Az angyalfű "kívülállónak" számít a gyomor- és bélpanaszoknál használatos gyógynövények között, azonban, aki ismeri, tudja, hogy étvágytalanságnál, "gyomorgyengeségnél", felfúvódásnál és telítettségérzésnél hatékony. Mézben eltéve az angelikát elsősorban az idősebb emberek értékelik erősítőszerként is, ezenkívül még másnaposságnál, tehát túlzott alkoholfogyasztás után is ajánlják a gyökér rágását.
A tudomány ezt a gyógynövényt az amara aromatica-félékhez sorolja, a keserű-aromás drogokhoz, és mint minden gyógynövényt, amely illóolajat és keserűanyagokat tartalmaz, kipróbált gyomorgyógyszernek tekinti, amely a bélben is hatékony. Ezért ajánlják az angyalgyökér alkalmazását telítettségérzésnél, felfúvódásnál, valamint enyhe görcsös gyomor- és bélpanaszoknál, amit például az elégtelen gyomornedvképződés okoz.
A botanikusok ezt a gyógynövényt Angelica archangelica L.-nek nevezik, és az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába sorolják. Az angyalfű északi növény; Skandináviában, Grönlandon és Izlandon él. Nedves réteken nő. A görögök és a rómaiak biztosan nem ismerték.
Az angelika igen pompás növény, a 2 m-es magasságot is elérheti. A barázdált szár üreges, a növény felső részén néha bíborvörös színű. A levelek alapja nagy, hasas hüvelyszerű, a levelek két-háromszor szárnyaltak. Felfelé egyre kisebbek és kevésbé hasogatottak. A felső részén a növény elágazik; az ágvégeken állnak az ernyős virágzatok, 20-40 sugarú kettős ernyők, amelyeknek tüskés gallérkalevelei vannak. A zöldesfehér virágok mézillatúak.
A gyógyszerként felhasznált angyalgyökér majdnem kizárólag termesztésből származik. Nagy az igény rá, mert a teán kívül az angyalgyökér nagyon fontos szerepet játszik a likőrgyártásban is. Sok emésztést elősegítő szeszes ital tartalmaz angyalgyökérből nyert illóolajat.
Fontos: Az angyalfű az ernyősvirágzatúak családjába tartozik, amelyek között nagyon sok a mérgező növény, amelyekkel ezt a gyógynövényt össze lehet téveszteni. Ezért angyalfüvet semmi esetre se szedjünk magunk! Ritka gyógynövény, állományát a gyökerek begyűjtése bűnösen megtizedelte.
Figyelem! Ha valaki az angyalgyökeret hosszabb időn keresztül teaként fogyasztani szeretné, le kell mondania ez alatt az idő alatt a napozásról és szolariumról, mert a hatóanyag fényérzékenységet okoz.

A középkor óta hólyag- és vesepanaszok gyógyítására használják: az aranyvesszőt.
Amikor a nyár virágpompája a végéhez közeledik, akkor nyílik az aranyvessző. Erdőszélen, töltésen, száraz réten, erdei tisztáson, irtáson és út mellett minden napos helyen megtaláljuk. Virágszirmai aranysárgák, virágai egyszerű vagy összetett fürtvirágzatot alkotnak. Gyenge aromás illata van. A botanikusok ezt a gyógynövényt Solidago virgaureának nevezik, és a fészkes virágzatúak családjába (Asteraceae) sorolják. Gyógyhatású szerként a teljes hajtást felhasználják, de szedéskor a föld feletti, körülbelül félméteres fásodó szárrészt a földben hagyják és a virágos hajtásrészt gyűjtik.
Az aranyvessző ókori felhasználásáról kevés biztos adatunk van. Hieronimus Brunswiegtől származik egy utalás – ami Hieronymus Bock (1592) közvetítésével jutott el hozzánk – arról, hogy a régi germánoknál az aranyvessző csodanövényként szerepelt. A középkortól kezdve hasznosítják mint vese- és hólyagszert, és ma is hatásos gyógynövényként szerepel a hólyag, a vese és a húgyutak gyulladásainak kezelésében.
Ha az orvos sok folyadék fogyasztását tanácsolja, akkor szóba jöhet az aranyvesszőtea. A tavaszi és őszi teakúrák alkotórészeként is szerepel. A tudományos álláspont szerint a vizeletmennyiség növelésére alkalmas a hólyag és a vese gyulladásaiban. Az aranyvesszőt az egész szervezetre kifejtett aktiváló hatása miatt reumás és köszvényes megbetegedésekben is kipróbálták. Az eredmények ígéretesek, de a tudománynak még nem sikerült kimutatnia olyan anyagokat, amelyek ezt a hatást alátámasztották volna.
Az itt leírt valódi aranyvessző mellett kertjeinkben, illetve vadon megtalálható az aranyvesszőnek még két másik faja: a Solidago canadensis és a Solidago gigantea. Ezért hatóanyaga a gyógyszerként elismert aranyvesszőéhez hasonló hatású. Felhasználásuk nem ellenzett, de kellően alapos vizsgálat hiányában még nem javallt.