Mesék a cukorról Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

Hevesi András: Betegségem története, Mesék a cukorról, Egy beteg feljegyzései című könyv alapján
Springer Orvosi Kiadó Kft., 1999. könyve alapján készült feldolgozás

Előszó

Ez a könyvecske a cukorbetegségről szól. Ajánlom minden cukorbetegnek, azok rokonainak, közvetlen barátainak, ismerőseinek; továbbá örömömre szolgálna, ha elolvasnák a cukorbetegeket kezelő, gondozó háziorvosok, nővérek, szakasszisztensek is. Szóval ez a kissé szerénytelen ajánlás mindazoknak szól, akik bármilyen kapcsolatban állnak cukorbajos emberrel, és ez, az utóbbi idők statisztikai adatait figyelembe véve, szinte valamennyiünket érint.
Az írásmű címét és alcímét illetően némi magyarázattal tartozom rögtön az elején. Azt már említettem, hogy az úgynevezett cukorbetegségről kívánok írni és ennek a ma már igencsak népbetegségnek közszájon forgó jellemzése ("cukros vagyok", "cukrom van", sőt mi több: "vércukrom van") adta az ötletet, hogy írásom címéül ezt a sajnálatosan közkedvelt, de pl. a fogorvosok részéről is sűrűn kárhoztatott édességet válasszam.
Már most előrebocsátom azonban, hogy a betegségnek, amiről mesélek, rosszalkodásáért, netán súlyos következményiért nem kizárólag e jóízű, fehér kocka, kristály vagy por tehető felelőssé. Hogy meséket írok, nem azt jelenti, hogy mesekönyvet írok. Mondandóm és szándékom komoly. De mivel az alcímből olvashatóan nem vagyok orvos, diabetológus, így nincs jogom, sem szándékom szakkönyvet írni, s ezzel szaporítani az amúgy is kiterjedt cukorbetegséggel foglalkozó szakirodalom népes táborát.
Mi hát e könyv célja? Számos tudományos vagy népszerű könyv, tanácsadó füzetecske, receptgyűjtemény jelent meg az utóbbi időkben magyar és idegen nyelven egyaránt, és mind jó szándékkal igyekszik segíteni a cukorbaj elviselésében. Mindezeknek azonban közös - nem feltétlenül hátrányos - jellemzője, hogy orvosok, dietetikus szakemberek írták. Nem tudok azonban olyan, Magyarországon megjelent önálló kötetről, amelyet olyasvalaki írt volna, aki maga is cukros. Én - amint már említettem - nem vagyok orvos. Tanult szakmám vegyész. Így joggal titulálom magam laikusnak. A cukorbajhoz mindössze annyi közöm van, hogy több, mint ötven éve csinálom. Gyerekfejjel kezdtem és ez ideig egyetlen percre sem hagyott hűtlenül magamra. Ezzel kapcsolatban vetem közbe, hogy hálás tisztelettel gondolok szüleimre. Néhai apámra, aki bár műszaki ember volt, kitanulta a cukorbetegség orvosi tudnivalóit, valamint anyámra, aki a betegség konyhatechnikai csínját-bínját tanulta meg a kedvemért. Ám, ha már a hála sorainál tartunk, akkor meg kell emlékeznem név szerint három elhunyt orvosomról is, akik az akkori, háború utáni és a technikai-tudományos elrekesztettség időszakában is igyekeztek engem - a ritkaságszámba menő élő cukros gyereket - a lehető legjobban karbantartani. Ők: dr. Schwarczmann Pál, dr. Horn Zoltán és már felnőtt koromban dr. Bikich György. Sokat köszönhetek nekik.
Ezalatt az ötven év alatt összegyűlt, személyesen végigélt, hogy ne mondjam: végigszenvedett tapasztalataimból kívánok átnyújtani egy kis csokorra valót cukros sorstársaimnak, akikkel én igazán együtt tudok érezni. És éppen ezért veszem magamnak a bátorságot, hogy leírjam mindazt, amit csak e cukorbajban eltöltött kis emberöltő alatt tapasztaltakból összefoglalni képes vagyok, mert ezeket én nem könyvekből tanultam, illetve nem más emberek, páciensek többé-kevésbé precíz panaszkodásából szűrtem le. Ez az én életem. Mint ilyen, természetesen szubjektív, annál is inkább, mivel egy néhai orvosom megállapítása szerint nincs a világon két egyforma cukorbaj. (Pedig csak New York környékén van belőlünk legalább egymillió.) Ugyanakkor a "mesék" titulus előreveti a szándékot, hogy a komor és száraz "művet" személyes megjegyzésekkel, történetekkel kívánom fűszerezni - szigorúan a cukorbaj tárgykörében - amelyek megtörténtek, vidámak és szerintem tanulságosak is.
Íme, mutatóba rögtön egy rövid a kezdetekről. 1949-et írtunk. A körülmények megértéséhez tudni kell, hogy a háborúból alig eszmélt országra ekkor kezdett rátenyerelni a nagy politika. Az orvosoknak hiába volt sürgős betegük, első volt a párttaggyűlés.
12 éves, lázas, torokgyulladásos gyerekként kerültem a doktor bácsi karmai közé és itt szándékosan nem írok neveket, nem érdemlik meg. Amikor néhány heti áldatlan és sikertelen "kezelés" után hirtelen erős és állandó szomjúság tört rám, beszállíttatott a klinikájára. Viszonylag hamar kiderítették, hogy cukorbetegség. A doktor bácsi, aki természetesen ehhez is értett, "sebaj"-t kiáltott és elhatározta, hogy meggyógyít (!) engem. Kár, hogy nem volt készen ezen kis irományom - kezébe nyomtam volna.
Végül kísérleti alanyként 7 heti kínzás után apám kiragadott karmaiból és az előbb köszöntött doktorok segítségével életben maradtam és felnőttem. Ma - 50 év elteltével is - álmaimban visszajár az a klinika.
De haladjunk tovább. Az eddigiek során már feltűnhetett, hogy kerülöm a cukorbeteg kifejezést. Több szakorvos egybecsengő véleménye, hogy a diabetes mellitus - ez bajunk hivatalos és szépen hangzó, latin orvosi neve, magyarra körülbelül édes vizeletnek fordítható le - nem tekinthető kifejezetten betegségnek. Inkább egy bizonyos állapot, amelyhez alkalmazkodni kell. Az egyik, valaha legnagyobbnak ítélt magyar belgyógyászati tankönyv meghatározása a cukorbajról: "feltételekhez kötött egészség". Ezeket a feltételeket be kell tartanunk, és akkor egészségesekhez nagyon hasonló életet élhetünk.
Nos, ezekről a feltételekről, betartandó játékszabályokról szeretnék érni, úgy, ahogyan én azt belülről látom, és láttam az elmúlt ötven év alatt, minden változásával és jól-rosszul leszűrt tanulságaival együtt, mind a játékosok, mind a játékvezetők, valamint taccsbírók, kibicek szíves figyelmét felkeltendő.
Állapodjunk meg tehát elöljáróban abban, hogy a diabéteszest sem magunk között, sem hivatalos fórumokon ne nevezzük cukorbetegnek, inkább cukrosnak, vagy cukorbajosnak. Ennek a későbbiek során sokat emlegetett lelkiállapot szempontjából van jelentősége.
Gyerekkorom óta borzongat az az emlék, amikor egy minősítésre nem méltó, ismerős felnőtt az utcán így förmedt rám csupa kedvességből: "Na mi van, beteg gyerek?"! Máig sem tudok az emléktől megszabadulni.
Bízom benne, hogy ez a lazítás, a betegség elnevezés lehetséges kiküszöbölése, nem fog a cukros életében, a játékszabályok betartásában lazasághoz vezetni; ugyanakkor az úgynevezett betegségtudat csökkentésével hangulati könnyebbséget, a szigorú ét- és életrend könnyebb elviselését teszi lehetővé. A cukorbaj, a cukros állapot nem érdem, amivel dicsekedni lehet, de nem is szégyen, amitől a kirekesztettség érzése kell, hogy sújtsa azt, akinek e nélkül is megvan a maga baja. Nem érdemes titkolózni, magunkat sem sajnáltatni, sem piedesztrálni állítani, semmivel sem vagyunk többek, de kevesebbek sem, mint más haladó. A cukorbaj nem influenza, amivel ágyban kell feküdni, de nem is múlik el néhány aszpirin bevételére egy hét alatt. A cukorbajjal a tudomány mai álláspontja szerint együtt kell élni, szabályait be kell tartani, és akkor a baj sem közérzeti, fizikai, sem emocionális problémákat nem okoz. A játékszabályokat mindenkor betartó, cukros, nyuodtan állíthatom 95 %-ban egészséges életmódot folytathat, különösen, ha ehhez a társadalom is hozzásegíti. Ezért száműzném szívem szerint a jó közérzetű, karbantartott cukrosra a "cukorbeteg" titulust. Vannak persze esetek, amikor magam is használom, erről majd később.
Milyen betegség hát a cukorbaj? Mielőtt kénytelen kelletlen röviden összefoglalom az állapot lényegét, abszolút laikus módon úgy fogalmazom meg, hogy életmódbetegség. Akinek olyan pechje volt, hogy kialakult nála a cukros állapot, annak módjában van, hogy megfelelő életrendet választva és ahhoz szigorúan ragaszkodva, az egészségeshez nagyon közeli életmódot folytasson.
Még egy fogalom van, amit elöljáróban szeretnék említeni, mert erről a továbbiakban nagyon sok szó lesz: az egyensúly. Ilyen és ehhez hasonló fogalmak alkotják azokat a bizonyos feltételeket, amelyekhez a cukros élete, egészsége kötve van.
A cukorbajos életfeltételeinek optimális, alkatának és állapotának legjobban megfelelő meghatározásához, az úgynevezett beállításhoz, valamint ennek állandó ellenőrzéséhez, korrigálásához két tényező szükséges. Az egyik az, hogy minden cukros legyen tisztában állapota legalapvetőbb sajátosságaival, a baj mibenlétével és a kezelés alapszabályaival. E nélkül a cukros sötétben bolyong; fogalma sincs, mikor mi történik vele, és főleg: miért? Így aztán könnyen áldozata lesz különféle vajákos pletykáknak, tudálékos szomszédasszonyok sűrűn folyó tanácsadásainak, amitől az Isten óvjon minden jobb sorsra érdemes cukrost! Most már egyre több közérthető szakkönyv kapható, sőt némely diabétesz szakintézményben is árusítanak ilyeneket, ami dicséretes és követendő. A helyes elvekre épült tanácsadás sokszor többet ér, mint a legdrágább medicina. A cukros akarjon tisztába jönni állapota elvi alapjaival és karbantartásának minden részletében.
A másik, és az előbbinél nem kevésbé fontos tényező a cukros életében, állandó partnere az orvos. A feltételek meghatározása a páciens teljes egészét, alkatát, korát, foglalkozását stb. figyelembe véve az orvos dolga. Ugyancsak az ő feladata, háttérben a kórházzal, rendelőintézettel, a megszabott feltételek jóságának, valljuk meg őszintén, betartásának időszakos ellenőrzése, szükség esetén módosítása. A cukros jól felfogott érdeke, hogy orvosával őszinte jó kapcsolat alakuljon ki, és az orvosnak ismernie kell páciense egész, a cukorbajtól látszólag független életvitelét is.
Ha ezt a kissé hosszúra nyúlt bevezetést előszó helyett írtam, akkor összefoglalás helyett azt írom, teljes meggyőződésből, egész életem tapasztalatával a hátam mögött, hogy a cukorbajos ne tekintse magát beteg embernek. Baj, hogy van, de az orvossal együtt, aki szintén beszáll a feltételjátékba, közösen meg tudják teremteni a cukros életkörülményeket, amihez e kis iromány igyekszik segítséget nyújtani. Ismétlem, a cukorbaj nem influenza, nem derékfájás, ami hamarosan elmúlik, sajnos a cukorbajjal együtt kell élnünk, és ha már így esett, igyekezzünk ezt megtenni a lehető legnagyobb békességben!

        következő fejezet
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü