SZEMLÉZÉS

Készítette: dr. Telek Béla

A közleményben 211, egyetlen centrumban kezelt, 60 évesnél idősebb akut myeloid leukaemiás (AML) beteg adatait dolgozzák fel.

A betegek 37%-ában előzte meg az AML kialakulását malignus hematologiai betegség, akik között 27%-nak myelodysplasiája volt. A megelőző hemotologiai betegség, a citogenetikai eltérések, az fvs-szám alapján a betegeket különböző rizikócsoportokba lehetett osztani. A betegek többsége a nagy és a közepes rizikójú (57%, illetve 40%) csoportba volt sorolható, míg a kis rizikójú betegek aránya csak 3% volt.

A medián túlélés a kis rizikójú betegek esetén 23 hónap, a közepes és nagy rizikójú betegek csoportjában 11, illetve 2 hónap volt. A rizikócsoportok szerinti osztályozás mellett a kor, a terápia intenzitása, a remisszió eléréséhez szükséges ciklusok száma szintén jelentősen befolyásolta a remisszióarányt és a túlélést. Az fvs-szám, a FAB-osztályozás nem volt lényeges hatással a túlélésre.

A betegek rizikócsoportok szerinti osztályozása segít a megfelelő terápia kiválasztásában. Az intenzív kemoterápia hatékonyabb ugyanis a várhatóan jobb prognózisú betegek esetén, ugyanakkor a rossz prognózisú, a kemoterápiára kevésbé reagáló idős AML-es betegek megkímélhetők a kemoterápia veszélyeit?l.

KOMMENTÁR
Az időskori AML-es betegek kezelése megoldatlan. A kedvező prognosztikai tényezőkkel rendelkező betegek aránya nagyon csekély, a kedvezőtlen prognózisú idős betegek ugyanakkor kevésbé reagálnak a szokásos, a fiatal korban többnyire hatásos intenzív kezelésre. Jó biológiai állapot és kísérő betegségek hiánya esetén mégis intenzív kemoterápia ajánlott, mivel a kevésbé intenzív terápiától nem várható tartós túlélés.

Irodalmi hivatkozások száma: 22

Ábrák száma: 2

Táblázatok száma: 5

Kulcsszavak: citogenetika , időskori akut myeloid leukaemia , kemoterápia , prognosztikai tényezők , rizikócsoportok