Előszó

Ha nem lennének olyan emberek, akik valamilyen indíttatás miatt nem teremtenék meg és nem védenék a civilizációt, az államok összeomlanának a rájuk nehezedő globalizáció miatt. Egy gyógyító rendszeren belül kialakult civilizációról szól ez a könyv. Egy sajátságos civilizációról, amelynek elsődleges érdeke a gyógyítás volt. Ezt a szocializációs rutinokra felkészítő orvosi és nem orvosi gyógyítást az egészségügyi rendszer paradigmaváltása beszűkítette és folyamatosan sorvasztja. Időszerű és illő tehát, hogy addig beszéljünk róla, amíg az emlék személyes élményként él bennünk.
Ez a könyv személyes emlékekre épül. Egy sajátságos politikai gondolatban fogant intézetről beszél, amit a valódi társadalomból kiszorítottak, skizofrének és fogyatékosok, mániások és depressziósok, szenvedély- vagy más mentális betegségben szenvedők laktak be, mint számukra egyetlen lehetséges kiválasztott életteret, amelynek kereteit az állam szabta meg. A tartalmat a bennrekedtek és a segítők alakították ki. Alkottak és segítettek alkotni.
A tartalom a civilizáció, amit a segítők egyike tár elénk, hogy gondolkozzunk el. Van-e olyan helyzet, ahol az emberi kreativitás és önkifejezés nem akar megnyilvánulni? Van-e olyan helyzet, ahol szocializáltságunk kényszere, a közlés, értelmetlen pótcselekvéssé válik? Ez a könyv arról szól, hogy nincs olyan helyzet. Arról is szól, hogy olyan helyzet sincs, ahol az orvos vagy más humán segítésben elhivatott ne találná meg, vagy legalább ne keresné a lehetőséget, ahol a kiszolgáltatottak életminőségre lelnek. Nagy utazás ez, amit nehéz nyomon követni.
Mi a fontos? A mű vagy a mögötte lévő emberi szenvedés? A sokadalomnak a mű. A betegeknek és a segítőknek a szenvedés a fontos, mert vagy várják az enyhülést, vagy hivatottak ezen enyhíteni.
A szerző nem engedi megzavarni magát azzal, hogy pszichiáter. Nem elemzi túl az indíték vagy a kifejezés patológiáját. Csak bemutatja. Behelyezi abba a fizikai és lelki környezetbe, amelyben létrejött. Engedi a műveket beszélni. Néha segít, hogy jobban értsük, mi történt a mű mögött. Ennek a műhelynek, ami Pomáz nevéhez, illetve a Pomázon kialakított pszichiátriai intézet nevéhez fűződik, nincs folytatása. Emlék marad, olyan emlék, amely része szakmai civilizációnknak és a nemzet civilizációjának is.
A világ azon része, ami a képek és a szobrok mögött van, sokak számára ismeretlen. Sokak számára csak előítéletekben létezik. Ez a könyv segít a valódi megismerésben és az előítéletek lebontásában.

Pomáz-Kiskovácsi, 2001. február 12.