Szorongásos kórképek Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

Bitter István: Szorongásos kórképek című könyve alapján
Springer Hungarica Kiadó Kft., 1996.

A könyv elsősorban családorvosok és háziorvosok számára készült, de a kötet iránt széleskörű nem szakmai érdeklődést tapasztalt a kiadó, ezért dolgoztuk fel az Ismerettárban is. A nem szakemberek részéről megnyilvánuló érdeklődés valószínű, hogy annak köszönhető, hogy e betegségekkel sokan küszködnek, vagy maguk betegek vagy a környezetükben tapasztalnak másokon ilyen tüneteket. Tény, hogy sokat segít a gyógyulásban, ha a beteg vagy a hozzátartozó tisztában van betegséggel, annak lehetséges gyógymódjaival -- hiszen így tudatosabban működhetnek együtt a kezelőorvossal --, de ez önmagában kevés. Szükség esetén, kérje szakember segítségét.

Bevezetés

A neurózisok kategóriáit a felgyülemlett hatalmas ismeretanyag szétfeszítette. A fogalom annyira kibővült, hogy egyre kevesebben értettek azonos betegségeket alatta, s a "neurózis" diagnózis használata már akadályozta a betegek ellátását, a kutatást és az oktatást. A neurózis korábbi alkategóriáit pontosan definiált kórképek cserélték fel az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1980-ban közölt Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének harmadik kiadásában (DSM-III). A negyedik kiadás, a DSM-IV hatalmas irodalmi anyagon, korábban nem közölt adatbázisok feldolgozásának eredményein és saját vizsgálati adatokon (a DSM-IV alternatív kritériumait tesztelő vizsgálatok) alapul. A DSM-IV egyes fejezeteit amerikai szakértői csoportok dolgozták ki, melyeknek a munkáját egy A. Frances által vezetett csoport koordinálta és több száz külföldi tanácsadó segítette. A DSM rendszerek alapvetően befolyásolták az Egészségügyi Világszervezet által 1992-ben közzétett Betegségek Nemzetközi Osztályozásának 10. revízióját, a BNO-10-et, amely hazánkban is a hivatalos diagnosztikai rendszer.
A szorongásos betegségek a korábbi neurózisok kategória leggyakoribb betegségei, az élettartam prevalenciájuk 25 %. Világszerte a családorvosoknál jelentkező betegek 30-40 százaléka szorongásos betegségben szenved, s ezt a számot hazai adatok is alátámasztják.
Kezelés nélkül gyakoriak a szorongásos kórképek szövődményei: depresszió, alkoholizmus, gyógyszer- és drogabúzus, ill. dependencia, valamint az ún. pszichoszomatikus kórképek. A nem megfelelő kezelés vagy a kezelés elmaradása növeli az igen kedvezőtlen kimenetel valószínűségét, mint az öngyilkosság, a keresőképtelenség és a rokkantság. A fel nem ismert szorongás okozta tünetek miatt a betegek sokszor költséges és felesleges vizsgálatokon esnek át, leggyakrabban belgyógyászati és neurológiai vizsgálatokon. A szorongásos kórképek egy jelentős százaléka sajnos - ellentétben a gyakori hiedelemmel - krónikus lefolyású.
Gyakoriságuk és súlyos anyagi következményeik miatt a szorongásos betegségek oktatása az orvosképzésben és az orvostovábbképzésben világszerte kiemelt program lett. A nagyközönség tájékoztatása e betegségekről elősegíti a korai felismerést és kezelést, mely jelentősen javítja a prognózist és komoly költségmegtakarítást is eredményez. A szakszerű kezelés költségei csak töredékét teszik ki a kezeletlen betegek által elszenvedett keresetkiesésnek és az általuk okozott költségeknek, melyek közül kiemelkednek a táppénz, a rokkantsággal járó nyugdíj és a felesleges kivizsgálások költségei. Komoly költségtényező, hogy a kezeletlen szorongó betegek gyakran veszik igénybe visszatérő panaszaik miatt az egészségügyi szolgáltatásokat, köztük is kiemelten a sürgősségi ellátást nyújtókat, mint az ügyeleti szolgálatok és a mentők.
Az elmúlt években hazánkban is több figyelem fordult a pszichiátria, köztük a szorongásos betegségek felé, mint korábban. A nyomtatott sajtóban, a rádióban és a televízióban vezető szakemberek ismertették a szorongásos, a pánikbetegség vagy a depresszió tüneteit. Szerencsére a szaklapokban is gyakoribbá váltak a szorongásos betegségekkel foglalkozó közlemények és kisebb-nagyobb kötetek is megjelentek e témában. Az elmúlt néhány évben olyan korszerű pszichofarmakonok kerültek a hazai piacra, melyekkel sikeresebben kezelhetők ezek a kórképek, mint a korábban rendelkezésünkre álló gyógyszerekkel. Új, biztató adatokkal rendelkezünk a pszichoterápia és a farmakoterápia sikeres kombinációjáról is.
Ez a hiányt pótló kis kötet arra vállalkozik, hogy a felnőttkori szorongásos kórképek felismeréséhez, diagnosztizálásához és kezeléséhez adjon gyakorlati tanácsokat. Segítséget nyújt e kötet azoknak a szorongásos és szomatikus tünetekkel jellemzett kórképeknek a megítéléséhez is, melyek nem, vagy csak nehezen sorolhatók be valamelyik diagnosztikus kategóriába. Az ilyen "diagnosztikus küszöb" alatti panaszokkal jelentkező betegek jelentős része nem kap semmilyen ellátást, ugyanakkor a betegeknek a tüneteik szenvedést okoznak és a kórkimenetel gyakran kedvezőtlen. A szorongásos betegségek differenciáldiagnosztikájának tárgyalásakor a szomatikus kórképek után a pszichiátriai betegségek között az egyre több problémát okozó pszichoaktív szerek is helyet kaptak. Az egyes fejezetek hossza és felépítése a gyakorló orvosok igényeinek figyelembevételével különböző. Az ajánlott, irodalomba csak a néhány fontosabb magyar nyelvű munka került. A kiadó kérésének megfelelően a szövegben csak a legfontosabb szerzők nevét tüntettem fel. Egy-egy irodalmi hivatkozást azonban elhelyeztem a szövegben is, főleg olyankor, amikor terjedelmi okok miatt az adott kérdést nem tudtam fontosságának megfelelő terjedelemben tárgyalni.

    következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat