TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT   GYÓGYNÖVÉNYTÁR * F *  
  Tartalom Orvosi szógyűjtemény  
A,Á B C,CS D E,É F G,GY H I,Í J K L,LY M N,NY O,Ó Ö,Ő P Q R S,SZ T,TY U,Ú Ü,Ű V,W X Y Z,ZS

Fehér mályva Már ókorban is gyógynövényként használták: a fehér mályva

A fehér mályva, az orvosi ziliz (latin neve Althaea officinalis), a mályvafélék családjába tartozik. Gyógyhatása már az ókortól kezdve ismert, és érdekes, hogy ma is ugyanazoknak a panaszoknak az enyhítésére használjuk, mint akkor. Ingercsökkentő hatása a gyökér nyálkatartalmának köszönhető. Ez növényi védőbevonatot képez a száj és a garat sérült nyálkahártyáján, de a gyomorban és a bélben is. Ezért a mályvagyökérteát garathurut, torokfájás, száraz köhögés, rekedtség és a gyomor és bél nyálkahártyája gyulladásainak gyógyítására használjuk. A mályvagyökér gyógyhatása orvosilag elismert.
A mályvagyökérteát hidegen készítjük. Ezért nem alkalmas a teakeverékekbe, amelyeket forrázással készítünk.
A fehér mályva a Kaszpi-tenger, a Fekete-tenger és a Földközi-tenger keleti medencéjében őshonos, termesztik azonban Bulgáriában, Jugoszláviában, a Szovjetunióban, Magyarországon és Belgiumban is. A fehér mályva házi kertben történő telepítése is sikerrel kecsegtet. Nyirkos, mélyrétegű, tápdús, meleg fekvésű talajt igényel. Szőrös szára egy méternél magasabbra is megnő. Levelei szórt állásúak, nyelesek, mindkét lapjukon bársonyosan bolyhos szőrűek. A levélszél fűrészes. Virágai a levelek hónaljában csomóban állnak, nagyok, fehérek vagy halvány rózsaszínűek, június, július vagy augusztus hóban nyílnak.
Fekete ribizli A népi gyógyászatban gyakori: a fekete ribizli

A fekete ribizli kifejezésre azonnal az érett gyümölcsből készült vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag szörp jut az eszünkbe.
100 g érett gyümölcs 120 mg-os C-vitamin-tartalma jóval magasabb, mint a citrusféleségeké. A B-vitamincsalád tagjai és más vitaminok is megtalálhatók a gyümölcsben. A nyers gyümölcs, az érett, friss bogyókból préselt gyümölcslé, a ribizlilekvár vagy a ribizliíz gyermekeknek is, felnőtteknek is egészséges táplálék.
Sokkal kevésbé ismert a szárított ribizlilevélből készült tea haszna. A népgyógyászat már régóta használja reumás (és köszvényes) panaszok kezelésére. A reumás panaszok kiújulása már rövid használat után (4-6 héten át napi 2 csésze tea elfogyasztása javasolt) is ritkábbá és enyhébbé válik. Ennek ellenére az orvostudomány a ribizliteával szemben elég tartózkodó, és csak enyhe diuretikus (vizelethajtó) hatás létét feltételezi.
A fekete ribizli botanikai neve Ribes nigrum L., és a köszmétefélék családjába tartozik, bár tüskéje nincs. Közép- és Kelet-Európában vadon is nő, és különböző népies elnevezései is vannak: pl. "köszvénybogyó". Levelei 3-5 karéjúak, szélük durván fűrészelt, fonákjukon sárga olajmirigyekkel pontozottak. Virágzata lecsüngő fürt, zöldessárga, szélén barnásvörösen színezett. Ebből fejlődnek ki az eleinte barnásvörös, később mélyfekete bogyók. Az egész bokornak enyhén kellemetlen szaga van, amire több népies név is utal – pl. a "bűzbokor", "poloskabogyó". A gyümölcs feldolgozása során ill. a levelek megszárításakor ez a szag jelentősen csökken. Aki levelét szeretné gyűjteni, ügyeljen arra, hogy csak egészséges, ép leveleket gyűjtsön, mert a ribizlibokrot gyakran támadja meg egy – erre a növényre jellemző – gombafertőzés.
Festőbuzér Egykor kedvelt és keresett színezőanyag volt: a festőbuzér

A francia katonák nadrágját és a törökök fejfedőjét, a fezt, festőbuzérral festették vörösre. Csak az anilinfestékek tudták ezt a festőanyagot kiszorítani. A növény gyökere tartalmazza a vörös színezőanyagot, ami alizarinszármazék.
A festőbuzér, azaz Rubia tinctorum Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában honos és a közönséges galaj, valamint a szagos müge mellett a Rubiaceae (buzérfélék) botanikai családjába tartozik. Évelő, lágy szárú növény, alacsonyan fekvő vagy kúszó, négyszögletű szárral, amelyen kicsiny, lándzsa alakú levelek és sárgászöld virágok ülnek.
A földben kúszó gyökérrész eléri az egy méter hosszúságot is. Megszárítva és megőrölve kaphatjuk belőle a törökvörös nevű színezőanyagot. Az ismert legrégebbi színezőanyagok egyike; már időszámításunk előtt használták Egyiptomban, Perzsiában és Indiában. Több más földközi-tengeri növénnyel együtt a bencés szerzetesek hozták át az Alpokon, és Nagy Károly honosította meg a birtokain.
A festőbuzér gyökerét és a belőle készített tinkturát vagy gyökérkivonatot húgyúti kövek esetében alkalmazzák. A festékanyagok (az alizarinszármazékok) a fogyasztáskor átmennek a vizeletbe, ezért azt vörösre festik. Ezt a kezelőorvos feltétlenül mondja el a betegének, nehogy a vörösre színeződött vizeletet a beteg vérvizelésnek higgye. A ruberitrinsav, ami a festőbuzér fő hatóanyaga, csökkenti a kalcium-foszfát és kalcium-oxalát kicsapódását, vagyis megelőzi a foszfát- és oxalátkövek keletkezését.
A festőbuzér elismert hatása az, hogy a húgykövekből kioldja az -oxalátot és a -foszfátot, és ezzel csökkenti a kövek nagyságát. Emellett a drogok görcsoldó hatásukkal segítenek a kövek spontán távozásában. A festőbuzért teaként ritkán alkalmazzák, mert nem kellemes az íze. A kapszulában adagolt por azonban minden további nélkül fogyasztható.
Fűzfakéreg Ma újból keresett szer: a fűzfakéreg

Amikor még nem volt Aszpirin, a fűzfakéreg hatóanyagát lázcsillapításra, fejfájás és reumatikus fájdalmak kezelésére használták. Ezenkívül fontos alkotórésze volt különböző teakeverékeknek. Azután, amikor a fűzfa-szalicinre és a szalicilglukozidra már nem volt szükség, mert az acetilszalicilsav olcsón és egyszerűen előállítható volt, a fűzfakéreg mint láz- és fájdalomcsillapító feledésbe merült. Ma, amikor a természetes gyógyszerek újból tért hódítanak, a fűzfakérget is egyre többször használják láz- és fájdalomcsillapításra.
A fűzfakéreg hatóanyaga azonban a gyomornyálkahártyát ingerelheti, ezért azok, akiknek érzékeny a gyomruk, mondjanak inkább le a fűzfakéregtea használatáról.
Az orvostudomány is elismeri a fűzfakéreg hatását lázas megbetegedésekben, fejfájás és reumás panaszok esetén. A teadrog (Salicis cortex, Cortex salicis) tavasszal a középnagy ágakról lefejtett és megszárított különböző fűzfafajták, mint a fehérfűz (Salix alba L.), csigolyafűz (Salix purpurea L.), kosárkötőfűz (Salix daphnodes Vill.), kecskefűz (Salix caprea L.), csörögefűz (Salix fragilis L.) kérgéből származik.