Orvosi szógyűjtemény
Babalexikon*E,É*
 
A,Á B C,CS D E,É F G,GY H I,Í J K L,LY M N,NY O,Ó Ö,Ő P Q R S,SZ T,TY U,Ú Ü,Ű V,W X Y Z,ZS
   
* Forduljon orvoshoz!
E-vitamin Zsírban oldódó vitamin, elsőnek az állatok termékenységének fenntartásában játszott szerepe vált ismertté, de az utóbbi időben egyre többféle hatását ismerték fel.
A gabonacsírában (csíraolajok), csukamájolajban, növényi zsiradékokban fordul elő; kisebb mennyiségben különböző főzelékekben (zöldborsó, bab, spenót, saláta, sárgarépa), tojássárgájában, vajban, anyatejben és tehéntejben található.
Többféle védőhatása ismeretes, de felnőttben a hiányállapot ismeretlen; újszülöttben, kisgyermekben talán előfordul néha.
Édesítőszerek Mesterségesen előállított édes vegyületek, amelyeknek azonban nincs tápértéke és a fogszúhajlamot elősegítő hatása. A bél erjedéses folyamatai sem tudják ezeket az anyagokat úgy felhasználni, mint a cukrokat.
Akkor használjuk őket, amikor a cukor használatát el akarjuk kerülni, de a táplálékot édesen szeretnénk beadni. Ilyen állapot a cukorbetegség vagy a hasmenés. A fog szuvasodását is csak a valódi cukor segíti elő, az édesítőszer nem. Az édesítőszerek gyógyszertárban kaphatók, a csomagoláson fel van tüntetve édesítő hatásuk, az icipici tabletta legtöbbször 1 kockacukornak felel meg.
Édesköménytea Az édeskömény terméséből szárítás utján készített tea, a növény a Földközi-tenger partjain élő ernyősvirágzatú évelő növény.
Ősidők óta ismerik felfújódás elleni kedvező hatását; köhögéscsillapító hatást is tulajdonítanak neki.
Elkészítése: a kereskedelemben kapható száraz anyagból 1 simított teáskanállal teszünk fél liter vízbe, rövid ideig forraljuk, majd az egészet leszűrjük. Rizs- vagy zabnyák készítésekor is alkalmazhatjuk, a nyákkal együtt főzzük az édesköményt, együtt szűrjük le.
Édességek Könnyen lehet egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy a nagyobb csecsemőknek vagy kisgyermeknek szabad-e vagy kell-e édességet adni: semmiképpen nincs rá szüksége, legjobb egyáltalán nem adni tömény édességet. Ha azonban már kap ilyet, legalább ne étkezések közben vagy lefekvés előtt jusson hozzá. Az étvágyat nagymértékben rontja a torkoskodás, a tejfogak hamar tönkremehetnek az édességtől.
Csak az étkezés befejezéseként adjunk édességet, ne is mindennap; ha jutalmul adjuk a jó evésért, ne ígérjük meg előre, hanem csak az édesség megadásakor jelezzük jutalomjellegét. Rendkívül káros szokás a cuclit mézbe vagy cukros teába mártani, az édes folyadékkal telt cumisüveg állandó hozzáférhetőségéről (pláne elalvás közben) nem is beszélve.
A fölösleges cukor kerülése mellett igen jó szolgálatot tesznek a fogszú elleni küzdelemben a fluoridkészítmények (Magyarországon Dentocar). Az ivóvizek túlnyomó többségének fluoridtartalma ugyanis hazánkban is elégtelen.*
Németországban vannak olyan édességek, amelyekben cukorpótló anyagok vannak, vagy fogkímélő édesanyagot tartalmaznak, ezeket az ábrán látható jelzéssel különböztetik meg, az ernyős fogvédő emberkét a német gyermekek a televízióból ismerik.
Edzés Edzéssel lehet a testnek a külvilág kedvezőtlen körülményeihez (szél, nedvesség, hideg, lehűlés) való alkalmazkodását javítani. A rendszeres edzés révén nő az ellenálló képesség az ún. hűléses (felső légúti) betegségekkel szemben. Számos orvosi közlés tanúsága szerint az edzett gyermek körülbelül harmincszor ritkábban betegszik meg felső légúti fertőzésben, mint az edzetlen, és ha megbetegszik, betegsége enyhébb és rövidebb ideig tart. Ezért már korai csecsemőkortól kezdve edzeni kell a gyermeket, természetesen kerülve a túlzásokat.
Az optimális edzettséget nemcsak az időjárási és hőmérsékleti viszonyoknak megfelelő öltöztetéssel, a nem túl magas szobahőmérséklettel és a gyakori friss levegőn való tartózkodással érhetjük el, hanem rendszeres lég-, víz- és napfürdőzéssel. Ezek hatása jelentékeny a bőr legkisebb ereinek tágulására és szűkülésére.
Általánosságban tehát a következőket ajánljuk:
A meleg évszakban a csecsemő szobájának ablakát tartsuk állandóan nyitva, ágyát toljuk az ablakhoz közel. Kerüljük a túlságosan erős huzatot, de ne féljünk a légjárástól. Igen nagy melegben az ablakot csukjuk be, mihelyt a külső hőmérséklet meghaladja a szobáét, az ablak csak estétől reggelig legyen nyitva. Hideg időben is naponta többször szellőztessük ki a szobát. A csecsemőt előtte tegyük tisztába és a szellőztetés alatt takarjuk be kellően. Az is megoldás, ha etetés és tisztába tevés idejére melegebb szobába visszük. Ne feledjük azonban, hogy a kellő fény és szellőztetés nem pótolja a szabad levegőn való tartózkodást.
Ezért a csecsemőt minden évszakban naponta legalább egyszer ki kell vinni a szabad levegőre (séta vagy balkonon való alvás). A pillanatnyi időjárás, melynek váltakozásaihoz a gyermeket hozzá akarjuk szoktatni, nem sokat számít, még enyhe eső vagy hóesés ellen is kellő védelmet nyújt a gyermekkocsi. Nem egy nagymama már kicsit felhős időben is a séta ellen van, pedig csupán sűrű ködben, füstködben, viharban, különösen port hordó szélben és igen erős fagyban nem kell szabad levegőn tartózkodni.
Meleg időben már 10-14 napos korban meg lehet kezdeni a baba szabad levegőhöz szoktatását. Hideg időben körülbelül 3 héttel később kezdjük meg. Először csak fél, majd egy órát legyünk kint, az időtartamot fokozatosan növeljük egészen addig, amíg a nappali alvás teljes idejét kinn töltheti a csecsemő. Különösen kedvező időjárási viszonyok mellett (22 C fölötti hőmérséklet) a tisztába tevést és az etetést is a szabadban végezhetjük.
Természetesen a körülményekhez kell igazítani a baba ruházatát. Túl meleg vagy túl szellős öltözék egyaránt kerülendő, különösen a gyakori túlöltöztetés. Legjobb mindig összevetni a szoba és a külvilág hőmérsékletét. Ha kinn nincs hűvösebb, mint a szobában (és ez nyáron általában így van), a szabadban való tartózkodásra ugyanúgy kell öltöztetni, mint a szobában lévő csecsemő esetében. Védelmet nyújt a babakocsi is. Kabátka, sapka, takaró, hőpalack használata maradjon télire.
A legenyhébb edzőmódszer a légfürdő. A levegő négyszer kevesebb hőt vesz fel, mint a víz, hővezető képessége pedig 28-szor kisebb. Edző hatását hőmérséklete, páratartalma, mozgása és nyomása révén fejti ki a fedetlen testre. A légfürdő javítja a bőr hőszabályozási képességét, a légzést, az anyagcserét és a szívműködést, kedvező a hatása a hangulatra és az étvágyra.
Vizet alkalmazó eljárásokkal erőteljesebb hatásokat lehet elérni, a víz hat a bőrre, javítja a vérkeringést és az étvágyat (vö. nyákoldó fürdő ledörzsölések tisztasági fürdő naponta).
A napfény edző hatását a második hónaptól kezdve lehet kihasználni. Erre csak a közvetett, szórt, visszavert napfényt szabad alkalmazni!
Ha valamely oknál fogva a rendszeres edzést három napnál hosszabb időre meg kell szakítani (pl. enyhébb betegség miatt), újrakezdéskor az ingert kisebb adagban kell alkalmazni és csak fokozatosan lehet az eredeti szinthez visszatérni. Heveny betegség után legalább hatnapos láz- és tünetmentesség után kezdjük újra az edzést.
Égés és forrázás A második életév végéig a leggyakoribb gyermekbaleset. Ezért a kisgyermekes családban ennek megelőzésére külön gondot kell(ene) fordítani. Forró folyadékkal, levessel, tésztalével, zsírral teli edényt soha ne tegyünk le a földre vagy olyan helyre, ahol a kisgyermek, még ha nagy erőfeszítés árán is, de elérheti.
Jellegzetes a baleset bekövetkezési módja akkor is, amikor a kisgyermek az asztalon álló forró folyadékot a terítővel együtt magára rántja.
Súlyos balesetet okozhat az elektromos áram. A bekapcsolt vezeték ne legyen kihúzható az aljzatból, a használaton kívül lévő konnektort mindig zárjuk le gyermekbiztos záródugóval, különben a kisgyermek belenyúl vagy fémtárgyat dug a csábító lyukakba.
Fűtőtestek, kályhák ne legyenek a gyermek számára hozzáférhetők. A tipegni kezdő gyermeket tanítsuk meg, milyen forró lehet a fűtőtestet felülete: kezét vigyük olyan közel, hogy kellemetlennek érezze melegét.
Forrázás támadhat a gyermek szájában és garatjában a túl forró ételtől, kivált, ha mikrohullámú sütőben melegítették meg, ilyenkor ugyanis az edény külseje megtévesztően alacsony hőmérsékletű lehet. Minden ételt először kóstoljon meg a felnőtt, mielőtt a csecsemőnek vagy kisgyermeknek kínálja.
Disznóölésen semmi keresnivalója nincsen kisgyermeknek.
Égés vagy forrázás esetén az első teendő a balesetet elszenvedett felület azonnali lehűtése, legjobb, ha mindenestül hideg vízbe mártjuk vagy hidegvizes csap alá tartjuk a gyermeket, mielőtt még a levegőztetéssel bajlódnánk. Az égett felület az avatatlan számára az első percekben nem is tűnik olyan riasztónak. Jelentékeny égéssel vagy forrázással azonnali mentőszállítás indokolt a legközelebbi kórházba.*
Kis kiterjedésű, elsőfokú égést (a bőr csak piros) tartsunk hideg víz alá, utána valamely gyógyhatású (pl. Irix) szerrel be lehet fújni. Másodfokú égéssel (hólyagképződés) vagy ennél súlyosabb hősérüléssel nem szabad az időt vesztegetni. A hideg vízbe való mártás után steril lappal vagy frissen vasalt, tiszta lepedővel fedjük a sérült felületet a mentő érkezéséig.
Soha ne kenjünk az égett felületre semmit (olajat, zsírt, lisztet, tojásfehérjét sem!).
A kiterjedt égés és forrázás rövid és hosszú távon életveszélyt jelent.
Azonnali teendők égés vagy forrázás esetén: a nyugalmat megőrizni.
A megégett vagy leforrázott felületet azonnal hideg vízbe mártani vagy még inkább hideg zuhany alá tartani, a zuhanyfejet a ruházat alá is bedugni, addig alkalmazni, amíg a ruhából kifolyó víz nem lesz teljesen hideg és még azután is pár percig; csak ezután lehúzni a ruhát: óvatosan! Még akkor is érdemes a vízzel való hűtést megkezdeni, ha 10-30 perc eltelt a baleset óta.
A megégett bőrt száraz steril pólyával vagy gézlappal fedni, szükség esetén tiszta, frissen vasalt lepedő is megteszi.
Semmiféle olajat, zsírt, kenőcsöt, tejfölt, tojást vagy bármiféle egyéb anyagot nem szabad a felületre kenni, ez csak megnehezítené a további kezelést.
A bőr lefedése után melegen betakarni a sérültet, ha eszméleten van, bőven itatni teával.
Azonnali mentőszállítást kérni a legközelebbi kórházba, útközben fektetni és melegen betakarni.
Egyke Testvérek nélkül fölnövő gyermek. Az elsőszülött mindig egyke, amíg testvére nem születik.
Az egyke sajátos helyzetben van nevelés és személyek közti kapcsolatok tekintetében: hiányzik a nagyobb testvér(ek) példája és mintája, óhatatlanul az anya-apa-gyermek háromszög központja; nem tanulja meg azt, hogy néha valamiről le kell mondania, hogy tekintettel kell lennie másokra. A gyermek legtöbbször csak felnőttekkel érintkezik, sokszor koravén, önző és beképzelt, másokhoz való alkalmazkodásra képtelen. Az egyke szüleinek külön figyelmet kell szentelniük ezekre a veszélyekre, hiszen ezek kellő bölcsességgel nagyrészt leküzdhetők. Mindenképpen ajánlatos minél korábban (a 3. év betöltése után) gyermekközösségbe - óvodába - küldeni a testvér nélküli gyermeket.
Éhség csecsemőben Nem mindig könnyű megmondani, éhes-e a fiatal újszülött. Az éhség fáj, gondolja a felnőtt és ezért úgy véljük, hogy az újszülött sírása éhséget jelent. Az bizonyos, hogy a csecsemő az éhségérzetét sokkal mélyebben átéli, mint egy felnőtt. A fájdalmat valószínűleg az éhezés következtében csökkenő vércukorszint által kiváltott gyomorösszehúzódások okozzák, melyek még álmából is felébresztik a csecsemőt és türelmetlen sírásra késztetik. Az éhes sírás kapcsolatteremtő hangadás csecsemő és édesanyja közt: késztetve is érzi magát az anya, hogy valahogyan elhallgattassa a gyermeket (felveszi, mellre teszi, cumisüveggel kínálja). A legtöbb szülő hamar megtanulja, hogyan különböztesse meg az éhség sírását a más okból bekövetkező sírástól (unatkozás, haspuffadás, nedves pelenka, hibás pelenkázás okozta kényelmetlenség stb.).
Normális csecsemőben az éhség fontos, élete szempontjából nélkülözhetetlen hajtóerő, amely eleinte egész lényén uralkodik.
Az éhes csecsemő nemcsak sír, hanem végtagjaival nyugtalanul kapálódzik, szájával keres, ha ilyenkor ajkát bármivel, különösen szopókával megérintjük, azonnal abba az irányba fordul és mohón bekapja. Némelyik éhes csecsemő erőteljesen forgatja a fejét, még akkor is keres, ha nincs a szája közelében semmi sem.
Ha jóllakik, alapvetően megváltozik viselkedése: ellazul, arca békés, boldogan szuszog, mosolyog.
Éjszakai táplálás Mivel az újszülött rendszerint éjjel-nappal 3-4 óránként felébred és nem észleli a napszakok váltakozását, az újszülöttek gyakran az éjszaka közepén is felébrednek és enni szeretnének.
Az újszülött és fiatal csecsemő nevelését úgy kell irányítani, hogy idővel átaludja az éjszakát, hiszen az édesanya és az egész család nyugalma is ezt kívánja. Ezért az éjszakai etetést átmenetinek kell tekinteni, ha mindjárt az első napokban nem is lehet megvalósítani az éjszakai táplálási szünetet. Éjszakai etetés vagy szoptatás esetén a rítusból hagyjuk el a különben szokásos társalgást a csecsemővel, a kedveskedést és egyéb törődést. Már ezzel érzékeltetjük, hogy most nem nappal van, hanem éjszaka.
Az egészséges csecsemő 4-8 hét alatt áll be a helyes ritmusra, legtöbbször minden különösebb kényszer nélkül elhagyja az éjszakai ébredést és átalussza az éjszakát. Némelyik már kéthetes korában így tesz, egy kis hányad azonban még 8 hetes korában is megköveteli az éjszakai táplálást. Ilyenkor már tudatosan közbe kell lépni.
Ha az egészséges újszülött kezdettől fogva nem vagy nem rendszeresen ébred föl, ne etessük éjjel, éjszakai etetéshez soha nem szabad a csecsemőt felkelteni.
Ha az egészséges csecsemő közel rendszeresen felébred éjjel és sír, tanácsos néhány percig várakozni, bízva abban, hogy abbahagyja és reggelig elalszik. Nem szabad órákig sírni hagyni, de az első nyekkenésre sem kell megetetni.
Ha a csecsemő minden éjjel felébred és etetés nélkül nem alszik el, 4-8 héten keresztül rendszeresen meg kell éjszakánként szoptatni, de 8 hetes korától kezdve le kell szoktatni az éjjeli táplálásról.
A leszoktatást meg lehet könnyíteni úgy, hogy fokozatosan egyre kevesebbet adunk a babának enni vagy üres teával helyettesítjük a táplálékot.
Ha 8 hetes kor után nem bírunk vele, már el van kapatva és ilyenkor kérjük ki az orvos tanácsá.*
Az átlagnál kisebb súlyúak éjszakai táplálása egészen más megítélés alá esik, nekik egy ideig éjszaka is enniük kell, mindenesetre jobb, ha ezt is az orvossal beszéljük meg.*
Ekzema Görög szó, helyes kiejtése z-vel történik, nem c-vel (ezt a németek teszik). Az elnevezés több idült bőrbetegség gyűjtőneve. Ezek közül csecsemő- és kisgyermekkorban két forma játszik szerepet: a korai csecsemőkor ún. seborrhoeás (ejtsd: szeborreás) dermatitise, bőrgyulladása és az ún. endogén (= atopiás) ekzema (= atopiás dermatitis).
A seborrhoeás dermatitis az első három hónap folyamán alakul ki, jóindulatú állapot, megfelelő bőrápolással és kezeléssel * jól karban tartható, 3-4 hónapos korra általában megszűnik. Első és néha egyetlen megnyilvánulása a fejtető koszmója: erőteljes zsíros hámlás. Innen terjedhet a homlokra, a szemöldökre, az orr melletti redőkre, a fül mögötti területre, a nyak redőire, néha a hónaljra és a lágyékhajlatra. Az elváltozás az endogén atopiás ekzemával ellentétben nem jár viszketéssel. A csecsemő általános állapota kifogástalan.
Kezelése koszmó címszó alatt. A többi testtájra terjedő folyamatot orvos által rendelt semleges lemosó folyadékot vagy krémet alkalmazva kedvezően lehet befolyásolni.*
Arcra nem alkalmazunk zsíros kenőcsöket vagy olajokat. Bizonyos fürdővízadalékokkal kedvező hatásúak lehetnek.
Leghelyesebb valamely babaszappan használata; a legtöbb pipereszappan alkalmatlan a csecsemő bőrének ápolására. Szappant és korpafürdőt ne alkalmazzunk egyszerre.
Seborrhoeás csecsemő táplálásának megváltoztatására nincs szükség.
Az endogén ekzema ezzel szemben idült vagy gyakran visszaesést mutató elhúzódó bőrjelenség, legtöbbször erősen viszket. Jelentős a családi hajlam, de számos környezeti tényező is szerepet játszik létrejöttében, súlyosságának fokában és lefolyásában.
Elég gyakori állapot, a gyermekek 2-3 %-ában fordul elő, így az egyik leggyakoribb bőrbetegség.
Különböző bőrjelenségekből áll a betegség, mely legtöbbször 4-24 hónapos korban fejlődik ki: az arcon, elsősorban az orcákon kis piros foltok jelennek meg, ezek hamarosan összefolyó vörös felületet alkotnak, az elváltozás korpádzóan hámlik. A folyamat előrehaladtával apró hólyagok jelennek meg, melyek megrepednek, emiatt a bőrfelület nedvedzik, sárgás pörk képződik és ezt elég nehéz eltávolítani.
Az arcon kívül a hajas fejbőr, a nyak, a törzs felső része, a csuklótáj, a karok és a combok bőre betegedhet meg. Vörösség és hámlás gyakori, nedvedző pörkképződés az arcon kívül ritka. A megjelenés formájától függetlenül az ekzema erősen viszket.
Az ekzemás gyermek gyakran légúti betegségekre és hasmenésre is hajlik. Az ekzema gyakran szövődik asthmával és szénanáthával, mindkettőt az ún. atopiás betegségek közé sorolják.
A sebes bőr gennyesztő kórokozókkal felülfertőződhet, leginkább a kaparással jutnak be a baktériumok. Ilyenkor a bőrvörösség hirtelenül fokozódik, a bőr megduzzad, a korábban vizes tartalmú hólyagcsák váladéka gennyessé válik. Akár 40 C-os láz kísérheti a gennyes fertőzést, az addig élénk gyermek beteg benyomást kelt. Ezt a szövődményt mindenképpen el kellene kerülni.
A nedvedző, pörkképződéssel járó elváltozás a második vagy harmadik életév folyamán legtöbbször eltűnik, a test egyes tájain azonban merev, száraz és vastag marad a bőr és néha ez is viszket. Kezelés: * a betegnek, szüleinek és orvosának egyaránt sok türelemre van szüksége. Az öröklött hajlamot nem lehet megszüntetni, a tüneteken azonban szinte mindenkor lehet enyhíteni, a bőrfelszínt karban tudjuk tartani és az életet elviselhetővé tehetjük.
Az orvos helyi hatású szereket (kenőcsök, lemosók, krémek stb.), általánosan ható gyógyszereket (pl. viszketést csökkentő készítményeket) és bizonyos rendszabályokat (pl. meghatározott anyagok kerülése, fertőzés megakadályozása) ír elő.
Számos, egymást néha bizonyos fokig kizáró gyógymód ismeretes, melyek mindegyike hatásos lehet, de egyik sem eredményes mindig. A kezelés folyamán kell kitapasztalni, hogy az adott gyermekben mely módszer a leghatékonyabb. Még ugyanannál a betegnél is változik az eljárások hatékonysága. Az állapotra egyébként is a nagy visszaesési hajlam jellemző; a szülők sokszor már fölöslegesnek tartják a kenőcsözést, abbahagyják és előfordulhat, hogy pár óra múlva ismét olyan csúnya a bőr, mint a kezelés megkezdése előtt.
Bizonyos szempontokat a szülőknek mindenképpen szem előtt kell tartaniuk: minthogy minden ekzemás gyermek vakaródzik, körmét mindig és gyakran rövidre kell vágni. Ha a csecsemő szüntelenül vakarja és ingerli arcát, merev karmandzsettát alkalmazhatnak. Ez egy merev falú műanyag hüvely, mely a csuklótól a felkarig rögzíti a kart, melyet a baba így könyökben nem tud behajlítani. Mivel a mandzsetta az arc és a test felső részének kaparását megakadályozza, de a karmozgások bizonyos mértékig kivihetők, jobb módszernek számít, mint a gyermek kezének az ágyrácshoz való kikötése.
A legtöbb ekzemás gyermek bőre nem viseli el a közönséges pipereszappant. A bőrt ilyenkor olajjal tisztítjuk, a tisztasági fürdő helyett korpafürdőt használhatunk. Ha az ekzema nedvedzik, nem fürösztjük a gyermeket, hanem az érintett helyeket gyakran (éjjel is!) váltott nedves (pl. kamillateás) borogatásokkal fedjük. Általános szabály, hogy a nedvedző bőrfelszínt víztartalmú anyagokkal, a száraz ekzemát vízszegény vagy vízmentes anyagokkal kezeljük.
A táplálkozásra is nagy figyelmet kell fordítani. Bár nincs mindenkire érvényes diéta, de általában jó hatású, ha az étrend sok gyümölcsöt és főzeléket tartalmaz, ha 400 mll-nél több tejet nem adunk. A margarin és a jó minőségű étolaj jobb, mint a vaj. A vízbevitel megszorítása értelmetlen kínzás. Kerülni kell az elhízást, a konyhasóbevitelt szorítsuk meg (ez senkinek sem árt). Érdekes megfigyelés, hogy sok ekzemás gyermek rosszul tűri a citromfélék levét. A részleteket az orvossal kell megbeszélni.*
Elalvási ceremóniák Szinte mindenkinek vannak sajátos elalvási és alvási szokásai, melyek elősegítik az elalvást és zavartalanná teszik az alvást. Már csecsemőkorban kialakulhatnak ezek a szokások. Néha bizonyos testhelyzet vagy -tartás felvétele elegendő az elalváshoz. Sok gyermeknek van kedvenc altató tárgya, párnahuzat, baba, játékszer, mely nélkül nem képes elaludni. A lefekvés és elalvás rítusához hozzá tartozhat a jó éjszakát kívánás, az esti mese, esetleg altatódal és sok más. Az ezektől való megfosztottság makacs elalvási zavart okozhat. Némelyik kisgyermeknek cumira van szüksége, hasonló szerepe van az ujjszopásnak. Nagy hiba arra szoktatni a kisgyermeket, hogy teli cumisüveggel aludjék el; ez a szokás végzetes lehet a tejfogazatra.
Nyilvánvaló, hogy az az ember, akinek kevés ilyen rögződött szokása van, elalváskor kevésbé fog függni a külső körülményektől; ezért kezdettől fogva úgy kell irányítani a dolgokat, hogy meglegyen ugyan az elalvás előtti ceremónia, de ne alakuljon túlzott mértékűvé, hiszen ez a későbbi alvászavarok elkerülése szempontjából is hasznos.
Elégtelen anyatej Kevés a tej, hypogalactia. A mennyiségi elégtelenségnek két formáját különböztetjük meg.
Lassan lövell be a tej, ezért az első napokban elhúzódóan kevés a tej. Ez nem valóságos elégtelenség. Túl gyakran és túl korán tekintik az ilyen tejmennyiséget kevésnek és elkövetik a legnagyobb hibát: mesterséges táplálékot adnak a fiatal csecsemőnek. Pedig csak egy-két nap türelem kell annak kivárására, hogy a tej tisztességesen belövelljen. A közvélemény nincs tisztában azzal, hogy ez néha csak a 6. napon következik be. A belövellés késése nem ártalmas, mert az emberi csecsemő bőséges zsírtartalékokkal jön a világra.
Néha éppen maga a kissé lusta csecsemő az oka, hogy a tejtermelés lassabban indul meg, hiszen - minthogy kevesebbet szopik - kisebb lesz a tejelválasztás ingere is.
Tudni kell, hogy a tejtermelés még hetekkel később is fokozódhat, mégpedig legtöbbször a csecsemő igényeinek megfelelően. A szoptatáshoz kitartás és türelem szükséges.
Már kialakult tejtermelés esetén kezd csökkenni a tej mennyisége. Ez gyakran a második hónap vége felé következik be. Sokszor az anya túlterhelése bújik meg a jelenség mögött, valószínűleg szerepet játszik a hormonális fogamzásgátláshoz való visszatérés is. Közvéleményünk nem tudja, hogy szoptató nőknek más készítmény tanácsolható, olyan, amely nem zavarja a tejtermelést, de az adott hormonális helyzetben egyenrangú biztonságot jelent. Gyakran éppen a szoptatás esetleges sikertelenségétől való félelem okozza a tej lassú elapadását, így ördögi kör alakul ki. Ha a tej mennyisége csökkenni kezd, gyakoribb mellre tétellel, minden egyes szoptatás után a maradék teljes leszívással, lelki támogatással, lazítással, az anya megnyugtatásával és önbizalmának helyreállításával sokat tehetünk a szoptatás sikerének biztosításáért.
Csak igen ritkán áll fenn olyan ok, mely miatt a szoptatást fel kellene adni.*
Életkori szakaszok A gyermekkort a táplálkozás, növekedés, mozgásképesség és -igény, a lelki beállítottság, a teljesítőképesség és a betegségekre való hajlam alapján jól elhatárolható szakaszokra lehet osztani.
Ha eltekintünk a megtermékenyítéstől a születésig terjedő szakaszoktól, születéstől kezdve a következő életszakaszok határolhatók el.
1. Csecsemőkor: a megszületéstől az első születésnapig tart, ezen belül:
a) újszülöttkor: az első négy hét;
b) az első negyedév (1. trimenon);
c) késői csecsemőkor (a fogzás kezdete ebbe a periódusba esik).
2. Kisgyermekkor: a második életév kezdetétől a 6. év végéig tart:
a) tipegőkor;
b) óvodáskor: 3-6 éves kor között.
3. Iskoláskor: a 7. év kezdetétől a 14. év végéig:
a) 10 éves korig a kisiskolás kor;
b) 10 év után a serdülés bekövetkeztéig: pubertás;
c) serdülés kora (pubertás).
4. Ifjúkor: adoleszcens kornak is nevezik: a 15. életév kezdetétől lányokban a 17-18. év végéig, fiúkban a 18-20. év végéig tart.
5. Felnőttkor.
Az egyes életszakaszok folyamatosan mennek át egymásba, a határok kissé önkényesek, de a gyakorlatban beválik ez a beosztás.
Elhízás Az abszolút vagy relatív túltáplálás (túl gyakori étkezések, túl sok táplálék, túl nagy tápérték) a zsírszövet felszaporodását egyre fokozódó elhízást eredményezi.
A hízásra való hajlam egyéni adottság is, vannak nagyevő gyermekek, akik sohasem híznak el és fordítva. A különbség nyilván az energia felhasználásában van; a sokat mozgó csecsemő nem hízik el. Az elhízás családi jellege egyrészt annak köszönhető, hogy a családon belül hasonlóak az étkezési szokások és ez hasonló ízlés kialakulásához vezet, másrészt annak, hogy a gömbölyded szülők gyermekideálja is gömbölyded.
Sok szülő szinte versenyez abban, hogy gyermekén jó kis hájak szaporodjanak fel és boldog, ha a környék legkövérebb csecsemőjét vallhatja magáénak. Pedig ezzel egyáltalán nem a gyermek javát tartja szem előtt, mivel a túltáplálás nemcsak kövérséget eredményez, az elhízás összes következményével (nehézkes mozgás, későbbi életkorban érbetegségekre és cukorbetegségre való hajlam), hanem tunyaságot, mértéktelenséget, a has bálványozását is.
Az elhízott gyermek táplálkozásán korán kell változtatni, állandó orvosi tanácsra és felügyeletre szorul.*
Előke Partedli: a csecsemőkor folyamán a nyakba tett védőpelenkát váltja fel. A kereskedelemben igen gazdag a választék formára és anyagra nézve: pl. van mosható műanyag előke, frottírból készülő; ajánlható az ujjas előke.
Előtej Fröccstej, kolosztrum; a szülés után hamarosan termelődő, viszonylag kis mennyiségű, fehérjékben, sejtekben és ásványi anyagokban különösen gazdag, zsírban és tejcukorban pedig viszonylag szegény tej.
A szoptatás első három napja folyamán fokozatosan átmeneti tej váltja fel a tejbelövellés folyamán.
A sűrű, ragadós előtej mennyisége szerény; már a terhesség utolsó heteiben is termelődik kis mennyiségben. Különös jelentőségét a védőanyagokban való rendkívüli gazdagsága adja meg; a kis mennyiség ellenére elégséges táplálék az újszülött számára. Olyan fehérjék vannak benne, amelyek alig igényelnek emésztést és főképpen hatékony ellenanyagokból állanak. Az első napokban sűrűn lehet a csecsemőt mellre tenni, ezzel meg lehet gyorsítani a tejtermelést, az ún. tejbelövellés bekövetkeztét.
Első teendők megbetegedés esetén Minden heveny betegség ellátása családi feladat, még akkor is, ha orvoshoz fordulnak; az orvos érkezéséig is sok mindent meg lehet tenni.
Az első szabály: meggondoltan cselekedni, nem fejvesztetten rohangálni, a nyugalmat megőrizni!
Majdnem minden akut betegségben a magas láz a legnyugtalanítóbb jelenség. Ha a gyermek hirtelenül megbetegszik, először mérjük meg lázát pontosan és jegyezzük fel. Ha a hőmérsékletet 39,5 C fölött van, leghelyesebb a gyermeket 35 C-os fürdőbe ültetni vagy mellkasára, esetleg mindkét lábára (végig!) állott vizes borogatást tenni. Ha ezek ellenére nyugtalan marad, adjunk neki házipatikánkból gyermeknek való lázcsillapító kúpot.
Ha emésztőrendszeri tünete van (hányás, hasmenés, lepedékes nyelv), székletét tegyük el, hogy az orvosnak megmutathassuk. Hasznos felfogni vizeletet is és vizsgálat céljából megőrizni. Az orvos érkezéséig ne adjunk a gyermeknek enni, de itathatunk teát vagy kamillateát cukor nélkül, esetleg édesítőszerrel. Tejet semmi szín alatt ne adjunk.
Gondoskodjunk arról, hogy az orvos a vizsgálat előtt és után megmoshassa kezét. Készítsünk ki erős lámpát, megfelelő nagyságú és magasságú asztalt, ezek a gyermek vizsgálatához kellenek.
Elválasztás A szoptatásról való végleges leszoktatás (ablactatiónak is nevezik) lassan, fokozatosan történjék, hacsak fontos indok (mint pl. hirtelen kialakuló súlyos anyai betegség) miatt nem kényszerülünk a szoptatás hirtelen abbahagyására. Ez a helyzet mind az anyára, mind pedig a csecsemőre veszélyes lehet. Általános szabály, hogy naponta legfeljebb egy étkezést helyettesíthetünk mesterséges táplálékkal, de ennél sokkal lassúbb tempóban történő elválasztás ajánlatos normális körülmények között. Súlyos hiba egészséges, szopós csecsemőt nyár közepén elválasztani. A szoptatás hirtelen abbahagyása csak szükséghelyzetben engedhető meg.
Nem egységes a felfogás az elválasztás legalkalmasabb időpontját illetően. Ma egyre inkább hajlanak a korai elválasztásra a szakemberek, hiszen kitűnő mesterséges táplálékok kaphatók; az anya munkába állása is sokszor szempont.
Az igen hosszú időn át tartó kizárólagos szoptatás - amint ez szokásban van egyes bennszülött népeknél - bizonyos körülmények között hátrányos lehet. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a csecsemő 4 és 6 hónapos kora között helyes az elválasztást megkezdeni, és ez a folyamat legalább 4-5 hétig tartson. 6 hónapos koron túl a kizárólagos szoptatás már hiányos táplálkozáshoz vezethet. A negyedik negyedévben az orvos már sürgeti az elválasztást, az első életév befejezése után pedig a részleges szoptatásnak sincsen értelme.
Leghelyesebb először a déli szoptatást helyettesíteni főzelékkel (pl. burgonyafőzelék pürével), 1-2 héttel később az esti szoptatást lehet tejjel készült pépre lecserélni. Ezután egy-egy hetes várakozás után szüntetünk meg újabb szoptatásokat, kétharmados tejet vagy egyéb tejkészítményt alkalmazva. A kanállal adott táplálékok közt szerepelhet néhány hét múlva (6 hónapos kor után) pl. gyümölcs-piskóta pép. Legtovább a reggeli szoptatás marad meg. Ha az elválasztás korábban, az első vagy második negyedévben történik, a szoptatást tejalapú tápszerre kell átváltani (csecsemőtápszerek).
Nehézség támadhat az elválasztás során, ha a csecsemő következetesen elutasítja az üveget vagy bármilyen új táplálékot, ilyenkor különös ügyességre van szükség (pl. kanállal adni a folyadékot is, hosszabb szüneteket tartani az étkezések között, vagy éppen a szoptatást hirtelen abbahagyni). Leleményességre nagy szükség lehet ilyenkor.
Elválasztási hasmenés Ablactatiós hasmenésnek is nevezik, fiatal csecsemők anyatejes táplálásának a kívánatosnál gyorsabb megszűnésekor következik be a tehéntej alapú tápszer bevezetésének következményeként.
A fiatal csecsemő gyarapodásának kilátásai annál jobbak, minél később és minél fokozatosabban választják el.
Az elválasztási hasmenés minden mesterséges táplálék bevezetésekor fenyeget, amely nagyobb mértékben terheli meg a csecsemő emésztőrendszerét, mint az anyatej. Fiatal csecsemők és érzékeny emésztőrendszerű gyermekek betegszenek meg, veszélyeztető tényező a gyatra higiénés helyzet (pl. utazás közben). Ezért anyatejet mindig csak fokozatosan szabad mesterséges táplálékra kicserélni.
Nyár idején vagy forró, fülledt napokban kivált őrizkedjünk a szoptatás hirtelen abbahagyásától.
Ha a hasmenés nem szűnik meg a szokott házi eljárások bevezetésével (étkezés kihagyása és teáztatás, rizsnyák, majd újra szoptatás és ennek csak fokozatos abbahagyása), habozás nélkül orvos tanácsát kell kikérni minden táplálási változtatáshoz.*
Addig is csak édesítőanyaggal ízesített teát adjunk ( teáztatás). A tejelválasztás fenntartása végett az anyatej lefejését vagy leszívását tanácsoljuk, mivel teáztatás után a legbiztosabb módszer az anyatej adása.
Embryopathia Az ébrényi életben (a terhesség első 9-10 hete alatt) elszenvedett károsodások születés után is fennálló következmények. A károsító tényező lehet néhányfajta fertőzés, mérgek, bizonyos gyógyszerek, fizikai ártalmak. Mivel a szervek a magzati élet első heteiben alakulnak ki, a károsító tényezők hatása alaki fejlődési rendellenességekben nyilvánul meg. Ezek a legkülönbözőbb szerveken (szív, agy, szem, fül, vese, húgyhólyag, nemi szervek, állkapcsok, végtagok stb.) kialakulhatnak, sokszor több szervet együtt érint a baj, súlyos esetben vetélés következhet be.
Csak példaként említjük az anyai rózsahimlő által okozott rubeola embryopathiát, az alkoholfogyasztó asszonyok gyermekeinél megfigyelhető, veleszületett alkohol-tünetcsoportot és az anyai cukorbetegség által előidézett magzati károsodásokat.
Emlő
 
  A női mell hosszmetszete

A női emlőben helyezkedik el a tejmirigy, a mell azonban nemcsak mirigyszövetből áll, bőven van benne kötőszövet és zsírszövet, igencsak egyéni arányban; a mell nagyságából nem lehet tejelválasztó képességére következtetni. Tartalmazhat az emlő sok mirigyszövetet és igen szerény mennyiségű zsírszövetet, máskor meg szinte kizárólag csak zsírszövetből áll. A tej termelése szempontjából természetesen csak a mirigyszövet számít. A mirigyszövet elemi termelőegységekből áll, ezekből 12-15 tesz ki egy lebenykét. Egy-egy lebenykének közös tejelvezető vezetéke van, melyek a mellbimbó felé haladva 8-12 kivezetőcsővé egyesülnek, közvetlenül a bimbó felszíne alatt mindegyiken kis kiöblösödés van. Az emberi emlőnek nincs egyetlen közös kivezetőnyílása. A tejelválasztást végző mirigysejteknek megvan az a képességük, hogy az anyai vérből megfelelő anyagokat vonjanak ki vagy állítsanak elő a tej megfelelő összetételének biztosítása érdekében. Az elválasztott tej mennyisége jórészt attól függ, mennyire és milyen rendszerességgel ürül ki a mell. A legerősebb inger az emlő szopás révén történő rendszeres és teljes kiürítése. Ha a csecsemő nem szopik és a tejet nem fejik vagy nem szívják le, a tejtermelés rohamosan csökken, majd leáll. A pangó tej miatt megduzzad az emlő, fájdalmas lesz, könnyen begyullad ( emlőmirigy-gyulladás).
A mirigyszövet a terhesség közepétől kezdve alakul át úgy, hogy tejelválasztásra alkalmassá legyen. A mirigy megduzzad, az emlőbimbó megnagyobbodik, hidegre és érintésre fokozott mértékben húzódik össze. Ettől az időtől kezdve gondosan kell ápolni az emlőt ( emlőápolás), ezzel elősegítjük a szoptatás sikerét és megelőzzük az emlőmirigy-gyulladást.

Emlő, nehezen járó Vannak könnyen és nehezen járó emlők, azaz különböző erővel kénytelenek a csecsemők a mellből a tejet szívni. A különbség oka a bimbó kis izmainak működésében, feszültségi fokában, az emlő tejtartalmában és a tejleadási reflex jellegében keresendő.
A nehezen járó emlő különösen az első vagy gyenge csecsemő számára komoly szoptatási akadályt képez, mert nincs elég ereje ahhoz, hogy a szükségletnek megfelelő mennyiséget kiszívja. Ennek következtében az emlő nem ürül ki teljesen és ez a tejelválasztásra hátrányosan hat.
Az ilyen csecsemőnek nehezen járó mell esetén úgy segíthetünk, hogy szopás közben enyhe simító, fejő mozdulatokkal tereljük a tejet a bimbó tejtágulatainak irányába, szoptatás után pedig lefejéssel vagy leszívással teljesen kiürítjük a tejet, melyet aztán megkaphat a csecsemő, mégpedig lehetőleg kanállal vagy pici pohárból.
Emlőápolás A terhesség alatt a bőrt, különösen az emlőbimbó bőrét edzzük, ezzel fokozzuk a még kifejlődőben lévő emlőmirigy vérellátását.
Este és reggel hideg vízzel tanácsos lemosni az emlőt, levegőztetni. Óvatosan napoztatni is lehet, vannak a mellizmot erősítő gyakorlatok (vasalást, teregetést, söprést utánzó mozdulatok). A mellet lehet enyhén masszírozni, ne hordjon a várandós anya mellét szorító vagy túlságosan megemelő ruházatot. Nem helyes az alkoholos lemosás, mert szárítja a bőrt, és az könnyen töredezik vagy repedezik.
A már szoptató anya tegyen meg mindent az emlőmirigy-gyulladás elkerülésére. Először is tartsa be az általános tisztaság összes szabályát. Valahányszor melléhez nyúl, előtte mosson gondosan kezet, ez az őt segítő személyekre is vonatkozik. Mellét mossa meg szappannal naponta kétszer. Esetleg tiszta vízzel lemoshatja mellét minden szoptatás előtt és után, majd itassa fel róla a vizet és tegyen mellére steril gézt. A levegőzést megakadályozó anyagok használatát mellőzze, mert ezek felpuhítják a bőrt és fertőzés megtelepedését segítik elő.
Betétes, nem túl szűk melltartót hordhat az anya, de nem szabad a mellet túl magasra emelni, mert ez gátolja a tej képződését.
Emlőbimbó

Egyénenként erősen változik nagysága, kiemelkedésének mértéke, ingerelhetősége. Ritkák viszont az emlőbimbó alaki eltérései; nincs különösebb jelentőségük, ha csak az egyik bimbón találhatók. Ilyen alaki eltérések:
Lapos bimbó: az emlőbimbó nem vagy alig emelkedik ki a bimbóudvar szintjéből. Az első gyermek nehezen kapja szájába a bimbót, de jól szopó csecsemő könnyedén leküzdi ezt a nehézséget. Az alaki eltérés csak gyatrán szopó csecsemőt akadályoz meg a szopásban, különösen ha a mell bőre a szokásosnál merevebb. Legtöbbször mellbimbóvédő használatával leküzdhető ez a nehézség. Meg lehet próbálni előbb mellszívóval kiemelni a bimbót, s csak ritkán fordul elő, hogy a helyzetet ne sikerülne megoldani.
Befordult bimbó: az emlőbimbó az udvar szintje alá húzódik, ezért a csecsemő nem tudja megragadni, ez is inkább csak az első napokban okoz szopási nehézséget; mihelyt gyakorlottabb lesz a baba a mell szájba vételében, a befordult bimbót is ki tudja szívni. Sokszor 1-2 hetes szoptatás után már meg is marad a bimbó kiálló helyzetében. A befordult bimbó helyzetén is lehet javítani mellszívó segítségével. Van azonban annyira befordult bimbó is, hogy semmilyen eszközzel sem lehet kiemelni.
A legtöbb csecsemő mégis képes elsajátítani, hogyan kell az egész udvart szájába venni és a tejet kiszívni. Az alaki hibák leküzdésének legjobb módja a következetes mellre tevés.
A fenti nehézségek szinte kizárólag az első gyermekkel fordulnak elő. Néha annyira érintésérzékeny a bimbó, hogy a szoptatás kifejezett kényelmetlenséget jelent az anyának, ilyenkor helyi érzéstelenítő kenőcs használata indokolt. Ezt azonban előtte tanácsos orvossal megbeszélni.*

Emlőbimbó berepedése Ragádoknak is nevezik az emlőbimbó finom, vékony bőrének apró, rendkívül fájdalmas berepedéseit. Különösen kényes bőrű nők hajlamosak erre, fokozza a berepedés veszélyét a túl hosszan tartó szoptatás, a helytelen tartás: ha a csecsemő szája nem a megfelelő szögben érintkezik az emlőbimbóval, akkor kénytelen ezt a kedvezőtlen helyzetet erőteljes szívással ellensúlyozni.
Az is előnytelen, ha a szoptatások közti időkben csorog a tej, ez felpuhítja a bőrt és könnyebben bereped. Szoptatás alkalmával a berepedt bimbó annyira fájdalmas lehet, hogy az anya képtelen szoptatni.
A berepedés kaput nyit az emlőmirigy-gyulladásnak. A berepedés elkerülése egyúttal a mastitis megelőzését is szolgálja. Berepedésre való hajlam esetén tanácsos a szoptatás időtartamát korlátozni. Mérések bizonyítják, hogy az átlagos csecsemő az első öt percben megszopja az egy szopásra elfogyasztott mennyiség nagy részét. Ezért az első három életnapon csak 5 percig hagyjuk a csecsemőt a mellen, a negyedik napon 10 percig, az ötödiken 15, a hatodiktól kezdve 20 percig. Az ilyen korlátozásnak azonban sok ellenzője van, akik a csecsemőre hagyják, mikor ereszti el a mellett.
Hasznos az emlőt már a terhesség alatt a szoptatásra előkészíteni (hidegvizes lemosás, enyhe masszázs emlőápolás). A berepedést mindenképpen kezelni kell, forduljunk ezért orvoshoz.*
Néha fel kell függeszteni a mellre tevést, a tejet le kell szívni vagy mellbimbóvédővel szoptatni, amíg a berepedés be nem gyógyul.
Emlőduzzanat újszülöttkorban Mindkét nemhez tartozó újszülöttek emlője többé-kevésbé megduzzad a születés utáni első napokban, ez ártalmatlan, múló állapot, az újszülöttkori terhességi reakciók közé tartozik. Oka az anyai hormonok hatása; ugyanezek a hormonok okozzák az anya emlőduzzanatát is a tejelválasztás megindulásakor. Az újszülött emlőmirigye cseresznye nagyságúra duzzad, néha még egy-két csepp tej is kicsöppenhet belőle ( boszorkánytej).
Emlőmirigy-gyulladás Mastitis, az emlőmirigynek szoptatás ideje alatt bekövetkező gyulladása, mely duzzanattal, fájdalommal és lázzal szokott járni.*
Gyakran az emlőbimbó berepedéséből indul ki, a mindenütt jelen lévő, ugrásra kész kórokozók számára a tejet termelő mirigyszövet kitűnő táptalaj. Ha nem kezelik erélyesen, a gyulladás veszélybe sodorhatja a szoptatást, rontja az anya általános egészségi állapotát is. Ezért az emlőbimbó legapróbb berepedéseit is azonnal kezelésbe kell venni.
Meg kell előzni a tej pangását is, lehetőleg ne alakuljanak ki tejcsomók. A fent említett tünetekhez helyi bőrpír és a hónalji nyirokcsomók duzzanata is társulhat.
A kezelőorvosnak kell eldöntenie azt, hogy szabad-e közvetlenül szoptatni, tanácsolhatja mellbimbóvédő használatát; ha átmenetileg eltiltja az anyát a szoptatástól, a tejet le kell szívni addig, amíg a mellbimbó állapota nem rendeződik.*
Korai kezelésbevétel esetén a baj rövid idő alatt meggyógyul; kitűnőek a kilátások, ha az első tünet jelentkezése után 6 órán belül megkezdődik a kezelés; ezért nem szabad próbálkozni házi szerek alkalmazásával, ezzel csak értékes időt veszítünk el, ennek következménye pedig az elhúzódó, fájdalmas, gennyes folyamat. Az orvossal való találkozásig tegye mellre az anya a csecsemőt, vagy ha ez túlságosan fájdalmas, legalább szívja le a tejet; ez javítja a vérkeringést, csökkenti a feszülést és a fájdalmat is.
Ha a bimbón berepedések vannak, kínosan kell ügyelni arra, hogy gennyes váladék ne kerüljön érintkezésbe vele.
Ágynyugalom, a mellek felkötése, lázcsillapítás nyomban megkezdhető. Alkoholos borítás (a patikában kapható tiszta szeszt vízzel kétszeresére kell hígítani) is jótékony hatású lehet az orvos érkezéséig.
Érdaganat Haemangioma; gyakori, veleszületett, szinte mindig jóindulatú érburjánzás, nagyon különböző nagyságú lehet, a bőr szintjét gyakran meghaladja, néha halvány színű és a bőr szintjében található, ez utóbbi fajta a homlokon és a tarkótájon igen sok újszülöttön megfigyelhető.
A szederre emlékeztető, a bőrből kiemelkedő válfaj színe mélyebb, kékesvörös színű. Születéskor egészen apró, szinte nem látni, majd egyre inkább nő, jóval gyorsabban, mint a csecsemő, ekkor emelkedik ki jelentékenyen. Szerkezete szivacsos, tele van vérrel telt erekkel, ujjnyomással a kisebbek elhalványíthatók.
Korábban az ilyen érdaganatokat gyakran besugarazták vagy műtétileg távolították el, ma ez csak kivételes esetben szükséges. Időközben kiderült ugyanis, hogy az ilyen érdaganat növekedése néhány hónap után lelassul, majd megáll és az elváltozás minden kezelés nélkül is visszafejlődik. Néha 2-3-4 évet kell erre türelmesen várni. 5-6 éves korra a haemangiomák fele teljesen visszafejlődik, 7-8 éves korra 70 %, 14 éves korra pedig szinte 100 %. A még gyorsan burjánzó érdaganatot időnként meg kell mutatni az orvosnak, különösen akkor, ha felszíne könnyen vérzik.*
A lapos lángfoltokat nagy kiterjedés esetén lézerrel kezelik, ha egyáltalán indokolt a kezelés; erre legtöbbször kozmetikai okokból van szükség. Különösen jóindulatú formája a homlokon és a tarkótájon újszülöttkorban látható többszörös piros folt, mely a bőr megvastagodásával magától eltűnik.
Éretlenség Az újszülött csökkent életképességét jelölik ezzel a szóval. Az életgyengeség következtében már a legkisebb megterhelés is végzetes lehet. Elsősorban a nagyon kis súlyú, igen korán született koraszülöttek éretlenségének van jelentősége.
Éretlenségi jelek újszülöttkorban Azok a jelek, amelyek azt mutatják, hogy a magzat éretlenül, azaz túl korán született meg ( koraszülött), ezek többek közt a következők:
a születési súly: 2500 g alatt,
a születési hossz: 47 cm-nél rövidebb,
vékony a bőr alatti zsírpárna,
puhák a fülkagylók,
bőséges szőrzet az egész testen (lanugo),
a körmök nem érik el az ujjak hegyét,
kislányban a nagyajkak nem fedik a kisajkakat, kisfiúban a herék még nincsenek a herezacskóban,
gyenge, petyhüdt izomzat,
lehűlésre való hajlam,
vizenyős bőr, átlátszósága folytán sötétvörös színű,
szabálytalan légzés.
Számos éretlenségi jel együttes értékelésével a terhességi kor elég pontosan meghatározható. A számított és a valóságos kor között azonban eltérés lehet.
Érettség jelei újszülöttkorban Testi jegyek és működésbeli sajátságok, amelyek csak az időre (280 nap, vagy 40 hét, vagy 9 naptári hónap, vagy 10 holdhónap) született, érett újszülöttben észlelhetők maradéktalanul.
születési súly: 3000 és 3500 g között,
születési hossz: 50-55 cm között,
fejkörtérfogat: 32-34 cm között,
kellően feszes bőr,
jól fejlett bőr alatti zsírpárna,
lanugo már nem észlelhető,
a kéz- és lábkörmök meghaladják az ujjhegyet,
lányokban a nagyajkak teljesen fedik a kisajkakat,
fiúkban mindkét here a herezacskóban tapintható.
Koraszülöttekben a fenti jelenségek nem észlelhetők, helyettük éretlenségi jelek mutathatók ki.
Érettséget bizonyít a szabályos ritmusú, zavartalan légzés, az állandó testhőmérséklet, kellő étvágy és jó nyelőképesség.
Érverés Latin szóval pulzus; a verőereken tapintani lehet a szív ütemes összehúzódásából eredő lüktetést olyan testtájakon, ahol az ér kemény alap fölött halad el; leggyakrabban a csukló mellett szokták tapintani. Az érverés a szívveréssel azonos frekvenciát mutat.
A vérkeringés zavarai, a vérnyomás túl alacsony vagy emelkedett volta és a szívműködés ritmusának zavarai ismerhetők fel az érverés tapintásakor.
A kor függvényében az érverés frekvenciájának átlagos értékei a következőképpen alakulnak:
Láz esetén a szívműködés és ezzel az érvelés megszaporodik.

Életkor Érverés
1. életév első fele 120-130 percenként
1. életév második fele 100-120 percenként
2. életév 90-100 percenként
Felnőtt 60-80 percenként
Ételmérgezés Az ételben baktériumok szaporodhatnak el, nem sokkal az ilyen étel elfogyasztása után hányás, hasmenés, gyors kiszáradás következhet be. Azonnal orvoshoz kell fordulni.*
Az ételmérgezés sajátos formája a botulismus. A kórokozó nem jól tartósított húsban, halban, főzelékben, tejben képes elszaporodni a konzervdobozon belül, mivel kifejezetten kedveli az oxigénszegény környezetet.
Szaporodás közben nagyon mérgező toxint termel, amely hőálló lévén, a konzerv tartalmának megfőzése vagy megsütése után is az ételben marad.
A tünetek 12-24 órás lappangás után jelentkeznek, hányás-hasmenés, látászavar, elmosódott beszéd, nyelési nehézség, bénulások.
Etetések száma Néhány héttel a születés után az egészséges csecsemő naponta ötször, körülbelül négyóránként szopik vagy eszik, nyolcórás éjszakai szünettel. Az átlagosnál kisebb súlyú újszülött háromóránkénti etetést igényel, legtöbbször szükség van éjszakai etetésre is az első hetekben, de a napi ötszöri étkezésre minél hamarabb át kell térni.
Anyatejes táplálás esetén nem kifogásolható a csecsemő igényeihez való igazodás ( ad libitum táplálás), előnye az első hetekben az, hogy a tejelválasztást jobban serkenti. Nevelési szempontból nem éppen ajánlható. Betegség esetén természetesen el kell és el szabad térni a merev időrendtől.
Négy hónapos kortól kezdve be lehet vezetni a napi négyszeri etetést, ha a csecsemő jól fejlődik és jól viseli el a ritkább táplálást.
Étkezési napirend kisgyermek részére A 2. és 3. életév folyamán a kisgyermekek táplálása alapelveinek megfelelően alakul ki a következő étkezési rend.
Reggeli: egy bögre tej vagy tejes malátakávé, kakaó (kefír, joghurt), kis szelet (lehetőleg barna) kenyér héjával vagy anélkül, eleinte még apróra vágva, rajta vaj, margarin, méz, lekvár, kevéssé fűszeres hentesáru, kenősajt, körözött. Adható zabpehely, müzli gyümölccsel.
Tízórai: az évszaknak megfelelő gyümölcs, vagy gyümölcslé egy kis süteménnyel.
Ebéd: 150-200 g vajas, burgonyás főzelék, 30-40 g puhára főtt, apróra vágott főtt hús (esetleg szálkamentes hal, vagy tojás, vagy máj). Utána kisadag édesség (gyümölcspép, felfújt vaníliakrémmel, puding öntettel, krémtúró stb.).
Uzsonna: mint a tízórai.
Vacsora: egy bögre tej (vagy aludttej, vagy kakaó, vagy tejes turmix), kis szelet (barna) kenyér valamilyen feltéttel (lásd reggeli), utána apró jutalomédesség; fogmosás!
Étvágytalanság Egészséges gyermekben a jóllakottság és éhség, a táplálék elutasítása és az étvágy szabályszerűen váltakozik. Ezt a ritmust a gyomor teltségének foka szabályozza: az étvágy és az éhségérzet akkor jelentkezik, amikor az előzőleg elfogyasztott ételt a gyomor már megemésztette és a belekbe továbbította. A teli gyomor mintegy 3-5 óra alatt ürül ki az elfogyasztott táplálék emészthetőségétől függően.
Helyesen táplált csecsemőben és kisgyermekben az étvágy, éhség és telítettség érzésének váltakozása hasznos szabályozórendszer irányítása alatt áll, mely egyrészt lehetővé teszi a megfelelő mennyiségű táplálék felvételét, másrészt meg is akadályozza a fölöslegesen nagy mennyiségű étel fogyasztását. A szabályozás képessége veleszületett tulajdonságunk; ha a táplálékfelvétel elutasítása és az étvágytalanság hosszú időn keresztül áll fenn, nyilván a szabályozórendszer működészavaráról van szó.
A csecsemőkor elején az addig jól evő kisbaba hirtelen étvágytalanságának hátterében majdnem mindig a szervezet valamilyen megbetegedése fedezhető fel (láz nátha szájgyulladás torokgyulladás húgyúti fertőzés stb.). Szinte minden heveny betegség természetes velejárója az étvágytalanság, a szervezet így védekezik és így veszi igénybe a koplalás gyógyító eszközét; lázas kisgyermek étrendje. Az ilyen étvágytalanság csak addig tart, amíg a kiváltó betegség; a gyógyulás első jele éppen az étvágy visszatérése.
Ha az étvágytalanság tartós és a mégoly gondos orvosi vizsgálat * sem mutat ki testi betegséget, vagy az evési ösztön veleszületett elégtelenségével vagy - sokkalta gyakrabban - látszat-étvágytalansággal állunk szemben. Az utóbbira jó példa az az értelmes és élénk csecsemő, aki mereven visszautasít mindenféle felkínált új ételt, ugyanakkor szívesen megeszi az addig megszokott táplálékot. Már ez is mutatja, hogy az evés és étvágy nehézségei sok tekintetben nevelési problémáknak minősülnek (vö. nevelés táplálás területén).
Kisgyermekben még szembeszökőbb lehet az étvágytalanság neveléssel kapcsolatos természete: csecsemőkorában legtöbbször jól evett a baba, az étvágytalanság a kisgyermekkor kezdetén jelenik meg. A kétségbeesett szülők azzal fordulnak az orvoshoz, hogy eleddig jól evő gyermekük most semmit sem eszik. Ez annál meglepőbb, mivel egy kisgyermek a csecsemőhöz képest sokkal többet mozog; a szülők elképzelése szerint és az állatvilág analógiája alapján egyre többet kellene tehát ennie. A táplálkozás részleteinek pontos kikérdezése majdnem minden esetben azt deríti ki, hogy tisztán nevelési kérdésről van szó és álétvágytalansággal állunk szemben: a gyermek gyakran nincs szabályos időközökben sorra kerülő étkezésekhez szoktatva, az asztalnál nem akar enni, mert nem képes nyugton ülni; legtöbbször már jóllakottan ül le az asztalhoz, mert az étkezések közti időben állandóan eszik valamit. Rendszerint édesanyja, nagymama, szomszédok kínálgatják (keksz, piskóta, sütemény, csoki, édesség, gyümölcs, tej, kakaó és főképpen édes italok szoktak lenni az így elfogyasztott ételek). A felnőttek merő jóindulatból etetik a kisgyermeket, hiszen látják, hogy az előző étkezéskor a gyermek szinte semmit sem evett, úgy érzik, hogy legalább közben ennie kell - például -, hogy el ne ájuljon. A csecsemőkori gondos étkezési napirend teljesen összeomlik, a gyerek összevissza eszik. Az ilyen gyereket egyszerűen nem engedik megéhezni.
A következmény világos: ha az ilyen gyermeket az asztalnál étellel kínálják vagy éppen evésre kényszerítik, azt heves ellenállást tanúsítva el fogja utasítani. Ha a szülők tovább erősködnek, a gyermek jóllakott állapota ellenére nagy nehezen lenyeli az ételt, s mivel másképpen nem tiltakozhat, daccal, öklendezéssel és hányással kell számolni.
Még rosszabb lesz a helyzet, amikor a gyermek nem-evése a család központi kérdésévé válik és kiderül, hogy az asztalnál másról sem tudnak beszélni, mint hogy milyen szép is volna, ha ez egyszer végre tisztességesen megenné az eléje rakott ételt. Most már tudatosan vagy öntudatlanul zsaroló eszköznek használja a kialakult lehetőséget és evésével vagy az étel elutasításával még inkább a család központjává teszi magát.
A hiba biztosan nem a legtöbbször kitűnően táplált gyermekben van, hanem táplálóinak helytelen magatartásában. A felnőtt persze nem néz szembe a valósággal és súlyos idült betegségtől tart. A baj oka többek közt az, hogy a szülők rendszerint nagyon pontosan tisztában vannak a csecsemő táplálásának minden szabályával, de a helyes kisgyermekkori étkeztetési módszerekről semmilyen vagy hamis képük van, nem tudják, mekkora is valójában a tápanyagigény, és főképpen annak nincsenek tudatában, hogy a csecsemőkor vége felé a tápanyagszükséglet jelentősen csökken; ami nem csoda, hiszen a súlyfejlődés normálisan is erősen lelassul.
Általánosan elterjedt nézet, hogy a kisgyermek megfelelő tejbevitel nélkül nem fejlődik. Ha aztán az étkezések közti időben bőven itatják a gyermeket tejjel - minél több, annál jobb -, felteszik a koronát művükre: a gyermek gyomra állandóan tele lesz. A szülők teljesen elfeledkeznek arról, hogy a csecsemő tejjel tökéletesen jóllakik (így is kell lennie, hiszen nagy értékű tápanyagokat tartalmaz), annyira, hogy a baba tejfogyasztása után 3-4 órán keresztül nem is eszik semmit. A tej és édességek együttes hatása következtében tökéletes lesz a jóllakottság az étkezések közti szünetekben, - tehát nem is várható, hogy az ilyen gyerek éhesen rávesse magát az ételre.
Minthogy a tejet és a tejtermékek jó részét csak le kell nyelni, a gyermek leszokik a rágásról. Sajnos sok szülő és nagyszülő hajlik arra, hogy a rágási restséget étvágytalansággal tévessze össze, betegséget sejtenek ott, ahol nevelési hibáról van szó.
Az étvágytalanság ilyen formáinak kezelése már a fenti példákból is adódik.
Ésszerű táplálkozási tervet készíteni: a tejbevitelt erősen csökkenteni vagy megszüntetni, kevés fehér kenyeret, süteményt és édességet adni (lásd kisgyermekek táplálása). Szigorúan megtiltani az étkezések közti időben a táplálkozást (keksz, ropi, tejes italok, csoki, cukorka stb. édességek).
A gyermeket újra meg kell tanítani az éhségérzet élményére: ezt azzal lehet elérni, hogy a gyermek választhat, hogy a tervezett ételt (nagy tányéron kis adag!) eszi-e meg vagy egyáltalán semmit sem eszik; éhen maradva a következő étkezésig. Ha a gyermek környezete következetes marad, a siker szinte biztos; mindazonáltal néhány napba beletelik, míg a gyermek szervezete az új helyzetre átáll.
Ha a várt siker elmarad, jogos a gyanú, hogy a gyermek az étkezések közt titokban enni kap (a nagymama, a nagypapa, valamelyik házbeli dug neki egy kis táplálékot). Ilyenkor csak az segít, ha a gyermeknek új környezetet biztosítunk (rokonok, kórház, intézet).
A siker érdekében az is fontos, hogy a gyermek saját személyét és evését már ne központi jelentőségű eseményként élje meg, a szülők ne beszéljenek étvágyáról vagy étvágytalanságáról az asztalnál, legalább tegyenek úgy, mintha ez nem volna számukra fontos. Lassanként megtanulja a gyermek, hogy nem az evésre való kényszerítés a büntetés, hanem az étel megvonása.
A kisgyermek minél korábban egyék együtt a családtagokkal. Ha eszik, rendben van; ha nem eszik, el kell tőle venni a tányért minden különösebb megjegyzés nélkül, de a többiek étkezésének végét ki kell várnia.
Ha egy ételt visszautasított a gyermek, később nem kell még egyszer erőltetni, az ellenállásban biztosak lehetünk. Legyen a felnőtt őszinte magához, ő maga sem egyformán szeret minden ételt, sőt van, amit egyáltalán nem eszik meg. Nem egészen igaz tehát az az általánosan elterjedt szabály, hogy a gyereknek mindent meg kell ennie, amit elé tesznek.
Azoknak a csökkent étvágyú gyermekeknek a kezelése sokkal kilátástalanabb, akik már szopós korukban keveset ettek és így valószínűleg alacsonyabb szinten működő táplálkozási ösztönük van. Gyakran hallani, hogy a szülők vagy nagyszülők valamelyike már születésétől kezdve ugyancsak kisétkű volt. A szülő annyit tehet, hogy a táplálék összetételét úgy válogatja meg, hogy az legalább az alapszükségletet fedezze. Kétségtelen, hogy ehhez sok türelem kell. Az állapot az egész gyermekkoron keresztül megmarad.
előző következő
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü