Orvosi szógyűjtemény
Babalexikon*A,Á*
 
A,Á B C,CS D E,É F G,GY H I,Í J K L,LY M N,NY O,Ó Ö,Ő P Q R S,SZ T,TY U,Ú Ü,Ű V,W X Y Z,ZS
   
* Forduljon orvoshoz!
Fehérje A szervezet egyik alapvető összetevője; nitrogéntartalmú vegyületekből, aminosavakból áll minden fehérje. Egyúttal tápanyag is, mivel a táplálékul szolgáló zsírokhoz és szénhidrátokhoz (cukrokhoz) hasonlóan szénből, oxigénből és hidrogénből állnak a fehérjék is, sajátos vonásuk azonban, hogy ezenfelül nitrogént is tartalmaznak. A nitrogénen kívül egyes aminosavakban kén is van. Minden fajnak sajátos összetételű és szerkezetű, az adott fajra jellemző fehérjéi vannak; az elfogyasztott fehérjéket aminosavakra, tehát építőköveikre bontva az emberi vagy állati szervezet ezekből építi fel újra a rá jellemző fehérjéket.
A tápláléknak nem minden fehérjéje tartalmazza az emberi fehérjék felépítéséhez szükséges valamennyi aminosavat, vagy legalábbis nem mindben találhatók kellő mennyiségben. A fehérjéket alkotó 20 aminosavnak mintegy a felét az emberi szervezet nem tudja más anyagokból átalakítani, ezek a nélkülözhetetlen, ún. esszenciális aminosavak. Sok növényi fehérje tökéletlen az aminosavtartalom tekintetében és erre különösen a vegetáriánus étrend összeállításakor kell figyelemmel lenni. Az esszenciális aminosavak hiánya a szervezet fejlődését lelassítja és ellenállását aláássa, akár a vitaminok hiánya. Az állati fehérje (tej, tojás, hús, hal) az összes esszenciális aminosavat tartalmazza, ezért a legtöbb állati fehérje magasabb értékű, mint a növényi fehérjék nagy része.
A növekvő és fejlődő szervezetnek fokozott mértékben van szüksége sejtjeinek, testanyagának felépítéséhez az építőkövekre, többek közt az aminosavakra, így a fehérjékre. A fehérjeszükséglet nagyságát a különböző életkorokra nézve pontosan ismerjük. Ha nem kapja meg a szervezet kívülről a szükséglet minimumát, kénytelen saját fehérjéit fölhasználni és elégetni, többek között ez a folyamat is dystrophiához sorvadáshoz vezethet. Ha a szükségletnél nagyobb a fehérje bevitele, a szervezet a fölösleget ugyanúgy elégeti, akár a zsírokat vagy a cukrokat.
A csecsemő táplálása szempontjából a legtökéletesebb fehérjeforrás az anyatej, fontossági sorrendben követik a tehéntej és származékai, hús, hal, tojás, zab, burgonya, szója, egyéb hüvelyesek, gabonafélék.
Fehérjeszükséglet Az élet, a növekedés és fejlődés zavartalan fenntartásához feltétlenül szükséges fehérje mennyisége a kor függvényében a következőképpen alakul.
A fenti adatok átlagos szükségletet jelentenek. Csecsemőkorban a tej a legfontosabb, sőt az első hónapokban az egyedüli fehérjeforrás. Egy liter tehéntejben 33-35 g fehérje, kb. 45 g tejcukor és 31-33 g zsír van (a magyar zacskós tej zsírtartalma általában 28 g).
A fehérjeszükségletet lényegesen meghaladni sem szabad. A sok tejfogyasztást túlzott mértékű hús- vagy egyéb fehérjefogyasztással kombinálva túl sok nitrogént viszünk be a szervezetbe, ennek kiürítését csak a vese tudja elvégezni, a túl sok fehérje tehát az egész szervezetet megterheli. Ezért színtejben számolva fél-háromnegyed liter tejnél napjában ne adjunk többet, a második életévben is inkább a fél liter az ideális, egyes esetekben még ennyi sem. Fél liter tej napi bevitelével körülbelül 6 éves korig a teljes állatifehérje-igényt fedezni lehet.

Fehérjeszükséglet
Fiatal csecsemő 1,7-1,9 g/testsúly/naponta
Idősebb csecsemő átlagosan 1,6 g/testsúlykg/naponta
Kisgyermek átlagosan 1,45 g/testsúlykg/naponta

Fejkörfogat A homlok közepén elhelyezkedő sík terület (glabella) és a nyakszirtgumó a támpontjai a fejkörfogat mérésének, melyet hajlékony mérőszalaggal végzünk. Az agykoponya újszülött- és csecsemőkorban viszonylag nagy az arckoponyához képest.
A fejkerület a csecsemőkor folyamán valamivel meghaladja a mellkaskörfogatot, a 2. évben válnak egyenlővé. A fej gyors növekedését az agy növekedése kényszeríti ki, a születés után bekövetkező agynövekedés harmada az első kilenc hónapban következik be, a második harmad kb. két és fél éves korra, a harmadik harmad pedig a serdülőkorig zajlik le.

Az átlagos fejkörfogat  
Születéskor 32-34 cm
3 hónapos 40-41 cm
6 hónapos 43-44 cm
1 éves 46-47 cm
2 éves 48-50 cm
5 éves 50-52 cm

A csecsemő és kisgyermek gondozási kartonján a fejkörfogat változásait gondosan vezetik és ábrázolják, ennek különösen az első év folyamán van jelentősége. Bármelyik irányban észlelnek is eltérést, az orvosnak gondoskodnia kell a megfelelő vizsgálatokról.*
Fejlődés, értelmi-lelki Az első hetek folyamán az újszülött és a fiatal csecsemő még nem képes környezetével közvetlen kapcsolatot létesíteni. A kisbaba igen sokat alszik, sokszor csak etetés és fürösztés, tisztába tevés idején van ébren.
4-6 hetes korában kezdi a mozgó tárgyakat követni, ekkor jelenik meg a belső hangulatot kifejező sírás és mosoly; ilyenkor már többféle sírás ismerhető fel, a sírást könnyezés is kíséri.
A második hónap végén mosolygáskor már hangot is ad (nevetés), ekkor hallani az első gagyogó hangokat is, legtöbbször az elégedettség kifejezéseként.
A harmadik hónap folyamán személyes kapcsolat alakul ki a csecsemő és környezete között. Ennek első jele, hogy a baba tudatosan vesz szemügyre tárgyakat vagy személyeket, közben érzelmeinek élénk kapálódzással és rugdalódzással adja jelét, így tudható meg például, hogy édesanyja arcát felismeri. Hangingerre a hang forrása felé fordítja fejét és tekintetét. Szája és nyelve révén jut a külvilággal közvetlen kapcsolatba, ennek a jellegzetesen csecsemőkori tapasztalási módnak a második életévben gyengül a jelentősége és egyéb érzékelések mögött a háttérbe szorul.
A negyedik hónaptól kezdve céltudatosan nyúl tárgyak után, eleinte még sokszor eltéveszti a távolságot, mozdulatai elnagyoltak és bizonytalanok, idővel azonban térérzékelése annyira fejlődik, hogy csak közvetlen környezetében lévő tárgyak után nyúl. Ebben a korban már felismeri a korábban látott tárgyakat. Ezzel párhuzamosan zajlik az izomműködés fejlődése és a beszéd elemeinek megjelenése ( fejlődés, testi beszédfejlődés).
A fejlődés eseményeiről érdemes feljegyzéseket készíteni, mert ezek nagyon megkönnyítik a fejlődés nyomon követését, megítélését, és megbetegedések esetleges hatását. A mellékelt táblázat segítséget nyújt a különböző működések és képességek megjelenésének rögzítésében. A táblázatban a legfontosabb fejlődési fokokat és azok átlagos megjelenési idejét tüntettük fel. A szülők maguk jelölhetik be a megfelelő esemény bekövetkezéséhez tartozó kort.
Jó tudni, hogy még egészséges gyermekek csoportján belül is igen nagy a szórás, egy-egy funkció késése vagy nagyon korai megjelenése nem feltétlenül kórosat jelent.
Kétség esetén forduljunk gyermekorvoshoz .
A gyermek főbb mozgásai, főbb tevékenységei kétéves korig
Fejlődés, testi

Test alakja, testarányok

A fejlődő szervezet a megtermékenyüléstől kezdve az ébrényi, magzati, újszülött-, csecsemő-, gyermek-, serdülő- és ifjúkori állapotán át egészen a felnőttkor eléréséig, sőt még azután is folytonos alakváltozásokon megy keresztül. Minél fiatalabb a szervezet, annál gyorsabban és annál nagyobb ugrásokban halad egyik fejlődési fokról a másikra. Ez különösen szembeszökő a test alakján és arányain. Ezeknek tanulmányozása mindenkit meggyőzhet arról, hogy a gyermek nem a felnőtt kicsinyített mása, hanem attól erősen eltérő lény.


Ha a testhosszat azonosnak tételezzük fel különböző életkorokban és csak az arányokra fordítjuk figyelmünket, a következőket állapítjuk meg, a) ábra: az újszülött fejének magassága az egész testhossz negyedét teszi ki, felnőttben csak nyolcadát, az újszülött karja és lába sokkal rövidebb, mint a felnőtté. A testközép újszülöttben a köldök fölött, felnőttben alatta helyezkedik el. A köldök körülbelül hatéves korában van a testmagasság felezőpontjában. A láb újszülöttben a testhossz háromnyolcada, felnőttnél legalább a fele. A szélességi méretek hasonlóképpen változnak. Ennek következtében a csecsemőnek és a kisgyermeknek sajátos megjelenése van.
Az arcon belüli arányok is változnak a kor előrehaladtával. Újszülöttben az agykoponya az arckoponyához viszonyítva jóval nagyobb, a szemek is nagyobbak, az orr kicsi, az orr-száj közötti távolság is más. Éppen az eltérő arányok teszik a gyermekarcot jellegzetessé és szeretetre méltóvá.
A második életév végére éri el az ember végleges testmagasságának felét, érdemes tehát ebben a korban a gyermek magasságát pontosan megmérni és feljegyezni, az adatból durván következtetni lehet a végleges testmagasságra.

Testhossz, illetve testmagasság

Születéskor az átlagos testhossz 50-52 cm, 3 hónapos korban 60 cm, 6 hónapos korban 66 cm, 9 hónapos korban 70 cm, egyéves korban 74-80 cm. A kétéves gyermek átlagosan 85-88 cm magas, a hároméves 93-95 cm, a négyéves pedig 100-105 cm. Amint ebből látható, a gyermek előbb gyorsan, aztán egyre lassabban nő, a növekmény az első évben átlagosan 25, a másodikban 10, a harmadikban 8 és a negyedikben 7 cm.

Fejkörfogat

Az újszülött fejének körfogata 32-34 cm, a koponya az első évben sokat nő: ez első év végére 46-47 cm lesz a fejkerület. Ezután a növekedés lelassul, a felnőttek fejkörfogata általában 53-59 cm. Az agy növekedése hozzávetőleg párhuzamos a fejkörfogatéval.

Testsúly

280 napos terhességből született újszülöttek átlagos súlya 3000 és 3500 g közt van. Egy hónappal később a kezdeti súlyesés ellenére már átlagosan 500 g-mal több, 4-5 hónapos korra megkétszerezi, tizenkét hónapos korára megháromszorozza súlyát.
Az első negyedévben az átlagos napi súlygyarapodás 28-30 g, a másodikban 20, a harmadikban 15 és a negyedikben már csak 12 g. Ezután a súlygyarapodás erősen lelassul, néha egy időre egészen megáll anélkül, hogy valamilyen baja lenne a gyermeknek. A fenti számok csak tájékoztató jellegűek, igen nagy egyéni eltérések lehetnek anélkül, hogy betegségről lenne szó. Minél sűrűbben mérjük a gyermek súlyát, annál szabálytalanabbnak találjuk a súlygörbét. Normális csecsemőnek is lehetnek olyan napjai, amikor súlya semmit sem gyarapszik vagy éppen valamicskét csökken, más napokon viszont meg-meglódul. Ha csak hetenként mérünk és a növekményt 7-tel osztjuk, reálisabb képet és egyenletesebb súlygörbét kapunk, de még a heti mérések sem szoktak teljesen egyenletes gyarapodást mutatni; jelentős eltérés esetén beszéljük meg az orvossal.*

Izomműködés (statikus-pszichomotoros fejlődés)

Az újszülöttnek van izomereje, de mozdulatai rendezetlenek, céltalanok, ügyetlenek, értelmetlenek. Fejét még nem tudja megtartani, szemével nem tekint, b) ábra ( fixálás). De már az első negyedév végére képes a baba hason fekve fejét tartósan fenntartani, hang- és fényingerek forrása felé fordulni, édesanyjára ránevetni.
Újabb negyedév elteltével céltudatosan nyúl tárgyak után, játszik kezével és lábával, felállítva lábával szilárdan megtámaszkodik, néha már önállóan meg is ül, c) ábra.
9 hónapos korára szilárdan tartja a megragadott tárgyat, önállóan ül, gyakran már mászni is tud, hasról hanyatt fordul és fordítva.
12-15 hónapos korban már önállóan áll, d) ábra ( állás), vezetve jár, néha pár lépést egyedül is megtesz ( járás), a kenyeret elrágja, néhány szót mond (mama, papa stb.). Felszólítva egyszerű parancsokat teljesít („add ide”, „köszönj”) vagy utánoz, elmélyülten játszik játékával, aztán elszórja. Figyelme még igen könnyen elterelhető.
Teljesen egyedül jár 12-15 hónapos korától kezdve. Mindezen időpontoktól még normális gyermekben is jelentékeny eltérések lehetnek. Ha gyanúsnak tartjuk a késést, forduljunk orvoshoz.*

Fejrázás, éjszakai Elalvás közben, félálomban akaratlanul ritmikusan ide-oda mozgatja fejét némelyik kisgyermek, néha az egész mozgása kíséri ezeket a fejmozdulatokat. Nem áll a jelenség mögött testi betegség, de az sem egészen igaz, hogy mindenkor lelki zavar kifejeződése. Legtöbbször a késői csecsemőkorban kezdődik a szokás, több éven át megmarad. Látnivaló gyönyörűséget okoz a művelet, valószínűleg a ringatás örömét idézi fel vele a gyermek.
Nemritkán olyankor figyelhető meg a fejrázás, ha a gyerek nem kapja meg a kellő figyelmet, vagy ha korábban elkényeztették, s ez aztán megszűnt. Az unalom jele is lehet (a magányosok vigaszkeresése); olykor a normális mozgásigény nem elégül ki nappal, ezt pótolja ki az elalvás közben végzett mozgás. Az ember veleszületett örömét leli a ritmikus mozgásokban, ez az ösztönös igény keres magának utat.
Ha a szokás a gyermek elalvásának elengedhetetlen velejárójává válik, durva leszoktatás szóba sem jöhet, annál is kevésbé, mert idővel a gyermek minden külső beavatkozás nélkül is abbahagyja.
Fejtetői vérömleny Cephalhaematoma; a szülés alatt alakul ki a fejtetőn a koponyacsont és külső csonthártyája között.
Leggyakrabban a jobb falcsont fölött keletkezik. Elég éles szélű, kerek, különböző mértékben feszes púp, fém tízforintosnál ritkán nagyobb. Szinte mindig ártalmatlan, teendőt nem igényel, de több hetet, néha hónapot vesz igénybe a gyógyulás, szélének sáncszerű kiemelkedését igen sokáig ki tudja tapintani a gondos anyai kéz. Semmiféle káros utóhatása nincs az állapotnak.
Felbüfögés Büfizés, buccolás. A szopás és ivás mechanizmusa olyan, hogy a legtöbb csecsemő, különösen a mesterségesen táplált, a táplálékkal együtt több-kevesebb levegőt is nyel; ennek következtében az evés folyamán a gyomor felső boltozatában egyre nagyobb léghólyag gyűlik meg. Ez néha akkora lehet, hogy nyomásérzést kelt. Némelyik csecsemő bizonyos nagyságú léghólyag hatására magától abbahagyja a szopást, esetleg ki is böfögi a levegőt.
A levegő felbüfögését elő lehet és kell segíteni úgy, hogy az anya valamelyik vállára fekteti a csecsemőt, ezzel a függőlegesnél valamivel előbbre dőlt helyzetben tartja. Szája elé tanácsos pelenkát teríteni, mert a feltörő levegő legtöbbször kevés táplálékot is magával hoz, és ezt a csecsemő szája sarkán át kiengedi.
Némelyik csecsemőnél a levegő felbüfögése könnyen megy, másoknál a folyamat nehézkes. Ilyenkor a legjobb a csecsemő testhelyzetét váltogatni: előbb hanyatt vagy hasra fektetni, majd függőlegesbe emelni. Minden étkezés után gondosan büfögtessük meg a csecsemőt, nem szabad ágyba fektetni, amíg tisztességes büfögést nem produkált. Ha ez nem történik meg és a levegővel kevert táplálék fekvő testhelyzetben távozik, a baba könnyen belehelheti légutaiba ( félrenyelés).
Félelem és szorongás Mindkettő sajátos lelki reakció és viselkedésmód, okuk legtöbbször kellemetlen tapasztalat vagy élmény.
Mértékük igen változó; gyakran olyan gyermekekben a legkifejezettebbek, akiknek édesanyja maga is bizonytalan, hajlik a félelemre és szorongásra. Úgy látszik tehát, hogy legtöbbször a felnőtt magatartását utánozza a gyermek: akkor fél a sötétben, a villámtól, a zajtól, a mesebeli szörnyűségektől, az állatoktól, ha az őt nevelő felnőttől ezt látja. A gyermek félelemreakcióit nem kell túlértékelni, de nem szabad azokat lekicsinyelni sem. A szülői magatartás sokat segít az állapot feldolgozásában: viselkedjen a szülő bátran, ha a gyermek elég érett már, beszélje meg vele a félelmet keltő helyzetet; a közvetlen kiváltó tényezőket igyekezzék kiküszöbölni.
Ha minden éjjel, mindig ugyanabban az időpontban riad fel a gyermek, az állapotnak mélyebb oka van: éjszakai felriadás. A kezelést és a leküzdéshez szükséges tennivalókat orvossal kell megbeszélni, mivel a szülők magukra hagyva erre legtöbbször nem képesek.*
A félelmet és a szorongást nem szabad összetéveszteni az ijedősséggel, a külső ingerekre tanúsított túlzott reakcióival; bár a két állapotnak közös gyökerei lehetnek.
Felestej A színtejet azonos mennyiségű vizes hígítófolyadékkal történő hígítás után kapott, régebben használatos tápszer.
Ma már nem használjuk egészséges csecsemő táplálására. Néhol még alkalmazzák hasmenéses betegségek diétájában: a teáztatás és a répaleves után következhet a felestej.
Elkészítése: 1 púpozott teáskanálnyi rizsnyákot vagy zabnyákot 1 dl vízzel felfőzünk, keverés közben rövid ideig forralunk, majd 1 dl tejet öntünk hozzá, forrásig melegítjük, a tűzről levéve két teáskanálnyi kristálycukrot teszünk a tápszerbe.
Tartós táplálásra semmi szín alatt ne használjuk, mert elégtelen minőségű táplálék.
Felfújódás Gázosság, meteorismus; a belek, esetleg a gyomor levegővel, illetve gázzal telnek meg és felfújódnak.
Bár normális körülmények között is lejut valamelyes levegő a táplálékkal, a felfújódást okozó gázok rendesen a bélben jelen levő baktériumok hatására képződnek. A lenyelt levegő csak ritkán okoz panaszokat, legtöbbször csupán akkor, ha a kellő felböfögtetésről evés után nem gondoskodtak, ez gyomorfeszülést, majd bélgázosságot, végül pedig szeleket okoz. Lehet a levegőnyelés is kóros mértékű, de a felfújódás oka sokszor a bélben történő túlzott gázképződés vagy a bél továbbító működésének leállása. A bél továbbító tevékenységét viszont a felpuffadás is jelentősen nehezítheti.
Bármi legyen is a gázosság oka, a tünetek hasonlóak és jellegzetesek: a has feszes, kiemelkedik, de nem nyomásérzékeny, a csecsemő nyugtalan, rossz a közérzete, szakadatlanul fájdalmasan sír, sikoltozik. Kissé megnyugszik, ha felvesszük és a vállunkra fektetjük, vagy ha széklet és szelek távoznak. Nagymértékű felfújódás pihegő légzéssel jár, mivel a gázos bélkacsok felnyomják a rekeszizmot.
Az orvosi kezelés * az okot igyekszik megszüntetni: hibás táplálás esetén helyes étrendről kell gondoskodni; ha bizonyos táplálékokat a bélrendszer rosszabbul tűr el, ezeket ki kell deríteni és az adott táplálék vagy a felfújódást előidéző összetevőjének bevitelét csökkenteni kell. A bélben zajló erjedéses vagy rothadásos folyamatok gáz keletkezésével járnak. Enyhe esetben felületaktív anyagokat lehet csepp formájában beadni vagy a csecsemő ételéhez keverni.
Komolyabb haspuffadás súlyos vagy éppen életveszélyes állapotok jele lehet, pl. vakbélgyulladás bélelzáródás, kizárt lágyéksérv, hashártyagyulladás stb. - tehát a felfújódás nem mindig teljesen ártalmatlan jelenség.
Van olyan csecsemő is, akinek emésztőrendszere a tejcukrot (melyet az anyatej és a tehéntej egyaránt tartalmaz) nem képes nagy mennyiségben elbontani, ezért a tejtől felfújódik. Nincs szükség minden esetben hősies erőfeszítésekre, néha elegendő, ha a szoptató anya saját táplálékából kihagyja a puffasztó ételeket, mint pl. hagyma, fokhagyma, kelkáposzta, hüvelyesek.
Enyhe esetben a következő ártalmatlan házi eljárások alkalmazhatók: meleg hasi borítás, a has óvatos nyomogatása és simogatása, egy étkezés kihagyása és csak édesköményes tea adása, jól megolajozott szélcső felhelyezése a végbélbe (néha már a végbélben történő hőmérőzés is szelek távozását eredményezi), teába kevert orvosi szén itatása.
Ha a csecsemő mohóságában sok levegőt nyel, szopás közben többször függőleges testhelyzetbe kell hozni és türelemmel (!) megvárni, míg kellő mértékben felbüfögte a levegőt (levegőnyelés). Különösen makacs esetben görcsoldót és nyugtatót rendelhet az orvos.*
Félrenyelés Idegentestet lehel be a gyermek légutaiba.
A félrenyelt tárgy azonnali heves köhögést vált ki, ez néha ki is lövi a cigányútra ment idegentestet.
Az idegentest távozását elő is lehet segíteni azzal, hogy a gyermeket hassal lefelé térdünkre fektetjük, közben lapos tenyérrel hátát veregetjük lapockái között.
Etetés közben az egészséges csecsemő vagy kisgyermek szerencsére csak nagyon ritkán nyel félre, mivel nyelés közben a gégefedő önműködően lezárja a légutakat.
Hányás közben már könnyebben bekövetkezhet a légutakba való belehelés. Hányásra hajlamos csecsemőt (pl. pylorusstenosisban szenvedőt) evés után vagy fölpocolva (felsőtestét alátámasztva, fejét megemelve) vagy kissé jobb oldalára fordítva fektessünk.
Igen könnyen nyelnek félre a koraszülöttek, mivel az éretlen újszülöttek védőreflexei nem működnek kielégítően, köhögésreflexük sem mindig megbízható, így akár észrevétlenül is beszippanthatják a táplálékot légcsövükbe. Nagy mennyiség esetén fulladás, kisebb mennyiség esetén tüdőgyulladás lehet a következmény.
Felső légúti fertőzések A felső légutak szinte mindig lázzal járó gyulladása (nátha torokgyulladás hörghurut), mely emberről emberre könnyen terjed.
A kiváltó tényező számos vírus. Az ilyen betegségben szenvedő felnőttet (még ha nem is érzi magát különösen betegnek) ne engedjünk kisbaba közelébe! Ha maga az anya betegszik meg, hordjon orrkendőt.
Különösen fogékonyak a kisgyermekek, ezek a betegségek ebben a korban legtöbbször igen magas lázat okoznak.
Szövődményeik a középfülgyulladás, a tüdőgyulladás, néha hasmenés.
Felső légúti gyulladások "Meghűléses betegségek". Az utóbbi elnevezés hibás és félrevezető, mert nem meghűlés, hanem fertőzés okozza, legtöbbször vírus. Az orr, garat, gége, légcső, hörgők nyálkahártyája gyullad be, néha a kötőhártya és a hólyag is megbetegszik. A lehűlés vagy meghűlés legfeljebb alárendelt szerepet játszik.
A légúti gyulladások a leggyakoribb betegségek. Szerencsére csecsemőkorban még nem túl gyakran fordulnak elő, legfeljebb zsúfolt lakásokban vagy csecsemőközösségekben.
Csecsemőben már az egyszerű nátha is igen kényelmetlen betegség: a fiatal csecsemő nem nyitja ki száját automatikusan, ha orrán át nem kap levegőt. Náthára, garathurutra hajlamosít a túl meleg lakás, a friss levegő hiánya, az edzetlenség. Az összes légúti fertőzés cseppfertőzéssel terjed: a beteg az egészségesre köhögi vagy tüsszögi vírusait. Egy családon belül legtöbbször többen is megbetegednek.
Megelőzésül nem áll más rendelkezésünkre, mint az ilyen beteg közelségét elkerülni; a megfelelő edzettség segíthet. A családon belül nem lehet igazán védekezni a terjedés ellen, a cseppek sok méterre is elkerülnek a tüsszögő embertől. Nem sokat ér a náthás anya orrkendője sem. A náthás ember ezért ne menjen csecsemő közelébe, különösen ne köhögjön vagy tüsszögjön rá közvetlenül. Jobb, ha a csecsemő elkülönítve alszik.
Náthás, köhögős látogatókat még az ajtón se engedjünk be; akkor sem, ha ezt udvariatlanságnak tartják; szabadban is maradjon a hurutos személy a babakocsitól tisztes távolban. Minden épeszű felnőtt megérti a helyzetet.
A "meghűlés" megelőzésével kapcsolatban fennáll az a tévhit, hogy a csecsemőt mindig jó melegen kell öltöztetni, ezért nem is kevesen állandóan túlöltöztetik gyermeküket olyankor is, amikor maguk nyári ruhában is szenvednek a melegtől. Közben a gyerek izzad és talán tényleg hamarabb megbetegszik, mint az ésszerűen öltöztetett csecsemő. Nehéz az arany középutat megtalálni.
Féltékenység Féltékenység és irigység valójában minden emberben van, nagyrészt tudat alatt. Ezek az érzelmek azonban kisgyermekkorban különös szerepet játszhatnak. Legtöbbször a testvérre féltékeny a gyermek, mert nem akarja megosztani vele a szülők, kivált az édesanyja neki "járó" összes szeretetét.
A féltékenység és irigység megnyilvánulásai nagyban függnek az egyéni vonásoktól és a szülői leleményességtől. Leggyakrabban az első gyermek érez féltékenységet a második megszületésekor, különösen, ha a szülők nem készítették fel kellőképpen arra, hogy testvére lesz.
A szélsőséges féltékenységi reakciók sokféle formát ölthetnek: a kisgyermek állandóan kedvetlen, étvágytalan, dacos lehet alvászavar léphet fel, bevizelés, beszékelés, esetleg a testvért tettleg bántalmazza vagy meg is mondja szüleinek, hogy semmi szükség sincs a betolakodóra.
A féltékenység nem zárja ki a kistestvér iránti szeretetet vagy fordítva. Az újszülött hazahozásakor tanácsos valami kisebb ajándékot adni a kisgyermeknek azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a kistestvértől kapja. Mind a szülők, mind pedig az új csecsemő lelkes látogatói jól teszik, ha érkezésükkor előbb a nagyobbikkal foglalkoznak és csak azután fordítják figyelmüket a kis jövevény felé. Nem ártalmas viszont, ha az újszülöttet az édesanya a nagyobb testvér jelenlétében szoptatja.
A testvéri féltékenység néha lelki szükségállapotban nyilvánul meg, leküzdéséhez sok tapintatra, együttérzésre és főképpen szeretetre van szükség a szülők részéről.
Néha a gyermek az édesapjára féltékeny, kivált ha nagyon elfoglalt ember és szűkös szabad idejében elsősorban felesége felé irányul figyelme: a gyermek tőle is irigyelheti az anya gyengédségét.
Fénykezelés Fototerápia: az újszülöttek átlagosnál nagyobb fokú sárgaságának gyógyítására használják. Kék és fehér fényt használnak e célra, kivált a kék fény (hullámhossza 460 nm) hatékony. A fény a bőrben lévő epefestéket alakítja át gyorsabban kiürülő vegyületekké.
Az erős fény alkalmazása közben az újszülött szemét védik.
A módszer a mérsékelt sárgaság kezelésére alkalmas, a súlyosabb eseteket vércserével gyógyítják.
Ferde nyak Torticollis: legtöbbször szüléskor sérül meg az egyik fontos nyakizom, benne vérömleny keletkezik, mely később szervül és esetleg rövidülést okoz; ezért a nyak ferdesége nem azonnal jelentkezik, hanem fokozatosan alakul ki.
A fejbiccentő izom a fül mögötti csontnyúlványtól lefelé, előre halad a mellkas elülső széléig, mindenkinél jól kitapintható. A szüléskor túlságosan megnyúlnak, így sérül meg. Később kemény csomót lehet benne érezni azon az oldalon, amerre a ferde nyaktartás következtében a fej hajlik, ez tulajdonképpen a sérülés hege.
Mindenkor kezelésre van szükség, különben a rövidülés tovább fokozódik és még kifejezettebbé válik a ferde fejtartás. A kezelést ortopéd orvos irányítja *, aki megfelelő általános tornát és speciális gyakorlatokat rendel el. Ezek a megrövidült izom óvatos nyújtását célozzák; néha egyéb helyi kezelésre, esetleg műtétre van szükség.
Fertőtlenítőszerek Baktériumölő vagy növekedésüket gátló kémiai szerek, amelyektől megköveteljük, hogy az emberi bőrre és a tárgyakra ne fejtsenek ki károsító hatást. A fertőtlenítőszerek legnagyobb részét nem szabad szappannal együtt használni, mert a szappan csökkenti a hatásukat. A fertőtlenítőszerekről az orvos vagy a gyógyszerész ad felvilágosítást. A következő célokat szolgálják e szerek:
Kézfertőtlenítők, rendszerint gyorsan hatnak, a bőrt megkímélik.
Tárgyak (bútorok, falak, padló stb.) fertőtlenítésére használt szerek.
Evőeszközök, cumisüvegek és szopókák fertőtlenítésére legbiztosabb módszer a kifőzés (10 percig lobogó vízben) vagy a sterilizálás Milton szerint.
Helyiségek fertőtlenítését a közegészségügyi hatóság végzi.
Bőrfelület, kisebb sérülés fertőtlenítésére szolgáló szerek.
A háztartás rendszeres fertőtlenítésére általában nincs szükség. Gyermekágyas kórházi osztályon, szülőszobán, újszülöttek osztályán azonban a lehető legszigorúbb fertőtlenítési rendszabályok alkalmazandók, mivel ezeken a helyeken nagyon sok ember fordul meg. Legfontosabb a személyzet kezének fertőtlenítése. A szerek használati utasítását a legszigorúbban be kell tartani.
Fertőző betegségek Tágabb értelemben mindazok a betegségek, amelyeket fertőzés, azaz átvihető kórokozó okoz. Szűkebb értelemben azok, amelyek a betegben jól felismerhető betegséget okoznak, jellegzetes lappangási idejük van és védettséget hagynak maguk után, mely legtöbbször egy életre szól.
A fertőzés (a kórokozónak az egészséges emberrel való átvitele) közvetlenül vagy közvetve történik. Az előbbi esetben a beteggel vagy váladékával érintkezve kapja meg a betegség kórokozóját az egészséges ember, közvetve pedig úgy jön létre a fertőzés, hogy a kórokozót nem beteg közvetítő viszi át. A közvetítő lehet egészséges hordozó, tárgyak, táplálék, állatok, por stb.
A leggyakoribb közvetlen átviteli mód a cseppfertőzés (a beteg ráköhögi vagy rátüsszenti a kórokozót az egészségesre). Gyakori a széklettel való terjedés is.
A kórokozó az egészséges, de fogékony emberbe bejutva szaporodni kezd, de egy ideig még nem okoz betegséget. Ezt a néma szakaszt nevezzük lappangási időnek, mely néhány óra, nap, hét vagy akár hónap hosszúságú is lehet. Ez alatt az idő alatt a kórokozó szaporodik, sokszor, különösen a lappangási idő vége felé, a fertőzött személy már maga is fertőz.
Minden fertőző betegség bizonyos szakaszokban zajlik le. A lappangási szakaszt a bevezető (prodromális) szakasz követi, általános tünetek (pl. láz, rossz közérzet, étvágytalanság, hányás) jelentkeznek, de ezek szinte bármely betegség előjelei lehetnek, és a kórkép még nem a jellemző. Ilyenkor azonban a beteg már rendkívüli mértékben fertőz.
Ezután jelennek meg a jellemző tünetek, például jellegzetes kiütés vagy toroktünetek. Ennek a szakasznak a lefolyásával a betegségnek szinte vége van, de bizonyos szövődmények még bekövetkezhetnek.
Végül a lábadozás szakasza, majd a teljes gyógyulás. Ezután a beteg védettsége teljes, a betegséget nem kapja meg még egyszer. Ezen a jelenségen alapulnak a védőoltások.
Gyermekbetegségeknek azokat a fertőző betegségeket nevezzük, amelyek annyira fertőzőek, hogy szinte mindenki már gyermekkorában átesik rajtuk (kanyaró rózsahimlő bárányhimlő mumpsz szamárköhögés és még néhány betegség).
A fertőző betegségekkel kapcsolatosan hatósági teendők is vannak, ezért ezeket a betegségeket általában be kell jelenteni bejelentési kötelezettség áll fenn.
Fertőző betegségek megelőzése A fertőző betegségeket is jobb megelőzni, mint gyógyítani. Ehhez ismerni kell az átvitel módjait. Ezekről adunk itt rövid áttekintést a leggyakoribb fertőző betegségek vonatkozásában.
Kanyaró: már a jellegtelen első tünetek idején roppantul fertőz, mégpedig a kiütés megjelenése előtt 3-4 nappal; a beteggel közös helyiségben való tartózkodása elég az átvitelhez. Harmadik személy nem képes átvinni, a fertőzés lehetősége rohamosan csökken a kiütés megjelenése után. Zárófertőtlenítés nem szükséges.
Bárányhimlő: a lappangási idő végén már fertőz, az első kiütés megjelenésekor már biztosan fertőz, a huzattal a ház távolabbi helyiségeibe is képes eljutni, harmadik személy nem viheti át. A pörkösödés szakában már alig fertőz; a leváló pörkök nem fertőznek. Zárófertőtlenítés nem szükséges.
Rózsahimlő: cseppfertőzés útján már az első naptól fertőz, de nem annyira, mint pl. a kanyaró. Harmadik személy nem viszi át. Zárófertőtlenítés nem szükséges.
Vörheny: mérsékelten fertőz, az első naptól kezdve, közvetlen érintkezés, cseppfertőzés és tárgyak útján terjesztheti a tünetmentes hordozó is. Ezért zárófertőtlenítés szükséges.
Szamárköhögés: meglehetősen fertőző, már a jellegtelen köhögés idején is, kb. 3 héten át fertőz, közvetlen érintkezéssel, cseppfertőzéssel terjed; harmadik személy nem viszi át, tünetszegény beteg viszont igen. Zárófertőtlenítés nem szükséges.
Mumpsz: mérsékelten fertőz, de csak közvetlen úton, harmadik személy vagy tárgyak nem viszik át; már az első tünetek előtt fertőz, a duzzanat megszűntével az átvitel is megszűnik. Zárófertőtlenítés nem szükséges.
Gyermekbénulás: mérsékelten fertőz, egy családon belül ritka a második megbetegedés, talán 4 hétig fertőz. Zárófertőtlenítésnek van értelme.
Fertőző bélbetegségek: a beteg széklete fertőz, a beteg ápolása közben legszigorúbban be kell tartani a higiénés rendszabályokat (kézmosás, védőruha). A helyiség fertőtlenítése szükséges. A beteg ürülékeit a helyszínen kell fertőtleníteni.*
"Fészek melege" Az állatvilágra utaló, gyakran használt szókép. Beletartozik sok minden: a gondoskodás, a becézés, az apa és anya szeretetének minden személyes megnyilvánulása, a szoptatás, a testközelség, a közvetlen testi érintkezés, a biztonság. Mindez a csecsemő és a kisgyermek számára oly fontos védettség érzését jelenti, fokozza biztonságérzetét, egészében elősegíti a környezetről, a világról és az életről alkotott jó véleményének kialakulását; semmilyen technikai csoda nem tudja pótolni. Nélkülözhetetlen a csecsemő és a kisgyermek zavartalan testi és lelki fejlődéséhez.
Nemcsak a rendszeres táplálás tartja fenn a gyermek életét és egészségét, legalább ennyire szüksége van édesanyja, édesapja és egész családja feléje áradó szeretetére és figyelmére.
Minden megfigyelés amellett szól, hogy a korai gyermekkorban hiányzó melegség az egész személyiség eltorzulását okozza, nagyon sok későbbi lelki baj erre a hiányra vezethető vissza.
Sok szülő, különösen édesanya nélkül felnövő gyermek nemcsak a mozgásfejlődésben mutat jelentős késést - azaz később tanul meg ülni, állni, járni -, hanem egész szellemi fejlődése (beszédfejlődése, kifejezőképessége, kapcsolatteremtő képessége) zavart szenved.
Fitymagyulladás A hímvessző végét, a makkot borító előbőr gyulladása, legtöbbször a makkot fedő vékony hámréteg is gyulladt. A gyulladás kórokozója a külvilágból ered, legtöbbször a fitymazsákban meggyűlő kenőcsös váladékban telepszik meg. Minthogy a csecsemőkorban a fityma lemezei szorosan egymáshoz tapadnak, a gyulladás roppant ritka, ha a fitymán nem történik előzetesen manipuláció. Ez is indokolja, hogy a csecsemő fitymáját hagyjuk békén és ne kísérletezgessünk hátrahúzásával - ha az könnyen nem húzható hátra.
Kisgyermekkorban azonban már kórosnak kell tekintenünk a fitymaszűkületet, az állapot gyakran okoz gyulladást. A hímvessző végének bőre fájdalmasan megduzzad, a fityma zsákjából genny ürülhet, a vizelés is fájdalmas lehet.
Hideg kamillás borogatással lehet a gyulladásos fájdalmat enyhíteni. Ha valóban szűkület áll a gyulladás hátterében, sebészi megoldásra van szükség (körülmetélés). Mindenképpen orvos tanácsát kell kikérni.*
Fitymaszűkület
 
 
Az előbőr kissé megnyúlt, ormányszerű megnyúlása gyakran szűkülettel jár

Phimosis; a hímvessző végén elhelyezkedő makkot fedő előbőr nyílása annyira szűk, hogy a fitymát nem lehet a makkon teljesen hátrahúzni.
Ennek az állapotnak semmi köze sincsen az újszülöttkorban mindig fennálló és az egész csecsemőkoron át legtöbbször megmaradó ún. sejtes összetapadáshoz: amikor is a fityma két lemeze szorosan össze van tapadva. Az összetapadás az első életévekben magától megoldódik; ezért nem szabad a fitymát erőszakosan hátrahúzni a letapadás megszüntetése céljából, az ilyen kísérletek következtében berepedések támadhatnak, amelyek később, hegesedve, valóban szűkületet idéznek elő.
A fitymanyílás valódi szűkülete gyakran okoz gyulladást. Ha nagyfokú a szűkület, még a vizelet sem távozik akadálytalanul a húgycső külső nyílásán keresztül, hanem a vizelés kezdetén ballonszerűen feltölti a fitymazsákot. Fitymagyulladásra utal a bőr vörössége és fájdalmassága.
A kisfokú fitymaszűkület néha tágítható a fityma gyakori kíméletes hátrahúzásával, ezt azonban csak orvos végezze.* Ha a tágítás nem sikerül, sebészi úton kell a fitymanyílást kellő tágasságúvá tenni ( körülmetélés). Helyes a műtétet az iskolába járás megkezdése előtt elvégezni.

Fixálás A látótérbe került tárgyra tekintés és a mozgó tárgy követése. Az eszmélet bizonyos fokú tisztasága szükséges a fixálás kiviteléhez. Az újszülött szembogara fényre reagál (összehúzódik), de fixálni még nem képes. Az újszülött tehát semmiképpen sem vak, de nem is lát úgy, mint egy idősebb csecsemő.
Bizonyos fogásokkal rá lehet ugyan venni az újszülöttet is, hogy tekintsen, de csak a 3. héttől kezdve válik ez rendszeresen használt képességévé. A személy vagy az eléje tett tárgy szemügyre vétele és követése általában a 12. hét körül következik be, néha jóval előbb, de legkésőbb a 16. hétig. A képesség nem a szem, hanem az agy működésének érését jelzi.
Ha a fixálás megjelenése késik vagy elmarad, orvoshoz kell fordulni.*
Fluoridos megelőzés A fluorid fontos nyomelem, a fogzománc képződéséhez elengedhetetlen. A természetes fluoridforrás az ivóvíz. Magyarország legtöbb ivóvize elégtelen mennyiségű fluoridbevitel szükséges a fogak fejlődésének idején, ennek módját az orvos szabja meg.*
Téves az a felfogás, hogy fluorid méreg: az erre a célra ajánlott adag teljesen veszélytelen, alkalmazása biztonságos.
Foetopathia Magzati ártalom, mely a szervek kialakulásának szakasza (kb. az első három terhességi hónap) után keletkezik. Oka lehet a magzati fertőzés. Az embryopathiával szemben nem fejlődési rendellenességek keletkeznek, hanem magzati betegség, pl. magzati májgyulladás. Súlyos esetben a magzat elhalásához, vetéléséhez vagy halvaszületéshez vezethet. Egyik ismert formája a vércsoport-összeférhetetlenség alapján kialakuló magzati ártalom, a méhen belüli magzati fertőzésekre jó példa a toxoplasmosis.
Fogápolás Sok ember él abban hitben, hogy a tejfogak nem igényelnek semmiféle fogápolást, hiszen úgysem maradnak meg sokáig. Ez hatalmas és nem minden következmények nélküli tévedés. A tejfogazatnak nagyon nagy szerepe van az állkapcsok fejlődésében és a maradandó fogazat kialakulásában, illetve működőképességében. A tejfognak a megfelelő ideig foglalnia kell a helyet az alatta meglapuló maradandó fog számára, ezért a tejfogak korai elvesztése súlyos károkat okoz a maradandó fogazatban.
Éppen a tejfogak különösen érzékenyek a fogszuvasodással szemben, állományuk puhább, zománcuk vékonyabb és sebezhetőbb, ehhez járul az a rossz szokás, hogy éppen kisgyermekkorban sok édességgel kényeztetik a gyereket. A fogmosás gyakorisága terén kisgyermekkorban elkeserítő a helyzet. Pedig a fogápolást nem lehet elég korán elkezdeni. Már az első fogacskát is érdemes minden étkezés után puha, nedves vattával vagy gézdarabbal letörölni. A második évtől kezdve legyen saját fogkeféje a gyereknek, először csak utánozza a remélhetőleg szintén rendszeresen fogat tisztító felnőtteket, hamarosan már eredményes is lesz játékos tevékenysége, de azért egy ideig jobb, ha a szülő is gondosan megtisztítja a kisgyerek fogát.
A fogmosás műveletébe - már a szokás kialakítása érdekében is – érdemes mindig ugyanazt a sorrendet betartani: pl. mindig jobbról bal felé haladni, előbb fönn, aztán lenn, előbb kívül, aztán a fogsor belső oldalán. Mindig a leghátsó fognál kell elkezdeni és előrefelé haladni, majd a középvonalat elérve hátrafelé, egészen az utolsó fogig.
A kivitel minőségének javítására lehet sarkallni a gyermeket a foglepedéket megfestő tabletták használatával: a fog piros marad, ha a fogtisztítás nem a kellő alapossággal történt.
A fogkefélést követő szájöblítést se siesse el a kisgyermek. A fogkrém maradványainak lenyelése nem ártalmas.
A fogmosás hatékonyságát fokozza a fluoridos megelőzés; az adag és az adagolás tartama tekintetében kérjük ki az orvos véleményét,* mivel a szükséglet a helyi ivóvíz fluoridszegénységének fokától is függ.
Korán rá kell szoktatni a kisgyermeket a rágás szokására és örömére (fekete kenyér, rostos gyümölcs, nyers répa stb.).
Az esti fogmosás után semmiféle édes anyag ne jusson a csecsemő vagy kisgyermek szájába, a hosszú éjszakai nyálzási szünet erősen fokozza az édességek fogszúkeltő hatását.
Hibás fog felfedezésekor azonnal forduljunk fogorvoshoz.*
A cukrozott cumival vagy az édes teát tartalmazó cumisüveggel való elalvás még mindig eléggé elterjedt, rendkívül káros és eléggé el nem ítélhető szokás.
Fogcsírgennyesedés Csecsemő- vagy kisgyermekkorban a fogcsírok (az állcsontok kis üregecskéiben fejlődő, kialakulóban lévő fogak) valamelyike elgennyedhet, majdnem mindig a felső fogsort érinti a baj. Nagy arcduzzanattal, magas lázzal, néha súlyos általános állapottal jár a fertőzés. Csak kórházban kezelhető.*
"Fogfrász" Görcsroham, amelyet a téves hiedelem szerint a fogzás okoz. A fogzás nem okoz magas lázat, rángógörcsöt még kevésbé. Az elnevezés és hiedelem azon a látszaton alapszik, hogy a fogzás idején (az egyébként durván két és fél éves időtartam) fellépő görcs (a lázgörcs ugyanabban a korban gyakori) éppen valamely fog kibújásának idejével esik egybe.
Minden görcsrohammal forduljon nyomban orvoshoz, az eredetet neki kell kideríteni.*
Fogzás, nehéz A fogzás általában a növekedés és fejlődés normális részletjelensége fogzás, normális.
Téves az az elképzelés, hogy a fog az ínyen át nagy nehézségek árán tör át, esetenként mindenféle súlyos tüneteket ( "fogláz" "fogfrász", hasmenés, kiütések) okozva. A fog mindenféle erőszak vagy nagyobb fájdalom nélkül nyit magának utat a foghúson keresztül.
Véletlen egybeesés következménye, amikor valamely betegség pont akkor lép fel, amikor a mintegy két és fél éves fogzási időszak folyamán éppen új fog bújik ki.
Az egyetlen "nehézség" az addigi normális mértékű nyálzás fokozódása s a foga így bírja, a csecsemő nagyon boldogan rág, noha picit nyűgös egy-két napig.
Ha nehéz fogzásról hallunk, más okot kell keresni. A nehéznek vélt fogzás tehát nem igényel kezelést, nincs is hatékony szer rá.
Fogzás, normális

A tejfogazat kifejlődésének és képződésének döntő szakasza már az anyaméhben lezajlik, a fogak azonban csak a csecsemőkor derekán kezdenek áttörni. Ritkán fordul elő, hogy a fogzás már a 6. hónap betöltése előtt megkezdődik, annál gyakoribb, hogy csak jóval később. A fogak megjelenésének határozott sorrendje van.
A fogzást kísérő jelenségek egyénenként nagyon változóak. Sok csecsemőnél észre sem veszik, hogy foga jön, de előfordul, hogy a baba egy ideig nyűgösködik a fog áttörése előtt és közben, nem kevés csecsemő vadul rág, amikor a foga jön.
A 6-7. hónapban jelenik meg a két alsó középső metsző, sokszor a kanál koccanása jelzi a nagy, megható eseményt. Általában 4 hetenként tör át újabb fog, a mellékelt ábra mutatja be a szokásos áttörési sorrendet, de ettől számos eltérés lehet, gyakran családi-örökletes vonásként; a szokatlan sorrendnek semmilyen káros hatása nincs. Nagy általánosságban mondva a csecsemőnek hattal kevesebb foga van, mint ahány hónapos.
Az első fog késése gyakran okoz aggodalmat a szülőkben, pedig a különben egészséges gyermekek kis hányadában akár csak az első születésnap után bújik elő a várva várt fogacska.
A tejfogazat megjelenésének menete nem áll összefüggésben a fogak későbbi minőségével. A tejfogazatot nagyon hamar tönkre lehet tenni hibás szokásokkal, a fogzás sorrendjétől és sebességétől függetlenül. Ha a szülők annyira aggódnak a fogazatért, inkább ezeket a hibákat kellene elkerülniük.

Ebben a sorrendben és e menetrend szerint bújnak ki a tejfogak normális fogzás esetén
Fogyatékosság, értelmi és testi A fogyatékosságnak pontos szociális-egészségügyi meghatározása van. Fogyatékosnak minősülnek a következő csoportok valamelyikébe tartozó személyek:
jelentékeny mértékben mozgássérültek,
az arc- és gerinchasadékos állapotban szenvedők,
azok, akiknek testi teljesítőképességét megbetegedés, károsodás vagy hibás működés jelentékenyen beszűkíti,
vakok vagy nagymértékben gyengénlátók,
siketek vagy jelentékenyen nagyothallok,
beszédképtelenek,
értelmi fogyatékosok, ha állapotuk jelentékeny akadályt képez a társadalomba való beilleszkedésbe,
azok, akik a fentiek bármelyikének tekintetében veszélyeztetettek.
Minden országban, így Magyarországon is törvény szabályozza a teendőket, iskoláskor előtt is megfelelő intézménynek (pl. óvoda) kell rendelkezésre állnia.
Fogyatékos gyermekük miatt a szülőkre nagy megterhelés hárul, a szociális törvénykezés ennek enyhítésére törekszik. A rendelkezések alkalmazása, megvalósítása az önkormányzatokra hárul.
A hivatalos támogatáson felül számos társadalmi szerv és egyesület is igyekszik segítséget nyújtani.
Folyadékszükséglet A csecsemő folyadékforgalma és -szükséglete jóval nagyobb, mint a gyermekeké vagy a felnőtteké. Ennek oka testösszetételében (közel 70 % víz), anyagcseréjében, gyors növekedésében és veseműködésének sajátságaiban rejlik. Újszülöttkorban átlagosan 170 ml/testsúlykg a napi folyadékszükséglet, egyéves korban 100 ml körül, 10 éves korban kb. 45 ml, felnőttben durván 35 ml/testsúlykg.
A nagy folyadékszükséglet a csecsemőt különösen sebezhetővé teszi folyadékveszteségekkel szemben (hányás, hasmenés, fokozott verejtékezés, láz, szomjazás), ilyen esetekben még a szokásosnál is nagyobb folyadékbevitelre van szüksége. Ezért tanácsos nyár idején vagy lázas állapotban a nyugtalan csecsemőt teával vagy gyümölcslével gyakran megkínálni.
Mivel a csecsemő szinte csak folyékony táplálékot fogyaszt, a napi folyadékigény egyúttal a napi táplálék mennyiségét is jelenti.
Főzelék A friss vagy mélyhűtött főzelékből készített étel adásának előnyös volta vitán felül áll. Különösen vitaminokban és ásványi anyagokban való gazdagságuk indokolja a főzeléktáplálást.
Minthogy a legtöbb főzeléknövénynek igen tetemes a víztartalma (jóval 80 % fölött), a táplálék megfelelő kalóriatartalmát más anyagok hozzáadásával kell biztosítani. Elsősorban tej, zsiradék (olaj) és burgonya jön számításba ebből a célból.
Kezdetben csak igen kis mennyiségeket adjunk. A csecsemőnek eleinte nagyon idegen a főzelék. Nem helyes mindazonáltal cukrozással venni rá a csecsemőt a főzelék elfogyasztására. Az első főzeléket 4-5 hónapos korban adjuk, mesterségesen táplált csecsemőnek korábban, mint a szopósnak.
Az első időkben sárgarépát, céklát, zöldsalátát, kelvirágot, gyenge zöldborsót, spárgát, gyenge karalábét, paradicsomot készíthetünk, a durvább káposztaféléket, hüvelyeseket még áttörve is a későbbi hónapokra hagyjuk.
Elkészítése: a főzeléknövényt gondosan megtisztítjuk, fölaprítjuk, kevés vízben addig pároljuk, míg finom szitán át nem tudjuk nyomni, vagy megfelelő konyhagéppel homogenizálhatóvá nem válik. Levét eltesszük a hígításhoz. A korábbi szokásoktól eltérően manapság nem alkalmazunk rántást. Az áttört anyagot a főzővíz és előzetesen megforralt majd lehűtött tej egyenlő arányú keverékével a kellő mértékben hígítjuk. Később a tej arányát emelni lehet a hígításhoz használt folyadékban.
A főzeléket burgonyával lehet sűrűbbé tenni, később ki lehet egészíteni májjal, tojássárgájával, hússal, reszelt sajttal, esetleg túróval.
A főzelék elkészítése közben a benne lévő C-vitamin jelentékeny része tönkremegy, ezért kell a főzelék mellett a csecsemőnek citromfélékből nyersen készült leveket is adni.
Főzelék hússal vagy tojással 100g főzeléknövényt megtisztítunk, aprítunk és kevés vízben párolva szitán átnyomunk, vagy homogenizálunk. 20-50 g csirkehúst kis kockákra vágva megfőzünk, pürét készítünk belőle és a főzelékhez keverjük. Hetenként egyszer-kétszer a hús helyett tojássárgáját alkalmazunk.
Fulladásos balesetek A kiságyban bekövetkező fulladás a legkorábbi balesetek egyike, mely megfelelő gondossággal és előrelátással majdnem minden esetben megelőzhető volna. A következőkre kell ügyelni:
Párna ne legyen a csecsemő ágyában, a túl nagy, süppedős, túl puha takaró is veszélyes.
Rögzítő heveder (Németországban árulnak ilyet az ágy felszereléseként): igaz ugyan, hogy megakadályozza a gyermek kiesését az ágyból, de hibás felfüggesztés esetén megfojthatja a kicsit, ezért ne használjuk; ugyanezen okból ne kössük ki a gyermeket (pl. az ágy sarkában, bilire ültetve), az ágy fölé kifeszített zsinór is baleset forrása lehet.
Minthogy a csecsemő mindent a szájába dug, csak olyan tárgy lehet ágyában vagy környezetében, amely ilyen szempontból biztonságos (letörött játékrészek, leharapott cumidarabok, gombok, fémpénz, golyók, mogyoró és egyéb magvak, papír, papír zsebkendő, gombelem stb. ne legyen a közelében).
Műanyag zacskó: a gyermek szívesen a fejére húzza játékból, képlékenysége és elektromos töltése miatt aztán teljesen rásimul az arcra és fulladást okozhat.
Hintőporos és púderes doboz: a por belehelése életveszélyes lehet, ugyanez áll a por alakú fűszerekre, különösen az őrölt borsra.
A hűtőszekrényt és a mélyhűtőt legjobb lezárni és a kulcsot biztos helyen tartani. Sok gyerek csukta már magára a hűtőszekrényt, amikor torkoskodni akart és nem akarta, hogy meglássák.
Rosszul szelelő kályhában szén-monoxid keletkezik, a mérgező gáz az alsó légrétegekben helyezkedik el, tehát éppen a gyermek magasságában; szokatlan szag esetén azonnal gyanút fogni, a kályhát rendszeresen szakemberrel megvizsgáltatni.
Az elsősegélynyújtás a baleset létrejöttének körülményeitől függ. Zsinegelés esetén a torkot leszorító anyagot kell azonnal meglazítani és eltávolítani.
Ha a gyerek félrenyelt, szájából, garatjából ujjal ki lehet kotorni az idegentestet, nyomban a rohammentőt kihívni.*
Mesterséges lélegeztetés, esetleg szájból szájba lélegeztetés az azonnal kinyitott ablak mellett életmentő lehet.
Furunculus A bőrben elhelyezkedő faggyúmirigyek vagy szőrtüszők körülírt gennyesedése, csecsemőkorban a verejtékmirigy is elgennyedhet bőrfertőzés során.
A bőr körülírt, kemény, fájdalmas pírjával kezdődik, néhány nap alatt beolvadás jön létre és közepén sárga genny tűnik át. A fertőzés forrása a környezetben keresendő.
Gyakrabban fordul elő rossz általános állapotban lévő, leromlott csecsemőkben, a hanyag gondozás még inkább melegágya a bőrgennyesedésnek. Előszeretettel fordul elő a verejtékezésnek és a vizelet hatásának kitett tájakon, a fartájon, a combon, a tarkón, a hónaljban.
Mindenképpen orvosnak kell megmutatni, kivált hat hónaposnál fiatalabb csecsemő esetén.* A kezelés az "érett" furunculus megnyitása és antibiotikum.
Az ilyen beteg ápolása és gondozása kapcsán ügyelni kell arra, hogy a genny egyéb testtájakra ne jusson el.
Külön gondot kell fordítani a családtagok, illetve ápolószemélyzet kézmosására.
Függesztők Újabban divatba jött - és ehhez a reklám és a kereskedelem is nagyban hozzájárult - a különböző felakasztható függesztő eszközök, hátizsákszerű, hátra, mellre akasztható kendők használata. A csecsemőnek a szülő testéhez való ilyen rögzítését a reklám a csecsemőmozgás fejlődését elősegítő módszernek minősíti. Ez biztosan nem minden esetben igaz, sőt némelyik - például az ajtókeretre felakasztható rugós eszköz túl korai használatát egyenesen károsnak kell mondanunk.
Három hónapos kor előtt egyik válfaj sem jöhet szóba. Négy hónapos kortól kezdve a baba már tartósan tud hason fekve, fejét szilárdan felemelve szemlélődni, ez is nagyon erősítően hat izomzatára. Még később szereti lábát felhúzni, lábfejével játszani, erre pedig csak sima, kemény helyen, hanyatt fekve képes. Hét hónapos korától át tud fordulni és ezt a műveletet is nagyon szereti a legtöbb csecsemő, mindezekért nem tartjuk helyesnek, ha ébrenlétének nagy részét felfüggesztve, kissé bebörtönözve tölti el.
Az elmondottak a szállítóeszközként alkalmazott felfüggesztő eszközökre csak korlátozottan érvényesek.
Fürdő ideje Tanácsos a tisztasági fürösztést mindig ugyanabban az időben végezni. Lehet füröszteni a második étkezés előtt, azaz délelőtt 9 és 10 óra között, de bármely más időpont is megfelel. Sok családban a délután 6 óra körüli étkezés előtt a legmegfelelőbb az idő. Ennél később füröszteni már nem érdemes, mert némelyik gyermeket a fürösztés éberré tesz. Más csecsemő viszont elálmosodik fürdés után és evés közben elalszik, ha késő este fürösztünk. Az előkészületre, kivitelre és az utána következő étkezésre együttvéve körülbelül egy órát számítsunk.
A babának, édesanyjának vagy édesapjának a fürdés sok öröm és a közeli kapcsolat fejlődésének forrása, ezenfelül a tisztaság jó érzéséhez szoktatja a babát. Hasznos a napirend kialakításában és fenntartásában is.
Fürdővízadalék Olyan anyagok, amelyek a bőrre vagy a bőrön keresztül a szervezetre gyógyhatást fejtenek ki vagy fokozzák a tisztasági fürdő hatékonyságát. Ma már számos iparilag előállított adalék áll rendelkezésünkre, legtöbbjük semleges szennyeltávolító anyagot tartalmaz, gyakran fehérjéhez kötve; használatuk révén nem keletkezik mészszappan a bőrön és a bőr természetes savanyú vegyhatását sem szüntetik meg.
Száraz bőrű csecsemő fürösztéséhez használhatjuk a házilag elkészíthető ún. Kleopátra-fürdőt: a már meleg fürdővízhez 1 evőkanál olívaolajat és 1 csésze tejet öntünk.
Emberemlékezet óta használnak növényi anyagokat, amelyek a fürdővízhez téve gyógyító hatást fejtenek ki. Ezek hatása nem minden esetben nyugszik tudományos pontossággal kivitelezett vizsgálatokon. Ilyen adalékok:
macskagyökér (valeriána) - nyugtató, feszültségoldó;
fenyőtű - általános erősítő;
mezei virágkeverék - anyagcsere-fokozó;
komló - altató;
kamilla - nyugtató, görcsoldó;
levendula - élénkítő, lazító;
méhfű - görcsoldó, lazító, nyugtató;
rozmaring - vérkeringés-fokozó;
kakukkfű - nyálkaoldó.
Fürdővízhőmérő A víz hőmérsékletének mérésére szolgáló speciális hőmérő, mellyel azt ellenőrizzük, hogy a fürdővíz a kívánt (legtöbbször 36 C-os) hőmérsékletű-e. sok szülő fölöslegesnek tartja, mert úgy vélik, hogy a hagyományos módon, a könyök bemártásával is meg lehet becsülni a víz hőmérsékletét. Ez azonban nincs így: a víz hőmérsékletét csak hőmérővel lehet pontosan megállapítani. A víz hőmérsékletét közvetlenül a gyermek levetkőztetése előtt ellenőrizzük.
Fűszerek a csecsemő táplálékában Habár a csecsemő ételének is jóízűnek kell lennie, ételébe soha ne tegyünk tulajdonképpeni fűszereket (pl. bors, paprika, szegfűszeg, gyömbér, köménymag) vagy fűszernövényeket (pl. üröm, tárkony, kapor, borsfű, majoránna, rozmaring, petrezselyem, zsálya, metélőhagyma, fokhagyma, kakukkfű, hagyma). A legtöbb kisgyermek nem fogadja el a fűszeres ételt.
Lehet a főzelékhez leveskockát (pl. Maggi) tenni, de sok csecsemő még ezt is elutasítja. A főzelék ízesítésére használhatunk teljesen zsírtalan, csak enyhén sózott húslevest.
előző következő
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü