SZEMLÉZÉS

Készítette: dr. Zubek László

Az amerikai jogrendszer lehetővé teszi a cselekvőképes betegek számára, hogy visszautasítsák a kezelést, még akkor is, ha az életmentő lenne. A cslekvőképesség hiánya esetén ezt a jogot a legközelebbi hozzátartozók gyakorolhatják. Ennek ellenére a jogrendszer nem teszi lehetővé azt, hogy akár a beteg, akár a hozzátartozók igényeljenek bizonyos kezelést, ha a kezelője szerint haszontalan és nem indokolt. Ezek a kérdések komoly konfliktust jelenthetnek a beteg, a családja és az orvosok között, ezért a kezelő személyzetben ajánlott lenne bioetikusok alkalmazása is, akik négyszemközt foglakozhatnának a családdal a probléma feloldásáért.

A témában nagyobb vizsgálatot végzett Dr. Fetters 158 orvos bevonásával, akik feleltek arra a kérdésre, hogy hogyan kezelik a helyzetet akkor, ha a beteg általuk haszontalannak ítélt kezelést kér. A válaszolók 22%-a visszautasította a kezelést, 13%-uk pedig nem hagyta abba a kezelést annak ellenére, hogy értelmetlennek találta. Hasonló témában Dr. Asch azt találta, hogy a válaszoló orvosok 71%-a konfrontálódott a beteg kérésével, ha hiábavaló kezelésről volt szó. 59%-ban utasítottak el hasznosnak ítélt kezelést terminális állapotú betegek, annak ellenére, hogy az orvosok megkísérelték meggyőzni őket a kezelés hasznosságáról.

Bár a vizsgálatok korlátozottak voltak, az eredmények azt sugalmazzák, hogy az orvosok csak rövid, egyoldalú kísérletet tesznek visszautasítás esetén, ahelyett hogy más konfliktuskezelő módszert alkalmaznának. Fontos lenne az ágy mellett dolgozó orvosok célirányos képzése etikai és jogi kérdésekről, és a bioetikusok és az etikai bizottságok szerepének növelése a kórházakban.

KOMMENTÁR
Intenzív osztályon dolgozó orvosként az ember gyakran kerül szembe a kezelést érintő "életbevágó" problémákkal, nagyon nagy feladat a súlyos állapotú beteg családjával a bizalom és az összhang kialakítása. A problémát súlyosbítja, hogy a család - érthető módon - szeretne a hozzátartozójáért mindent megtenni, még a kezelőorvos ellenére is, illetve az is, hogy az esetek többségében a beteg nem tudja kifejezni akaratát, vagy nem minősül beszámíthatónak.
Másrészről a személyzet képzésében nem nagyon szerepelnek etikai és egyáltalán nem jogi ismeretek, ezért még az orvosok sincsenek tisztában mindig a probléma helyes megoldásával, a betegek és saját jogaikkal sem. Magyarországon nincs bioetikus az intenzív osztályokon, és nincsenek etikai bizottságok. Jól látható tehát, hogy jelentős a lemaradásunk az amerikai rendszerrel szemben. Másrészről a betegek egyre jobban tisztában vannak a jogaikkal, és szeretnék tudni, illetve szeretnének beleszólni az őket érintő kérésekbe. Látható, hogy ennek a konfliktusnak a feloldása nem könnyű feladat. Lényeges lenne a képzésbe jóval több etikai és jogi tantárgy felvétele, és nálunk is bevezetni az etikusok alkalmazását a kezelő személyzetben.

Irodalmi hivatkozások száma: 8

Ábrák száma: 0

Táblázatok száma: 0

Kulcsszavak: döntéshozatal , etikai bizottság , kezelés megtagadása , orvosi etika , orvosi jog