Az autogén tréning gyakorlata PSZICHOLÓGIAI SZAKKIFEJEZÉSEK  
  Tartalomjegyzék Tárgymutató  

4. Gyakorlati rész: A jobb- vagy balkezesség megállapítása; A nyugalmi tónus;  
A visszaváltás

A jobb- vagy balkezesség megállapítása

"A jobb (bal) karom elnehezedik, nehéz".

(A magyar gyakorlatban ez a szabályozó mondat így szól: "A jobb (bal) karom elnehezedik, nehéz." (második (melegedési) gyakorlatban már egyszerűen: "A jobb (bal) karom egészen nehéz.").

Az autogén tréning az izomgyakorlattal kezdődik, mivel az izommozgás magától az embertől függ, és általában közvetlenül a rendelkezésre áll. Alapelv, hogy testünknek egy behatárolt részére koncentráljunk, méghozzá arra részre, amely az Énhez a legközelebb áll, más szóval: amelyhez a legközvetlenebb az összeköttetés, vagyis amelyhez a "legrövidebb a vezeték" (egy páciens kifejezése). Ez jobbkezeseknél a jobb kar, balkezeseknél a bal.
A tapasztalt gyakorlatvezető már az ingakísérlet alatt át tudja tekinteni, ki jobb-, ill. balkezes a csoportban, aszerint, hogy ki melyik kezébe veszi az ingát. Gyakran a "rejtett balkezesek" azok, akik nem tudják melyik kezüket használják. Én itt úgy szoktam eljárni, hogy nem nevezem meg közelebbről, melyik karunkkal végezzük "a kar nagyon nehéz" című gyakorlatot. Ezek után az a karunk, amelyikben a nehézséget érezzük, az a domináló oldalunk. Ezzel a karral végezzük a további gyakorlatokat. Más szavakkal: a gyakorló itt egy kérdést tett fel tudatalattijának, és választ kapott.
Ezen a ponton felkérem a gyakorlókat, emeljék fel a karjukat, tehát feszítsék meg, majd ezután eresszék le, tehát lazítsák el. Ez éppoly egyszerű, mint amilyen hasznos demonstráció: a kar súlyosan nyugszik a karfán.

A nyugalmi tónus

"Teljesen nyugodt vagyok."

Ha az ember akarattal törekszik a nyugalomra, gyakran éppen az ellenkezőjét éri el: inkább nyugtalanná és görcsössé válik. Ugyanez érvényes az elaludni akarásra is: a célirányos aktív gondolkodás fokozott aktivitása megakadályozza a belső, passzív befogadó tartást, amely pedig az alvásba való átmenet elengedhetetlen előfeltétele.
Az autogén tréning olyan módszer, amellyel kerülő úton juthatunk el legjobban a célunkhoz.
Egyik jelentős cél a belső nyugalom, amelyet a nehéz kar és a többi gyakorlat kerülő útján érhetünk el.
Az egész autogén tréning célja tehát a belső nyugalom. Mint "gyakorlatot" nem szabad azonban félreérteni, és nem is parancs, amit a gyakorló saját magának ad. Ez ráhangolódás egy érzéstónusra, ami a gyakorlatok során később "magából" a gyakorlóból indul ki. "A nyugalmi tónus lényege az az atmoszféra, amelyre ráhangolódunk." (Hoffmann)
Ezen a ponton főleg a kezdők számára fontos a nyugalmi élmény szükséges előfeltételeit biztosítani: a tudatosan laza leülés vagy lefekvés a testi korlátok és gátak egy részét leépíti és megkönnyíti a csökkentett tudati állapot felé való haladást. További fontos "segítség" a "belső koncentrálás" (J. H. Schultz), tehát a zavaró külső behatások eltávolítása és a belvilág felé való fordulás, amennyire ez tudatos szinten lehetséges.
Egy öt vagy hat hónapos terhes nő, aki a közelgő szülésre való tekintettel vett részt a tanfolyamon, a gyakorlatok néhány hete után magához jobban illő formulát talált: "Teljesen nyugodtak vagyunk". Az autogén tréning következtében átélte a valódi és egészen sajátságos "Mi"-kötődést, amely az anya és még meg nem született gyermeke közt jött létre.

A visszaváltás

Az első közös gyakorlat előtt még szükség van arra, hogy a csoportot felvilágosítsuk egy igen fontos dologról: az ún. visszaváltásról. Ez fejezi be a gyakorlatot, és a pontos kivitelezése éppolyan jelentős, mint a bevezetés, vagyis az, ahogyan az autogén tréningbe belemerülünk.
A tréning úgymond két vágányon zajlik: egyrészt a testi szférában (nehézségérzés), másrészt a lelkiben (nyugalom). A gyakorlónak az ellazult oldottság állapotából és a süllyedt tudatállapot szintjéből vissza kell jutni abba az állapotba, mikor izomzata, végtagjai és öntudata ismét a normális módon működik. Ennek mindig a következő utat kell követnie:

1. karunkat megfeszítjük,
2. mélyet sóhajtunk,
3. szemünket kinyitjuk.

  • Ad 1. Kezünket szorítsuk olyan erősen ökölbe, hogy ujjperceink kifehéredjenek. Mindkét alkarunkat lendületesen és erőteljesen hajtsuk a felkarunkig. Ezt a mozgást ne úgy végezzük, mint egy kemény, görcsös gimnasztikai gyakorlatot, hanem legyen olyan visszatérés a feszes állapotba, melyet kedvteléssel élünk át.
  • Ad 2. Két-háromszori mély be- és kilégzés útján a tüdő több oxigénhez jut. Néhány ülés után a résztvevők megtalálják saját, egyéni visszaváltási ritmusukat, amelynek során belégzéskor karjukat hajlítják, kilégzéskor kiegyenesítik.
  • Ad 3. Mindezek után szemünket újra kinyitjuk, mivel az egész gyakorlás alatt zárva volt. A szemek lehunyása az optikai benyomások kizárását szolgálja. Segít a gyakorlónak a befelé fordulásban.
    Nagyon igaza volt Barolin-nak, aki kifejezetten fontos terápiás értékre utalt, amikor az energikus visszaváltást említette, és főleg azokkal a betegekkel kapcsolatban, akiknek alacsony a vérnyomásuk, ezért reggelenként kimerülten ébrednek és nehezen tudnak az ágyból felkelni. Éppen ezekre az emberekre gyakorol kedvező dinamizáló és aktiváló hatást az energikus visszaváltás… A felállás is könnyebben sikerül.
előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü