Mesék a cukorról Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

10. A közérzetről

"Hogy érzi magát?" kérdezi az orvos betegétől, aki három nappal azelőtt jelentkezett nála náthától, fejfájástól vagy derékfájástól gyötörten. És jó volna, ha ez a kérdés sem sablonszöveg, hanem komoly érdeklődés lenne, hiszen a legmodernebb orvosi vizsgálat sem tartalmaz annyi és olyan összetett információt, mint az ember közérzete. Ezért nem egyedüli véleményem, hogy a diabétesz kezelésében, mindennapi karbantartásában jelentős szerepe van a közérzetnek. Nem vitatom, hogy újonc cukrosunkat jól-rosszul meg lehet tanítani a különböző fogásokra, mérésre, gyógyszerelésre stb., egy dolgot viszont a cukroson kívül senki nem tud reprodukálni és ez a közérzet. Hogy mit értünk közérzeten, azt mindenki tudja, csak éppen kifejezni nehéz. Itt most csak a cukros közérzetéről mesélek, már amennyire ezt így papíron lehetséges érzékeltetni. Méghozzá kétféle közérzetet óhajtok leírni. Az általános, hétköznapi közérzetet, valamint a diabéteszből eredő rosszullétek közérzeti jeleit, amelyekről azok már korai stádiumban, tulajdonképpen orvos közbejötte nélkül is felismerhetők, legalábbis gyaníthatók.
Az egészséges, jól beállított cukros közérzete kitűnő. És ez a cél. Ha a cukros levert, fáradékony, szomjúság gyötri és a víz nemigen oltja szomját; soron kívül éhes, vagy legalábbis olyasfélét érez a gyomrában, mintha éhes lenne; a megszokott aktuális ételadagja nem, csak a szénhidrát egyszerre kevés lesz, akkor szinte biztos, hogy egyensúlya felborult. Teendő: soron kívüli, vér-, esetleg vizeletvizsgálat, majd orvosi vizit. A felborulás sajnos akkor is előfordulhat, ha minden játékszabályt pontosan betartottunk, ezért kedves orvosdoktor, nem kell az ilyenkor amúgy is ideges, feszült kollégát letolással fogadni, hogy "ugyan melyik cukrászdából jött". Ez előfordulhat bármilyen külső behatástól is (időváltozás, váratlan családi konfliktusok, szokatlan megterhelés stb.). Az ilyen "ártatlan" kiborulásokat egy kis változtatással, némi lazítással és nagy-nagy türelemmel helyre lehet hozni, és a kollégának hamar visszatér az élet- és munkakedve.
Más a helyzet az inzulinnal kezelt cukrosoknál időnként jelentkező rosszullétek esetén. Amint azt már könyökünk is kívülről fújja, a cukros egészségének legfőbb feltétele az egyensúly. A vér cukortartalma ne legyen a normálistól eltérő. Ne legyen sokkal magasabb, de ne is szálljon alább sokkal, mert az is baj. És egyáltalán ...lehetőség szerint minél kevesebbet ingadozzon.
Mielőtt tovább mennénk a közérzet taglalásában, nézzük meg, mennyi is az a magas, és mennyi az alacsony vércukorérték ("mennyi a cukrom?"). Ehhez ismét egy kis matematikai penzum következik, de ígérem, ez sem lesz bonyolultabb az előzőeknél.
Mennyi is a vér cukortartalma? Mielőtt ezt kiszámítjuk, egy mondattal fogalmazzuk meg, mi a vér; hiszen e nemes folyadék fontossága miatt ezt igazán megérdemli. A vér, ez a piros (mondhatnám vérpiros) folyadék kb. 60%-a víz. A benne úszkáló 40% a legkülönfélébb anyagokból, részecskékből áll, amelyek mind elengedhetetlenül szükségesek az életfunkciókhoz. A vízben találjuk meg a vízoldható alkotórészeket, pl. a konyhasót, és itt kering a számunkra különösen érdekes cukor is.
A vérben keringő cukor, mint tudjuk, szőlőcukor, mennyiségét állandóan ellenőrzi a szervezetgyár nagyhatalmú portása, az inzulin. (És még néhány más tényező, de ebbe ne menjünk bele.) Ez a mennyiség közel 0,1%. Ha nem annyi, akkor inzulin és társai gondoskodnak visszaállításáról. Az érték ellenőrzése, vizsgálata során szívesebben használták mérőszámnak egészen az utóbbi évekig a milligrammszázalékot (mg%). Eszerint a vércukor normál értéke 100 mg%, vagy szokásos zsargon szerint "százas a cukor".
Az új, modern számolás most már a szőlőcukor molekulasúlya szerint adja meg a vércukor értékét. A szőlőcukor molekulasúlya viszonylag kerek szám, 180, így a régi és új érték egymásba könnyen átszámolható. A vércukor most már világszerte használatos egysége a vér egy literében levő szőlőcukor molekulák számával arányos. A 100 mg%-os vércukor új értéke:
100/18=5,5 mmol/l
(Csak, hogy fejemhez ne csapják a könyvet, a % 100 milliliterre, míg az új egység 1000 milliliterre (millimol/liter!) vonatkozik; ezért a tízes osztás a nevezőben, tehát nem 180, hanem 18. Továbbá azért millimol (mmol) és nem mol, mert eredetileg milligramm volt gramm helyett. De most tényleg abbahagyom.
És most vissza az értékekhez. Tehát abban maradtunk, hogy a vér cukortartalma ne legyen a normálisnál magasabb - ezt hyperglykaemiának nevezik - de ne legyen a normálisnál alacsonyabb sem, ez a hypoglykaemia. (Ejtsük ki ezeket magyarul: hipo- és hiperglikémiának. Az elnevezésnek nincs köze a kémiához - ahogy néhai öreganyám mondta; hipokémia -; az aemia végződés a görög haima = vér szóból származik.)
De az ég szerelmére, mennyi a normális? Jegyezzük meg, hogy a vér normál cukortartalma 80-120 mg%, azaz 4,0-6,5 mmol/l. A magasabb 8 feletti érték hyperglykaemia; az alacsonyabb 4 alatti a hypoglykaemia. Mindkettő kellemetlen rosszullétet okoz, melyeknek tüneteit megpróbálom összehasonlítani. Nem mindegy, hogy sok a cukor vagy kevés, ezért bármilyen rosszul érezzük is magunkat, mégis legyünk észnél. És ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy a cukros környezete is ismerje a tüneteket, még ha ők maguk nem érzik is azokat. Már ezért sem ésszerű betegségünket titkolni, sőt a patikában árusított egészségügyikönyvecske-mozgalom feléledését látnám szívesen.

előző fejezet     következő fejezet
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü