TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT   GYÓGYNÖVÉNYTÁR *S,SZ*  
  Tartalom Orvosi szógyűjtemény  
A,Á B C,CS D E,É F G,GY H I,Í J K L,LY M N,NY O,Ó Ö,Ő P Q R S,SZ T,TY U,Ú Ü,Ű V,W X Y Z,ZS

Szeder Leveléből készült tea vizelethajtó: szeder

A szeder botanikai neve Rubus fruticosus. A rózsafélék családjába tartozik (Rosaceae). A szeder levelei ötösével vagy hármasával összetettek, felső felszínük sima, az alsó szőrös. Alul a levélér mentén apró tüskéi vannak. A szeder különböző fajai síkságokon is és hegyvidékeken is nőnek. A szedercserjéknek nincs egységes virágzási idejük; hosszabb-rövidebb szünettel májustól egészen a tél beálltáig virágzanak. Ezért ugyanazon a cserjén egyszerre találhatunk virágot, éretlen és érett gyümölcsöt. A fehér vagy halvány rózsaszín virágokból feketéskék, fénylő vagy hamvas, összetett termés fejlődik. Finom gyümölcsei frissen és feldolgozva lekvár, dzsem vagy gyümölcslé formájában kedveltek és ismertek.
A cserje leveleit felhasználhatjuk mindennapi teaként vagy a legkülönbözőbb, tartósan alkalmazott teakeverékek alkotórészeként. Amikor az orvos a vesebetegnek naponta legalább 2 liter tea fogyasztását javasolja heteken és hónapokon keresztül, akkor nem használhatnak erős hatású teát, hiszen elsősorban a sok folyadék, a húgyutak átmosása a lényeg. Különösen alkalmas erre a célra egy olyan teakeverék, amely felerészben szeder- és málnalevélből, felerészben pedig vizelethajtó gyógynövényekből (például nyírfalevélből, pitypanggyökérből és -hajtásból, zsurlóból és aranyvesszőből) áll. Azok az idős emberek, akiknek sok folyadékra van szükségük, naponta rendszeresen fogyaszthatják a szeder- és málnalevélből készült teát. Ízesítésül kevés borsmentát, citromfüvet, csipkebogyót vagy hibiszkuszvirágot adhatnak hozzá.
Szénavirág Mezei virágok, füvek jótékony keveréke: a széna- vagy szérűvirág

 

A szénavirág, amit a patikusok Floris graminisnek vagy Graminis flosnak neveznek, nem más, mint a szénával együtt szárított különböző mezei virágok virágzatának, magjának, levél- és szárrészeinek keveréke. Régebben egyszerűen a szérűről vitték el azt az anyagot, amit a szénavilla már nem tudott felvenni, és így a szérűn egyre vastagabb rétegben hevert. Felhasználás előtt a szénavirágot többszörös rostálással megtisztították a durvább szárrészektől és a földmaradványoktól.
A szénavirágban a jellegzetes mezei füvek (tarackbúza, rozsnok, réti perje, réti csenkesz) mellett természetesen más réti növények részei is megtalálhatók. A szénavirág nagyon különböző összetételű anyag, a benne található mezei növények mennyiségétől függően. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy gyógyító hatását tudományosan sokáig nem ismerték fel.
A szénavirág-pakolások és -fürdők fájdalomcsillapítók, nyugtatók és a túlfeszített izomzatot lazítják, rugalmasabbá teszik a kötőszövetet, fokozzák a véráramlást és javítják a szöveti anyagcserét.
A szénavirágfürdők és a szénavirág-pakolások hatásosak a szervezet saját védekező erőinek aktiválásában. Lázas, influenzás megbetegedésekben sikerrel alkalmazhatók.
Igen kedvezőek a tapasztalatok a szénavirágfürdővel a reuma kezelésében is. Dicsérik hatását a klimaktérium (változás kora) alatti zavarok és a vegetatív disztónia legkülönbözőbb tüneteinek enyhítésében. Krónikus bőrbántalmak, gyomor-, bél-, hólyag- és vesebántalmak is jól reagálnak a szénavirág-pakolásra, az egésztest-, illetve testrészfürdőkre.
Eddig a szénavirágban nem tudtak olyan speciális hatóanyagot kimutatni, ami megmagyarázná a szénavirág jótékony hatásait. Olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket a legtöbb más növény is; cukrot, ásványi anyagokat és nyomelemeket, proteineket (fehérjéket), cserzőanyagokat és kevés illóolajat találtak benne. Emellett találhatók még benne flavonoidok és kumarin – talán e két hatóanyagnak köszönhető a gyógyító hatása.
Szenna Kíméletesen, de azonnal hat: a szenna


 

 

 

A szennának két fajtáját ismerjük, amelyeknek a leveleit és terméseit gyógyszerként használják. A Cassia angustifolia Vahl.-t Tinnevelly-szennának is nevezik, Szomáliában és Arábiában honos, és főleg a nevét adó dél-indiai Tinnevelly területen termesztik. Az Alexandriai-szennának is nevezett Cassia senna L. Szudánban és Nyugat-Afrikában honos; főleg a felső Nílus vidékén termesztik.
A szennalevél és a szennatermés a legismertebb hashajtószernek számít. Ha arról van szó, hogy heveny székrekedést hárítsunk el, ami a végbél környékén végzett műtét vagy más orvosi beavatkozások következménye, és lágy székletürítésről kell gondoskodni, akkor ezt a szert kell választani.
A tudomány a szennalevelet és szennatermést minden olyan megbetegedésben ajánlja, amelynél a lágy széklettel történő könnyű székletürítés a kívánatos, tehát végbélrepedésnél, Haemorrhoidoknál és a végbélen végzett műtéti beavatkozások után; röntgenvizsgálatok előtt a belek tisztítására, valamint a hasüregben végzett műtétek előtt és után.
Mindkét szennafajta fél-1 m magas, a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó kis bokor, mint a mi kerti babunk is. A levéltőnél álló és fürtökben elrendezett sárga virágokból fejlődnek ki a laposra nyomott, barna, 1-2 cm széles és 2-4 cm hosszú termések, amelyek "anyalevél"-ként vagy "szennatermés"-ként ismertek. Ha a levelek (szárnylevelek) teljesen kifejlődtek, akkor takarítják be. Ezt hántással végzik, majd levegőn szárítják meg. A termést csak akkor szabad leszedni, ha már teljesen érett.
Gyógyszerészeti felhasználás szempontjából közömbös, hogy melyik fajtából származnak a szennalevelek (Senna folium); mindkettő azonos módon hat. A szennaterméseknél (Sennae fructus) azonban a Tinnevelly-szennát kell használni.
Figyelem! Az orvos megkérdezése nélkül a szennalevelet és szennatermést csak rövid időn át szabad szedni!