|
5.1 A lelki egészségvédelem lépcsői:
Primer prevenció
A primer prevenció tulajdonképpen oki megelőzés: erők
és hatások ellen dolgozni, mielőtt azok bajt okoznak.
Ez történhet
- testi, szomatikus,
- pszichoszociális és
- szociokulturális síkon.
1. A testi-fizikai ellátást illetően itt is
utalhatunk az "ép testben ép lélek" gondolatára.
Már 1961-ben a Párizsi Nemzetközi - akkor még mentálhigiénikusnak
nevezett - Kongresszuson is hangsúlyozták, hogy a mentálhigiéné
része az egész higiénének. Másképpen: a fizikai
higiéné alapja a lelkinek, s azzal szorosan összefügg.
Így az alapvető emberi szükségletek kielégítése, a megfelelő
élelmezés, ivóvíz, lakásviszonyok, testmozgás lehetősége
stb. éppoly jelentős, mint a külső ártalmak, pl. vegyi
károk, (pl. ólom) vagy más levegőszennyeződés elkerülése.
Mindezt a WHO közleményei (1991) is aláhúzzák. De nem
mellőzhetjük a civilizáció alapigényeit jelentő mellékhelyiségek
(WC-k, tisztálkodási lehetőségek stb.) számát és jellegét,
lelki közérzetünk ugyancsak fontos tartozékait sem.
Sajnos, e téren hazai körülményeink (éttermek, eszpresszók
stb.) messze elmaradnak a kívánatostól. Itt természetesen
a társadalmi, gazdasági tényezőkről sem feledkezhetünk
meg, a hiányt szenvedett emberek, a nyomortanyán élők
nagyobb veszélyeztetettségnek vannak kitéve, mint akik
nem szenvednek hiányt.
A multidiszciplináris megközelítés a közegészségügyin
kívül a testi betegségekre vonatkozóan az organikus
orvostudományra is támaszkodik. Közismert az
érbetegségek elterjedtsége, melyek közül a cardiovascularis
bántalmak ellátása egyben fizikális alapja a szellemi-lelki
egyensúlynak. A magas vérnyomás gondos kezelése a különféle
komplikációk (pl. agyi inzultusok) megelőzését szolgálhatja.
Ugyanakkor utalni kell a magam - és a pszichoszomatikus
irodalom szerzőinek - tapasztalataira, a tünetváltásra:
az esszenciális hypertoniánál pusztán a sikeres vérnyomáscsökkentés
a depresszió előtérbe kerülését hozhatja; ezért célszerű
a betegekkel való pszichés foglalkozás, s mellette esetleg
antidepresszánsok adása is.
A fertőző betegségek elleni eredményes
küzdelemben még jelentős feladatok várnak megoldásra.
A védőoltások rendjének pontos megtartása s a nyomukban
a gondos kontroll indokolt, a hatékonyság ellenőrzése
és a komplikációk elkerülése céljából. Sajnálatos azonban,
hogy a legyőzötteknek vélt - régebben "morbus hungaricus"-nak
nevezett tüdőtuberculosis ismét szedi áldozatait. Ennek
többek között az is az oka, hogy a jó közérzetű betegek
elhanyagolják állapotukat, s nem szedik a gyógyszert
és sokan foglyai lesznek az alkoholbetegségnek, mely
köztük még súlyosabb kárt okoz, mint a nem tuberculotikusoknál.
Külön kell szólnunk az AIDS-ről, az emberiség
egyik legsúlyosabb veszedelméről. A ma még nem gyógyítható
fertőző betegség nem csupán testi veszélyeket rejt,
hanem lelkieket is - melyek a súlyos késői idegrendszeri
tüneteken kívül -, pusztán a fertőzés felismerése kapcsán
szorongást, sőt depressziót okozhatnak. A legnagyobb
veszedelem az öngyilkosság: a WHO (1990) leírása szerint
az AIDS-szel fertőzött férfiak 36-szor gyakrabban követnek
el öngyilkosságot, mint akik nem betegedtek meg. Ugyanakkor
találkozunk olyan nem fertőzött emberekkel, akiknél
az AIDS-től való hipochondriás szorongás jelentkezik,
mely sokban emlékeztet régi nemi betegségtől való fóbiákra.
Egy egyetemi adjunktus "félrelépése" kapcsán
attól tartott, hogy partnerétől nemi betegséget -
vérbajt - kapott. A súlyosan szorongó beteget a negatív
szerológiai leletek, s a pszichiáterrel való ismételt
beszélgetés nyugtatta meg.
Az anyaság és gyermekáldás is sok pszichés
megterheléssel és problémával járhat. A családtervezésnél
- de a későbbiekben is - szükség esetén célszerű pszichiáter
tanácsát is figyelembe venni (Pethő, Fráter, 1991).
Elsősorban akkor kerül ez szóba, ha veszélyeztetett
személyiségről van szó, vagy tudunk előzetes pszichopatológiai
bajokról, történésekről (pl. gyermekágyi pszichózisról).
A családtervezésnél, a védekezés módjánál, de a szülésnél
és utána is egyaránt gondolni kell a lelki egészségvédelmi
feladatokra.
A terhesgondozásnál nemcsak a testi, hanem
a lelkiállapottal is kell törődni. A teherbe eséssel
kapcsolatos helyzet, a kívánt vagy nem kívánt terhesség,
az anya személyisége, érettsége stb. mind befolyásolják
a terhesség kihordását. Lezajlott betegségek (pl. vesegyulladás)
szorongást kelthetnek, s alapos ellenőrzést igényelnek.
Különösen nagy gondot okoznak a tinédzserterhességek:
az egyén és a gyermek sorsa. A túlzott dohányzásnak
és alkoholfogyasztásnak, valamint egyes gyógyszereknek
magzatkárosító hatása lehet. Az alkoholos embryopathia
(melynek növekvő gyakorisága ismeretes a szakirodalomban)
az alkoholfogyasztásnak a testi-szellemi fejlődés zavarát
okozó kártékony következménye. A fertőző betegségek
- elsősorban a rubeola - ellen is védekezni kell, mely
ha a terhesség első hónapjaiban éri az anyát, ugyancsak
a magzat súlyos fejlődési rendellenességéhez, értelmi
elmaradottságához vezethet.
A genetikai tanácsadásnak nem csupán a
párválasztásnál (pl. családban előforduló pszichiátriai
betegek házasodásának kérdéseiben), hanem a terhességben
is jelentős szerepe van. Így pl. amniocentezis útján
Down-betegség diagnosztizálható. A terhes asszony így
- a nemzetközi irodalomnak megfelelően (WHO, 1991, Jablensky,
1989) - eldöntheti, hogy a terhességet megtartja-e.
Ugyancsak megfelelő vizsgálatokkal némely biokémiai
eredetű fogyatékosság időben felismerhető, pl. fenilketonurális
értelmi fogyatékosság kialakulása megfelelő diétával
megakadályozható, megelőzhető.
A koraszülés és abortusz (Bourne, Lewis,
1991) gyászreakciót hagyhat maga után, s ez sokszor
6-8 hónapig is érezteti hatását.
Ma már a korszerű szülésvezetésnél nem oly gyakoriak
az agyi károsodások vagy az asphyxiás születések, mint
régen. Ismeretes azonban, hogy a koraszülöttek, a kis
testsúllyal világrajöttek (2500 g alattiak) fejlődésének
épsége veszélyeztetettebb, mint a normális súlyúaké.
Megfelelő technikával és atmoszférával lezajlott szülés
után is kifáradásos jellegű néhány napos átmeneti hangulati
nyomottság jelentkezhet, de keletkezhetnek ún. "generációs
pszichózisok" is. Ezek közvetlenül születés után
(puerperiumban), szoptatásnál stb. fordulhatnak elő
(Pető, Fráter, 1990). Az anyai szerep, az arra való
érettség, felkészültség, az "elég jó anyaság"
(Winnicott) már itt is mutatkozhat. Megfigyelések szerint
a saját anyával való megoldatlan konfliktus feszültségek
forrása lehet, sőt patogén szerepet is kaphat.
A gyermeki fejlődés számos fontos kérdésében
kiemelik a fizikai egészség megőrzését, az idegrendszer,
az agy védelmét mindenféle káros erőművi és toxikus
hatások elől (WHO 1991).
Ápoláslélektani tanulmányainknak itt is
jelentős szerepet tulajdonítunk, mert a betegségek megfelelő
pszichés atmoszférában, megfelelő bánásmóddal való kezelésének
a célja a lelki ártalom nélküli gyógyítás (Hárdi, 1966,
1987). Egyes orvosi pszichológiai törekvések (Beckmann,
1982), újabban az ún. egészségpszichológiai irányzatok
(Genest, Genest, 1987) is ezt hangsúlyozzák.
2. A pszichoszociális igények ellátása, a személyiség
szellemi, érzelmi fejlődésének biztosítása elsősorban
a családdal és más fontos személyekkel való kapcsolaton
alapul. Tulajdonképpen az emberi kapcsolatok
iránti igény kielégítéséről van szó. Elsősorban az érzelmekről,
s fejlesztésükről, valamint a személyiség körülhatárolásáról,
irányításáról és érvényesüléséről, továbbá a tekintéllyel
való kapcsolatáról. Ugyancsak ide tartozik a közös tevékenységek
részvételében való igény, a feladatok elvégzéséhez nyert
támogatás és függetlenség. Egyértelmű itt az anya-gyermek
kapcsolatnak, a család szerepének fontossága, a megkapaszkodás
lelki egészségvédelmi jelentősége.
Az ember életében kiemelkedő a kulcsszemélyek szerepe:
nevének megfelelően a személyes életünkben oly jelentős,
kulcsszerepet játszó egyéneket nevezzük így, akiknek
a lelki egyensúlyban fontos helyük van. Elsősorban családtagok
(szülők, házastárs, testvér, stb.), hozzátartozók, de
barátok, fontosabb társadalmi személyek is tartozhatnak
közéjük. Elsősorban bennük tud az ember megkapaszkodni
s nekik fejezi ki érzéseit. Ok azok, akiknek értékelése,
törődése, támogatása első lépcső a társadalmi beilleszkedéshez.
Elvesztésük a harmónia megbomlásához, az egyensúly felborulásához
vezethet. Jelentőségük azonban nem pusztán pozitív,
mert pl. a paranoid téves eszmék esetében is beszélhetünk
a kulcsszemélyekről - vagy ilyenek csoportjáról -, akiknek
a beteg a "bajt" (a "bajkeverést")
tulajdoníthatja.
Az elsődleges megelőzésben ugyancsak fontos a rizikószemélyiség
felismerése. Olyan emberekről van szó, akik könnyen
megbetegednek, általános, hétköznapi megközelítés szerint
"gyenge idegzetűek". A pszichés károsodás
iránti fogékonyság örökletes tényezők mellett elsősorban
kora gyermekkori okokra, családi körülményekre (pl.
felbomlott otthon) vezethető vissza. Jelentős még a
szociális helyzet, így az alacsony jövedelmű, nehéz
körülmények között élő rétegekben a fizikai betegség,
a gyermekhalandóság is gyakoribb. A 2500 g súly alatt
született csecsemők fejlődését is értelmi fogyatékosság
veszélyezteti (WHO, 1991). Ugyancsak a fokozottan veszélyeztetettek
közé tartozik az intenzív vagy ismétlődő lelki traumán
átesett gyermek (illetve felnőtt). Pl. az anya korai
elvesztése, különösen 3 és 5 éves kor előtt. Nem ritka
az ilyen veszteségélmény újra átélése, amidőn a második
megrázkódtatás után immár egyensúlyvesztéshez, tünetképzéshez
- betegséghez - vezet (pl. "ismét elhagyták...").
A trauma feldolgozása (Vikár, 1992) kerül itt szóba,
pszichés mechanizmusokkal, személyes erőforrásokkal.
Az általános megközelítésben maradva a lélekelemzési
tapasztalatok a feldolgozásban az én erejére vagy gyengeségére
utalnak, a belső integráció lehetőségeire. Mennél jobbak
ezek, annál hatékonyabb a megterhelés, a trauma feldolgozása
(l. 3. fejezetet). Ha több veszélyeztető tényező van
együtt, használják a sérülékenység, (vulnerabilitas)
kifejezést. Ilyen ún. testi rizikótényezőkről beszélnek
pl. a szívinfarctus betegségnél, nagy nikotinfogyasztás
(abúzus), esszenciális hypertonia és elhízás esetén.
Az ehhez járuló lelki tényezők az ún. "A"
típus fogalmába tartoznak: eszerint infarctusra hajlamos
az a személy, akinél - az ismertetett testi rizikófaktorok
mellett - labilis önértékelés, erős szociális presztízs
iránti igény, rigid és magas munkatempó, hajszoltság,
nemritkán agresszív rivalizálás jellemző. Igen érzékenyek
a kudarcra. Mindehhez nemritkán érzelmi üresség is járul,
embertársai iránti nemtörődömséggel (Kisker, K. P. 1987).
Már a fentiekből is kiderül, hogy a rizikószemélyiség,
a veszélyeztetettség legtöbbször nem általános, hanem
speciális pl. szenvedélybetegség esetén, alkohol- vagy
kábítószer-függőségben.
A szociális háttér szerves összefüggésben van
a személyiséggel, lehet ez családi, szélesebb környezeti
vagy társadalmi támogatás. Sokszor nem is "objektív"
szociális támogatásról van szó, elég ha érzi a bajba
jutott, hogy krízishelyzetében mögötte állnak (Schwarzer,
1990). Tehát: a szociális támogatásban is alapvető tényező,
hogy abban mennyire tud az egyén megkapaszkodni (l.
242. oldal). Ugyancsak szóba jön, amit a pszichoterápiában
analitikus meggondolással énerősítésnek mondunk: a támogatás,
a mellette állás, az önértékelés emelése stb.
A rizikószemélyiség kiszűrése iskolákban, nevelési
tanácsadókban, gondozóintézetekben a primer prevenció
értékes eszköze lehet. Ebben a szokásos pszichiátriai,
klinikai pszichológiai vizsgálatokon kívül különféle
kérdőíveket is szoktak alkalmazni.
A balesetvédelem kérdése is az elsődleges megelőzéshez
tartozik. Hazánkban elsősorban az alapvető és egyébként
nélkülözhetetlen biztonságtechnikai eszközök alkalmazását
és a szabályok megtartását tartják szem előtt. A védőháló,
védőkesztyű, autóban a biztonsági öv stb. ma márt elengedhetetlen.
Közlekedési balesetben a szabályok megszegésén kívül
az alkohol- és a gyógyszerfogyasztás okozza a legtöbb
balesetet (WHO, 1991).
A gyógyszerek közül kiemelik a benzodiazepinok veszélyeit
(Magyar, Szalay, 1992). Így pl. az Amerikai Egyesült
Államokban a közlekedési balesetek 20 %-a. Norvégiában
az üzemi balesetek 12,2 %-a a hatásuk alatt történik.
Hazánkban a közlekedési balesetek nem kis számát ittas
vezetés okozza.
A megelőzést illetően szükséges foglalkozni az ún. baleseti
hajlam kérdésével, mely tulajdonképpen Freud
tévcselekményekről
szóló elgondolásaiból indult ki (Joseph, Schwartz, 1975):
bizonyos tévcselekmények önbüntető, önpusztító tendenciára
utalnak. A későbbi szerzők pl. Alexander, Dunbar, Leshan,
elmélyítette ezt a magyarázatot s megoldatlan konfliktusok
cselekvésben való lereagálásának vélték, különösen az
ismétlődő balesetezőknél. Ezek olyan emberek, akik ellenséges,
agresszív indulataikat cselekvés útján vezetik le. Kismartoni
(1980) gyermekeknél és felnőtteknél mutat be több példát
konfliktusok ilyen megoldására, pl. autóbalesetnél.
A magunk tapasztalatai alapján is célszerűnek látszik
baleseti hajlam feltételezése, mert gyakran pl. alkoholbetegeknél
nem lehet eldönteni, hogy a "síneken való figyelmetlen
áthaladás" baleset volt-e vagy öngyilkosság. Természetesen
az alkohol, egyes gyógyszerek, rossz fizikai állapot,
pl. fáradtság, a pszichomotoriumra és a hangulati állapotra,
érzelmi világra feszültségkeltően hathat, s mindez hozzájárulhat
a baleset keletkezéséhez.
0-14 éves korig gyermekek halálozásának első helyén
állnak a balesetek (Csehpál, 1992). Kismartoni megfigyelései
szerint nehéz családi körülmények között élő, labilis,
neurotikus gyermekeknél gyakrabban fordul elő baleset.
Természetesen sokan kritizálják a hajlamosság kérdését
és nem tartják mellőzhetőnek a körülmények szerepét,
pl. nagyobb veszélyeztetettsége van a közlekedésben
annak, aki 100 000 km-t vezet egy évben, mint aki csak
10 000-et. Egy-egy autóbalesetnél az útviszonyok mellett
az autó műszaki állapota s a körülmények találkozása
nem mellőzhető.
A kritikák ellenére számos megfigyelés bizonyítja -
különösen az ismétlődő balesetezők eseteiben - pszichológiai
tényezők fontosságát. Ezért a balesetvédelmi megelőzésben
a műszaki, környezeti tényezőkön kívül a személyiség
szerepére is nagyobb gondot kell fordítani. A balesetvédelmi
oktatás ne csupán a sematikus ismeretekre szorítkozzék,
hanem a munkában vagy közlekedésben részt vevők személyiségére,
szükség esetén szelekciójukra is kiterjedjen. Gyermekeknél
az általános lelki egészségvédelmi, nevelési tényezők
mellett a sérülékeny, esetleg beteg személyek kiválasztása
és kezelése ugyancsak szóba kerül. Akinél már előfordult
baleset, annál feltétlenül felmerül a pszichés foglalkozás,
sőt szükség esetén a kezelés igénye.
3. A szociokulturális ellátás a személyiség
működését és fejlődését társadalmi értékekre és szokásokra
épülően befolyásolja.
A társadalomban elfoglalt hely, valamint
annak változásai és perspektívái egyaránt jelentősek.
A hátrányos csoportokhoz való tartozás (ilyenek
pl. az elnyomott kisebbségek, fajgyűlölet áldozatai)
károsítják az abba tartozó egyének személyiségét ("megbélyegzés",
"sárga csillag"), s ez a megaláztatásokon,
szenvedéseken túl is hat a személyiségre. Az új társadalomba
való beilleszkedés (pl. bevándorlóknál) gyakran
olyan súlyos pszichés megterheléssel járhat (pl. nyelvismeret
hiánya), amely nemegyszer akár az egyensúly felborulásához
vezethet. Mindenkire hat csoportjának kultúrája, nyelve,
szokásai, hagyományai. Szemléletét, ítéletrendszerét
stb. környezete formálja. Mennél szilárdabb egy társadalom,
annál jobban ellátja tagjait problémamegoldó adottságokkal,
vezérlő értékekkel. E szempontok természetesen befolyásolják
a velük való bánásmódot is.
Hazánkban is jelentőssé vált a munkanélküliség,
melynek bőven vannak lelki egészségvédelmi vonatkozásai.-
A munka nem csupán a megélhetést biztosítja - de megfelelő
körülmények között -, a lelki egészségünket is. Bizonyos
fokú tevékenység társadalmi státust, a családi életben
is fontos szerepet tölt be ("családfő"). Kétségtelenül
az állás elvesztése az önértékelésben, a jövő perspektíváját
illető megítélésben szorongást, lehangoltságot okoz.
A patogenezisben meglévő súlyát azonban sokan (Häfner,
1987) megkérdőjelezik. Az ismert elgondolások szerint
a munkanélküliek több alkoholt és gyógyszert fogyasztanak,
depressziósak és öngyilkosok lennének, de sem az alkoholfogyasztás,
sem a dohányzás nem nő jelentősen. Az áttekintett tanulmányok
szerint azonban a munkanélküliek közül az amúgy is sérült
személyiségekből, alkoholbetegek közül kerülnek ki az
öngyilkosok vagy különböző pszichés károsodásban szenvedők,
depresszívek. A lehangoltságok, letörések a munkahely
elvesztésével és az újabb állás megszerzésével kapcsolatosak.
Tapasztalatok szerint az egészségeseknél ezek nem olyan
kifejezettek, viszont azok álláshoz is könnyebben jutnak.
A munkanélkülivé váltak közül a kórházba kerülők, öngyilkosok
elsősorban magányosok vagy özvegyek. Másfelől akiknek
megfelelő pótlásuk, szabadidő-tevékenységük, elfoglaltságuk
van, azok közül még a sérülékenyebbek is ritkábban betegednek
meg. A kérdés azonban közel sincs tisztázva, nyilván
egyes országok között nagyok a különbségek, s ez még
további tanulmányozást igényel.
A fizikai világ környezetvédelméről, levegőszennyeződéséről
sokat hallunk. Beszélhetünk lelki környezetvédelemről
is. Találkozunk ugyanis lelki környezetszennyeződéssel
is, miként Mozsgay (1987) Ancsel Évát idézi, aki a beszéd
útján végbemenő lelki szennyeződésről szól. A pszichiátria
történetében a középkori táncepidémiák "lelki tömegfertőzések"
voltak, amidőn tömegek állandóan növekvő csoportban
kimerülésig táncoltak az utakon. (Innen származik pl.
a tarantella, amelyet egy mérges pók csípésére vezettek
vissza.) A beszéd, a viselkedés és magatartás, valamint
a kialakult helyzet kényszere is vezethet lelki környezetszennyeződéshez.
Hasonlóképpen a környezeti tényezők, a szűk lakások,
a városi zsúfoltság ún. "környezeti stresszt"
okozhat (Séra, 1990). Ennek alapján a lelki környezetvédelem
foglalkozhat:
- a) "család", csoport és a társadalom,
- b) az egyén környezetvédelmével.
Az ember és környezetének viszonyával
(Séra, 1990) az ún. ökológiai pszichológia foglalkozik.
A környezet hatással van az emberre, s nemegyszer az
ember - sajnos, nemritkán - káros hatással a környezetre.
A környezet ilyen pszichológiai vizsgálata számos tudománnyal
függ össze: a biológiával, a geológiával, az antropológiával
és végül, de nem utolsósorban a meteorológiával. Kérdéseink:
hogyan hat a környezet az emberre? Mit tudunk tenni
a káros hatások kiküszöbölésére, a keletkező bajok elkerülésére?
Természetes és épített környezetről beszélünk.
A természetes környezettel nap
mint nap találkozunk: heggyel, mezővel, erdővel; az
időjárás jelenségeivel, napsütéssel, esővel, széllel
és viharral. Mindnyájunk kedélyállapotát befolyásolják
az időjárás elemei, a napfény, a világosság és a sötétség.
A ""világosság", "fény", "sötétség",
"tavasz", "ősz" puszta említése
is sokrétű rezonanciát és érzéseket kelt. Az évszakok
s változásaik, csakúgy, mint az időjárás viszontagságai
tehát hatnak az emberre. A gazdag fizikokémiai, biokémiai,
meteorobiológiai és meteoropatológiai kutatások ugyan
számos összefüggésre utalnak, de bennünket a természet,
az időjárás egésze érdekel elsősorban. Elég, ha
arra utalunk, hogy pl. egy szürke, ködös idő hogyan
hat ránk, vagy a felhők alól kibújó vihar utáni napsütés.
Lelki egészségünk szempontjából két összefüggést érdemes
kiemelnünk.
Kétségtelenül találkozunk időjárásra testileg-lelkileg
érzékeny emberekkel, sőt tudományosan is bizonyított
ún. "fronthatásokkal". Az időjárás változásai
iránti érzékenység az életkorral előrehalad, mennél
idősebb valaki - s főként öregkorban -, annál jobban
ki van téve az időjárás veszélyeinek. Mindezzel szemben
legalább annyira gyakoriak az időjárást valódi bajaik
elkendőzésére (projektív úton, 1.3. fejezetet), ún.
racionalizálására használók. Tehát a "hiba"
nem bennük, hanem az időjárásban van. Mindez a betegek
által elmondottakból, azok összefüggéséből derül ki.
(Főleg személyiségzavarban szenvedők, pszichopaták okolnak
másokat, sose ők okozzák a bajt…)
A természetvédők joggal védik az erdőket, fákat, réteket,
melyeknek tiszta levegője s a puszta látványa önmagában
lélekmelengető, egészségfenntartó. Sajnos a világban
az építkezések, a gyárak nemegyszer igen nagy területeket
vesznek el a lakosságtól.
Az épített környezet, az épületek jellege
("betonsivatagok", vékony falak miatt "áthallás"
stb.) a monotóniával, a nyugalom hiányával okoz lelki
környezetszennyeződést. Még a legfejlettebb technikával
rendelkező államokban is olvashattunk a "beteg-épület-szindrómáról"
(Lancet, 1991), amidőn bizonyos épületekben gyakori
letargia, fejfájás, orr-, nyálkahártya-, és kötőhártya-kiszáradás,
-gyulladás, bőrgyulladás, asthmás rosszullétek stb.
jelentkeznek. Mindezt az épület jellegével, működésével
és fenntartásával hozták kapcsolatba. Különösen kórházaknál
("beteg kórházak"), hivataloknál, állami intézeteknél
stb. figyelték meg Angliában, ezért a kérdés orvoslására
a brit parlamentben külön bizottság is alakult. A rossz
világítás, mely pl. a diákok haladását befolyásolja
az iskolában (SÉRA, 1990), a hőmérsékleti viszonyok,
a szellőzés hiányosságai egyaránt fontos tényezők. Sokszor
a természetes szellőzést nélkülözik, s még az oly fejlett
légkondicionálás káros hatásáról is hallunk. A dohányzás
ártalmai, a levegő károsítása szintén szerepel az okok
között. A megoldást - a "beteg-épület-szindrómában"
- a rendszeres önellenőrzés, az észlelt hibák kijavítása,
s a gondos fenntartás nyújtja.
A gazdasági tényezők mellett sokszor háttérbe kerülnek
az esztétikai értékek. Miként a természet, úgy a szép
tágas épületek is a "szemet gyönyörködtetés"
útján a lelkieket is megörvendeztetik.
Az otthon jelentőségét nem szükséges hangsúlyozni.
Az angol mondás is erre utal: "My home is my castle…"
Az otthonom az én váram, melyre Bettelheim (Séra, 1990)
is utal, aki "szimbolikus anyának" mondja,
mely lehet jó, s kényelemmel és biztonsággal vesz bennünket
körül, de lehet taszító. Mindez aláhúzza az otthon jellegét,
mely lelki egészségünk egyik alapja lehet. Itt is felmerül
a territórium fogalma, mely határokkal megszabott
terület, s véd a betolakodástól, támadástól. A társbérlet,.
a birtokviszony feszültségei ("birtokháborítás",
"magánlaksértés") súrlódás, feszültség, konfliktus
sőt pszichózis kiindulása lehetnek. A legegészségesebb
embereknél is előfordulhatnak kerttel kapcsolatos viták,
de súlyosabb formában állandóvá válhat a harc pl. paranoid
betegek esetében, akiknek "a szomszéd megmérgezi
szülőjét" vagy "ellopja a gyümölcsét"
stb.
Itt kell megemlékeznünk a hajléktalanokról,
akiknek száma hazánkban is megnőtt. Már az előbbiekből
is kiderülhet, hogy az otthon biztonságot adó fedelének
elvesztése milyen károsodást okoz. Rendszerint szegény
és személyiségzavarban szenvedő, sérült lelkű emberekről
van szó, akik a társadalom peremére kerültek. Nem csupán
lakóhelyüket vesztik el, hanem emberi kapcsolataikat
is, és gyökértelenné válnak. Bassuk (1992) főként hajléktalan
amerikai nők, anyák sorsát írja le, akik között igen
sok a lelki beteg, alkohol- és gyógyszerfüggőségben
szenvedő. A hazai tapasztalatokkal megegyezően a hajléktalanság
gazdasági, szociális és pszichopatológiai okokra vezethető
vissza. Hazánkban főként személyiségzavarban szenvedők
(pszichopaták, illetve szociopaták), alkoholbetegek
soraiból kerülnek ki a hajléktalanok. Sajátos peremszerepükben
nemegyszer kényszerülnek antiszociális megnyilvánulásokra,
bűnözésre. Elhelyezésük azonban nem csupán elszállásolás
kérdése. Helyhez kötésük, letelepítésük a számos beilleszkedési
nehézség miatt súlyos szociálpszichológiai probléma
is. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy
számos ember létformája a vándorlás, a csavargás. Gondoljunk
csak a párizsi clochard-okra, parkok padjainak, híd
alatti helyek lakóira. Budapesten volt egy időszak,
amely az ilyen vándorigényt szocializálni tudta: még
a XX. század elején is akadtak vándorköszörűsök "ószeresek",
akik ugyan enyhített formában, de házról házra járva
ilyen vándorélettel tartották fenn magukat. Ez persze
"távoli", de pszichológiai értelemben, mégis
valamilyen rokonság.
"Környezeti stressznél"
(Séra, 1990) a tömegben előforduló váratlan esemény,
baleset, gyilkosság vagy zsúfoltság esetén az azzal
kapcsolatos tolongás, a helyszűke, s az ebből adódó
"versengés", "rivalizálás" feszültséghez,
szóbeli és fizikai agresszióhoz vezethet.
Beszéljünk most az egyéni környezetszennyező
hatásról. Ez történhet szavak útján sajátos magatartás,
helyzet alapján, agresszív viselkedés, hatalmi helyzetteremtés
nyomán. Mozsgay (1987) idézi Ancsel Évát: "A csupasz
érdek nem szeret csupaszon megjelenni. Nagyon jól öltözötten,
nyelvi jólöltözöttségben. Ezzel egyfajta környezetszennyezéssel
fenyeget. Ez nyelvi környezetszennyeződés. Ugyanis a
mondanivaló elrejtéséhez kell a legtöbb szó." Egy
volt igazgató mondta: "Mindent el lehet intézni,
csak megfelelő törvényes formulát kell rá találni."
Mozsgay főként hatalmi emberekről beszél, akik ilyen
módszerekkel - főként az elmúlt évtizedekben (nyilván
pozíciójukhoz nem megfelelő képességekkel) - károsították
környezetüket. A kérdés azonban sokkal szélesebb körű.
Alkoholbetegek családjukat, gyermekeik fejlődését súlyosan
károsítják. Éjszakai csendháborítók, hangos kocsmák,
zajos mulatók, részegeskedő, aszociális elemek nyugtalanítják
környezetük békés alvóit. Nemegyszer a lakosság tiltakozásának
igen nehéz érvényt szerezni.
Míg a társadalomba visszatérő, dolgozni vágyó betegeinket
az előítéletektől kell védeni, óvni a háttérbe szorulástól,
a peremre kerüléstől, addig nem kevésbé indokolt az
egészséges gyermekek és felnőttek lelki környezetvédelme:
Házasságban a férfiak nemegyszer fizikai erejükkel élnek
vissza. Az osztrák tv és újságok egy időben erőteljesen
foglalkoztak a nőket házasságban érő erőszakkal. Erre
nézzük az alábbi példákat:
Egy 42 éves férfibeteg panasszal jön hozzánk, hogy
felesége "megmérgezte", aki ezt "be
is vallotta", s emiatt a rendőrség le is tartóztatta.
Elmondotta, hogy kávét kapott tőle, amely után igen
rosszul érezte magát, szívdobogása lett, elkábult.
Nikotint tett az italába, cigarettát oldott fel, s
ezzel akarta eltenni láb alól. Feleségével összekülönbözött,
mert erkölcstelen életet él, férfiakat visz fel a
lakásra. Mindezt egy füzettel is bizonyította, melyben
a feleség saját kézírásával mindent bevallott. Bár
maga a történet eleve is igen gyanús volt, s a nőt
a rendőrség természetesen elengedte, amikor a valóság
teljes képe csak ezután tárult elénk: a primitív,
labilis nőbeteget a mérgeztetéses és féltékenységi
téveszmében szenvedő paranoid férje évek óta terrorizálta
és kényszerítette - bottal a feje fölött -, hogy "vallja
be, kikkel volt és azt írja le". Ő pedig mindent
leírt, jóllehet, hogy a nikotinnal való mérgezés is
teljes képtelenség volt. A vallomás után aztán a férj
feljelentette a feleségét a rendőrségen. Mindketten
kezelésre kerültek.
Ugyancsak paranoid határeset egy 67 éves, idegenbe
szakadt férfibeteg. Állandó konfliktusai miatt, s
ezek nyomán börtönben töltött évek után forró lett
lába alatt a talaj, s az enyhülés éveiben sikerült
külföldre jutnia. Mint "előkelő külföldi nyugdíjas"
hazalátogatott, s botrányok sorozatát okozta - legtöbbször
részegen. Elvált feleségét időnként "meglátogatta",
aki ha tehette, rémülten menekült előle, majd az elszenvedett
durvaságok nyomán kórházba került. Az ugyancsak elvált
fiának gyermekeit (akik hasonlóképpen hallani sem
akartak az antiszociális agresszív emberről) az iskolában
meglátogatta, ugyancsak részegen. Ott is renitens
viselkedése miatt ki akarták utasítani, de fegyverrel
fenyegetőzött. Az igazgatónő - iskoláját botránytól
féltve - nem mert rendőrt hívni. Fia elvált feleségét
is gyakran fenyegette, sőt egy alkalommal részegen
meg akarta fojtani. Nemegyszer a rendőrség kihívása
mentette meg a helyzetet.
A lelki környezetvédelemben a személyiség, a self,
az én védelme igen fontos. Mindnyájunk előtt
ismeretes pl. a némely vezető és beosztott, tanár és
diák között olyan sajátos elnyomó, agresszív viszonyok
kialakulása, hogy a beosztott akármit csinál, "rosszul
dolgozik", s a diák "rossz tanuló marad".
A károsodott személyiség elbátortalanodik, az énje meggyöngül
s a negatív helyzethez rögzül. Házasságban is látunk
nőket, akiket a "teremtés koronája" letorkoll.
Egy értelmiségi férj feleségét így intézte el: "Asszonybeszéd
pipafüst…" Az én károsítása, összetörése a gázlángjelenségben
(l. 142. oldal) is jól látható. Az énkárosodott ember
annyira sérült, hogy beszélni, megnyilvánulni sem mer,
mert hisz "minden rossz, amit csinál…". Ezt
látjuk pl. egy patológiás függőségben szenvedő betegünknél
(l. 126. oldal), ahol a feleség terrorizálta a morálisan
és szellemileg magasan felette álló férjét. Természetesen
a személyiség, az én védelme legbelsőbb énünknek, a
selfnek kibontakozását is célozza. A primer prevenció
fontos eszköze még az egészségnevelés és a médiumok.
 |
előző
fejezet |
következő
fejezet |
|
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik
a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak
alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi
állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon
orvoshoz! vitalitas.hu
Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü
|
|
