HERBATÁR: Általános tudnivalók TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT GYÓGYNÖVÉNYTÁR  
  Tartalomjegyzék Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  

HERBATÁR: Általános tudnivalók a gyógynövények gyógyászati alkalmazásáróll

A feldolgozás a Springer Hungarica Kft. 1991-ben kiadott Herbatár-sorozata alapján készült. A sorozat szerzője Mannfried Pahlow német gyógyszerész, aki több jelentős gyógynövény-szakkönyv szerzője.

Hogyan hatnak a gyógynövények?

Korábban meglehetősen keveset gondolkoztak azon, hogy vajon min alapszik a gyógynövények hatása. Generációk sokasága által szerzett és továbbadott tapasztalatok alapján tudták, hogy bizonyos növények számos betegséget enyhítenek, és elősegítik a gyógyulást. Erre a tapasztalatra hagyatkoztak, mert csak erre lehetett hagyatkozni, hiszen nem volt arra mód, hogy a növények hatóanyagait tudományosan tanulmányozzák.
Ma már nem elégedhetünk meg csupán elődeink tapasztalataival. A modern tudományos módszerek segítségével a növények hatóanyagai előállíthatók, elemezhetők és hatásuk is megvizsgálható. Nagyon sok hatásos, és (látszólag) hatástalan anyagot találtunk már meg gyógynövényeink sejtjeiben és sejtfolyadékában; némelyeket nagyobb mennyiségben, másokat csak nyomokban. Egyre többször sikerült a tudománynak megállapítania, melyik gyógynövény a hatásos, és melyik nem alkalmas a gyógyításra.
Egy gyógynövény jelentőségét azonban nemcsak a talált hatóanyag minősége és mennyisége alapján kell megítélnünk. A kis mennyiségű, "jelentéktelen" kísérőanyagok döntően befolyásolhatják a hatást.
A gyógynövény nemcsak a hatóanyag hordozója, hanem maga a természetes gyógyító erő. Egy gyógynövény jellemző hatása a benne található anyagok összességén alapszik, és az összhatás több, mint az egy növényen belül található különböző anyagok egyszerű összege.
Egy gyógynövény többféle betegség és állapot kezelésére szolgálhat - ez a különös benne. A kamilla például hatásos a gyomor és a bél panaszainak enyhítésére, amellett elősegíti a sebgyógyulást és hatásos a húgyhólyag és a vese bizonyos kóros állapotainak kezelésére is.
Szinte minden gyógynövény aktivizálja a szervezet teljes anyagcseréjét. Akut esetekben, tehát hirtelen kialakuló közérzeti zavarokban is kifejthetik a hatásukat.
A már régebben fennálló panaszokat a legtöbb gyógytea csak kúraszerű alkalmazás után enyhíti, tehát ha előírásszerűen négy-hat héten át alkalmazzuk őket. A teakúrával nemcsak a tüneteket enyhítjük, hanem a test saját gyógyító erőit olyan hatásossá alakíthatjuk, hogy a betegség meggyógyul.
A gyógynövények hatásosak, és - mint már említettük - ami hatásos, annak nemkívánatos vagy káros mellékhatásai is lehetnek. Ezért kifejezetten óvom Önöket attól, hogy bármely gyógyteát önhatalmúlag "háziteának" nevezzenek ki és tartósan fogyasszák.

Az öngyógyítás korlátai

Az öngyógyítás határai egyes betegségeknél nagyon szűkre szabottak. Ennek nem az az oka, hogy nincs hatásos gyógynövény ezekre a panaszokra, hanem az a probléma, hogy magunk nem tudjuk megállapítani a helyes diagnózist. Csak az orvos tudja elmagyarázni, milyen okai vannak a panaszoknak. Csak az orvossal való megbeszélés után következhet az öngyógyítás. Minden gyógynövénykúrát beszéljen meg orvosával!

A gyógynövények helyes tárolása

Kiváló minőségű gyógynövényt szerezhetünk be a gyógyszertárakból, mert ott kötelező a gyógynövények tisztasági és minőségi vizsgálata. A gyógynövények minőségi kritériumait a mindenkor érvényes gyógyszerkönyvek tartalmazzák. Ezek a kritériumok meglehetősen szigorúak. Magyarországon a gyógyszertárakban, a fitotékákban és a szakboltokban a Gyógynövénykutató Intézet által minősített drogok szerezhetők be.
A gyógyszerészek a megadott receptek alapján készséggel összeállítják a szükséges teakeverékeket.
A gyógynövényeket otthon mindig sötét üvegedényben vagy bádogdobozban tárolják. Így védve vannak a fénytől és a nedvességtől, és megtartják eredeti minőségüket.
Fontos a dobozok megjelölése is, ugyanis a szárított vagy vágott gyógynövényeket, a teadrogokat igen nehezen lehet egymástól elkülöníteni. Emellett minden dobozba kerüljön egy cédula, amire a vásárlás vagy gyűjtés dátuma mellett azt is írják rá, kit kezeltek már a családban ezzel a teával, és hogy milyen panaszokra milyen hatást gyakorolt.

Gyűjtsünk-e magunk gyógynövényeket?

Ha arra szánja magát, hogy saját gyűjtésű gyógynövényeket használ, átfogó botanikai ismeretekkel kell rendelkeznie. Viszonylag könnyen meggyőződhet saját maga is arról, hogy kielégítőek-e az ismeretei.

  • Tegye fel magának alkalomadtán a következő kérdéseket!
    • Minden kétséget kizáróan felismerem-e a természetben a keresett gyógynövényt?
    • Tudom-e, hogy néhány gyógynövénynek van mérgező "hasonmása"?
    • Tudom-e, hogy melyek a mérgező hatású gyógynövények, amelyek életveszélyességük miatt öngyógyításra alkalmatlanok?
    • Tudom-e, hogy melyek a védett gyógynövények, és hogy ezeket minden esetben tilos begyűjteni?
    • Tudom-e, hogy az a mező, szántó, erdőszél, ahol szedni akarom a növényeket, mentes-e a környezetszennyezéstől?
    • Tudom-e, hogy a kívánt gyógynövényeket milyen év- és napszakban kell begyűjteni ahhoz, hogy az optimális hatásukat fejtsék ki?
    • Tudom-e, hogy a növénynek melyek azok a részei, amelyeket drogként használunk fel a teákhoz (virág, termés, mag, gyökér, kéreg, vagy egész növény)?
    • Fontos! Ha a gyógynövény gyökerét használjuk, tilos a saját gyűjtés, mert ez veszélyezteti a gyógynövényállományt!
    • Tudom-e, hogyan kell a gyűjtött növényeket szakszerűen feldolgozni? Ha igen, megvannak-e erre a lehetőségeim?

Ha az előbbi kérdések alapján úgy ítéli meg, hogy kevés a gyógynövényekről szerzett tudása, de ez a könyvecske felkeltette az érdeklődését a téma iránt, akkor bevált gyógynövénykönyvek segítségével tudását kiszélesítheti.
A könyvben tárgyalt gyógynövények közül néhányat jól felnevelhet a kertjében vagy a balkonon is. Ezek között vannak a hólyag- és a vesebetegségek teakúráihoz használhatók, valamint az úgynevezett vértisztító kúrákhoz megfelelőek is.

A teák elkészítése és felhasználása

A gyógyteák orvosságok, és mint a többi orvosság, csak akkor hatnak optimálisan, ha célzottan alkalmazzuk és helyesen adagoljuk őket. Nagy jelentősége van a tea előírás szerinti elkészítésének. A felhasznált mennyiség, a víz hőfoka, az áztatás időtartama, az ivás módja sem mellékes (kortyonként, melegen, forrón vagy hidegen). Kérjük, minden esetben tartsa magát a megadott utasításokhoz, hogy a tea a teljes hatását kifejthesse.
Ha az egyes teaajánlatoknál nincs más előírás, akkor a következők érvényesek.

A teák elkészítése:
2 púpozott teáskanál teljes drogot (teakeveréket vagy egyfajta növényt tartalmazó anyagot) 1 liter forrásban lévő vízzel leöntünk, lefedjük, 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük.

A teák alkalmazása:
Az étkezések között mérsékelten melegen, kortyonként 2-3 csésze teát fogyasztunk.
Ha nem szenvedünk cukorbetegségben, akkor a teát mézzel édesíthetjük.
Az ettől eltérő előírásokat gondosan tanulmányozzák és lelkiismeretesen tartsák be. Teafőzeteket használhatunk külsőleg is pakolások és borogatások, teljes- vagy részleges fürdők, gőzölések és gőzfürdők formájában, valamint toroköblítésre, szájöblítésre és lemosásra is. Igen ajánlott a felmelegedő lábfürdő is.

Toroköblögető-szerek készítése és alkalmazása

Ha a torok és a hörgők gyulladtak be, az öblögetés az egyik leghatásosabb gyógymód. Az öblögetés a vérellátást javítva segíti elő a gyógyulást. A gyógynövények fertőtlenítő, csíraölő hatása is érvényesül. Az öblögetőszerek nyákanyagai csökkentik a köhögési ingert.
Fontos, hogy megfelelő ideig öblögessünk. Az öblögetési időnek a szükséges szüneteket leszámítva is legalább egy percnek kell lennie.

Az öblögetőfolyadék elkészítése:
A könyvben mindenkor leírtak szerint. Ha nincs eltérés, akkor úgy, mintha gyógyteát készítene.

A toroköblögető alkalmazása:
A meleg öblögetőfolyadékból vegyen egy jó kortynyit a szájába, vegyen az orrán át lélegzetet, aztán hátrahajtott fejjel állva öblögessen addig, amíg tud. A szájában összegyűjtött folyadékot köpje ki és egy új adaggal folytassa az öblögetést. Ezt az öblögetés időtartamától függően 5-15 alkalommal ismételje meg.
Naponta kétszer öblögessen, de még jobb, ha háromszor.

Inhalálószerek készítése és alkalmazása

Sok gyógynövény tartalmaz fertőtlenítő hatású illóolajakat, amelyek a gőzölgő vízben elillannak, és amiket inhalálásnál az orron vagy a szájon át lélegzünk be. Az olajak már itt elkezdik kifejteni fertőtlenítő, csíraölő hatásukat, amit a felső légutakban és a hörgőkben folytatnak. A duzzadt, sérült nyálkahártyát gyógyítják, a köhögési ingert csökkentik. A tapasztalat azt mutatja, hogy az inhalálás különösen a homlok- és arcüreg betegségeinél, valamint az akut bronchitisznél eredményes.

Az inhalálófolyadék elkészítése:
Inhalálószerként gyógynövényfőzetet, teakeveréket, bizonyos esetekben növényi illóolaj cseppeket használunk, amelyeket egy közepes nagyságú tálba forró vízbe öntünk, föléhajolunk, majd fejünket és az edényt egy kendővel letakarjuk.
Inhalálószerek alkalmazása:
Tegyünk először 3-4 evőkanálnyi gyógynövényt vagy 5-8 csepp illóolajat a tálba. Öntsük le forrásban lévő vízzel. Fedjük be a fejünket és a tálat egy kendővel, lélegezzünk behunyt szemmel váltakozva az orrunkon majd a szánkon át. Ezt addig folytassuk, míg a folyadék gőzölög.
A gyógyszertárak műanyagból készült inhalációs készülékeket is árulnak, amelyek egy edényből és egy felső részből állanak. A felső rész olyan maszk, ami csak a szájat és orrot fedi, így a fej többi része szabadon marad, kíméli a szemet. A forró gőzök egyenesen az orr- és szájüregbe jutnak. Megéri a házi gyógyszertárunkban is tartani egy ilyen készüléket, már csak azért is, mert nem különösebben drága.

Növekvő hőmérsékletű lábfürdő

A megfázásos megbetegedéseket a hideg vagy nyirkosan hideg láb gyakran okozhatja azáltal, hogy csökkenti a szervezet saját védekezőképességét, ami által a betegséget kiváltó kórokozók gyorsan szaporodásnak indulhatnak.
A növekvő hőmérsékletű lábfürdő az egész test átmelegítését szolgálja, vérbőséget vált ki az orr és a garat nyálkahártyáiban, megakadályozva a kezdődő fertőzés kifejlődését.

Előkészítés és alkalmazás:
Szükségünk van egy mosdótálra, hideg, meleg ill. forró vízre. A lábunkat először egy kb. 37 C-os vízben fürdetjük. Amikor már nem érezzük a vizet melegnek, öntünk hozzá egy kis forró vizet. Ezt mindaddig ismételjük, amíg a víz forróságát a lábunk el tudja viselni. Kb. 10-15 perc elteltével fejezzük be a lábfürdőt. Töröljük meg gondosan a lábunkat, húzzunk vastag gyapjúzoknit.
Figyelem!
Akik visszértől vagy szív- és keringési zavarokban szenvednek, semmiképp sem alkalmazhatják a forró lábfürdőt, hacsak kezelőorvosuk nyomatékosan nem engedélyezte.