SZEMLÉZÉS

Készítette: dr. Harkányi Zoltán

A kétdimenziós ultrahangvizsgálat helye ma már jól meghatározható az emlődiagnosztikában. A gyermekkori emlőelváltozások diagnosztizálása során a fizikális vizsgálat után általában az első, sokszor az egyetlen eszközös vizsgálat. A legtöbb, gyermekkorban, serdülőkorban előforduló emlőelváltozás jellegzetes morfológiai megjelenést mutat, a diagnózis gyakran felállítható.

Amerikai szerzők 170, 19 évesnél fiatalabb leány ultrahangvizsgálatának adatait dolgozták fel retrospektíven. A vizsgálat indikációja tapintható emlőeltérés volt.
7,5-10 MHz-es lineáris transzducert használtak. Értékelték a körülírt képletek jellegzetességeit, alakját, széleit, elhatároltságát, echoszerkezetét, hátsó erősítését, meszesedés jelenlétét.
A 170 betegből 57 esetben (34%) észleltek körülírt kóros képletet.
A leggyakoribb szolid elváltozás a fibroadenoma volt, 63%-ban fordult elő.
A második leggyakoribb eltérés az egyszerű cysta, 12 esetben észlelték.
Kevert jellegű képletet láttak 7 esetben, mely emlőtályognak bizonyult. Ezt az aspirációs lelet is megerősítette. Két esetben ritkábban előforduló szolid elváltozást észleltek, egy pylloid tumort és egy adenomát.

A vizsgálat eredménye megerősítette azt a feltételezést, hogy a kétdimenziós ultrahangvizsgálat alkalmas módszer a gyermekkori emlőelváltozások kimutatására, differenciáldiagnosztikájára.

KOMMENTÁR
Megfelelő tapasztalat és jó felbontású, magas frekvenciájú linearis transducerrel a gyermekkori emlőelváltozások felismerhetők, a diagnózis az esetek többségében megállapítható. Egyéb radiológiai vizsgálatokra kivételesen lehet szükség.

Irodalmi hivatkozások száma: 16

Ábrák száma: 6

Táblázatok száma: 1

Kulcsszavak: emlőbetegségek , ultrahang-diagnosztika