Orvosi szógyűjtemény
Babalexikon*A,Á*
 
A,Á B C,CS D E,É F G,GY H I,Í J K L,LY M N,NY O,Ó Ö,Ő P Q R S,SZ T,TY U,Ú Ü,Ű V,W X Y Z,ZS
   
* Forduljon orvoshoz!

A-vitamin

Zsírban oldódó vitamin, elsősorban halmájolajban, vajban, tojássárgájában, tejben fordul elő; előanyaga a karotin, mely a legtöbb főzelékben és gyümölcsben jelen van (sárgarépa, spenót, saláta, cékla, kelbimbó stb.). A növekedéshez, a sejtanyagcseréhez, a hámsejtek működéséhez és a látásban nagy szerepet játszó látóbíbor felépítéséhez elengedhetetlen.
Az átlagos egészséges étrend kellő mennyiségben tartalmazza, ezért hiánybetegség a mi körülményeink között nemigen fordul elő. Tartós zsírmentes táplálkozás esetén azonban számíthatunk rá.
A hiányállapot a bőr nyálkahártyák ellenálló képességének csökkenésében, a szem szaruhártyájának megbetegedésében és ún. farkasvakságban (= szürkületi vakság) nyilvánul meg.
Ad libitum táplálás A csecsemő kívánságához igazodó időrendben, "szabad menetrend" szerint történő táplálás, amikor a kötetlenség az egyes étkezések alkalmával elfogyasztott mennyiségekre is vonatkozik. Ennek értelmében a csecsemőt addig hagyják táplálkozni, amíg magától abba nem hagyja – nyilván jóllakottan. (Jóllakott csecsemőben a kereső reflexet nem lehet kiváltani!) Az ad libitum (a csecsemő kívánságának, kedvének megfelelő) táplálás harcos terjesztői szerint az időpontot is a csecsemő határozza meg - ennek értelmében a sírás mindig az éhség jeleként értelmezendő.
Az ily módon táplált csecsemők gondos megfigyelése alapján kiderült, hogy sem a napi mennyiség, sem pedig az egyes étkezések közti időtartam tekintetében alig lehet különbséget találni a kötetlen és az előírásokat követő módszerrel táplált csecsemők között.
Az eljárás nem új, a szopás folyamán a csecsemő ugyanis elkerülhetetlenül maga szabja meg tápláléka mennyiségét, mégis csak megfelelő tapasztalattal valósítható meg az elgondolás baj okozása nélkül.
Nem minden baba esetében lehet az ad libitum táplálást ajánlani. Az így táplált csecsemő nehezebben áll be a szabályos étkezésekre, különösen pedig az éjszakai szünet alakul ki nehezebben és lassabban. Néha még a súlygörbe is gyatra fejlődést mutat. A táplálási módszer magán viseli a tekintélymentes nevelés jegyeit. Ad libitum táplálás esetén a nevelés alapelvét, a rendszerességet mindenesetre feladjuk.
Ágybetét Legjobb az a fajta, melynek vízhatlan huzatja megakadályozza az ágybetét beázását. Az ilyen ágybetét könnyen lemosható és fertőtleníthető.
Agyhártyagyulladás Az agyvelőt és gerincvelőt beborító agyhártyák gyulladása, latinul meningitis.
Az agyhártyák közt elhelyezkedő folyadék, az agyvíz (liquor) fehérvérsejteket tartalmaz, néha a kórokozót is ki lehet mutatni benne. A gerinccsapolással nyert folyadékból mikroszkóppal lehet ezeket kimutatni, a kórokozót ezenfelül ki is lehet tenyészteni. Mindez nagyon fontos a korai felismerés és a választandó kezelés, így a gyógyulás szempontjából; a célzott kezelést természetesen kórházban kell végezni.*
Újszülöttben viszonylag ritka, tünetei nem olyan jellegzetesek, mint később, ezért nehezebb is felismerni. A nagyobb gyermekben fejfájás, tarkómerevség, magas láz, hányás, hidegrázás, tudatzavar lép fel. Csecsemőben ezenfelül a kutacs elődomborodik, feszül.
A korai felismerés és kezelés (antibiotikumok) döntő fontosságú az életben maradás és a gyógyulás szempontjából. A baj felismeréséhez elengedhetetlen az agyvíz vizsgálata, melyet a legkisebb gyanú esetén is elvégzendő gerinccsapolással nyernek.*
Az esetleg feleslegesen végzett gerinccsapolásnak soha sincs kedvezőtlen következménye.
Ágykellékek A gyermekágy könnyen kezelhető és tisztán tartható legyen. Minden alkotóelemének cserélhetőnek és könnyen hozzáférhetőnek kell lennie.
Az ágybetétre (melyet nagy gondossággal kell kiválasztani) lepedőt terítünk úgy, hogy körös-körül alája lehessen tűrni. Az ágybetét megóvása végett helyes előbb gumilepedővel fedni az ágybetétet, a gumilepedő fölé nedvszívó lepedőt lehet helyezni.
Párnát ne tegyünk a gyermekágyba, ha teszünk, elegendő egy töltetlen párnahuzat. A bukás miatti átnedvesedés ellen a fej alá helyezett pelenka vagy egyéb nedvszívó réteg kellő védelmet nyújt.
Takaróként leginkább a vékony gyapjú- vagy steppelt takaró válik be, takaróhuzattal borítjuk, a huzat négy sarkára kötőt varrhatunk, ezekkel az ágy rácsához rögzíthető a takaró, ha a gyermek sokat izeg-mozog.
Tollas ágyneműt ne használjunk, a tollat nehéz igazán tisztán tartani. Ezenfelül tollas takaró használata esetén a szobában nem volna szabad 18-19 C-nál melegebbnek lennie. Tolldunnát legfeljebb télen, kifejezetten hűvös hálószobában alkalmazzunk.
Ágytakaró Csecsemő vagy kisgyermek ágyában könnyű gyapjútakarót használjunk, mosható, kifőzhető huzattal.
Vannak, akik újszülött vagy fiatal csecsemő esetében előnyben részesíthetik a kisméretű, vékony pehelytakarót. Igazi tollágyneműt ne használjunk.
Az állandó elcsúszkálás megakadályozása céljából a huzat négy sarkára kötőt lehet varrni, ezekkel a takaró az ágy rácsához rögzíthető (lásd ábra), sokan használnak rugdalódzó takarót vagy hálózsákot is.
Agyvérzés, újszülöttkori Az agyállományban, az agykamrákban vagy az agyhártyák közt bekövetkező vérzés a szülés okozta mechanikus sérülés, gyakrabban oxigénhiány vagy vérnyomáscsökkenés következménye. Gyakoribb elhúzódó, nehéz szülés kapcsán, még gyakoribb éretlen újszülöttekben (koraszülött).
Közvetett jelekből lehet rá következtetni, ilyen pl. a szabálytalan légzés vagy légzésleállás, a gyenge szopás, az izomzat petyhüdtsége, rángások, görcsrohamok, a kutacs elődomborodása és feszessége. Ezek a jelek nyomban a szülés után az első órákban vagy napokban egyaránt megjelenhetnek. Ma már pontosan tudunk tájékozódni a koponya ultrahangos vizsgálatának segítségével.*
Némelyik agyvérzett csecsemőben később súlyos funkcionális következmények alakulnak ki, ilyen az értelmi vagy a mozgásfejlődés zavara.
Ajakápolás Külön ajakápolásra a gyermekeknek nincs szüksége. Vannak azonban alkalmak, amikor gondot kell fordítani az ajkak állapotára: ilyen a láz vagy hasmenés, amikor az ajkak erősen kiszáradnak és könnyen bereped, kisebesedik a bőr. Erős verőfényben (hegyek, vízpart), szélben is károsodhat az ajak, ha nem kenjük valamilyen zsíros krémmel, esetleg glicerinnel.
Ajakhasadék Korábban nyúlszájnak hívták a felsőajak egy- vagy kétoldali, veleszületett hasadékát. A hasadék az ajakpírtól halad felfelé az orrlyukig, gyakran jár együtt a fogléc hasadékával és/vagy a szájpadéval is. Az ajakhasadék megakadályozza az ajkak összezárását, a csecsemő nem mindig tud szívóhatást kifejteni, akár szopási képtelenséghez is vezethet ez a helyzet. A cumisüvegből néha meglepően gyorsan megtanulnak inni, kivált, ha kezdetben türelemmel próbálkozunk.
Kezelése korai műtét, az eredmény legtöbbször nagyon kielégítő mind kozmetikai, mind pedig funkcionális szempontból. A műtét időpontját az ezzel foglalkozó orvoscsoport állapítja meg, legtöbbször az első hónapokban végzik el.*
Ha egyéb hasadék is fennáll, az ajakhasadékot műtik meg előbb, a többi helyreállító műtétet pedig később esetleg több lépcsőben.
Alacsony testhőmérséklet A testhőmérséklet lényegesen elmarad az átlagos 36,8 °C-tól. Hideg környezetben még a felnőtt is előbb-utóbb eljut hőszabályozásának korlátaihoz és lehűl; ez kellő öltözet híján sokkal könnyebben következik be az újszülöttben, a koraszülöttben pedig még hamarabb, ha nem gondoskodunk kellő hőszigetelésről. A lehűlés az agyi hőszabályozóközpont zavarát is jelezheti.
Fontos tehát az újszülött és a fiatal csecsemő lehűlés elleni kellő védelme. A nagy igyekezetben azonban nem szabad a ló másik oldalára átesni.
A csecsemő a túlöltöztetést és a túlmelegítést is kevésbé bírja, mint a nagyobb gyermek vagy a felnőtt.
Ha az újszülött mégis lehűl, kellő óvatossággal, szakszerű körülmények közt kell fölmelegíteni.
Állandó táplálék Olyan táplálék, amely az egészséges csecsemő gyarapodásához szükséges valamennyi alkotóelemet a megfelelő arányban tartalmazza és ezért hosszú távon is eredményesen alkalmazható. Minden diétás kezelés végcélja az állandó táplálék adására való rátérés. Például hasmenés esetén először teát adunk, majd nyákfőzeteket és sárgarépát, ezután fokozatosan gyógytápszert építünk be, erről térünk át végül az állandó táplálékra. Gyógytáplálékot rendszerint nem szoktunk tartósan alkalmazni.
Állás Az emberi lény egyedüli sajátsága az állandó függőleges testtartás és a két lábon való járás. A veleszületett képesség a csecsemőkor folyamán valósul meg a megfelelő agyterületek érése következtében.
Az első hetekben az újszülött izomzatának olyan a tónusa, hogy lábra állítva nem csuklik össze, ennek nincs köze az állás későbbi képességéhez.
Az agyi fejlődés a 4-5. hónapra jut el addig, hogy a lábra állított csecsemő a talajra támaszkodik lábával. Ha az idősebb csecsemőnek alkalma van a kapaszkodásra, körülbelül 7-8 hónapos korában jön rá arra, hogy kezével az ágy rácsába kapaszkodva fel tudja húzni magát álló helyzetbe. Ha már szilárdan áll megkapaszkodva, hamarosan megkísérli az első kis lépéseket, ez a járás első eleme. A kapaszkodás nélküli állás képessége magától alakul ki, gyermekenként igen különböző időben, ezt nem érdemes a felnőttnek erőltetnie, semmivel sem tudja a folyamatot siettetni. Az egészséges gyermek megtanul egyedül, támaszkodás nélkül állni, ha már lábra állt.
Túltáplált vagy kevéssé mozgékony gyermekek általában később állnak meg teljesen saját lábukon, mint a vékony, mozgékony fajtájúak.
A felállási kísérletek első sikere után a csecsemő sajátos nehézséggel néz szembe egy ideig: felállni már tud, visszaereszkedni még nem. Vagy visszapottyan, aminek kimenetele bizonytalan, vagy éktelen sírásba kezd, amikor megunta az állást. Ha édesanyja visszaülteti, nagyon hamar elfelejti félelmét és újra csak felkapaszkodik a rácsba csimpaszkodva. Néhány hét alatt rájön arra, hogy kell óvatosan visszaereszkedni először kézre, aztán a popsit a talajra zökkenteni. Ne féltsük túlságosan, puhára esik!
Ha az első év végéig a csecsemő nem áll fel és még kísérletet sem tesz erre, kórosnak kell tekinteni a mozgásfejlődést, az okot pedig mihamarabb tisztázni, orvoshoz kell tehát fordulni.*
Almaétrend Nyers, üvegreszelőn finomra szétdörzsölt vagy finom szitán átnyomott alma minden életkorban a leghatékonyabb és egyúttal legkíméletesebb ellenszere a hasmenésnek. Még fiatal csecsemőnek is lehet adni cumisüvegből ún. almaleves formájában.
Almaleves elkészítése: az érett, nyers almát meghámozzuk, a magot és magházat eltávolítjuk, üvegreszelőn eldörzsöljük. 100 g almapempőhöz 50 g teát és 50 g vizet adunk (0,5 g konyhasót számítva 50 ml vízre), jól elkeverjük, az orvos rendelése szerint cukorral (5 %) vagy édesítőszerrel édesítjük. A folyadékot etetés előtt az üveggel együtt vízfürdőben óvatosan testmelegre melegítjük; legyen a szopóka nyílása kellően tág. Ha az alma már nem eléggé leves, 50 g almapépet 150 g hígító folyadékkal keverünk össze.
Idősebb csecsemőnek vagy kisgyermeknek hígítatlanul kanállal adhatjuk az almapempőt; egy csipetnyi sót tehetünk hozzá.
Speciális étel a nyers reszelt almából készülő almatej.
Néhány gyári gyógytápszernek is a nyers alma az alapanyaga.
Minden almaételt az elkészítés után azonnal el kell fogyasztani. A reszelés folyamán kialakuló ismert barnulást néhány csepp citrom hozzácsöppentésével meg lehet akadályozni.
Alma-tej A felestej speciális fajtája, nyers almával készül, hasmenés ellen használjuk.
Elkészítése: 100 g frissen forralt, majd lehűtött színtejet 100 g frissen készült almareszelékkel keverünk össze, 10 % (kb. másfél-két teáskanál) cukrot teszünk hozzá. A felhasznált alma legyen érett. Megmossuk, meghámozzuk, almareszelőn lereszeljük vagy finom szitán nyomjuk át. 10-15 g vajas rántás hozzáadásával energiatartalma emelhető. Akár állandó táplálásra is alkalmas. Lisztet 6 hónapos kor előtt semmiképpen se adjunk. Az almalevest közvetlenül felhasználás előtt kell elkészíteni.
Álszékrekedés anyatejes csecsemőben Pseudoobstipatio; a kizárólag anyatejjel táplálkozó csecsemő csak 3-4 naponként ürít székletet. Ez nem valódi székrekedés. Az erre csak emlékeztető jelenség valószínűleg abból adódik, hogy az anyatejet a csecsemő kiválóan hasznosítja és nem sok salakanyag marad belőle székletképzésre. Az álszékrekedés semmiképpen sem betegség.
Ha felmerül a kérdés, hogy nem azért kevés-e a csecsemő széklete, mert kevés a tápláléka, próbaszopást lehet végezni az aggodalmak eloszlatására. Az ilyen csecsemőnél a gyümölcslé adását a különben ajánlott 4 hónapos kornál előbb is meg lehet kezdeni a rostbevitel fokozása érdekében; de legjobb az állapotnak semmi jelentőséget sem tulajdonítani.
Alvási testhelyzet Az ember alvás közben felvett testhelyzete függ korától, neveltetéséből eredő szokásaitól, egyéniségétől és lazító képességétől.
A fiatal csecsemő még nem tud átfordulni, ezért abban a testhelyzetben alszik, amelyben letették, azaz legtöbbször hanyatt vagy oldalt. Az egészséges csecsemő karját feltartja alvás közben, tenyere fölfelé, keze ökölben.
Ha a fiatal csecsemőt állandóan hason vagy oldalán fekve altatjuk, arra kell ügyelnünk, hogy az ágy ne legyen puha és süppedős, párna ne legyen a feje alatt, különben légzése akadályozott lehet.
Amikor a csecsemő már maga is képes álmában testhelyzetén változtatni, ugyanúgy kezd viselkedni, mint a felnőtt: egyetlen éjszaka is sokszor megváltoztatja testhelyzetét és testtartását.
Nem egy csecsemő és kisgyermek szeret hason, de felhúzott lábakkal aludni. Semmi ok nem szól ez ellen az alvási testhelyzet ellen. Kevésbé kívánatos, hogy a gyermek lerúgja magáról a takarót és aztán ráfeküdjön, vagy hogy az ágy egyik sarkában összekuporodva aludjék; hiszen ez a lehűlés veszélyével jár. Ilyen nyugtalan csecsemőt legjobb hálózsákban altatni, kisgyermek esetében rögzítőhevedert használhatunk. A hálózsák különösen télen alkalmas hálóruha. A legtöbb kisgyermeket elalvás után, az első mély álomban, óvatosan a kívánatos helyzetbe lehet hozni és vékony gyapjútakaróval letakarni.
Sokszor épp az könnyíti meg a gyermek elalvását, ha megszokott testhelyzetét veszi fel.
Alvásigény Mint minden magatartásforma, a kor előrehaladtával az alvás is fejlődésen megy keresztül. Az alvásigény – újszülöttkortól a késő öregségig – az átlagot tekintve állandóan csökken. A fejlődési folyamat sebességétől függ, hogy az 1, 3 vagy 6 hónapos csecsemő átalussza-e az éjszakát. Az egész napi alvásmennyiség napszak szerinti megoszlása nagyon nagy egyéni változatosságot mutat. Az alvásigényt az egyén sajátos vonásának kell tekinteni.
A napi teljes alvásidő már nem változik annyit napról napra; inkább az egyénre jellemző, de az ezen belül elég állandó tulajdonság. Ugyanaz a gyerek kevesebbet alszik nappal, ha előtte való éjszaka sokat aludt és fordítva.
Az újszülött már az első napokban sem alvással tölti az egész időt, mint ahogy azt sokan gondolják; valójában a nap jelentékeny részében, 30-40 %-ában valamivel éberebb állapotban van, mint egyébként: az ébrenlét szakaszai azonban rövidek, nem képeznek egybefüggő éber időszakokat.
Az újszülött napi alvásigénye nem több, mint 16 óra. Inkább az éhség és az érintés ébreszti fel, mint a fény- vagy hangingerek.
Idősebb csecsemő alvásigénye 14 óra, a napszaki ritmus ilyenkor már kifejlődött, de még nem egészen stabil. Csak a második életév elejétől kezdve válik teljesen állandóvá a nappalok és éjszakák ritmusa: az alvás majdnem teljesen az éjszakára, az ébrenlét pedig a nappalra korlátozódik. Csak délben marad kisgyermekben kifejezett az alvásigény.
A kisgyermek álmát külső ingerek alig zavarják. 2 és 6 éves kor közötti a napi alvásigény 13 óráról fokozatosan 11 órára csökken. A csökkenés elsősorban a déli alvás elhagyásában mutatkozik meg. A kisgyermek roppant éber a kora reggeli órákban, este azonban már korán, 19 óra körül elálmosodik, rendesen ellenálhatatlan kívánságot érez az alvás iránt. Ha kisgyermeket napközben is húzza az ágy vagy reggel nem akar felkelni, valószínű, hogy beteg.
Iskolás korú gyermek alvásigénye 9 óra, ifjúé 8, a felnőtteké pedig 7-8 óra.
A fenti átlagos értékektől is mindkét irányban lehetnek eltérések anélkül, hogy a gyermeknek valami baja volna.
Sok kisgyermekben az elalvás az étkezés és a lefektetés idejének pontos betartásától függ; a belső óra még nem működik tökéletesen. Hamar kialakulhatnak a néha bizarr elalvási ceremóniák.
Alvászavarok Általában kimondhatjuk, hogy az még nem alvászavar, ha a gyermek hébe-hóba éjjel felébred; ez a normális emberi alváshoz hozzátartozik. A valódi alvászavar arról ismerhető fel, hogy az éjszakai felébredést sírás, felkelés vagy a családtagok felkeltése kíséri.
Az alvászavar a csecsemő- és kisgyermekkor leggyakoribb magatartászavara, az ilyen korban a gyermekek legalább 10-20 %-ában fordul elő, az érintettek fele pedig súlyos alvászavarban szenved. Az alvászavar megítélésekor figyelembe kell venni a gyermek addigi alvási szokásait és szüleinek a gyermek alvásigényéről alkotott elképzeléseit.
Többféle alvászavart ismerünk, nagyjából három csoportba oszthatjuk őket: az elalvás, az átalvás és az ébredés zavaraira (ábra).
Ha az addig jól és eleget alvó gyermekben hirtelen jelentkezik alvászavar, gyakran heveny testi okok fedezhetők fel mögötte (kezdődő lázas betegség középfülgyulladás húgyúti fertőzés, a bőr fájdalmas elváltozásai, néha fogzás, vagy egyszerűen éhség). Ilyenkor általában el- vagy átalvási zavar jön létre. A legtöbb átalvási zavar mélyebb oka azonban nem szokott kiderülni.

 
A különböző alvászavarok a normális alvástól eltérnek az alvás mélysége, de főképpen tartama tekintetében: a tartam megrövidül az elalvási és ébredési zavarokban, az átalvási zavarokban az alvást több éber szakasz zavarja meg

Az egészséges idegzetű, átlagos gyermek álmát nehéz valamivel is megzavarni, ellentétben az érzékeny, könnyen ingerelhető gyermekkel. Azt lehetne mondani, hogy rossz alvónak születik az ember; a rosszul alvó gyermekek szülei közt is sok rossz alvót találunk.
Az elalvási nehézségek legnagyobb hányada az elalvási ceremónia feltételeiben beállott zavarra vezethető vissza; az ilyen gyermek este akár órákig nem tud elaludni, bár egyáltalán nem beteg. Kétségtelen azonban, hogy a környezete elalvási szokásainak túlzott figyelmet szentel. Ilyenkor feltétlenül felül kell vizsgálni az elalvás körülményeit és azokon lehetőleg ésszerűen változtatni.
A már említett átalvási zavarok az éjszaka második felében szoktak jelentkezni, amikor a mély álom már elmúlt és az álom amúgy is felületesebbé válik.
Egyes gyermekeknek minden ok nélkül lehet éjszakánként teljesen éber időszaka („vidám álmatlanság”), játszani akarnak, unják, hogy nem foglalkozik velük senki. Néha az egész családot képesek ébren tartani és ezzel éjszakai pihenésüket alaposan elrontani. Ha az első alkalmakkor megkapják, amit kívánnak, hamar rosszabbra fordul és állandósul a helyzet. Sok éjszaka felébredő gyermek keres menedéket szülei ágyában. Ha a szülőket ez nem zavarja, a gyerekre nézve nem hátrányos ez a szokás. Nem kevés országban (még európaiban is, pl. Svédországban) a csecsemők és kisgyermekek többsége szüleivel alszik. Fel is merül a kérdés, vajon nem kívánunk-e a kisgyermektől túl sokat, amikor arra kényszerítjük, aludjék egyedül.
Ha a szülőket zavarja a gyermek éjszakai jelenléte vagy szilárd nevelési elveik vannak, a gyermek magatartásának megváltoztatására kell törekedniük. Tisztában kell azonban lenniük, hogy csak hosszú távon lehet sikert elérni. Néha átmeneti megoldásként mindkét fél számára elfogadható, ha a gyermek a szülők ágya mellett külön matracon alszik.
Az ébredési zavarok a legérthetőbbek: a kisgyermek természetes állapota a korán kelés. Ha a kisgyermek következetesen nagyon korán ébred fel és felkelti szüleit is, meg lehet kísérelni valamivel később lefektetni; legtöbbször azonban meg kell alkudniuk a felnőtteknek azzal a gondolattal, hogy napjuk a kialudt kisgyermek társaságával kezdődik.
A szakemberek abban teljesen egyetértenek, hogy a gyermekkori alvászavarokat csak egész kivételes esetekben szabad gyógyszeresen kezelni. Ennek indoka nem utolsósorban az a megfigyelés, hogy a gyermek alvászavara gyógyszerek bevetése nélkül is leküzdhető, ha a gyermek alvási magatartását megismerik és a gyermekkel szemben alvás dolgában támasztott igényeiket a szülők felülvizsgálják. A szülők saját maguk számára is tisztázhatják a helyzetet úgy, hogy 1-2 héten keresztül pontos naplót vezetnek a gyermek alvási magatartásáról. A tapasztalat azt mutatja, hogy a napló összeállítása után az esetek harmadában a szülők maguk képesek megoldani a nehézségeket. A napló vezetése megköveteli és lehetővé teszi, hogy a szülők a gyermeket jobban megfigyeljék; sok szülő ilyenkor néz először szembe azzal, hogy mekkora is valójában a gyermek alvásigénye, saját nevelési módszerük és beállítottságuk változhat meg (gyógyul meg?), mást várnak el a gyermektől, mint korábban.
Az alvásnapló a tanácsadó és kezelőorvos számára is nagyon tanulságos és hasznos lehet, sokkal jobban meg tudja ítélni a család belső életét.*
Antibiotikumok Számos gyógyszer tartozik ebbe a csoportba, amelyek képesek arra, hogy a kórokozókat elöljék vagy növekedésükben annyira gátolják, hogy a szervezet úrrá tud lenni rajtuk. Egy részüket kezdetben természetes gombákból, elsősorban penészgombákból állították elő, ezeknek kémiai szerkezetét később tisztázták és magukat vagy mesterséges származékaikat ma már szintetikus úton is elő lehet állítani. Máig is legismertebb az első antibiotikum, a penicillin.
Antibiotikumot csak orvos utasítására volna szabad alkalmazni. Csak így érhető el az, hogy a legalkalmasabb szert a lehető legkevesebb mellékhatással alkalmazzuk.*
Anya-gyermek kapcsolat A természetes kölcsönös kapcsolat és kötődés az édesanya és gyermeke között, ami annál szorosabb és erőteljesebb, minél kisebb és kiszolgáltatottabb a gyermek. A legszorosabb a gyermekvárás ideje alatt. A kapcsolat aztán fokozatosan lazul, végül a gyermek felnő és másfajta kapcsolat alakul ki. A kapcsolatnak van öntudatlan, ösztönös, illetve tudatos, szokásokon és a nevelésen alapuló eleme, a kettő együtt szoros egymáshoz tartozás érzését hozza létre. A kapcsolat a csecsemő számára nemcsak rendszeres táplálást és gondozást jelent, hanem számos lelki és szellemi képesség fejlesztésének forrása, ilyenek a lelki értékek, a nyelv, a társadalomba való beilleszkedés, a gyakorlati tapasztalatok stb.
Az édesanya és a gyermek közti kapcsolatot ésszerűen és célirányosan változó intenzitással működő jelzések és veleszületett magatartásformák szabályozzák. Ez a szabályozás nagyrészt öntudatlanul valósul meg, bizonyos fokig kikerülhetetlenül. Pl. gyermeke sírása az anyában szinte leküzdhetetlen kényszert ébreszt, hogy a kicsihez siessen, fölvegye, megvigasztalja, megnyugtassa. A babában pedig mindez elégedettséget vált ki. A csecsemő sírása és fájdalmas kiáltozása a legerősebb ingert jelentő jelzés.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a fiatal csecsemő a legszakszerűbb ápolás és táplálás mellett is hiányt szenved lelki és szellemi fejlődése terén, ha hiányzik az egészséges anya-gyermek kapcsolat; általában nagyon fontos, hogy a gyermek az első éveket saját környezetében, „gyermekszobájában” töltse el és lehetőleg mindig ugyanaz a valaki vigyázzon rá, táplálja, gondozza és nevelje. Talán itt látni a legvilágosabban az embertárs kedvező hatását a nevelhetőség kifejlődésére. Ez a képesség a későbbi felnőtt életében boldogságnak és megelégedettségének záloga.
Hiba csúszhat a kapcsolatba, ha az anya nem fordít kellő figyelmet és szeretetet a gyermekre, vagy ha éppen ellenkezőleg a túlzott féltés pusztító magatartását tanúsítja.
Anyai érzés A gyermek szeretetteljes gondozására irányuló anyai ösztön kétségtelenül veleszületett és hasznos hajtóerő. Az anyaság legfontosabb tényezője, de különböző nőkben nagyon változó mértékben érvényesül.
A gyakorlatból tudjuk, hogy az anyai érzés túlhajtása és megcsappanása egyaránt súlyos zavarokat okoz a gyermek magatartásában és nevelésében. A túlzásba vitt aggodalmaskodásban megnyilvánuló anyai érzés megakadályozhatja az ésszerű, a gyermek számára bizonyos fokig kellemetlen eljárások elvégzését: az ilyen anya nem oltatja be a gyerekét, nem edzi meg, nem fegyelmezi. A lágyszívűség abban is megnyilvánulhat, hogy éjjel a legkisebb nyikkanásra odarohan.
Mint a nevelés területén mindenhol, itt is az arany középút meglelése a legnehezebb. A jó nevelés szeretet, következetesség, szigor és engedékenység helyes keveréke.
Anyajegy 2-5 mm átmérőjű, májbarna, éles szélű folt, mely egyedül található, vagy a testen szanaszét szórva sokadmagával fordul elő.
Az anyajegy általában ártalmatlan szépséghiba, nem mutat gyors növekedésre hajlamot. Ha valamelyik gyors növekedésnek indulna, forduljunk orvoshoz.*
Anyajegy, halvány A tarkótájon, a hajhatár alatt, a homlok középvonalában és a felső szemhéjakon az újszülöttkorban igen gyakran (az újszülöttek 60 %-ában!) látni szabálytalan alakú, határozatlan szélű világospiros foltokat; az állapot teljesen ártalmatlan, később a csecsemő bőrének életév végéig minden bizonnyal eltűnik. A tarkón néha tartósan megmaradnak ezek az anyajegyek, de nem nagyon látszanak, mert még a rövid haj is eltakarja őket.
Anyatej A szoptató anya emlőmirigyének terméke, mely kémiai összetétele és tulajdonságai alapján az emberi csecsemő sajátos igényeit messzemenően kielégíti.
Az anyatej az egyetlen igazán természetes táplálék, amely a fiatal csecsemő növekedéséhez és gyarapodásához szükséges összes alkotóelemet tartalmazza; mintegy 50 különböző anyag található benne, nagyrészt az emberi fajra jellemző fehérje, sajátos zsírok, sok tejcukor, ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok, enzimek és fertőzések ellen védő anyagok. Élő immunsejteket is tartalmaz. A sokféle alkotóelem harmonikus egyensúlyban és arányban van egymással, összetétele alkalmazkodni képes, a szoptatás minden időszakában az akkor éppen fennálló igényeket tökéletesen elégíti ki, anyagai a csecsemő számára kitűnően hasznosíthatók.
A szülés után néhány napon keresztül előtejet (fröccstej, kolosztrum) termel az emlőmirigy, melynek fehérjetartalma még magasabb, kivált a védőanyagokban bővelkedik, de sok benne a hasznos ásványi anyag is. Amikor néhány nappal a szülés után a tejtermelés belendül ( tejbelövellés), a tej tulajdonságai megváltoznak, fehérjében ugyan szegényebb, de tejcukorban gazdagabb átmeneti tej termelődik, immár egyre nagyobb mennyiségben. Körülbelül háromhetes érési folyamat során alakul ki a végleges tejösszetétel, ekkor 1,0-1,5 % fehérjét, 3,5-4,5 % zsírt, 6,8-7,2 % tejcukrot, 0,18-0,22 % ásványi anyagot tartalmaz; 1 liter anyatejben kb. 650-700 kcal (≈ 2700-3000 kJ) energia van.
A kémiai és fizikai tulajdonságai mellett az anyatejet biológiai tulajdonságai is ergyedülállóvá teszik: az anyatej nem holt anyag, hanem élő, bizonyos biológiai működéseket mutató folyadék, inkább a vérhez hasonlít, mint valami ételhez. Számos enzim, bioaktivátor és védőanyag található benne, védő- és gyógytápláléknak tekinthetjük. Ebben rejlik leginkább utolérhetetlenségének titka, mellette minden más táplálék csak hitvány utánzat. Ez a hatalmas előny nemcsak tápértékében nyilvánul meg, melyet a szopós csecsemők töretlen fejlődése és jó fizikuma bizonyít, hanem védőhatásába is: az anyatejes csecsemő lényegesen ritkábban betegszik meg, mint a kizárólag mesterségesen táplált kortársa.
Az anyatej minden egyes alkotóelemét a nagyfokú kihasználtság jellemzi. Az anyatej mentes a kórokozóktól és szennyeződésektől, hőmérséklete éppen testmeleg. Mindezen felül a szoptatás folyamata igen szoros anya-gyermek kapcsolatot hoz létre és fejleszt tovább, amelynek keretében a csecsemő a számára oly lényeges melegséget, közelséget és védettséget éli meg ( mellre tevés). Lásd még anyatejes csecsemő táplálékszükséglete természetes táplálás.
Még nem pontosan ismert módon vonja ki az emlőmirigy az anyai vérből a tejhez szükséges anyagokat, némelyiket maga a mirigy állítja elő (pl. a tejcukrot). A folyamat közben a vérben levő gyógyszerek és egyéb hatóanyagok is átjuthatnak a tejbe, így közvetetten a csecsemő szervezetébe is bejutnak. A gyógyszerek nagy része csak igen kis, a csecsemő egészsége szempontjából jelentéktelen mennyiségben kerül a tejbe, de az anyának szánt gyógyszer elrendelésekor mindig mérlegelni kell az átjutás lehetőségét és esetleges kockázatait. Szoptató nő csak úgy vegyen be gyógyszert, hogy előzőleg orvossal beszéli meg a dolgot.*
A következő szerek szedésével kapcsolatban fokozott óvatosság indokolt: barbiturátok, Seduxen, Stazepin, Na-valproát; ezektől a baba izomzata ellazul és lusta lesz szopása. A digoxin, Trasicor nyugtalanságot, vérnyomáscsökkenést válthat ki az újszülöttben. A lázcsillapító Amidazophen görcsöt idézhet elő a csecsemőben. Veszélyesek egyes fájdalom- és köhögéscsillapítók, valamint élénkítőszerek, egyes hashajtók és alvadásgátlók.
Az anya táplálékában levő természetes anyagok is hatással lehetnek a szoptatott csecsemőre, ilyen elsősorban az alkohol és bizonyos illóolajok (hagyma, fokhagyma, paprika), ez utóbbiak azonban ártalmatlanok. A dohány nikotinja és az erős kávé koffeinja is hatást gyakorolhat a csecsemőre.
Már évtizedek óta ismert tény, hogy bizonyos vegyszerek is bekerülnek az emberi táplálkozási láncba. Kiderült például, hogy a növényvédő szerként használt DDT az emberi tejben sokkal nagyobb töménységet ér el, mint a tehéntejben, azóta minden új növényvédő szert ilyen szempontból is megvizsgálnak és az anyatejmintákat országos szinten figyelik. Az egyik leghírhedtebb ipari méreg, a dioxin is megjelenik az anyatejben. Mindezek az anyagok a zsírszövetben halmozódnak fel s így jutnak az anyatejbe. Az anyatej veszélyeztetettségét legtöbbször a tehéntejével vetik össze, pedig a két anyag jelentősége egészen más: a tehéntej a táplálkozási lánc elején van, az anyatej pedig a végén. Mivel ezen környezeti ártalomként az állatokban felhalmozódó anyagok a zsírban halmozódnak fel, a szoptató anya kerülje tojássárgája, tejszín és a zsíros húsok fogyasztását.
Eme veszélyeket nagyban eltúlozzák: semmi ok nincs arra, hogy a szoptatástól ezek miatt idegenkedjék valaki: a mesterséges tápszerekkel járó kockázatok sokszorosan felülmúlják ezeket.
Teljes az egyetértés abban, hogy a 4. hónap végéig az anyatej minden tekintetben maradéktalanul kielégíti a csecsemő igényeit, ezért eddig az időpontig nyugodtan ajánlhatjuk a kizárólagos szoptatást; mivel 6 hónapos kortól kezdve viszont egy csecsemő sem lehet meg tisztán anyatejen, ezért 4-6 hónapos korban a csecsemő táplálásának kiegészítésére rá kell térni.
Anyatej képződése A szülés után hormonális és idegrendszeri tényezők hatására indul meg a tejtermelés.
Az első napokban kis mennyiségű előtej (kolosztrum, fröccstej) termelődik. A 3-5. napon következik be a tej belövellése, a tej mennyisége megugrik, minősége is megváltozik, átmeneti tej képződik; a 20. napra számolhatunk kiérett anyatej termelésével.
Több cukor és más minőségű zsír van az anyatejben, mint a tehéntejben, ezért álláskor sárga zsírcseppek keletkeznek felszínén, hígabbnak is tűnik a tehéntejnél. Mivel a belövellés néha csak a 3-5. napra vagy valamivel még később következik be, az első napokban sohasem szabad a tejtermelést elégtelennek minősíteni. Rendszeres szoptatással és a mell szoptatás utáni teljes kiürítésével a tejtermelés csaknem mindig tisztességesen beindul. Tápszert az első héten semmi szín alatt ne adjunk; nem kell attól félni, hogy a csecsemő éhenhal, hisz az emberi újszülött bőséges zsírraktárakkal rendelkezik. A hiányzó folyadékmennyiséget átmenetileg teával lehet pótolni, de ezt kizárólag szoptatás után szabad adni. Ha a babát szoptatások közben folyton teáztatják, a következő alkalommal nem lesz kellően éhes, nem jól fog szopni és a tejtermelés ingere az emlőmirigynek hiányozni fog.
Nagyon ritka a termelés valódi elégtelensége, amikor igazán rászorulunk a vegyes tejtáplálásra.
Számos tejszaporító anyagot ajánlanak (különböző ételek, italok, teák), ezek bizonyára hasznosak, ha másként nem, de abban igen, hogy az anya önbizalmát erősítik; mindazonáltal a legjobb inger a mell rendszeres és teljes kiürítése, amelynek egyetlen kifogástalan módja van, az erőteljes szopás.
Kellemes, nyugodt életkörülmények elősegítik a tejtermelést, a nehéz testi munka, gondok ellene hatnak. Az étrend összeállításakor nem kell két személyről gondoskodni: csupán valamivel több folyadékot kell fogyasztania a szoptató nőnek, egyébként könnyű, fehérjében és vitaminokban dús táplálékot fogyasszon; ha túl sokat eszik, ő fog elhízni. A szoptatás különben kitűnő alkalom a fölösleges zsírtól való megszabadulásra.
A kellemetlen lelki hatások nem a tej termelését csökkentik, hanem a mell simaizmainak görcse a tej leadását nehezíti meg. Mindenesetre az a jó, ha a szoptató anya nem túl sok gonddal és nehézséggel küszködik.
Anyatej lefejése Az emlő kézzel történő kiürítésének leggyakoribb módja.
A kézi lefejés legtöbbször eredményesebb, mint a mellszívóval történő anyatejleszívás. A művelet célja a mellben maradt összes tej eltávolítása, ezzel a tejpangás szövődményeinek ( tejcsomók) megelőzése. Ezenfelül a lefejés a tejtermelés fenntartását és növelését is eredményezi olyan esetben, amikor időlegesen szoptatási akadály vagy táplálkozási nehézség áll fenn a csecsemő részéről.
A lefejést lehet egy kézzel, két kézzel vagy másik személy segítségével véghezvinni. Mindegyik módszer gyakorlatot és eleinte sok türelmet igényel.
Kivitele
1. Egy kézzel. Először enyhén megmasszírozza az anya az egész mellet, majd a kezét fertőtleníti ( fertőtlenítőszerek), és a mellbimbót s a bimbóudvart alaposan megtisztítja. Ezután hüvelykujját a mellbimbó fölötti részre helyezi, miközben többi ujjával az emlőt alulról enyhén megemeli és rögzíti; hüvelykujjával a bimbó irányában simító mozdulatokat végez, a többi ujjak ezalatt alulról ellennyomást fejtenek ki. Amikor a hüvelyk a bimbó közelébe ér, a szorítást kissé fokozni kell, ekkor a tej több pici sugárban lövell ki a másik kézben tartott üvegbe helyezett tölcsérbe. A tölcsért és az üveget előzőleg ki kell főzni vagy sterilizálással Milton szerint csírátlanítani.
2. Két kézzel. Előzetes kézfertőtlenítés és a mell lemosása után ( fertőtlenítőszerek) az anya simító mozdulatokat végezve mindkét kezével préseli ki a tejet a mell alá helyezett széles edénybe (csésze, tölcséres üveg).
A mell tökéletes kiürítése után a mellbimbót újra le kell mosni, gondosan leitatni róla a vizet, utána steril gézlapot rátenni, hogy az ezután esetleg kicsorduló tejet felszívja.
Anyatej leszívása Szoptatási akadályok és nehézségek esetén mellszívó segítségével mechanikus úton ürítjük ki a mellet. Leszívással általában kevesebb tejet nyerünk, mint az anyatej lefejésével.
Anyatej összetételéhez igazított tejtápszer Röviden adaptált tejnek is nevezik, a tehéntej néhány alkotóelemét úgy kezelik gyárilag, hogy az anyatejhez hasonlítson, de arról szó nincs, hogy a különbség megszűnne.
A folyamat lényege az, hogy a tehéntejet megaltatják azért, hogy a legdurvább fehérjétől, a kazeintól (lényegében a sovány túrótól) megszabaduljanak. Aztán eltávolítják belőle az anyatej zsírjától oly nagyon eltérő vajat és növényi olajjal pótolják; csökkentik az ásványi anyagok mennyiségét is, és mivel a megaltatáskor a tejcukor tejsavvá alakul, a tejcukrot mesterségesen visszapótolják. Végül az erősen megváltoztatott tejet porítják és vákuumban tárolják.
Az adaptált tej feloldás után körülbelül a következő összetételt mutatja:

Jellemzők Értékek
Fehérje 1,4-1,8 %
Zsír 3,3-4,2 %
Tejcukor 6,3-8,1 %
Ásványi anyagok maximuma 0,39%
Energiatartalom 67-75 kcal (≈ 280-315 kJ)

Újabban azt is megkísérlik, hogy az anyatej különböző termelési fázisainak megfelelő készítményeket állítsanak elő. Az adaptált tejkészítményekről az orvos ad felvilágosítást.*
Anyatejes csecsemő A kizárólag anyatejjel táplált babát értjük alatta. Az emberiség egész fennállása alatt tisztában volt azzal, hogy a csecsemő számára az igazi, ha kizárólag
édesanyja tejével táplálkozik. A szoptatás számos előnye közül az egyik, hogy közvetlenül a mellből szívja a csecsemő a táplálékot, ezzel a fertőzés veszélye minimálisra csökken, ezenfelül természetesen előnyös az anyatej utolérhetetlen összetétele; nem utolsósorban pedig a szoptatás egészen különleges kapcsolatot alakít ki az édesanya és a baba között.
Az anyatejes csecsemő ugyanolyan mennyiség elfogyasztása után is nyugodtabb, mint a mesterségesen táplált, mert a szopás művelete egészséges erőfeszítéssel jár és a szopásigényt is jobban kielégíti. Az anyatejes csecsemők közt kevesebb az ujjszopó. A szoptatás az anyának kényelmesebb; kevesebb munkával, tennivalóval, üggyel-bajjal jár.
A szopós baba gyakran már külleméről is felismerhető. Színe szebb, zsírpárnája egyenletesebb és feszesebb, elégedett az arckifejezése, virgonc a magatartása. Ritkábban is betegszik meg, mint a tehéntejjel – mesterségesen – táplált.
Az anyatej összetétele tökéletesen megfelel a csecsemő igényeinek, az egyes alkotóelemek pontosan olyan mennyiségben vannak benne, hogy sem túl sok, sem túl kevés nem jut a csecsemő szervezetébe. Jobban, gazdaságosabban emészthető, mint a tehéntej. Az anyatej zsírösszetétele függ az anya által elfogyasztott zsír minőségétől, de egészében sokkal értékesebb zsírsavakat tartalmaz, mint a tehéntej. A tej összetétele a csecsemő igényeinek megfelelően ingadozik, tehát összetétele nem állandó. Már ezért is változó a telítő, jóllakató hatása. Ha az anya biztos akar lenni abban, hogy elég-e a teje, próbaszoptatással meggyőződhet erről. Helyes e célból az egész napi mennyiséget lemérni, így valósabb képet kapunk.
A szopós csecsemőnek jellegzetes a széklete, aranysárga, kenőcsös, savanyú, kellemes szaga van ( anyatejes széklet).
Anyatejes csecsemő tápanyagszükséglete Az első hetekben a szopós csecsemő testsúlyának mintegy ötödét, azaz 20 %-át szopja meg naponta. Ez a mennyiség az első félév végére a súly egyhatodára-egyhetedére csökken, a második félév folyamán átlagosan már csak a testsúly nyolcada. Erősen lekerekített számokban kifejezve: a baba az első hónapokban kb. 500-600 g-ot szopik; a második hónapban 700-900 g, a harmadik hónapban kb. 900 g, a negyedik hónaptól kezdve pedig kb. 1000 g a napi fogyasztása.
Testsúlyának egy kilogrammjára számítva az első negyedév folyamán bőven 150 ml az anyatejigénye, a második negyedévben valamivel 150 ml alatt, a harmadik félévben ez a mennyiség 120-130 ml-re csökken. Ha feltételezzük (és ebben aligha tévedünk), hogy a tapasztalat alapján megállapított mennyiségek a szükségletnek felelnek meg, akkor a fenti értékeket az átlagos igényt kielégítő tejfogyasztásnak is tekinthetjük. Az átlagtól azonban igen jelentékeny egyéni eltérések lehetnek; nem is olyan ritkán. A nagy ingadozásnak több oka is van: változik az anyatej összetétele is, a csecsemő is lehet nyugodt, izgága, mozgékony vagy kifejezetten békés. Nem is az elfogyasztott mennyiség a mérvadó, hanem a táplálkozás eredményeképpen létrejövő gyarapodás, melyet a súlygörbén kísérhetünk figyelemmel.
Anyatejes széklet A szopós és a mesterségesen táplált csecsemők széklete lényegesen eltér egymástól. Az anyatejes széklet jellegzetesen aranysárga, kenőcsös, savanyú, szaga savanykásan aromás, kellemes. Néha kevés nyálka is látható benne; az is előfordul, hogy széle vagy egésze zöldes (a pelenkatartóban állva ez mindenképpen bekövetkezik), esetleg túrós jellege van, apró fehér darabkák láthatók benne. Mindennek semmi jelentősége nincs.
A székletek napi száma nagyon különböző, de akár napi 5-6 széklet is normálisnak tekintendő. Némelyik szopós csecsemőnek viszont csak ritkán van széklete, esetleg csak minden másod-harmadnap és akkor egyszerre nagy mennyiségű székletet ürít, az ilyen széklet legtöbbször sötétebb színű; ezt a jelenséget álszékletrekedésnek nevezzük, azt jelzi, hogy a csecsemő még az átlagosnál is jobban használja ki a megszokott anyatej minden cseppjét.
Anyavédelem A terhes, a szoptató és kisgyermekes anya a törvények védelme alatt áll. A terhes munkavégzésével, veszélyeztetettségével, jogaival, a szülési szabadsággal, a szoptatási kedvezményekkel, a gyermekgondozási segéllyel és díjjal, valamint minden más szociális természetű kérdéssel kapcsolatban védőnőjétől kaphat felvilágosítást.
Apgar-pontok Apgar-beosztásnak is nevezik. Az újszülött állapotának jellemzésére használják, nevét Virginia Apgar amerikai újszülöttgyógyászról kapta, ő fejlesztette ki az értékelőrendszert, a szó öt betűje egyúttal az öt vizsgálandó jelenség angol elnevezése kezdőbetűinek felel meg.
A megszületés után 1,5 és 10 perccel értékelik az érverést, a légzést, az izomtónust, a reflexingerlékenységet és a bőrszínt, az értékelést orvos vagy szülésznő végzi el és jegyzi föl *.
A lehető legmagasabb pontszám a 10, kitűnő állapot esetén adott érték, a legkisebb pontszám 0, igen súlyos helyzetben lévő, gyakorlatilag életjelenségeket már nem mutató újszülöttet jelent. A közbeeső értékek értelemszerűen értékelendők. A születés utáni percben észlelt Apgar-érték az újszülöttet ellátó orvos teendőit határozza meg, a később talált Apgar-számokból a csecsemő további kilátásaira, az esetleges károsodások mértékére lehet következtetni.
Arcidegbénulás Facialisbénulás, vagyis az arc izmainak mozgatóidege bénul. Legtöbbször féloldalt alakul ki, a beteg nem vagy nem egészen tudja a szemét becsukni, szájzugát nem tudja elhúzni, az síráskor, vagy nevetéskor elmarad, néha a száj kissé az ép oldal felé húzódik el. Szülési sérülésként is előfordulhat (hajdan kivált fogós szülés kapcsán). Néhány nap vagy hét alatt meggyógyul, csak kivételesen maradandó.
Asztma Gyűjtőfogalom: rohamokban fellépő, jelentős légszomjjal járó állapot, melynek oka a legkisebb légutak szűkülete; a szűkületet simaizomgörcs és tapadós váladék képződése okozza. A levegő szinte akadálytalanul jut be a tüdőbe, a kilégzés nehezítettsége a jellemző. A kilégzés nehéz volta nyögésben nyilvánul meg. Már csecsemőkorban előfordulhat, hogy a hörghurut asthmára emlékeztető formát ölt (asthmás hörghurut); a tulajdonképpeni asthma azonban a későbbi életkor megbetegedése.
Gyakran lesz asthmás a labilis gyermek vagy az olyan, aki csecsemőkorban ekzemában szenvedett. Az asthmára hajlamos gyermekben a hörgöfal reaktivitása a kor előrehaladtával fokozódik, különböző ingerek válthatják ki a rohamokat: ártalmatlan légúti fertőzések, bizonyos anyagok pora (házipor, állatszőrök, növényi eredetű részecskék stb.), néha lelki megterhelés (félelem, szorongás) vagy fizikai megterhelés.*
A gyermekkori asthma kezelésében szerepet játszik az egyes hörghurutos megbetegedések gondos kezelése. Néha klimatikus kezelés jár eredménnyel (Északi-tenger). Fontos a pszichés gondozás, a rohamra való felkészülés (gyógytorna, gyógyúszás), a kiváltó tényező tisztázása.
Számos intézményben működnek asthmával foglalkozó szakemberek. Forduljon asthmás gyermekével az illetékes gyermekpulmonológiai szakemberhez. A címet és a rendelési időt illetően kérje ki a család és/vagy a gyermek orvosának tanácsát.
Átkarolási reflex Újszülöttkorban és fiatal csecsemőkorban váltható ki: ha a csecsemő testhelyzetét hirtelen megváltoztatjuk vagy ágyát megütjük, karjait ívben hirtelen mozdulattal előrecsapja, mintha valakit át akarna karolni. Sok fiatal anya a megrémülés jelének látja ezt a reflexes mozdulatot.
A normális fejlődés folyamán a csecsemőben fokozatosan meggyengül, majd kialszik a reflex; ez a változás az egészséges idegrendszeri fejlődés egyik jele.
Átmeneti tej Az anyatej azon formája, amely az első napokban termelődő előtej (kolosztrum, fröccstej) után keletkezik néhány héten keresztül. Összetételét tekintve az előtej és a végleges összetételű kiért tej között áll, viszonylag sok még benne a fehérje, ezen belül is a kazein és az immunfehérjék.
Autóutazás Nem túlságosan hosszú autóutazást a fiatal csecsemő is könnyen elvisel. Ez az anya helyzetét nagyon megkönnyítheti, nincsen annyira kötve otthonához, hiszen a csecsemőt autóútjaira magával viheti.
A hosszú autózás már nem olyan kedvező a baba számára. Ha a kocsiban nagy lesz a meleg, és ez legtöbbször bekövetkezik déli országokba való utazáskor, a hőség a csecsemő számára elviselhetetlen mértéket is elérheti. Sohase hagyjunk csecsemőt vagy kisgyermeket napos parkolóhelyen álló autóban egyedül, még rövid időre, vagy még akkor se, ha alszik: kánikulában, zárt ajtók és ablakok mellett a kocsiban akár 60 C-ig is emelkedhet a hőmérséklet, akár néhány perc alatt, ez pedig halálos hőgutát is okozhat!
Gyermek sohase üljön az első ülésen, még felnőtt ölében sem, ez igen nagy balesetveszéllyel jár. A kereskedelemben kaphatók csecsemők és kisgyermek számára kialakított speciális eszközök. Kiscsecsemőt lehet a mély babakocsi felső részében a hátsó és az elülső ülés közötti résben szállítani, a babakocsi felső részét sohase tegyük rögzítetlenül a hátsó ülésre, rögzítésére speciális hevedert kell beszerezni (a) ábra). De még rögzített fekvőhelyen se maradjon a csecsemő külön rögzítés nélkül: leszorító hálóval vagy rögzíthető rugdalódzóval óvjuk meg a kis utast a kieséstől. Ütközéses balesetkor a hátsó ülésről a rögzítetlen csecsemő vagy kisgyermek lövedékként száll előre és nekicsapódik a szélvédőnek; néha ő töri ki belülről. Ha már ülni tud a gyermek, szabványoknak megfelelő gyermekülésben szállítsuk (b-f) ábra). Vagy a hátsó ülésre kerüljön menetirányban a kis ülés, vagy az elülső ülés hátlapjára rögzítsük menetiránynak háttal. Sok szülő, nagyon helytelenül, szükségtelennek tartja a gyermekülést, pedig az elmúlt időkben csak a korábbi Német Szövetségi Köztársaság területén évente 100 kisgyermek halt meg használatának elmulasztása következtében.
    következő
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü