Vissza a főoldalra
 
    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarcívum
 
Hypermed - Klinikai szakteruletek -
Alap- és szakápolás
Alapellátás-otthoni szakápolás- Általános ápolástan- Aneszteziológia és intenzív terápia szakápolástana- Ápolás- Belgyógyászati szakápolástan- Bioetika-Ápolásetika- Gyermekgyógyászati szakápolástan- Neurológiai szakápolástan- Pszichiátriai szakápolástan- Sebészeti szakápolástan- Szülészet-nőgyógyászati szakápolástan

Jog a halálhoz?
Rozsos Erzsébet, L Shotton
Nurs Ethics 2000;7(5):451-4.

SZEMLÉZÉS
Készítette: Rozsos Erzsébet
Egy ápolási teamben dolgozó közösségi ápoló mesélte el a következő történetet:
Egy a bentlakásos otthonban lakó férfi beteget át akartak helyezni egy ápolási otthonba, mert úgy gondolták, hogy az állapota miatt olyan helyre kell kerülnie, ahol szakképzett személyzet foglalkozik vele.
A bentlakásos otthonban családias az ellátás, bár az itt dolgozó személyzet nem szakképzett. Az idősek nagyon jól érzik itt magukat, és nem akarnak átmenni a másik otthonba, noha betegségük esetén szakképzett személy látná el őket. Ebben a bentlakásos otthonban a közösségi nővér látogatását szívesen fogadták az ápolók, mert így képesek voltak a náluk elhelyezett idős embereket életük utolsó pillanatáig ápolni.
A bentlakásos otthonban a férfi beteg súlyos állapotba került, és semmiképpen sem akart átkerülni az ápolási otthonba. Ugyanebben az időben az ápolási otthonban egy hasonló korú idős nőbeteg szintén terminális állapotba került.
Mindkét személy elhatározta, hogy visszautasítja az ételt és italt. A reakció mindkét otthonban azonos volt: az ápolók kényszeríteni akarták a betegeket az étel és ital elfogadására, tehát megkezdték az etetést és az itatást.
Az ápolási otthonban a vezető ápoló és a közösségi ápoló átvették a nővérektől az idős haldokló nő ápolását, aki néhány nap múlva csendesen meghalt. Ugyanekkor a bentlakásos otthonban, ahol a gondozók már nem voltak képesek megbirkózni a feladattal, a végstádiumú állapotban lévő férfit kórházba szállították, ahol intravénásan feltöltötték folyadékkal. Ezután hazavitték a bentlakásos otthonba, ahol a gondozó személyzet a férfit szondán keresztül kezdte táplálni, amit a beteg képtelen volt elviselni, de tenni nem tudott ellene.
A személyzet érezte, hogy ezzel a problémával nem tud megbirkózni. Mivel a beteget nem tudták ápolási otthonba helyezni, ezért újra kórházba vitték, ahol a beteg lassan folytatta haldoklását.

Rozsos Erzsébet véleménye szerint sérült a betegek önrendelkezéshez való joga és a tájékoztatáshoz való jog is. A betegnek joga van a méltóságteljes halálhoz, ezért olyan környezetet kell kialakítani, ahol biztosítják számára az emberi melegséget, a tiszteletet, a tájékoztatást és az autonómiát.

Leila Shotton úgy gondolta, hogy az ápolási otthonban a vezető ápolónő a haldoklók ápolásában szerzett tapasztalata alapján tudta, hogy elérkezett a természetes halál ideje. Ezért úgy gondolta, hogy nem kell drasztikus eszközökkel erőltetni az étkezést és a folyadékbevitelt. Szakmai gyakorlatára támaszkodva emberséggel és kedvességgel közelített a beteg felé. A vezető ápolónő azt javasolta, hogy kínálják meg nagyon gyakran a beteget folyadékkal, esetleg úgy, hogy segítenek a pohár tartásában. A szerzőnek az a véleménye, hogy ha nem tudják itatni a beteget, akkor gondoskodni kell a szájápolásról, de semmi körülmények között sem szabad kényszeríteni a beteget. Úgy véli, hogy az erőltetés bizonyos esetekben aspirációt okoz, és tüdőgyulladáshoz vezet, amely hosszú és fájdalmas halált idéz elő.
A közösségi ápoló javaslata az, a lehető legjobb ápolás biztosítása mellett vegyük figyelembe a beteg kívánságát.

KOMMENTÁR
A végstádiumban lévő betegek otthoni vagy közösségi ellátásban történő ápolásakor felmerül, hogy mi szolgálja legjobban a beteg érdekét. Az erőszakos folyadékpótlás vagy annak kísérlete a páciens belegyezése nélkül, vagy az ápolás eszköztárának felvonultatása, a beteg jóllétének biztosítása erőszakos eszközök nélkül? A problémával a szakemberek és a családtagok is találkoznak. A kérdés eldöntése a szakszemélyzetre hárul. Az esettanulmányt ezért családorvosoknak, otthonápolási szolgálatoknál vagy ápolási otthonban dolgozóknak, illetve végstádiumú betegeket ápolóknak ajánlom.

Irodalmi hivatkozások száma: 2
Ábrák száma: 0
Táblázatok száma: 0

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.