Vesebetegségek Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

6. A gyógyszeres kezelésről általában

Krónikus veseelégtelenségben fokozott figyelmet kell fordítani a gyógyszerek mellékhatásaira. A legtöbb gyógyszer a vesén keresztül ürül ki. Veseelégtelenségben nemcsak a szervezetben képződő salakanyagok ürítése elégtelen, hanem a gyógyszereké is. Ha a vese által kiválasztott gyógyszert a szokásos adagban szedné a károsodott vesefunkciójú beteg a mellékhatások fokozott mértékben jelentkeznének.
Fokozott a gyógyszerek toxikus hatása, ha a szérumkreatinin meghaladja a 250 µmol/l töménységet. Az orvos feladata, hogy olyan gyógyszereket adjon, melyek elsősorban a májban bomlanak le és az epével távoznak. Ha erre nincs lehetőség, akkor elmondja, hogy milyen mértékben kell csökkenteni az adagot és felhívja a beteg figyelmét a gyógyszermellékhatás tüneteire. A beteg feladata, hogy pontosan szedje a gyógyszereket, és ha panaszok jelentkeznének, azonnal forduljon orvoshoz.
A vizelethajtók, pl. a Furosemid az előzőekkel ellentétben a szokásosnál jóval nagyobb adagban hatnak, de mellékhatásaik ilyen adagban sem gyakoribbak. Vannak olyan gyógyszerek is, melyek mellékhatásai csökkentett adagban is gyakrabban jelentkeznek krónikus veseelégtelenségben. A salakanyagok mennyiségének megemelkedése gyakran okoz gyomornyálkahártya-gyulladást, amit pl. az Indometacin vagy a Voltaren fokozhat, és gyomorvérzést idézhet elő.
Krónikus veseelégtelenségben a vesén kívül a szervezet sok más szerve is károsodik, ezért általában többféle gyógyszer szedése szükséges. Egyes gyógyszereket naponta 2-3-szor, másokat 4-szer kell szedni. Előfordul ezért, hogy a beteg elfelejti, hogy az adott napszakban beszedte-e a gyógyszert vagy sem. Segítséget jelent a gyógyszerek pontos szedésében, ha mindennap reggel kikészíti az egész napra való gyógyszereket, elkülönítve a reggelit, a délit, az estit, esetleg a délutánit vagy az éjszakait.

Magas vérnyomás elleni gyógyszerek

A magas vérnyomás és a vesebetegségek kapcsolata kölcsönös. A magas vérnyomás-betegség az egészséges vesét is károsítja. A magas vérnyomás következtében a megbetegedett vese működése tovább romlik. Vannak olyan vesebetegségek, melyek magas vérnyomást okoznak, ami tovább rontja a vese működését. A magas vérnyomás eredményes kezelésével jelentősen tudjuk lassítani a krónikus veseelégtelenség előrehaladását.
A vérnyomásmérésnél két adatot kapunk. A felső érték az ún. szisztolés vérnyomás, az érpályában meglévő, a szívösszehúzódást követő vérnek az erek falára gyakorolt nyomása. Amikor a szív elernyed, a nagyerekben a faluk rugalmassága következtében tovább halad a vér, az ekkor mért nyomás az alsó érték, a diasztolés érték. Pl. 120/80 Hgmm-nél 120 a szisztolés és 80 a diasztolés érték. Milyen értéket tekintünk kórosnak? Nem igaz az a régi hiedelem, amit még ma is sok ember gondol, hogy ahány éves, annyi lehet 100 felett a szisztolés vérnyomása. Felnőtt korban is magas a vérnyomás, ha a szisztolés érték 140 vagy e feletti, és ha a diasztolés érték 90 vagy ennél nagyobb.
A vérnyomás súlyosságát az 5. táblázatban tüntetjük fel. A vérnyomás napszakonként ingadozik, ezért a pontos diagnózist és a megfelelő gyógyszeres kezelést elősegíti, a 24 órán át 20-30 percenként történő automatikus vérnyomásmérés (ABPM).

5. táblázat. A vérnyomás normál és kóros értékei
Kategória
Szisztolés vérnyomás
(Hgmm)
Diasztolés vérnyomás
(Hgmm)
Normális
<130
<85
Elfogadható
<139
<89
Magas vérnyomás
enyhe
140-159
90-99
közepes
160-179
100-109
igen jelentős
180 felett
110 felett

A következőkben a legismertebb és leggyakrabban alkalmazott vérnyomáscsökkentőket röviden ismertetjük. Ezeken kívül természetesen más hatékony vérnyomáscsökkentők is vannak és mindig új és újabb készítmények jelennek meg, amiket magas áruk miatt nem mindenki tud megvásárolni. Igen gyakran csak különböző vérnyomáscsökkentők együttes adásával tudunk eredményt elérni.
A magas vérnyomás egyik oka a só és folyadék visszatartása, ezért kezelésében elsődleges a vizelethajtók adása. 200 µmol/l szérumkreatinin a Brinaldix, ezen érték felett a Furosemid ajánlott.
Talán a leggyakrabban adott magas vérnyomás elleni gyógyszerek az ún. kalciumcsatorna-blokkolók: Corinfar, Cordeflex, Nifedipin, Norvasc, Lomir, Baypress. Hatásukat a kis- és középerek izomzatának ellazításával érik el. A szívre is kedvező hatást gyakorolnak, mert csökkentik a terhelését és az oxigénigényét. Ha gyorsan szükséges a vérnyomás csökkentése, egy tabletta szétrágása gyakran eredményes. Mellékhatásaik: fejfájás, arcpirulás, ritkán boka- és lábszárvizenyő.
Gyakori magas vérnyomás elleni gyógyszerek az ACE-gátlók családjába tartozó Tensiomin, Ednyt, Inhibace, Renitec és a Lotensin. Vérnyomáscsökkentésen kívül a vizelettel ürülő fehérje mennyiségét is mérséklik. A vesén belüli véráramlás megváltoztatásával - különösen cukorbetegeken - védik a károsodott vesét. Fontos mellékhatása, hogy emeli a szérum káliumszintjét, emiatt súlyos veseelégtelenségben néha kénytelenek vagyunk más gyógyszerre cserélni. Néha köpetürítés nélküli köhögés miatt kell a kezelést megszakítani.
A béta-blokkolók családjából leggyakrabban a Betaloc tablettát használjuk. Vérnyomáscsökkentő hatásán kívül lassítja a pulzusszámot, csökkenti a szívizom oxigénigényét és mérsékli a szívtáji fájdalmakat.
Egyik csoportba sem sorolható az artériákra és vénákra is ható Minipress. Mellékhatása lehet a vérnyomás értékétől független álmosság és gyengeség. Lehetséges felálláskor a hirtelen vérnyomásesés, ekkor szédülés, gyengeség, ájulásszerű rosszullét következik be. Óvatos helyzetváltoztatással ez a mellékhatása elkerülhető.
A magas vérnyomást nemcsak gyógyszerrel lehet kezelni, hanem diétával és egészséges életmóddal is. A diéta alapja korábban a kevés konyhasóbevitel volt. A vizelethajtók a nátrium ürítését fokozzák, ezért ennek jelentősége csökkent, de még ma is érvényes a tanács, hogy tartózkodjanak a sós ételek fogyasztásától.
A súlyfelesleggel rendelkezőknek törekedni kell az ideális testsúly elérésére, amit a kalóriaszegény diétán kívül a megfelelő testmozgás is elősegít. A magas vérnyomás eredményes kezelését elősegíti, ha a beteg rendelkezik vérnyomásmérővel, és vezeti az ún. vérnyomásnaplót. Ebbe beírja a naponta többször mért vérnyomás értékét, a magas vérnyomás ellen szedett gyógyszer nevét és adagját, a bevétel időpontját és az esetleges panaszokat. A vérnyomásnaplót minden kontroll alkalmával bemutatja orvosának, hogy megtudják beszélni a következő időszak teendőit.

Vizelethajtók

Krónikus veseelégtelenségben a vizelethajtók adásának két javallatát ismerjük:
1. A magas vérnyomás kezelése, amiről már az előbb írtunk.
2. A vizelet mennyiségének növelése.
A vese elveszítette azt a képességét, hogy a salakanyagokat besűrítse és így kevés vizelettel is sok mérget távolítson el. A kiürített mérgek mennyisége arányos a vizelet térfogatával, bár 3 liter vizelettel nem ürül még egyszer annyi méreg, mint 1,5 literrel. Az a célunk, hogy azt a legkisebb mennyiségű vizelethajtót szedje a beteg, ami elegendő kb. 3 liter vizelet elválasztásához. Ha a beteg nagyobb mennyiségű vizeletet ürít, akkor könnyebb a méregszintet alacsonyabb szinten tartani.
Lassabban, de hosszabb ideig ható Brinaldix tablettát kb. 200-250 µmol/l szérumkreatininig érdemes adni, ennél magasabb értéknél a gyorsabban, de rövidebb ideig ható Furosemid adása indokolt.
Arra törekedjünk, hogy a nappal elfogyasztott folyadék nappal ürüljön ki! A Furosemidet ezért reggel és kora délután adjuk, csak igen kivételes esetekben este. A délutáni adagot úgy válasszuk meg, hogy az esti testsúly ne legyen 0,8-1,0 kg-mal több, mint a reggeli, és éjszaka ne kelljen vizelni. Este lehetőleg ne, vagy csak igen kevés folyadékot szabad fogyasztani. Ha a nappal megivott folyadék nem ürül ki estig, a felgyülemlett folyadék fokozza a magas vérnyomást. Az éjszakai vizelés megzavarja az alvást, amire a szervezetnek nagy szüksége van. A Furosemid adagját, ha szükséges akár napi 20-30 tablettáig is emelhetjük. Sok beteg idegenkedik az ilyen nagy adag Furosemidtől, fél, hogy ilyen nagy dózisban komoly mellékhatások jelentkeznek. Általában nem a Furosemid, hanem a hatására ürített vizelettel távozott hasznos anyagok okozzák a mellékhatásokat, vagy ha a felesleges folyadéknál többet veszít a szervezet.

Ásványi anyag ürülése vízhajtáskor

A Furosemid fokozza a nátrium, a kalcium, a kálium és a magnézium ürítését is. A nem vesebetegek a vizelethajtó mellé rendszeresen szednek káliumot a káliumhiány megelőzésére.
Veseelégtelenségben a vese kevesebb káliumot ürít, ezért a szérumban a kálium koncentrációja megemelkedik. A vizelethajtó káliumürítő hatása általában kiegyenlíti a vese kálium-visszatartását, és ezért a káliumpótlás általában nem szükséges. Vannak "káliumvesztő" vesék, amikor a vizelettel sok kálium távozik. A vizelethajtók ilyenkor jelentősen fokozzák a szérum alacsony káliumszintjét, mely életveszélyes ritmuszavart, sőt szívmegállást is okozhat. Az alacsony káliumszint korai tünete az izomgyengeség. Káliumvesztő vesék esetén, ún. káliumspóroló vizelethajtókat alkalmazhatunk. Ebbe a csoportba tartozó legismertebb gyógyszerek a Verospiron és az Amilorid.
A vizelethajtás mellékhatása lehet izomgörcs is, melynek oka lehet a fokozott folyadékveszteség, a fokozott nátrium- és magnéziumürítés. Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy a káliumhiány izomgörcsöt nem okoz. A káliumhiány egyik tünete az izomgyengeség. Főleg időseknél kell ügyelni arra, hogy a vizelethajtás ne okozzon folyadékhiányt, ami vérnyomáseséssel és a keringés összeomlásával járhat.
A fokozott magnéziumürítés alacsony szérummagnézium-szintet eredményez, ami a görcskészséget fokozza. A laboratóriumi vizsgálattal igazolt magnéziumhiány megszüntetésére különböző magnéziumkészítmények alkalmasak. Veseelégtelenségben a vese magnéziumürítése csökkent, amiért a szérumban a magnéziumszint megemelkedik. Minden magnéziumtartalmú gyógyszer ismertetőjében azt olvashatjuk: veseelégtelenségben nem adható. Ha mégis magnéziumot javaslunk, annak komoly alapja van, és a beteg megfelelő kontroll mellett nyugodtan szedheti.
Az alacsony nátriumszint kialakulása különösen a magas vérnyomással járó veseelégtelenségben lehetséges. A magas vérnyomás miatt ajánlott sószegény diéta mellé, ha a nátriumürítést fokozó vizelethajtót adunk, számolnunk kell a nátriumhiánnyal. A szérum jelentős alacsony nátriumszintje lelki zavarokat is okoz.

Kalcium- és foszforanyagcserére ható gyógyszerek

Krónikus veseelégtelenségben a vese kevesebb foszfátot (foszfort) ürít, ezért a szérumban a foszfátszint megemelkedik. A szérum kalcium- és foszfortartalmának szorzata állandó, tehát, ha a foszfát megemelkedik, akkor csökkenni fog a kalcium. Az alacsony szérumkalcium a mellékpajzsmirigyet fokozott hormon, parathormon (PTH) termelésre készteti. A PTH akár 10-15-ször nagyobb lehet a normál értéknél.
Ma a nagy mennyiségű PTH-t tartjuk a legfontosabb "veseméregnek". A csontokra kifejtett káros hatását külön fejezetben tárgyaljuk. Sok más káros hatása közül kiemeljük, hogy fokozza a veseelégtelenség előrehaladását.
A mellékpajzsmirigy fokozott működését a diétán kívül gyógyszerekkel is tudjuk csökkenteni. Ha olyan gyógyszert adunk, mely emeli a szérum kalciumkoncentrációját, de nem csökkenti a magas foszforszintet, a kalcium-foszfor szorzat állandósága miatt a kalcium kicsapódik, testszerte meszesedések jönnek létre, a szérumkalcium azonban nem normalizálódik. A szérum foszforszintjének csökkentése az első lépés. Korábban erre a célra az alumínium-hidroxidot használtuk jó eredménnyel. Súlyos mellékhatásai miatt azonban ma már nem alkalmazzuk, csak nagyon kivételes esetben, s akkor is csak rövid ideig.
Ma a kalcium-karbonátot adjuk, mely a béltraktusban köti meg a foszfort. A kalcium-karbonát alig szívódik fel, ezért csak hosszan tartó szedése esetén emeli a szérum kalciumszintjét, amikor az esetek többségében a foszfort már csökkentette, így nem okoz meszesedéseket. A kalcium-karbonát por, tabletta és folyadék formájában szedhető. A legtöbb beteg tablettát szed, bárha ugyanazt a mennyiséget por vagy kanalas gyógyszer formájában szedné hatékonyabb lenne, mert a gyógyszer nagyobb felületen találkozna a táplálékkal.
Ügyelni kell, hogy a kalcium-karbonátot ne szedjék együtt vastartalmú gyógyszerekkel, mert a kalcium-karbonát a vas egy részét megköti. A kalcium-karbonát alkalmazásának határt szab, hogy a szükséges adagban néhány betegnél szorulást, esetleg enyhe gyomorfájdalmat okoz. Étkezések idején kell szedni. Adagja függ az étel mennyiségétől, ezért a napi adagot nem egyenletesen osztjuk el. Bőséges étkezésnél többet kell szedni: pl. reggel 2, délben 4, este 3 tablettát. Ha valaki ötször étkezik, akkor a kalcium-karbonátot is 5-ször szedje.
Az alacsony szérumkalcium-szint másik oka, hogy a vese kevésbé tudja az aktív D3-vitamint előállítani. Az aktív D3-(Rocaltrol, Alpha-D3) vitamin segíti elő a bélből a kalcium felszívódását. Ha kevesebb kalcium szívódik fel, alacsonyabb lesz a szérum kalciumszintje, ami a mellékpajzsmirigy hormontermelésének ingere. A meszesedés veszélye miatt csak akkor alkalmazható, ha a szérumfoszforszint nem magas. A betegek többségénél a kalcium-karbonát és az aktív D3-vitamin együttes szedése szükséges. Mind a Rocaltrol, mind az Alpha-D3 mellékhatása, hogy a szérumkalciumszint a normális fölé emelkedhet. Ezekben az esetekben az adagot csökkentjük, vagy a gyógyszer adását átmenetileg felfüggesztjük. Az aktív D3-készítményeket csak rendszeres szérumkalcium és -foszfor ellenőrzése mellett szabad szedni.
Nincs egységes vélemény, hogy az aktív D3-vitamin heti adagját egyszerre adjuk, vagy egyenletesen osztjuk 3 részre, másodnaponta, esetleg naponta. Valószínűbb, hogy hatásosabb az egyszerre adott nagyobb dózis.

Vörösvértestképzésre adott gyógyszerek

A vörösvértestek képződéséhez elengedhetetlenül szükséges egy olyan anyag, amit a vese termel. Ezt az anyagot eritropoetinnek nevezzük. A beteg vese, kevés kivételtől eltekintve, nem termel elegendő eritropoetint, ezért a vesebetegek vérszegénységének leggyakoribb oka az eritropoetin hiánya.
Az eritropoetint igen bonyolult módon (géntechnológia) állították elő, és néhány éve a művesés betegek kaphatják. Sajnos, a dialízisre még nem szoruló, de veseeredetű vérszegénységben szenvedő betegek egyelőre még nem kaphatják az eritropoetint, mert igen magas ára miatt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem tudja finanszírozni. Az igazi veseeredetű vérszegénység eritropoetin hiányában csak vérátömlesztéssel javítható. Az eritropoetin leggyakoribb mellékhatása a vérnyomás emelése. Ez a mellékhatás a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának növelésével ellensúlyozható.
Másik, de sokkal ritkább mellékhatása, hogy trombózist okozhat, ezért akiknek korábban visszérgyulladásuk volt, csak igen indokolt esetben, véralvadást csökkentő gyógyszerekkel kiegészítve adható.

Vashiány

A vörösvérsejtek képződéséhez vas is szükséges. A vashiány nem vesebetegekben is előfordul, de a vesebetegeken gyakoribb. A vashiány megállapítása laboratóriumi vizsgálatokkal egyszerű, kezelése azonban nem mindig könnyű. Sokféle, szájon át szedhető vastartalmú gyógyszer van forgalomban, de ezek többsége gyomorpanaszokat okoz. A gyógyszer iránti tűrőképesség betegenként változik és előre kiszámíthatatlan. Lehetséges, hogy a harmadik vagy a negyedik gyógyszer lesz csak a megfelelő. Fontos tudni, hogy a vas a székletet sötét színűvé teszi, mely hasonló a gyomor- és bélvérzés fekete székletéhez. Ha a beteg egyik vastablettát sem bírja, van lehetőség vénásan adható vastartalmú injekcióra is. Az izomba adott vastartalmú injekció sok szövődmény miatt nem javasolt. Ha valakinek vashiánya van, hiába adunk eritropoetint, az nem fog kellőképpen hatni. A vörösvérsejt képződéséhez a szervezet vasat használ fel. Nem ritka ezért, hogy a vérképzést eredményesen javító eritropoetin vashiányt okoz. A kétféle gyógyszer együttes adása ezért a betegek többségénél indokolt.

B12-vitamin-hiány

Sok beteg a vérszegénység kezelésére orvosától B12-vitamint kér. Valóban a B12-vitamin szükséges a vörösvérsejt képzéséhez. Hiányában az ún. vészes vérszegénység alakul ki. A vesebetegség önmagában nem okoz B12 hiányt. A B12-vitamin laboratóriumi meghatározása igen nehéz. A hiány megállapítása a vörösvértestek nagyságából és a vérfesték, a hemoglobin mennyiségéből történik. A B12-vitamin adásának csak akkor van értelme, ha a szervezet B12-vitamin hiányában szenved.
A vörösvérsejt képződéséhez folsav is szükséges. A folsav meghatározása, a B12-vitaminhoz hasonlóan, nem tartozik a rutin laboratóriumi vizsgálatok közé. A folsav hiányára is a vörösvértestek alakjából, nagyságából és hemoglobin tartalmából következtetünk. Folsavhiány a dialízis előtti időszakban ritka.
A gyógyszeres kezelés elégtelensége különösen, ha nincs lehetőség eritropoetin adására vagy ha vérzés következtében a vérszegénység fokozódik, vérátömlesztés (transzfúzió) válik szükségessé. Mellékhatásai miatt arra törekszünk, hogy a lehető legritkább esetekben alkalmazzuk. A transzfúzió mellékhatásai:
1. Csökkenti a szervezet amúgy is mérsékelt eritropoetin termelését.
2. A lebomló vörösvérsejtekből vas szabadul fel, ami különböző szövetekben lerakódik. Sok vérátömlesztés esetén a vas lerakódása a szervek károsodását idézi elő, a bőrnek jellegzetes szürkésbarna színt ad.
3. A transzfúzióval bevitt fehérvérsejtek olyan ellenanyag termelésre késztetik a szervezetet, ami a sikeres veseátültetés lehetőségeit csökkenti. Megfelelő szűrővizsgálatok ellenére sem zárható ki, hogy a vérrel májgyulladást előidéző vírust is beviszünk.
4. Talán a mellékhatásoknál is fontosabb, hogy vérátömlesztéssel korántsem lehet a szervezet oxigénellátását tartósan és olyan mértékben javítani, mint amelyeket gyógyszerekkel, elsősorban az eritropoetin adásával elérhetünk. Mindezek ellenére szükség esetén javasoljuk, hogy egy beteg se utasítsa vissza a felajánlott vérátömlesztést.

Antibiotikumok

E század legnagyobb orvosi felfedezésének egyike az antibiotikumok felfedezése és alkalmazása. Megszámlálhatatlan azon betegek száma, akik az antibiotikumoknak köszönhetik életüket. Az antibiotikumok alapvetően változtatták meg a fertőző betegségek lefolyását. Ma már alig van olyan beteg, aki láz esetén nem kér orvosától antibiotikumot és elégedetlen, ha nem teljesítik kívánságát.
Az antibiotikumok azonban nemcsak használhatnak, hanem árthatnak is. Néhány alapelvet a vesebetegnek is tudni kell. Az antibiotikumokat baktérium okozta gyulladásokra alkalmazzuk. Vírusfertőzésekben adásuk értelmetlen, kivétel ha a vírusfertőzésekhez bakteriális fertőzés is társul. Az antibiotikumok nem lázcsillapítók! A láz önmagában ezért nem indokolja az antibiotikumok adását. Ha az antibiotikumot feleslegesen, különösen, ha hosszabb időn át adjuk, fennáll a veszélye az ellenálló baktériumtörzsek kialakulásának. Ennek következtében, ha valóban szükség lesz antibiotikumra, az már nem, vagy csak kevésbé fog hatni, mert a baktériumok már hozzászoktak az antibiotikumhoz és nem fognak elpusztulni.
Szervezetünkben egymás mellett élnek a baktériumok és a gombák, melyek egészség esetén megakadályozzák egymás kóros elszaporodását. Az antibiotikumok adásának egyik mellékhatása, hogy nemcsak a betegséget okozó baktériumok pusztulnak el, és ezért túlsúlyba juthatnak a gombák. Az így elszaporodó gombák is okozhatnak gyulladást, amelyek kezelése nem könnyű. Mindig mérlegelni kell, hogy valóban indokolt-e az antibiotikumok adása, és ha igen, adni kell, mert előnye nagyobb, mint hátránya.
A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakrabban adunk antibiotikumot, mert csökken a szervezet természetes védekező képessége. Az antibiotikumok közül igen sok a vesén át ürül, ezért az első teljes adag után vagy ritkábban adjuk a teljes dózist, vagy csökkentett adagot, szokásos időközökben. A dózist annál erősebben kell csökkenteni, minél jobban károsodott a vese működése. Művesés betegnél azt is figyelembe kell venni, hogy a dialízissel az antibiotikumot is részben eltávolítjuk, ezért a gyógyszer adása a dialízis végén történik. Az antibiotikumok fajtájának és adagjának megválasztása bonyolult orvosi feladat, ezért itt ezeket nem részletezzük. A beteg fontos feladata, hogy közölje orvosával nem túlérzékeny-e valamilyen antibiotikumra. Igen komoly, esetleg életveszélyes szövődmények is felléphetnek, ha olyan antibiotikumot kap valaki, amelyre allergiás!

Életmód, munkavégző képesség

Minden ember lelkiállapotára nyomasztóan hat, ha megtudja, hogy olyan betegségben szenved, melyet nem lehet meggyógyítani. Hosszabb idő szükséges ennek elfogadására, még akkor is, ha tudja, hogy betegsége nem tartozik a rosszindulatú betegségek közé. Bármilyen együttérzéssel közli is az orvos a krónikus veseelégtelenség tényét, a beteg első reakciója az elkeseredés, ritkán a kétségbeesés. Sokan azt gondolják, hogy gyökeresen meg fog változni életük, hogy eddigi munkájukról, szórakozásukról le kell mondaniuk. Félnek a nem ritkán kilátástalannak látszó jövőtől. Az orvos valóságnak megfelelő információját nem akarják elhinni, melyet csak vigasztalásnak gondolnak. E fejezetben nem festünk sem sötétebb, sem világosabb képet a veseelégtelenség következményeiről. Jó ha a beteg tudja, valóban mi vár reá! A betegséget súlyosabbnak tekinteni épp olyan hiba, mint félvállról venni. Nem helyes, ha a gondolkodás középpontjában a betegség áll, de az sem jó, ha a beteg nem alkalmazkodik a betegség szabta követelményekhez.
A betegnek tudnia kell, hogy a betegség természetéhez tartozik, hogy ha lassan is, de halad előre. Hogy milyen ütemben romlik a vese működése az nemcsak az alapbetegségtől, hanem a betegtől is függ! Az orvos tanácsainak betartásával kedvezően befolyásolhatja a betegség lefolyását. A tanácsok egyik lényeges része, amiről az előzőekben már részletesen írtunk.

Kímélő életmód

A másik szempont a "kímélő életmód". Ezt igen sokféleképpen lehet értelmezni. A nehéz fizikai vagy az egészségre káros körülmények között végzett munkát nem ajánljuk. A vesét károsító anyagokról szóló fejezetben erről is írunk.
A kímélő életmód függ a veseelégtelenség mértékétől, és egyéb esetleges kísérő betegségektől, vagy attól az alapbetegségtől, mely veseelégtelenséghez vezetett, pl. cukorbetegség, vagy több szervet károsító immunbetegség.
Különböző az egyéni teherbíró képesség. Minden esetben a kezelő orvossal beszéljék meg, hogy milyen munkát lehet végezni, teljes vagy részmunkaidőben. Hasznos lenne, ha az üzemorvost is be lehetne vonni a megbeszélésbe. Az üzemorvos segíthetne megfelelő munkakörbe helyezni a beteget. Ez utóbbi sajnos ma még nem realitás. Sok beteg eltitkolja betegségét munkaadója elöl, mert attól tart, hogy betegsége miatt munkaviszonyát megszüntetik. Hogy ez mennyire reális veszély az a munkahely vezetőjétől függ.
A munkavégzésre nem csak anyagi okokból van szükség. A megfelelő önbecsülés a hasznosság érzésétől is függ. A beteg ember úgy érzi, hogyha nem dolgozik nyűg a család és a társadalom nyakán. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az ember értéke nem attól függ, mennyi és milyen munkát tud végezni! A beteg ember épp olyan értékes, mint az egészséges! Ezt az elvet azonban nem csak a beteg emberrel, hanem környezetével is el kell fogadtatni! Fontos, hogy a család a valóságosnál ne tekintse se betegebbnek, se egészségesebbnek.
A munkavégző képesség az évek múlásával, a betegség előrehaladásával csökken. A fizikai és szellemi teherbíró képesség nem állandó, jobb és rosszabb időszakok váltják egymást. Az aktuális helyzetet a család és az orvos együtt állapítsa meg. Ez csak akkor lehetséges, ha a családtagok rendszeres kapcsolatot tartanak a kezelő orvossal.
Alapelv, hogy csak olyan mértékben változtassunk az életmódon, ami feltétlenül szükséges. Nem teljesen megalapozott megszorításokkal nem szabad a beteg ember életét megnehezíteni.

Lehet-e sportolni?

Elsősorban a fiatalok kérdése: sportolhatnak-e? Általában igen, a sportágtól függően, de semmiképpen sem versenyszerűen. A fizikai terhelést hamarabb kell abbahagyni, mint ahogy a fáradtság érzése jelentkezik.
Az életmód-változtatás nem jelenthet csak korlátokat. Keresni kell egyéniségünknek megfelelő szórakozási és kulturális lehetőségeket. Lehetséges, hogy éppen a betegség miatti szabad idő ad lehetőséget rejtett képességeink kibontakoztatására. Emlékszem három betegre, akik rokkantnyugdíjasként szinte művészi fokot értek el fafaragásaikkal. Mások gyermekeik, unokáik nevelésére tudnak a korábbinál több időt fordítani, és örömmel újságolták, hogy rokoni kapcsolataikat új alapra helyezték. Sokan mondják, hogy többet tudnak olvasni, zenét hallgatni, múzeumba járni, mint egészséges korukban. Lehetne még hasonló példákat tovább sorolni.
Törekedjünk arra, hogy a beteg ember találja meg azokat a lehetőségeket, melyek mellett egészségesen, az időhiány miatt vagy helytelen szemlélet miatt elsiklott, és amelyek most az öröm forrásai lehetnek. Így a betegség tudata és a betegség okozta korlátok elviselhetőbbek lesznek.

Vesebeteg terhessége

A vesebeteg nőket két alapvető kérdés foglalkoztatja:
1. Vállalhatják-e a terhességet?
2. Ha már a fogamzás bekövetkezett, világra hozhatják-e magzatukat, vagy szakíttassák-e meg terhességüket?
E nagyon fontos kérdésekben az orvos tanácsával segíthet, de a döntést a fiatalasszonynak és családjának kell meghoznia. Hogy a döntést megkönnyítsük, ismertetjük a terhesség hatását a vesére. A terhesség nemcsak a beteg, de az egészséges vesére is veszélyt jelenthet. Leggyakoribb veszély a fertőzés, a magas vérnyomás és igen ritkán az akut veseelégtelenség. A terhesség hajlamosít húgyúti fertőzésekre, mert a megnagyobbodott méh nyomja a vesét, a húgyhólyaggal összekötő vezetéket. Így a vesében vizeletpangás jöhet létre, ami kedvez a baktériumok elszaporodásának. A baktériumok felszaporodása még nem jelent betegséget, de mégis kezelni kell, mert így előzhető meg a vesemedence-gyulladás. Többek között ezért is fontos, hogy rendszeresen járjanak terhesgondozásra. A beteg vesére még fokozottabban ügyelni kell, mert fertőzésre fogékonyabb. A felszaporodott baktériumok kimutatása a vizeletből bakteriológiai vizsgálattal egyszerű.
Az egészséges terhesek kb. 5-10 %-ában alakul ki magas vérnyomás. Gyakran csak a legenyhébb formája, az átmeneti magas vérnyomás lép fel, különösen a terhesség harmadik harmadában. Akiknek terhességük előtt is volt magas vérnyomásuk, azoknál a vérnyomás további emelkedésére lehet számítani. A magas vérnyomás a magzatra sem közömbös, a 140/100 Hgmm fölötti érték rizikótényezőnek számít. A vérnyomás erőteljes csökkentése is veszélyes, mert ronthatja a méhlepény és ezáltal a magzat vérellátását. A vérnyomáscsökkentők szedése gyakori ellenőrzést tesz szükségessé. A magas vérnyomás kezelésében első lépés a pihenés, a sószegény diéta, melynek jelentőségét többen vitatják, de még nem tekinthető feleslegesnek. Gyógyszeres kezelésében elsősorban a Dopegyt és a Nepresol jön szóba, amit szükség esetén kalcium-antagonistákkal lehet kiegészíteni.
A terhesség elsősorban a vesemedence-gyulladást rontja, a glomerulonefritiszt kevésbé. Krónikus veseelégtelenségben akkor lehet számítani a vesefunkciók további jelentős romlására, ha a terhesség előtt a szérumkreatinin értéke a 200 µmol/l értéket meghaladta, ha az anya már a terhesség előtt is hipertóniás volt és a terhesség alatt a vesemedence-gyulladást csak időlegesen tudjuk gyógyítani.
Külön kell szólnunk a dializáltak terhességéről. Az utóbbi évekig a dializáltak nem szülhettek. A szervezetben felhalmozódott mérgeknek tulajdonították a menstruáció, ill. a peteérés elmaradását. Ha a fogamzás nagy ritkán mégis bekövetkezett, a magzat méhen belül csaknem mindig meghalt. Az eritropoetin eredményes kezelése következtében minden szerv vérellátása, így a petefészeké is javult. Sok fiatal nőnél visszatér a menstruáció, és fogamzó képessé válik. A magzat méhen belüli halálát nem csupán a toxinok, hanem az elégtelen vérellátás és az oxigénhiány is okozza. Ezért a vérszegénység megszüntetésével ma már egyre gyakrabban számolnak be arról, hogy rendszeresen dializált anyánál császármetszéssel élő, egészséges gyermeket hoznak a világra.

Mit tanácsolhatunk krónikus veseelégtelenségben szenvedő fiatalasszonyoknak?

A veszélyek miatt nem ajánljuk a terhességet. Ha a fogamzás már bekövetkezett sem a terhesség megtartására, sem megszakítására nincs mindenkire érvényes szabály.
Kevés kivétellel a terhesség rontani fogja a veseműködést, lehetséges, hogy a terhesség alatt átmenetileg művesekezelés is szükségessé válik. Nincs bizonyíték arra, hogy a magzat méhen belül nem fog elhalni. A terhesség miatt valószínű, hogy az egyébként is elkerülhetetlen dialízis elkezdésének az ideje előbbre kerül. figyelembe kell venni azt, hogy a gyermeket nemcsak világra kell hozni, hanem fel is kell nevelni. Mindezek ellenére a beszűkült vesefunkciójú beteg terhességének megszakítása nem törvényszerű. Az előbb felsorolt szövődmények jelentkezése valószínű, de nem állítható teljes biztonsággal, hogy be is következnek. A terhesség megszakításánál vagy megtartásánál nemcsak orvosi szempontokat kell figyelembe venni. Lehet, hogy a fiatal házaspárnak első és utolsó lehetősége, hogy saját gyermeke legyen. Az orvos feladata, hogy a valóságnak megfelelő információval segítsen a betegnek és családjának ezen igen fontos és a család későbbi életét is befolyásoló döntés meghozatalában. Ha a család vállalja a kockázatot az orvos mindent megtesz a szövődmények elhárítására, illetve csökkentésére, hogy a terhes nő elhatározása teljesüljön és élő, egészséges gyermek jöjjön a világra.

előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat