Orvosi szógyűjtemény
Babalexikon*T,TY*
 
A,Á B C,CS D E,É F G,GY H I,Í J K L,LY M N,NY O,Ó Ö,Ő P Q R S,SZ T,TY U,Ú Ü,Ű V,W X Y Z,ZS
   
* Forduljon orvoshoz!
Tanácsadások Itt csak az anya- és gyermekvédelem körébe eső tanácsadásokkal foglalkozunk. Az önkormányzatok által fenntartott intézmények, melyek elsősorban várandós anyák (terhestanácsadás) és csecsemők részére (csecsemőtanácsadás) adnak eligazítást. A csecsemőtanácsadás az osztatlan gyermekellátás része.
Vannak tanácsadók adoleszcensek számára (szexuális kérdések, drogokkal kapcsolatos problémák) és krónikus megbetegedésekben (coeliakia, mucoviscidosis) szenvedő gyermekek részére is.*
Táplálás átállítása Csecsemőkorban az egyik táplálásmódról a másikra való áttérést csak alapos okból és fokozatosan szabad keresztülvinni. Az átállás jelentékeny megterhelés a csecsemő emésztőrendszerére. Nemritkán hasmenéshez vezet, kivált nagyon meleg napokon. Az elválasztás is az átállítás egyik formája.
Néha azért kell átállni más ételre, mert a csecsemő nem jól tűri el addigi táplálékát. Ha már mindenképpen változtatnunk kell a csecsemő étrendjén, naponta csak egy étkezés alkalmával cseréljük ki a régit az újra, így 4-5 nap alatt fokozatosan át tudunk térni az új táplálékra.
Egyszerre csak egy változtatást vigyünk végbe.
A hasmenés kezelése nem tekinthető átállásnak, hanem gyógyításnak. Fontos a teáztatás, majd rizsnyákos répalé, gyógytáplálék és végleges táplálék egymást követő sorrendje, ezeket is fokozatosan alkalmazzuk.
A táplálásban tervezett minden jelentékenyebb változtatást beszéljünk meg az orvossal.*
Táplálás kihagyása Csecsemőkorban bizonyos körülmények között a baba egészsége érdekében egy vagy két etetést kihagyhatunk.
Az ételt teával pótoljuk vagy gyógyszertárban kapható konyhasó-szőlőcukor keverék oldatával. Ez az első rendszabály hányás-hasmenés vagy heveny hasmenés esetén.
Ily módon a megbetegedett gyomor-bél huzamot kívánjuk tehermentesíteni, mert a táplálás kihagyása leállítja a bélben zajló erjedéses folyamatokat.
Nagyobb gyermek hasmenése esetén is jótékony hatású a néhány órás teáztatás, ilyenkor nem adunk tejet, cukros gyümölcslevet sem. A folyadékra azonban nagy szükség van meleg napokon, vagy ha hányás is kíséri a hasmenést.
Táplálási terv csecsemőkorban Az első életévben kívánatos táplálására nézve átfogó irányelvek és normák ismeretesek, melyek tapasztalatokon és a tudományos ismereteken alapulnak.
Nincs olyan tökéletesen kidolgozott rendszer, amely minden csecsemőre egyformán érvényes lenne és amely a mindennapi kérdésekre kivétel nélkül érvényes választ adna. Az ajánlásokat és sémákat mindig egyénre kell szabni.
A következő alapelveket és ajánlásokat ennek szellemében kell elolvasni és alkalmazni, tudva azt, hogy ezek az irányelvek csak az egészséges csecsemőre vonatkoznak:
• 1. hét: 6-7 etetés, lényegében 3 óránként reggel 6 órától kezdve, egyesek még éjszakai szoptatást is tanácsolnak. Szoptatás nem ellenezhető az ad libitum táplálás sem - tehát a csecsemő kívánságának megfelelő mennyiségű tejet fog kapni. Ha mesterséges táplálásra kényszerülünk, az időpontokat és mennyiségeket jobban be lehet és kell tartani. Az összmennyiséget tekintve újszülött táplálékszükséglete.
• 2-6. hét: napi 6, az átlagosnál kisebb súlyú csecsemő esetén 7 etetés, lehetőleg szoptatás, ennek híján gyári tápszer (tejhígítást ne adjunk), a napi mennyiség a testsúly 1/5-1/6-a. Ezt az értéket az etetések számával elosztva megkapjuk az egyszeri étkezés átlagos adagját.
• 7-12. hét: napi 5 étkezés, 6, 10, 14, 18, 22 órakor, lehetőleg szoptatás, ennek híján gyári tápszer, ha az orvos tejhígítást rendel, 2/3-os tej. Mesterségesen táplált csecsemőnek el lehet kezdeni a gyümölcslevek adását, 1 teáskanálnyival kezdve fel lehet menni napi 5x2 teáskanálnyira.
• 4. hónap: napi 5-szöri étkezés, mesterségesen táplált csecsemőnek elkezdünk főzeléket adni, a déli etetés előtt a tej mennyiségét fokozatosan csökkentve egy-két hét alatt az egész déli étkezés főzelékből fog állni, amit kanállal adunk.
• 5. hónap: napi 5-szöri evés, az anyatejes csecsemőnek is elkezdjük a főzelék adását, majd egy gyümölcsétkezést is bevezetünk, tejes tápszert vagy anyatejet reggel, délben és este kap.
• 6-7. hónap: át lehet térni négy étkezésre, ajánlott időrend 7.00, 11.30, 15.30, 19.30. Reggel és este tejtápszer, vagy tejhígítás, délelőtt gyümölcsből készült étel, délután főzelék, mos már feldúsítva sajttal, tojássárgájával, májjal vagy sovány hússal egészítjük ki, 3 % olajat is lehet hozzátenni.
• 8-10 hónap: el lehet kezdeni a színtej adását malátakávéval, kakaóval vagy egyéb ízesítővel elkészítve, apróra vágott megkent kenyeret, lehetőleg barnát, lehet hozzá adni.
• Az első év vége és a második év eleje: fokozatosan a család étkezési időpontjaihoz igazítjuk a kisgyermek étkezését, a darabos ételeket már nem passzírozzuk, hanem villával szétnyomkodjuk. A darabokra vágott kenyér mellett darabokra vágott almát vagy banánt is adhatunk, de ne az étkezések közti időben, hanem az asztalnál. Étkezések közt ne adjunk semmit. Az utolsó étkezés lehet 18 vagy 19 óra körül, ez lehetővé teszi a korai lefektetést és így az anyának is marad egy kis szabad ideje.
Táplálkozás időrendje Az első mellre tétel történjék meg minél korábban. Egészséges, érett újszülöttet az első hetekben naponta 6-szor kell etetnünk, ha lehet, az időpontok betartásával (6, 9, 12 órakor, a kezdeti szakban). Sokan úgy vélik, hogy a csecsemő későbbi fegyelméhez az ilyenkor tanúsított szigor nagyban hozzájárul, mások kifejezetten síkra szállnak az ad libitum táplálás mellett. Ez utóbbi mellett az szól, hogy az első napokban ily módon végzett táplálás a sikeres szoptatáshoz nagyban hozzájárul.
Az éjszakai 8 órás szünet (este 10-től reggel 6-ig) a hatodik hét végéig legtöbbször kialakítható, illetve ezt a csecsemő is igényelni fogja. A spontán fejlődés a nappal-éjszaka ritmust a második hónap elején szokta meghozni, ésszerű irányítással ezt siettetni is lehet.
Néhány csecsemőben azonban nem alakul ki ez a ritmus, éjjel is sírnak és csak szoptatással vagy táplálással lehet elhallgattatni őket. Az elkínzott szülőknek nincs más választásuk - de azért tudatában kell lenniük annak, hogy az éjszakai etetés egy bizonyos időn túl kifejezetten nemkívánatos.
Táplálkozási nehézségek A csecsemő vagy az anya részéről fennálló nehézségek a táplálkozás, ezen belül a szopás területén; ilyenek: a szopásgyengeség, az ügyetlen szopás, a száj és garat fejlődési rendellenességei, nátha a gyermek részéről, az anya részéről pedig a mell, nehezen járó emlő, a késedelmes tejbelövellés, az emlőmirigy-gyulladás, az emlőbimbó berepedése, az emlőbimbó alaki hibái, a szoptatási hibák.
A tulajdonképpeni szopási gyengeség gyakran komolyan veszélyezteti a szoptatás sikerét, leggyakoribb oka a koraszülöttség és éretlenség, a csecsemőnek nincs ereje a szopási aktushoz, ezért más módon kell táplálni addig, amíg meg nem erősödik.
Rosszul, ügyetlenül szophatnak a szülési sérülést szenvedett újszülöttek; a csecsemő nem szí erőteljesen, hanem ügyetlenkedik, nyammog a mellen, még hosszú idő alatt sem issza meg a szükséges mennyiséget.
Az ilyen csecsemő etetéséhez sok türelem és a szopott mennyiség folyamatos ellenőrzése szükséges; néha használ, ha a csecsemőt mellre tevés előtt kicsit ringatják.
Elégtelen mennyiségeket szophat az ügyetlen újszülött is. Az emlőbimbót nehezen találja meg, rosszul kapja be, könnyen kicsúszik a szájából. Ugyancsak sok türelemre van szükség, legtöbbször azt nem képes kivárni az anya, amíg a csecsemő a kereső mozdulatok közepette éppen kinyitja a száját.
Talán még olyan csecsemő is van, amelyik egyszerűen elfordul az anyai melltől; nincs örömük a szopásban, amint későbbi életkorban a gyermeknek nincs étvágya, azaz nem leli örömét az evésben. Az ilyen csecsemő nem veszi be az emlőbimbót, vagy nagyon hamar elengedi, holott üvegből szívesen szopik; ez a fajta nehézség valószínűleg nem valós; az anya a személyzet türelmetlensége, ügyetlensége vagy éppen közönye hozza fel ürügyül a csecsemő elutasító magatartását.
Könnyű megmagyarázni az ajak- vagy/és szájpadhasadékos újszülöttek szopási nehézségeit; inkább az a csodálatos, hogy néha kifejezetten nagyfokú hiánnyal mégis megtanulhatnak szopni.
Nemritkán a nátha akadályozza a folyamatos szopást; az orr nyálkahártyája beduzzad, az orrlégzés beszűkül vagy leáll, a csecsemő kénytelen időnként kinyitni a száját (és ezzel elereszteni a mellbimbót), hogy levegőt kapjon, legtöbbször dühös sírásban is kitör, mert azért éhes. Ilyenkor kénytelenek vagyunk, a különben nem nagyon ajánlott gyulladáscsökkentő orrcseppekhez folyamodni. Fiatal csecsemőre kifejezetten veszélyes némelyik felnőtt orrcsepp, ezért kérjük ki az orvos tanácsát.*
Az anyai okokat lásd az egyes címszavak mellett.
Tarkótáji izzadás Fokozott, néha rohamokban jelentkező izzadás a tarkótájon, gyakran evés közben izzad meg a csecsemő; általános verejtékezés részjelensége is lehet. Régebben korai rachitis jelének tekintették.
A tarkótáji izzadás és hajkikopás sokszor látszatjelenség; a túl sokat hanyatt fekvő csecsemő meleg szobában mindenütt izzad ugyan, de a verejtékezés a rossz szellőzésű tarkótájon válik a legfeltűnőbbé. Minden izzadó gyermek környezetében szemügyre kell venni a hőmérsékleti viszonyokat, gondoskodni kell a helyes szobahőmérsékletről.
Tartós tej A tej csíramentesítésének kíméletes módja, a 80 °C-os tejet kiszabott rövid időre (pl. 2, 4 másodpercre) túlhevített vízgőzzel áramoltatják át, vákuumban nyomban le is hűtik, majd steril körülmények között letöltik. A dobozon feltüntetett ideig használható.
A tartós tej a forralt tejjel ellentétben a tej eredeti finom szerkezetét megőrzi, íze inkább a friss tejére emlékeztet, C-vitamin-tartalma valamelyest csökken az eljárás folyamán.
Tea A valódi ("orosz") tea enyhén serkentő, szomjoltó és vizelethajtó ital. Csersavtartalmánál fogva hasmenésellenes hatása is van. Kevés koffeint és illóolajat is tartalmaz.
Csecsemőkorban csak egészen világos teát adunk; szopós újszülött legtöbbször nem szorul jelentékeny mennyiségű teára, ha nem meleg a környezet, egyáltalán nincs is szükség.
Hasmenés esetén egy-két etetés helyett csak teát adunk. Forró napokon szomjoltás céljából is adhatjuk.
Újabban azonnal kész csecsemőtea-készítmények jelentek meg a kereskedelemben, koffein nincs bennük, cukor sem, vagy csak kis mennyiségben.
Diétás teáztatás esetén az orvos édesítőszerrel való édesítést rendelhet el.
Teáztatás A megszokott étrend felfüggesztése 6-12 órára, ezalatt híg orosz teát adunk, az orvos rendelése szerint, esetleg édesítőszerrel.*
A hasmenés kezelésében a teáztatást mostanában kiszorítja a cukrot és a konyhasót tartalmazó folyadék itatása.* Bármelyiket alkalmazzuk, a csecsemő igényéhez igazítjuk a bevitt mennyiségét. Nem ragaszkodunk a megszokott étkezési napirendhez sem, azaz gyakran kis mennyiségekkel kínáljuk meg a csecsemőt, különösen ha hányt is.
Tehéntej A tehéntej a kisborjú természetes, tökéletes tápláléka. Mindaz az anyag megvan benne, amely az utód, a borjú növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges, a borjú számára könnyen és jól kihasználható formában emészthető.
A tehéntej fő alkotóelemei a fehérje, zsír, tejcukor, ásványi anyagok és vitaminok, vízben oldva vagy emulgálva. A borjú gyors növekedésének fontos építőeleme a tehéntejben található fehérje és ásványi anyag; nagy koncentrációjukat a borjúnak a csecsemőéhez viszonyított lényegesen gyorsabb növekedése indokolja.
A frissen fejt tejben kb. 3,5 % fehérje, 3,5 % zsír, 4,8 % tejcukor és 0,7 % ásványi anyag van. A fehérje legnagyobbrészt kazeinből áll. A tej albuminja már 70 C-on tönkremegy és a kihűlő forralt tej felszínén bőrszerű réteget képez.
A tehéntej már igen hosszú ideje emberi táplálék is, sőt csecsemők táplálására is meg-megkísérelték felhasználni. A kisborjú azonban 3-4-szer gyorsabban nő, mint az emberi csecsemő, a tehéntej túl sok fehérjét és ásványi anyagot és túl kevés tejcukrot tartalmaz. Ezért a tehéntejen bizonyos átalakításokat kell végezni, hogy a csecsemő számára használhatóbbá tegyük. Ilyen átalakítás tejhígítások készítése és az úgynevezett adaptált, az anyatej összetételéhez igazított tejtápszerek gyártási technológiája.
Civilizált országokban a tej a termelőtől a fogyasztóig szabványok és előírások által nagyon szigorúan szabályozott úton jut el. A minőség ellenőrzése több ponton kötelező (csíraszám mérése, tisztasági vizsgálatok, zsírtartalom beállítása, pasztőrözés, ultrapasztőrözés, homogenizálás stb.).
A magyar marhaállomány gümőkórmentes, mégsem ajánlhatjuk, hogy teljesen kezeletlen nyers tejet csecsemő vagy kisgyermek fogyasszon.
Tehéntej-túlérzékenység Gyűjtőfogalom, beletartozik a tehéntejjel szemben fennálló allergiás túlérzékenység, a tehéntejfehérjével szemben fennálló összeférhetetlenség (intolerancia) és a tejcukor felbontásának zavarai is.
A valódi túlérzékenység ritka, hasmenésben nyilvánul meg, tipikus esetben az anyatejről a tehéntejalapú tápszerre való áttérés kapcsán. Ezekben az esetekben a tehéntejet ki kell iktatni a csecsemő étrendjéből.
A tejcukor elbontásának elégtelensége esetén már a tejcukor kiiktatása elég lehet. Mindenképpen gondos vizsgálatok szükségesek a helyes kezelés beállításához.*
Tejártalom Korábban gyakori hibás táplálási forma, egyrészt a túl sok tej okoz bajt, másrészt az a körülmény, hogy ez csökkenti a szükséges szénhidrátok bevitelét.
A fiatal csecsemő súlygörbéje ellapul, súlya esetleg csökken, nyűgös, szorulása van, széklete szürke, a pelenkáról legurul, vizelete könnyen kimarja bőrét, erősen ammóniákszagú; bőre sápadt, izmai lazák, fertőzésekre fogékony.
A táplálék összetétele iránt érdeklődve kiderül, hogy a csecsemő színtejet és mást alig kap.
Megelőzése egyszerű: be kell tartani azt az aranyszabályt, hogy a baba korának megfelelően összeállított táplálékot, többek közt tejet, illetve tejtápszert kapjon, a napi tejmennyiség (színtejben számolva) ne haladja meg súlyának 10 %-át, illetve 6,5-7 dl-t.
Sajátos tévedésből is lehet tejártalmat okozni: a por alakú tejtápszert az anyatejjel oldja fel.
Kisgyermekkorban még a fenti tejmennyiség sem szükséges, napi fél liternél többet ne adjunk.
Anyatejtől nem lehet tejártalmat kapni, a napi mennyiséget sem kell korlátozni, a fogyasztás mértékét a csecsemő étvágya szabhatja meg.
Tejbelövellés Az emlőmirigy a terhesség alatt a tejtermelésre való előkészületképpen megnő és átalakul. A szülés viharos hormonváltozásai indítják meg a tejtermelést, jelentékeny mértékben a szülés utáni 2-3. napon. Ezt nevezzük tejbelövellésnek. Nagyobb mértékű tejtermelés néha csak a 4-5. napon vagy még később következik be.
A mell elég hirtelenül duzzad meg, feszül, néha még fáj is. Vannak, akikben fokozatosan alakul ki a tejtermelés, különösebb kellemetlenségek nélkül.
A mirigy először előtejet (kolosztrum, fröccstej) termel, mely fokozatosan alakul át átmeneti tejjé. Az anyatej összetétele a harmadik hét vége felé állandósul, ettől kezdve érett tejet termel az emlőmirigy, melynek a mennyisége is megközelíti a csúcspontot.
A késői belövellés semmiképpen sem jósol elégtelen tejtermelést. Valódi tejtermelési képtelenség a legnagyobb ritkaságok közé tartozik.
A tejtermelés szintjének mielőbbi fokozása érdekében legfontosabb a mellek alapos kiürítése, mégpedig a csecsemő szopása révén. Ha ez valamilyen okból gyenge, a maradék tej lefejése vagy elszívása indokolt.
Tejcukor Laktóz; minden emlőstejben ez a cukorfajta van, súlyra vonatkoztatva 3-4-szer kevésbé édes, mint a háztartásban használt répacukor. Két egyszerű cukorból áll, azaz diszacharid, ezért felszívódás előtt a bélnek el kell bontania. A csecsemő bélrendszere számára a legtermészetesebb cukor, mivel egy része a bontás elhúzódása miatt a bél alsóbb szakaszaiba is eljut, ahol kedvező bélflórát alakít ki, elősegíti az anyatejes székletre jellemző enyhe savanyúságot és megakadályozza a rothasztó baktériumok megtelepedését. Nagyobb mennyiségben enyhe hasmenést okoz, minthogy az anyatejben körülbelül 7 %-nyi van, az anyatej édesebb, mint a tehéntej (kb. 4,8 %); az adaptált tejtápszerekben az anyatejhez hasonlóan jelentős mennyiségű tejcukor található.
Tejcsomók Kisebb tejjáratok elzáródása folytán keletkezhetnek a szoptató anya mellében. Megelőzésére és kezelésére szolgál a tej kézzel történő lefejése. A tejcsomók be is gyulladhatnak; ha láz jelentkezik, emlőmirigy-gyulladás gyanúja merül fel.
Tejcsöpögés, akaratlan Legtöbbször kétoldali tejcsorgás, a szopási időtől és a csecsemő szopásától független; az elválasztás idején is előfordulhat. Nem azt jelenti, hogy túl sok tej termelődik, hanem a tejleadási reflex zavara mellett szól. Enyhe esetben nincs jelentősége, ha nagyobb mértéket ölt, szülésszel kell a kérdést megbeszélni.*
Tejes sárgarépa-főzelék A hasmenés elleni diéta egyik láncszeme, akkor adjuk, amikor a tejet már kezdjük újra beépíteni az addig répán tartott hasmenéses csecsemő étrendjébe.
Elkészítése: 100 ml színtejet 10 g rizsnyákkal (2 púpozott teáskanál) elkeverünk és felfőzzük; a répából 20 perces főzés, leszűrés, szitán való áttörés után főzővizének felhasználásával sűrű pürét készítünk, a tejet és a pürét egyenlő mennyiségben keverjük össze. Üvegből is megetethető. Cukor nincs benne.
Tejfelfogó betét Üvegből fújt lapos edényke, amely nyílással ellátott oldalával a mellhez simul, az elcsöpögő tej közvetlenül az edény lapos üregébe folyik és így az emlő bőrét nem izgatja. Használható a szoptatások közti szünetben tejcsorgás esetén, de akkor is hasznos az egyik, csorgó mellre rátenni, amíg a másikat a baba szopja.
Naponta ki kell főzni, legalább 10 percen át.
Tejfelszívó betét Egyszerhasználatos eszköz, belső felszíne nedvszívó, a külső vízhatlan. A csorgó mellre helyezzük, felszívja az elcsöpögő tejet.
Tejforralás Minthogy a nyers, forralatlan tehéntejben mindig vannak baktériumok, amelyek gyorsan szaporodnak, hatásukra a tej megromlik, sőt egyes esetekben betegséget is okoznak, sohasem szabad csecsemőnek tehéntejet nyers állapotban adni. Ugyanez áll a rövid ideig pasztőrözött tejre is ( pasztőrözés).
A pasztőrözetlen tehéntejet 3-5, a pasztőrözöttet 2-3 percig forralni kell. A becsült napi tejadagot mindjárt megvásárlása után zománcedényben (nehogy lekapjon) felforralhatjuk, de lehet minden egyes adagot közvetlenül felhasználás előtt külön-külön is megforralni. Az előbbi esetben a tejet nyomban forralás után a lehető leggyorsabban le kell hűteni (pl. folyó hideg vízbe állítjuk), ha meg-megkeverjük, nem keletkezik rajta vastag bőr. Ezután hűtőszekrényben vagy hideg vízbe állítva fedő alatt helyes tárolni.
Ha megfelelő hűtési lehetőség áll rendelkezésünkre, a csecsemő tápszerét egész napra el lehet készíteni, majd megfelelő számú cumisüvegbe kitölteni. Ha nem tudjuk megbízhatóan hűteni a táplálékot, nyáron nem szabad így eljárnunk. A forralt tejben is megtelepedhetnek baktériumok anélkül, hogy a tej láthatóan elváltoznék. Ilyen esetekben tehát vagy a tejet vagy a már kész babaételt a felhasználás előtt rövid időre (1-2 perc) fel kell forralni.
Fölöslegesen azonban ne forraljuk a tejet, mivel a hő számos fontos vitamint tönkretesz vitaminok.

Tejforralási szabályok
Tejfajta Forralás időtartama
Forralatlan, pasztőrözött tej 3-5 perc
Pasztőrözött kereskedelmi tej 2-3 perc
Újrapasztőrözött tej 0
Korábban felforralt, de hosszabb idön át tárolt tejes étel 1-2 perc

Tejföl A megalvadt tej zsírja, fölözéssel távolítják el az aludttej tetejéről. A kereskedelemben kapható tejföl zsírtartalma 12-20 %-os (a dobozon fel van tüntetve).
Használatára nézve olyan elbírálás alá esik, mint édes rokona, a tejszín.
Tejhigiénia otthon A tehéntej a baktériumok kitűnő táptalaja. A nyers tej is tartalmaz baktériumokat, fejéskor, szállítás közben, a tejnek otthon történő kezelése közben kerülnek bele.
A frissen fejt tejben ml-enként 10 000-20 000 baktérium van, melyek nem kórokozók; kórokozó baktérium csak ritkán található a nyers tejben; ezek a baktériumok vagy a gümőkór kórokozói lehetnek.
Mivel sohasem tudhatjuk biztosan, nincs-e benne betegséget okozó baktérium, a csecsemőnek semmikor se adjunk nyers tejet.
A kereskedelemben kapható tej minőségét és kórokozóktól való mentességét szigorú rendeletek írják elő, e célból végzik el a tej pasztőrözését vagy ultrapasztőrözését. Ezeket a tejeket is csak a feltüntetett lejáratig használjuk fel!
Nyári melegben a tej könnyen megsavanyodik vagy baktériumokkal szennyeződik, ezért csak előzetesen felforralt tejjel készítsük a csecsemő ételét. Egyébként is mindenkor hűtőszekrényben kell a tejet tárolni.
Tejhígítások A tehéntejből készülnek hígítófolyadék és egyéb anyagok hozzáadása révén, háztartási körülmények között. Mivel viszonylag bonyolult eljárás, sok tévedés és főképpen szennyezés lehetőségét rejti magában, ma már nem ajánljuk a tehéntejhígításokat, csak szükséghelyzetben folyamodjunk használatukhoz.
Tejláz A tejbelövellést a testhőmérséklet enyhe emelkedése előzheti meg vagy kísérheti. A tejtermelést egyébként láz nem kíséri.
A szoptatás későbbi szakaszaiban támadhatnak tejcsomók a mellben; ez magában véve nem okozhat lázat, a láz mindig fertőzés jele. Ennek megelőzésére fontos az emlőápolás szabályainak betartása. Az emlőgyulladást korán kell kezelni.
Tejsavó A tej alkotóeleme, a megsavanyított tejből a kicsapódott, kazeint tartalmazó alvadékot leszűrik, ez a túró; a szűrőn lefolyó folyadék a savó. A savóban már nincs kazein, a tej zsírjának legnagyobb része és a savanyú erjedés következtében alig van benne tejcukor. Tartalmazza viszont a fehérjék értékesebb részét és a vitaminokat. A savót fel lehet használni ételek készítéséhez, üdítőitalok alkotórésze is lehet.
Magyarországon a kereskedelem tejsavót nem hoz forgalomba.
Tejszín A tej zsírja, amelyet centrifugálással választanak el a tej többi alkotóelemeitől. A habtejszín 30 % zsiradékot (vajat) tartalmaz.
Tetemes zsírtartalma miatt nem ajánljuk csecsemők és kisgyermekek táplálására, kis mennyiségben ízesítés, díszítés céljából adható (kövér gyermeknek még így sem).
A tej zsírja kémiai összetételénél fogva nem nagyon kívánatos táplálék, felnőttkorban is erősen korlátozni kellene fogyasztását.
Tejszükséglet Mind a túl kevés, mind pedig a túl sok tejjel való táplálás ártalmas. A túlzott tehéntejbevitel tejártalmat okoz. Áll még a régi szabály, hogy a csecsemő napi színtejszükséglete körülbelül testsúlyának egytizedét teszi ki. Ezt a tejet különböző formában vihetjük be.
A csecsemőkor folyamán 650-700 ml-nél több színtejnek megfelelő mennyiséget nem adunk.
Terhesgondozási könyv Rendelet írja elő, hogy minden terhes számára gondozási könyvet kell kitölteni és megfelelően vezetni, vezetését gyermekágy után zárják le. A védőnő vezeti, részben az orvos irányítása alatt.*
Az első orvosi vizsgálatkor töltik ki, az összes leletet be kell vezetni, a vizsgálatok gyakoriságát az ésszerűség és a terhesség lefolyása szabja meg.
A leendő anya vigye magával a szülészeti intézménybe, amikor szülése megindul. Az ottani orvosnak az irat nagy segítségére van azzal, hogy a terhességgel kapcsolatos összes adat kezébe kerül. Pl. a könyvben az esetleges vércsoport-összeférhetetlenséggel kapcsolatos összes vizsgálati eredmény egy helyen megtalálható. A terhesség kimenetelét is bejegyzik, a szülés módját, esetleges szövődményeket, az újszülött méreteit és életminőségét.
A következő adatokat tartalmazza:
• a terhes vércsoportját (AB0, Rh);
• a vizelet- és vérvizsgálati eredményeket;
• a családban előforduló betegségeket, örökleteseket beleértve;
• a várandós anya előzetes betegségeit és műtéteit;
• az anya jelenleg is fennálló betegségeit (pl. cukorbetegség, gyógyszer-túlérzékenység stb.);
• korábbi terhességek eseményeit és kimenetelét;
• havi vérzésének tartamát, minőségét, ciklusának hosszát, legutóbbi vérzésének első napját;
• a szülés várható időpontját;
• a magzat megmozdulásának idejét;
• minden egyéb vizsgálat eredményét;
• a terhes anya káros szenvedélyeit.
Terhesség tartama Az emberi terhesség 270-290 napig, átlagosan 280 napig tart (= 40 hét) az utolsó havivérzés első napjától számítva; kisebb eltérések természetesen lehetnek, mivel a petesejt megtermékenyülése nem a kezdőpontnak tekintett napon, hanem legtöbbször, de nem mindig 14 nappal később történik, a valóságos tartam tehát rövidebb, a megtermékenyülés időpontjának bizonytalansága újabb változékonysági tényező. A gyakorlatban nagyon jól bevált a régi Naegele-szabály: az utolsó menstruáció első napjához 7 napot hozzáadunk és három hónapot visszafelé számolunk, így megkapjuk a szülés várható idejét.
Ezen a szabályon alapul a terhességi naptár. Használata nagyon egyszerű: az utolsó rendes havivérzés első napjának dátumát az egyenesen álló számjegyekből álló sorokban keressük meg, az alatta lévő dőlt szám és a szélén hozzá tartozó hónap mutatja meg a szülés várható időpontját. A táblázat egyébként pontosabb, mint a Naegele-szabály: figyelembe veszi a hónapok egyenlőtlen tartamát, azaz valóban az első dátumra pontosan 280 nappal később rákövetkező napot mutatja.
38 hétnél (= 266 napnál) rövidebb terhesség esetén koraszülésről szólunk, ha 28 hétnél (= 196 napnál) rövidebb a terhesség, vetéléssel állunk szemben. 42 hétnél (= 294 napnál) hosszabb terhesség számít túlhordásnak.

Terhességi naptár
Terhességi reakciók újszülöttkorban Az anyai vagy lepényi eredetű hormonoknak az újszülöttben megmutatkozó hatásait nevezzük így. Bizonyos fokig hasonlítanak az anyai szervezet reakcióira, de sokkal kisebb mértékben alakulnak ki. Ide tartozik a hüvelyváladékozás újszülöttkorban, az emlőduzzanat újszülöttkorban, a boszorkánytej képződése, a hüvelyvérzés újszülöttkorban és néhány hormon okozta bőrjelenség.
Természetes táplálás Egyrészt jelenti azt az egyetlen táplálékot, amely a csecsemő számára természetes: az anyatejet; másrészt azt a módot, amellyel a csecsemő hozzájut: az édesanya melléből való közvetlen szopást.
Tágabb értelemben természetes táplálásnak nevezzük az anya tejének üvegből való elfogyasztását és az idegen anyától való közvetlen szopást is.
A "természetes" jelző azt kívánja kihangsúlyozni, hogy minden más táplálás nem természetes, azaz mesterséges; az anyatejes táplálás utánozhatatlanul természetesebb az emberi utód számára, mint bármi más.
Tetanus A tetanus baktérium mérgező anyaga, toxinja okozza a tüneteket: súlyos, igen fájdalmas, kiterjedt izomgörcsöket.
A kórokozó állati trágyából kerül a kerti, utcai talajba, ahol nagyon sokáig életképes marad. Ezért a földdel, porral szennyezett sérülések különösen gyanúsak arra, hogy a kórokozó bejuthatott a szervezetbe. Korábban a köldök tisztátlan ellátása közben is fertőződhetett az újszülött, ez a fajta behatolás civilizált országban már nem fordul elő.
Mivel gyermekkorban gyakori a földdel szennyezett sérülés (az aprók legalább olyan veszélyesek, mint a nagyobbak), ezért a megelőzésnek nagyon nagy a jelentősége; ezt még az is indokolja, hogy a betegség után a kezelés lehetőségei eléggé korlátozottak, a halálozás magas.
A védőoltás Magyarországon kötelező, az ártalmatlanná tett toxint adják be, a szamárköhögés és a diphtheria elleni oltóanyaggal együtt ( oltások oltási naptár).
A védőoltás-sorozat több évre nyújt teljes védettséget, de minden gyanús sérüléskor emlékeztető védőoltást kell beadni. Ennek szükségességét az orvos dönti el.* Az oltásnak nincs számottevő kellemetlen mellékhatása.
Az oltatlan embernek védőhatású állati szérumot kell adni gyanús sérülés esetén; Magyarországon legfeljebb az idős korosztályokban találni oltatlan személyt.
Az emlékeztető oltást is be kell jegyezni az oltási könyvecskébe, ezért sérülés esetén vigyük magunkkal az ellátó orvoshoz.
Tetű Fejtetű vagy hajtetű; a tetvességet latinul pediculosisnak nevezik. A kb. 3 mm hosszú fejtetvek csak a hajas fejbőrön telepszenek meg, ott is leginkább a tarkótájon, és a fülek fölött és mögött.
A bőrhöz közeli hajszálszakaszon rakják le petéiket (serke). A hajszál növekedésével fokozatosan kijjebb kerülnek, fehéres, gombostűfejnyi felrakódást látunk a hajszálon. A tetű vért szív, a csípés helye nagyon viszket, a tetves gyermek állandóan vakarja a fejét.
Magát a tetűt alapos fejmosással azonnal el lehet távolítani, a serkék elpusztítása nélkül azonban újabb és újabb tetvek kelnek ki. Az orvos írja fel azt a nagyon egyszerűen használható vegyületet, amely helyileg alkalmazva megszünteti a tetvességet.*
A tetvesség leginkább gyermekközösségekben terjed (óvoda, iskola), de a fertőzés a családon belül is megeshet közös fésűhasználat esetén. Ilyenkor az összes családtagot egyszerre kell lekezelni, különben sohasem szabadulunk meg a tetvektől.
Tisztasági fürdő

A fürösztés az egész csecsemőkoron keresztül a legfontosabb higiéniai mozzanat. Az egész test fürösztését akkor lehet megkezdeni, amikor a köldökcsonk leesése után a nedvedzés megszűnt. Addig a fürösztést részlegesen, megfelelő óvatossággal történjék.
A csecsemő fürösztését tanulja meg és gyakorolja be a szülő kellő időben, lehetőleg még a baba megérkezése előtt. Idővel a fürdetés során adódó összes tennivaló vérükké válik és egyáltalán nem esik nehezükre. Ügyelni kell a fürdetés tartamára, napszakára, a kellékre, a víz hőmérsékletére, a fürösztés számos egyéb körülményére.
• Napszak: lehetőleg mindig ugyanabban az időben fürösszük meg a csecsemőt, ne közvetlenül etetés után, mert elalhat a vízben vagy utána túlságosan feléled; a teli gyomornak sem jó a fürösztéssel járó sok helyzetváltoztatás. Egyébként azt a napszakot helyes kiválasztani, amely a családnak leginkább alkalmas.
A szülészeti intézményekben általában kora reggel fürösztenek. Otthon talán a 2. vagy 3. etetés előtt a legkényelmesebb a fürdetés, de a napközben házon kívül elfoglalt édesapa részvétele szempontjából jobb a kora esti fürdő.
• Fürdetés tartama: az első negyedévben 3-5 perc elegendő, később se tartson tovább 10 percnél. A legtöbb baba örül a fürdetésnek és szeretne egyre több időt pancsolással tölteni. Ne vigyük túlzásba a fürösztést, mert ebből hátrányok is származhatnak (a bőr természetes zsírja túlságosan kiázik, a fürösztés fáraszt stb.).
• Kellékek: még a fürösztés megkezdése előtt mindent úgy kell odakészíteni, hogy könnyen elérhessük, ne kelljen a gyermeknek hátat fordítani vagy a vízből többször kivenni. A gyermek viszont ne érhesse el a tárgyakat, mert különben a vízbe ránthatja őket. Mindezek a tanácsok főként arra az esetre vonatkoznak, ha a szülő egyedül füröszti a gyermeket.
A szükséges kellékek: ingecske, rékli, pelenka vagy nadrágpelenka, rugdalódzó, fürdővízhőmérő, fürdőkesztyű, babaszappan, nagy fürdőlepedő, babaolaj, babahintőpor, babakrém, vattapálcikák, körömolló, hajkefe, fésű, szennyesvödör.
A fürdőlepedő egyik sarkát érdemes megjelölni, hogy mindig ugyanazzal a sarkával töröljük meg a kicsi felsőtestét.
• Fürdőkád: lehet igazi babakád, de ez kis lakásban túl sok helyet foglal; ezért más edény is használható fürösztésre: mosdókagyló, nagyobbacska műanyag tál az asztalra vagy nem túl magas szekrénykére állítva. Létezik pólyázóasztal és műanyag kád ügyes összecsukható kombinációja is. Ha az edény belső felszíne túl sima, pelenkát lehet az aljába tenni, hogy a baba ne csússzon el benne. Az edény térfogata kb. 30 liter legyen.
• Vízhőmérséklet: 36-37 C a legjobb. Ha nem keverőcsappal engedjük a kádba, először a meleg vizet kell beleengedni, aztán a hideg vízzel beállítani a kívánt hőmérsékletet. Így nem fordulhat elő, hogy a csecsemő az átforrósodott csaptelepet fogja meg. Nagyon hasznos a fürdővízhőmérő használata, ne bízzunk túlságosan saját kézi becslésünkben. Eleinte kevés vízben fürösszünk, amíg a baba biztonságos tartásában kellő gyakorlatra nem tettünk szert, később közel tele engedhetjük a kádat.
• Egyéb körülmények: a legjobb volna a csecsemőt saját szobájában füröszteni, a fürdés idejében ajtó, ablak csukva legyen, a szobahőmérséklet 20-22 C legyen. Megfelelő legyen a megvilágítás, hogy a baba testét jól megfigyelhessük.
• A műveletek sorrendje: amikor minden ki van készítve, a víz már a kádban van, hőmérsékletét már ellenőriztük, és az ajtót-ablakot becsuktuk, felvesszük a babát, kipelenkázzunk, a nagyobb szennyezést babaolajjal eltávolítjuk, a felsőtestet csak ekkor vetkőztetjük le. Olajjal megtisztítjuk több hajlatát. Szemét nedves vattával kitöröljük, belülről kifelé haladva. Fülét, orrát hegyesre sodort vattadarabbal kitisztítjuk, a fülkagyló árkaira és a fül mögötti tájra különös gondot fordítva. Hallójáratát vattapálcikával óvatosan kitisztítjuk ( orrtisztítás hallójárat kitisztítása).

A babát így fogjuk meg, amikor a kádba tesszük Hasra fordításnál a baba felsőteste a fürdető bal alkarján nyugszik

A kádba úgy rakjuk, hogy bal kezünkkel megfogjuk a bal karját, hátával a kar felé bal alkarunkra fektetjük, jobb kezünkkel pedig mindkét bokáját alulról úgy fogjuk meg, hogy mutatóujjunk a két láb közé kerülve, hüvelykünk a jobb bokát fogja körül, a többi ujjak a balt, a) ábra. Óvatosan eresztjük le a fürdővízbe, különben megijed. A vízben elengedjük a lábakat, szabaddá vált jobb kezünkkel többször leöntögetjük testét, karjait, fejének hátsó részét, de arcát egyelőre kihagyjuk. Most újra megfogjuk lábait, kitesszük a fürdőlepedőre, itt szappanozzuk be tetőtől talpig, utána ismét a vízbe merítjük. Az ügyesebb és bátrabb anyák a kádban szappanozzák be a csecsemőt. Hajat nem minden fürdetéskor kell mosni, hetenként egyszer vagy kétszer elegendő. Külön figyelmet kell szentelni a végére maradó legszennyezettebb területeknek, a végbél és nemi szervek környékének. Először is arra kell ügyelni a kislányoknál, hogy minden tisztító és szárító, törlő művelet elvégzésekor a hüvelybemenet felől a végbél felé haladjunk, sosem fordítva; így elkerüljük, hogy mi vigyünk be bélbaktériumokat a nemi szervbe.
A hát lemosásához másképpen kell a csecsemőt megragadni: a mellkas bal alkarunkon nyugszik, bal kezünkkel most a jobb hónalja alatt fogjuk át a babát, hüvelykujjunk a jobb vállát rögzíti, b) ábra. A szappan lemosása után a csecsemőt a fürdőlepedőbe burkoljuk, gondosan leitatjuk róla a vizet, lehetőleg ne dörgöljük. Amikor már nagyobb, egyre erőteljesebben dörzsöljük bőrét, a baba ezt jó játéknak fogja tartani.
Külön ügyelni kell arra, hogy az összefekvő területeken se maradjon víz, ehhez a bőrredőket szét kell húzni, c) ábra, továbbá bőrápolás. Ugyanígy járunk el a szeméremréssel.
Ha a csecsemőt már egészen megszárítottuk, a hajlatokat enyhén behintőporozzuk, a fölösleget vattával eltávolítjuk - ha egyáltalán használunk hintőport, amiről sokan lebeszélik a szülőket. Az odakészített ingecskét és réklit ráadjuk. Könnyebben adhatjuk fel, ha az ing ujját előbb harmonikaszerűen felszedjük, az ökölbe szorított kezecskét (hüvelykujja legyen öklében) egyszerre dugjuk át.
A nagyon fiatal csecsemőt be is pelenkázzuk, mielőtt az arc ápolásához kezdenénk. Az idősebbet azonban hagyjuk ez alatt a művelet alatt szabadon rugdalódzni. Az arcot langyos vizes vattával letöröljük. Helyesebb az arcot a hát lemosásakor a kádban lemosni. A szájat nem kell külön kimosni.
Végül a baba haját látjuk el, kikeféljük, majd helyre fésüljük ( hajápolás). Ha korpás, sűrűfésűvel kell előbb a korpát eltávolítani, ehhez pár órával előbb kevés olajjal kenjük be a fejbőrt. Ha kell, ilyenkor vágjuk le a kicsi körmét is ( körömápolás).

Tisztító lemosófolyadék Tisztító bőrápolótej, a szennyezéseket könnyen távolítja el a bőr tökéletes megkímélésével. Fertőtlenítő vagy gyulladáscsökkentő adalékot tartalmazhat. Különösen útközben hasznos, amikor tisztázáshoz víz nem, vagy nem kellő mennyiségben áll rendelkezésünkre.
Tojássárgája, nyers A második félév elejétől kezdve adható a tojássárgája. Hetenként kétszer adhatunk tojássárgáját a főzelékbe keverve (gyakrabban ne adjuk tetemes koleszterintartalma miatt). A nyers tojássárgáját cukorral kikeverve is szokás adni, mindazonáltal az utóbbi években annyira megszaporodott a Salmonellával fertőzött tojások száma, hogy nyers tojás adását ma már nem tartjuk biztonságosnak.
Tollágynemű Nem éppen korszerű ágykellék. A tollat nehéz tisztítani, tisztán tartani, a magatehetetlen újszülött és fiatal csecsemő hőkárosodást szenvedhet alatta, fulladást is okozhat. Csak akkor indokolt használata, ha fűtetlen szobában alszik a csecsemő, akkor is csak vékony pehelypaplant szabad használni. De még ilyenkor is jobb a gyapjútakaró.
Torok megtekintése A beteg vizsgálatának szerves része, a gyermekkori betegségekben különösen sokat árulhat el a száj, a torok és a garat alapos megtekintése. Kisgyermek vizsgálatakor általában a vizsgálat végére hagyják.
Nagyobb gyermek torkát könnyű megnézni, a beteg fejét kissé hátrahajtja és száját nagyra tátja, a vizsgáló személy csak megtámasztja a fejet, oldalról vagy a fejtetőn, a fej oldalmozgatásának megakadályozására és a fej megfelelő hátradöntése céljából (a) ábra); kisgyermeket és csecsemőt ölbe kell venni (vö. csecsemő tartását szemléltető ábra). A kezek lefogása és a rugdalódzás megakadályozása végett a gyermeket takaróba lehet csavarni, majd ölbe kell venni.
A csecsemőt az édesanyja szorítsa saját törzséhez úgy, hogy a baba háttal legyen neki, jobb karjával a csecsemő mellkasa előtt a baba bal karjáig átnyúlva rögzítse a két kart, és a felsőtestet, bal karjával fogja le a kicsi combjait. A vizsgáló bal kezének hüvelykujját a gyermek homlokára, tenyerét és többi ujjait pedig fejének oldalsó, illetve hátsó felszínére helyezve szilárdan fogja és irányítsa a gyermek fejét, jobb kezével kezeli a nyelvet lenyomó, legtöbbször világító eszközt. Az eszközt (amely tiszta kiskanál is lehet) először a fogsor külső oldalán elhelyezkedő résbe csúsztatja, majd a nyelvgyök felé csúsztatja. Ezt kellően lenyomva jól láthatóvá válik a garat. Fontos, hogy rövidebb ideig tartson a művelet, különben hányingert és hányást vált ki.
A gyermek torkát a szülők is megnézhetik, akár fekvő gyermekük fölé hajolva. Fontos a jó megvilágítás.
Torokgyulladás Latin szóval angina, ez valójában a nyelési fájdalomra utal.
Legtöbbször nemcsak a torok, hanem a garat és az orrüreg is részt vesz a gyulladásban. Csecsemőkoron túl gyakori és az egész gyermekkor folyamán a lázas állapot leggyakoribb oka. Mivel azonban kisebb gyermekek a fájdalmat nem tudják pontosan lokalizálni, csak akkor fedezhető fel a torok gyulladása, ha célzottan keresik. Ezért helyes minden hőemelkedés esetén a garatot is megtekinteni ( torok megtekintése).
Az egyszerű angina a lágy szájpad és a mandulák többé-kevésbé kifejezett duzzanatából és pírjából áll. Gyakran az állszögleti nyirokcsomók fájdalmas duzzanata kíséri, ami könnyen tapintható is.
Általános tünetek is kísérik: a torok állapotához képest magas láz, nyugtalanság, fájdalmasság, evési képtelenség a torok érzékenysége miatt. Néha hányás is előfordul.
Az egyszerű angina legtöbbször csak néhány napig tart. Ha a gyermek hosszabb ideig marad beteg, kivált ha a láz húzódik el, gennyes folyamat gyanúja merül fel: a mandulákon ennek megfelelő elváltozások láthatók.
Az angina sajátos formáját a vörheny kórokozója okozza ( vörheny, scarlatina).
Ma a diphtheria már rendkívül ritka; a mandulákon szürkésfehér, sajátos édeskés szagú lepedék található.
A torokgyulladást minden esetben helyes orvossal megbeszélni, a szövődményeket korán kell megelőzni .*
Általános ápolási szempontok: magas láz kísérheti az egyszerű anginát is, fontos tehát a lázcsillapítás ( hűtő borítások), enyhíti a panaszokat a nyaki borogatás is, melyet többször kell cserélni. A gyógyszeres kezelést illetően az orvos dönt. A gyermek étrendjében megszorítjuk a tejet és inkább gyümölcslevekkel itatjuk, például hideg, cukrozott hígított citromlével vagy narancslével.
Toxoplasmosis Egysejtű parazita, a toxoplasma okozza ezt a betegséget, szerte a világon ismert, állatról terjed emberre.
Fő terjesztői az emberrel szorosan együtt élő háziállatok, de bekerülhet a szervezetbe nem kellően hőkezelt, félig-meddig nyers húsból is (véres bifsztek).
A fertőzés felnőtt állaton és emberen csak kivételesen okoz betegségtüneteket (legfeljebb enyhe hasmenést, lázat, nyirokcsomó-duzzanatot) és mindenkor védettséget hagy maga után, ha terhes nő fertőződik (ugyancsak nagyon tünetszegényen, vagy -mentesen), a méhlepény is megbetegszik és a parazita a magzatot betegíti meg, ami a magzat elhalását, vetélést, az esetek egynegyedében koraszülést idéz elő. Az élve született csecsemő a szem ideghártyájának, az agynak és egyéb szervezetnek a károsodásában szenvedhet, néha vízfejűség is kialakul, később értelmi és mozgásfejlődési zavarral, görccsel, látászavarral. A betegség ebben a szakaszában nem gyógyítható eredményesen, ezért a megelőzésre kell fektetni a fő súlyt: várandós anya óvakodjék a szoros kapcsolattól kutyával, de főleg macskával és más háziállatokkal, kivált az újonnan beszerzett állatokkal szemben indokolt az óvatosság. Nyers húst tartalmazó ételt ne fogyasszon a terhes nő.
A leendő anya fogékonysága felől vérvizsgálattal lehet tájékozódni, akár a terhesség bekövetkezte előtt. Az a kedvező, ha már védett állapotban van.
Tuberkulin-próba Annak kimutatására szolgál, hogy a gümőkór bacillusával történt érintkezés a szervezet védekezőképességét váltotta-e ki. A tuberkulin a tuberkulosis (gümőkór) elölt kórokozójából előállított anyag; ha a bőrbe fecskendezik vagy más módon juttatják a bőrbe, a szervezet reakciókészsége abban nyilvánul meg, hogy 2-3 nappal a beadás után a beadott anyag körül gyulladásos udvar keletkezik. Ha tapasz formájában helyezik el a bőrön a tuberkulint, az anyag beivódásának helyén pír, esetleg apró hólyag képződik. Az ilyen eredményt minősítik tuberkulin-pozitívnak; ha a próba negatív eredménnyel jár, a vizsgált személy fogékony a gümőkóros fertőzésre, mivel nem képes védekezésre vele szemben.
A pozitív eredmény csak azt jelenti, hogy az illető egyén már találkozott a gümőkór okozójával és védettséget szerzett vele szemben; azt nem tudni a vizsgálatból, hogy melyik szervében zajlott le a fertőzés, hogy szükség van-e kezelésre vagy hogy nem éppen a gümőkór ellen alkalmazott védőoltás okozza-e a próba pozitív eredményét. Mivel Magyarországon kötelező a védőoltás, az a természetes s elvárható, hogy a legtöbb embernek pozitív legyen a tuberkulin-próbával kapott eredménye, még ha valamivel gyengébb mértékben is, mint természetes fertőzés fennállása vagy kiállása esetén. Ezért hazánkban a próbát az elvégzett oltás hatékonyságának vizsgálatára használják leginkább.
Tudat újszülöttkorban Bár az újszülöttnek nincs olyan tudata és emlékezete, mint egy felnőttnek, mégsem lehet tudat nélküli, eszméletlen lénynek tekinteni.
Az újszülött ugyanis észleli a külvilág ingereit, a maga módján reagál is rájuk, ezt egyfajta tudatnak foghatjuk fel. A tudat - összehasonlítva a későbbi állapottal - még tompa, irányítatlan. A baba a külvilág formáival, jelenségeivel szemben majdnem teljesen közömbösen viselkedik. Bizonyos ingerek, benyomások azonban megkülönböztetett jelentőségűek az újszülött számára is. Ilyen például az erős fény, bizonyos hangok és a barátságos, mosolygó arc. Nagy hatással azonban még ezek sincsenek rá, kissé hasonlóan ahhoz, ahogyan a felnőtt a zsúfolt utcán menve mindent észlel maga körül, anélkül, hogy az ismeretlen arcok sokat jelentenének számára. A felnőtt azonban eközben mindent lát, és a tudatosan át nem élt jelenségről is képes ítéletet alkotni, pl. azonnal észreveszi a sok ember között közeledő autót. Ilyen ítélőképesség hiányzik az újszülöttben. Ez az állapot sajátos módon fejeződik ki: elégedett állapotában csöndben van; éhség, szomjúság, a hideg vagy nyomás okozta zavaró érzés egyaránt sírásra és mozgásra készteti.
Éppen ezen elemi kifejezésmódok fejlődésén lehet lemérni az első élethónapokban a tudat fejlődését. Két-három éves korára éri el a kisgyermek tudata és emlékezőképessége azt a fokot, hogy felismerései maradandóak legyenek, ezért 2-3 éves korunk előtti időre még nem emlékezünk vissza.
Tudatzavarok Így nevezzük a teljesen tiszta tudattól való bármilyen fokú eltérést - tehát nemcsak az eszméletlenséget.
Az enyhe tudatzavart néha nehéz felismerni, különösen csecsemőben. Minden tudatzavart súlyos betegség esetleges első jeleként kell értékelni. A kezelés sikere sokszor éppen attól függ, hogy milyen korán sikerül a tudatzavart észrevenni. A következő szempontokat érdemes figyelembe venni: tudatzavar esetén az idősebb csecsemőben eltűnik az arcjáték és megszűnik az akaratlagos mozgás. 4-6 hónapos kortól kezdve ugyanis elvárhatjuk, hogy a tiszta tudattal rendelkező csecsemő az eléje tartott tárgy után nyúl, figyelmét könnyen felkelti a mozgó ujjú kéz vagy kis kiterjedésű fényforrás, reagál a hangokra is. A tudatzavar mélyülésével még a fájdalmak által kiváltott reakció is csökken.
Az első hónapokban táplálási zavarok, hasmenés, az idegrendszer betegségei (agyhártyagyulladás) következtében léphet fel tudatzavar. Életmentő lehet a tünetek korai felismerése: az általános mozgásszegénység, merev arc, félig nyitott szemek ritka pillacsapással, a figyelem hiánya - néha csak annyi, hogy a gyermek nagyon más, mint általában lenni szokott - és hogy felvéve alig vagy egyáltalán nem mozdul ki az érdektelenségből.
Tudatzavar legkisebb gyanú esetén sem szabad habozni, azonnal orvoshoz kell fordulni a gyanú tisztázása végett.*
Túlhordás A terhesség tartama meghaladja a 42 hetet, az adatot az ottani táblázaton lehet leolvasni.
A túlságosan megnyúlt terhesség nem közömbös a magzatra, gyakoribb a méhen belüli sorvadás és halálozás, a megszületés közben és után fellépő szövődmények; a méhlepény fejlődése nem tud a 40. hét elmúltával lépést tartani a magzat tovább növekvő igényeivel.
A túlhordott újszülött külleme jellegzetes: sovány, ráncos a bőre, száraz, törékeny, mint az öregeké. A magzatmáz már felszívódott, a bőr turgora csökkent. A körmök igen hosszúak, sárgás a színűk. A megszületés után számos szövődmény léphet fel. Ezért az ilyen csecsemőt veszélyeztetett újszülöttnek kell tekinteni, megfelelően felszerelt intézményben kell megfigyelni és ápolni.* Néha magzati érdekből mesterségesen kell a szülést megindítani.
Túlhordásra gyanakodhatunk számítási hiba esetén is: legtöbbször megbízhatatlan vagy téves az utolsó havivérzések közölt dátuma, vagy az utolsó vérzés után nem mindjárt következett be a teherbe esés.
Túletetés A hibás táplálás gyakori formája. A túlzásba vitt táplálás előbb-utóbb elhízáshoz vezet, a csecsemő- és kisgyermekkori kövérség zavarja a szervezet egészséges fejlődését és a felnőttkori elhízás megalapozója.
A csecsemőt sokszor etetik meg túlságosan, mert minden sírását az éhség jelének vélik. Gyakran a szülőknek hamis elképzeléseik vannak a csecsemő szükségleteit és egészséges küllemét illetően.
A társadalomban mélyen él az éhezéstől való félelem, bizonyos fokig joggal. Ez a rettegés azonban könnyen a csecsemő túlzásba vitt táplálását eredményezheti. Enni kap akkor is, ha már szinte tele van.
A merőben egészségügyi szempont mellett (nem jó a kövérség) nevelési szempontok is a táplálkozás és táplálás kellő határok közt való tartása mellett szólnak: a legtöbb nagyevő nem annak születik, hanem azzá nevelik.
Vannak olyan csecsemők (és persze felnőttek is), akiknek táplálékigénye valóban erősen meghaladja az átlagosat: de ők a sok táplálék elfogyasztása ellenére sem híznak el.
Túlzott féltés Overprotection, angolszász nyelvterületen. A gyermek feletti túlzott gyámkodás, legtöbbször az anya részéről. A testi és lelki felügyeletet, figyelmet, óvást túlzásba vivő, a gyermeket rendkívüli mértékben elkényeztető magatartás.
Az ilyen túlzás ugyanolyan bajokhoz vezet, mint a fentiek teljes hiánya: a személyiség és a jellem súlyos fejlődési torzulásaihoz. A következmények később mutatkoznak meg igazán: a gyermek önállótlan lesz, nem leli örömét teljesítményeiben, gyatra lesz önbizalma, viszont nagy igényeket támaszt környezetével szemben, lehetetlen követelésekkel lép fel, a környezet pedig semmit sem tud mindezekkel kezdeni, hiszen ő maga a bajok forrása.
A túlzott féltés már a csecsemőkorban megkezdődik, tudatosan vagy öntudatlanul: a legkisebb nyikkanásra felveszik, hordozzák, cumit kap, esetleg idő előtt megetetik. Különösen a bizonytalan anya vagy nagymama hajlik a kényeztetésre. Folytatódik ez azzal, hogy a legkisebb széltől is féltik, nem engedik más gyermekkel játszani, és még sokáig folytathatnánk. Az ilyen gyermek később nem, vagy csak nehezen illeszkedik bele az óvoda vagy iskola közösségébe.
Turgor Minden szövetnek megvan a maga természetes duzzadtsága, feszülése, tartása, latin szóval turgora. A legfeltűnőbb a bőr tartása és rugalmassága.
A víz- és zsírháztartás zavaraiban a bőr turgora megváltozhat. Megítélése a csecsemő vizsgálatához mindenkor hozzá tartozik. A zsír mennyiségét a bőrredő vastagságával lehet megbecsülni; vízhiány esetén estén a bőr alatti kötőszövetben is csökken a víz és a felemelt bőrredő a normális, gyors eltűnés helyett csak lassan simul el, a bőr hervadt benyomást kelt. Az elsimulás lassúságából lehet a vízhiány nagyságára következtetni.
A vízben viszonylag gazdag csecsemőszervezet gyorsan reagál a vízvesztésre (hányás, hasmenés, izzadás) vagy a vízbevitel csökkenésére (szomjazás), gyorsan csökken a bőr turgora: ezt mindig riasztó jelnek kell tekinteni, mindenkor orvosi segítségre van szükség.*
Ha a vízvesztés tovább fokozódik, életveszélyessé válhat az állapot.
Túró A tej megalvadásakor a kazein kicsapódik, leszűrve túró állítható elő. Vagy ebben a formában fogyasztjuk, vagy sajtot készítenek belőle.
A túrót házilag is elő lehet állítani, érdemes is, ha a tej megsavanyodott. A kereskedelemben árusított túró víz- és zsírtartalmát viszonylag szűk határok közt tartják.
A túrót sokféleképpen lehet felhasználni a csecsemő és a kisgyermek étkeztetésében, össze lehet keverni gyümölccsel, bele lehet keverni az idősebb csecsemő főzelékébe, kisgyermek kaphatja kenyérre kenve, ízesítve; hasznos a krémtúró is.
Tüdőgyulladás Pneumonia, bronchopneumonia; a tüdő szövetnek gyulladásos megbetegedése, főleg a legkisebb léghólyagoké.
Legtöbbször a felső légutak gyulladása, nátha, hörghurut előzi meg.
A csecsemő nyugtalan, rosszul eszik, hány, láza emelkedik, arca sápadt, orcái pirosak. Köhög, néha mindjárt az elején nyögő, nehezített a légzés, szapora légvétel, minden belégzéskor látható orrszárnyi légzés. Ez utóbbi korai és megbízható jele a tüdőgyulladásnak.
Csecsemő- és kisgyermekkorban gyakori, ma is komolyan veendő betegség, bár a korszerű gyógyszerekkel ( antibiotikumok) a korábbi veszedelmeket legnagyobbrészt le lehet küzdeni. Súlyos esetben kórházba kell szállítani, ebben a kérdésben az orvosra kell hagyni a döntést .*
Megfelelő kezelés mellett a tünetek jó pár nap alatt fokozatosan enyhülnek, a légzés nyugodttá válik, az orrszárnyi légzés megszűnik, a láz alábbhagy. Az étvágy fokozatosan visszatér, hasonlóképpen a korábbi egészséges arcszín.
Az orvos által előírt gyógyszeres kezelésen (antibiotikum, keringéstámogató szerek stb.) felül legalább olyan fontos a gondos kezelés. A légszomjat csökkenti a légkúra (pl. a gyermeket szélvédett erkélyre tesszük ki nappal, éjjel pedig az ablakot kinyitjuk).
A légszomjat ugyancsak enyhíti a helyes fektetés: a baba válla alá párnát vagy összehajtott takarót teszünk. A fej és a derék alatt nincs alátámasztás, csak a mellkast emeli ki a párna. Ennek következtében szabadabb a légzés, mélyebbek a légvételek. Ügyelni kell azonban, hogy lassan le ne csússzon a gyermek, mert ha csak a feje van alápolcolva, a légzés rosszabb, mint a párna nélkül.
Javíthat a beteg közérzetén a mellkasi borítás és a mellkas bedörzsölése. A beteg állapotától függően indokolt lehet a lázas kisgyermek étrendjének betartása, minden esetben szükséges a bőséges folyadékbevitel.
Tüsszentés Az orr tisztán tartását célzó reflexfolyamat; a tüsszentést kísérő hirtelen, heves légáram a zavaró anyagot eltávolítja.
A csecsemő viszonylag gyakran tüsszent. A tüsszentés nem feltétlenül jelent betegséget, légúti fertőzést vagy küszöbön álló náthát, gyakran a levegő porszennyezése vagy az orrnyálkahártya kiszáradása váltja ki a tüsszentést. Hirtelen napfény is válthat ki tüsszentést kivált ha a csecsemő beletekint.
Ritka esetben a szamárköhögés nem köhögési, hanem tüsszentési rohamokban nyilvánul meg, leginkább csecsemőkorban.
Tyúktojás Az egyik legértékesebb fehérje- és zsírtartalmú élelmiszer.
Óriási koleszterintartalma miatt ma már nem ajánljuk korlátlan mennyiségben.
A 2. félévben szokás hetente egy-kétszer tojássárgáját keverni a főzelékhez, a fehérjétől sokan félnek, mivel viszonylag gyakori a tojásfehérjével szembeni túlérzékenység.
Először csak fél, később egész sárgáját keverünk keményre főzve a főzelékhez. Ha nyers tojássárgáját alkalmazunk, a tojás belekeverése után a főzeléket tanácsos felforralni az esetleges kórokozók elpusztítására.
Teljesen nyersen (pl. csak cukorral kikeverve) kockázatos alkalmazni.
A tojássárgájában zsírban oldódó vitaminok, lecitin, kalcium, foszfor, vas és néhány fontos nyomelem van.
előző következő
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü