Orvosi szógyűjtemény
Babalexikon*N*
 
A,Á B C,CS D E,É F G,GY H I,Í J K L,LY M N,NY O,Ó Ö,Ő P Q R S,SZ T,TY U,Ú Ü,Ű V,W X Y Z,ZS
   
* Forduljon orvoshoz!
Nadrágpelenka Egyszerhasználatos kombinált pelenka csecsemők és kisgyermekek részére. Egy darabban egyesíti magában a hagyományos pelenkát és a gumibugyit, a pelenkarész speciális nedvszívó anyagból készül.
Belső réteg: speciális nedváteresztő anyagréteg, a víz csak egyik irányban tud átszivárogni rajta.
Középső réteg: szivacsos nedvszívó réteg, a belekerült vizeletet oldhatatlan géllé alakítja.
Külső réteg: vékony vízhatlan fólia, a ruházatot a nedvességtől és szennyezéstől megóvja.
Nadrág formájában állítják elő, a lábak nyílása rugalmas, a deréktájon tépőzárral zárható. A gyermek súlykategóriájának megfelelő nagyságot kell használni, vannak külön éjszakai típusok, fiúk és lányok számára különböző nadrágpelenka áll rendelkezésre.
Nagymama Minden családi ügyben, de a gyermeknevelésben, -gondozásban és - ápolásban nagy szerepet játszik a nagymama, különösen az anya édesanyja, aki néha túlzásba is viszi.
Kivált tapasztalatlan, fiatal szülőknek lehet a nagymama felbecsülhetetlen értékű segítség. Átadja tapasztalatát, segít a munkában, ott áll mellettük a bajban; a nagymama lelkesedése nagy kincs.
Vannak azonban túlságosan eluralkodó nagyanyák; ebből bajok származhatnak, különösen gyakran nevelési hibák. Az igazán bölcs nagymama tapasztalatát és ismereteit tapintattal adja tovább, hogy csak tanácsolnia szabad és nem befolyásolnia, tisztában van azzal, hogy a fiatal szülők is felnőtt emberek, akiknek maguknak, saját felelősségükre kell döntéseiket meghozni. Az idősebb ember a dolog természetéből fakadóan lágyszívű, belátóbb, engedékenyebb a fiatalabbakkal, különösen pedig a gyerekkel szemben. De engedékenysége gyengeségnek bizonyulhat, sok nagymama képtelen nevelni, holott saját gyermekeit annak idején nagyon jól nevelte fel. Néha az utasítás, a tekintély hiánya, az elképzeléseinek megvalósítása során adódó ellenállás okozzák nevelő munkájának sikertelenségét. Máskor a nagymama tényleg elfelejti, hogy a csecsemőt ésszerűen kell táplálni és irányítani, ezért sokszor téves az a szilárd meggyőződése, hogy a gyermeknevelésről mindent tud.
Nagyon hasznos volna, ha pontosan emlékezne arra, hogyan is viselkedtek saját gyermekei kisbabakorukban, mert az unokák valószínűleg nagyon hasonló magatartást tanúsítanak. Sajnos, a legtöbb nagymama nemigen emlékezik vissza ezekre a dolgokra; emlékezetbéli hézagai inkább elégedetlenné teszik az unokákkal, gyermekeinek nevelési elveivel, sőt néha az orvos tanácsaival és utasításaival szemben is.
Mindebből leginkább az elsőszülöttre hárul hátrány, hiszen ekkor még valóban nagyon rászorulnak tapasztalataira a fiatalok; talán nem volna baj, ha a csecsemőgondozási tanfolyamra ő is elmenne.
Napirend

Minél szabályosabb a csecsemő és a kisgyermek napirendje, annál hamarabb szokja meg a rendszerességet, a pontosságot és a rendet. A szülők számára is könnyebbség, ha előre tudják, mikor mi következik és történik, mikor van rájuk a gyermeknek feltétlenül szüksége és mikor adódik egy kis szabad idejük.
Az alábbiakban csak példákon mutatjuk be, milyen is lehet a napirend, melyet a család igényeinek és szokásainak megfelelően kell kialakítani. Az alábbi javaslatoknál sokkal fontosabb, hogy a szülők az általuk kialakított napirendet igyekezzenek pontosan betartani, legyen legalább pár szilárd vonatkoztatási pont az idő napi folyásában.
Ajánlott napirend az első 12 hónapra

Napoztatás Csecsemőt nem szabad - tilos! - tűző napra kitenni, vagy tűző napon sétálni vele. Kizárólag árnyékban, szűrt fényben tartózkodjon a baba a szabadban. Délelőtt 11 és délután 3-4 között a szabadban történő közlekedés során is biztosítsunk árnyékot (kocsinapernyő) számára, könnyű, szellős ruha, sapka - ami a fület is árnyékolja - fedje a testét.
A kisgyermekeket magas fényvédő faktorú krémmel kenjük be, ha a szabadban tartózkodik. Már tavasszal is alkalmazni kell ezeket a szereket. A megfelelő krém kiválasztását a gyermekorvossal célszerű megbeszélni.*
Meleg nyári napokon a csecsemő, a kisgyermek folyadékigénye megnő, ezt étrendjében figyelembe kell venni.
Narancslé Friss gyümölcsből préseljük ki. A narancs és a többi citrusgyümölcs (citrom, grapefruit) 10-13 % cukrot, 1-2 % citromsavat és vitaminokat (kb. 50 mg C-vitamint 100 ml-enként) tartalmaz, ezért a csecsemő táplálásában nagy a jelentőségük.
Alkalmazása: a friss gyümölcsből megfelelő eszközzel kipréseljük a levet, megszűrjük, ha nagyon savanyú, enyhén megcukrozzuk. Mesterségesen táplált csecsemőnek a 6-7. héttől kezdve adhatjuk, először csak egy mokkáskanállal, majd fokozatosan 20-50 ml-re mehetünk fel napjában, és a gyümölcslevet teáskanállal vagy pohárban adjuk. Később banánpéppel keverhetjük össze vagy az esti kásához adhatjuk hozzá.
A gyümölcs szerves savai meglazíthatják a székletet, érzékeny bőrű csecsemő végbélkörnyékén a bőr vörös lehet a narancsetetés nyomán.
A gyümölcs tartósítását célzó vegyi anyagok kizárólag a héjban vannak, a húsában vagy levében nem.
A dobozolt narancslé még akkor sem egészen pótolhatja a frissen készítettet, ha "természetes-friss" jelző szerepel címkéjén - bár némelyik tartósítót is tartalmaz. A megkezdett doboz csak korlátozott ideig tartható el; legjobb a levet felbontás után üveg- vagy porcelánedénybe áttölteni és így tárolni a hűtőszekrényben.
Ha a csecsemőnek nagy mennyiségű narancslevet adunk, sárgaság alakulhat ki. Ez lényegében azonos a karotinsárgasággal, mely sárgarépa fogyasztása nyomán jelenhetik meg. A jelenség teljesen ártalmatlan, semmi köze a májbetegséget kísérő sárgasághoz. Megjelenésére akkor számíthatunk, ha naponta legalább 20-30 ml/testsúlykg narancslevet fogyaszt a csecsemő.
Nátha Rhinitis (ejtsd: rinitisz); az orr és legtöbbször a garat nyálkahártyájának fertőzéses gyulladása és duzzanata.
Mivel felnőttben és nagyobb gyermekben viszonylag ártalmatlan panasz, a csecsemő náthájának gyakran nem szentelnek kellő figyelmet. Szinte mindig akadályozza az orrlégzést, ezért a csecsemő gyakran képtelen rendesen táplálkozni, kivált a szopós baba (ez a helyzet a csecsemő elégtelen táplálkozását, a mellben pedig tejpangást okozhat).
A fertőzés lejjebb szállhat, hörghurut tüdőgyulladás következhet be. Nem ritka a középfülgyulladás, mely csecsemőkorban a széklet meglazulását is okozhatja.
A nátha híg, savós orrfolyással kezdődik, később nyálkás, esetleg gennyes lesz a váladék. Nem ritka a láz, nyűgösség, étvágytalanság, alvászavar, kínzó tüsszögés.
Nincs oki kezelése, ezért a megelőzésre kell a fő hangsúlyt fektetni. Náthás, köhögős felnőttet ne engedjünk a baba közelébe; ha valamelyik közeli családtagon (édesanya, nagymama, édesapa stb.) tör ki a nátha, meg lehet próbálni orrkendő viselését, amikor a csecsemővel szoros kapcsolatban kénytelen tevékenykedni a felnőtt (fürdetés, etetés, tisztázás).
A csecsemő szobájának túlfűtése és a száraz, meleg levegő ártalmas, ezért kerülendő, akárcsak az izzadást okozó túlöltöztetés. Mindkettő nagyon gyakori hiba Magyarországon.
A náthás csecsemő orrát naponta 2-3-szor gondosan ki kell tisztítani sodrott vattával. Ha nem tud enni, írassunk az orvossal valamilyen orrcseppet.*
Ne cseppentsünk a csecsemő orrába a kereskedelemben szabadon kapható nátha elleni szereket, ezek nemcsak ártalmasak lehetnek, hanem kifejezetten veszélyesek is.
Használhat a nyálkaoldó fürdő, a szoba levegőjének hűvösen tartása és a szoba párásítása, például jó sok nedves pelenka kiteregetésével.
Nehézlégzés A születés utáni légzésleállást külön ismertetjük. A nehézlégzés egy fajtája a szörtyögés és az asthma.
Az újszülöttkoron túl a nehézlégzés általában a légutak megbetegedését jelenti. Ha idősebb csecsemő hirtelen hangosan kezd lélegezni, kruppos köhögés, asthma vagy más olyan betegség áll fenn, mely orvosi ellátást igényel.*
Aszerint, hogy a légutak melyik szakasza betegedett meg, a ki- vagy belégzés lehet hangosabb. A legmélyebben fekvő szövet a tüdő, tüdőgyulladás esetén a légzés szapora, néha nyögő. Ilyen jellegű légzés egyébként bármely lázas állapotban is felléphet. A légzés nehezítettségének egyik jele az orrszárnyi légzés: belégzéskor a beteg orrszárnyai is megemelkednek, az orrnyílások kitágulnak. Az orrszárnyi légzés legtöbbször tüdőgyulladás jele.*
Csecsemő nehezített légzésének leggyakoribb oka a nátha. A fiatal csecsemő képtelen száján át levegőt venni, ha orra eldugul; ezért fulladozik. Táplálkozni sem tud ilyenkor. Étkezés előtt tanácsos valamilyen gyulladást vizenyőt csökkentő orrcseppet alkalmazni (1-1 cseppnél sohasem többet). Az orrcsepp használatával kapcsolatos előírásokat mindig szigorúan be kell tartani.
Nagyobb csecsemő vagy kisgyermek gátolt orrlégzése horkolással jár, oka legtöbbször a garatmandula megnagyobbodása ( garatmandulatúltengés). A gyermek még álmában is szájon át légzik, ez szokásává válik. A szájlégzés az alsóbb légutak kiszáradását okozza, így légúti hurutra hajlamosít; a gyermek nyugtalanul alszik, nappal álmos, nyűgös, étvágytalan. Az állapoton viszonylag kis műtéttel lehet segíteni ( garatmandula).
Néha a légutak falának puhasága miatt jár a légzés különös hanggal.
A nehézlégzés megítélése és ellátása orvosi feladat, sürgősen orvoshoz kell fordulni akkor, ha a nehézlégzés hirtelen kezdődik és gyorsan rosszabbodik.*
Nemi szervek, külső Mind a külső, mind pedig a belső nemi szervek érett újszülöttben ki vannak fejlődve. A gyermekkor és a serdülés folyamán előbb fokozatosan, majd viharosan nőnek és átalakulnak, végül elérik a felnőttkori működésképességet. Az újszülött érettségi jelei közé tartozik a külső nemi szervek állapota.

Fiúk: a külső nemi szervek a hímvessző (penis), a herezacskó (scrotum) és a herék (testisek). A herék születéskor jó egy ml térfogatú, azaz kisbabnyi szervek, a herezacskóban foglalnak helyet. A méhen belüli élet utolsó heteiben szállnak le képződésük helyéről, a hasüregből; a leszállás elég bonyolult folyamat. Nem tökéletes leszállás esetén valamelyik vagy mindkét here a hasüregben vagy a lágyékcsatornában maradhat. Az első év folyamán legtöbbször bekövetkezik a herék teljes leszállása. Ha ez nem így lenne, orvoshoz kell fordulni és rövid időn belül el kell dönteni, mi a teendő (hormonkezelés, műtét).*
A hasüregben maradt here leszállás esetén sem mindig teljes értékű, gyakrabban van szükség műtéti lehozására.
A hímvessző kb. 2-4 cm hosszú születéskor és a csecsemőkor folyamán. Végén helyezkedik el a később lehúzható előbőr vagy fityma. Újszülöttkorban nyílása elég szűk, itt nyílik a húgycső. Ebben a korban a fityma még nem vagy csak alig húzható hátra, oly szorosan tapad az alatta elhelyezkedő makkra. Ez az állapot a csecsemőkorban normális, ezért nem szabad erőszakkal hátrahúzni a fitymát, mely ilyen kísérletek során sérülhet és később hegesedhet. Ha a vizelet sugárban képes ürülni és gyulladás nem látható, fölösleges és káros a fityma tágítgatása.
Fitymaszűkületre akkor kell gyanakodni, ha a vizelés nem sugárban történik, ezt kezelni kell.*
A külső férfi nemi szervek fejlődési rendellenességei leggyakrabban a húgycső külső szájadékának helyzetével kapcsolatosak: a húgycső nem a makk végén, hanem attól fölfelé vagy lefelé nyílik, gyakran a fityma is hibás fejlődésű (pl. hasadt). Ha műtéttel kell a helyzetet korrigálni, ezt jó az iskoláskor előtt elvégezni ( körülmetélés).*
A herezacskó egyik - ritkán kétoldali - duzzanata, több, rendesen jelentéktelen okból állhat fenn. Leggyakoribb a teljesen ártalmatlan vízsérv (hydrokele), a here burkai közt víztiszta, híg folyadék foglal helyet. A duzzanat hátterében lágyéksérv is meghúzódhat, ez esetleg kizáródhat, ezért általában megműtik. Ha a duzzanat hirtelen alakul ki, fájdalmas, mindenképpen azonnali orvosi vizsgálatra van szükség ( lágyéksérv).*
Csecsemőben is bekövetkezhet a hímvessző merevedése és fölállása. Nem kóros jelenség ( merevedés).
A hímvessző tisztán tartásával kapcsolatban tudni kell, hogy a fitymát nem szabad manipulálni és csak akkor szabad hátrahúzni csecsemőkorban, ha ez igen könnyen megy. Négyéves korban valamelyik szülő, legtöbbször az édesapja, megmutatja a kisfiúnak, hogyan tudja ő maga hátrahúzni a fitymát és ettől kezdve őrá kell bízni hímvesszője tisztán tartásának feladatát, eleinte természetesen felügyelet mellett.

Lányok: a külső nemi szervek: a nagy- és kisajkak, a csikló (clitoris), a hüvelybemenet (vulva), a hüvely (vagina), melyet ebben a korban a szűzhártya majdnem teljesen elzár. Érett leány újszülöttben a nagyajkak szinte teljesen fedik a kisajkakat. Lányban ritkák a fejlődési rendellenességek, ilyen a húgycső rendellenes szájadzása a hüvelybe és a szűzhártya teljes elzáródása.
Az első napokban nem ritka a hüvely váladékozása, esetleg menstruációszerű vérzés; ez az anyai hormonhatás következménye. A kislány tisztába tevésénél fontos ügyelni arra, hogy mindig a hüvelybemenet felöl a végbél felé töröljük meg, nehogy széklet kerüljön a hüvelybemenetbe vagy a húgycsőnyílásba.
Nemi szervek és végbél környékének tisztítása Minden tisztába tevéskor a pelenka által fedett bőrt le kell tisztítani, pláne, ha székletes. A durva szennyezést nedves vattával vagy nedves pelenkasarokkal távolítjuk el. Kislánynál mindig a nemi szervtől elfelé kezdjük a letörlést, s így haladunk hátra, a végbélnyílás felé, ezzel a hüvelyt kívánjuk a szennyeződéstől megóvni. Ezután langyosvizes ruhával tisztára mossuk a pelenkázott területet, még jobb csap alatt, folyó vízben leöblíteni. A pelenka felhelyezése előtt kenjük be a bőrt csecsemőkenőccsel. A hintőporozást mellőzzük.
Ha a bőr gyulladt, jobb olajjal végezni a letisztítást, ez a bőrt jobban megkíméli és a gyulladást is enyhíti. Ezután bőségesen kenjük be kenőccsel vagy gyógykenőccsel.
Neuropathia Az idegrendszer veleszületett vagy szerzett fokozott érzékenysége, túlérzékenysége és ingerlékenysége.
A neuropathia sokféle formában nyilvánulhat meg, nemcsak lelki vagy jellembeli eltérésekben, hanem a tudattól függetlenül szabályozott testi folyamatok (emésztés, szívműködés, vérkeringés, alvás, légzés stb.) zavarában.
Egyik ismertetőjele a külvilág ingereire adott válasz fokozott vagy éppen csökkent volta, a fáradékonyság, a pihentség eléréséhez szükséges idő megnyúlt volta.
A neuropathiát gyakran már a csecsemőkorban is fel lehet ismerni.
Minthogy ebben az életkorban a táplálkozás játssza a legfőbb szerepet, a jeleket is ezen a területen észleljük; ilyen a túlzott levegőnyelés, a gyakori félrenyelés bukás hányás ruminálás hasfájás csuklás a nyelőreflex zavarai, a táplálás terén bekövetkezett változásokhoz való nehézkes alkalmazkodás, az étvágytalanság stb.
A másik fontos életműködés, az alvás területén is lehetnek neuropathiás zavarok alvászavarok (elalvási nehézségek, korai ébredés) éjszakai sírás fejrázás.
A túlzott mozgékonyság, a csökkent nevelhetőség általában csak a kisgyermekkorban jelenik meg.
A kezelés elsősorban a nevelés kérdéseire összpontosul. A szülőtől türelmes, de egyúttal nagyon következetes magatartást követel.
Enyhe nyugtatókat írhat fel az orvos *, melyek nem szüntetik meg a bajokat, de nagy segítséget nyújthatnak a nevelési nehézségek kiküszöbölésében.
Minél korábban kezdődik meg a gyermek helyes nevelése, annál több esélye van annak, hogy az egész család életét pokollá tévő gyermeki viselkedés kifejlődését megakadályozzuk; ha későn fogunk hozzá, a rossz szokások már régen bejáródtak.
Névadás A gyermeknek legfeljebb két utónevet anyakönyveznek. A névből világosan ki kell tűnni, hogy viselője melyik nemhez tartozik.
A név kiválasztásakor sok mindenre tekintettel kell lenni, a család kívánságain, szempontjain kívül gondolni kell arra, hogy a családnévvel együtt kimondva hogyan hangoznék a kiszemelt utónév, nem túl ritka vagy furcsa-e, mikor van a névnap, és ma már talán ez sem utolsó szempont, hogy a név nemzetközi használatban van-e; az sem volna rossz, ha a magyar nyelvben már meghonosodott, eredetileg idegen nevet magyaros formában adnák és nem az idegen alakot (Borbála és nem Barbara, Bálint és nem Valentin stb.), végül próbálják elképzelni azt, hogy gyermekük mit szólna ahhoz a névhez, amelyet végül is neki kell majd viselnie élete végéig.
A Magyarországon használatos utónevek nagy választékát mutatja be a Ladó János: Magyar utónévkönyv (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.) című kiadvány, könyvesboltokban és anyakönyvi hivatalokban kapható.
Nevelés általában Az általános nevelés a fiatal személyt céltudatosan akarja a kívánatosnak tartott irányba fejleszteni. A család, a szűkebb környezet és a társadalom egésze egyaránt részt vesz a nevelési folyamatban. A nevelésnek szellemi és testi célkitűzései egyaránt vannak: a gyermek egész személyiségét kívánja fejleszteni úgy, hogy környezetébe jól illeszkedjék bele és a szűkebb és tágabb értelemben vett emberi közösséggel szemben fennálló kötelességeit minél jobban tudja teljesíteni. Ezt a célt ösztöneinek irányítása, a helyes irányba való terelése, de nem elfojtása révén éri el.
A gyermek alaptulajdonságai és adottságai természetesen döntő szerepet játszanak a nevelés eredményének elérésében. Ez nemcsak értelmi szint kérdése, nagyon átlagos értelmi képességű gyermek is kitűnően kifejlesztheti egyéniségét meg- és hozzáértő vezetés mellett.
A nevelés különféle kérdéseivel két nagy tudomány foglalkozik: a pedagógia (neveléstan) és a pszichológia (lélektan). A pedagógia azokkal a gyakorlati szakkérdésekkel foglalkozik, amelyek a fejlődő embernek a szükséges rendhez való kötődését segítik elő. A pszichológia nyilvánvaló és rejtett feszültségekkel foglalkozik, keresi okukat, összefüggéseiket és főképpen megoldási lehetőségeiket.
Az új ember nevelése az első napon kezdődik azzal, hogy bizonyos életrendet kínálunk fel neki. Eleinte a folyamat az idomítás jegyeit viseli magán, a gyermek lelki érésével párhuzamosan azonban egyre inkább a megértésre és az értelemre kíván hatni. Ekkor már hatnak a klasszikus pedagógiai módszerek, a dicséret és elmarasztalás, a jutalmazás és a büntetés (melyet persze csak harag és elfogultság nélkül szabad alkalmazni). Még sokkal fontosabb szerepet játszik az utánzás, illetve a példamutatás, a példakép jó tulajdonságai és magatartása rendkívül fontosak.
A nevelés állandó, bonyolult kölcsönhatás a nevelő és neveltje között, mindkét részvevő egyéni adottságai és személyiségvonásai erősen befolyásolják, a felnőtt élettapasztalata és érettsége bizonyos felsőbbséget jelent, mellyel nem szabad visszaélnie. Gyakran merül fel a kérdés, hogy az adott gyerek nem jóval nehezebben nevelhető-e, mint az átlagos. Ilyenkor érdemes felkeresni a kérdésekkel foglalkozó szakembert.*
Nevelés csecsemőkorban Habár a fiatal csecsemő lényegében ösztönös és reflexlény, tudata pedig még csak tompa, a nevelés mégis a születéskor kezdődik.
Ebben az életkorban szoktatjuk rá az időrendre, a szabályosan ismétlődő eseményekre, a pontosságra, majd a szobatisztaságra. Ez lényegében szoktatással történik. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy az első hat hét vége felé a csecsemő már maga is hajlamos valamilyen rend átvételére, ekkor legalkalmasabb az időrendre való szoktatás. Az értelmi fejlődéssel párhuzamosan egyre inkább meg is érti a csecsemő, majd a kisgyermek a vele szemben támasztott igényeket és követelményeket.
A nevelés lényegében a következetesség és szeretet helyes arányú elegye. Kizárólag idomítással, dresszúrával csak szolgalelkeket lehet nevelni, merő szeretettel pedig rendszertelen, rendetlen, sőt rendezetlen felnőttet. Helyes az arany középút. Tehát nemcsak az a fontos, hogy az étkezés hajszálpontosan a tervezett időpontban kezdődjék, hanem az is, hogy az etetés a személyek közti kapcsolat megteremtésének és ápolásának egyik legjobb alkalma.
Nevelés táplálás területén Csecsemőkorban a táplálás és etetés a nevelés egyik leghathatósabb területe, mivel ebben az életkorban más befolyásolási lehetőségek még alig vannak.
Elsőrendű fontosságú a napirend kialakítása, többek között az étkezés területén. Ha mindig ugyanabban az időben kapja a csecsemő a táplálékát, kifejlődik időérzéke és a napi ritmus szilárd vonatkoztatási pont lesz életében. Az étkezések közti szünet betartása pedig megtanítja várni és kisebb kívánságai fölött uralkodni.
A csecsemő sír, ha éhes. Ha nem minden nyekkenésre azonnal etetik meg, lassanként leszokik az idő előtti sírásról. Ha ő győz, a szülők elszenvedik első nevelési vereségüket, a gyerek keresztülviszi akaratát, de nem tanulja meg, hogyan kell az időrendhez alkalmazkodni. Persze ez nem azt jelenti, hogy percnyi pontossággal be kell tartani az etetési időket.
A kanállal való etetés a 4-5. hónapban új helyzet elé állítja a csecsemőt: a teljesen folyékony táplálék helyett sűrűbbet is kap, melynek más az íze és kanállal adják neki. Sok csecsemő ragaszkodik a megszokotthoz és elutasítja a kanalat. Az ilyen kudarc azonban nem a csecsemő konzervativizmusának eredménye, hanem valószínűleg ügyetlenül vagy türelmetlenül kezdtek a kanalas tápláláshoz. Tapintat, fokozatosság, szeretetteljes légkör elengedhetetlen.
A nevelés lényegében állandó le- és rászoktatás. Könnyen nevelhető az, akit ügyes nevelője nehézség nélkül rá tud venni arra, amit a csecsemőtől vagy kisgyermektől kíván. Már a csecsemőkorban fel lehet becsülni a gyermek nevelhetőségét.
A legtöbb csecsemő eleinte tiltakozik a főzelék ellen. Elfogadtatása érdekében cselhez folyamodhatunk: a tervezett főzeléketetés előtti étkezéshez szabjuk szűkebbre az adagot, a csecsemő így éhesebb lesz a szokottnál, ugyanezt a helyzetet lehet elérni, ha az etetés előtti szünetet nyújtjuk meg kissé. Helytelen módszer mindjárt egész adag főzeléket a csecsemőbe beletukmálni, helyesebb előbb egy-két kanállal adni, majd a szokott táplálékát nyújtani és fokozatosan, több nap alatt eljutni a teljes főzelékadagig. Ha viszont ezt már elértük, akkor hiba az esetleges elutasításkor mást adni vagy megszoptatni a csecsemőt.
Nevelési hiba a csecsemő ízlését elkényeztetni. Minden emlős megszédíthető az édes ízzel, a csecsemő is szívesebben eszik meg mindent, ami édes. Mégsem helyes a főzeléket csak azért megcukrozni, mert így szívesebben megeszi, ezzel éppen még felnőttkorra is meghatározó módon rontjuk meg ízlését. A gyümölcsételeket némelyek megcukrozzák, de helyesebb e tekintetben is a természetes íz mellett maradni, a gyümölcsök cukrozatlanul is tartalmaznak cukrot.
Nevelhetőség Az a képesség és készség, melynek révén a gyermek alkalmas a környezet által megkövetelt és a társadalmi beilleszkedéshez szükséges magatartást és szokásokat elsajátítani. Ennek révén a felnövekvő gyerek egyre inkább beleilleszkedik környezetébe, ugyanakkor kifejlődik benne a személyiség.
A nevelhetőség terén sok egyéni, öröklött és családi sajátság van. Előfeltétele a megfelelő értelmi fok. Sikeres nevelés esetén több öntudatlanul, később egyre tudatosabban követi és teszi magáévá környezetének, elsősorban szüleinek példáját, elsajátítja azt, hogyan kell helyesen reagálni dicséretre, elismerésre, jutalomra, szidásra és büntetésre.
Az ember nevelése születése pillanatában kezdődik. A fiatal csecsemő nevelése még nagyon hasonlít az idomításhoz, azaz dresszúrához, később egyre inkább a példamutatás és a ráhatás veszik át a fő szerepet.
A nevelés állandó, sokrétű kölcsönhatás a nevelő és a nevelt személy között, mindkét fél egyéni adottságai erősen befolyásolják, természetesen a sokkal érettebb és tapasztaltabb nevelő szerepe mindig is tartalmaz bizonyos tekintélyi elemeket, de övé a felelősség is.
A gyermekorvoshoz gyakran fordulnak nevelési kérdésekkel is. Kétségtelen, hogy vannak nehezebben nevelhető gyermekek. Az orvosnak részletesen tájékozódnia kell a családban szokásos nevelési módszerekről, kérdezősködnie is kell, különben nem képes helyes és használható tanácsot adni.*
A tapasztalat azt mutatja, hogy a később nehezen nevelhető gyermek már csecsemőkorban bizonyos nehézségeket okoz. A szülők úgy vélik, hogy a csecsemő nem „akar” a megkívánt rendbe illeszkedni: nem hajlandó a megszabott étkezési időkhöz igazodni, nem hajlandó a főzeléket cukor nélkül megenni, nem tűri el a kanalat, nem akar hason feküdni, este elaludni stb. Ennek oka elvben lehet a gyermek veleszületett személyiségvonása, sokkal valószínűbb, hogy a szülő a hibás valami módon: valamelyik vagy mindkét szülő ingerlékeny, aggályoskodó, bizonytalan, következetlen. Különösen egyke esetén gyakori ez a helyzet.
Nyak borogatása Fájdalmas, gyulladásos, legtöbbször lázas torokgyulladás vagy garatgyulladás ápolásában használjuk nedves meleg borogatásként. Csillapítja a fájdalmat, megnyugtatja a gyermeket. Lázcsillapító hatása nincs.
Kivitele: nagy zsebkendőt hosszában többször összehajtunk, a kéz számára még elviselhető melegségű vízbe mártunk, gyorsan kinyomjuk belőle a vizet és a nyakra tekerjük. A nedves kendőre kívülről gyapjúkendőt helyezünk. Kb. 45 percig hagyjuk a nyakon. A művelet naponta többször megismételhető.
Gyulladt nyirokcsomóra párakötést alkalmazunk.
Nyákfőzetek A rizsnyák, zabnyák zabpehely, árpagyöngy vagy étkezési keményítő vizes főzete.
Leginkább a tejhígítások elkészítésének kelléke a nyákfőzet ( felestej, kétharmados tej), ezeket azonban ma már szinte senki sem használja.
A nyákok egy része gabonaszem külső rétegét is tartalmazzák, tehát némi fehérje és cellulóz is van bennük; a tiszta keményítőben és a finomlisztekben alig. Ennek megfelelően hatásuk is eltér: a rizspehely, búzaliszt és keményítő vizes főzete enyhén székletfogó hatású, míg a zabpehely főzete inkább lazítja a székletet.
Nyálkaoldó fürdő Minden életkorban, így idősebb csecsemőkben is hatékony fürdetőeljárás az alsó légutak váladékának oldására és a nyálka kiköhögésének előmozdítására.
A gyermek meleg fürdőben ül, felső testét pedig hűvösebb vízzel öntjük le. Az ezáltal kiváltott bőringer javítja a bőr vérellátását, köhögést és sírást vált ki, reflexesen mélyülnek a légvételek. A fürdő a tisztasági fürösztést (36 C) követheti. Jó, ha segítség áll közben rendelkezésünkre.
Kivitele: a gyermeket hónaljánál fogva annyira emeljük ki a fürdővízből, hogy felső testfele a víz szintje fölé kerüljön. A segítő személy az előzőleg odakészített, szobahőmérsékletű vizet (20-22 C) szakaszosan, erőteljes loccsintással csészéből vagy hasonló edényből a baba hátára és mellére önti. Az arcára ne öntsünk vizet! A műveletet többször meg lehet ismételni, az utolsó leöntés után már nem engedjük vissza a gyereket a fürdővízbe, hanem kivesszük és erőteljesen ledörzsöljük. Fokozhatjuk a hatást azzal, hogy a tisztasági fürdő befejezte után a vizet hőmérő ellenőrzése mellett meleg víz hozzáengedésével 30 C-ra melegítjük. Az egyes leöntések között a gyermek felsőtestét vissza-vissza lehet meríteni a fürdővízbe.
Nyálzás A bőségesen termelődő nyálnak a szájból való kicsorgása nem betegség, a csecsemőkor közepétől szinte minden csecsemő nyálzik, de fokozott nyálelválasztás kísérheti a szájgyulladást és a soort is.
Az első hetekben a nyálmirigyek még csak kevés nyálat termelnek, 3-4 hónapos kortól kezdve egyre több nyálat választanak el, a csúcspont a második félévben van. Semmi köze a fogzáshoz, inkább felkészülés a szilárdabb táplálékok feldolgozására. Az első életév végére erősen csökken a nyálzás.
Ha betegség jele a nyálzás, hirtelenül lép fel vagy fokozódik mennyisége. Ilyenkor a száj belsejét gondosan meg kell tekinteni, néha láthatóvá válik a fokozott nyálcsorgás oka.*
Nyelési reflex Akaratlanul lezajló, automatikus izomtevékenység, mely a szopóreflexszel egybehangolva működik. Akkor váltódik ki, ha a táplálék a szájüreg hátulsó részébe jut, a gégefő ilyenkor megemelkedik és ezzel a légutakba vezető gégebemenet bezárul, a garatfal izomzata egyidejűleg összehúzódik és az ételt az alatta megnyíló nyelőcsőbe préseli. A nyelési reflex légzéssel pontos összerendezettségben működik, annyira, hogy szopás közben is képes lélegezni a csecsemő anélkül, hogy mellényelne ( félrenyelés).
Ez a nagy összerendezettséget mutató, bonyolult reflexrendszer részleteiben vagy egészében szenvedhet zavart, ennek következtében szopási nehézségek alakulhatnak ki. Van olyan csecsemő, aki nem képes ugyan szopni a szopóreflex kiesése miatt, de a szájába adott táplálékot lenyeli; a fordított helyzet is előfordulhat: szopni tud, de a szájába adott táplálékot nem képes az újszülött lenyelni, hanem visszaereszti vagy félrenyeli.
Ezekben az újszülöttekben a spontán táplálékfelvétel nagy nehézségekbe ütközik és egy ideig csak szondán át lehet őket táplálni.
Nyelési túlérzékenység Érzékeny vagy ingerlékeny csecsemő vagy kisgyermek sajátos nyelési nehézsége, melynek hátterében nem szervi akadály, hanem a szájpad és a garat kórosan fokozott ingerlékenysége mutatható ki.
A zavar ritka; a gyermek az új, szokatlan állagú étel etetésekor nem képes nyelni, a falatot kiköpi vagy kiengedi a szájából.
Az állapot olyan mértéket ölthet, hogy az ételeknek csak nagyon szűk körét fogadja el a csecsemő. Minél tovább áll fenn a nyelési nehézség, annál nehezebb megoldani. Legjobb a megelőzés: idejében, kellő óvatossággal és fokozatossággal kell az új ételeket bevezetni, már kis csecsemőnél is kanállal; mesterségesen táplált csecsemőnek a második hónaptól adjunk gyümölcslevet, apró pohárból vagy kanállal.
Nyelv, lepedékes Régi megfigyelés szerint a nyelv a gyomor állapotának tükre. Valóban gyakran látni vastag, szürkésfehér lepedéket a nyelven gyomor-bél rendszeri betegségek idején. De látni hasonló jelenséget sok olyan lázas betegségben is, amelyeknek semmi köze sincs a gyomorhoz.
A lepedékes nyelv gyakran társul kellemetlen szájszaggal, melyet a szájban pangó táplálékmaradvány bomlása okoz.
Csecsemőkorban fehér nyelvlepedéket okozhat a soor (szájpenész) is.
A lepedékes nyelv legalább olyan bizonytalan jele a betegségnek, mint a karikás szemek. Nem egy csecsemőnek lepedékes a nyelve egész csecsemőkorán át, holott jól eszik, gyarapszik, fejlődik. Szájlégzés ront a nyelv lepedékességén.
Némelyik gyógyszer különféle elszíneződést (sárga, zöld, barna, vörös, fekete) okozhat a nyelven.
A fentiek közül csak a soor szorul kezelésre, a többi bajt kísérő lepedékesség az alapbaj gyógyulásával enyhül vagy megszűnik.
Mindazonáltal a nyelv lepedékessége a gondos szájápolás fontosságára hívja fel a figyelmet. Lázas betegségben gyakran ki kell öblíteni a szájat, kivált étkezés után; jó erre a kamillatea.
Nyelvfék A nyelvfék apró nyálkahártyaredő, mely a nyelv alsó felszínétől halad előre és lefelé az alsó állkapocs belső oldalához. Alakja, hossza, tapadási helye nagy egyéni különbségeket mutat.
Sok édesanya aggodalmaskodik, hogy a csecsemőnek túl rövid (vagy éppen túl hosszú) nyelvfékje van: úgy véli, hogy ez hátrányos lehet későbbi beszédfejlődésére és ezért orvosi segítséget kér a nyelvfékfekély oldása céljából.*
Ősidők óta makacsul öröklődő tévhitről van szó, csak egészen kivételesen fordul elő annyira rövid nyelvfék, hogy valóban érdemes lenne beavatkozni.
A rövid nyelvféknek egészen más jelentősége van szamárköhögésben: a heves köhögési rohamok alatt a rövid nyelvfék könnyebben megsérül és gyakrabban fekélyesedik ki.
Nyirokcsomó-duzzanat
 
  Fontosabb nyirokcsomó-
csoportok

A nyirokcsomók (= nyirokmirigyek) a szervezetbe jutott baktériumokat és káros termékeiket kiszűrő védekező rendszer láncszemei.
Ha az ellátási területükbe eső szervben gyulladás támad,működésbe lépnek, eközben jelentékenyen meg is duzzadnak. Kivált a nyakon dagadnak meg a nyirokcsomók. Ez nem is csoda, hiszen a fertőzéseknek leginkább kitett felületek, az orrüreg, a garat, a mandulák és a szájüreg nyiroknedve áramlik át rajtuk. Már az is, hogy a számos nyaki nyirokcsomócsoport közül melyik duzzad meg, elárulja, hogy hol lépett be a kórokozó eredetileg a szervezetbe.
Ha a duzzanat nagyfokú és fájdalmas, orvosi vizsgálat indokolt.*
A csecsemő nyaki nyirokcsomó-gyulladását legtöbbször gennyesztő kórokozó okozza, a duzzanat gyorsan alakul ki, a fájdalom nagy, a beteg nyirokcsomó hamar elgennyed, ha nem kezdik meg idejében a kezelést.
Bármely korban képes a torokgyulladás nyirokcsomó-gyulladást okozni.
Az alapbetegség gyógyulása után a nyirokcsomó duzzanata általában magától mérséklődik. Régi, bevált segédeszköz a nyirokcsomóra helyezett párakötés.

Nyomelemek Életfontosságú elemek, amelyekből azonban csak igen kis mennyiségre van a szervezetnek szüksége.
A nyomelemek biológiai fontossága különösen az anyagcserében és a növekedésben játszik szerepet, bioelemeknek is nevezik őket.
A legnagyobb jelentőségű nyomelem a vas ( vasszükséglet); fontos még a jód, a réz, a fluor, a kobalt, a mangán, a cink, a szelén és még jó néhány.
A tejben nagyjából annyi van belőlük, hogy az első hónapok szükségletét általában fedezi; jó forrás a gyümölcs, a hús, a tojás, a fekete kenyér és a főzelék. Ezért kell a mesterségesen táplált csecsemőt már a második hónapban gyümölcslével megkínálni és a főzeléktáplálást viszonylag korán elkezdeni.
A nyomelemek szerepe különböző, a vérképzéshez kell a vas, a réz és a kobalt, a jód a pajzsmirigyműködéshez elengedhetetlen, fluor nélkül nem tökéletes a csont- és fogfejlődés.
előző következő
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü