötni nem szabad.
j) Az állandó katéter végleges eltávolítása előtt vizelettenyésztést és antibiotikum érzékenységi vizsgálatot kell végezni.
k) A katéteres beteg húgycsőnyílásának toalettjét megfelelő, erre a célra engedélyezett fertőtlenítőszerekkel javasolt végezni.
m) A vizelet savanyítása ajánlott, a több napig használatos gyűjtőzsákba adott fertőtlenítőszer (pl. Chlor-hexidin) csökkentheti a fennálló fertőzés veszélyét.
n) Az erőltetett katéterezés vagy katétereltávolítás közben észlelt első, legkisebb akadály, vagy egyéb nehézség esetén - ha a beavatkozást nővér végzi - orvost, ha nem urológus végzi, urológus szakorvost kell hívni. Erőltetett katéterezés, illetve eltávolítás súlyos húgycsősérülést okozhat, melynek következménye vérzés, bacteriaemia, vagy fertőzés lehet.
o) Az osztály munnkarendjében törekedni kell arra, hogy a katéterezések, katétercserék, katétereltávolítások, vizeletmérések, kiöntések iránya az a szeptikus beteg felől haladjon a szeptikus beteg irányába.


A katéterek kalibere, típusai
A több mint húszféle végkiképzésű és nyíláselrendezésű (ablakú) húgycsőkatéter közül a mindennapi általános gyakorlatban a görbített, tömör ormányú Tiemann- és a cilindrikus Nélaton-katéter a leggyakrabban alkalmazott típus. Speciális katéterformákat többnyire csak urológusok használnak. Legkönnyebben - férfiaknál, nőknél egyaránt - az egyszerű, jó tartású Tiemann-katéter vezethető be.
Tartós vizeletelvezetésre a Nélaton- esetleg Tiemann-katéterek ballonos (Foley) változatai alkalmasak. Normális kaliberű ép húgycső esetén előnyben részesítendő a - bár nehezebben bevezethető - puha Nélaton ballonkatéter. Keményebb Tiemann típusú katétert ilyen célból csak indokolt esetben - puha katéter nem vezethető be - kell használni. A ballon felfúvásával a katéterablakok elhagyják a hólyag legmélyebb szintjét, így a kisebb-nagyobb vizeletresiduum kedvez a kórokozók szaporodásának. A ballont ezért még excentrikus változatában sem kell a katéteren jelzett megengedett mértékig feltölteni.
A katéter kalibere
Felnőttek sérülés és fájdalommentes katéterezéséhez normális húgycsőtágasság esetén általában 16-18 Ch, tehát kb. 0,5 cm átmérőjű egyszerű Tiemann típusú katéter a legmegfelelőbb.
Általános tévhit az, hogy vékonyabb katéterrel könnyebb a vizeletcsapolás.
Katétercsúsztató anyagok
A kívánalmaknak csak a húgycsőbe juttatásra alkalmas kiszerelésű, egyszeri adagú, steril érzéstelenítő és nyálkahártya dezinficiálószert is tartalmazó, gyárilag előállított csúsztatószerek felelnek meg.
Nem alkalmas katétercsúsztatásra a steril paraffinolaj, mert a nyálkahártya nedvével nem képes homogén elegyet alkotni (olaj-víz).
A Lo-Fric (Low Friction) katéterek nem igényelnek külön csúsztatót.


A katéterezés
A húgyhólyag katéterezését egészségügyi intézményben a sebészi beavatkozások analógiájára az aszepszis szabályainak szigorú betartásával kell végezni. Nem késztethet engedményre az a tény sem, hogy a húgycső elülső szakasza nem tekinthető sterilnek, vagy az, hogy a beteg esetleg eleve már húgyúti fertőzésben szenved.


Személyi feltételek
A katéterezés - állandó katéter behelyezés, katétercsere - orvosi ténykedés, de azon beavatkozások körébe tartozik, amellyel az orvos eseti megbízás alapján kellő tapasztalattal rendelkező és erre kiképzett, írásbeli engedéllyel felhatalmazott okleveles ápolót is megbízhat. Ilyen engedélyt, mely visszavonásig érvényes, a felelős orvosvezető adhat. Férfi beteg első katéterezését azonban mindig orvos végezze.
A katéterezések meghatározott körét (kis fiúgyermekek, ismert húgycsőszűkület, álút és egyéb ismert katéterezési nehézségek stb.) csak urológus vagy urológiai jártasságú orvos végezheti. Otthonában vagy nem urológiai intézményben állandó katétert viselő betegek katétercseréinél 3-4 havonként urológus szakorvosi vizsgálat és véleményezés szükséges. Definitív esetekben elegendő a félévenkénti véleményezés. Intézeten kívül, nem urológus által behelyezett állandó katéter fenntartásának indikációját urológussal egyeztetni kell.
A katéterezéshez kivételes esetektől eltekintve mindig szükséges szakképzett vagy erre kioktatott segédszemély bevonása. Nők katéterezését mindig asszisztenciával kell végezni. A segítő személy a nem steril feladatok ellátásában működik közre.


Tárgyi feltételek
a) Kórházban vagy orvosi rendelőben. A katéterezés orvosi csapteleppel, kézfertőtlenítő adagolóval, egyszer használatos (papír) törölközővel ellátott, jól megvilágítható kezelőben-vizsgálóban végzendő, ahol minden, a beavatkozáshoz szükséges eszköz elérhető közelségben van.
A helyiség felszereltségében fontos szerepet játszik legalább két olyan ledobó edényzet, mely az ártalmatlanítandó veszélyes hulladék zárt rendszerű kezelését, valamint a szintén fertőzöttnek tekintendő eszközök azonnali előfertőtlenítő áztatását lehetővé teszi.
Kórtermekben csak kivételesen, nem mobilizálható súlyos beteg esetén végezhető katéterezés, katétercsere. Ezt a körülményt a dokumentációban rögzíteni kell.
A tárgyi és személyi feltételek biztosítása, valamint az aszepszis szabályainak betartása ilyenkor is elengedhetetlen.
A beavatkozáshoz szükséges eszközök
Kisebb méretű fém vagy műanyag műszerelő asztal (pl. Sonnenburg) száraz, dezinficiált gumi vagy nejlonterítővel, majd steril textíliával borítva.
Ezen
- steril izoláló (lyukas) kendő nők és férfiak részére,
- steril kesztyű,
- steril csipesz,
- steril 50-100 ml-es fecskendő,
- gyári előállítású csúsztató,
- steril törlőfogó, törlők,
- steril vizeletfelfogó edény, steril kémcső,
- steril tál, a bőr, illetve nyálkahártya dezinficiens számára.
A fenti eszközöket előre csomagolva, steril szett formájában célszerű elkészíteni és tárolni.
Elérhető közelségben legyenek:
- különféle típusú, kaliberű, anyagú steril csomagolású katéterek,
- steril hólyagöblítő oldat (pl. fiziológiás NaCl),
- rectalis kesztyű,
- steril vizeletgyűjtő szerelék (áll. katéter esetén),
- steril fecskendő ballon felfújásához (áll. katéter esetén).
Lemosás, bőrdezinficiálás
Szükség esetén a genitáliák katéterezés előtti szappanos, meleg vizes tisztító lemosása ajánlott. Kötelező viszont a fertőtlenítőszerbe mártott nyeles törlővel férfiaknál az egész hímvesszőt és a penisgyököt, nőknél feltárás után a nagy és kisajkakat, hüvelybemenetet lemosni.
A bőr, illetve nyálkahártya dezinficiálására ajánlott megfelelő hatásfokú engedélyezett fertőtlenítőszereket az előírt koncentrációban kell alkalmazni. Az adott szerrel szembeni esetleges érzékenységre ügyelni kell. Lemosás után a szerre előírt behatási idő betartása kötelező.
A használható fertőtlenítő szereket az OKI mindenkori érvényes kiadványa (Tájékoztató a fertőtlenítésről) tartalmazza.
Esetleg szükségessé váló öblítéshez (a katéter megfelelő helyzetének megállapításához stb.) steril fecskendőt és folyadékot kell alkalmazni.
Használat után a contaminált - tehát FERTŐZÖTT - katétert és minden felhasznált eszközt AZONNAL hatásos dezinficiáló oldatba kell helyezni a szerre megállapított időtartamra (előfertőtlenítés). A felbontott szett fel nem használt elemei csak újabb csomagolás és sterilizálás után hasznosíthatók ismét.
A katéterezés után a környezet felületeinek fertőtlenítését el kell végezni. Az előfertőtlenített és újbóli felhasználásra szánt eszközök további kezelése - tisztogatása - csak erre kijelölt helyen, erre kioktatott személyzet által, előírt módszerekkel, védőruházatban (plasztik kötény stb.) történhet (l. később kiadásra kerülő urol. osztályok hygiénés munkarendje).
Általános megjegyzés
A katéterezéssel, a contaminált eszközök fertőtlenítésével kapcsolatos dezinficiensek megválasztásának és alkalmazásának kérdésében a forgalomba kerülő újabb készítmények miatt a kórház-hygiénikussal folyamatos kapcsolatot kell tartani.

b) Nem kórházi környezetben végzett katéterezés, katétercsere
A beteg otthonában végzett katéterezés bár kevesebb fertőzési veszéllyel jár, az aszepszis szabályainak szigorú betartása itt is alapkövetelmény (steril katéter és csúsztatóanyag, dezinficiáló lemosás stb.), de mindenképpen biztosítani kell a beteg megfelelő személyi hygiénéjét, a katéterezés előtti fertőtlenítő kézmosást és legalább frissen mosott, vasalt kendővel való izolálást, a kifőzött vagy dezinficiáló oldattal kezelt üvegedény, steril csipesz használatát.
Önkatéterezést végzőknél gondos kézmosás után steril kesztyű és steril csipesz nélkül is gyakorlatilag kevés fertőzési veszéllyel jár a beavatkozás. Optimális megoldást természetesen a betegek (hozzátartozók) steril egyszerhasználatos kesztyűvel való ellátása jelentene.


A katéterrel kapcsolatos bacteriuriák, bacte-riaemiák kezelése
Katéterezéshez antibiotikum kezelés nem indokolt, sőt a rezisztencia kialakulása miatt hátrányos. Ez csak tüneteket okozó (láz, hidegrázás, urethritis) húgyúti fertőzés esetén szükséges.

a) Átmeneti - néhány napig tartó - egyszeri katéterezések után (pl. műtét utáni néhány napos vizelési képtelenség) az 1-2 nap múlva spontán ürített vizeletből tenyésztést kell végezni. Significans bacteriuria esetén célzott antibiotikum-kezelés szükséges.

b) Állandó katéternél rutinszerű vizelettenyésztés nem indokolt amíg a katéter jól vezet. Az antibiotikumos hólyaginstillationak sincs különösebb haszna annak ellenére, hogy bár a kórokozók szaporodását mérsékeli, a rendszer sorozatos megnyitása a fertőzési veszélyeket növeli.
Állandó katéternél a tünetmentes bacteriuriát nem kell kezelni. Amíg idegen test van a hólyagban, a vizelet tartósan nem tehető sterillé.
Állandó katéter okozta láz esetén (urethritis, prostatitis) antibiotikum-kezelés mellett katétercsere (vékonyabb katéter, gennyes váladék szabad kiürülése) vagy epicystostomia szükséges.
Az állandó katéter eltávolítása után minden significans bacteriuria
Nyomtatható forma