Vesebetegségek Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

4. Vesebetegségek

Akut (heveny) vesebetegségek

Akut vesebetegséget a hirtelen, órák vagy néhány nap alatt kialakuló kezdet jellemzi, és a korábban egészséges vesék betegednek meg. A betegséget kiváltó okok igen változatosak: bakteriális fertőzés érheti az egyik vagy mindkét vesét heveny vesemedence-gyulladást okozva, de itt említjük meg a tüszős mandulagyulladást követően fellépő immunológiai reakció okozta heveny vesegyulladást is. Ezekre a kórképekre általában jellemző, hogy a betegek viszonylag gyorsan és legtöbb esetben maradandó vesekárosodás nélkül gyógyulnak.

Akut glomerulonefritisz

Heveny vesegyulladás: jellegzetes, hirtelen kialakuló tünetcsoport jellemző rá.

  • Tünetek:
    • vérvizelés: kóla- vagy kávészínezetű vizelet
    • fehérjevizelés
    • vizelet mennyiségének csökkenése
    • vér méreganyagszintjének emelkedése
    • vizenyőképződés: laza kötőszöveteknek megfelelően jelenik meg, először szemhéjakon, arcon, majd az egész testre kiterjedhet; alsó végtagok megdagadnak, mellhártya lemezei között és a hasüregben is megjelenhet
    • magas vérnyomás

Az érgombolyagok gyulladása leggyakrabban valamilyen fertőzést követően alakul ki.
Ezek lehetnek: szívbelhártya-gyulladás, tüdőgyulladás, tályog, májgyulladás, felső légúti Streptococcus infekciót követően 6-10 nappal jelentkeznek a tünetek.

  • Terápia:
    • ágynyugalom
    • ha infekció igazolható, akkor 7-10 napos antibiotikus kezelés
    • vitamin-, szénhidrátdús étrend
    • garatmandulák eltávolítása, ha fertőzési gócként szerepelnek, a heveny szak lezajlása után
    • szükség esetén vízhajtó, vérnyomáscsökkentő szerek

A hirtelen kezdet mellett az esetek döntő részében gyors gyógyulás jellemző.

Akut vesemedence-gyulladás

Súlyos betegség, tünetei néhány óra, egy nap leforgása alatt kialakulnak. A kórokozók véráram útján (hematogén) vagy hólyagból vizelettel felszálló fertőzés útján érik el a vesét. A felszálló húgyúti infekció a vese megfertőzésének leggyakoribb módja. Hematogén fertőzés gennyes folyamatokból származik: tályog, orrmelléküreg-gyulladás, középfülgyulladás, mandulagyulladás, szívbelhártya-gyulladás.
Bakteriális fertőzésnek a hólyagból a vesékbe történő felterjedésében alapvető szerepe van a veziko-ureteralis refluxnak (VUR), amikor vizeléskor a hólyagból nemcsak a húgycső felé távozik a vizelet, hanem az uréterekbe, s azokon keresztül a vesemedencébe is jut. Húgyúti fertőzésben szenvedő csecsemők és kisgyermekek 40-60 %-ánál reflux diagnosztizálható. Felnőtteknél VUR észlelhető húgyutak részleges vagy teljes elzáródása, ill. vizeletelvezetési zavarok (hólyagdaganat, prosztatamegnagyobbodás, kő) esetén.
Húgyúti elzáródásnál a pangó vizeletben baktériumok szaporodnak el, ill. refluxhoz is vezethet, s mindezek együttes hatására felszálló húgyúti fertőzés az eredmény.

  • Tünet:
    • Magas láz (39 ?C felett), hidegrázás, deréktáji fájdalom, hányinger, hányás, tapintásra, ütögetésre érzékeny vesetájék az érintett oldalon. Panaszok esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.
  • Laboratóriumi eltérések:
    • Gyorsult süllyedés, emelkedett fehérvérsejtszám, vizeletüledékben nagy tömegű fehérvérsejt, fehérvérsejt cilinderek és baktériumok láthatók.
  • Terápia:
    • Ágynyugalom, bő folyadékfogyasztás, lázcsillapítás, antibiotikum (vizelettenyésztés alapján kórokozó érzékenységétől függően), hányás esetén infúzió.
    • Kezelés hatására a tünetek rövid idő alatt megszűnnek, a vizeletben a baktériumürítés csökken, néhány hét alatt sterillé válik. Többségében nyomtalanul gyógyul. A gyógyulás után panaszmentesség ellenére menjünk ellenőrző vizsgálatra a biztos gyógyulás megállapítására!
    • A gyógyulás folyamán kialakult és visszamaradt elváltozások hajlamosítanak a gyulladások kiújulására. A heveny vesemedence-gyulladás ismétlődése esetén urológiai szakvizsgálat szükséges a valószínű anatómiai eltérések felismerésére és lehetőség szerinti megszüntetésére. Ne idegenkedjünk az urológiai vizsgálat esetleges kellemetlenségeitől, hosszan tartó és nehezen gyógyítható betegségeket előzhetünk meg vele. Ha a kóros anatómiai eltéréseket nem szüntetjük meg, az ismételten lezajló gyulladások a veseszövetet elpusztítják, veseelégtelenség alakul ki.
  • Egyéb hajlamosító tényezők:
    • terhesség (hormonális tényezők, méhnek húgyutakra gyakorolt nyomása)
    • VUR
    • húgyúti szűkület, elzáródás
    • húgyutak szerkezeti rendellenessége
    • húgyutak műszeres vizsgálat okozta károsodása
    • cukorbetegség

Krónikus vesebetegségek

Ezekre a kórképekre jellemző, hogy nemcsak az előidéző kórokok rendkívül változatosak, hanem a betegség megjelenése, az ún. klinikai kép is. Ezért általában meg kell elégednünk a klinikai és szövettani kép leírásával. Az aktuális vesebetegség pontos megítélését tovább bonyolítja, hogy ugyanazon kóroki tényező különböző morfológiai változásokat hozhat létre. Kóroki szempontból fontosak az ún. immunológiai reakciók, direkt toxikus hatások, fertőző betegségek. A kialakult kórképeket általában a vese parenchymás betegségeinek nevezzük. Ezek lehetnek a kisérgombolyagok, a glomerulusok, vagy az elvezető csatornák, tubulusok vagy a vesét ellátó erek megbetegedései, de idesoroljuk az öröklődő, genetikai sérülés okozta vesebetegségek mellett a bakteriális fertőzés következtében kialakult krónikus vesegyulladást is. Jellemző lehet még, hogy ezen vesebetegségek kezdetben alig okoznak panaszt, tünetet és ezért gyakran ún. szűrővizsgálaton (alkalmassági vizsgálat, jogosítvány, sorozás stb.) fedezik fel a vesebetegségre jellemző vizeleteltérést viszonylag kielégítő veseműködés mellett. Az alábbiakban a krónikus vesegyulladást (krónikus glomerulonefritisz), a krónikus vesemedence-gyulladást, és a vese fejlődési rendellenességeit emeljük ki gyakoriságuk és jellegzetes klinikai megjelenésük miatt.
Sajnos ezeket a kórképeket ritkán tudjuk maradéktalanul meggyógyítani, általában változó ütemű progresszió, a betegség kiújulása jellemző, és gyakran végállapotú veseelégtelenséghez vezetnek.

Krónikus glomerulonefritisz

A vesegyulladások többsége hosszú évek alatt tünetmentesen vagy tünetszegényen alakul ki lappangó kezdettel. Kezelés nélkül a lassú progresszió jellemző rá és évek során a vesefunkciók elvesztése. A folyamat kezdete ritkán állapítható meg. A vesegyulladást gyakran megelőzik tüszős mandulagyulladások. A tüszős mandulagyulladások gyógyulása után fehérjeürítés jelentkezhet, mely panaszmentesen kialakuló vesegyulladás kezdetét jelzi. Minden tüszős mandulagyulladás gyógyulása után 2-3 héttel javasolt a vizelet vizsgálata.

  • Tünet:
    • panaszmentes: vizeletben fehérjevizelés, mikroszkópos vérvizelés
    • súlyos esetben: hányinger, hányás, hasmenés, vizenyőképződés, viszketés, nehézlégzés, gyengeség
  • Laboratóriumi eltérések
    • Fehérjevizelés a vérvizelés többségénél jelen van, vizeletüledékben cilinderek láthatók. A vér méreganyagszintje még nem emelkedik.

Diagnózis:

6. ábra. A beteg elhelyezkedése vesebiopsziához

A szövettani diagnózis azért szükséges, mert a megfelelő gyógyszeres kezelés e nélkül nem lehetséges. Pontos diagnózishoz vesebiopszia segítségével juthatunk (6. ábra), ill. a jellegzetes tünetegyüttes alapján állíthatjuk fel a diagnózist. A vesebiopszia célja egy olyan kis szövetdarabka kivétele a veséből, melynek szerkezete azután mikroszkóposan vizsgálható. A kis szerkezeti egységek (glomerulusok, nefronok) vizsgálatával megállapítható, hogy milyen típusú vesegyulladása van a betegnek. A vese-tűbiopsziát általában hason fekve ultrahang segítségével végzik. A vesebiopszia minimális veszélye eltörpül hasznossága mellett.

  • Terápia:
    • Legnagyobb erőfeszítéseink a veseelégtelenség megakadályozására irányulnak. Ezek közül a jelentősebb a vérnyomáscsökkentő kezelés, és szükség esetén vízhajtók, vesekímélő étrend alkalmazása.

Nefrózis-szindróma

A nefrózis-szindróma (tünetegyüttes) esetén a vizeletben nagy mennyiségben található fehérje a legfontosabb lelet. A szervezetnek szüksége van a fehérjékre, a vérben található legfontosabb fehérje az albumin. Ha a szervezet a vizelettel sok fehérjét veszít, akkor a vérben a fehérje-szint túl alacsony lesz, gyakran vizenyős duzzadás - ödéma - keletkezik. Ennek az az oka, hogy a vérben található fehérje szivacshoz hasonló módon folyadékot tart az érpályán belül. Ha ez a hatás nem érvényesül, akkor a folyadék a szövetekbe szivárog, és ahogy a 8. ábrán látható, a szemek körül, az arcon és a lábakon látható duzzanatban nyilvánul meg. Ez a nagy fehérjevizelést okozó glomeruláris vesebajok jellemző megnyilvánulása.

7. ábra. A veseeredetű vizenyő (ödéma) elhelyezkedése

Az elvesztett fehérjéket a máj fokozott szintézissel igyekszik pótolni, ezek során a vérzsírok képzése is növekszik, s megemelkedik a vérszérumban a koleszterin-, trigliceridszint, ill. a vizeletben a zsírürítés. A magas vérzsírszint miatt megnő az érelmeszesedés veszélye. Normális véralvadáshoz szükséges faktorok is fehérjékből épülnek fel, ezek elvesztése a glomerulusokon keresztül kóros alvadási viszonyokhoz vezetnek, megnő a trombózis, embólia veszélye. Ezt az állapotot veseeredetű és vesén kívüli okok sokasága okozhatja: fertőzés, vegyszer, gyógyszer, daganat, öröklődő betegség, szisztémás betegség.
A nefrózis-szindróma kezelésének kettős célja van: az egyik a tünetek (pl. ödéma, duzzadás) enyhítése, a másik a fehérjevesztés csökkentése. Az ödéma ellen hatásos a fehérje-(albumin)infúzió, a vizelethajtók alkalmazása, valamint az alacsony nátrium(só)tartalmú diéta. A fehérjevesztés kezelésére általában a szteroidok csoportjába tartozó gyógyszereket alkalmazzák. Nefrózis-szindrómát többféle betegség idézhet elő, ezért itt különösen indokolt a vesebiopszia elvégzése.

Krónikus vesemedence-gyulladás

A vese gyakran kétoldali, gennykeltő baktériumok okozta fertőzése, mely évek alatt a vesemedence és a kehelyrendszer alaki elváltozásait okozza. A gyulladás ráterjed a vese kiválasztást végző részére is, és ezeket lassan elpusztítja. Az elpusztult parenchyma helyét hegszövet pótolja, ami a vesék zsugorodásához vezet. Az esetek többségében húgyúti elzáródáshoz vagy refluxhoz társul, ezekre az elváltozásokra rakódik rá a bakteriális fertőzés. A vizeletelfolyást nem akadályozó vesekő is gyakran oka a vesemedence-gyulladásnak.

  • Tünet:
    • visszatérő heveny vesemedence-gyulladásos tünetek (láz, hát- és derékfájás, baktérium- és gennyürítés a vizeletben), gyakran azonban éveken át ilyen tünetek nélkül is fennállhat, és szűrővizsgálat vagy más betegség vizsgálata során derül ki a krónikus vesemedence-gyulladás. A gyakori tünet- és panaszmentes kezdet, valamint a lappangó lefolyás miatt előfordul, hogy csak a veseelégtelenség szakaszában sikerül diagnosztizálni
    • poliuria, bőséges éjszakai vizelés (vesetubulusok károsodása következtében a vesék koncentráló képessége csökken, nagyobb mennyiségű és hígabb vizelet termelődik)
    • kb. a betegek 70 %-ánál magas vérnyomás alakul ki
    • gyermekeknél a fejlődés visszamaradásához vezet
  • Labor eltérések:
    • A vizeletben fehérvérsejtek, baktériumok és szemcsés cilinderek, mérsékelt fehérjevizeléssel. Az elváltozások nem állandóak, a baktériumok vagy gennysejtek eltűnése nem jelent gyógyulást!
  • Terápia:
    • Vizelettenyésztés eredményétől függően a baktérium érzékenységének megfelelő antibiotikus kezelés. A fennálló húgyúti szűkület, ill. elzáródás, vesekő mielőbbi gyógyítása szükséges. E nélkül a gyógyszeres kezelés csak átmeneti eredményt ad.
    • A krónikus vesemedence-gyulladás klinikai lefolyása igen változatos, általában nagyon lassan progrediál. Ha a kiváltó okot nem tudjuk megszüntetni, vagy a kezelést enyhe tünetek és csekély panaszok miatt elhanyagolják, veseelégtelenség alakulhat ki.

A vese fejlődési rendellenességei

A vesék fejlődési rendellenességei viszonylag gyakoriak és igen változatosak, érinthetik a vesék számát, szövetét, alakját, elhelyezkedését és ereit. Ezek az elváltozások gyakorta tünetmentesek vagy tünetszegények, azaz nem okoznak panaszokat, így sokszor egy életen át nem vagy csak véletlenül derülnek ki. Részben magyarázatul szolgál erre az, hogy a vese páros szerv és egy, egészséges vese önállóan is el tudja látni a feladatát. Bizonyos eltérések azonban előbb vagy utóbb felhívják magukra a figyelmet (8. ábra).
Ritkán előfordul, hogy egyik vese sem fejlődik ki - nem egyszer más súlyos fejlődési rendellenességek kíséretében -, ami az újszülött életképtelenségéhez vezet. Gyakoribb a vese egyoldali hiánya, ilyenkor a másik oldali vese megnagyobbodik és pótolja a hiányzót. Lehet az egyik vese a normálisnál kisebb. Féloldali kicsi, csökevényes vese nem ritkaság, ami mellett szintén nagyobb másik vesét találhatunk. Gyulladás alakulhat ki benne és szerepe lehet a későbbi magas vérnyomás kifejlődésében. Kétoldali előfordulása már a kisgyermekkorban művesekezelést igénylő súlyos vesebetegséghez vezet.

Cisztás vese

8. ábra. A vesék gyakoribb fejlődési rendellenességei

Kialakulhat a vese állományában ciszta, azaz folyadéktartalmú hólyag(ócska). (A ciszták száma alapján van egy-, illetve sokcisztás vesebetegség.) Az egyszerű veseciszták a vesében bárhol, többnyire csak az egyik vesében, annak felszínéből kiemelkedve helyezkednek el. Általában nem okoz panaszt.
A sokcisztás vesebetegségben mindkét vesében találunk különböző méretű cisztákat, melyek képződése már az anyaméhben elkezdődik (10. ábra). Az élet előrehaladtával újabbak keletkeznek, amik a meglévőkkel együtt folyamatosan növekszenek, így összenyomják és elpusztíthatják az egészséges veseszövetet. Aszerint, hogy ez a folyamat milyen gyorsan zajlik, milyen a betegség progressziója, két típust különböztetünk meg. A betegség újszülöttkori formája - előfordulása igen ritka - már a megszületés után súlyos tüneteket okoz, gyakran korai halálhoz vezet.
A lassan növekvő ciszták -- felnőttkori típus -- a vesék jelentős megnagyobbodásához (ugyanakkor az egészséges veseszövet pusztulásához) és a 4-6. évtizedben teljes veseelégtelenséghez vezethetnek. A ciszták olyan nagyra nőhetnek, hogy a betegnek deréktáji fájdalmat, esetleg hasi teltségérzetet, hasfeszülést okoznak és a hasfalon keresztül tapinthatók a vesék. A panaszokat okozó nagy ciszták tartalmát ultrahangos segítséggel le lehet szívni. Ennek indokoltságát az orvossal kell megbeszélni, összevetve a panaszokat a beavatkozás esetleges szövődményeivel.
Lehetséges hogy a vese mellett más szervben -- a hasnyálmirigyben, a lépben, a májban -- is találni cisztákat. Gyakorlatilag nem kell attól tartani, hogy más szervekben a ciszták működési zavarokat okoznak.
A sokcisztás vesebetegség örökletes. A 9. ábrán mutatjuk be, hogy ez nem azt jelenti, hogy a policisztás szülő gyermeke biztosan örökli a betegséget, hanem csak azt, hogy örökölheti. A policisztás szülő gyermekei között gyakoribb ez a betegség, mint a nem policisztás szülő gyermekei között.

Javasoljuk a gyermekek és a testvérek veszélymentes hasi ultrahang-vizsgálatát, amely e betegség kimutatásának legbiztosabb módszere. Negatív esetben érdemes a vizsgálatot évek múlva megismételni, mert lehet, hogy az előző vizsgálatkor a ciszták még olyan kicsik voltak, hogy nem sikerült kimutatni.

Fontos tanács a szülőknek! Mit tegyenek, ha gyermekük veséjében sok ciszta fejlődött ki?

  • Ne essenek kétségbe! Általában a gyermekkorban és a fiatal felnőttkorban életmód-megszorítás nem szükséges. A gyermek az iskolában tornázhat, sportolhat, de ne versenyszerűen! Ritka esetben, de előfordulhat, hogy sohasem fog a policisztás vese panaszokat okozni.
  • Ne engedjék, hogy a gyermekben betegségtudat alakuljon ki. Mondják meg a gyermeküknek, hogy még nem betegek, azért kell rendszeresen vizsgálatokra járni, hogy ne legyen beteg.
  • Pályaválasztásnál vegyék figyelembe, hogy nehéz fizikai munkát ne kelljen végezni. Olyan foglalkozást ne válasszanak, ahol ki vannak téve az időjárás viszontagságainak.
  • A házasságkötésnél és a gyermekvállalásnál ne legyen döntő szempont a policisztás vese örökölhetősége.

Mire ügyeljen a policisztás beteg?

Panasz- és tünetmentesség esetén is járjon az orvos által javasolt gyakorisággal kontroll vizsgálatokra. A tünetmentesen kialakuló bakteriális fertőzés és a vese működésének lappangva kialakuló zavara így ismerhető fel.
Tartózkodjék a nagyobb fizikai megterheléstől, ami vérvizelést okozhat. Ha vizeletét véresnek látja, azonnal forduljon orvoshoz. Az esetek döntő többségében a vérvizelés nyugalomra és gyógyszeres kezelés hatására néhány nap alatt megszűnik.
Fájdalmas és gyakori vizelés, hőemelkedés vagy láz, vesetáji fájdalom esetén azonnal jelentkezzék az orvosnál. A gyulladás gyógyításában a kezelés időben való elkezdése döntő tényező.

Kettős vese

A kettős vese a húgyúti szervek egyik gyakori fejlődési rendellenessége, lehet egy- vagy kétoldali. Az érintett vese - valamelyest nagyobb a normálisnál - két vesemedencét vesz körül, melyekből egy-egy húgyvezeték indul, így egy veséhez két vesemedence és két húgyvezeték tartozik. Általában nem okoz tüneteket.
Előfordulhat, hogy a húgyvezetékek beszájadzása a hólyagba rendellenes, és a vizelet a hólyagból visszafolyik a húgyvezetékbe, a húgyvezeték és a vesemedence kitágul. Ez az állapot hajlamosít vesemedence-gyulladásra és a veseállomány károsodásához vezethet.

Patkóvese

A vese alakját érintő elváltozás a patkóvese. A két vese alsó pólusánál összenőtt. Kifejezett panaszokat akkor okoz, ha benne gyulladás, vizeletpangás vagy kő alakul ki.
Ismert a vesék helyzeti rendellenessége, mikor is a vesék nem a megszokott helyen fejlődnek. Elhelyezkedés alapján van az ágyéki csigolyák és a keresztcsont magasságban található vese, jellegzetes tünete egyiknek sincs, de hajlamosítanak gyulladásra, kőképződésre. A keresztcsonti, azaz a medencében található vese a terhesség ideje alatt jelent gondot (8. ábra).

Magas vérnyomáshoz társult vesebetegség

A magas vérnyomás népbetegség, néha már csak a súlyos szövődmények kialakulásakor találkozik a beteg és az orvos.
A magas vérnyomás az ún. kardiovaszkuláris betegségek; a szív, a veseelégtelenség és az agyvérzés egyik legjelentősebb kockázati tényezője.
Fontos, hogy a hatásosan (erélyesen) kezelt betegek között drámaian csökkent az említett kardiovaszkuláris történések száma. A tartósan fennálló szisztémás hipertónia vesekárosodáshoz vezető, vesén belüli hemodinamikai változásokat okoz. A vesebetegség előrehaladásának legfontosabb kockázati tényezője a szisztémás hipertónia, amely krónikus vesebetegség oka és következménye lehet.

Az ún. renális (vese) eredetű hipertóniák

  • glomeruláris betegségek (glomerulonefritiszek, anyagcsere-eredetű, pl. cukorbetegség)
  • vesetubulusokat károsító betegségek
  • (pl. gyógyszerindukált, vizeletelfolyási zavarok, öröklődő betegségek, policisztás vese)
  • érbetegségek, ún. renovaszkuláris hipertóniák (vesét ellátó erek elzáródása, szűkülete)
10. ábra. A vesét ellátó ér szűkülete és gyógyítása ballonkatéteres tágítással

Ha a vesét ellátó erek szűkülete okozza a magas vérnyomást, akkor - mint ezt a 10. ábrán bemutatjuk - ballonkatéteres tágításra, érsebészeti beavatkozásra van lehetőség. A csaknem mindig sikeres beavatkozás megszünteti a magas vérnyomást
Korábban említettük, hogy a vesék a vérnyomást emelő renin nevű hormont termelnek. A beteg vesében ebből gyakran kórosan nagy mennyiség képződik. A magas vérnyomás, mint tudjuk, önmagában is vesekárosító, a beteg vesék által fokozatosan termelt renin így hibás körfolyamatként a vesepusztulást gyorsítja. A vesebetegeknél a magas vérnyomást fenntartó másik fontos tényező a szervezetben visszatartott só és folyadék, ezért a vízhajtók bázisszernek tekinthetők, amit szükség szerint más vérnyomáscsökkentőkkel lehet kiegészíteni.
A vérnyomáscsökkentők rendszeres szedésével megakadályozhatjuk a súlyos veseelégtelenség kialakulását. Ha vérnyomáscsökkentőt szed, fontos, hogy kezelőorvosát tájékoztassa a kezelés közben fellépő esetleges mellékhatásokról.

Cukorbetegséghez társult vesebetegség

Különböző statisztikai adatok egybehangzóan igazolják, hogy világszerte emelkedik a cukorbetegek száma. A cukorbetegség ritkábban jelentkezik fiatal korban. A diéta mellett a kezeléshez ilyenkor inzulin szükséges. A cukorbetegségnek ezt a formáját I. típusú inzulindependens diabétesz mellitusznak (IDDM) nevezzük. Az időskori cukorbetegség kezelése általában nem igényel inzulint, csak tablettát, ún. orális antidiabetikumokat, és természetesen diétát. Ez a II. típusú cukorbetegség (NIDDM).
Európában mintegy 4 millió ember szenved I. típusú és kb. 36 millió II. típusú cukorbetegségben. A modern terápia és diéta következtében a betegek túlélése lényegesen javult, és így egyre többen érik meg azt az időt, amikor a cukorbetegségben veseelváltozások alakulnak ki.
A cukorbetegségben jelentkező veseelváltozásokat diabétesz nefropátiának nevezzük. Az I. típusban a nefropátia gyakoribb és általában 10 év után okoz tüneteket. A II. típusban a nefropátia ritkább és az első tünetek megjelenéséig legalább 5 év szükséges.

Veseelváltozások diabéteszes nefropátiában

A kezdeti időszakban, amikor a vese működése még nem mutat eltérést, gyakori a vesék megnagyobbodása, amit ultrahang-vizsgálattal lehet kimutatni. Az egyik lényeges elváltozás, hogy a vese érgomolyagában megnő a nyomás, ami miatt a vese károsodik. A másik eltérés, hogy a vizeletben fehérje jelenik meg, ami tovább rontja a vese működését.
A veseelváltozások ritkábban és lassabban alakulnak ki, ha a cukorbetegséget jól kezelik és a beteg betartja az ajánlott mennyiségű szénhidráttartalmú diétát. Cukorbetegeken gyakori a magas vérnyomás. A magas vérnyomás is elősegíti a vese károsodását és a vese elégtelen működésének kifejlődését. A magas vérnyomás megfelelő gondos kezelése ezért is szükséges. A kezelés eredményessége legalább olyan mértékben függ a betegtől, mint az orvostól!
A diabéteszes betegek magas vérnyomásának kezelésére olyan gyógyszereket kell választani, melyek a vérnyomás csökkentésén kívül mérséklik a fehérjeürítést is. Elsősorban a renin-antigotenzin készítmények, az ún. ACE-gátlók jönnek szóba (Tensiomin, Renitec, Inhibace, Lotensin, Coverex, Ednyt), és a nem nifedipin típusú kalciumcsatorna-blokkolók (Norvasc, Lomir, Verapamil, Baypress), bár szükség szerint más szervek adása sem ellenjavallt. Fontos tudni, hogy az ACE-gátlók a szérumkáliumszintet emelik, aminek veseelégtelenségben nagy jelentősége van. A vizelethajtók is vérnyomáscsökkentő hatással bírnak. Vérnyomáscsökkentő hatásukat elsősorban nátriumürítést fokozó és enyhe értágító tulajdonságuknak köszönhetik.

Életmódváltoztatás

Gyógyszeres kezelés mellett szükség van életmód-változtatásra is. A táplálék kalória tartalmának megszorításával és a mozgás fokozásával törekedni kell az ideális testsúlyra. Kövér betegeken már 3-5 kg testsúlycsökkenés is mérsékelheti a vérnyomást és javítja a szénhidrát-anyagcsere zavarát. Diabéteszes nefropátiában gyakoribbak a húgyúti infekciók. Előfordul gennyvizelés és klinikai tünetek nélküli baktériumürítés. Az utóbbi esetben is szükséges az antibiotikumos kezelés, de figyelembe kell venni a gyógyszer esetleges vesekárosító hatását is.

Diéta

A vesebetegség diétájával külön fejezet foglalkozik, itt csak a cukorbetegség és a vesebetegség együttes diétájáról beszélünk. E két betegség diétáját összeegyeztetni igen nehéz. A diabéteszes diéta viszonylag több fehérjét, a veseelégtelenség diétája kevesebb fehérjét és több szénhidrátot tartalmaz. Kevés szénhidrátot, kevés fehérjét, kevés zsírt és magas kalóriát tartalmazó diéta összeállítása sokszor igen nagy leleményességet és önfegyelmet igényel. Ha eleinte ez nem sikerül, ne keseredjenek el és ismételten vegyék igénybe a dietetikus vagy az orvos, illetve mindkettő segítségét és tanácsát.
A cukorbetegség és a veseelégtelenség diétájában közös a liszttartalmú ételek csökkent fogyasztása. A liszt is sok fehérjét tartalmaz. Például egy zsemléből ugyanannyi "veseméreg" keletkezik, mint egy tojásból. Mindenki tudja, hogy egy tojás értékesebb táplálék egy zsemlénél. A vesebetegeknek inkább a biológiailag értékesebb fehérjetartalmú ételeket ajánljuk.

Dialízis

Évek során a diabéteszes nefropátia előrehaladása olyan fokú veseelégtelenséghez vezethet, amikor az élet már csak művi méregtelenítéssel tartható fenn. Az érszövődmények csökkentése céljából a cukorbetegeknél dialízist a nem cukorbetegeknél korábban 4-500 µmol/l szérumkreatininnél érdemes elkezdeni. A hasi dialízist és a művesekezelést külön fejezetben ismertetjük, itt csak a cukorbetegekre vonatkozó sajátságokat soroljuk föl.
Sokan a művesekezeléssel szemben a hasi dialízist ajánlják. A hasi dialízisnél (CAPD) nem kell érösszekötést létesíteni az alkaron a visszér és az ütőér között, ami cukorbetegeknél a meszes erek miatt sokszor nehézséget jelent és nem ritkán többszöri műtétet igényel. Kevesebb a szív- és érrendszeri szövődmény. Kevésbé van kitéve a beteg kórházi fertőzéseknek. A CAPD-kezelés hátránya, hogy a hashártya elváltozása miatt a dialízis elégtelenné válhat. Ilyen esetekben a kezelést hemodialízissel folytatjuk. Mi viszonylag sok cukorbeteget kezeltünk, kevés érszövődménnyel. Nem tekintjük általános szabálynak, hogy minden cukorbetegnél a hasi dialízis előnyösebb.

Veseátültetés

A cukorbetegek veseátültetésének eredményei rosszabbak, mint a nem cukorbetegeké. A korábbi veseátültetés az eredményeket javította, ezért a transzplantációs várakozó listára a cukorbetegek már 400-500 µmol/l szérumkreatinin értéknél felkerülnek. A veseátültetés után is megmarad a cukorbetegség, sőt az ekkor kapott gyógyszerek a szénhidrátanyagcsere-zavart ronthatják. A cukorbetegség a beültetett vesét károsíthatja. A vese és a hasnyálmirigy együttes átültetésével igyekeznek a cukorbetegség káros hatását kiküszöbölni. A két szerv együttes átültetéséről a vélemények megoszlanak, de többen számolnak be kedvező eredményekről.
A nem teljes hasnyálmirigy, hanem csak a szigetsejt beültetésének szövődményei lényegesen kisebbek, de az eredmények nem érik el a teljes hasnyálmirigy átültetésének eredményeit.
A veseátültetés után 4-15 %-ban alakul ki cukorbetegség, amit részben a vese kilökődését akadályozó gyógyszerek mellékhatásával magyaráztunk. A veseátültetés után gyakrabban jelentkezik cukorbetegség, ha a családban diabétesz mellitusz fordul elő.

előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat