Bevezetés
A csecsemő sírása ugyanúgy alapvető része életünknek, mint az ételünknek a só. Ha a más csecsemője sír, akkor a távoli, a minket körülvevő világhoz tartozik, ha a sajátunk, minden megváltozik.
Mit érzünk, hogyan reagálunk rá, melyik családtag foglalkozik a síró csecsemővel, ki, mikor érzi úgy, hogy sírós a csecsemője, azt az egyéni, családi adottságok és az általános emberi lehetőségek együttesen hozzák létre.
Az éjszakai, hosszan tartó sírás a világ minden részén aggodalommal tölti el az anyukákat. Azonban lehet, hogy Svédországban az apuka kel fel a babát megnyugtatni, az angol anyuka háromszor is megszoptatja, ha úgy gondolja, hogy éhes, nem bűntudatos amiatt, hogy tönkretett valami jól működő rendszert; az indiai anyuka megbeszéli a család nőtagjaival, hogy mit tegyen és nem viszi félelemtől megdermedve orvoshoz a csecsemőt.A síró csecsemővel való együttműködés saját érzelmi, viselkedési, emberi kapcsolati "szótárunk" megvizsgálására, bővítésére, újjá varázsolására is lehetőséget ad. Számos zár kinyílását segítheti magunkban és a környezetünkben. Az egyik skandináv barátom szülei állítólag szavakkal egymásnak soha nem fejezték ki pozitív érzelmeiket, de már gyermekeiknek igen.
Az első hetek, hónapok alatt a csecsemősírással való konfliktust a más napirendbe, ritmusba, szerepekbe való átállás nehézsége is okozhatja. Van akinek gond nélkül megy, más ugyan tudatában van annak, hogy gyereke lett, mégis folytatná az évek alatt megszokott napi ritmust, a teendők fontossági sorrendjét, mintha a csecsemő nem is lenne. Ezért is nehéz az éjszakai sírással együttműködni.
Persze nem gondolom, hogy sokkal könnyebb lenne megvigasztalni egy nagyobb gyereket, aki bánatának egy részét szavakkal is el tudja mondani. Az új szerepekben való létezés sem megy egyformán könnyen mindenkinek. Van olyan új apuka, aki a síró csecsemő megvigasztalását a nap bármelyik szakában női feladatnak gondolja és akad olyan is, aki már az első percektől kezdve "anyukai" mozdulatokkal, hozzáértéssel, biztatással nyúl a babához. Az új szerepek lehetőséget adnak a családi kapcsolatok gazdagítására. Az anya és leányából két anyuka lett, akik már egészen másképpen oszthatják meg gondjaikat. A testi érintések gyakorisága, szerepe minden kultúrában különböző. A csecsemő mindenképpen lehetőséget ad arra, hogy aki esetleg alig használta a kezét, a testét a szeretet, a közelség, az adás kifejezésére, ezt most megtanulja, gyakorolja. Bizonyára van akinek furcsának tűnik, hogy azt tanácsolom annak, akinek sokat sír az egyébként egészséges csecsemője, hogy először is próbálja meg saját magát jól érezni a világban, legyen mosolygós, melegszívű, valódi szeretetet adni tudó anyuka és apuka.
Sok évvel ezelőtt egy kolléganőmmel ebédeltem egy konferencia után. Elmondta a pincérnek, hogy ő milyen húst szeretne ebédre kapni, nem rágósat, nagyon puhát, jól elkészítettet, sokat.
A pincér nevetett és azt válaszolta, hogy mindenki ilyet szeretne, de ilyen alig van, csak keveseknek jut.
Ma már azt hiszem, ez is javult.
Remélem minél több csecsemő édesanyja nem lesz harapós, sértődékeny, "kiosztós" menyecske, hanem melegszívű, érző, apukája és többi családtagja pedig gyakran mosolygó.