A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) — a kormányfőnek és az egészségügyi, valamint a munkaügyi tárca vezetőjének is megküldött — nyilatkozatban foglalt állást az egészségügy átalakításának aktuális kérdéseiről.

A SZEF a nyilatkozatban értetlenségét fejezi ki amiatt, hogy a versenyképesség, a nyugdíjrendszer és az oktatás stratégiájáról meghirdetett kerekasztal tárgyalások sorából kimaradt az egészségpolitika. Ezért a SZEF kezdeményezi, hogy az egészségpolitika is kapjon önálló fórumot a kerekasztalok sorában.

A SZEF felhívja a kormányt és az egészségügy irányítóit, hogy haladéktalanul vegyék komolyan az eddig bejelentett változtatásokkal kapcsolatos kritikai észrevételeket, ismerjék el a hibás lépéseket, tegyenek korrekciós intézkedéseket, és a döntési folyamatba vonják be a szakmai és az érdekképviseleti szervezeteket.

A nyilatkozatban a SZEF határozottan kiáll a szolidaritás elvét és gyakorlatát érvényesítő, modern feltételrendszerrel és struktúrával rendelkező, valódi biztosítóként működő, a befizetés és a felhasználás tekintetében szigorú társadalmi ellenőrzés alatt álló egységes társadalombiztosítás fenntartása mellett. A magánbiztosítóknak a kiegészítő, az általános biztosítási körben nem finanszírozható szolgáltatásokban lehet fontos szerepük.

Arra is felhívja az egészségügyi, valamint a munkaügyi kormányzat és az intézményfenntartó önkormányzatok figyelmét a SZEF, hogy az érintett szakszervezetekkel együttműködve, és velük egyetértésben haladéktalanul dolgozzanak ki tervet az intézkedések nyomán felszabaduló munkaerő mihamarabbi elhelyezkedésének segítésére. Az alábbiakban ismertetjük a kormányfőhöz és a kormányzati szervekhez ma eljuttatott nyilatkozat teljes szövegét.

A Szakszervezetek Együttműködési Fórumának nyilatkozata az egészségügy átalakításáról

A kormány nemzeti kerekasztalokat hozott létre a versenyképesség, a nyugdíjrendszer, az oktatás stratégiájának kidolgozására. Ebből a sorból érthetetlenül kimaradt az egészségpolitika. A SZEF kezdeményezi, hogy az egészségpolitika is kapjon önálló fórumot a kerekasztalok sorában.

Az egészségpolitika lehet a megalapozója a gyógyító intézményrendszer átalakításán túlterjedő egészségügyi reformnak, amely esélyt adhat a lakosság rossz egészségi állapotának a javítására

Az egészségügyi kormányzat szerint minden a betegek érdekében történik. A napi gyakorlat azonban nem ezt támasztja alá. A hónapok óta zajló folyamatok és intézkedések meghatározó indítéka valójában az államháztartási egyensúly helyreállítása. Ezért, — legalább is a kezdeti szakaszban — a beruházások szükséges növelése helyett intézményi elvonások történnek, miközben a lakosságra újabb terheket hárítanak. A pénzügyi egyensúly helyreállítási kényszerével próbálják legitimálni az elfogadhatatlanul gyors tempót, a kapkodást. Sok esetben hiányzik a szakmai megalapozás, a várható hatások felelős elemzése, az érdemi és toleráns párbeszéd a szakmai és munkavállalói érdekképviseletekkel. Ez számtalan hiba, szakmai és társadalmi értetlenség, jogos kritika előidézője.

Az alapellátás, a járóbeteg-szakellátás fejlesztéséhez szükséges lépések, amelyek megalapozhatnák a kórházi struktúra átalakítását, mindmáig hiányoznak. Az átalakítás számos további fontos eleme sem ismert. A bontás folyik, az építkezés, a mit-miért, a hogyan tervei javarészt még homályban vannak. Hiányzik a meggyőző jövőkép arról, hogy a sok ellentmondással és feszültséggel járó folyamat már a ma élő nemzedék számára is jobb feltételeket, színvonalasabb egészségügyi szolgáltatást eredményez.

Az egészségügyi dolgozók körében nagyfokú a működésbeli, a szakmai, az egzisztenciális bizonytalanság és a félelem, a lakosság körében pedig az elégedetlenség, a helyi ellenállás.

Az belátható volt, az átalakítás érdeksérelmekkel jár, és különböző kritikai megnyilvánulásokat gerjeszt. A mai történések azonban túllépik a feltételezett ellenállás méreteit. Ez fontos figyelmeztetés a döntéshozók számára.

A SZEF felhívja a kormányt, az egészségügy irányítóit: haladéktalanul vegyék komolyan a kritikai észrevételeket, ismerjék el a hibás lépéseket, tegyenek korrekciós intézkedéseket, s a döntési folyamatba vonják be a szakmai és az érdekképviseleti szervezeteket.

A napirenden lévő kérdések fontos eleme a társadalombiztosítási intézményrendszer jövője, az egy vagy több biztosító körüli vita. Magyarországon — miként Európa országaiban — a társadalombiztosításban jelentős hagyományai vannak a szolidaritásnak. Ez az elv ma is meghatározó törekvés az európai egészségügyi rendszerekben. A nemzeti kockázatközösségen, a szolidaritáson alapuló finanszírozási rendszernek támogatnia kell az esélyegyenlőség, az egészségnyereség, az egészségi állapot, az ellátás minőségének javítását, aminek nem lehet kizárólagos meghatározója a költséghatékonyság.

A SZEF a szolidaritás követelményét alapértékként kezeli. Határozottan kiáll a szolidaritás elvét és gyakorlatát érvényesítő, modern feltétel-rendszerrel és struktúrával rendelkező, valódi biztosítóként működő, a befizetések és a felhasználás tekintetében szigorú társadalmi ellenőrzés alatt álló egységes társadalombiztosítás intézményének fenntartása mellett. Számos ország tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy a több biztosítós modell tovább mélyíti a különbségeket a tehetősebb és szolidabb keresetűek, az egészségi állapot és az életkilátások szempontjából kedvezőbb és rosszabb helyzetben lévők között. A kormányoknak mind több országban kiegyenlítő beavatkozásokat kell eszközölniük közpénzből.

A magánbiztosítóknak fontos helyük van a kiegészítő, az általános biztosítási körben nem finanszírozható szolgáltatások területén. Közülük néhányan jelenleg is nyújtanak ilyen szolgáltatást. Az öngondoskodás helyes cél, de a mai magyar társadalom jelentős része önhibáján kívül nem képes erre.

Ismert, hogy mintegy ezer orvos és több ezer szakdolgozó kényszerül jelenlegi munkahelyének elhagyására, miközben jelentős munkaerőhiány is van az ágazatban. A SZEF felhívja az egészségügyi kormányzatot és az intézményfenntartó önkormányzatokat, hogy az érintett szakszervezetekkel együttműködve és velük egyetértésben haladéktalanul dolgozzanak ki tervet a felszabaduló munkaerő mihamarabbi elhelyezkedésének elősegítésére. Konkrét adatbázis rendelkezésre bocsátásával igényelje az érdekképviseletek közreműködését a sikeres végrehajtásban. Reális a lehetőség arra, hogy orvosok és szakdolgozók ne kényszerüljenek munka-nélküliségre vagy más országokban munkavállalásra.

Dr. Szabó Endre elnök
SZEF Ügyvivő Testülete

gondola