Mesék a cukorról Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

9. A tűről és a szurkálásról

Azt hiszem, már unos-untalan emlegettem, hogy a cukorbaj beállítása három fő pilléren nyugszik. Ezek a diéta és időrend, valamint a gyógyszeres kezelés. Most ez utóbbi kerül terítékre, annál is inkább, mivel tapasztalataim szerint, tisztelet a kivételnek, ezzel foglalkoznak legkevésbé a diabéteszgondozó szakintézmények és a szakirodalom. Ez nem csoda, mert e téren még mindig tartja magát a parancsuralmi rendszer, miszerint főorvos előírja, orvos fölírja, nővér beadja, semmi dolgunk vele. Ráadásul ezen a területen történtek az elmúlt ötven évben a legnagyobb változások és tartanak a mai napig is. A gyógyszeradagolás elvét és gyakorlatát csak az tudja igazán jól megtanítani, aki sok éve maga is csinálja. (Ez különösen az injekciózásra vonatkozik.) De ne vágjunk a dolgok elébe.
A diabétesz kezeléséhez használatos gyógyszereket összefoglaló néven antidiabetikumoknak hívjuk. Így találjuk meg a lexikonban, gyógyszerkönyvben. Mint már említettem, nem meggyógyító szerek ezek, hiszen a diabetes mellitus nem mulasztható el; ezek szakorvosi megnevezés szerint, létfenntartást szolgáló vércukorcsökkentő (szabályozó) szerek. A gyógyszerelés az esetek egy részében pusztán tabletta bevételéből áll (a 2-es típusú diabetes mellitus kezelésekor, amikor nincsen abszolút inzulinhiány, illetve a cukoranyagcsere egyéb eredetű zavarairól van szó). Ezzel nem is lopom a drága időt, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy az andidiabetikus gyógyszer nem Kalmopyrin, ezt bizonyos - pontosan meghatározott - időközönként feltétlenül be kell venni, elfelejteni tilos! Mindig legyen nálunk, illetve olyan helyen odakészítve, ahol naponta rendszeresen megfordulunk (éjjeliszekrényen, fürdőszobapolcon stb.), és illetéktelen személy, pl. gyerek, nem fér hozzá.
Előbb-utóbb azonban a cukrosok egy részének kívülről adagolt cukorraktározó szerre, inzulinra lesz szüksége. Ennek előnye, hogy nem mesterségesen előállított kemikália, vegyület, ami évek hosszú során át szedve feldúsulhat; esetleg a szervezet megunja, hatástalanná válik. Az inzulin természetes anyag, és egy életen át szedhető. Hátránya azonban, hogy csak injekció formájában alkalmazható, nem vehető be szájon át. Ennek oka az, hogy az inzulin, mint számos hormon, bonyolult fehérjeszerű anyag; ún. polypeptid. Mint ilyen, ha a gyomorba kerül, simán megemésztődik, mint valami jófajta sajt, tojás, vagy tej. Az emésztőrendszer szétbontja, feldolgozza, így hormonhatását nem tudja kifejteni. Az inzulinkészítményt a gyomrot megkerülve a vérbe kell juttatni, hiszen ez történik a hasnyálmirigyben termelődött inzulinnal is (lásd középiskolás biológia: ""első elválasztású mirigyek"). Ezért az inzulint sajnos injekció formájában kell a bőr alatti kötőszövetbe (de nem közvetlenül érbe!) bejuttatni, akár napjában többször is. Mivel az injekciótól mindenki fél egy kissé, régóta kísérleteznek az inzulinnak valamilyen más módon történő bőr alá juttatásával. A kísérletek biztatók, de népszerű, pontos és olcsó módszer ma még nincs.
Tehát a tűtől, a szúrástól mindenki fél. Van, aki bevallja, és van, aki tagadja. Én nem mondom, hogy nem kell félni, de sokkal jobban kell félni attól, ha rosszul csinálunk valamit. Ezért megpróbálok arról mesélni, én hogy csinálom évtizedek óta eddig különösebb baj nélkül.
Meggyőződésem, hogy cukoregyensúlyt inzulin igényes diabéteszben igazán jól csak inzulin injekció segítségével lehet elérni. Ezt alátámasztja a cukorbetegség gyógykezelésének kezdetéről szóló történet is, miszerint két doktor, Banting és Best 1922-ben állatok hasnyálmirigyéből primitív eljárással kivont gyanús küllemű folyadék injekciózásával súlyosan beteg emberek életét hosszabbította meg. Ennek a kezelésnek az alapelvét az elmúlt 3/4 évszázad nem haladta túl. A diabetes mellitus teljes meggyógyítására módszer továbbra sincs, és kezelésére legjobb még mindig az inzulin injekció. Nyugodtan kijelentem: nincs a világon olyan csodaszer, amely felérne az inzulinnal. Az inzulinkészítmények száma az utóbbi 2-3 évtizedben ugrásszerűen megszaporodott; valamennyi fajtája nálunk is kapható. A szaporodás mértéke olyan nagy, hogy valamennyi típust magam sem ismerem, így beszámolni sem tudok róluk. Hát még, amelyek most vannak a világ számos laboratóriumában készülőben.
Tehát, kedves cukrostársaim, ne idegeskedjünk, ne tiltakozzunk, ha inzulinra való beállítás kerül szóba, mert ez saját érdekünk. Az inzulin injekciózásához viszont ne vegyünk igénybe külső segítséget. Higgyék el, ennek megtanulása és megszokása semmiféle ördögi praktikát nem igényel, az egész rövid időn belül olyan lesz, mint a reggeli, esti fogmosás. Egyúttal megússzuk azt is, hogy napirendünk egy másik személytől függjön. Megemlítem továbbá, hogy a technika fejlődése létrehozott számos olyan eszközt, amelyek arra készültek, hogy automatikussá, folyamatossá tegyék az inzulin injekció beadását; mégis óva intek mindenkit ezen agyonelektronizált, méregdrága csodaszerkentyűk utáni sóvárgástól, még ha külföldi gyártó cégek megharagszanak is rám. Az a tapasztalatom, hogy ezek a kezdeti lelkesedés után rohamosan mennek ki a divatból. Szerencsére nálunk nem is igen kerültek forgalomba. Ráadásul az említett csodaszerkezeteket csak abban a városban javasolták használni, ahol e cégeknek saját, speciális szervizük működik, az inzulinfajtát pedig nem a beteg igénye, hanem a masina típusa, hogy ne mondjam, a gyártó cég szabja meg. Egyszóval üzlet, üzlet. Márpedig a cukros élete, egészsége nem lehet üzlet függvénye!
A legújabb kutatások alapján az a vélemény, hogy a diabéteszes életmód további könnyítése, illetve megoldása nem az elektronika felé tart.
Más a helyzet a cukorszint házi mérésével, ami betegségem története folyamán jelentősen fejlődött; hála a hazai kutatógárdának is, amely ezen a területen igazán áldozatos munkát végzett. Ma már nemcsak hogy otthon, naprakészen tudjuk vércukrunkat kb. egy perc alatt ellenőrizni, de kicsi, praktikus szerkentyűnk velünk jöhet színházba, munkahelyre, kirándulni stb. Nem kell hozzá laboratórium, spéci berendezés, asszisztencia és vizsgálatonként 3-4 óra, mint a diabéteszem hőskorában. Vércukrunkat a nap 24 órájában bármikor ellenőrizhetjük, a legújabb készülékkel már 25 másodperc alatt is, és a szerkezet kb. 200 adatot tárol időrendben, így fel sem kell írni az értékeket. Sajnos, a méréshez még mindig valahonnan, lehetőleg ujjbegyből elő kell kerítenünk egy csepp vért, de ez a kellemetlenség a legnagyobb az egész mérésben.

előző fejezet     következő fejezet
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü