|
|
|
|
|
| A,Á |
B |
C,CS |
D |
E,É |
F |
G,GY |
H |
I,Í |
J |
K |
L,LY |
M |
N,NY |
O,Ó |
Ö,Ő |
P |
Q |
R |
S,SZ |
T,TY |
U,Ú |
Ü,Ű |
V,W |
X |
Y |
Z,ZS |
|
| Angyalfű
|
Aktiválja
a savhiányos gyomrot: az angyalfű (angelika)
|
 Angelica
archangelica L. |
Az angyalfű "kívülállónak" számít a gyomor-
és bélpanaszoknál használatos gyógynövények
között, azonban, aki ismeri, tudja, hogy étvágytalanságnál,
"gyomorgyengeségnél", felfúvódásnál és telítettségérzésnél
hatékony. Mézben eltéve az angelikát elsősorban az
idősebb emberek értékelik erősítőszerként is, ezenkívül
még másnaposságnál, tehát túlzott alkoholfogyasztás
után is ajánlják a gyökér rágását.
A tudomány ezt a gyógynövényt az amara aromatica-félékhez
sorolja, a keserű-aromás drogokhoz, és mint minden
gyógynövényt, amely illóolajat és keserűanyagokat
tartalmaz, kipróbált gyomorgyógyszernek tekinti, amely
a bélben is hatékony. Ezért ajánlják az angyalgyökér
alkalmazását telítettségérzésnél, felfúvódásnál,
valamint enyhe görcsös gyomor- és bélpanaszoknál,
amit például az elégtelen gyomornedvképződés okoz.
A botanikusok ezt a gyógynövényt Angelica archangelica
L.-nek nevezik, és az ernyősvirágzatúak (Apiaceae)
családjába sorolják. Az angyalfű északi növény; Skandináviában,
Grönlandon és Izlandon él. Nedves réteken nő. A görögök
és a rómaiak biztosan nem ismerték.
Az angelika igen pompás növény, a 2 m-es magasságot
is elérheti. A barázdált szár üreges, a növény felső
részén néha bíborvörös színű. A levelek alapja nagy,
hasas hüvelyszerű, a levelek két-háromszor szárnyaltak.
Felfelé egyre kisebbek és kevésbé hasogatottak. A
felső részén a növény elágazik; az ágvégeken állnak
az ernyős virágzatok, 20-40 sugarú kettős ernyők,
amelyeknek tüskés gallérkalevelei vannak. A zöldesfehér
virágok mézillatúak.
A gyógyszerként felhasznált angyalgyökér majdnem kizárólag
termesztésből származik. Nagy az igény rá, mert a
teán kívül az angyalgyökér nagyon fontos szerepet
játszik a likőrgyártásban is. Sok emésztést elősegítő
szeszes ital tartalmaz angyalgyökérből nyert illóolajat.
Fontos: Az angyalfű az ernyősvirágzatúak családjába
tartozik, amelyek között nagyon sok a mérgező növény,
amelyekkel ezt a gyógynövényt össze lehet téveszteni.
Ezért angyalfüvet semmi esetre se szedjünk magunk!
Ritka gyógynövény, állományát a gyökerek begyűjtése
bűnösen megtizedelte.
Figyelem! Ha valaki az angyalgyökeret hosszabb időn
keresztül teaként fogyasztani szeretné, le kell mondania
ez alatt az idő alatt a napozásról és szolariumról,
mert a hatóanyag fényérzékenységet okoz.
|
| Aranyvessző
|
Virágzása
a nyár végét jelzi: aranyvessző |
 Solidago
virgaurea |
A középkor óta hólyag- és vesepanaszok
gyógyítására használják: az aranyvesszőt.
Amikor a nyár virágpompája a végéhez közeledik, akkor
nyílik az aranyvessző. Erdőszélen, töltésen, száraz
réten, erdei tisztáson, irtáson és út mellett minden
napos helyen megtaláljuk. Virágszirmai aranysárgák,
virágai egyszerű vagy összetett fürtvirágzatot alkotnak.
Gyenge aromás illata van. A botanikusok ezt a gyógynövényt
Solidago virgaureának nevezik, és a fészkes virágzatúak
családjába (Asteraceae) sorolják. Gyógyhatású szerként
a teljes hajtást felhasználják, de szedéskor a föld
feletti, körülbelül félméteres fásodó szárrészt a
földben hagyják és a virágos hajtásrészt gyűjtik.
Az aranyvessző ókori felhasználásáról kevés biztos
adatunk van. Hieronimus Brunswiegtől származik egy
utalás – ami Hieronymus Bock (1592) közvetítésével
jutott el hozzánk – arról, hogy a régi germánoknál
az aranyvessző csodanövényként szerepelt. A középkortól
kezdve hasznosítják mint vese- és hólyagszert, és
ma is hatásos gyógynövényként szerepel a hólyag, a
vese és a húgyutak gyulladásainak kezelésében.
Ha az orvos sok folyadék fogyasztását tanácsolja,
akkor szóba jöhet az aranyvesszőtea. A tavaszi és
őszi teakúrák alkotórészeként is szerepel. A tudományos
álláspont szerint a vizeletmennyiség növelésére
alkalmas a hólyag és a vese gyulladásaiban.
Az aranyvesszőt az egész szervezetre kifejtett
aktiváló hatása miatt reumás és köszvényes
megbetegedésekben is kipróbálták. Az eredmények ígéretesek,
de a tudománynak még nem sikerült kimutatnia olyan
anyagokat, amelyek ezt a hatást alátámasztották volna.
Az itt leírt valódi aranyvessző mellett kertjeinkben,
illetve vadon megtalálható az aranyvesszőnek még két
másik faja: a Solidago canadensis és a Solidago gigantea.
Ezért hatóanyaga a gyógyszerként elismert aranyvesszőéhez
hasonló hatású. Felhasználásuk nem ellenzett, de kellően
alapos vizsgálat hiányában még nem javallt.
|
|
|
|