Orvosi szógyűjtemény  
A,Á B C,CS D E,É F G,GY H I,Í J K L,LY M N,NY O,Ó Ö,Ő P Q R S,SZ T,TY U,Ú Ü,Ű V,W X Y Z,ZS
sérülés, lelki megrázkódtatás trauma Testi sérülések és a velük járó károsodások. A pszichológiában a pszichés zavarok emocionális okát jelölő kifejezés.
skizofrénia hasadásos elmezavar

Az endogén - (nincs felismerhető szervi oka, de mégsem zárható ki, hogy van ilyen) - pszichózisok egy csoportja. Alapvető tünete a "hasadás" a gondolkodás és a cselekvés között. További tünetei a gondolkodás ( és a nyelvhasználat) súlyos károsodása, ami túlzott szimbolikus gondolkodásban, kontaminált (összekevert, összevegyült) fogalmakban, zavartságban, koncentrációs zavarokban, vonatkoztatási és üldöztetési téveszmékben, főként akusztikus hallucinációkban nyilvánul meg. Időnként lehangolt a beteg, szorongások és inadekvát érzelmek kísérik a betegséget. Akut formájában utóhatások nélküli intellektuális károsodással jár, krónikus esetben az intellektuális teljesítőképesség körülhatárolt területeken jelentkező romlása tapasztalható.
Más felfogások nem követelik meg az alapvető, ill. jellegzetes tünetkép jelentkezését a betegség meghatározásában. Ehelyett elsősorban a tartalami, ill. formális gondolkodás, az észlelés, az érzelmek, az énérzés (éntudat), az akarat és/vagy a külvilággal való kapcsolat területének fokozódó sorvadását veszik figyelembe. E felfogás képviselői attól függően, hogy milyen tünetek a dominánsak, határozzák meg a betegség egyes típusait:
Dezorganizált típus: zavartság, az asszociációk gátlása, fokozódó viselkedéses dezorganizáció, inadekvát érzelmek
Kataton típus: pszichomotoros zavarok, céltalan hiperaktivitás, gyakran merev testtartásba való átváltások, negativizmus
Paranoid típus: egy vagy több téveszmerendszer, akusztikus hallucináció, melyek ugyanarra témára vonatkoznak
Differenciálatlan típus: téveszmék, hallucinációk, zavartság, dezorganizált viselkedés

specifikus (egyszerű, izolált) fóbia   Heves, aligha leküzdhető kerülési reakciók, amelyek bizonyos állatokkal (leggyakoribb: kutyák, kígyók, rovarok, rágcsálók) kapcsolatban jelentkeznek, de előfordulnak vér vagy sebek, zárt terekben, magas helyen, vagy a reülőgép felszállásakor. Az állatfóbiák gyermekkorban, a vérrel, sebekkel kapcsolatos fóbiák serdülő vagy fiatal felnőtt korban, míg a magasság-, klausztro-, utazási és repülési fóbiák általában a 30. életév után következnek be.
stressz   A szervezet védekező reakciókban megnyilvánuló állapota a káros ingerekkel szemben. A pszichológiában a sterssz a szervezet olyan állapotát jelenti, amely az egyénnek a környezetével való interakciójából származik, viszonylag szélsőségesnek tekinthető, a fenyegetettség érzésére figyelmeztet, és amely a személy saját integritását és egészségét érinti. A kiindulópont a követelmények és a megküzdési kapacitás közti egyensúlyhiány felismerése.
A biológiai tudományokban Cannon volt az úttörő, aki a vészreakciót először leírta (1922): a mellékvese adrenalinkiválasztásával segíti a küzdés és menekülés reakcióit.
A Selye János (1960) által kidolgozott stresszfogalom tulajdonképpen válaszreakciók különféle, a szervezetet érő külső és belső testi ingerekre. Így segíti a szervezet alkalmazkodását. Az ingerek, a "stresszorok" hypothalamusból a hypophysisbe kerülve az adrenocorticotrop (ACTH) hormon útján mozgósítják a mellékvesekéreg corticoidjait, melyek a szervezet energiaforrásait (fehérjével, ásványi anyagokkal stb.) növelik. Szükség esetén adrenalin vagy noradrenalin nagyobb arányú vérbe juttatásával előkészítik a szervezetet a küzdelemre vagy menekülésre.
Az "általános" adaptációs" szindróma első szakasza az alarm reakció, melyben a belső egyensúlyt, homeostasis védelmét szolgálja, majd az ellenállás szakában legerősebb a védekezés, ez később a kimerülés szakába megy át, mely a túl erős ingerek vagy a szervezet védekező erejének legyengülése miatt alakul ki. Az energiák kimerülése miatt jönnek létre a különböző, úgynevezett "adaptációs betegségek", mint pl. a rheumatoid arthritis.
suicidium öngyilkosság  
személyiség   Az emberi átélés és viselkedés egyéni különbségeinek, vagy a jövőbeli viselkedés előrejelzésének megragadását lehetővé feltételek, kölcsönhatások és rendszerek leírása és értelmezése.
A különböző személyiségelméletek közös vonása, hogy valamennyi felhasználja a jellemzők megragadásának mennyiségi módszereit és feltevéseiket terep- ill. laboratóriumi kísérletekkel igyekeznek alátámasztani.
személyiségelméletek   Vonáselméletek vagy diszpoziciós elméletek: Allport a személyiségben az egyén pszichofizikai rendszereinek a környzethez való alkalmazkodásban meghatározó szerepet játszó dinamikus rendjét látja. E rend fölérendelt rendszert jelent, amely a fejlődés és az önszabályozás során átalakul. Ezek a pszichofizikai részrendszerek a diszpozíciók, szokások és attitűdök értelmében vonásokként foghatók fel, amelyekben veleszületett és tanult viselkedéstendenciák egyesülnek.
Guilford szerint a személyiség a viszonylag tartósan hatást gyakorló, mérhető vonások egyedülálló individuális mintája.
Cattell: a személyiség mindazon tényezőkkel azonosítható, amelyek lehetővé teszik annak előrejelzését, hogy az illető mit fog cslekedni bizonyos helyzetekben. A vonáselméleteknek tulajdoníthatjuk mindazon tényezők áttekintését, amelyeket az egyének közötti különbségek elemzése során figyelembe vehetnénk. Ezek a vonások Cattell szerint: a képességek, a vérmérsékleti sajátosságok, a biológiai és a szerzett motivációk, a társadalmilag kialakított átélési és viselkedésmódok és a pillanatnyi állapotok.
2. Az interakciós személyiségelméletek kezdeti elképzelése szerint a konkrét viselkedést jelentős mértékben a helyzeti tényezők irányítják. Az elmélet későbbi képviselői az elvárások rendszereként írják le a személyiséget; ezeket az elváráokat az egyén az események vagy saját cselekvéseinek következményeire vonatkoztatva dolgozza ki, hogy majd konkrét helyzetekben mobilizálhassa őket.
Freud személyiségelmélete is ide sorolható, melynek központi feltevése, hogy az "ős-én" ösztönimpulzusai a fejlődés során a "felettes én" kontrollja alá kerülnek. Erre vonatkozóan az "én" elhárító mechanizmusokat, ill. tárgymegszállási stratégiákat alakít ki. A saját szükségletekkel való szembesülés egyéni módját az egyéni elhárító és kontrollstartégiák konstellációja fogja meghatározni.
személyiségzavar  

Jelentős sikertelen alkalmazkodásokhoz, a társas viselkedés egyértelmű károsodásaihpoz és/vagy súlyos szubjektív megterhelésekhez és bántalmakhoz vezető, viszonylag tartósan megnyilvánuló viselkedésminta.
Specifikus viselkedészavarok:
Az "A" csoport közös jellemzője a különös viselkedészavar és az excentrikusság.
paranoid személyiségzavar tünetei: bizalmatlanság, gyanakvás, érzékenység a kritikára és ezzel egyidejűleg a mások kritikájára való hajlam, önelégültségre való igény
skizoid személyiségzavar tünetei: emberkerülés, introverzió és ambivalens érzelmek
skizofrén személyiségzavar tünetei: a mágiára való hajlam (a fantáziavilágban, az ördögűzésben, a csodatevő ratusokban való hit)
A "B" csoport közös jellemzője a kedvetlenség, a dramatikus megjelenés és az erpteljes emocionalitás.
antiszociális személyiségzavar tünetei: már az ifjúkorban a társas viselkedés kirívó feltünőségei jellemeznek, ami később felelőtlen megnyilvánulásokba (lopás, kötelezettségek nem teljesítése, erőszakos cselekmények stb.), ill. fokozott ingerlékenységbe és a megbánásra való képtelenségbe torkollik
határeseti személyiségzavar tünetei (boderline szindróma): identitászavarok, fokozott bizonytalanság, az érzelmek és az érdekek instabilitása, ami hátrányosan hat a munkahelyi, társadalmi szexuális kapcsolatokra, amit gyakran fokozott ingerlékenység, szorongásos epizódok, dühkitörések és impulzív cselekvések kísérnek.
hisztrionikus személyiségzavar tünetei: a korábban hisztériás karakterneknevezett excentrikus, dramatikus és expresszív viselkedésmódok uralta kórképlet
nárcisztikus személyiségzavar egy olyan kórképre vonatkozik, amely fokozott önmaga felé fordulással, becsvággyal, elismerés iránti igénnyel és mások irigylésével jellemezhető.
A "C" csoport közös jellemzője a szélsőséges szorongás, ill. félénkség.
emberkerülési személyiségzavar legfőbb ismérve a túlzott érzékenység, a kényszeres személyiségzavar közel áll a kényszeres neurózisokhoz, a passzív-agresszív személyiségzavarban szenvedők a teljesítményelvárásokkal szemben passzív ellenállást tanúsítanak, melyek az elfojtott agresszziók kifejeződése lehet.
A "D" csoportba a specifikus és vegyes formájú zavarok tartoznak.

szerotonin   Biogén amin, amelyet a központi idegrendszerben (hipotalamusz), a vérben (trombociták, granulociták), és a bélnyálkahártyában mutattak ki.. Koncentrációja a vizeletben előforduló lebontási termékei alapján határozható meg. Többek között érszűkítést idéz elő a tüdőben és a vesében, értágítást a vázizomzatban, részt vesz továbbá a serkentő és a gátló folyamatokban a szív-keringési rendszer simaizmaiban, a gyomor-bél traktusban és a hörgőkben. Túlzott termelődése valószínűleg összefügg a depresszióval és a migrénnel.
szociális fóbia   Olyan helyzetekre vonatkozó heves és tartós kerülési reakciók, amelyekben az érintettek középpontba kerülnek és szegyent vallhatnak. Félnek a nyilvános felszólalástól, attól hogy nem tudnak válaszolni kérdésekre, illetve hogy szorongásukat mások is észreveszik és nevetségessé válnak. Az ilyen helyzetekre való utalás is pánikszerű feszélyezettséghez, izzadáshoz, a szívműködés felgyorsulásához és a lélegzet szaggatottá válásához vezet. Az érintettek általában belátják szorongásaik eltúlzottságát, de uralkodni fölöttük nem tudnak. Leggyakoribb formái: a nyilvános szerepléstől, beszédtől való szorongás, ritkább a mások jelenlétében való evés, ivás, vagy nyilvános illemhely használatától való irtózás. A késői gyermek-, ill. sredülőkorban jelentkezik, gyakran társul egyszerű fóbiákkal, pánikbetegséggel.
szomatikus (somaticus) testi, testre vonatkozó Ezzel a kifejezéssel jelölik az összes testi ismertetőjegyet és állapotot, ill. a csírasejtek kivételével az összes testi sejtet.
szomatizáció   Freud kifejezése a lelki konfliktusok átalakítására szervi megbetegedésekké vagy pszichoszomatikus zavarokká.
szomatoform zavar   Olyan zavar, amelyet testi jelek, ill. elváltozások jellemeznek anélkül hogy ezeknek bármilyen testi oka lenne. Van viszont a neurózis értelmében vett, élménybeli okuk. Például annak kényszerképzete, hogy az egyén a tényleges vagy vélt testi hibájával feltünést kelt, vagy pszichés oku fájdalom.
szorongás1 anxietas (lat.) Fizikai fenyegettségre vagy pszichés veszélytetettségre utaló jelek észlelésére, ezek iránti konkrét, illetve valószerű várakozásokra, általános képzetekre visszavezethető érzelmi állapot. A szorongásos állapotok a feszültség, illetve a megütközés érzésében nyilvánulnak meg és vegetatív elváltozásokkal járnak. A tárgyak, jelenségek konkrét csoportjával összefüggő szorongásállapotokat félelemnek is nevezik. A szűkebb értelemben vett szorongás mindennemű tárgyra történő vonatkozás nélküli szorultságra, az érintett helyzetének bizonytalansága, ill. átláthatatlansága miatti aggodalomra vonatkozik. Mivel a szorongás és a félelem során a feszültség, a megütközés és a vegetatív izgatottság hasonló jellemzői lépnek fel, ezért újabban mindkettőt állapotszorongásnak (state anxiety) nevezi a humánpszichológia.
szorongás2 anxiety (ang.)[e.eng'zajöti]  
szorongást csökkentő szer anxiolitikum  
szublimáció:   Egy tudattalan folyamat pszichoanalitikus elnevezése, amelyben egy szexuális impulzus vagy annak energiája úgy változtatja meg irányát, hogy egy társadalmilag elfogadott, nem szexuális jellegű cselekvéshez vezet. A fogalmat valamely primitív mozgató ok magasabb célokká történő átalakulásának általános kifejezéseként is alkalmazzák
szuggesztió   1. A kommunikáció útján történő verbális befolyásolás folyamata, amely során egy vagy több személy beállítódásai, ítéletei vagy viselkedési formái megváltoznak az alkalmazkodás értelmében, anélkül, hogy ez a változás ésszerűen indokolható lenne. A szociálpszichológiában gyakran viszgált jelenség az ún. presztízs-szuggesztió, amelyben egy viszonylag magas státusszal, tekintéllyel, presztízzsel rendelkező személlyel kerülve kapcsolatba hasonló hatás jelenztkezik.
2. Minden ok vagy ösztönzés, amelynek olyan lehetséges hatások tulajdoníthatók, mint a kritikátlan átélés vagy viselkedésformák kiváltása a személyből igen kevéssé tudatos, azaz nem kontrollált módon. A szuggesztiónak, mint a befolyásolás egy esetének a hatását általában azzal jellemzik, hogy függ a kiváltó ok felszólító jellegétől, az alany személyiségjegyeitől (a befogadás általános szükséglete, képzelőerő, behódolási temdencia), a szituáció jellemzőitől. A szuggesztiós szituációra jellemző, hogy a személy alapvetően rendelkezik azzal a választási lehetőséggel, hogy a szuggesztív hatást elfogadja avagy nem.
     
     
     
     
       
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü