|
|
|
A,Á |
B |
C,CS |
D |
E,É |
F |
G,GY |
H |
I,Í |
J |
K |
L,LY |
M |
N,NY |
O,Ó |
Ö,Ő |
P |
Q |
R |
S,SZ |
T,TY |
U,Ú |
Ü,Ű |
V,W |
X |
Y |
Z,ZS |
|
Vajas
rántás |
Czerny-Kleinschmidt-féle
vajas-lisztes táplálék. Rendkívül régi recept, hazánkban
már nem ajánljuk.
Az étel a liszt és a vaj magas tápértékét kívánja egyesíteni.
Elsősorban leromlott csecsemők feltáplálására használták,
miután a leromlást előidéző alapbetegség már meggyógyult.
Előfeltétele a normális széklet (tehát normális emésztőrendszeri
működés).
Kétféle töménységben alkalmazták. Koraszülötteknek és
érzékeny csecsemőknek a következő módon készült:
Elkészítése: 5 g vajat lábasban állandó keverés közben
addig melegítünk, amíg habzani kezd és a jellegzetes
vajszagot (rövid szénláncú zsírsavak) érezzük, ez általában
3-4 percet vesz időbe. 5 g finomlisztet szórunk hozzá,
állandó keverés közben továbbra is hevítjük, míg enyhén
meg nem barnul. 100 ml meleg, előzőleg fölforralt vízzel
fölengedjük, 4 g cukrot teszünk hozzá és a hevítést
megszüntetjük.
Koncentráltabb formáját (7 g vaj, 7 g finomliszt, 5
g cukor) hajdan a különböző hígítású vajlevesek elkészítéséhez
használták. Ezek azonban már a táplálkozástudomány történelméhez
tartoznak.
|
Vakbélgyulladás |
Appendicitis, féregnyúlvány-gyulladás.
Legtöbbször nagyobb gyermek betegszik meg benne, de
igen ritkán csecsemő- és ritkán kisgyermekkorban is
előfordulhat.
Mivel az esetek nagy többségében még mindig a féregnyúlvány
gyógymód, fontos a korai felismerés. Ennek elmulasztása
esetén a nyúlvány átfúródhat és hashártyagyulladás következik
be.
Az első tünet hasfájás enyhén emelkedett testhőmérséklettel.
Minthogy egyik sem könnyen felismerhető és azonosítható
jel csecsemő- illetve kisgyermekkorban, ezért a kórisme
felállítása gyakran késik. A további csecsemőkori tünetek
sem különösen jellegzetesek: hányás, szorulás vagy hasmenés.
Sokat árul el a hasfal fájdalmas feszessége. A láz ritkán
emelkedik 38 C fölé.
Minden két óránál tovább tartó hasi fájdalom esetén
biztonság kedvéért tanácsos orvoshoz fordulni, akár
van láz, akár nincs.*
A későbbi életveszélyes szövődményeket akkor lehet biztonsággal
elkerülni, ha az első nyolc óra folyamán, megtörténik
a műtét. Néha azonban a gondos megfigyelés előbbre való.
|
Vasszükséglet |
A vas az emberi
szervezet nélkülözhetetlen alkotóeleme. A vas hiánya
többek közt vérszegénységet okoz.
A növekvő szervezetnek még nagyobb a vasigénye. Az első
hetekben vagy néhány hónapban a csecsemő még kijön veleszületett
vasraktárainak felhasználásával, ezek kimerülése után
a táplálékban lévő vasra van utalva.
A tehéntej gyakorlatilag nem tartalmaz vasat, az anyatejben
sincs nagyon sok, de az anyatejben található vas a szervezet
számára kitűnően hozzáférhető és felhasználható. A második
negyedévtől kezdve a tejjel bejutó és a kimerülő raktárakból
származó vas már nem elegendő, ezért tanácsos a gyümölcsök,
főzelékek majd a húsfélék bevezetése.
Kivált a máj (és vér) gazdag vasban. Máj adásával a
gyorsan növekvő csecsemő vasszükségletét is elég jól
lehet fedezni, ezért normális körülmények között nincs
szükség vaskészítmények beadagolására.
Még nagyobb a vasszükséglete a koraszülötteknek, hiszen
szerényebb vasraktárral születnek és fejlődésük is gyorsabb
az első hónapokban, ezért igen gyakran orvos által rendelt
vaskészítményre van szükségük.*
|
Védetté
válás tünetek nélkül |
A fertőző betegség
néha annyira enyhén zajlik le, hogy nem veszik észre;
az így szerzett védettség azonban egyenértékű a betegség
árán szerzett védettséggel. A védettséget az mutatja,
hogy az egyén érintkezik az adott fertőző megbetegedésben
szenvedő személlyel, mégsem kapja meg tőle a betegséget.
Valószínű, hogy a betegségek sokaságával szemben így
szerezzük meg védettségünket. |
Védőnő |
Főiskolai végzettségű
egészségügyi szakember, akinek fő feladata az anya-
és gyermekvédelem.
Magyarországon már kb. hét évtizede van védőnői hálózat:
az egész ország körzetekre van osztva, mindegyik körzetnek
megvan a maga védőnője.
Munkássága igen sokrétű, többek közt nyilvántartásba
veszi, ha kell, felkutatja a várandós anyákat, a terhestanácsadás
keretében és az édesanya otthonában figyelemmel kíséri
sorsát, tanáccsal látja el, veszélyeztetettségét felkutatja;
az újszülöttet hazamenése után nyomban meglátogatja,
otthon és a csecsemőtanácsadás keretében tanáccsal látja
el az édesanyát a csecsemő táplálását, gondozását és
életmódját illetően, veszélyeztetettség esetén külön
figyelmet szentel neki stb. A kisgyermek és a gyermek
egészséges növekedését és fejlődését is figyelemmel
kíséri.
|
Végbél
berepedése |
Analis fuissurának
(ejtsd: anális fisszúra) is nevezik; igen fájdalmas,
legtöbbször apró, alig látható, felületes berepedés
a végbélnyílás nyálkahártyáján.
Oka legtöbbször az, hogy a vastag, kemény széklet áthaladása
közben berepeszti a végbelet székszorulás esetén. A
fájdalomtól való félelem a gyermeket a széklet visszatartására
készteti, ez pedig ismét csak ront a székszoruláson.
Ha csecsemő vagy kisgyermek a széklet ürítése közben
fájdalmat jelez, vagy nem akar székelni, először mindig
a végbél berepedésére kell gondolni.
Szakszerű kezeléssel az állapot nagyon hamar gyógyítható.* Ha házilag történő
gyógyítgatással elodázzuk az orvos felkeresését, a gyerekben
rögzülhet az a tapasztalat, hogy a székelés szükségképpen
fájdalommal jár. Így még a berepedés gyógyulása után
is hajlamos marad a széklet visszatartására, a székszorulás
tehát idültté válik.
Az orvos helyi kezelésen kívül a puhább széklet elérése
érdekében enyhe hashajtószert írhat elő, legtöbbször
azonban csak rövid időre.*
|
Végbélelőesés |
A végbélnyíláson
keresztül a bél legalsó szakasza türemkedik ki. Legtöbbször
erős hasprésműködés következtében következik be a végbél
előesése, szorulás, ritkán hasmenés kapcsán. Húspiros,
nedves, hurkaszerű képződmény kerül ki a végbélnyíláson,
mely akár több centiméter hosszú is lehet.
Néha csak egyszer fordul elő az előesés és a végbél
többé nem csúszik elő, máskor minden székelési kísérletnél
előesik a bél. Legtöbbször minden nehézség nélkül vissza
lehet helyezni az előesett belet, ha a gyermeket terpesztett
lábbal hanyatt fektetjük, a lábakat valaki felhúzza,
a másik személy bezsírozott ujjal a belet visszanyomja.
Ha a baj gyakran előfordul, helyi befecskendezéssel
vagy apró műtéttel lehet az állapoton segíteni.*
A végbelet minden esetben azonnal vissza kell helyezni,
különben az érzékeny nyálkahártya megsérül.
Ha szorulás (vagy hasmenés) játszik szerepet a végbél
előesésében, az alapbetegséget is kell kezelni. Végbélelőesés
felismerésekor mindig tisztázandó, hogy nem hosszasan
ültetik-e a gyermeket a bilin.
|
Vegyes
tejtáplálás |
Akkor beszélünk
róla, ha a csecsemő tejszükségletét anyatejjel és tehéntejalapú
tápszerrel együttesen elégítjük ki.
Legtöbbször átmeneti állapot. Ha az első négy hónapban
adunk tápszert, hamarosan erősen csökken az anyatej
termelése. A második félévben a napi kétszeri szoptatással
(reggel és este) jól megfér az egyre vegyesebb táplálkozás.
Az anyatej fertőzésekkel szemben fennálló védő hatása
még napi 160-200 ml-es fogyasztás esetén is megmarad.
|
Vércsere |
Csak kórházban
alkalmazható, igen hatékony módszer a súlyos újszülöttkori
sárgaság kezelésére, melyet sokszor az anya és a magzat
közt fennálló vércsoport-összeférhetetlenség okoz.*
Akkor szükséges a beavatkozás, ha az első órákban már
látható sárgasága alakul ki az újszülöttnek. Kiviteléhez
felhasználják a köldök még nyitva álló visszerét: ezen
keresztül váltakozva leszívják az újszülött károsított
vörösvértestjeit és helyettük összeférhető donorvért
fecskendeznek be. A vércsoport-összeférhetetlenség késői
következményeit ily módon el lehet kerülni, sok esetben
életmentő az eljárás.
|
Vércsoport-összeférhetetlenség |
Az emberi vércsoportrendszerek
közül jelentőségében kiemelkedik az Rh-vércsoport, mely
jól ismert szabályok szerint öröklődik. A vércsoportok
már a magzatban megvannak, s az egész élet folyamán
sem változnak meg.
A magzati vércsoportokat hordozó vér a méhlepényen át
be tud szökni az anyai vérkeringésbe és az anya szervezetében
(ha maga az anya nem rendelkezik az adott vércsoport-tulajdonsággal)
ellenanyagok termelését indíthatja el. Ezek az ellenanyagok
aztán ugyancsak a méhlepényen át bejuthatnak a magzatba
és károsíthatják a magzati vörösvértesteket, így akár
súlyosan is megbetegíthetik a magzatot. A baj okozásában
élen jár az Rh-vércsoportban lévő összeférhetetlenség.
Az anyai ellenanyag-termelés mértéke függ attól, mennyi
magzati vér került át az anyai szervezetbe a méhlepényen
át.
Az első terhességet károsodás legtöbbször még nem fenyegeti,
de minden újabb terhességnél súlyosbodik a magzati károsodás.
Az anyai ellenanyag-termelést egyébként nemcsak terhesség,
különösen a művileg megszakított terhesség, hanem korábbi
vérátömlesztés is megindíthatja, ilyenkor már az első
magzat is megbetegedhet.
A vértestpusztító ellenanyagok hatásaként az újszülött
röviddel megszületése után súlyosan sárga lesz, vérszegénység
és idegrendszeri tünetek lépnek fel. Idejében elvégzett
vércsere révén a csecsemő élete megmenthető és a késői
káros következmények is elkerülhetők.
Minden fiatal nőt fel kell világosítani arról, hogy
vércsoport-összeférhetetlenségek miatti károsodások
előfordulhatnak terhesség kapcsán, minden várandós anya
vércsoportját meg kell határozni és az eredményt kellőképpen
dokumentálni. Szükség esetén az apa vércsoportjait is
meg kell vizsgálni; ha az apa Rh-pozitív és az anya
Rh-negatív, magzati-anyai összeférhetetlenség lehetősége
áll fenn, a várandós anyát ilyen esetben egész terhessége
folyamán fokozott figyelemmel kell kísérni.*
Mindig kerülni kell a fölösleges vérátömlesztést, de
leánygyermekben és fiatal nőben különös gonddal és körültekintéssel
kell a vércsoportot meghatározni és a megfelelő véradót,
illetve vért kikeresni.*
Rh-negatív nőket szülésükkor ún. anti-D-gamma-globulin
védelemben kell részesíteni.*
|
Verejtékkiütés |
Sudamina; leginkább
meleg időben vagy nagyon meleg szobában alakul ki, a
fokozott verejtékelválasztás felmarja a bőrt, az arcon,
a nyakon, a mellen, ritkábban a hason egészen apró -
tűszúrásnyi - pöttyök, néha hólyagocskák jelennek meg.
Különösen az érzékeny bőrű csecsemőn fordul elő. Csak
ritkán viszket az elváltozás. Az erre hajlamos csecsemőt
nyáron szellősen kell öltöztetni, télen pedig kerülni
kell a túl meleg hőmérsékletet és a túlöltöztetést.
A csecsemőt langyos vízzel mossuk le, az elváltozást
behintőporozzuk és szellősen öltöztetjük a babát. A
baj nagyon hamar, nyom nélkül elmúlik.
|
Véres
széklet |
Véres széklet vagy
tiszta vér ürülhet a végbélen keresztül. Ritka, de annál
riasztóbb jelenség. Legártalmatlanabb oka a csecsemő-
és kisgyermekkorban ritka aranyér (székszorulás következtében);
akár erről, akár másról van szó, mindenképpen orvoshoz
kell fordulni az esetleg súlyos alapbetegség tisztázása
céljából.*
Az orvos rendesen saját szemével is látni kívánja a
véres székletet, ezért az ezt tartalmazó pelenkát helyes
megőrizni az orvosi vizitig. Piros vér a legalsó bélszakaszokból
származik. A lenyelt vagy a felső szakaszokból eredő
vér az emésztés következtében sötétbarna színű vagy
fekete (szurokszék).
A fekete széklet vérhányással kombinálva előfordulhat
az újszülöttkorban (melaenának nevezik), megfelelő kezeléssel
könnyen orvosolható állapot (vérhányás K-vitamin).
Ha szakaszos hasi fájdalom előzi meg a vér ürülését,
tüstént orvoshoz kell fordulni; a leggyakoribb ok ugyanis
a belek egymásba csúszásából eredő bélelzáródás; ma
már sokkal ritkább ok a fertőző vérhas vagy egyéb eredetű
bélfertőzés.
|
Vérhányás |
A hányadék élénkpiros
színű, vagy barnásan elszíneződött vért tartalmaz változó
mennyiségben.
A kihányt vér legtöbbször a gyomorból származik. A pylorusszűkületet
kísérő erős hányás véressé válhat. Eredhet a vér tágult
nyelőcsővénákból is. A nagyfokú vérhányást fekete széklet
is szokta kísérni ( szurokszék); az állapot az újszülöttkor
első napjaiban is előfordulhat. Ellátására a babának
néhány napig ott kell maradnia az újszülöttosztályon.*
Ha nem áll fenn vérzékenység (haemophilia), a különben
meglehetősen nyugtalanító jelenség megfelelő kezelésre
gyorsan elmúlik. Néha nem valódi betegség a vérhányás:
amikor pl. édesanyja berepedt mellbimbójából szívja
ki a szopós csecsemő a vért, aztán az anyai eredetű
vért hányja ki; piros a vér akkor, ha nem a csecsemő
gyomrából ered, hanem orr- vagy garatüregéből. A lenyelt
vér eredetét természetesen tisztázni kell.*
Vérhányás észlelésekor nem szabad elfelejteni, hogy
piros színű gyümölcs vagy gyümölcslé elfogyasztását
követő hányás esetén tévesen vérnek nézhetjük a piros
színű gyomortartalmat.
|
Vérhas |
Bakteriális dysenteria,
heveny bélfertőzés, melyet a vérhas kórokozója okoz.
Fertőzött élelmiszer, a beteg székletével szennyezett
tárgyakra szálló legyek, fertőzött ivó- és fürdővíz
terjeszti; közvetlenül is átvihető, hajdan tömeges járványokat
okozott.
Minden esetben veszedelmes betegségnek kell tekinteni,
kórházi elhelyezést és kezelést igényel.*
A fertőződés után 2-7 nappal igen gyakori székürítés
lép fel, a széklet nyálkás, gennyes, véres, heves székelési
inger áll fenn; gyakori az igen magas láz, súlyos általános
állapot, néha idegrendszeri tünetek is kialakulnak.
A széklet rendkívüli mértékben fertőz, ezért az ürítés
helyszínén fertőtleníteni kell; számos hatósági előírás
is fennáll.
Amíg kórokozót ürít a beteg, feltétlenül el kell különíteni.
Gyakori a visszaesés.
A kórkép néha lényegesen enyhébb, ilyenkor csak a székletből
kitenyésző kórokozó bizonyítja a betegség okát.
|
Vérszegénység |
Anaemia (ejtsd:
anémia); a vörösvértestek számának és a vér vastartalmú
festékanyagának (a hemoglobinnak) a mennyiségi csökkenése.
Az állapot megítélése szempontjából figyelembe kell
venni, hogy az arc ereinek tágulatát, illetve szűkületét
nagymértékben befolyásolják a lelki hatások (félelem,
harag); még normális vérösszetétel esetén is igencsak
sápadt lehet egy gyermek (látszatvérszegénység).
Ezért a vérszegénység megállapításához elengedhetetlen
az orvosi laboratóriumi vizsgálat.*
Sápadt orcák, halvány kötőhártya és általában a rossz
szín nem elég a vérszegénység kimondásához.
Oka sokféle lehet. Hibás táplálás (pl. vashiány túlzott
tejtáplálás következtében), ismétlődő vagy idült fertőzések
gyakran okoznak vérszegénységet. Különösen hajlamosak
a koraszülöttek, kivált a második negyedévben. Vérvesztés
ebben a korban - különösen csecsemőkorban - nagyon ritkán
okoz vérszegénységet.
A kezelés az előidéző okra irányul.*
Csecsemő- és kisgyermekkorban viszonylag egyszerű és
eredményes (vaskészítmények, vasban dús ételek fogyasztása
orvosi útmutatás alapján stb.). Vérátömlesztésre csak
kivételes esetben van szükség.
|
Veszélyeztettet
szülés |
Az anya vagy/és
a magzat olyan betegsége vagy kóros állapota mellett
lezajló szülés, amely a tapasztalat szerint szövődmények
fokozott veszélyével jár.
A rendszeres terhestanácsadás folyamán ( terheskönyv)
az anya és a magzat állapotáról sok olyan adat gyűlhet
össze, amelyek alapján fel lehet becsülni a szülés anyai
és magzati kockázatát és már a szülés előtt el lehet
dönteni, fennáll-e fokozott kockázat. A kockázat mértékétől
függően kell megválasztani a szülészeti intézményt.
Kockázati tényezők:
anyai szűk medence,
előzetes szövődményes szülés (fogóműtét, császármetszés,
halvaszülés, a szülőutak súlyos sérülése),
előzetes vetélések,
a magzat fekvési és tartási rendellenességei
először szülő nőben,
túl nagy magzat,
korábbi anyai medencesérülés (pl. törés),
jelentékeny anyai gerincdeformitás,
olyan állapotok, amelyek valószínűleg császármetszést
tesznek szükségessé,
úl sok magzatvíz,
túlhordás (a számított terhességi tartam több,
mint 290 nap),
ikerterhesség,
ún. idős először szülő nő,
az anya bizonyos betegségei (gümőkór, cukorbetegség,
vesebetegségek, anyagcserezavarok, bénulások, szívbetegségek).
|
Veszélyeztetett
újszülött |
Újszülött, akinek
a terhesség, illetve születés idején vagy közvetlenül
megszületése után kialakult betegsége vagy valamilyen
veszélyeztető tényező folytán élete vagy egészsége veszélyben
van, és ezért folyamatos ellenőrzésre vagy megelőző
orvosi beavatkozásra van szüksége.
A szülészek és gyermekgyógyászok egyaránt sok erőfeszítést
fejtenek ki annak érdekében, hogy az újszülöttet fenyegető
veszélyeket elhárítsák, különösen veszélyeztetett szülés
vagy születés esetén. A szoros megfigyelés lehetőségei
annyira megjavultak, hogy még a veszélyeztetett újszülöttek
között is sokkal kevesebb szövődmény lép fel, mint korábban.
A veszélyeztetettség tényét a szülőkkel közölni kell,
az ilyen gyermeket jóval az újszülött-, sőt csecsemőkoron
túl is ellenőrizni kell.*
A szülés utáni teendők az ún. perinatális intenzív központokra
és a koraszülött-osztályokra hárulnak.
Veszélyeztettek többek közt:
koraszülöttek;
dysmaturus újszülöttek;
úlhordott újszülöttek;
ikerszülöttek;
medencevégű szülésből származó újszülöttek;
óriás baba;
császármetszéssel vagy
fogós műtéttel születettek;
vákuumos szülés után,
cukorbeteg anya újszülöttje,
eklampsziás szülés után,
súlyos újszülöttkori sárgaság vagy az első napon
fellépő sárgaság esetén;
újszülöttkori légzészavar,
nyakra csavarodott köldökzsinór,
újszülöttkori jelentékeny vérzés vagy vérzéshajlam,
vércsoport-összeférhetetlenség esetén,
bármely okból végzett vércsere után,
idegrendszeri tünetek fellépése esetén,
alkoholista vagy kábítószer-élvező anyák újszülöttjei,
bizonyos fejlődési rendellenességekben szenvedők.
|
Vetélés |
Abortus; a terhességnek
a 28. hét előtti megszakadása úgy, hogy a világra jött
magzat nem felel meg az élveszületés ismérveinek. Ez
előtt a terhességi időpont előtt korábban kivétel nélkül
életképtelennek tekintették a magzatot. A 28. héten
túl született újszülöttet koraszülöttnek nevezzük, az
eseményt koraszülésnek. |
Vitaminok |
A szervezet igen
kis mennyiségben igényli ezeket a tápanyagokat a sejtek
felépítéséhez, a növekedéshez, az anyagcsere zavartalanságához,
és sok máshoz; kis mennyiségük miatt az energiaszükséglet
kielégítésében nem vesznek részt.
A vitaminokat az emberi szervezet nem képes maga felépíteni,
ezért a táplálékban szükséges kellő mennyiségben jelen
lenniük. A gyermeki szervezet viszonylag nagyobb mennyiségeket
igényel, mivel növekednie, gyarapodnia is kell. Betegség
idején némelyik vitaminból még nagyobb mennyiségekre
van szükség. Az ember állandó vitaminbevitelre van utalva,
ha ez elégtelen, hiánybetegségek alakulnak ki. Minden
vitaminnak más-más szerepe van a szervezetben, hagyományosan
az ábécé nagybetűivel jelöljük őket.
A vitaminok természetes előfordulása változatos. Sok
és sokféle vitamint tartalmaznak a színesfőzelékek és
a gyümölcsök, egyes vitaminok a vajban, sajtban, húsban,
halban, tojássárgájában fordulnak elő nagyobb mennyiségben,
gazdag vitaminban az élesztő és a gabonaszemek külső
rétege.
A vitaminok bonyolult kölcsönhatásban is állnak egymással,
legjobb természetes úton bevinni őket, ezzel kerülhetjük
el leginkább az egyoldalú bevitelt és főképpen a túladagolást.
Vitaminkészítményt csak orvosi utasításra volna szabad
szedni, kivált a többféle hatóanyagot tartalmazó készítményeket.* Bővebbet az egyes
vitaminok címszavai alatt vitaminhiányos betegségek
nyomelemek.
|
Vitaminhiányos
betegségek |
A hibás táplálás
közvetlen vagy közvetett következményeképpen megjelenő
hiányállapotok valamelyik vitamin elégtelen bevitele
következtében.
A hiány adódhat abból, hogy a táplálékot nem dúsítják
fel az elengedhetetlen vitaminpótlással ( C-vitamin,
D-vitamin), hogy hibás az egyoldalú étrend összetétele
(pl. lisztártalom, hosszan tartó zsírmentes vagy nagyon
zsírszegény táplálkozás), hogy az ételeket nem megfelelő
módon készítik el (a tej túlzott, ismételt forralása,
a gyümölcslevek hőkezelése) vagy hogy az összes tápanyag
bevitele elégtelen. A hiányzó vitamintól függően legtöbbször
jellegzetes tünetcsoport alakul ki.
Ha a hiányállapotot időben felfedezik, a vitamin pótlásával
legtöbbször tökéletesen meg lehet gyógyítani a hiánybetegséget.
Hosszan tartó vitaminhiányos állapotok maradandó károsodást
hagyhatnak maguk után, pl. a szemen, a csontrendszeresen
vagy az idegrendszerben; ez azonban a fejlett országokban
manapság szinte nem fordul elő.
|
Vizelet |
A vizelet kissé
sárgás, víztiszta folyadék, a vese termeli, a fölösleges
salakanyagok és sók vízben oldva vizelettel távoznak
a szervezetből.
A vizelet már a magzati életben állandóan termelődik
és a magzatvízbe ki is ürül. Legtöbbször röviddel a
megszületés után, majd az első napon 1-2 alkalommal
vizelnek az újszülöttek, aztán gyorsan megemelkedik
a napi vizeletürítések száma, akár 18-25-ször is pisil
a fiatal csecsemő. Később a gyakoriság fokozatosan csökken
(első félév: 15-20, második félév: kb. 16,2-3 éves korban
napi 10,4-8 éves korban napi 7).
A természetes érés és a nevelés következtében a második
életév elején váltja fel a reflexes hólyagürítést a
tudatos vizelés ( hólyagműködés, normális hólyagműködés,
kóros).
A fiatal csecsemő vizelete bizonyos sókat néha oly nagy
töménységben tartalmaz, hogy a pelenkában vörös színben
kicsapódnak. Ennek semmi jelentősége sincs.
A vizelet vizsgálata számos betegségben nyújt hasznos
felvilágosítást. Ezért az orvos gyakran vizsgálja meg
a vizeletet.*
|
Vizelet
nyerése csecsemőkorban |
Gyakran van szükség
vizeletvizsgálatra, kivált húgyúti fertőzés hólyaghurut,
vesemedence-gyulladás gyanúja esetén.*
Ez nem is könnyű feladat, technikai segédeszközök nélkül
sokszor nem is lehetséges. A kereskedelemben kapható
vizeletnyerő zacskókon kerek nyílás van, körülötte bőrhöz
ragasztható a felszín, az ábrán látható módon ragasztjuk
fel fiúra, a) ábra, illetve lányra, b) ábra. Ügyeljünk
arra, hogy a kisfiú egész nemi szervét vezessük be a
gyűjtőzacskó nyílásába. Legjobb az etetés alatt vagy
közvetlenül utána felragasztani, így nem túl sokáig
kell várni a vizelet ürítésére. A nyert anyagot a lehető
leggyorsabban kell megvizsgálni.
Nagyobb csecsemő vagy kisgyermek esetén néha sikerül
középsugarú vizeletet nyerni: ki kell lesni a vizelet
spontán ürülését és akkor megfelelő edénybe felfogni
az első cseppek után ürülő vizeletet.
|
Vizeletszag,
szokatlan |
A frissen ürített
vizeletnek nincsen különösebb szaga, de ha a pelenkában
egy ideig áll, bomlani kezd és ammóniaszagú lesz. Ha
már az ürítéskor ammóniaszagú, húgyúti fertőzés állhat
fenn. Forduljunk orvoshoz.*
A pelenkában ritkán váltott sokáig maradó vizelet ammónia-tartalma
folytán maró hatásúvá válik, a bőr megvörösödik tőle.
Ha a bőr kisebesedik, váltsuk gyakran a pelenkát vagy
használjunk nedvszívó fajtát; esetleg hagyjuk időnként
szabadon az egyébként bepelenkázásra kerülő területeket.
|
Vizeletvizsgálat |
Sok betegségben
hasznos tájékozódást jelent a vizelet vizsgálata, melyet
mindig az orvos végez vagy kezdeményez.*
Csecsemő vizeletét felfogni nem könnyű feladat, némi
türelemmel, esetleg megfelelő eszközzel ez megoldható
vizelet nyerése csecsemőkorban.
A vizelet mennyiségét megmérik, megállapítják színét,
küllemét, szagát. Kóros alkotóelemeket keresnek benne
(fehérje, cukor, vérsejtek, baktériumok stb.).
A vizelet zavarossága nem feltétlenül kóros, semmiképpen
nem jelenti azt, hogy fehérje vagy genny van benne,
legtöbbször ártalmatlan sókicsapódásról van szó.
Fehérje található a vizeletben számos lázas betegségben,
a vese és a hólyag megbetegedéseiben.
Cukor megjelenése majdnem mindig cukorbetegségre utal,
de csak a cukorvizelésre nem lehet a diagnózist alapítani.
A cukorbetegség csecsemőben és kisgyermekben rendkívül
ritka.
Mikroszkóppal láthatóak az ún. alakos elemek: vörösvértestek,
fehérvérsejtek; jelenlétük legtöbbször gyulladásos folyamatra
utal. A vizeletben néha olyan sok vér van, hogy szemmel
láthatóan vörös, húslészerű.
Ha a beteg gyermekhez orvost hívunk, vizeletét fogjuk
fel előzetesen gondosan kitisztított üvegedénykében,
a vizelet nyerésével nem vesztünk időt az orvosi vizit
után.*
|
Vízkezelés |
Hidroterápia, a
vizet külső eszközként felhasználó összes kezelésmód.
Vagy maga a víz a gyógyítóeszköz, vagy a hozzátett adalék
vagy éppen csak a hőmérséklete. |
Vörheny |
Scarlatina, skarlát;
kiütéses fertőző betegség, mely nevét a kiütés élénkpiros
színéről kapta.
A vörheny az utóbbi évtizedekben megszelídült, sokkal
kevésbé veszélyes betegség, szövődmény alig fordul elő,
ez elsősorban a kezelésnek köszönhető.
A betegség közvetlen érintkezéssel, egészséges hordozók
közvetítésével és a beteggel kapcsolatba jutott tárgyak
révén terjed. Csecsemők alig kapják meg, kivált az első
félévben jó a védettségük a vörheny ellen. A vörheny
fertőzőképessége nem olyan nagy mértékű, mint pl. a
kanyaróé vagy a bárányhimlőé.
2-5 nap lappangás után hirtelen kezdődik, magas lázzal,
hányással, torokfájással, igen rossz közérzettel. A
gyermek ágyba kívánkozik. A torok megtekintésekor a
mandulák élénkvörösek, duzzadtak, néha kevés fehér lepedék
vagy tüszők (vörheny-angina) is látszanak, a nyelvcsap,
a garat és a lágyszájpad is sajátosan piros színű. A
nyelv eleinte fehéren bevont, majd apró, kiemelkedő,
piros duzzanatok jelennek meg rajta: fehér majd piros
epernyelv (korábban a franciából való téves fordítás
alapján málnanyelvnek nevezték).
Az állszögletben nyirokcsomó-duzzanat is megjelenhet.
Néhány óra vagy egy nap elteltével megjelenik a jellegzetes
bőrkiütés: egyenletes, gombostűfejnyi piros foltok,
messzebbről nézve bársonyosan összefolynak, először
a hajlatokban, majd az egész törzsön és a végtagokon
látszik a kiütés. Az arc kipirult, de kiütés nincs rajta,
a száj körül sápadtság.
Vörheny |
Fertőzőképesség |
nem különösen nagy, az első tünet megjelenésétől
a kezelés befejezéséig |
Átvitel módja |
közvetlen érintkezés, cseppfertőzés, élő személy,
tárgyak közvetítik |
Lappangási idő |
2-5 nap |
Elkülönítés |
az antibiotikum-kezelés befejezéséig |
Zárófertőtlenítés |
lefürdetés, tiszta ruha és ágynemű, lakás fertőtlenítése |
Megelőzés |
hetékony védőoltás nincs |
Még kezeletlen esetekben is lecsökken a láz néhány napon
belül, a kiütés elhalványul; a második hét végén a bőr
hámlani kezd, ez a tenyereken és talpakon a legfeltűnőbb,
a hámlás lemezes. Ezzel a betegség meg is gyógyult;
sok esetben, de nem mindig, egész életre szóló védettséget
hozva létre.
A tünetek nagyon enyhék is lehetnek, ilyenkor kiütés
nem jellegzetes, a láz alacsony. Sokszor nem ismerik
fel a kórképet. Ezek a betegek nagyban hozzájárulnak
a vörheny terjesztéséhez. Mivel nem kapják meg a kellő
kezelést, gyakrabbak a szövődmények.
Általános szabály, hogy a vörhenyes gyermek környezetében
fellépő torokfájás vagy láz megítélését bízzuk mindig
orvosra.*
Néha a jellegzetes tenyér-talphámlás világít rá a korábbi
torokfájás igazi természetére.
A kezeletlen vörheny számos szövődményt képes okozni,
pl. középfülgyulladást, nyaki nyirokcsomó-gennyedést,
a 3. hét körül pedig szív- vagy vesebetegséget. A helyesen
kezelt vörheny nem okoz szövődményt.
A kezelést az orvos rendeli el *, a penicillin kiválóan
hat, a kórokozókat rövid időn belül elöli. Ezért a korábbi
hosszú, szigorú elkülönítésnek nincs már értelme.
A betegség felismerésekor a gyermeket el kell különíteni,
ez otthon is megtörténhet, a kórházi elhelyezés kérdésében
az orvos dönt.*
A betegség gyógyultával a gyermeket le kell füröszteni,
tiszta ruhába öltöztetni, ágyát áthúzni, lakásában zárófertőtlenítést
kell végezni.
|
 |
előző |
következő
|
|
Az
oldalon olvasható információk nem helyettesítik
a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak
alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi
állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon
orvoshoz! vitalitas.hu
Nyilatkozat
Egészség
Ismerettár főmenü
|
|
|
|