Mesék a cukorról Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

5. A beállításról

Nézzük csak, eddig mit tudunk. Mi a baj a cukorral?
A szervezet szénhidrát-raktározó rendszerében zavar támadt. Nincs elegendő raktározó anyag, illetve a szervezet nem állítja elő automatikusan a szénhidrát bevitelével egy időben. Ezért nem képes szénhidrátot feldolgozni, legalábbis nem korlátlan mennyiségben. A feldolgozatlan felesleg elpazarolódik, a vér cukortartalmát növelve, keresztülmegy a vesén, amely egy bizonyos mértékig tűri, afelett átbocsátja a felesleget. Így kerül a cukor a vizeletbe. Megtehetnénk, hogy nem viszünk be több szénhidrátot; nem eszünk több cukrot, kenyeret, tésztát stb. Igen ám, de valamiből élni kell. Hát mondották eleink akkor együk csak a másik két fő tápanyagot, a fehérjét meg a zsírt. Valamikor régen, a XX. század elején alkalmazták is ezt a módszert, de a betegek nem éltek sokáig az anyagcsere teljes felborulása miatt. Az emberi szervezet, amint azt még sokat fogjuk hangoztatni, vegyes táplálkozásra készült, nem lehet az egyik alapvető tápanyagot egész egyszerűen negligálni.
Mi tehát a megoldás?
Kettő is van, és a kettőt többnyire együttesen alkalmazzák. A fontossági sorrend nem mindegy. Első az étrendi kezelés, a "mikor s mit eszünk" szigorú meghatározása, a diéta.
A második a gyógyszeres kezelés, amivel megpróbálunk némi raktározó anyagot a szervezetbe csempészni - amennyiben egyértelműen megbizonyosodtak róla, hogy annak hiánya okozza az anyagcsere hibát. Mivel azonban egyelőre olyan gyógyszer nincs, amely ezt a raktáros hiányt, mondjuk ki most már felnőttesen inzulinhiányt, egyszer, s mindenkorra, vagy akár csak hosszabb időre helyrehozni (a termelő szervet regenerálni) tudná, a gyógyszeradagolást csakúgy, mint a diétát 24 óránként ismételni kell. Itt nincs vasárnap és hétköznap, dologidő vagy nyaralás, a cukros akkor él jól, ha mindig egyformán, azonos ritmusban él. Ezt az életmódbeli, étrendi és gyógyszer-adagolási rendszert nevezzük beállításnak. Akkor már gyorsan ismerkedjünk meg még egy szakkifejezéssel. Azt a szénhidrátmennyiséget, amelyet cukros barátunk még gyógyszerelés nélkül feldolgozni képes, toleranciának (tűrőképesség) nevezzük. Ez teljesen egyéni. A diéta megállapítása a tolerancia függvényében az orvos dolga.
Mielőtt a beállítás lényegi részére térnék - persze szigorúan a laikus, ám gyakorló alanyi mivoltom szem előtt tartásával -, néhány idevágó dolgot kell elmesélnem. (Amúgy is hemzseg már fejünk a szakkifejezésektől.) Az egyik: hogy mennyire fontos a beállítás egyéni volta, arra egy kis statisztikai pletyka világít rá meggyőzően. Jónéhány éve hallottam, hogy egy amerikai városban kétmillió cukrost tartottak nyilván. A legkülönfélébb vizsgálatok alapján megállapították, hogy nincs köztük kettő, aki azonos beállításra egyformán reagált volna. Továbbá az sem mindegy, hogy tisztelt sorstársunk azt a bizonyos szénhidrátmennyiséget a nap mely szakában: reggel, délben, este, netán éjjel fogyasztja-e el. Tehát ismétlem, a beállított étkezési rend 24 óránként ismétlendő, szigorúan betartandó és egyéni. Eszébe ne jusson senkinek életmódját a szomszédnéni unokaöccsének csalhatatlan példája alapján elrendezni! Ez lehet, hogy a csúzra jó, de én itt is inkább ajánlom a szakorvost.
Még arra is szeretnék néhány szót vesztegetni, hogy a beállítás és ez saját ötvenéves tapasztalataim egyike, szóval a szóban forgó és mostantól kötelező beállítás nem örök érvényű. Ez bizony az idők során megváltozhat (amit akkor majd átállításnak fogunk nevezni), és ami nem feltétlenül fogja jelenteni a betegség, megállapodásunkhoz híven inkább állapot, rosszabbodását. A változás bekövetkezik, mert az ember is változik. Változik az életmódja, a kora, a körülményei stb., és nem utolsósorban változhat a cukron kívüli, de attól egyáltalán nem függetleníthető egészségi állapota. Hogy olyan "apró" változatosságról ne is beszéljek, mint az időjárás, vagy évszakváltás. Mindezek figyelembevételével a beállításnak az egészség feltételeinek rendszeres ellenőrzése több, mint ajánlatos. Ezt időnként rutinszerűen el kell végezni egyrészt, másrészt viszont soron és renden kívül ellenőrzésre szorulunk minden esetben, amikor valami rendkívülit észlelünk, pl. közérzetünkben. Ezekre, azt hiszem érdemes lesz külön mesét áldozni, mert ezek minden ember életében meghatározóak, csak nem figyelnek oda. Különös jelentőségűek ezek a változások, jelzések akkor, ha mesterségesen fenntartott egyensúllyal él valaki. Ekkor semmiképp sem engedheti meg magának, hogy ne figyeljen oda!
Most hadd meséljek kezdő és haladó sorstársaimnak magáról a beállításról. Ha kialakul valakinél a cukorbajos állapot, ezt sajnos kezdetben mindenképpen betegségnek, kóros állapotnak kell tekinteni. Az egyensúlyából kibillent cukros nincs jól, beteg; tudniillik nincsenek biztosítva egészségének már eddig is sokat hangoztatott feltételei. Ezért igénybe kell venni az első számú partnert, az orvost. Az ő véleménye alapján lép közbe szükség esetén a második partner, a kórház. Mivel ez utóbbi következő mesém tárgya lesz, maradjunk egyelőre a beállítás általános, mondhatnám elvi kérdéseinél.
Az orvos általános laboratóriumi vizsgálatokat végez, majd az eredmények birtokában első ténykedésként eltilt bennünket valamennyi cukortartalmú étel, édesség fogyasztásától. Ilyenkor máris szeretjük. az orvos megvárja, hogy a vérben felszaporodott cukor mennyisége a bevezetett szigor hatására mennyire csökken. Ez tulajdonképpen az illető toleranciájának, cukortűrő képességének mértéke. A tapasztalatok birtokában megítéli, hogy szükség van-e gyógyszeres kezelésre. Látható, hogy alapvetően kétfelé válik a cukrosok hada: az egyik, aki pusztán a cukor megvonásával, illetve csökkentett szénhidráttartalmú diétával egyensúlyba hozható, a másik, aki, és ezt hangsúlyozom diétázás mellett (!) gyógyszeres kezelésre is szorul. Itt felhívom a figyelmet az is szócskára, amely nem sajtóhiba. Cukorbeállítás nincs diéta nélkül! Tegyük teljessé végül a felosztást azzal, hogy a gyógyszeres kezelésre szorulók is kétfélék: szájon át szedhető gyógyszerekkel kezelhetők, valamint azok, akiknek rendszeres injekcióadással kell pótolni a hiányzó inzulint.
A beállítás tulajdonképpen azt jelenti, hogy a beteg egészségének feltételeként mennyi gyógyszer bevétele mellett mennyit ehet, és a napirendjén belül mikor. Hát ezt most jól elintéztük. Rögtön le kell szögeznem, hogy ez korántsem ilyen egyszerű, és nem lévén a világon két egyforma cukorbaj, még egyéni is. Mindenesetre az elv ez. Én ehelyütt és elöljáróban azt ajánlom sorstársaimnak, hogy a gyors és minél tökéletesebb eredmény elérése érdekében mindenben szigorúan kövessék, tanulják meg és tartsák be a kapott utasításokat. Az orvos részére meg a tiszteletteljes ajánlatom a megértő türelem, a beállási időtartam szem előtt tartása. A cukros, különösen a kezdő, a beállítás alatt nem érzi jól magát. Ezért aztán feszült, ideges, türelmetlen. Ne letolással kezeljük! Az ember ugyanis nem gép. Nem lehet pici csavarok állítgatásával, gombok, fogantyúk tekerésével, ráncigálásával szabályozni, és főleg nem várható el, hogy minden beavatkozásra azonnal és helyesen reagáljon. A cukros beállításához nincsenek csalhatatlan receptek, még ha egyesek makacsul állítják is ezt. Egy főszabály mindenesetre van: türelmesen meg kell várni, amíg beáll! Egy nem kezdő cukros beállításához több hétre is szükség lehet, utána még hosszú ideig szigorúbb ellenőrzés következik: valóban jó-e, bírja-e a terhelést stb.
Elsősorban el kell dönteni, nincs-e szükség kórházi kivizsgálásra és ottani beállításra: az úgynevezett alaptolerancia meghatározására. Ez különösen fiatalkorú diabeteszes betegeknél szükséges az esetek többségében. Az ambulanter ambulancián, járóbeteg-rendelésen történő beállítás lehetősége függ a jelentkező betegség súlyosságától, reagálókészségétől, attól, hogy vannak-e kísérő mellékbajok, és nem utolsósorban függ a páciens intelligenciájától, alkalmazkodóképességétől is. Ezen áll vagy bukik a beállítás sikere, és az, hogy ezt a sikert milyen rövid idő alatt és kevesebb vagy több szenvedés, kínlódás, idegesség árán tudjuk-e orvospartnerünk segítségével elérni.

Ne felejtsük el, kedves kollégáim, hogy amit ezalatt az idő alatt csinálunk, azok a megalkotandó és leszögezendő játékszabályok nekünk többé-kevésbé egy életre szólnak, ezért saját érdekünk a maximális odafigyelés és szorgalmas tanulás, a játékszabályok bemagolása. A beállítás elvileg a baj megállapításán, és a cukros állapot súlyosságának megítélésén túl a következőkből áll:

  • a diéta megállapítása, a napi étkezés minőségének és mennyiségének meghatározása
  • napirend felállítása, az étkezések számának és időpontjának felállítása, lehetőség szerint alkalmazkodva az egészséges életrendhez, munkavégzéshez stb.
  • a gyógyszerszükséglet meghatározása és adagolási utasítása, szintén időrendi beosztással
  • a rendszeres napi gyógyszeradagolás (injekcióadás) megtanítása.

Ezután meg kell győződni arról, hogy a beállítás jó-e, pontos-e. E célból kezdetben igen gyakran kell az orvoshoz elsétálni és részben laboratóriumi leletek, részben szubjektív közérzeti tényezők (fáradtság, éhség, szomjúság, viszketés, hypoglykaemiás --lásd később - rosszullétek gyakorisága stb.) alapján megbeszélni a szükséges változtatásokat.
Hát ezek azok a játékszabályok, amelyeket nekünk egészségünk feltételeiként szigorúan be kell tartanunk. Ehhez egy csomó trükkel, elvi segédeszközzel szeretnék szolgálni a továbbiakban. Óva intek azonban mindenkit attól, hogy beállításán önkényesen, orvossal történt egyeztetés nélkül durván változtasson (pl. kihagy egy vagy több étkezést). Ez a játékszabályok felrúgása, ami az egészség feltételeinek megszűnését vonhatja maga után. Viszont azt tanácsolom az orvosnak, próbálja figyelembe venni a páciens elképzeléseit, hiszen végső soron neki kell a továbbiakban a közösen kialakított feltételekkel élnie, és nem mindegy, hogy ez mennyire kényelmetlen a számára. És még valami: a beállításon történő durva vagy túl gyakori változtatás igen kellemetlen a cukros számára, gyakran nem is az első, hanem a harmadik-ötödik napon. Ezért bár lehet, hogy valamivel hosszabb időt vesz igénybe, mégis lassúbb megközelítés módszerét ajánlom, amely elviselhetőbb a szenvedő alany számára.
A kórházi beállítás legyen egy másik mese témája.

előző fejezet     következő fejezet
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü