Mesék a cukorról Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

13. A napos oldalról

A cím láttán többen felhorkannak: "már megint kezdi, most hagyta abba az előző fejezetben". Nem, kedves olvasó, most nem a napocskáról, az emblémáról, hanem az élet napos oldaláról, a vidámságról, az élet könnyedebb részéről szeretnék a cukros szemszögéből mesélni. Sokan azt mondják, hogy ez magánügy: mindenki úgy édesíti meg az életét, ahogy akarja. Ez alapvetően igaz. Mégis: a cukros előtt különösen kezdetben meredező töméntelen tilalomfa mellett megtalálni az élet naposabbik oldalát, szerintem némi segítséget igényel. És itt ismét apellálok az orvosra.
Számos könyv, füzet látott napvilágot ilyesféle címmel: "Hogyan éljen a cukorbeteg?" (Még ez is!) És mindegyiket írta dr. X.Y. főorvos, dietetikus, tanácsadó stb. Mintha az élet kizárólag csupa evés-ivásból állna. A szerzők bizonyára jó néhány évet eltöltöttek cukrosok kezelésével és műveik igen tiszteletreméltóak, sok okos tanácsot tartalmaznak. Egyetlen aprócska kifogás merülhet fel velük szemben: soha nem élték a mi életünket. Az egész szemlélet olyan, mintha a cukros élete kizárólag diétázásból, gyógyszerelésből és vizsgálatokból állna.
A szakirodalom olvasása jó. A cukros ismerkedjék meg állapota, betegsége minden kis részletével, amint az egyre elterjedtebb terhes tanácsadás munkája is dicséretes és hasznos. De a mi életmódunk egy egész életre szól, és ráadásul mindenkinek saját képére kell formálnia. Ilyen körülmények között meg kell találni kinek-kinek az élet naposabb oldalát, és állítom, hogy lehet! Mit kell, és mit nem szabad tehát?
Nem szabad betegségtudatot kelteni. A tudálékos szomszédnéni, a túlontúl gondos háziasszony jelenségről már többször szóltam (ráadásul elítélően). A környezetnek magáévá kell tennie azt a magatartást, hogy - bár tudja az illetőről, hogy cukros - ne tüntesse ki sem pozitív, sem negatív értelemben. Legjobb, ha mindenki természetesen viselkedik, és nem susog össze a másikkal sem a cukros előtt, sem a háta mögött.
Rendszer kell az életben. A napirend kötelező vasár- és ünnepnap is. De ha tovább akarunk szunyókálni pirosbetűs napokon, végezzük el a kötelező reggeli szertartást (ugye már tudjuk, mit?), és utána nyugodt lélekkel dőljünk vissza meleg ágyikónkba. Jut eszembe: a cukros lét két további kelléke (a már említett műszereken kívül) a konyhamérleg és a pontos vekkeróra. Sajnos, ez utóbbinak pirosbetűs napokon is meg kell szólalnia!
Az élethez hozzátartoznak többek közt olyan kellemességek, mint pl. társaság, vendégség, étterem, strand, kirándulás, utazás, sport, színház. Részt vehet-e mindezekben, aki cukros? Határozottan igen, méghozzá gond és szorongás nélkül. Amint a kezdő cukros megszerezte a minimális rutint, ami megváltozott életkörülményeinek kiszolgálásához feltétlenül szükséges, és nem felejti otthon a kellékeit, valamint a pontos óráját, máris részt vehet bármilyen kellemes programban. Egyet nem hanyagolhat el: észnél kell lennie. Az átlagosnál nagyobb fizikai igénybevétel (teniszparti!) esetén kicsit gyakrabban ellenőrizzük vércukrunkat, kérjünk elnézést és némi szünetet, szükség esetén fogyasszunk el egy kis plusz szénhidrátot (gyümölcsöt, gyümölcslevet - ez a tikkasztó meleg ellen is jó), nehogy kellemetlen közjáték zavarja meg a kellemes időtöltést. (Ugyanez vonatkozik arra is, ha a cukros életkörülményei átmenegileg változnak, pl. nyaral, kirándul, fát vág, nagytakarításban vesz részt stb., stb.) Hogy ez mennyire igaz, álljon itt egy aprócska történet: rendszeres szokásom volt vasárnap délelőtt föltakarítani összes mellékhelyiségünket. Egyik alkalommal úgy 11 óra körül az elvégzett munkának nem megfelelő mértékű izzadás, némi remegés, hirtelen fáradtságérzés lepett meg. Némi plusz kaja, egy pohár tej után negyed órával már úgy éreztem magam, mint aki újra kezdhetné a takarítást. Lám, lám, a szokatlan mértékű testmozgás a kelleténél jobban levitte a vércukromat.
Határozott véleményem az, hogy aki cukros, az ne legyen versenysportoló! Ne vigye túlzásba a fizikai igénybevételt, és óvakodjék a hirtelen megterhelésektől (súlyemelés). A versenysporttal együtt járó idegi megterhelés szintén nem a cukrosnak való. A "csakazértis megmutatom" semmire sem jó. Ez ugyanis csúnya meglepetéseket okozhat nekünk és anysagcserénknek. Ugyanakkor viszont cukrosoknak a rendszeres, ésszerű és kontrollált mozgás, sportolás nagyon fontos! A nem megerőltető, de eléggé komoly fizikai igénybevételt biztosító sportolás, a labdajátékoktól a rendszeres sétáig, minden esetben toleranciát javít, "inzulint spórol". A szabad levegőn, kontrollált körülmények közt - és lehetőleg nem egyedül - végzett testedzés legalább annyira hasznos, mint a többi halandónak. Tegyük!
Végezetül még egy intelem: a "három éjjel, három nap hegyen-völgyön lakodalom" nem nekünk való! A 24 órás ciklus és a rendszeres napi pihenés kötelező, a berúgás nem, ezért bármelyik kellemes is a buli, bizonyos idő elteltével anélkül, hogy a társaságot szétrúgnánk, "angolosan" távozzunk. Kerülendő a szeszes italok túlzott fogyasztása is (kivéve a likőrt és egyéb édességeket, amelyek természetesen tilosak). Az orvos által bocsánatos bűnnek ítélt italokból se igyunk többet a kelleténél. Az úgynevezett "macskajaj" csúnyán szétzilálja nehezen összehozott beállításunkat. Nem éri meg!
Egy szó, mint száz, a cukros életében ugyanúgy süthet a nap, mint bármely józanul élő, egészséges életmódot folytató emberében. Ezt igyekezzünk a legnagyobb mértékig élvezni, miközben mindenkor tartsuk be a játékszabályokat is.

előző fejezet     következő fejezet
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü