Mesék a cukorról Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

4. Minden kezdet nehéz

Hogy mitől lesz valaki cukorbajos, azt a ma élő tudósok, orvosok nem tudják pontosan. Természetes tehát, hogy mi laikusok, pláne nem tudjuk. Ha valaki olyat állít magáról, hogy ő biztosan ettől meg attól lett cukros, az nem laikus - rosszabb!
Rengetegen kutatják a baj okát és mibenlétét. Nagyon sokat tettek már eddig is elviselhetősége érdekében, de az eredetét egyelőre még homály fedi. Mivel szépen szaporodik, és érdekes módon inkább a magasabb fokú civilizáltság környezetében, most már egyre jobban odafigyelnek az orvosok: nem cukros-e az ilyen-olyan furcsa panaszokkal jelentkező páciens. (Az "ilyen-olyan" panaszokra még majd visszatérünk.)
Hála Istennek és a szervezésnek, egyre szélesebb körben terjed a diabétesz szűrővizsgálat is, amelynek célja felderíteni a még éppen kialakulóban lévő cukorbetegséget, és időben elkapni a frakkját. Szerencsére igen ritka, aki cukrosként születik, így a cukorbaj előbb-utóbb valahogy elkezdődik. Ez a kezdet bizony nem könnyű. A kezdő cukrosok sorsának megkönnyítésére szolgálnak a szűrőállomások, a gondozók, és ezt szeretném tenni én is, amennyire tőlem telik, azzal, hogy mesélek róla. Eszem ágában sincs kuruzslás vétkébe esni, nem óhajtok szomszédasszonyi pletykagyógykezelést folytatni, mégis néhány alapvető tippet el kell mondanom arról, hogy egyáltalán mikor menjen el valaki cukor szűrővizsgálatra, amely egyébként egy hajszálnyi tűszúráson és vizeletminta átnyújtásán kívül egyéb kellemetlenséggel nem jár, félni tehát nem kell tőle. Attól félni pedig, hogy valaki megtudja valamilyen rejtett baját, botorság. Attól, hogy nem tudok róla, a baj még nem múlik el; viszont nagyobb bajt csinálhatunk tudatlanságunkkal. Ezt szokták a köztudatban "struccpolitikának" nevezni.
A cukorbajos külsején nem látszik, hogy az. Nincs láza, nem fáj semmije, eleinte még nem is érzi igazán rosszul magát, egy szó, mint száz: majd bolond lesz orvoshoz menni. Ezért megemlítek néhány tünetet, amelyek bármelyikének észlelésekor kérem szépen kis kezdő kollégámat, szíveskedjék sürgősen vizsgálatra jelentkezni!
Szó volt már arról, hogy a cukorbaj egyik jellemzője a vizeletben megjelenő cukor (ismétlés: édes vizelet, diabetes mellitus.) De ezt sem olyan egyszerű felismerni, nincs mindenkor kéznél egy kutya, amely nyalogatná vizeletünket (!). Meg aztán nem is biztos, hogy a vizelet kezdetben édes lesz. Itt egy újabb szakkifejezés következik: nem biztos, hogy a cukros cukrot ürít, mégis fennáll a diabéteszes anyagcserezavar. Tehát ez nem jellemző. Akkor nézzünk néhány jobb tippet.
Feltétlenül figyeljen oda, és rendszeresen ellenőríztesse magát, akinek közvetlen rokonságában többször, esetleg generációk egymásutánjában előfordul cukros. Ezen túlmenően még foglakozása, életmódja, vagy egyszerűen rossz beidegződései (pl. lustaság), ülő, kevés mozgással járó napirendre késztetik.

Továbbá ellenőriztesse magát mindenki, ha

  • átlagos, a testmagasságának, életkorának, nemének megfelelő testsúlyánál 15-20 kilóval nehezebb, általában: kövér;
  • hirtelen testsúlycsökkenést észlel, amelynek okát nem tudja;
  • indokolatlanul szomjas, néha gyötrően, és nem tud betelni a folyadékkal, különösen ha az cukrot tartalmaz;
  • hirtelen megnő a vizelet mennyisége, gyakran és bőségesen kell vizelnie és a vizelet nemritkán csíp;
  • szája, nyelve kiszárad, amit nem enyhít az ivás. A 3), 4), 5) általában együtt jelentkezik;
  • visszatérő, bizonytalan hasi fájdalmai vannak;
  • vagy gyakran viszket a bőre, végül
  • ha valakin érezni, hogy lehelete gyümölcsillatú (persze nem féldeci szászárkörtelikőr elfogyasztása után), akkor haladéktalanul orvoshoz kell vinni, mert ez már az anyagcsereromlás súlyosabb foka lehet.

Mindezt persze nem azért írtam le, hogy holnaptól kezdve mindenki, aki elolvassa ezeket, különböző cukorbeteg tüneteket véljen felfedezni saját magán és a kerületi rendelőintézet megteljék önjelölt cukorbetegekkel. Csak abban kívánok egy kicsit segíteni, hogy aki valóban érzi magán ezeket a tüneteket, az merre induljon el. A tünetek sora korántsem teljes, hiszen szándékosan nem beszéltem például a rendszeresen jelentkező gennyedésekről, nehezen gyógyuló sebekről, mert ezek igazán szakorvosra tartoznak.
Egyszer, évekkel ezelőtt beszéltem egy stramm, kajakos emberrel, akiről külföldi útja során kiderült, bármennyi Colát ivott is meg, egyre szomjasabb lett. Hazatérve helyesen, de teljesen véletlenül orvoshoz fordult, és így derült ki, hogy cukros. Ez az ember akkor kétségbe volt esve, hogy ő most már az életben többé nem ehet egy jó falatot sem. Miután sikerült többé-kevésbé megnyugtatnom, és láttam, hogy az inkább fiatal, mint középkorú férfinek visszatér az életkedve - ennek most huszonöt éve - elhatároztam, hogy mindezt leírom, főleg azért, hogy a kezdő kollégák amúgy sem rózsás közérzetét ne rontsák tovább ilyen éshasonló lelki zavarok is. De ez már egy másik mese...

előző fejezet     következő fejezet
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü