Vissza a főoldalra
2019. okt. 23. szerda Gyöngyi
 


    egészségbiztosítás
    egészségügyi ellátás
    egészségügyi intézmények működése
    gyógyszerügy-gyógyászati segédeszközök
    közegészségügy-járványügy
    nemzetközi szerződés
    szociálpolitika
    Online
    Hypermed
    Enciklopédia
    Hold
    Joginfo
    Ismerettár
    Springer oldalak
    Pályázatok
    Olvasósarok
    Moktáv
    Kigyó
    Freemail
    Freeweb
    Adattár

Joginfo >> Jogszabályok >> Tárgy szerint
egészségügyi intézmények működése

27/1995. (VII. 25.) NM rendelet
a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 58. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § (1) Foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtására a foglalkozás-egészségügyi szolgálat (a továbbiakban: szolgálat) jogosult.
(2) A szolgálat
a) foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálat,
b) foglalkozás-egészségügyi központ,
c) foglalkozás-egészségügyi szakellátási szolgáltatást nyújtó szolgálat
formájában működhet.
(3) A szolgálat
a) foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálatként a 4. § szerinti feladatokat látja el;
b) foglalkozás-egészségügyi központként az a) pontban foglaltakon túl munkahigiénés és
ba) pszichológiai, vagy
bb) ergonómiai, vagy
bc) toxikológiai
szolgáltatást nyújt;
c) foglalkozás-egészségügyi szakellátási szolgáltatást nyújtó szolgálatként az 5. § szerinti feladatokat látja el. A foglalkozás-egészségügyi szakellátás alapszolgáltatást is nyújthat, ha a külön jogszabályban foglalt szakmai minimumfeltételeknek megfelel.
(4) (a rendelkezés 1999. január 1-től hatályon kívül helyezve)

2. § (1) Foglalkozás-egészségügyi szolgálat működtetésére jogosult minden természetes és jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, amennyiben az ehhez szükséges feltételeknek megfelel.
(2) Foglalkozás-egészségügyi magángyakorlatot folytató orvos csak alapszolgáltatást nyújt.

3. § (1) A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak
a) foglalkozás-orvostan szakorvos, vagy
b) üzemorvostan szakorvosi szakképesítéssel rendelkező szakorvos, vagy
c) az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig, de legalább 2000. szeptember 1-jéig az az orvos, akinek az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig 1995. augusztus 3-án legfeljebb 5 éve volt hátra és legalább 10 éves teljes munkaidőben töltött üzemi orvosi gyakorlattal rendelkezett,
folytathat.
(2) Az az orvos, aki
a) 1998. december 31-ig valamennyi, az (1) bekezdés b) pontja szerinti szakvizsgához szükséges, külön jogszabályban előírt szakmai gyakorlatot letöltötte és a szakvizsgára bejelentkezett, és
b) 1999. január 31-ig az ÁNTSZ megyei intézete részére az a) pont szerinti adatokat igazolta,
a foglalkozás-egészségügyi alapellátási tevékenységet folytathatja 1999. június 1-jéig.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon kívül foglalkozás-egészségügyi alapellátási tevékenységet végezhet - a szakképesítés megszerzéséhez külön jogszabályban előírt ideig - a foglalkozás-orvostan vagy üzemorvostan (a továbbiakban együtt: foglalkozás-orvostan) szakorvosjelölt, aki foglalkozás-orvostan szakorvos felügyelete mellett a heti törvényes munkaidő felét elérő munkaidőben dolgozik.
(4) A foglalkozás-orvostan szakorvos akkor láthatja el foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét, ha legalább tízéves foglalkozás-orvostan szakorvosként megszerzett gyakorlattal rendelkezik. Foglalkozás-orvostan szakorvos egyidejűleg legfeljebb három foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét láthatja el.
(5) A szolgálat a feladatainak ellátásához ápolót vesz igénybe. Foglalkozás-egészségügyi ápolói feladatokat ápoló (a képzés OKJ száma: 54 5012 01), diplomás ápoló, üzemi ápoló/foglalkozás-egészségügyi szakápoló láthat el.
(6) A (5) bekezdésben meghatározott képesítési előírás alól mentesül az az ápoló, aki 1999. január 1-jén
a) legalább 5 éves teljes munkaidejű üzemi ápolói munkakörben szerzett gyakorlattal rendelkezik, teljes munkaidőben foglalkozás-egészségügyi rendelésen dolgozik, és az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig legfeljebb 5 éve van hátra, vagy
b) általános ápolói, illetve általános asszisztensi végzettséggel rendelkezik, teljes munkaidőben foglalkozás-egészségügyi rendelésen dolgozik, és vállalja, hogy a foglalkozás-egészségügyi feladatok ellátásához előírt szakképesítést 2000. december 31-ig megszerzi, vagy
c) általános ápolói, illetve általános asszisztensi végzettséggel rendelkezik, teljes munkaidőben foglalkozás-egészségügyi rendelésen dolgozik, és a munkavégzésre irányuló szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy az üzemi ápolói (foglalkozás-egészségügyi szakápolói) szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított két éven belül, illetve a diplomás ápolói szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított hat éven belül megszerzi.
(7) A (6) bekezdés a) pontja alapján mentesített ápoló legfeljebb a rá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig folytathatja tevékenységét a mentesítés alapján.

4. § (1) A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi
a) a külön jogszabályban meghatározott munkaköri alkalmassági vizsgálatokat, és kezdeményezi az ehhez szükséges szakorvosi vizsgálatokat;
b) külön jogszabályban meghatározottak szerint a foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek kivizsgálását;
c) a munkavégzés egészségkárosító hatásainak vizsgálatát;
d) az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadást;
e) a munkavállalók munkakörülményeivel kapcsolatos felvilágosítást;
f) külön jogszabályban meghatározottak szerint az 1. alkalmassági csoportba tartozó közúti járművezetők egészségi alkalmassági vizsgálatát.
(2) A szolgálat közreműködik:
a) a munkahelyi veszélyforrások feltárásában;
b) foglalkozás-egészségügyi, -fiziológiai, -ergonómiai, -higiénés feladatok megoldásában;
c) az elsősegélynyújtás és a sürgős orvosi ellátás megszervezésében, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében;
d) a munkáltató katasztrófa-megelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában.
(3) A szolgálat igénybe veheti a mentőszolgálatot, a szolgálat orvosa járóbeteg-szakellátást nyújtó szakrendelésekre, illetve háziorvosi ellátásra utalhatja a munkavállalót, speciális kórházi ellátást igénylő foglalkozási megbetegedés, vagy annak gyanúja esetén pedig - sürgősséggel vagy előzetes helybiztosítás útján - a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ - Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet Fekvőbeteg-osztályára utalhatja a beteget.
(4) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak nem érintik a munkáltatónak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés megvalósításáért az Mvt.-ben meghatározott felelősségét.

5. § (1) A foglalkozás-egészségügyi szakellátás feladatai a székhelye szerinti megyében (fővárosban):
a) a munkaköri alkalmasság másodfokon történő elbírálására;
b) a kézilőfegyverek, lőszerek, gáz- és riasztófegyverek megszerzésével és tartásával kapcsolatos egészségi alkalmasság másodfokon történő elbírálása;
c) munkanélküliek beiskolázás előtti és munkaközvetítés előkészítése keretében történő szakmai alkalmassági vizsgálata;
d) közhasznú munka előkészítése érdekében a munkanélküli munkaköri alkalmassági vizsgálata;
e) szakellátás nyújtása foglalkozási megbetegedéssel vagy annak gyanújával beutaltak számára;
f) konzultatív tevékenység más szakterületek orvosai számára a foglalkozási megbetegedések köréből;
g) a munkahigiénés tanácsadás az alapszolgálat részére;
h) a megyei tisztifőorvos felkérésére közreműködés a foglalkozás-egészségügyi ellátás megszervezésében, valamint a megyei (fővárosi) foglalkozás-egészségügyi szakfőorvos irányításával az alapellátást nyújtó szolgálatok ellenőrzésében:
i) a szakképzést folytató intézmények tanulóinak és a felsőoktatási intézmények hallgatóinak külön jogszabály szerinti szakmai alkalmassági vizsgálata;
j) a megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkoztathatóságával kapcsolatos szakvéleményezés a munkaügyi központok számára.
(2) A foglalkozás-egészségügyi szakellátás, ha
a) közlekedési feltételek ezt indokolják, és
b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézetét erről megelőzőleg tájékoztatta, és
c) az érintett munkaügyi központ ezt kezdeményezi,
más megyei munkaügyi központja munkaügyi kirendeltségéhez tartozó településen lakó, az (1) bekezdés szerinti vizsgálatra küldött munkanélküli ellátására is köthet szerződést, nem a székhelye szerinti megyében (fővárosban) lévő munkaügyi központtal.

5/A. § A foglalkozás-egészségügyi szakellátás az 5. § (1) bekezdésének c), d) és j) pontjaiban foglalt - a telephelye szerinti településen kívüli - feladata ellátása érdekében szerződést köthet olyan foglalkozás-egészségügyi szolgálattal, amelynek az átvett feladatokat ellátó orvosa
a) üzemorvostan szakképesítéssel rendelkezik, és
b) a külön jogszabályban foglalt, a foglalkozás-egészségügyi szakellátás szakorvosára vonatkozó személyi minimumfeltételeknek megfelel,
ha a foglalkozás-egészségügyi szolgálat a foglalkozás-egészségügyi szakellátás tárgyi, gép-műszer, szakmai minimumfeltételeinek eleget tesz.

6. § A foglalkozás-egészségügyi központ felszerelését a foglalkozás-egészségügyi alapellátás a külön jogszabályban foglalt tárgyi és gép-műszer minimumfeltételeinek megfelelő felszerelésen túl, a nyújtott szolgáltatásnak megfelelően - a 2. számú melléklet figyelembevételével - kell biztosítani.

Értelmező rendelkezések

7. § E rendelet alkalmazásában
1. foglalkozás-egészségügyi szolgálat: olyan, elsősorban preventív szolgálatot jelent, amelynek feladata egyrészt a munkahelyi megterhelés (fizikai, szellemi, lelki) és a munkakörnyezeti kóroki tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai) felkutatása, folyamatos ellenőrzése; másrészt javaslattétel ezek egészséget nem károsító szinten tartásának módszereire; harmadrészt a munka adaptálása a munkavállalók képességeihez testi, szellemi és lelki egészségi állapotuknak megfelelően; negyedrészt a munkavállalók egészségének ellenőrzése munkájukkal kapcsolatban;
2. foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás: a foglalkozás-egészségügyi szolgálat által végzett egészségügyi szolgáltató tevékenység;
3. foglalkozás-egészségügyi központ: a foglalkozás-egészségügyi szolgálat multidisciplináris jellegét megjelenítő szervezeti forma. A központ személyzetének összetételét az ellátandó feladatok természete határozza meg. A foglalkozás-egészségügyi alapszolgálat személyzete mellett elsősorban munkahigiénikus, munkapszichológus, ergonómiai szakember (mérnök, pszichológus, e területre specializálódott szakorvos) foglalkoztatása lehet indokolt;
4. egészségkárosító kockázat: valamely munkakörnyezetből, munkavégzésből származó egészségkárosodás bekövetkezésének valószínűsége;
5. foglalkozás-egészségi osztály: a tevékenységek egészségkárosító kockázatok alapján történő besorolása;
6. munkahigiéne: a munkakörnyezeti egészségi veszélyek előrelátásának, felismerésének, értékelésének és kezelésének tudománya, melynek célja a munkát végzők egészségének és jól-létének védelme, általában a közösség megóvása;
7. munkahigiénés vizsgálatok: a munkakörnyezetben lévő kóroki (fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális) tényezők feltárására, szintjének, továbbá a végzett munkából és a munkakörnyezet hatásaiból adódó megterhelés mennyiségi meghatározására alkalmas eljárások; továbbá olyan vizsgálatok, amelyek eredményeként javaslat tehető a munkából és a munkakörnyezetből származó egészségkárosító kockázatok kezelésére (csökkentésére);
8. szakképzést folytató intézmény: a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 2. §-ának hatálya alá tartozó intézmény.

8. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba; ezzel egyidejűleg az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet 12-16. §-a, valamint az üzemi egészségügyi ellátásról szóló 22/1979. (Eü. K. 15.) EüM utasítás a hatályát veszti.

(hatályosság dátuma 2001. december 1.)




Melléklet
Nyomtatható forma