Vissza a főoldalra
2018. dec. 13. csütörtök Luca, Otília
 


    1980 elött
    1981 ... 1990
    1991 ... 2000
    2001 ...
    Online
    Hypermed
    Enciklopédia
    Hold
    Joginfo
    Ismerettár
    Springer oldalak
    Pályázatok
    Olvasósarok
    Moktáv
    Kigyó
    Freemail
    Freeweb
    Adattár

Joginfo >> Jogszabályok >> Kibocsátás ideje
2001 ...

21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet
a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról

A Kormány a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 36. §-ában és a 110. § (7) bekezdés f) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

I.
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A rendelet célja és hatálya

1. § A rendelet célja a környezeti levegő minőségének tartós és hatékony megóvása és javítása, az emberi egészség védelme és a környezet állapotának megőrzése érdekében.

2. § (1) A rendelet hatálya azokra a természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre terjed ki, akik (amelyek) tevékenysége, létesítménye, terméke levegőterhelést okoz vagy okozhat (a továbbiakban: légszennyező).
(2) A rendelet hatálya nem terjed ki
a) a természetes és mesterséges eredetű ionizáló és nem ionizáló sugárzásból keletkező légszennyezésre,
b) a levegő munka-egészségügyi védelmére,
c) a zárt terek levegőminőségének szabályozására.

Alapfogalmak

3. § A rendelet alkalmazásában
a) környezeti levegő (a továbbiakban: levegő): a légkör egésze, a munkahelyek és a zárt terek levegőjének kivételével;
b) anyag: bármely kémiai elem és annak vegyületei, a radioaktív anyagok és a genetikailag módosított szervezetek kivételével;
c) légszennyező anyag: a levegő természetes minőségét hátrányosan befolyásoló olyan anyag, amely természetes forrásból vagy az emberi tevékenység közvetlen vagy közvetett eredményeként kerül a levegőbe, és amely káros vagy káros lehet az emberi egészségre, a környezetre, illetve károsítja vagy károsíthatja az anyagi javakat;
d) levegőterhelés (emisszió): valamely anyag vagy energia levegőbe juttatása;
e) levegőszennyezés (légszennyezés): légszennyező anyagnak a légszennyező anyag kibocsátási határértéket meghaladó mértékű levegőbe bocsátása;
f) légszennyezettség (immisszió): a levegőben a levegőterhelés hatására kialakult légszennyező anyag koncentrációja, beleértve a légszennyező anyag adott időtartam alatt felületekre történt kiülepedését;
g) alap légszennyezettség: a vizsgált légszennyező forrás környezetében kialakult, más légszennyező források által okozott, jogszabályban meghatározott időtartamra vonatkoztatott átlagos légszennyezettség, amelyhez a vizsgált légszennyező forrás kibocsátásának hatása hozzáadódik;
h) levegővédelmi követelmény: minden olyan, a levegő terhelését, az azt okozó tevékenységet és létesítményt, valamint a légszennyezőt, továbbá a légszennyezettséget érintő intézkedés, előírás, tilalom, amely hatósági határozaton alapul, vagy amelyet jogszabály ír elő;
i) elérhető legjobb technika: a korszerű technikai színvonalnak megfelelő módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások megelőzése és - amennyiben az nem valósítható meg - a kibocsátások csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátási határértékek megállapításának alapjául szolgál. Az elérhető legjobb technika meghatározásának szempontjait az 1. számú melléklet tartalmazza.
- A technika fogalmába beleértendő az alkalmazott technológia és módszer, amelynek alapján a berendezést (technológiát, létesítményt) tervezik, építik, karbantartják, üzemeltetik és működését megszüntetik.
- Az elérhető technika az, amelynek fejlesztési szintje lehetővé teszi az érintett ipari ágazatokban történő alkalmazását, elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és előnyöket, attól függetlenül, hogy a technikát az országban használják, vagy állítják elő, amennyiben az az üzemeltető számára ésszerű módon hozzáférhető.
- A legjobb technika azt jelenti, hogy a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintű védelme érdekében;
j) bűz: kellemetlen szagú légszennyező anyag vagy anyagok keveréke, amely összetevőivel egyértelműen nem jellemezhető;
k) új létesítmény, új tevékenység: az az építmény, berendezés vagy más légszennyező forrás, illetve technológia, amelynek létesítését a rendelet hatálybalépését követően engedélyezik.

A levegő védelmének általános szabályai

4. § A levegővédelmi követelményeket az országos és regionális környezetvédelmi, illetve társadalmi, gazdasági programok, tervek, a területfejlesztési, terület- és településrendezési tervek kidolgozása során, valamint az önkormányzatok környezetvédelmi programjaiban, a gazdálkodó szervezetek terveiben és a műszaki tervezésben - a külön jogszabályokban foglaltak szerint - érvényesíteni kell.

5. § (1) Tilos a környezeti levegő olyan mértékű terhelése, amely légszennyezést vagy határértéken felüli légszennyezettséget okoz, valamint a környezeti levegő bűzzel való terhelése.
(2) A levegőterhelést okozó forrásokra, tevékenységekre, technológiákra, létesítményekre (a továbbiakban: légszennyező forrás) az elérhető legjobb technika alapján, jogszabályban, illetőleg a környezetvédelmi hatóság egyedi eljárásának keretében kibocsátási határértéket, levegővédelmi követelményeket kell megállapítani.
(3) Azon tevékenységeknél, ahol kibocsátási határértéket a légszennyező forrás sajátosságai miatt megállapítani nem lehet, levegővédelmi követelmények, műszaki intézkedések előírásával, az elérhető legjobb technika alkalmazásával kell a levegőterhelést megelőzni, vagy a legkisebb mértékűre csökkenteni.
(4) A (2) és (3) bekezdés szerint megállapított kibocsátási határértéket, illetőleg levegővédelmi követelményt az engedélyezési eljárás során úgy kell meghatározni, hogy a levegőterhelés nem okozza a légszennyezettségi határérték túllépését.
(5) A légszennyező forrás közvetlen hatásterülete a vizsgált légszennyező forrás körül lehatárolható azon legnagyobb terület, ahol a forrás által kibocsátott légszennyező anyag terjedése következtében várható, a vonatkoztatási időtartamra számított, szabványokban rögzített módon meghatározott, a légszennyező forrás környezetében fellépő leggyakoribb meteorológiai viszonyok mellett, a füstfáklya tengelye alatti talajközeli légszennyezettség-változás
a) az egyórás (szálló por esetében 24 órás) maximális érték 80%-ánál nagyobb; vagy
b) az egy órás (szálló por esetében 24 órás) légszennyezettségi határérték 10%-ánál nagyobb; vagy
c) a terhelhetőség 20%-ánál nagyobb (terhelhetőség: a légszennyezettségi határérték és az alap légszennyezettség különbsége).
(6) Tilos új légszennyező forrást telepíteni, ha a légszennyező forrás közvetlen hatásterületén az alap légszennyezettség értéke már meghaladja, illetve az új légszennyező forrás üzembe helyezésének következtében várhatóan meghaladja a légszennyezettségi határértéket, kivéve, ha a légszennyező saját költségén a hatásterületen olyan kibocsátás csökkenést ér el, amely biztosítja a légszennyezettségi határérték betartását.

6. § (1) A rendelet 2. számú mellékletében felsorolt tevékenységek esetében, a mellékletben meghatározott kiterjedésű védelmi övezetet (Kvt. 34. §) kell kialakítani a rendelet hatálybalépését követően létesített új légszennyező források körül.
(2) A rendelet 2. számú mellékletében nem szereplő, de környezeti hatásvizsgálat köteles tevékenységek esetén a védelmi övezet kialakításának szükségességét és annak méretét a környezeti hatásvizsgálati eljárás során kell vizsgálni.
(3) A védelmi övezet tényleges nagyságát a kibocsátások, a terjedési viszonyok, a domborzat, a védőelemek és védendő területek, létesítmények figyelembevételével, a környezetvédelmi hatóság az új beruházások engedélyezése során az engedélyező határozatban állapítja meg. A 2. számú mellékletben nem szereplő, illetőleg a megjelölt kapacitáshatárok alatti tevékenységek esetében a környezetvédelmi hatóság a védelmi övezet kialakításának szükségességét az engedélyezési eljárás során vizsgálhatja és védelmi övezetet állapíthat meg.
(4) A 2. számú melléklet A) és B) pontjaira előírt védelmi övezetnél kisebb védelmi övezetet is megállapíthat a környezetvédelmi hatóság az érintett települési önkormányzat (a Fővárosban a kerületi önkormányzat) jegyzőjének (a továbbiakban együtt: a települési önkormányzat jegyzője) és a közegészségügyi, valamint az építésügyi hatóság szakhatósági állásfoglalása alapján - ha az nem a települési önkormányzat jegyzője -, ha valamennyi levegővédelmi követelmény teljesül. Az így megállapított védelmi övezet sugara nem lehet kisebb az A) pontban felsorolt tevékenységeknél 300 m-nél és a B) pontban felsorolt tevékenységeknél 200 m-nél. Meglévő telephelyen tervezett új vagy felújításra kerülő forrás esetében a környezetvédelmi hatóság egyedi eljárásban, a közegészségügyi hatóság és a települési önkormányzat jegyzőjének szakhatósági állásfoglalása alapján ennél kisebb értéket is engedélyezhet.
(5) A védelmi övezetet tartalmazó, (3) bekezdés szerinti jogerős határozatot meg kell küldeni az illetékes települési önkormányzat jegyzőjének, valamint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzés céljából az illetékes földhivatalnak. A védelmi övezetet a településrendezési (településszerkezeti) tervben és az ingatlan-nyilvántartásban fel kell tüntetni.
(6) A védelmi övezetben állandó emberi tartózkodásra szolgáló épület, valamint időszakos vagy átmeneti emberi tartózkodásra szolgáló létesítmény (a továbbiakban: létesítmény), így különösen oktatási, egészségügyi, üdülési célt szolgáló létesítmény - ide nem értve a légszennyező forrás működésével összefüggő üzemi létesítményt - levegőterhelésre érzékeny, élelmezési célt szolgáló növényi kultúra nem telepíthető.
(7) A védelmi övezet kialakításával kapcsolatos költségek viselése a légszennyezőt terhelik.
(8) Amennyiben a védelmi övezet a légszennyező tulajdonában van, akkor annak védelmi övezetkénti fenntartásával kapcsolatos költségek viselése a légszennyezőt terhelik.
(9) Amennyiben a védelmi övezet nem a légszennyező tulajdonában van, és azt más hasznosítja, akkor a védelmi övezetkénti fenntartási költségek a hasznosított terület tekintetében a hasznosítót terhelik, hasznosítás hiányában a légszennyezőt terhelik.

II.
RÉSZLETES RENDELKEZÉSEK

A légszennyezettség mértékének szabályozása

7. § (1) A légszennyezettségi határértékeket, beleértve a légszennyező anyagok veszélyességi fokozatba történő besorolását, valamint a riasztási, tájékoztatási küszöbértékeket a környezet-egészségügyi és környezetvédelmi, valamint az egyéb szakterületeken folyó tudományos kutatások legújabb adatai és a méréstechnika területén elért eredmények figyelembevételével kell megállapítani és legalább három évente felül kell vizsgálni.
(2) Az ország területén a légszennyezettséget és a légszennyezettségi határértékek betartását - külön jogszabályban meghatározott módon - az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat segítségével méréssel vagy egyéb eljárással rendszeresen vizsgálni és értékelni kell. A méréses vizsgálathoz a mérőhálózat telepítése és fenntartása, valamint az egyéb vizsgálati módszerek feltételeinek biztosítása állami feladat.
(3) A légszennyezettségi vizsgálatoknak ki kell terjedni minden olyan légköri (időjárási) jelenségre, amely a levegő minőségét bármilyen módon és mértékben befolyásolhatja. A légszennyezettségi vizsgálatok során a szabályozási időtartamok (a légszennyezettségi határértékekhez tartozó időtartamok) alatt reálisan felléphető összes meteorológiai helyzetet be kell vonni a vizsgálatba, a hazai hivatalos meteorológiai mérési adatok alapján.
(4) A környezetvédelmi hatóság a légszennyezőt légszennyezettségi mérések elvégzésére kötelezheti a légszennyezettségi határértékek megtartásának ellenőrzése érdekében, valamint új létesítmények esetén az engedélyezéshez szükséges alaplégszennyezettség megállapítása érdekében, amennyiben az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat keretében nem áll rendelkezésre adat, vagy az nem kellő részletességű. A méréseket a környezetvédelmi hatóság által jóváhagyott mérési terv alapján kell végezni. A mérések eredményeit a környezetvédelmi hatósággal közölni kell a mérésre kötelező határozatban előírt határidőre és módon.
(5) Az ország területét a légszennyezettség mértéke alapján a környezetvédelmi és a közegészségügyi hatóság javaslatának figyelembevételével - külön jogszabály szerint - zónákba kell sorolni. Agglomeráció, mint különleges zóna, jelölhető ki a 250 000 lakosnál nagyobb, koncentrált népességű területen, illetve olyan 250 000 lakosú vagy annál kisebb népességű területen, ahol a népsűrűség 500 fő/km2, vagy annál nagyobb.
(6) A zónák kijelölését jogszabályban közzé kell tenni. A kijelölést a légszennyezettség lényeges változása esetén, de legalább 5 évente felül kell vizsgálni.
(7) Azokra a zónákra, ahol a légszennyezettség meghaladja a határértéket a környezetvédelmi hatóság az érdekelt közegészségügyi és közlekedési hatóságok és települési önkormányzatok jegyzőjének szakhatósági közreműködésével, illetőleg az érintett légszennyezők véleményének kikérése alapján intézkedési programokat készít és hoz nyilvánosságra, amelyek ütemezett végrehajtásával biztosítható a határértékek betartása. A környezetvédelmi hatóság irányítja az intézkedési program végrehajtását és az abban meghatározott feladatok végrehajtását az érdekelteknek határozatban írja elő. A programok tartalmi követelményeit a 3. számú melléklet tartalmazza.
(8) A (7) bekezdésben említett programokat a (6) bekezdésben meghatározott zónák kijelölését követő 18 hónapon belül kell elkészíteni. Azokra a zónákra, ahol több légszennyező anyag koncentrációja meghaladja, a légszennyezettségi határértéket, az összes szennyezőanyagra vonatkozó, integrált intézkedési programot kell készíteni.
(9) A zónákra vonatkozó intézkedési program végrehajtása érdekében a környezetvédelmi hatóság
a) a légszennyezőt intézkedési terv kidolgozására, majd végrehajtására kötelezi, és annak végrehajtását ellenőrzi;
b) a légszennyező tevékenységét, az intézkedési terv elkészítésének, illetőleg az abban foglaltak végrehajtásának elmaradása esetén, korlátozza, felfüggeszti, vagy megtiltja, mely intézkedésről a települési önkormányzat jegyzőjét is értesíti.
(10) Azokban a zónákban, ahol a légszennyezettség a határértéknél kisebb, a fenntartható fejlődéssel összhangban meg kell őrizni a meglévő jó állapotot.
(11) A zónákban légszennyezettség szempontjából ökológiailag sérülékeny területek jelölhetők ki külön jogszabályban meghatározottak szerint, az illetékes környezetvédelmi hatóság és a földművelésügyi illetékes szervek együttes javaslata alapján, valamint a települési (Budapesten a fővárosi) önkormányzat egyetértésével. A kijelölést e rendelet hatálybalépése után 3 éven belül el kell végezni, és legalább 5 évenként felül kell vizsgálni.
(12) Az országhatáron átterjedő légszennyezés esetén az érintett országokat, a két- és többoldalú nemzetközi egyezményeknek megfelelően értesíteni kell, és kezdeményezni kell a kölcsönös segítségnyújtást.

A légszennyező anyagok kibocsátásának szabályozása

8. § (1) A légszennyező források üzemeltetését az elérhető legjobb technika alkalmazásával kell végezni. Ennek érdekében az üzemeltetőnek meg kell tenni a következő intézkedéseket:
a) a tevékenység folytatásához szükséges, levegőterhelést okozó anyagok felhasználásának minimalizálását,
b) az eljáráshoz szükséges anyagok és az energia hatékony felhasználását,
c) a kibocsátások megelőzését, vagy ezek kockázatának minimumra csökkentését,
d) a balesetek megelőzését és ezek környezeti következményeinek minimalizálását,
e) a tevékenység felhagyása esetén teendő szükséges intézkedéseket, amennyiben fennáll a levegőterhelés veszélye.
(2) A helyhez kötött légszennyező források üzemeltetése során:
a) jogszabályban vagy a környezetvédelmi hatóság határozatában megállapított kibocsátási határértékek nem léphetők túl;
b) a levegővédelmi követelményeket be kell tartani,
c) olyan anyag- és energia felhasználást kell folytatni, amely nem okoz légszennyezést, illetőleg megfelel az egyéb környezetvédelmi jogszabályok előírásainak;
d) a tisztító berendezéseket a technológiai előírásoknak megfelelően, gondosan és folyamatosan üzemeltetni kell, valamint gondoskodni kell karbantartásukról;
e) a technológiai előírások megtartásával, az üzemzavarok megelőzésével, illetőleg elhárításával meg kell akadályozni a rendkívüli légszennyezést;
f) a rendkívüli légszennyezés megszüntetése érdekében haladéktalanul meg kell tenni a szükséges intézkedéseket és értesíteni kell a környezetvédelmi hatóságot.
(3) A rendelet 2. számú mellékletének A)-C) pontjaiban felsorolt tevékenységek esetében az engedélyezési eljárás, valamint a környezeti hatásvizsgálat köteles tevékenységek esetében lefolytatott engedélyezési eljárás során a környezetvédelmi hatóság köteles vizsgálni az elérhető legjobb technika, az engedélyezési eljárás idejében fennálló, tényleges szintjét. Ennek figyelembevételével a jogszabályban előírt kibocsátási határértéknél szigorúbb (egyedi) határérték, levegővédelmi követelmény írható elő.
(4) A légszennyezettségi határértékek megtartása érdekében a rendelet 2. számú mellékletének A)-C) pontjaiban felsorolt tevékenységek, valamint a környezeti hatásvizsgálat köteles tevékenységek esetében lefolytatott engedélyezési eljárás során a környezetvédelmi hatóság mindig köteles vizsgálni a szigorúbb (egyedi) kibocsátási határérték, levegővédelmi követelmény előírásának szükségességét.
(5) A (3) bekezdésben nem említett új vagy meglévő létesítményeknél - egyedi eljárás során - a környezetvédelmi hatóság a légszennyezettségi határérték betartása érdekében vizsgálhatja a szigorúbb (egyedi) kibocsátási határérték, levegővédelmi követelmény megállapításának szükségességét, és előírhatja azt.
(6) A rendelet 2. számú mellékletének A)-C) pontjaiban felsorolt tevékenységek esetében a környezetvédelmi felülvizsgálat során a környezetvédelmi hatóság a levegővédelmi és gazdasági szempontok figyelembevételével, reális határidővel szigorúbb (egyedi) kibocsátási határértéket, levegővédelmi követelményeket írhat elő.
(7) A kibocsátási határértékek túllépése vagy a levegővédelmi követelmények környezet állapotát veszélyeztető be nem tartása esetén a környezetvédelmi hatóság a légszennyezőt intézkedési terv kidolgozására és végrehajtására kötelezi, amelynek mulasztása esetén a légszennyező forrás működését korlátozhatja, felfüggesztheti vagy betilthatja, hatósági intézkedéséről a települési önkormányzatot is értesíti.

Helyhez kötött légszennyező pontforrásra vonatkozó szabályok

9. § (1) Levegőterhelést okozó, helyhez kötött légszennyező pontforrás (amelynél a légszennyező anyag kibocsátási jellemzői méréssel egyértelműen meghatározhatók) létesítéséhez, meglévő bővítéséhez, rekonstrukciójához, felújításához, korszerűsítéséhez, az alkalmazott technológia váltásához (a továbbiakban együtt: létesítéséhez), működésének megkezdéséhez, működtetéséhez a környezetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása, engedélyező hatóság hiányában engedélye szükséges.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni a háztartási berendezések forrásaira, valamint a 140 kW névleges bemenő hőteljesítményt meg nem haladó tüzelő- és egyéb, kizárólag füstgázt kibocsátó berendezések forrásaira.
(3) A környezetvédelmi hatósághoz benyújtott engedélykérelem tartalmi követelményeit a 4.1. számú melléklet tartalmazza.
(4) A környezetvédelmi hatóság a kibocsátási határértékeket, levegővédelmi követelményeket határozattal írja elő, amelynek tartalmi követelményeit a 4.2. számú melléklet tartalmazza.
(5) Az engedély meghatározott időre adható ki. Az engedélyben foglalt követelményeket és egyéb előírásokat legalább 5 évente felül kell vizsgálni. Az engedély felülvizsgálatát el kell végezni akkor, ha a létesítmény által okozott szennyezés vagy a levegőminőségi állapot megőrzése szükségessé teszi a jogszabályban előírt kibocsátási határérték, illetőleg levegővédelmi követelmény módosítását, illetve, ha az elérhető legjobb technikában bekövetkezett változás lehetővé teszi a kibocsátási határérték csökkentését. A hatóság a felülvizsgálat eredménye alapján megállapítja az engedély új levegővédelmi követelményeit és előírásait.
(6) Az engedélyezési eljárás során a kérelmező műszaki és gazdasági dokumentációval igazolni, a hatóság ellenőrizni köteles, hogy a tervezett, illetőleg megvalósított műszaki megoldás megfelel az elérhető legjobb technika alapján meghatározott levegővédelmi követelményeknek és előírásoknak. Az elérhető legjobb technika meghatározásánál figyelembe kell venni az 1. számú mellékletben foglaltakat.
(7) A környezetvédelmi hatóság az építési (létesítési) engedélyhez adott szakhatósági állásfoglalásában előírhatja a használatbavételi engedély feltételeként, hogy próbaüzem során vagy a használatbavétel engedélyezése után a kibocsátások meghatározása, a kibocsátási határértékek betartásának, illetőleg az adatszolgáltatás helyességének ellenőrzése érdekében mérésekkel határozzák meg a kibocsátásokat.
(8) A helyhez kötött légszennyező pontforrás üzemeltetője köteles a légszennyező anyagok kibocsátását és a létesítési (építési), használatbavételi engedélyben a részére megállapított kibocsátási határértékeket, levegővédelmi követelmények megtartását rendszeresen ellenőrizni. A kibocsátás ellenőrzése külön jogszabály szerint történhet méréssel vagy számítással.
(9) A környezetvédelmi hatóság a helyhez kötött légszennyező pontforrás üzemeltetőjét a kibocsátások ellenőrzésére határozatban kötelezheti, amelyben előírja az ellenőrzések gyakoriságát, módszerét, valamint a kötelező adatszolgáltatás tartalmát, módját.

Helyhez kötött diffúz légszennyező forrásra vonatkozó szabályok

10. § (1) Helyhez kötött diffúz légszennyező forrásnak kell tekinteni a levegőterhelést okozó, pontforrásnak nem minősülő kibocsátó felületet (pl. nyílás, légző, biztonsági lefúvató szelep, tartósan nyitott ablak vagy ajtó, továbbá telephely burkolatlan, parkosítatlan területe, meddőhányó, hulladéklerakó stb.), a szabadban, félig zárt vagy zárt térben végzett műveletet, technológiát, anyagtárolást. A helyhez kötött diffúz légszennyező forrást úgy kell kialakítani, működtetni, fenntartani, hogy abból a lehető legkevesebb légszennyező anyag kerüljön a környezetbe.
(2) A rendelet 2. számú mellékletében felsorolt, valamint a környezeti hatásvizsgálat köteles tevékenységhez tartozó, továbbá egyéb bejelentésre kötelezett helyhez kötött diffúz légszennyező forrás létesítéséhez, meglévő bővítéséhez, rekonstrukciójához, felújításához, korszerűsítéséhez, az alkalmazott technológia váltásához (a továbbiakban együtt: létesítéséhez), működésének megkezdéséhez, működtetéséhez a környezetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása, engedélyező hatóság hiányában engedélye szükséges.
(3) Az engedélyezési eljárás során a kérelmező műszaki és gazdasági dokumentációval igazolni, a hatóság ellenőrizni köteles, hogy a tervezett, illetőleg megvalósított műszaki megoldás megfelel az elérhető legjobb technika alapján meghatározott levegővédelmi követelményeknek és előírásoknak. Az elérhető legjobb technika meghatározásánál figyelembe kell venni az 1. számú mellékletben foglaltakat.
(4) A környezetvédelmi hatóság azon diffúz légszennyező forrás üzemeltetőjét, amellyel kapcsolatosan hatósági intézkedés (engedélyezés, kötelezés, bírságkivetés) szükséges, határozatban kötelezi a forrás bejelentésére.
(5) A környezetvédelmi hatóság külön jogszabály szerint egyes diffúz forrásokra határozatban állapít meg kibocsátási határértéket, anyagfelhasználási határértéket, levegővédelmi követelményt.
(6) A helyhez kötött diffúz légszennyező forrás által okozott levegőterhelés megelőzése, illetőleg csökkentése érdekében a környezetvédelmi hatóság az elérhető legjobb technikán alapuló műszaki intézkedések végrehajtását határozatban írhatja elő a forrás létesítője vagy működtetője részére. A környezetvédelmi hatóság a határozatban előírt kötelezések mulasztása esetén a diffúz légszennyező forrás működését korlátozhatja, illetőleg leállíthatja.
(7) A helyhez kötött diffúz légszennyező források üzemeltetője köteles a létesítési és használatbavételi, működési engedélyben rögzített levegővédelmi követelményeket rendszeresen ellenőrizni.
(8) Az ingatlan tulajdonosa, kezelője, illetve használója köteles - a diffúz levegőterhelés elkerülése érdekében - az ingatlan rendszeres karbantartásáról és tisztántartásáról gondoskodni. Mulasztás esetén a környezetvédelmi hatóság kötelezést ad ki és a határozatban előírt kötelezettség megszegése esetén a 8. számú melléklet szerinti bírságot szabja ki.

11. § (1) Hulladékok nyílt téri, illetőleg háztartási tüzelőberendezésben történő égetése tilos.
(2) A háztartásban, kis mennyiségben keletkező papírhulladék, veszélyesnek nem minősülő fahulladék háztartási tüzelőberendezésben történő égetése külön engedély nélkül végezhető.
(3) Vonalas létesítmény (közút, vasút, töltés, árok bevágás stb.) mentén - a létesítmény tengelyétől számított 100 méteren belül - bármely növényzet égetése tilos.
(4) Lábon álló növényzet, tarló, illetve növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék égetése tilos, kivéve, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
(5) Engedély nélküli nyílt téri égetésnek minősül, ha a hulladék - elemi kár kivételével - bármilyen más okból eredően kigyullad.
(6) Az erdei vágástéri fahulladék, valamint az egyéb erdőgazdasági fahulladék erdővédelmi célú, nyílttéri égetésére külön jogszabályban foglaltak az irányadók.
(7) Nyílt téri égetéssel járó tűzoltási gyakorlat külön jogszabályban foglaltak szerint végezhető.

Mozgó légszennyező forrásokra vonatkozó szabályok

12. § (1) Mozgó légszennyező forrás (közúti, nem közúti, vasúti, vízi és légijármű) csak akkor helyezhető forgalomba és úgy üzemeltethető, ha kielégíti a külön jogszabályban meghatározott levegővédelmi követelményeket.
(2) Hatósági engedéllyel és jelzéssel ellátott, belső égésű motorral meghajtott gépjármű - az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően - csak akkor tartható forgalomban, ha megfelel a külön jogszabályban előírt követelményeknek.
(3) Áruszállítás esetén a fuvarozó köteles gondoskodni arról megfelelő intézkedés megtételével (takarás, csomagolás stb.), hogy a szállított anyag levegőterhelést ne okozzon.

Vonalforrásokra vonatkozó szabályok

13. § (1) Minden olyan nyomvonalas közlekedési létesítmény (közút, vasút) vagy annak vizsgált szakasza, amelynél az elhaladó járművek jellemzői határozzák meg az egységnyi szakaszból származó légszennyezőanyag-kibocsátást (a továbbiakban: vonalforrás) létesítésének és használatba vételének engedélyezésekor a 8. § (1), (2) b) és a 10. § (1), (7)-(8) bekezdésekben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell. A létesítési, használatbavételi engedélyezési eljárásokban a környezetvédelmi hatóság szakhatóságként működik közre.
(2) A közlekedési hatóság - a környezetvédelmi hatóság kezdeményezésére - azon vonalforrásoknál, amelyek környezetében az ott közlekedő mozgó légszennyező források miatt a légszennyezettségi határértékek rendszeres és tartós túllépése következik be, forgalomszervezési, korlátozó intézkedéseket rendelhet el a levegőterhelés mérséklése érdekében.
(3) Új autópálya, autóút esetében az út tengelyétől számított, legalább 50 m-es, az egyszámjegyű és kétszámjegyű országos közút, valamint új vasútvonal esetében legalább 25 m-es védelmi övezetet kell kialakítani.
(4) Meglévő vonalforrások kijelölt védelmi övezete nem csökkenthető; illetőleg a környezetvédelmi hatóság határozatban, pótlólagosan a levegőterhelés hatásait csökkentő vagy kizáró felszíni védőelemek (pl. védő növénysáv) alkalmazását írhatja elő.
(5) Külterületen vezetett, új autópálya, autóút, egy- és kétszámjegyű országos közút és vasút mentén a légszennyezettségi határértékeknek a védelmi övezet határán kell teljesülniük.

Bűzzel járó tevékenységre vonatkozó szabályok

14. § Bűzzel járó tevékenység során az elérhető legjobb technika alkalmazásával meg kell akadályozni, hogy a lakosságot zavaró bűz kerüljön a környezetbe. Az elérhető legjobb technika alkalmazását, az egyedi határértéket, illetőleg a lakosságot zavaró bűzzel járó tevékenység korlátozását vagy betiltását a közegészségügyi hatóság állásfoglalása alapján a környezetvédelmi hatóság hatósági határozatban írja elő.

Rendkívüli intézkedések

15. § (1) Környezetveszélyeztetést okozó légszennyezettség kialakulása esetén rendkívüli intézkedést kell tenni.
(2) Rendkívüli intézkedést igénylő légszennyezettség alakulhat ki:
a) ha kedvezőtlen meteorológiai viszonyok között, több forrásból származó szennyezőanyag-kibocsátás következtében a légszennyezettség tartósan és nagy területen elérheti vagy meghaladhatja egy vagy több légszennyező anyag tájékoztatási, illetőleg riasztási küszöbértékét (szmoghelyzet);
b) ha egy vagy több légszennyező forrás által okozott tartós levegőterhelés következtében a légszennyezettség egészségügyi határértékét tartósan, nagy mértékben meghaladó, az emberi egészséget közvetlenül veszélyeztető légszennyezettség (veszélyes légszennyezettség) alakul ki;
c) váratlan meghibásodás, üzemzavar esetén.
(3) Azokon a területeken (településeken), ahol a szmoghelyzet kialakulásával kell számolni és a légszennyezettség folyamatos mérésének feltételei adottak, a veszélyhelyzet elkerüléséhez és az esemény tartósságának csökkentéséhez azonnali beavatkozási - beleértve a tájékoztatást és riasztást - füstködriadó tervet (a továbbiakban: szmogriadó terv) kell kidolgozni és végrehajtani.
(4) A szmogriadó terv készítésének feltételeit és tartalmi követelményeit az 5. számú melléklet tartalmazza. A szmogriadó tervet legkésőbb 2003. június 30-ig kell elkészíteni.
(5) A szmoghelyzet kialakulásának megelőzésére, illetőleg a szmoghelyzet megszüntetésére a szmogriadó tervben foglaltak szerint a lakosságot tájékoztatni kell, a helyhez kötött és a mozgó légszennyező források működését korlátozni kell, illetőleg meg kell tiltani.
(6) Veszélyes légszennyezettség esetén a környezetvédelmi hatóság a közegészségügyi hatóság állásfoglalásának figyelembevételével a veszélyes légszennyezettséget okozó, helyhez kötött légszennyező forrás üzemeltetőjének tevékenységét - a kibocsátásnak a veszélyes légszennyezettséget megszüntető mértékűre való csökkentéséig - korlátozza vagy felfüggeszti, hatósági intézkedéséről a települési önkormányzatot is értesíti.
(7) A közlekedési hatóság és a közlekedésrendészeti szerv - a környezetvédelmi hatóság vagy a közegészségügyi hatóság kezdeményezésére - azokon a területeken, ahol a mozgó légszennyező források használata veszélyes légszennyezettséget okoz, forgalomkorlátozást vagy más intézkedést rendelhet el.

Adatszolgáltatás

16. § (1) A rendelet hatálya alá tartozó, valamennyi helyhez kötött pontforrásra, illetve a környezetvédelmi hatóság által határozatban előírt bejelentés köteles diffúz forrásra az üzemeltető köteles - az (5) bekezdés szerinti bejelentési űrlapokon - adatokat szolgáltatni a környezetvédelmi hatóság számára (alapbejelentés és légszennyezés mértéke éves bejelentés).
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a háztartási berendezések forrásaira, valamint a 140 kW névleges bemenő hőteljesítményt meg nem haladó tüzelő- és egyéb, kizárólag füstgázt kibocsátó berendezések forrásaira.
(3) Az adatszolgáltatást e jogszabály vagy a környezetvédelmi hatóság határozata szerint kell teljesíteni.
(4) Alapbejelentést a levegőterhelést okozó légszennyező anyagokra kell tenni.
(5) Az alapbejelentés és a légszennyezés mértéke éves bejelentés űrlap, valamint kitöltési útmutató a Környezetvédelmi Minisztérium hivatalos értesítőjében kerül közzétételre.
(6) A bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettség a Környezetvédelmi Minisztérium vagy kijelölt szerve által közreadott nyomtatványon vagy számítógépes adathordozón teljesíthető. Az adatszolgáltatónak gondoskodnia kell a dokumentumok, illetve adatokat előállító és továbbító eljárások megfelelő archiválásáról.
(7) Az adatszolgáltatás során közölt adatok teljeskörűségéért, a bejelentésre kötelezettre érvényes számviteli szabályokkal, statisztikai rendszerrel, valamint egyéb nyilvántartási rendszereivel, mérési, megfigyelési adataival való egyezéséért a bejelentésre kötelezett a felelős.
(8) A környezetvédelmi hatóság határozatban engedélyezheti az (1) és a (4)-(5) bekezdésben foglaltaktól eltérő adatszolgáltatás teljesítését, ha az adatlapok műszaki, technológiai okok miatt nem alkalmazhatók.
(9) Új légszennyező forrásokra az alapbejelentést a használatbavételi engedélykérelemmel együtt kell teljesíteni.
(10) Az üzemeltető köteles az adatlap adatainak megváltozása esetén a bekövetkezett változásokat 60 napon belül az alapbejelentő lapon bejelenteni.
(11) Minden légszennyezettségi vizsgálatot végző állami szervezet köteles a mérésre vonatkozó jellemzőket és az értékelt, minősített adatokat statisztikailag feldolgozva, valamint a rendszerezett és szakmailag ellenőrzött alapadatokat a tárgynegyedévet követő 30 napon belül az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszerbe (Kvt. 49. §) eljuttatni. A nem az állam által működtetett mérőhelyek és az állami központi mérőhálózatok közötti adatcserét megállapodásban kell szabályozni.
(12) A légszennyezettségi adatok nyilvánosságát, a szakmailag ellenőrzött adatok érintett hatóságok közötti kölcsönös cseréjét biztosítani kell.
(13) A levegő védelmével kapcsolatos nemzetközi adatszolgáltatási és jelentésadási kötelezettség teljesítése a környezetvédelmi miniszter feladata.

Egyes termékek és technológiák levegőtisztaság-védelmi követelményei

17. § (1) Külön jogszabályban meghatározott egyes termékeket, technológiákat külön jogszabályban meghatározott módon levegőtisztaság-védelmi szempontból minősíttetni kell.
(2) Nem hozható forgalomba és nem forgalmazható olyan termék, technológia, amelyre levegőtisztaság-védelmi szempontból minősítési kötelezettség vonatkozik és nem felel meg a minősítési feltételeknek, illetőleg azt az arra kötelezett nem minősíttette.

Légszennyezési bírság és egyéb jogkövetkezmények

18. § (1) Az a természetes vagy jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely
a) a helyhez kötött légszennyező pontforrását,
b) a bejelentésre kötelezett helyhez kötött diffúz légszennyező forrását
úgy üzemelteti, hogy a kibocsátási határértéket túllépi vagy a levegővédelmi követelményeket nem teljesíti, légszennyezési bírságot köteles fizetni.
(2) A légszennyezési bírságot a környezetvédelmi hatóság határozatban állapítja meg.
(3) A légszennyezési bírságot a rendelet 25. § (4) bekezdésében meghatározott átmeneti időszak végéig évente, első alkalommal a 2002. évre kell kivetni.
(4) Légszennyezési bírságot nem kell kivetni, ha a bírság egy telephelyre számítva kevesebb mint 50 000 Ft.
(5) Mentesül a bírságfizetési kötelezettség alól az a légszennyező, aki vagy amely bizonyítja, hogy a határérték túllépését vagy a levegővédelmi követelmények megsértését előre nem látható, elháríthatatlan külső ok (természeti katasztrófa) idézte elő.

Helyhez kötött légszennyező pontforrások bírságolása

19. § (1) Meglévő, helyhez kötött légszennyező pontforrásoknál a légszennyezési bírságot a kibocsátási határértéket meghaladó légszennyezés mennyisége után a szennyezőanyag veszélyességétől függő bírságtényező alkalmazásával, a légszennyező anyagonként meghatározott bírságtételek összesítésével kell megállapítani. A bírság kiszámításának módját a rendelet 6. számú melléklete állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a háztartási berendezések forrásaira, valamint a 140 kW névleges bemenő hőteljesítményt meg nem haladó tüzelő- és egyéb kizárólag füstgázt kibocsátó berendezések forrásaira.

Helyhez kötött diffúz légszennyező források bírságolása

20. § (1) A bejelentésre kötelezett, helyhez kötött diffúz források esetében a légszennyezési bírság kivetése évente történik a rendelet 7. számú mellékletében foglaltak szerint.
(2) A pernyehányók, meddőhányók, vörösiszap tárolók, hulladéklerakó- és tároló telepek, külszíni bányák tényleges művelés alatt álló, nem rekultivált, levegőterhelést okozó területe után a 7. számú melléklet szerinti bírságtényező 1/10 részével számított bírságot kell kivetni.
(3) Egyes diffúz forrásokra külön jogszabály szerint megállapított kibocsátási határértékek, anyagfelhasználási határértékek és levegővédelmi követelmények [10. § (5) bekezdés] túllépése, illetőleg mulasztása esetén a bírságolás szabályait a külön jogszabály tartalmazza.

A bírság megállapításának sajátos szabálya

21. § Meghatározott termelési ágra, légszennyező forráscsoportra vonatkozó kibocsátási határérték (pl. össztömegű kibocsátási határérték) túllépése esetén a légszennyezési bírság számításának szabályait a kibocsátási határértékekről szóló jogszabály állapítja meg.

Levegővédelmi követelmények megszegése

22. § (1) Eseti légszennyezési bírság megfizetésére köteles az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely a levegővédelmi követelményeket nem tartja be, illetve megszegi.
(2) A bírságot a környezetvédelmi hatóság a 8. számú mellékletben meghatározott esetekben, a megjelölt összegek 50-100%-a között a mulasztás körülményeinek, súlyosságának, időtartamának és ismétlődésének egyedi mérlegelésével, kötelezettségszegésenként külön-külön állapítja meg és veti ki.
(3) A bírságot megállapító határozattal egy időben a kötelezettségszegés megszüntetésére kötelező határozatot kell kiadni. A kötelezettséget megállapító határozatban megállapított teljesítési határidő elmulasztása esetén az eseti bírság ismételten kivethető.

A levegővédelmi ügyekben eljáró hatóságok

23. § (1) A levegőtisztaság-védelmi hatósági feladatokat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - első fokon a környezetvédelmi felügyelőség, illetőleg e rendeletben meghatározott esetekben, a települési önkormányzat jegyzője látja el.
(2) A környezetvédelmi felügyelőség
a) határozatban állapítja meg - a helyhez kötött légszennyező források tekintetében - a kibocsátási határértékeket, levegővédelmi követelményeket, a légszennyező anyagok kibocsátásának, a kibocsátási határértékek és levegővédelmi követelmények betartásának, valamint a légszennyezettségi határértékek ellenőrzési módját és gyakoriságát,
b) ellenőrzi a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátásait és a kibocsátási határértékek megtartását, valamint a helyhez kötött légszennyező forrásokra előírt környezetvédelmi követelmények betartását,
c) mérést, vizsgálatot végezhet vagy végeztethet, illetve a helyhez kötött légszennyező forrás üzemeltetőjét mérés végzésére kötelezheti (a mozgó légszennyező források kivételével),
d) határozatban állapítja meg a bírságot,
e) a helyhez kötött légszennyező forrás üzemeltetőjét a légszennyezés és a bűzkibocsátás megszüntetése érdekében a technológia korszerűsítésére, elszívó berendezés létesítésére, intézkedési terv készítésére, annak megvalósítására, illetve egyéb műszaki intézkedésre kötelezheti,
f) határozatban állapítja meg az egyedi kibocsátási határértékeket,
g) a jogszabályban meghatározottak szerint a légszennyező forrás üzemeltetőjét a forrás működésének korlátozására, felfüggesztésére kötelezheti, vagy a forrás működését megtilthatja,
h) hatósági intézkedést kezdeményez a levegőtisztaság-védelem érdekében más hatóságoknál, a települési önkormányzat jegyzőjénél és egyéb szerveknél,
i) folyamatosan méri, gyűjti és elemzi az illetékességébe tartozó területen a levegő terhelési és légszennyezettségi adatokat és azokat rendszeresen továbbítja a központi információs rendszerbe,
j) javaslatot tesz az ország területének a légszennyezettség mértéke alapján zónákba (agglomerációkba) történő besorolására,
k) intézkedési programokat készít, hoz nyilvánosságra, irányít és hajt végre a határértékeket meghaladó légszennyezettségű településeken, térségekben és zónákban,
l) határozatban írja elő az intézkedési programokban meghatározott feladatok végrehajtását,
m) működteti az illetékességi területén az országos emissziómérő hálózatot és az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózatot,
n) működteti az illetékességi területén a helyi levegőtisztaság-védelmi információs rendszert,
o) közreműködik a szmogriadó terv kidolgozásában, a riadó kezdeményezésében és a terv végrehajtásában,
p) a közegészségügyi hatóság közreműködésével rendszeresen értékeli a terület légszennyezettségi állapotát,
q) közreműködik a légszennyezettség lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatásának a közegészségügyi hatóság által készített értékelésében,
r) indokolt esetben a jogszabályban előírtaktól eltérő adatszolgáltatást írhat elő,
s) amennyiben azt a környezet állapota indokolja, a 25. § (4) bekezdésében meghatározott 2007. október 30-ig terjedő átmeneti időszaknál rövidebb határidőt állapíthat meg.
(3) A települési önkormányzat jegyzője környezetvédelmi hatósági hatáskörében eljár a háztartási berendezések forrásaival, valamint a 140 kW névleges bemenő hőteljesítményt meg nem haladó tüzelő- és egyéb, kizárólag füstgázt kibocsátó berendezések forrásaival kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi ügyekben.
(4) A települési önkormányzat jegyzője
a) ellenőrzi a háztartási berendezések légszennyező forrásaira, valamint a 140 kW névleges bemenő hőteljesítményt meg nem haladó tüzelő- és egyéb, kizárólag füstgázt kibocsátó berendezések forrásaira megállapított levegővédelmi követelmények betartását,
b) hatáskörén belül a levegőtisztaság-védelmi előírások, tilalmak megszegőivel szemben a 8. számú melléklet szerinti bírságot szab ki és hatósági intézkedést kezdeményez,
c) hatósági intézkedést kezdeményez a levegőtisztaság-védelem érdekében más hatóságoknál és egyéb szerveknél,
d) közreműködik a 7. § (7) bekezdése szerinti intézkedési programok készítésében és hatósági hatáskörében határozatban kötelezi a légszennyezőket a rájuk vonatkozó feladatok végrehajtására,
e) a hatáskörébe tartozó légszennyezők levegőterheléséről kérésre adatokat szolgáltat a környezetvédelmi felügyelőségnek,
f) környezetvédelmi felügyelőséggel, a közegészségügyi és a közlekedési hatósággal együttműködve rendszeresen értékeli illetékességi területének légszennyezettségi állapotát, arról a lakosságot tájékoztatja.

Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések

24. § (1) Ez a rendelet - a 25-28. §-ban foglaltak figyelembevételével - 2001. július 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit az első fokon még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.
(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg - a (3)-(5) bekezdésben foglaltak kivételével - a 49/1989. (VI. 5.) MT rendelettel, a 88/1990. (IV. 30.) MT rendelettel, a 30/1995. (III. 24.) Korm. rendelettel, valamint a 97/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelettel módosított 21/1986. (VI. 2.) MT rendelet (a továbbiakban: Lr.) hatályát veszti.
(3) A települési önkormányzat jegyzője által az e rendelet hatálybalépéséig már megállapított kibocsátási határértékek túllépéséért 2001. évre fizetendő légszennyezési bírságot első fokon a jegyző állapítja meg.
(4) Az Lr. 10-11. §-a 2001. december 31-én veszti hatályát.
(5) Az Lr. 6. §-ának b) pontja 2002. március 31-én veszti hatályát.

25. § (1) A rendelet hatálybalépésekor meglevő - légszennyező anyag kibocsátásával járó - létesítményt, illetve tevékenységet - a mozgó légszennyező források üzemeltetőjét, illetve tulajdonosát kivéve - engedéllyel üzemeltetők, illetőleg folytatók e rendelet hatálybalépését követő két éven belül, míg az engedéllyel nem rendelkezők egy éven belül kötelesek új engedély iránti kérelmet benyújtani a környezetvédelmi hatóságnak.
(2) Meglévő helyhez kötött légszennyező pontforrás, diffúz forrás nem üzemeltethető, ha 2004. december 31-ét követően nem rendelkezik a rendeletben meghatározott jogerős és érvényes környezetvédelmi hatósági engedéllyel.
(3) A kérelem alapján a környezetvédelmi hatóság az engedély érvényének meghosszabbításához - a (4) bekezdés szerinti átmeneti időszak lejártáig, szükség esetén kikötésekkel - köteles hozzájárulni, ha a kérelmező e rendelet hatálybalépése előtt a hatályos levegővédelmi előírásoknak megfelelően működteti légszennyező forrásait.
(4) Az (1) bekezdés szerinti légszennyező források, tevékenységek e rendelet hatálybalépésétől érvényes kibocsátási határértéket meghaladó légszennyezését az átmeneti időszak végéig meg kell szüntetni. Ha jogszabály vagy hatósági határozat másként nem rendelkezik, az átmeneti időszak 2007. október 30-ig terjed. Hatósági határozat ennél az időszaknál csak rövidebb időszakot állapíthat meg. Ha az átmeneti időszak leteltével a kibocsátási határértékek vagy a levegővédelmi követelmények nem teljesülnek, a környezetvédelmi hatóság kötelezi a légszennyezőt tevékenységének megszüntetésére.
(5) Közszolgáltatást végző létesítmények, egészségügyi és közoktatási intézmények esetében a (4) bekezdés szerinti kötelezettséget előíró hatósági intézkedés előtt, a környezetvédelmi hatóság köteles megkérni és mérlegelni a közegészségügyi hatóság és a települési önkormányzat jegyzőjének véleményét.

26. § (1) Meglévő helyhez kötött légszennyező pontforrások esetén a határértékek betartására előírt határidő, illetőleg az átmeneti időszak lejártát követő 6 hónapon belül a környezetvédelmi hatóság számára igazolni kell a határértékek betartását. Azon forrásra, amelyre a külön jogszabály vagy a hatósági határozat a kibocsátás méréses ellenőrzését írja elő, az igazolás mérési jegyzőkönyvvel történik, egyéb források esetében a kibocsátási határérték betartását külön jogszabályban meghatározott módon kell igazolni.
(2) Meglévő légszennyező források működtetésénél legkésőbb az átmeneti időszak végéig kell a 3. § i) pontja szerinti, az elérhető legjobb technikának megfelelő módszereket, eljárásokat, termelő-, illetőleg tisztítóberendezéseket megvalósítani, illetőleg a 8. § (1)-(2) bekezdések szerinti követelményeket betartani.
(3) A környezetvédelmi hatóság a levegő védelme érdekében, indokolt esetben a 25. § (4) bekezdésében és az (1)-(2) bekezdésekben foglalt határidőknél rövidebb határidőt is megállapíthat.
(4) Meglévő légszennyező forrásokra az e jogszabály és végrehajtási rendeletei alapján megállapított kibocsátási határértékeket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - 2002. január 1-jétől kell alkalmazni, és azok a hatóság, illetőleg más jogszabály által megszabott határidő, de legkésőbb 2007. október 30. után nem léphetők túl; a levegővédelmi követelményeket a környezetvédelmi hatóság határozatában előírt határidőig, de legkésőbb 2007. október 30-ig teljesíteni kell.
(5) A rendelet hatálybalépését követően nem létesíthető, illetve 2007. október 30. után nem működtethető olyan, a hatóság által bejelentésre kötelezett, a 10. § (2) bekezdés szerinti meglévő
a) szabadtéri vagy nem zárt technológia, amelyre az elérhető legjobb technikának megfelelő zárt technológia létezik;
b) helyhez kötött diffúz légszennyező forrás, amelynek működése a légszennyezettségi határérték túllépését okozza a védőterület határán.

27. § (1) A rendelet hatálybalépését követően engedélyezett új légszennyező források megvalósításánál, működtetésénél az elérhető legjobb technikának megfelelő módszereket, eljárásokat, termelő-, illetőleg tisztítóberendezéseket kell alkalmazni.
(2) A rendelet hatálybalépése után korszerűsített (rekonstruált) légszennyező forrás tervezésénél, megvalósításánál, működtetésénél - amelynek várható élettartama legalább 10 évvel meghosszabbodik, vagy a kibocsátott szennyezőanyagok fajtája megváltozik - az új légszennyező forrásra érvényes levegőtisztaság-védelmi követelményeket kell betartani a 6. §-ban előírtak kivételével.
(3) Meglévő légszennyező forrás megszüntetésénél, felszámolásánál, illetőleg a tevékenység felhagyásánál az (1) bekezdésben foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni.
(4) A meglévő légszennyező forrásokra az e rendelet szerinti alapbejelentést első alkalommal 2001. szeptember 30-ig kell teljesíteni.
(5) A környezetvédelmi hatóság az alapbejelentés alapján a meglévő forrásokra az új határértéket 2001. december 31-ig állapítja meg és határozatban közli a légszennyezőkkel.
(6) A rendeletben előírt légszennyezés mértéke éves bejelentést minden év március 31-éig, első alkalommal 2003. március 31-ig kell teljesíteni.

28. § (1) A helyhez kötött légszennyező pontforrások és diffúz források légszennyezési bírságát 2001. évre a levegő tisztaságának védelméről szóló 21/1986. (VI. 2.) MT rendelet végrehajtását szolgáló 4/1986. (VI. 2.) OKTH rendelkezés 13. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban, valamint (2) bekezdésében meghatározott módon kell megállapítani.
(2) A légszennyező pontforrás üzemeltetője köteles mérésekkel igazolni, hogy a rendeletben, más jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított kibocsátási határértékek legkésőbb a 25. § (4) bekezdés szerinti átmeneti időszak leteltével teljesülnek. Amennyiben a kibocsátási határértékek nem teljesülnek, a környezetvédelmi hatóság köteles felszólítani az üzemeltetőt, hogy határérték feletti kibocsátását legkésőbb a határidő lejártát követő egy éven belül szüntesse meg. Az átmeneti időszakot követő időszakra a bírságot a 6. számú melléklet 2005-2007. közötti időszakra vonatkozó bírságtényező 10-szeresének figyelembevételével kell megállapítani. Amennyiben mérések azt igazolják, hogy a kibocsátási határértékek továbbra sem teljesülnek, a környezetvédelmi hatóság az átmeneti időszak lejártát követő egy év után köteles a légszennyező forrás működését megtiltani.
(3) A légszennyezést okozó új, helyhez kötött légszennyező pontforrást üzemeltető természetes vagy jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetet a környezetvédelmi hatóságnak, a 6. számú melléklet 2005-2007. közötti időszakra vonatkozó bírságtényező 10-szeresének figyelembevételével megállapított légszennyezési bírság kiszabásával egyidejűleg köteleznie kell a tevékenység folytatásának azonnali felfüggesztésére. A tevékenység folytatásának újraengedélyezése előtt a légszennyező pontforrás üzemeltetője külön engedéllyel végzett próbaüzem során végrehajtott mérésekkel köteles igazolni, hogy a rendeletben, más jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított kibocsátási határértékek teljesülnek.
(4) Amennyiben a meglévő létesítményeknél a környezetvédelmi hatóság jogszabályban megállapított kibocsátási határértéknél szigorúbb (egyedi) határértéket és arra teljesítési határidőt állapít meg a 8. § (3)-(5) bekezdés alapján, a légszennyezési bírság megállapításának alapjául a teljesítési határidő leteltéig a jogszabályban megállapított határértéket kell figyelembe venni.
(5) A 7. § (5) bekezdése szerinti zónák kijelölését 2002. június 30-ig kell elvégezni.

29. § A rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, valamint tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Közösségek következő jogszabályaival:
- a Tanács 96/62/EK irányelve a környezeti levegőminőség értékeléséről és ellenőrzéséről;
- a Tanács 91/692/EGK irányelvével módosított 84/360/EGK irányelve az ipari létesítmények levegőszennyezése elleni küzdelemről;
- a Tanács 97/101/EK határozata a tagállamokban a légszennyezés mérését végző egyedi mérőállomások és a mérőhálózatok által szolgáltatott információk és adatok kölcsönös átadásának megteremtéséről;
- a rendelet szabályozási tárgykörében összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a Tanácsnak az integrált szennyezésmegelőzésről és csökkentésről szóló 96/61/EK irányelvével.



Melléklet
Nyomtatható forma