A pikkelysömör sok felnőttnek és gyereknek okoz kellemetlenséget. Ez az erős pikkelyes hámlással, esetleg komoly gyulladásokkal járó bőrbetegség előfordulhat a fejbőrőn, de beboríthatja az egész testet is. Mivel súlyosabb esetekben megtámadja, eldeformálhatja az izületeket is, nem csak esztétikai problémát jelent.

A pszoriázis, avagy a pikkelysömör nem fertőző bőrbetegség, amely bármely életkorban jelentkezhet, s általában egy életen át elkíséri a beteget. E bőrbetegségre a hajlam örökölhető, előfordulási aránya 25 százalékkal nagyobb azoknál a gyerekeknél, amelyben valamelyik szülőnek volt ilyen pszoriázisa. Elsősorban a hajas fejbőrőn, a könyökön, a keresztcsont felett és a körmökön okoz kisebb-nagyobb elváltozásokat, azaz viszkető, téglavörös, enyhén kiemelkedő, ezüstfehér pikkelyekkel fedett foltokat. A pikkelysömörös bőr megvastagodik, lemezesen szétválik, kisebb bemélyedések keletkeznek rajta, de az olajfolt-szerű sárgás foltok megjelenése is pikkelysömör jelenlétére utal. A pikkelysömörös bőrtünetek - különösen, ha nem ruházattal fedett testrészen vannak - meglehetősen riasztóak az idegenek számára, ezért a betegeknek rengeteg lelki problémát, önértékelési zavart okoznak. A betegség oka valamilyen örökletes elváltozás jelenléte, amely miatt a bőr felületein jóval gyorsabban szaporodnak és osztódnak a bőrhámsejtek, s ez lemezes, pikkelyes hámláshoz, majd pedig bőrgyulladásokhoz vezet.

A pszoriázist „előhozhatják” a fertőző betegségek, a bőr sérülései, egyes gyógyszerek, vegyi- és egyéb, allergiát kiváltó anyagok, anyagcserebetegségek, emésztési zavarok, életviteli problémák és erős lelki megterhelések is.
A pikkelysömör ritkán jár szövődményekkel és súlyos komplikációkkal. A bőrbetegség súlyos válfajával állunk szemben, ha a bőrtünetek az egész testre kiterjednek és a bőr gyulladttá válik. Az pszoriázis következtében kialakult izületi gyulladás a betegek 165-énél fordul elő, s az sem ritka, hogy az izületi gyulladás megelőzi a bőrpanaszokat.

A pszoriázis kezelésében a szokványos bőrgyógyászati kezeléseknél alkalmazott kenőcsöket használják, ám az úgynevezett kiegészítő terápiák (mérgtelenítő kúrák, diéták, vitamin-, nyomelem-, ásványi anyag-tartalmú készítmények szedése, májregeneráló, epehajtó gyógyszerek szedése, a sav-bázis-háztartást korrigáló készítmények ajánlása, kénes gyógyfürdőzés, holt-tengeri sók használata, fényterápia) is jól egészítik ki a terápiát.
Bár a pikkelysömörtől nehéz, talán lehetetlen is megszabadulni, ám a komplex kezelések sokat segíthetnek az állapotromlás megelőzésében.

T. Puskás Ildikó