Vissza a főoldalra
 
    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarcívum
 
Hypermed
Kapcsolodo szakteruletek- Klinikai szakteruletek- Konferenciák, rendezvények- MEDLINE

Ajánlási listák
A nyugtalan láb szindróma
Evidente VGH, Adler CH
Orvostovábbképző Szemle 1999;6(4):76-83.

SZEMLÉZÉS
Készítette: dr. Mucsi István
Bevezetés

A nyugtalan láb szindróma az USA lakosságának kb. 10-15%-át érinti, mégis gyakran nem ismerik fel vagy tévesen diagnosztizálják. A szerzők ezen szindróma tüneteit, diagnosztikáját ill. kezelését ismertetik.

Diagnosztikus kritériumok

A diagnózis felállításához az alábbi négy alapelem megléte szükséges

- Késztetés a végtag mozgatására, gyakran paraesthesia vagy dysaesthesia kíséretében. A legtöbb beteg bizonytalan, nem fájdalmas, kellemetlen végtagi diszkomfortérzésről (viszketés, égés, bizsergés) számol be.

- Nyugalomban fokozódó, mozgatáskor enyhülő panaszok.

- Motoros nyugtalanság, melyet a végtagokban jelentkező paraesthesiák idéznek elő.

- A panaszok éjszakai rosszabbodása.

A szerzők a ritkább tüneteket is tárgyalják: alvás közben jelentkező periodikus végtagmozgások, ébrenlétben dyskinesis, valamint alvászavar.

Etiológia

A nyugatalan láb szindróma legtöbbször idiopátiás eredetű, de jelentkezhet familiarisan is, ilyenkor autosomalis domináns módon öröklődik. Szekunder megjelenési formája is ismert, ilyenkor leginkább vashiány, perifériás neuropathia, uraemia, rheumatoid arthritis, diabetes áll a háttérben.

Diagnózis

A diagnózis a klinikai anamnézisen alapul, de ki kell zárni a lehetséges szekunder okokat is.

Kezelés

A szerzők a közleményben foglalkoznak a lehetséges nem gyógyszeres terápiákkal is (koffein-, alkohol-, nikotinabusus az ezekre érzékeny embereknél; forró ill. hideg fürdő; dörzsölés; vitaminkomplexek; veseátültetés), de a hangsúlyt a gyógyszeres kezelésre helyezik. A tolerancia megelőzésére a gyógyszerek időszakos cseréjét ajánlják.

Primer és uraemiás formában levodopa- és carbidopakészítményeket, a dopaminagonista pergolidot és bromocriptint, benzodiazepineket, opioidokat, antikonvulzív szereket, illetve preszinaptikus alfa-2-agonistákat ajánlják. Pontos leírást adnak a gyógyszerek adagolásáról és a lehetséges mellékhatásokról is.

KOMMENTÁR
A cikk szerzői jól és röviden összefoglalják a nyugatalan láb szindrómáról rendelkezésre álló legfontosabb adatokat és tényeket, melyek az irodalomjegyzékkel kiegészítve további kutatások alapjául szolgálhat. A diagnosztikus kritériumok ismertetésekor az International Restless Legs Study Group meghatározását használják. Ismertetik a lehetséges szekunder okokat, de nem térnek ki részletesen ezek gyakoriságára. A kezelési módszerek ismertetésekor nem mindig világos, hogy azok milyen vizsgálati tanulmányokon alapulnak.

A hazai irodalomban nem találunk adatokat erről a kórképről. A kezeléssel kapcsolatosan több klinikai tanulmányt végeztek, egyesek egyszerűbb vizsgálati elrendezést alkalmaztak, mások kettős vak, kontrollált, véletlen besorolásos vizsgálatot végeztek.

Mindezen adatok alapján az irodalomban abban a tekintetben konszenzus alakult ki, hogy a középsúlyos nyugtalan láb szindróma esetén az elsőnek választandó szer az L-DOPA/carbidopa 100-200 mg-os adagban. Ezt a kezelést ajánlják urémiás betegeknek is.

A benzodiazepinek közül a legtöbbet vizsgált és alkalmazott gyógyszer a clonazepam, melynek hatékonyságát egy kettős vak, véletlen besorolásos, placebokontrollos tanulmány is igazolta. Alkalmazható mind az uraemiás, mind az idiopátiás nyugtalan láb szindrómás betegeknél. Magyarországon ezt a gyógyszert alkalmazzák leginkább.

Az opioidok hatékonyságáról is rendelkezünk jó minőségű vizsgálatokkal, mivel azonban ezt a szert is élethosszig kellene adni, érthető okok miatt az opioidok alkalmazása kevésbé kívánatos. A mellékhatások miatt kevésbé ajánlható szerek az alfa-2-agonisták.

Irodalmi hivatkozások száma: 22

Ábrák száma: 0

Táblázatok száma: 1


KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK
Az irritábilis bél szindróma kezelése
Az irritábilis bél szindróma a leggyakoribb gasztroenterológiai diagnózis, és egyben a háziorvosi gyakorlatban is az egyik leggyakoribb kórkép. Ez az összefoglaló hasznos útmutatással szolgál a betegség rendkívüli komplexitásának áttekintéséhez.

A felnőttkori coeliakiáról - 1997-ben

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.