Magas vérnyomás Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

2. Általános tudnivalók a vérnyomásról

A vérnyomás szerepe szervezetünkben

A szív mint pumparendszer

 
  1. ábra. A vér útja a szívben

A szív két vastag falú izompumpával, a bal és jobb kamrával rendelkezik. A kamrák felett két vékony falú üreg helyezkedik el, ezek a pitvarok. A bal kamra a főütőéren keresztül löki ki a vért szervezetünk különböző helyeire, az agyba, a hasi szervekbe és a végtagokhoz. A jobb kamra a tüdőbe löki a vért. Az elhasznált (oxigénszegény, vénás) vér a jobb pitvaron, jobb kamrán át a tüdőbe kerül, ahol feltisztul, újra oxigéndús lesz. A felfrissült vér a tüdőből kivezető ereken keresztül a bal pitvarba jut, innen a bal kamrába, majd a szívből kivezető erekbe.

Az érrendszer felépítése

Egy pumpa csak úgy tud működni, ha benne folyadék (vér) van, és ezt a folyadékmennyiséget megfelelő nyomás alatt tartja, valamint izomtömegével megfelelő erővel kilöki. Így tud az oxigéndús vér a legkisebb, legeldugottabb helyre (szövetek) is eljutni. A bal kamra izomereje révén alakul ki az induló vérnyomás. Amint az egy pumpa-összehúzódás által kilökött vérmennyiség elhagyta a szívet, attól kezdve a vérnyomás fokozatosan, de nem egyenletesen csökken. A vér először az ún. nagyerekbe, artériákba kerül, majd a szervekben (agy, vese, vázizomzat) az erek egyre kisebbek lesznek. Az artériák rugalmas csőrendszerként képzelhetők el, melyek falában elsősorban rugalmas rostok és izomzat (simaizom) van. Minél nagyobb egy ér, annál inkább rendelkezik rugalmas rostokkal. Ezen erek rugalmasságuk révén jól tudnak tágulni. A további érlumencsökkenésnél már csak izompárnával rendelkező kiserek, arteriolák jelennek meg, ezek az érmeder keresztmetszetét nagyon megnövelik (1000-szeresére). A szövetekben minden arteriolából több ezer kapilláris (még kisebb erecskék, melyek behálózzák minden szervünket) ered. A kapillárisok 6-10 µm átmérőjűek. A kapillárisok biztosítják a szövetek oxigénellátását. Ezek gyűjtik össze az elhasznált vért is a rendszer másik oldalán (vénás oldal), majd az erek újra növekednek venulákká, végül nagy gyűjtőerekké, vénákká állnak össze, és alacsony nyomás mellett a vér beáramlik a szív jobb pitvarába. Ez a keringés nagy körforgása.

A vérnyomás nagyságának változása az érrendszerben

 
2. ábra. Áramlási sebesség és vérnyomás a különböző értípusokban  

A vért az érrendszer egyes helyei között fennálló nyomáskülönbség, a vérnyomás tartja keringésben. A legnagyobb nyomás a bal kamrában van, akkor amikor a vér kilökődik a szívből a főütőérbe, az aortába. A vér helyes áramlását a szíven belül speciális billentyűrendszer szabályozza. A főerekbe kikerült vér nyomása kitágítja a rugalmas érfalat, ez mint kinetikai (mozgás) energia érvényesül, és a vér a mind kisebb erek felé áramlik. Eközben a kiserek szintjén érvényesülő rugalmas ellenállás még emeli a vérmennyiség nyomását, tovább tágítva a nagyereket. Ez a statikai energia a vérnyomás másik fő komponense. Amikor a szív összehúzódik, egy nagy lökéshullám érvényesül, ez a nyomás systolés értéke.
Ha a kiserek szintjén nem volna ellenállás, akkor a szív nyugalmi állapotában (diastole) nem volna nyomás, illetve nulla lenne. Mivel azonban van érellenállás, annak mértéke függvényében a szív nyugalmi állapotában is érvényesül nyomás az érrendszerben és ez a diastolés nyomás.
A másik érdekesség, hogy a nyomás pulzáló jellege (systoléban magasabb, diastoléban alacsonyabb) fokozatosan csökken, és egyúttal a nyomásértékek is kisebbek lesznek. A kapillárisok szintjén már igen alacsony a nyomás és nincs systolés vagy diastolés nyomás, egyenletes, ún. középnyomás érvényesül. A vénákban a nyomás tovább esik, legalacsonyabb a jobb pitvarba kerülés időpontjában. Amikor a vér visszafelé áramlik a szív felé, sokszor a hidrosztatikus nyomás ellentétes az áramlási iránnyal. Például az alsó végtagokban felfelé áramlik a vér, a vénás billentyűrendszer segíti a helyes irányba terelni.

A szív, mint a keringés fenntartója

 
  3. ábra. Perctérfogatváltozás lehetőségei

A szív alapfunkciója: a keringés fenntartása, hogy a szervekhez, szövetekhez elegendő oxigéndús vér jusson. A szövetekben nyugalomban és terhelés (fizikai terhelés) során egyaránt megfelelő nyomásnak (perfúziós nyomás) és oxigénmennyiségnek kell lennie. A szív erejét jellemző paramétert perctérfogatnak nevezzük. A perctérfogat az egy percre vonatkoztatott kilökött vér mennyisége. A perctérfogat nagysága attól függ, hogy az egy szívösszehúzódás alatti vérmennyiséget milyen szaporasággal (szívfrekvencia) tudja a szív kilökni. Normális nyugalmi állapotban 5-6 liter vért képes a szív 1 perc alatt kilökni. Terhelés alatt ez a többszörösére növekedhet, 10-15 liter is lehetséges. Egy edzett atléta szíve akár 50 l/perc térfogattal is képes dolgozni. Ez azt jelenti, hogy óriási teljesítménynövekedésre képes az emberi szervezet. Természetesen vannak gátló hatások. Ilyen a már említett, a kis arteriolák szintjén kialakuló ellenállás, akkor a szív nem tud nagyobb perctérfogatot produkálni ereje teljében sem, mert nem képes az ellenállást teljes mértékben leküzdeni. Ezt az ellenállást a szív utóterhelésének nevezzük.
Ha a szív előtt nagy terhelés van (ellenállás-növekedés), akkor a vér hátrafelé torlódik, emelkedik a kamrákban a nyomás, majd a nyomásemelkedés áttevődik a tüdőerek szintjére. Itt a vértorlódás nagy nyomást fejt ki a szívre, ezt a szív előterhelésének nevezzük. Normális körülmények, normális érellenállás mellett a pumpafunkció jól működik, zavar esetében azonban a keringés fenntartása nehézségekbe ütközhet.

A keringés szabályozása

A szabályozás egy bonyolult rendszer, azonban csak ennek megértésével juthatunk el a normális és kóros vérnyomás megértéséhez.

Az autonóm idegrendszer

Az agyban elhelyezkedő vazomotorközpont rendkívül érzékenyen reagál a fő ütőerekben, nyaki nagyerekben elhelyezkedő nyomásérzékeny receptorok által közvetített impulzusokra. Kisülése következtében részben stimulációs (szimpatikus), részben gátló (paraszimpatikus) hatások érvényesülnek megszabott idegpályákon keresztül annak érdekében, hogy a vérnyomás normális maradjon.
Az idegvégződéseken kiáramló hormonok részben emelik (adrenalin, noradrenalin), részben csökkentik (acetil-kolin) a vérnyomást a szükségletnek megfelelően. A nyaki nagyerek oszlási területén (carotis villa) elhelyezkedő nyomás- (baro)receptoroknak óriási szerepük van abban, hogy a szabályozás sikeres legyen. Ha emelkedik a nyomás (normálisnál magasabb lesz), akkor az erősödő paraszimpatikus hatás nyomja el. Ha alacsonyabb a vérnyomás a normálisnál, akkor az érvényesülő fokozott szimpatikus hatás helyezi normális értékre a vérnyomást. Nem meglepő, hogy magas vérnyomásban ezeknek a baroreceptoroknak a mechanizmusa mond csődöt, és így nem következik be a kialakult nyomásemelkedésre megfelelő mértékű nyomáscsökkenés.

A renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer

 
  4. ábra. Renin-angiotenzin- aldoszteron-rendszer szabályozási mechanizmusa

Szervezetünkben sokféle értágító és érszűkítő hatás érvényesül. Ezek közül is kiemelkedik a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer, mely sajátos szerepet kapott a vérnyomás szabályozásában. A vese speciális területén a véráramlás-csökkenés hatására hormon (renin) termelődik. A renin különböző építőkövekből - több lépésből álló átalakulási folyamat végén - egy erősen érszűkítő hatású szert (angiotenzin II) hoz létre, mely szervezetünk csaknem minden területén, szövetében, sejtjében megtalálható. Döntő szerepe van abban, hogy adott területen jelentős érszűkület alakul ki, az érfal vastagodása révén. A 4. ábrán bemutatom a rendszer egyes lépcsőit az olvasónak.
A rendszer bal oldala (angiotenzin II) szűkíti, a jobb oldala (bradykinin) tágítja az ereket. Sajnos az érszűkítő hatás dominál. A rendszer aktiválódását a só- és vízvesztés, valamint stressz és a vérnyomás csökkenése indítja el.

 
5. ábra. Szabályozási mechanizmus folyadék- (vér-) vesztés esetén  

Az angiotenzin II érszűkítő hatása révén jelentősen képes emelni a vérnyomást, másrészt ez tovább fokozódik a szimpatikus idegrendszer aktiválódása révén is. A másik jelentős effektus, hogy az aldoszteron-termelésen keresztül a hormon gátolja a víz- és sókiáramlást. Ennek eredményeképpen folyadék és só halmozódik a szervezetben.
Szervezetünk csodálatos felépítését úgy értjük meg, ha a szabályozó mechanizmust még világosabban mutatjuk be. Érrendszerünk egy zárt egységet képez, ezen belül folyadék (vér és plazma) kering megszabott nyomás mellett. Ez a zárt rendszer fantasztikusan alkalmazkodik a pillanatnyi változásokhoz, igényekhez (nagy erőfeszítés) vagy veszteségekhez (pl. baleset során nagy vérvesztés). Az alkalmazkodást az érrendszer rugalmassága, tágulékonysága vagy éppen szűkülési képessége teszi lehetővé. A szabályozást speciális hormonrendszerek irányítják.
Nézzük meg, hogyan alkalmazkodik szervezetünk egy vérvesztéshez. A vérvesztés azonnal csökkenti a zárt rendszerünk teljes vérmennyiségét. Azonban kisebb volumenhez kisebb nyomás tartozik ugyanazon térfogat mellett. Ez azt jelenti, hogy a vérvesztés alacsony vérnyomást eredményez. Ez a változás azonnal beindít egy hormonális válaszreakciót, ellenregulációt (a renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer aktivitása fokozódik). Az ellenakció úgy indul, hogy az erek összehúzódnak, kisebb lesz a térfogat, tehát helyreáll a térfogat-nyomás arány, és a vérnyomás újra normális lesz. A vérnyomás-emelkedés rendszerint víz- és sóvisszatartással jár együtt. A folyadék- és sóvesztés ugyanakkor csökkenti a vérnyomást. Ezen normális reakciók fokozott érvényesülése elvezet a magasvérnyomás-betegséghez. A külső és belső behatásokra beinduló ismételt túlzott reakciók (ellenregulációk) okozzák a tartós érösszehúzódást, mely a rendszerben magasan tartja a nyomást.

Más szabályozó rendszerek

Szervezetünkben több fontos szabályozó rendszer működik. Feltételezzük, hogy az erek belső felszínén elhelyezkedő vékony sejtréteg, az endothelium állandóan termel egy relaxáns (értágító) anyagot, a nitrogén-monoxidot (NO). Ez folyamatosan tágult állapotban tartja az ereket. Sok külső (exogén) vagy belső (endogén) behatás ezen értágító anyag ellen hat, tehát szűkít.

A baroreceptor-aktivitás

 
  6. ábra. Carotisreceptorok működése

A nyaki főütőerek (carotis) elágazásánál egy nagyon fontos kiboltosulás helyezkedik el, melyet carotis sinusnak nevezünk. Ez a kiöblösödés tele van idegfonatokkal, vérnyomásérzékelő receptorokkal. Ilyen nyomásérzékelő helyek másutt is találhatók, a tüdő főütőerein és a szív bal kamrájában. A carotisreceptorok valószínűleg a magas és alacsony vérnyomásra egyaránt reagálnak.
Magas vérnyomásra vazodilatatív hormonkiáramlás alakul ki (acetil-kolin, bradykinin, natriuretikus hormon), csökken a vazomotorcentrum aktivitása, esik a kiserek (arteriolák) szintjén az ellenállás (perifériás vascularis rezisztencia), az erek tónusa lazul, végül esik a vérnyomás.
Alacsony vérnyomás aktiválja a vazomotor-központot, fokozza az érszűkületet, az értónus erősebb lesz, emelkedik a perifériás vascularis rezisztencia, a vérnyomás emelkedni fog.

Vérnyomás és szervi véráramlás szabályozása

Az erek kettős szerepet játszanak. Tónusuk változása révén szabályozzák a teljes érpályában a nyomást, de lokális véráramlás szabályozásra is képesek.
1. A nagyerekben uralkodó vérnyomás szabályozása a már említett carotissinus-baroreceptor rendszeren keresztül történik. Erre azért van szükség, hogy az érrendszerben levő vérmennyiség változásához alkalmazkodni tudjunk. Ha a vérmennyiség csökken, akkor is ugyanolyan nagyságú vérnyomásnak kell lennie az egész rendszerben.
Ez úgy érhető el, hogy reflexes úton a kiserek (arteriolák) által szabályozott perifériás vascularis ellenállás növekszik. Ez a változás az egész test vérnyomására vonatkozik.
2. Ettől függetlenül van egy másik, nem kevésbé fontos szabályozás is. Ez az egyes szervek (vese, máj, lép stb.) egyenletes véráramlását biztosítja a szervek lokális ereinek tónusváltozásán keresztül. Ennek segítségével a szervek működéséhez akkor is elegendő nyomású vér áll rendelkezésre, ha a nagyerek szintjén a vérnyomás lecsökkent.

A vérnyomást befolyásoló tényezők

Életkor

Fiatal- és felnőttkorban pontosan ismerjük a vérnyomás-növekedés ütemét, annak jellemzőit. Egészséges egyénekben a legnagyobb növekedés a szüléstől 20 éves korig következik be, mikor a systolés nyomás 80 Hgmm-ről 120 Hgmm-re emelkedik.

1. táblázat. Vérnyomásértékek alakulása gyermekkorban nemek szerint (Hgmm)
Életkor   6 év 8 év 10 év 12 év 14 év 18 év
Fiúk systolés 102 107 112 114 116 118
  diastolés 60 62 63 65 67 68
Leányok systolés 100 102 107 110 112 114
  diastolés 62 63 64 66 65 64

Loggie JMH. 1975 adatai alapján

A felnőttkorban, egészségnek ismert populációban, a hagyományos mérési technikát alkalmazva, a tapasztalatok szerint a vérnyomás systolés és diastolés értéke 50-55 éves korig emelkedik, majd rendszerint stabilizálódik. A nők vérnyomása alacsonyabb a menopauzáig, majd csökken a különbség, de a normális értékhatárok között a nőknél az átlagok mindig alacsonyabbak.
.
2. táblázat. Vérnyomásértékek alakulása felnőttkorban nemek szerint (Hgmm)
Életkor   17-29 év 30-39 év 40-49 év 50-79 év
Férfi systolés 121 122 125 133
  diastolés 73 77 81 85
systolés 110 113 121 130
  diastolés 71 72 78 81

Az átlagos populációban (nincs válogatás az egyedek között), ahol tehát a betegek és egészségesek keverednek, a vérnyomás másképpen alakul a kor előrehaladásával. Egy híressé vált skandináv város (Bergen) adatai az egész világon ismertté váltak, mert a teljes felnőtt lakosság vérnyomásértékeit feldolgozták.

 
  7. ábra. Bergen skandináv város felnőtt lakosainak vérnyomás-átlagértékei

Ebben a vizsgálatban azt figyelhetjük meg, hogy a lakosság felének vérnyomása 50 %-nál magasabb az átlagnál (+50 %), míg a másik felénél ennél alacsonyabb. Érdekes volt az a megfigyelés is, hogy a férfiaknál kissé alacsonyabb átlagértékeket találtak.

Testhelyzet

A hidrosztatikai nyomás a lefelé irányuló véráram nyomását növeli, a felfelé irányulóét csökkenti. Ezt a hatást egészséges emberben az idegrendszer szabályozza, sőt kissé túlkompenzálja. Ebből adódik, hogy amíg vízszintesen fekve a felkar és a lábszár vérnyomása kb. azonos, addig álló helyzetben a lábszáré 30-60 Hgmm-rel magasabb. Álló helyzetben a fekvővel szemben annyira emelkedik a vérnyomás, hogy a szív feletti artériákban a hidrosztatikus nyomás levonódása ellenére is változatlan maradjon. Ez a vérnyomás orthosztatikus szabályozása. Egyes vérnyomáscsökkentő (antihipertenzív) gyógyszerek gátolják ezt a szabályozást, és ekkor orthosztatikus hypotonia (álló helyzetben leesik a beteg vérnyomása) alakul ki. Egészséges egyénben is a hirtelen felállás hatására eshet a felkaron mért nyomás (5-30 Hgmm-t), de 1-30 másodpercen belül ez rendeződik, vagy akár túlkompenzálás is lehetséges.

Fizikai és szellemi aktivitás változása

A váratlan, hirtelen indított fizikai aktivitás, valamint a mentális stressz egyaránt képes különböző mértékben a vérnyomást emelni. A változás nagyságát az adott egyén vegetatív idegrendszerének individuális jellemzői szabják meg. A külső behatások, más környezet megjelenése önmagában már megemeli a vérnyomást, és ez tartós behatása lehet. Ez magyarázza a "fehérköppeny-hypertonia" kialakulását is az orvosi rendelőben. Az idegrendszer aktivitásának változása rendkívül jellemzően befolyásolja vérnyomásunkat.
Ezt biológiai variációnak kell tekinteni. Egészséges embernél is széles határok között változik a vérnyomás. Munkatevékenységre, anyagcsereváltozásokra (pl. étkezés), izgalomra jelentősen emelkedhet vérnyomásunk. Ez azonban csak átmeneti jelenség és gyors kompenzálás indul meg, melyre már előzőekben is utaltunk. A vérnyomásváltozás rendszerint együtt jár a szívfrekvencia változásával, emelkedéssel vagy csökkenéssel.

Örökletes tényezők

Ismerjük a magas vérnyomás kialakulásában az örökletes tényezők szerepét, de csak újabban tisztázódott, hogy a hypertoniás famíliákban az utódoknál csaknem törvényszerűen magasabb alapvérnyomás-értékkel, sőt a korai és tartós szívterhelés miatt a szívizom megvastagodásával (vastag kamrafal) is kell számolnunk (bergen Blood Pressure Study 1995).

Testsúly

A testsúlynövekedés általában együtt jár a vérnyomás emelkedésével. Minél több valakinek a súlytöbblete, annál inkább magasabb a mért vérnyomásérték. Ez igaz egészséges egyénekben, még inkább érvényesül magasvérnyomásban szenvedő betegekben.
A testsúlytöbblet hatása a vérnyomásra egészséges populációban is jól érvényesül minden korcsoportban.

3. táblázat A vérnyomás alakulása testsúlytöbblet hatására
Testsúlytöbblet
%-ban
Korcsoportok
  30-39 év 40-49 év 50-59 év
5-15 % 124 Hgmm 126 Hgmm 129,6 Hgmm
15-25 % 125,9 Hgmm 127,4 Hgmm 130,2 Hgmm
25-35 % 126,5 Hgmm 127,8 Hgmm 130,3 Hgmm
35-45 % 127,8 Hgmm 129,4 Hgmm 134,3 Hgmm
45-55 % 129,6 Hgmm 131 Hgmm 136,4 Hgmm
55-65 % 129 Hgmm 133,7 Hgmm 138,3 Hgmm

mért testsúly kg-ban        

X 100 = testsúlytöbblet %-ban
testmagasság cm-ben - 3        

Az ideális testsúly legegysze- rűbb megközelítése az - mely ma már nő és férfi számára egyaránt izgalmas -, ha a testmagasságból 100-t levonunk. Ennél azonban pontosabb táblázatot mutatok be, melyben mindenki könnyedén megtalálhatja a maga értékeit. A 0 sáv felel meg az optimális régiónak, az I. sáv már testsúlytöbbletet fejez ki, a II. sávba tartozók már kövéreknek tekinthetik magukat. A III. sávba abszolút kóros tartománynak felel meg. Ha valaki arra kíváncsi, hogy hány százalékkal haladja meg testsúlya az optimálist, erre egy egyszerű képlet szolgál:


8. ábra. Optimális testsúly értékelése

Egy másik mérési módszer is nagyon elterjedt, könyvekben is gyakran írnak róla. Indokolt, hogy az olvasó ismerje, annál is inkább, mert a testsúlycsökkentő kúráknál sokszor említik. Ez a testtömegindex, amelyet megkapunk, ha a kilogrammban mért testsúlyt elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Így tehát egy 70 kg súlyú 1,70 m magas egyénnél 70/1,7 x 1,7 = 24,22 kg/m2 a testtömegindex. A testsúly megítélése a testtömegindex alapján az alábbi értékhatárok szerint történik:

  • optimális testsúly -25-ig;
  • mérsékelt többlet 26-29;
  • kifejezett többlet 30-39;
  • jelentős testsúlytöbblet 40 felett.

A világ egyik híres vizsgálata (az USA egyik kisvárosának lakosságát már 30 éve figyelemmel kísérik), a Framingham-tanulmány alapján mondhatjuk, minél magasabb valakinek a testtömegindexe, annál gyakrabban fordul elő magasvérnyomás-betegség.

4. táblázat. A magas vérnyomás előfordulása a népesség százalékában nemek és életkor szerint
Nem/kor
Testtömegindex
 
20-
20-24
25-26
27-29
30-34
35-
Férfiak  
18-34 év 1 4 8 8 16 29
35-54 év 2 10 17 17 34 63
55-74 év 7 16 34 35 42 28
Összes férfi 2 8 18 19 32 44
Nők  
18-34 év 0 2 3 5 7 13
35-54 év 8 6 12 15 26 28
55-74 év 23 26 35 30 44 60
Összes nő 5 8 16 18 28 36
Összes egyén 4 8 17 18 30 39

A testsúly növekedés minden korcsoportban emeli a magas vérnyomás előfordulási valószínűségét. Minél idősebb valaki, annál inkább ártalmas a testsúlytöbblet, annál nagyobb veszélye van a magas vérnyomás kialakulásának.

előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat