Édeskömény	Legrégebbi gyógy- és fűszernövényünk: az édeskömény
	Majdnem biztos, hogy az édesköményt már 4000 évvel ezelőtt is használták. Az Eberspapirusz, egy i. e. 1500-ból származó orvosi írásgyűjtemény is említi, mégpedig mint a felfúvódás elleni kiváló szert. A későbbi szerzők, mint pl. az id. Plinius (23-79) is emésztést javító szernek ajánlják az édesköményt. A középkorban viszont mint köhögés- és letapadt nyálka elleni szert dicsérik. Ma a fentiek mellett az édesköményt gyomor- és bélpanaszok esetén is előszeretettel használják. Az édeskömény hazája a Földközi-tenger medencéje. Mivel mindig nagy igény volt rá, már régóta nagy kiterjedésű kultúrákban termesztik, Európa melegebb vidékein, valamint Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában. Az édeskömény egy- vagy többéves növény, amely húsos gyökérrel kapaszkodik a földbe és 1-2 m magasra nő. Hengeres szára enyhén bordázott, felül gazdagon szerteágazó. Levelei többszörösen szárnyaltak, alapjukon nagy hüvelyűek. Virágzati ernyője rendszerint 15 virágból álló, ernyőcskékből összetett, a szirmok sárgák. Termése ikerkaszat, hosszúkás, hengeres, végei felé keskenyedő, a termés gyakran két résztermésre esik szét. A kömény júliustól szeptemberig virágzik. Feltűnő, hogy a termés ugyanazon a növényen vagy a többi növényen is különböző időben érik be, és ez a begyűjtést meglehetősen időigényessé teszi. A munkások először az ültetvényt bejárva kivágják az érett ernyőket. Ezt kifésülésnek hívják. Mivel ezt igen körültekintően kell elvégezni, a fésült édeskömény igen jó minőségű. Aztán az egész növényt kinyüvik a földből és kicsépelik. Teakészítésnél tanácsos az édesköménymagokat egy mozsárban széttörni, hogy az illóolaj jobban kioldódjon. Az édeskömény latin neve Foeniculum vulgare Mill. és az ernyősvirágzatúak családjába (Apiaceae) tartozik. A köményültetvényeken a különböző alfajait termesztik. Egyes változatainak húsos gyökerét és vastag szárát használják saláták és főzelékek készítésére. Különösen finom saláta készíthető a friss levélhajtásokból. Kapor és édeskömény-hajtáscsúcsok keverékével remekül fűszerezhetjük a fejes vagy az uborkasalátát is. Jól használható levesek és főzelékek ízesítésére, kenyérbe sütve pedig emésztést serkentő hatású.
Eukaliptusz	Olaja enyhíti a köhögést, megfázást: az eukaliptusz
	Az eukaliptuszfa hazája Délnyugat-Ausztrália és Tasmánia, de ma sok más helyen is termesztik. A fa latin neve Eucalyptus globulus Labill. és a mirtuszfélék családjába (Myrtaceae) tartozik. Mivel nagyon gyorsan nő, Afrikában a maláriamocsarak kiszárítására használják. Az eukaliptuszfa 70 m magasra nő. Szürkésfehér kérge van. A fiatal fákon vagy az idős fák új ágain átellenesen találhatóak a vékony, tojás alakú levelek, míg az idősebb fák levelei szórt állásúak, levélnyelük van, kétszer olyan vastagok, bőrösek és sokkal hosszabbak. A kékeszöld levélfonákon a főér jól láthatóan kidudorodik és hegyes szögben szétágazik. A másodlagos levélerek egy, a levélszéllel párhuzamosan futó ívben egyesülnek. A fehér eukaliptuszvirágból kemény termés lesz. Gyógyászati célra a leveleit használjuk, azonban nem elsősorban tea, hanem a jól bevált eukaliptuszolaj készítésére. A jó minőségű levél 3 % illóolajat tartalmaz. Az eukaliptuszolajban 80 % cineol van. Ennek köszönhető az olaj megfázás esetén érvényesülő kellemes hatása, mert ez az olaj antiszeptikus, nyákoldó és hűsítő. Sokféle eukaliptuszt tartalmazó késztermék létezik. A bedörzsölésre szánt tiszta olajtól kezdve az olajtartalmú balzsamon át a cukorkáig. Hatása bizonyított, mellékhatása jószerivel nincs. Túladagolás esetén (ez minden illóolajra vonatkozik) émelygést, hányást, hasmenést okozhat. Ritka az eukaliptuszolajjal szembeni allergia.
Ezerjófű	A keserű gyógyszer: az ezerjófű
	A botanikusok ezt a tárnicsfélék családjába tartozó növényt Centaurium erythraea-nak nevezik. Ezt a gyógynövényt semmiképpen sem szabad magának szednie, mert mint minden tárnicsféle, az ezerjófű is védett növény! Sok népi neve van, például százforintosfű, földepe, lázfű, gyomorfű, hasfájásfű. Az ezerjófű egy tisztán keserűanyagot tartalmazó növény, amelyet tonikumként, tehát emésztési gyengeségnél és étvágytalanságnál már időtlen idők óta használnak, és még ma is változatlan módon. Egy azokból a régebbi időkből származó mondás, amikor még a "keserű" a hatásos álneve volt, így hangzik: "A gyógyszernek keserűnek kell lennie, különben semmit sem használ"; és ha a Struwwelpeter-ben a doktor kis betegének "a keserű orvosságot" nyújtotta, ezt semmiképpen sem büntetésnek szánta. Hatóanyag szempontjából az ezerjófűben csak a keserűanyagok érdekesek; ezek gondoskodnak az egész emésztési rendszer jobb emésztőnedv-áramlásáról, ami javítja az étvágyat, s a táplálék panaszmentes feldolgozásához, jó közérzethez vezet. A tudományos álláspont szerint gyomorsavképződés javítására (gastritis elégtelen gyomorsavképződéssel), valamint étvágytalanság ellen javalt. Az ezerjófű Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában fordul elő. Nálunk nedves réteken és ritka erdőségekben nő. Szára négyszögletes, 10-50 cm magas. A levelek keresztirányban átellenesen állnak. A piros, csillag alakú virágok, amelyek csak napsütésben nyílnak ki, bogernyőben vannak elrendezve. Gyógyászati célra az ezerjófüvet Marokkóban, Jugoszláviában és Bulgáriában termesztik.