Mesék a cukorról Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

14. Összefoglalás helyett

Hát ennyi jutott pillanatnyilag eszembe. Megpróbáltam a laikus szemszögéből elmesélni a cukorbetegség lényegét. Vázoltam a kezdetet, annak nehézségeit. Próbáltam megmutatni a gondokat, érzékeltetni a közérzetet - már amennyire ezt papíron keresztül egyáltalán lehetséges -, a testi-lelki panaszokat. Meséltem a meggyógyítás lehetetlenségéről és a kezelés lehetőségeiről.
Szó volt a diétáról, mint a cukorbaj kezelésének első és mind ez ideig legfontosabb módszeréről. Mese szólt a gyógyszerekről és az inzulinról - erről az endogén-exogén (belső-külső) szerről, a portásról, amely nélkül nem működik a gyár - és pótlásáról, a szúrás testi és lelki problémáiról.
Beszéltem az orvosról és a kórházról; a gondozás és öngondozás kettős jelenlétéről és arról, miként realizálódik ez a való életben.
És meséltem... és meséltem... és meséltem...
Meséim egy része ma már történelem. A változás, a fejlődés oly mértékű, hogy nemcsak a betegek, de a fiatal orvosok nagy többsége sem hallott már olyan módszerekről és eszközökről, amelyeket mi még aktívan alkalmaztunk. Hogy csak egy példát mondjak: ki hajlandó ma egy vércukor-meghatározásra két napot várni, és egy fél kémcsőnyi vért áldozni. Még húsz évvel ezelőtt is bizony itt tartottunk. Mindebből csak egy maradt meg sajnos, a sorban állás a laboratóriumok beadó ablakai előtt.
Mostanra meséim fogytán vannak. Sokat elmondtam, de félek, sokat ki is hagytam. Ahogy a tudomány és technika fejlődését tekintem, nemsokára szükség lesz újabb mesekönyvre.
De ez már egy másik mese lesz...

Hevesi András,
aki 1999. március 18-án pont ötven éve cukros

 


A szerkesztő-lektor utószava

Hevesi Andráshoz évtizedes baráti ismeretség fűz. Írása tanulságos és egyben szórakoztató olvasmány. Benne mindvégig átsüt a szerző derűs életszemlélete és embersége, közvetlensége, jóízű humora és optimizmusa, amely életének legnehezebb időszakaiban sem hagyta el. Arra bátorít mindenkit, hogy ne hagyja magát, és ha cukorbeteg is valaki, megfelelő életmóddal úgy élhet, mint bárki más, egészséges.
Az olvasó számos dolgot megtudhat a cukorbetegség kezelésének hőskorából. Nagyon érdekesnek tartom néhány saját magán tett megfigyelését. Véleményének egyike-másika talán vitatható, de bőségesen kárpótol bennünket a sok gyakorlati jótanács, a személyes hangvétel és a lebilincselő előadásmód.
Írásához, mint orvos, néhány megjegyzést szeretnék főzni. A szerző természetesen elsősorban az 1-es típusú, illetve az inzulinhiányos diabéteszről ír, a 2-es típusú diabéteszről, illetve a szövődményekről alig tesz említést, és nem érinti a nők speciális problémáit. Kiemelten foglalkozik a diéta csínjával-bínjával, és hangsúlyozza az étkezések szénhidráttartalmának és időpontjának pontos betartását. Ez helyes, de meg kell jegyezni, hogy az újabb inzulinokkal folytatott kezelési módok, elsősorban az intenzív, naponta többszöri rövid és egy- vagy kétszer adott hosszú hatású inzulinkezelés mellett az étkezések időpontja ma már rugalmasabban alkalmazkodhat a napi tevékenységhez, és általában az önmenedzselés lehetőségei megnőttek.
Hiszem, hogy sokan haszonnal forgatják majd ezt a könyvecskét, jó tanulást és jó szórakozást kívánok hozzá.

Dr. Mozer István
előző fejezet      
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü